2012. augusztus 11., szombat

Ősi magyar eredet



Nimród, (Nimrud, Ménrót), mint Hunor és Magor apja, és így ő a magyarok ősapja.

Nimród legendáját, majd mindenki ismeri a geszták alapján, amelyet a magyarfób MTA mesének tart mondván hamisítottak eleink egy Ősatyát!
Most azonban, ahogy az történni szokott a véletlen segít tisztábban látni.
Törökországban a Tigris folyó partján Diyarbakir városa felett a Nimród dagi hegyén található Nimród erőd feltárása és
rekonstrukciója során megtalálták Nimró és felesége ENÉH FEJÉNEK TORZÓ szobormaradványát, továbbá Hunor és Magor fiakét is…

Számunkra a szenzáció azonban egy Nimród oroszlános kőtábla a naprendszer bolygóival, amely teljesen hasonlatos az
esztergomi négyszer vágott oldalú sumér oroszlán képével…véletlen kizárva…
TÖRÖK KAPCSOLATOKKAL szerintem megszerezhetők a fényképek…
Ugye nem kell ecsetelnem a leletek jelentőségét, hiszen Ősapánk lépett elő a múlt legendás homályából…

Összefoglalóként annyit kell tudnunk Nimródról, a magyarok ősapjáról, hogy sumerban volt király, a kusok királyi törzséhez tartozott, emlékét megőrizték azok, kiket a szemita hordák évezredeken keresztül üldöztek, s ha nem tanulunk Nimród népének több, mint 4000 éves történetéből, mi is úgy járunk, minket is elpusztítanak!

A világban sokan ismerik a magyar nép eredetét, de nem hirdetik, a cél a sumer kultúra utolsó képviselőinek teljes elpusztítása.
Ezt igazolja az Árpád-házi királyok kihalása, Mátyás király megmérgezése, hogy a török, tatár mindig megállt az ország nyugati határánál, ezt igazolja Trianon és az, ami most történik velünk.
Sajnos az elbutított két táborra osztott nép nem veszi észre, hogy mikor védi az ellenséges, pusztító érdekeket. Magunk alatt vágjuk a fát, fel kéne ébredni és fel kéne kelni!

Nimród, Kus fia, a magyarok ősapja.

Monday, August 22nd, 2011
Nimródról, mint mitikus alakról, a nagy vadászról, az égi és földi tudás birtokosáról, az Orion csillagkép megszemélyesítőjéről sokat lehet olvasni (a csillagok csak lakóhelyei a meghalt királyoknak, kik haláluk után a csillagok közé költöznek, isteni rangot kapnak), de valójában ki volt Nimród?
Nekünk magyaroknak ez azért fontos, mert gestáinkban felbukkan Nimród, (Nimrud, Ménrót), mint Hunor és Magor apja, és így ő a magyarok ősapja. Nimródról írt a Biblia, néhány történetíró, megjelenik az asszír, arab, szír mítoszokban, a héber Talmudban, a magyar népi hagyományokban, emlegették Bél, Bál néven is, de Nimród neve nem található a sumer vagy akkád agyagtáblákon, pedig életét Mezopotámiában élte le. De akkor hogyan lehetett a magyarok ősapja? A válasz nehéz, több ezer év összekevert történelméből, mítoszaiból kellene megtalálni az igazságot. Idézzük először a Bibliát: „Kám fia Kus,….Kus nemzette Nimródot.
Ez volt az első uralkodó a földön. Nagy vadász volt az Úr előtt. Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár (Sumer) földjén minden városra. Erről a földről indult ki Asszurba és megépítette Ninivét, Rechobot, Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között”. Több gestánkban is szerepel, Kézai Simon „A magyarok története” (Gesta Hungarorum) című művében így ír: „A vízözön után a kétszázegyedik évben, az óriás Ménrót, a Jáfet véréből származó Thana fia, okulva a múlt veszedelmén, egész rokonságával együtt egy torony építésébe kezdett”. Majd később:”Ménrót, az óriás, a nyelvek összezavarásának kezdete után Eviláth földjére költözött, mely vidéket ez idő tájt Perzsiának neveztek, s ott feleségétől, Enethtől két fia született, ti. Hunor és Magor.” A Képes Krónika is ír Nimródról, megemlítve, hogy Kus nemzette Nimródot, de Hunort és Magort, a magyarok őseit nem Nimródtól eredezteti, hanem Jáfet fiától, Magortól, kinek felesége Ené volt. Néhány oldallal később viszont idézve az Emese legendát, Álmos nemzetségét visszavezeti Nimródig: „ez Hunor, ez Nimród, ez Thana, ez Jáfet, ez Noé fia volt.”
Az köztudott, hogy gestaíróink felhasználták az azóta elveszett (vagy megsemmisített) ősgesztát, a kérdés az, hogy Nimród a Bibliából vagy az ősgestából került gestáinkba? Mielőtt erre válaszolnék, idézzünk a Tárih-iÜngügüszből (A magyarok története.). Erről annyit kell tudni, hogy a latin nyelven írt magyar krónikára Szulejmán szultán tolmácsa, Mahmud Terdzsüman bukkant Fehérvár elfoglalása után 1543-ban a levéltárban. 300 év múlva Vámbéry Ármin fedezte fel Törökországban és hozta haza. A MTA könyvtárába került, de nem hozták nyilvánosságra, hanem zárolták. Nagy nehezen sikerült a török levéltárból 1971 után megszerezni a másolatát és megjelentetni.
Idézzünk belőle: „A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemród gyermekeitől származott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született.
Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták.”
Nem én vagyok az első, aki megállapítja, hogy AN-KI-SZA neve sumer!
De hogy kerül egy iu.1000 körüli ősmagyar gestába sumer név? A sumerok létezéséről csak az 1800-as évek végén szerzett ismét tudomást a világ! Ankisza neve három részből áll: AN = Ég, KI = Föld, SZA a sumerban több jelentésű szó, a Tárih-i Üngürüsz előszavában írt jelentése nekem elbonyolítottnak tűnik, ezt érezhette Bunyevácz Zsuzsa is, aki szerint Ankisza jelentése: Ég-Föl termékenyítette. Mint mondtam, a sumer „sza” több jelentésű szó, sza, szal jelentése kapcsolatos a szüléssel, így jelentése lehet „Ég-Föld szülte” Ő az, aki közvetít ég és föld között. (Az elámiak Szala vagy Anahita néven nevezték a termékenység istennőjét). Ez utalhat arra, hogy eredete isteni, ahogy Gilgames is kétharmad rész Isten, egyharmad rész ember volt! Csodaszarvas legendánkban Enéh (jelentése szarvasünő) szarvas képében vezeti két fiát, Hunort és Magort új hazájuk felé. Ankisza neve mellett Thana neve is sumer eredetű!! Thana neve NINCS a Bibliában, csak a magyar gestákban! „Tana” neve ETANA (e-Tana) sumer király nevét rejti, az „e” betű az évezredek alatt lekopott róla. „E” jelentése: ház vagy templom a sumer nyelvben, így Etana jelentheti Tana házát. Etana az özönvíz utáni idők legismertebb sumer királya KIS városából, fia neve Balih (Bal, Bel, Belus)! „Etana a népek pásztora, aki az égbe is feljutott, aki minden országban szilárddá tette hatalmát, 1560 évig uralkodott, fia Balih (Belus) pedig 410 évig ült apja trónján”. Mivel a sumer és akkád agyagtáblákat csak az 1800-as évek vége felé kezdték megtalálni, annál is később megfejteni, a sumer nevek és történetek évezredekig őrződhettek az emberek emlékezetében, keveredhettek más történetekkel, mondákkal. „Nimród”, Kus fia története eTana és fia, Balih (Bel) történetéből és más sumer történetekből állt össze!
A sumer királylistából ismert a legnagyobb sumer hősi dinasztia, amely az uruki volt, és Meszkiaggaser alapította i. e. 3000 körül. Uruk városa vette át a királyságot Kis városától Sumerban. Az uruki királylista szerint: 1.Meszkiaggaser 2.Enmerkar 3.Lugalbanda 4.Dumuzi 5.Gilgames ,Meszkiaggaser, aki a sumer napisten, Utu fiaként is ismert, lenne Kus. Fia, Enmerkár, kinek nevében a „kár” vadászt jelent, talán ő volt Nimrud, a nagy vadász?
„Enmerkár, Utu isten fia”, olvashatjuk „Enmerkár versengése Aratta urával” című sumer eposzban, ahol az írás felfedezését is Enmerkárnak, Uruk és Kulaba uralkodójának tulajdonítja! Először azt kellene bebizonyítani, hogy Meszkiaggaser azonos „Kus”-sal.
Természetesen Kus nem egy személy, hanem nevével egy egész népet képviselt, ahogy a Bibliában láthattuk. A kusok, kusiták egy ősi nép volt, és a nyomok a sumerokhoz vezetnek!
A kusok a sumerok voltak! Hogy az agyagtáblákon nem igazán olvashatok a kusok neve, annak oka az, hogy közben megváltozott a sumer írás olvasata néhány helyen akkád hatásra.
Magát a sumer nyelvet sem tekinthetjük egy egységes nyelvnek, több ezer év alatt a nyelv is változott, de több nyelvjárása ismert, legismertebb az „eme-sal” és az „eme-gir”. Több helyen is helytelen olvasást eredményezett, hogy az az ékjel, amit „U” hangjelnek, vagyis „U” hangértékkel olvastak, azokat írásakor még „KUS”-nak, és nem „U”-nak kellett olvasni! Így maradtak ki a „Kusok” a sumer írásokból, talán nem is véletlenül!
A nyugat-európai és sémi tudósoknak nem érdeke az igazság kiderítése. Lugalzageszi sumer király volt, akit a sémi Sarrukin, az akkád birodalom megalapítója (i.e.2350) legyőzött. Neve olvasható Lugalzaggisi néven is, egy neki tulajdonított váza feliratán magát a „KUSOK FIÁ”-nak nevezi helyes olvasattal! Az igazságot csak az ékírásokból lehet kiolvasni, a latin betűs angolból fordított nevekből ez már rendkívül nehéz.
De azért nézzük meg Meszkiaggaser és Lugalzaggisi nevét:Mesz=hős vagy herceg, a sumer nagy királyok neve előtt volt olvasható. Ki=föld, ag többjelentésű szó, lehet: felosztó, hatalmas, korona (agancs!), gaser jelentése ismeretlen számomra, talán a „gas” jelenti a kust (gas?).
Így Meszkiaggaser neve jelentése. Hős földet szétosztó kus. Lugalzaggisi nevében a lugal királyt jelent, itt is megjelenik a „gis” (gas helyett), a gis szó egyébként a trónnal kapcsolatos, gis-ku-gar = trón!
Ami figyelemre méltó, hogy akkádul a trón neve „kussum”! Ez megmagyarázná a kus nevet, mivel a trón a király, királyság egyik legfőbb jelképe volt. (A király székelt, trónolt az ő városában).
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kussum, kussû kiolvasva „kusszum”, ha kus-nak ejtjük, az írásban „kuš” a helyes. Hogy mi volt az eredeti kiejtés, azt nem tudjuk pontosan. Egy példát mondanék, a sumer sub (szub) szót, a szótár szerint: sub = COAT] wr. S ub 6 . Az angol coat szó jelentése kabát, hasonló a magyar suba szóhoz, valószínűleg közös eredetűek, de a sumer szó kiejtése: szub.
Vagyis a kusok, kusiták voltak a sumeroknál azok, kikhez „alászállt a királyság az égből”. A sumeroknál a királyi törzs a kusok törzse volt, belőlük lettek az özönvíz utáni első királyok. Nem véletlen, hogy a sémi akkádok őket semmisítették meg először, aki tudott, menekült.
Ők voltak annak a tudásnak birtokában, amit utódaik, a mágusok képviseltek, ők később a médek egyik törzse lett. Az Orion csillagképpel azonosított Nimrud megtalálható a „Planetárium Babylonicum” csillagai között. Ott Ni-Bu-U értékkel van olvasva, de ez rossz! Itt is „U”-t olvastak „Kus” helyett. Helyes olvasata: NI-BU KUS, vagyis a „Kus Párduc” és akkádul „NIMRUD”!!
Vagyis Nimrud akkád név, emléke így maradt meg több ezer év után a magyar hagyományokban. Egy várost neveztek el róla, a hős párducról, a város neve: NIB-UR vagy NIB-RU, ma akkád változata ismert, Nippurnak hívják.
Nimródról Berossos, az i. e. 270 körül élt babiloni pap így írt:„Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népével Seneár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost és fölötte nagy tornyot készített a víztől való megmenekülés 131. esztendejében és uralkodott 56 évig, és a tornyot felépítette a hegyek magasságáig” ,
Nimród Ninive alapítója volt, alatta található a Tigris folyó közelében Nimrud-Dag (Nimrud-hegy), ahol régi szobrokat és „Nimrud oszlopait” találták meg. Az arab mondák szerint Nimrud elfogatta Ábrahámot és a két oszlop közé köttette ki, majd ledobatta a völgybe, de Isten halastavakat teremtett és azok felfogták Ábrahám zuhanását. Ezekben a mítoszokban a sémi és a nem sémi népek közötti ellenségeskedés fejeződik ki, miként a Biblia sem ír jóindulatilag Nimródról. A Talmudban ez áll: „A szózat megszólalt és ezt mondá: Te gonosz, te gonosznak fia, az istentelen Nimród fiának fia, aki az ő uralkodása alatt az egész világot ellenem lázította!”(lásd: Pesachim 94/a.) S végül nézzünk meg egy részt a Bibliából, Mikeás könyve 5/b:
„Ha Assziria betör országunkba
és földünket tiporja,
hét pásztort állítunk fel ellene,
nyolc vezető embert.
Karddal őrzik majd Assziria földjét,
pallóssal Nimród földjét.
Látható, Nimród földjét az asszír uralom alatt is azonosították Nimróddal, ahol a királyok egyik megszólítása a Bél (Bál) volt. Az egyik legismertebb asszír király I. Tukulti- Ninurta (i. e. 1230 körül) volt. Hódító háborúival ő tette naggyá Assziriát, melynek kialakulása a Tigris és a Záb folyók alkotta háromszögben történt, itt volt Nimrud városa is. Mivel Nimrudot halála után azonosították a sumer Ningirszu, más néven Ninurta hadiistennel, így érthető, hogy Tukulti-Ninurta, aki felvette a sumer hadiisten nevét, és így azonos neve volt Nimruddal, kiváltotta azok gyűlöletét, kiket hadjáratai során Tukulti-Ninurta legyőzött, elpusztított.
Összefoglalóként annyit kell tudnunk Nimródról, a magyarok ősapjáról, hogy sumerban volt király, a kusok királyi törzséhez tartozott, emlékét megőrizték azok, kiket a szemita hordák évezredeken keresztül üldöztek, s ha nem tanulunk Nimród népének több, mint 4000 éves történetéből, mi is úgy járunk, minket is elpusztítanak! A világban sokan ismerik a magyar nép eredetét, de nem hirdetik, a cél a sumer kultúra utolsó képviselőinek teljes elpusztítása. Ezt igazolja az Árpád-házi királyok kihalása, Mátyás király megmérgezése, hogy a török, tatár mindig megállt az ország nyugati határánál, ezt igazolja Trianon és az, ami most történik velünk. Sajnos az elbutított két táborra osztott nép nem veszi észre, hogy mikor védi az ellenséges, pusztító érdekeket. Magunk alatt vágjuk a fát, fel kéne ébredni és fel kéne kelni!

A térképen látható “Subar”, más néven Subartu, az itt élt nép volt a sabir, szabir, akiket többen azonosítanak a magyarság őseivel, mivel nevük azonos a bizánci császári udvarból ismert “sabartoi asfaloi” névvel!
Irodalom:
Tárih-i Üngürüsz
Badiny: Káldeától Ister-gamig
Hámori Frédi: Szubarok és Szumirok
David Rohl: Az elveszett testamentum
Forrás:Őrtűz rovata (ortuz.virtus.hu)


Nimród vérei- A szkíta-hun-magyar nemzeti-faji-nyelvi azonosság
1. Nimródtól Atillán keresztül Árpádig- Thúróczy János Krónikája
2. A hun-avar-szkíta-magyar azonosság-Váradi Tibor
3. Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig- Mit tudunk Nimródról- Badiny Jós Ferenc
1) Nimródtól Atillán keresztül Árpádig- Thúróczy János Kronikája
Noé-Khám-Kus-Nimród-Hunor-Bor-Dáma-Keled-Keve-Bondofard-Bökény-Csanád-Budli-Beszter-Mike-Miska-Ombóde-Kölcse-Levente-Lél-Zámbor-Zombor-Balog-Bulcsú-Szultán-Berend-Kadicsa-Opos-Ete-Személy-Torda-Bendegúz-Atilla (Etele)-Csaba-Ügyek-Álmos-Árpád-Zoltán.

2) A HUN-AVAR-SZKÍTA-MAGYAR AZONOSSÁG
Isten Áldd meg a magyart…” Gondolatok a magyarságról
Váradi Tibor előadása
Magyarok Háza 2001. november 9.

- részlet -

A Kárpát-medence egy ideig avar birodalom néven működik. A hun és a magyar egyezése, közössége megtalálható a nép mítoszaiban, legendáiban. Lásd Hunor és Magyar testvérisége. A Hun-Magyar-Szkíta-Avar mind egy!
 Kalanusz püspök i.sz. XII. században megírta Atilla történetét. Ma is létezik még 6 példány ebből. Ő írja azt A hunok, akik avarok s most magyarok”
Azért titkolják ma az avar és a hun egyezést, mert e két népcsoport olyan nagy hatalommal és olyan kultúrával rendelkezett több száz éven keresztül Európában és Ázsiában amely múltat szeretnék a magyarság elől eltitkolni, elvenni.
Az avarok egyik csoportját úgy hívják, hogy GRIFFES AVAROK, a másikat pedig INDÁS AVAROK-nak. A Griffesek őrizték a Turul hagyományt. Ez ma tőlük származik. A Kaspi Aral-tó térségében éltek. Rájuk jellemző, hogy gyűrűs védelmi rendszert építettek. Amikor visszatelepednek ide, megalapítják saját központjukat, ami a mai GYŐR-nek felel meg. Tehát a mai Győr, a Griffes Avarok központja.
„Az avarok a manicheus vallás követői, akik a rovásírást is hozzák magukkal a Kárpát medencébe” (Fehér Jenő: Korai Avar Kagánok c. művéből) Ekkor már létezik a rovásírás a Kárpát medencében, de az avarok ugyanezt az írást hozzák. A Manicheizmus volt az ősmagyarok ősvallása, ezért nem meglepő, hogy az avarok is ilyen vallást hoznak magukkal.
Az Indás avarokról azt tudjuk, hogy Kangar néven is futnak. Ők is manicheista hiten voltak. A perzsák üldözték a Manicheizmust, és ezt az Indások átérezték. A hitüket titokban kellett tartani, de ősi szimbólumokkal igyekeztek fenntartani vallásukat. Róluk azt kell még tudni, hogy a Pártus birodalomból érkeztek a Kárpát medencébe.                                    A 4 népcsoportunk között nagyon szoros kapcsolatot mutat a hasonló művészet, temetkezési szokás, harcmodor stb.
3)Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig c. könyvéből
MIT TUDUNK NIMRUDRÓL?
Párduc a kereszténységben
Mottó: őstörténetünk az Égre van írva!"
Talán inkább úgy kellene feltennünk ezt a kérdést, hogy: "MIT KELLENE TUDNUNK NIMRUDRÓL...? - hiszen "mitológiánkban" ősapánkként szerepel. Talán éppen olyan szeretettel, megbecsüléssel és tisztelettel kellene feléje fordulnunk-legalább-, miként a zsidók írnak Ábrahámról, mindig így mondva: "ÁBRAHÁM ATYÁNK". Az ősök tiszteletének kötelessége minket sokkal inkább ösztönöz arra, hogy "NIMRUD ATYÁNKRÓL" beszéljünk, mert ő nemcsak a ma mitológiánknak nevezett őstörténelmünk főalakja, hanem hatalmas népünket összetartó nemzeti hiedelmünk, nemzeti vallásunk megtartója, őrzője és védelmezője is. Ma az egész ún. "N1MRUDI HAGYOMÁNY" a mondavilágba zsugorítottan éldegél a magyar nép emlékezetében, és a mögöttünk lévő félszázad "marxista történelemszemlélete" még azt a keveset is elpusztította, ami megmaradhatott az "öregek" meséiben. Itt az ideje tehát, hogy tanulmányozzuk a "régi írásokat, melyek Nimrudról szálnak", és elmondjunk mindent róla, a magyarság újraéledésének ösztönzésében.
A "TARIHI ÜNGÜRÜSZ" úgy írja, hogy: "Nimrudnak két fia volt: HUNOR és MAGYAR, akinek utódai a hunok és a magyarok." Arról is tudósít, hogy "egy-azonos nyelvet beszéltek".
Történetüket - a Csodaszarvas űzését - "ADZSEM" nevű országba helyezi. Nekünk nagyon fontos, hogy ez a hiteles krónika megnevezi azt a földrajzi helyet, ahol HUNOR és MAGYAR élt... így: "ADZSEM". Ugyanis ez a név-már törökösített formában - azt a területet jelöli meg, mely a mezopotámiai Tigris folyótól keletre, a mai IRAK és IRÁN nagy részét foglalja magába, és a sumir képírásban "ANSAN" írásjelekkel találjuk meg... így: XXXX Itt nagyon fontos az X "SA" ékjele, mert ugyanezt megtaláljuk a Kr, e. 5200-ból származó "tatárlaki amuletten" is, mind "SA-PIR", vagyis "SZABIR" népnevünk legrégibb írott emlékét. "AN-SA-AN" jelentése: "naparcúak hona". ("AN-SA" éppen úgy jelent "naparcút", mint "SAPIR".) Ennek a nimrudi birodalomba tartozó "AN-SA-AN" országnak a babilóni semiták "ELAM" nevet adtak. A szakirodalom tehát "ANSAN-ADZSEM" helyett Inkább "ELAM" nevet használ, mert így még a Nimrudra eső esetleges "árnyékok" is kiszorulnak a történelemírási igazmondás lehetőségeiből. Ugyanis ezeken a mezopotámiai területeken nagyon sok ékiratos táblát találtak, melyeken szerepel NIMRUD. A sumírok "NIBÚR" néven ismerték. Itt "NIB" : "párduc" és "ÚR" : "úr". A Világ Világosságának - "EN-LIL"-nek fia volt, és ENLIL szent városát "EN-LIL-KI" ékjelekkel írták ugyan, de "NIB-RUI"-nak nevezték, akkádul: "NIPURU" (innen: NIPPUR)
De a sumírnak nevezett elődeink nemcsak NIB-ÚR, azaz "Hős Párduc" jelleggel is mérték hajdani nagy királyukat, hanem DUMU-ZI néven, Isten "hűséges Fia"-ként tisztelték, aki - miután eltávozott e földi világból - az Égből vigyáz rájuk. Megerősíti ezt a hiedelmet a sémi-akkádok Nimrudról alkotott felfogása is. Ugyanis: a sumír "NIB" (párduc) akkádul "NIMRU". Ha ehhez hozzátesszük a "helyhatározói" ragot - "DA" -, megkapjuk NIMRU-D nevét (az "á' elesik), "tartózkodási helyét". Ezzel a névvel pedig már az égen vagyunk - a sémi-akkád nyelv értelmezése szerint - éppen úgy, miként a Genezis Z 0.8-10. részében van írva: a "Nagy Vadász az Isten előtt", vagyis az ORION csillagkép, mely így látható a földünk bármelyik pontjáról, az égi egyenlítőn.
A sumírok nagyon szép nevet adtak ennek az égbolt leghatalmasabb csillagképének. "SIBA-ZI-ANNA"... azaz "az Ég hűséges pásztora"-ként tisztelték, aki - hitük szerint - "az Égből vigyáz az ő népére". A babilóni sémi akkádok azonban nem így néztek az Orion-Nimrudra. Féltek tőle.
Félelmük oka a saját múltjukból eredt. Azt hitték, hogy Nimrud megbosszulja azt, hogy a békés sumírok földjére oly kegyetlen módon betolakodtak és javaikat elfoglalták. Ezért ők a "SIBA-ZI-ANNA" írást akkádul "SITTADALU"-nak mondták, aminek a jelentése: "széles, hatalmas, óriás ember", de ők "fegyverrel megölt (szétvert)" értelemben ismerték. Hogy miért, azt eddig senki sem tudta megérteni. P. Gössmann, a "Planetarium Babylonicum" szerkesztője sem tudja megmagyarázni, csupán annyit jegyez meg erre vonatkozóan:' "A semiták a sumer "Ég hűséges pásztora" nevű csillagkép nevét a saját értelmezésük szerintire változtatták, amelyik aztán a görög elképzelés szerint a "Hatalmas Vadászra" ORIONRA - ment át. "
A biblikus fundamentalisták aztán ezt a "Hatalmas vadászt" nem Nimrudnak, hanem "GIBBOR" néven ismerik hiedelmükben, aki a "Nagy Forradalmár Jehova ellen". és a "Nimrudfiak" természetesen hűséges és engedelmes alattvalók és társak ebben a "Jehova elleni" forradalomban. Így szerepelnek a Hunor-Magyar leszármazottak a sémi-akkád-zsidó vallási hagyományban, és Jézusnak ehhez a "nimrudi fajhoz" való testi tartozását erősíti meg az a tény, hogy őt a zsidók "rabbi BEN PANTHER" néven ismerték, mert a "Párduc (NIMRUD] Fiának" tartották.
A régi hiedelmek (amit ma "misztikusoknak" neveznek) az égi Párduc-Nimrudban a "szentlélek sugarát" látták. Az egyiptomiaknál hasonló hiedelmet találunk, mert a "FÉNY FIA" OSIRIS - is párducnak van ábrázolva, és Plutarch szerint OSIRIS a nevében hordja a párducot. "OS": "sok". "IRI": "szem". "OSIRIS" : "sokszemű". Mindenesetre az egyiptomi "Halottak Könyve" éppen "tizenkétszer" említi meg azt, hogy az: "ORION OSIRIS csillagképe".
A népi öntudat alapja a "hagyomány". Minden nép megmarad, amelyik hagyományait vallásos kegyelettel ápolja. Az ősi "Nimrud hagyomány" a nimrudi népeknek az Isten oltalmát hirdeti az égen látható hatalmas "Nimrud-Orion" mindenüvé elérő tekintete által. A "nimrudi népek" ezt a hagyománytiszteletet "nemzeti vallássá" fejlesztették, és ez a "nemzeti vallás" ötvözte őket egybe s tette oly erőssé nemzetségüket, hogy mindig kiverekedték a szabadságukat. Az állandóan ellenük törő semita népek így - az ő polidémonizmusukban - babonás félelemmel viseltettek Nimrud iránt. A sémi-akkádok URU-ANNA néven, mint a Napisten Fiát nevezik mitológiájukban. Sok héber írásban az ORION neve: "KSL", amit "megbízhatatlan" értelemmel használtak. Ez az elnevezés aztán össze lett kapcsolva a héber kalendárium 9. hónapjának (a viharok idejének) nevével, és "KISLEV" lett az Orion neve, természetesen szintén "megbízhatatlan" értelemmel. A babilóni zsidóknál- miként már említettem- GIBBOR volt az ORION-NIMRUD neve, aki az égiek forradalmát szervezi Jehova ellen. Érdekesen ír erről egy 1899-ben megjelent könyv (G. E. Stechert: Star Names and their Meaning), a következőképpen: "Nimrud, a Nagy Vadász Isten előtt", téves magyarázat, mert az eredeti héber tradíciókban "elrejtőzött ellenséget" (lurking enemy) és egy olyan vadászt értenek alatta, aki inkább emberekre vadászik, mint bestiákra Ez az idea a latinban VENATOR titulussal ment át az ORION neveként."

Érdekes megjegyezni itt azt, hogy az arabok, akik Chorezmben ismerkedtek meg a csillagászat tudományával, az Oriont "AL JAUZAH"-nak hívták, és úgy tanították, hogy "az IKREK csillagképe az Orionba tartozik". Ezt a régi káldeus bölcsek is így mondták, és nekünk azért nagyon fontos ez, hiszen mondavilágunk is így vallja. A szíriaiaktól megmaradt ékiratokon az Orion neve "GABARA", amiből az arab nyelv az "ALGEBAR" vagy "ALGEBRA" változatot hozta létre, de minden változatában "hatalmas", "óriás" értelemmel.
Az "AN-SA-AN" (Adzsem) bölcsei, az arab hódításkor CHOREZM-be menekültek, és az innen megmaradt írásos és szájhagyomány egyöntetűen ORION-NIMRUD csillagképéhez kapcsolja az "IKREK" (Hunor és Magyar) csillagait. Ez pedig azt hirdeti nekünk, hogy a "CSODASZARVAS" mondánk Nimrudra és két fiára vonatkozó része az égi rend szerint való, mert ORION-NIMRUDHOZ tartoznak az "IKREK" csillagképével szimbolizált fiai -Hunor és Magyar. Ez pedig nem más, mint az Égi Rend szerinti, vagyis az Égről a Földre vetített hun-magyar őstörténet.
Bemutatom itt az égbolt azt a részét, ahol jól látható az ORION, amint felső csillagaival az "IKREK"-be illeszkedik, és így valóban összetartoznak. Miután pedig az ORION valóban az "Ég Közepén" tündököl, és az egyetlen csillagkép, mely az északi és déli féltekén egyformán látható, az "Égbolt Urának" tartották a régi hiedelmek. Valóságban így is van ez, és az "Égbolt Urához" való tartozásukat hívő népeink ebben nem kiválasztottságot, hanem Istenes kötelességek elvégzésének "hivatását" tudatosították nemzeti vallásukban. Rawlinson jutott kutatásaiban erre a megállapításra, és megtalálta azt a régi hagyományt is, hogy NIMRUD-nak két fia volt a mezopotámiai földön. Mind a két fiúról egy-egy várost neveztek el, de - az ősi hagyomány szerint - csak az tudott itt uralkodni, akinek mind a két városnak a kulcsa a kezében volt. Káldeában volt: "MUGEIR" (Magor?) és AN-SA-AN (Adzsemben) "HUN-URI" (Hunor). Ha csak a "Tarihi Üngürüsz'-re hivatkozunk, Rawlinson kutatási eredményeit beiktathatjuk a hun-magyar történelembe, mint a Nimrudi hagyomány valóságainak a tudatosítását. Kiegészíthetjük még azzal az írott emlékanyaggal, ahol a sumernek nevezett elődeink magukat "KUSOK"-nak, királyuk (LUGALZAGGISI) pedig önmagát "A KUSOK FIÁNAK" és a "NAPISTEN KUSÁNAK" nevezi, mert az ORION-NIMRUD csillagképnek is volt oly neve, mely őt apjához, "KUS"-hoz kapcsolja... így: "KUSNAK A HATALMASA". Bemutatom ékiratban is. (Megtalálható DEIMEL: Planetarium Babylonicum 310/ 162. sz. leírásban.)
George Smith: "Assyrian Discoveries" c. (London, 1875.) könyvében "IZDUBAR legenda" fejezetben IZDUBART azonosítja NIMRUD-dal. Ezt a sumír IZDUBAR-t viszont a mitológia GILGAMES néven ismeri. A babilonban írt régi "Gilgames Éposz"-ban van ez így ékiratos Sumír nyelven olvasva: IZ DU BAR - de akkád olvasatban változik át így: GIS GIL MAS, és ebből a későbbi másolatokban GILGA-MES lett. IZ-DU-BAR jelentése: "a lélek szülte pár" (a Lélek mása). Az akkád GIS-GIL-MAS talán "más gyilkost" nevez, mert ilyen akkád szó, "GIL". nincs. Még senki sem magyarázta meg azt, hogy NIMRUD-GILGAMES miért tartja a hóna alatt az oroszlánt? Ezt az ábrázolást ugyanis a sumíroktól az asszírokig, mindenütt megtaláljuk. (Az itt bemutatott asszír eredetű.)
Ez is az "égi rend" szerint való, mert ORION-NIMRUD az egyetlen az ég közepén, és Földünk bármelyik pontjáról látható, mint URU-ANNA, az "Ég Ura". Itt bemutatom az É-i csillagtérképet:
A térképen az a pont, ahol az ekliptika köre metszi az égi egyenlítő (equator) körét, az az őszi nap-éj egyenlőség ideje, és ennek az "égi egyensúlynak" uralkodója az "Oroszlán" csillagkép, de csak abban a pillanatban, amikor a nap-éj egyenlőség beáll. Az idő nem áll meg. és így az OROSZLÁN uralma megszűnik, de ORION-NIMRUD változatlanul uralja az egész égboltot. Tekintve, hogy az Oroszlán és Szűz csillagképekkel minden 50. holdfordulókor együtt álló VÉNUSZ planétánk "megszenteli" jelenlétével az Oroszlánt (miként azt leírom "Az Ister-Gami Oroszlánok Titka" c. könyvemben) - a "NAP Házát", a hiedelem ennél is erősebbnek tartotta NIMRUD-ORION-t, és az égi Oroszlánt engedelmes, szelíd földi állatban látta NIMRUD-GILGAMES hóna alatt.
Itt valójában az ősi sumír-szkíta nemzetséget egybeötvöző hiedelemmel találkozunk, és ez a hit minden szervezett és kötelezettségekkel terhelt "vallásnál" erősebb volt. NIMRUD személyéhez kapcsolódott - akit az ő népe a "Világ Világossága" - ENLI, fiának tartott, és úgy hitték, hogy: NIMRUD lelke az égi ORIONBAN lakozik, és innen vigyáz, mint az "Ég Hűséges Pásztora" az ő népére. "Árnyék-lelke" azonban, mint "NIB-UR-TA" (azaz a "másvilágra költözött Párduc Úr) a "halottak országában" a földi ügyek" segítője. Vigyáz a "tavasz ébredésére", gondoskodik arról is, hogy az elvetett magok kikeljenek, és az "alvilág" urának, "NERGAL"-nak is engedelmeskednie kell NIB-UR-TA-nak. (Langdon és a mitológiával foglalkozók általában csak "NINURTA" nevet írnak NIMROD árnyéklelkének, de mint a földi ügyek" rendezőjét és NERGAL melletti szerepét elismerik.
Miután ez a témakör a legkellemetlenebb a semitológusoknak és a sémi hagyományok hiedelmét tanító biblikusoknak, korunk leghíresebb semitológusának adatait veszem át, és idézek G. S. M. LANGDON: "Semitic Mythology" (London, 1931.) könyvéből úgy, amint azt már leírtam a "MAH-GAR A MAGYAR" c. könyvem 182-183. oldalain: "The Phoerician Sed is the Eastern reproduction of this myth of the SUN-GOD - as HUNTER." "The Hunter as an aspect of the Western Sun-god represents rather NINURTA of the Sumerian Pantheon. NINURTA, read apparently NIMURTA in dialectic Sumerian, is probably the origin of the name NIMRUD, the famous HUNTER.."
(A föníciai SED a keleti másolata ennek a Napisten mítosznak - mint VADÁSZ. A "VADÁSZ", mint a nyugati Napisten vetülete, inkább a Sumír Pantheoni NINURTA-t képviseli, NINURTA a sumír nyelvjárás szerint valószínűleg NIMURTA - feltételezhetően a híres VADÁSZ - NIMRUD - nevének eredete...)
Itt hozzá kell tennünk Langdon megállapításához azt, hogy NINURTA vagy NIMURTA az emesal mah-gar (sumír) nyelvtárásban NIB-UR-TA, és ennek értelme: "ELTÁVOZOTT PÁRDUC HŐS"... lévén az eddig ismeretlen "TA" szó az eltávozás fogalmának kifejezője.
A "HŐS PÁRDUC" -NIB-ÚR sokféle nevében tehát külön kell választanunk azokat a rá vonatkozó elnevezéseket, amelyek az ÉLŐ NIB-ÚR-ra vonatkoznak, és azokat is fel kell ismernünk, melyek a halála utáni - istenített - állapotában nevezik meg őt.
Így érdemes tovább olvasnunk Langdon nagyszerű könyvében, melyben ő mindazokat az eseteket felemlíti - beleértve a bibliai Nirnrud idézetet is-, ahol a nimrudi hagyományt felhasználják a semita népek saját hagyománytanuk kialakítására. Láthatjuk, hogy a sumírnak nevezett MAH-GAR TUDÁSKINCS kiapadhatatlan forrásából merít minden nép, és egyedül ennek az ősi Mah-Gar (sumír) népnek mai leszármazottai azok, akik nem nagyon kutatják 5-6000 éves saját hagyománykincsüket, hanem megelégednek azzal, amit a judai-kereszténység átad nekik, mint "semita (biblikus) hagyományt", a semita (judai) intelligenciával átformált változatában.
Így ír tovább Langdon a "semita mitológiában" való kutatási eredményeiről: "This myth, incorporated in one of the oldest Hebrew documents (és itt a 272. jegyzet alatt a Genézis 10, 8-10. részeire hivatkozik), mely szerint: "Hatalmas VADÁSZ" az Úr előtt, mint Nimrud. Az Ő birodalmának kezdete vala Bábel, Erekh. Akkád és Kálnéh a Sineár földjén... reveals his Babylonian origin; for he is said to have founded Babylon, Erech, Accad and Calneh in Sinear (Sumer).
If Calneh is an error for Kullaba, a part of Erech, at least two these cities - Erech and Kullaba -, were connected with the exploits of the hero GILGAMESH, and since NIMURTA mentioned as the god of Kullaba, there seems to be a confusion of two myts in the Hebrew legend. (Biblia) Nimrod, the mighty hunter befor Yawe, and son of KUSH, is clearly the GILGAMESH of Babylonian mythology: and Nimrod, founder of cities in Sumer... is surely NIMURTA, the God of the spring Sun, son if the Earth-God Enlil of Nippur."
(Ez a mítosz, ami az egyik legrégibb héber okmányba van befoglalva, biztosan mutatja babiloni eredetét, hiszen Babilon, Erek "Uruk", Akkád és Kálné alapításáról beszél Sumeria földjén.
Ha Kullaba- Erek "Uruk" egyik tartozéka - tévedésből Kálné, akkor a megnevezett városokból legalább kettő - EREK és KULLABA - kapcsolatban van GILGAMES hősi kalandjaival, és miután NIMURTA úgy van említve, mint KULLABA Istene, világosan látható a két mítosz összezavarása a héber legendában.
Nimrud - a hatalmas vadász Jehova előtt és KUS Fia - nyilvánvalóan a babilóni mitológia GILGAMESE, és Nimrud a sumír városok alapítója-biztosan Nimurta, a tavaszi-napisten, a NIPPUR-i FÖLD ISTENÉNEK- ENLIL-nek- FIA.)
***
A fentiekben Langdon igen érdekesen csoportosítja össze a semita mítoszokból Sumer-Babilonba visszavetíthető hagyományokat.
Ezekben részünkre az a legfontosabb, hogy: Nimrudot ő is az Isten-Fia-En-Lil-fiának nevezi, valamint az, hogy az összes Nimruddal kapcsolatos neveket visszavezeti a valóban Urukban élő és királyként uralkodó NIMRUD-GILGAMES uruki királyhoz.
Egy - Nimrudra vonatkozó - nevet azonban nem találunk a fenti idézetekben, és ez: NER-GAL.
Könyvének 93. oldalán Langdon azonban kétségtelenül tudósít minket arról, hogy a Sumír-Babiloni mitológiában EN-LIL két fiát találta meg, mint:
NIMURTA... a tavaszi Napisten, és NER-GÁL... a téli hidegség okozóját.
NINURTA-val kapcsolatban még igen fontos megjegyeznünk, illetőleg idéznünk a következőket, melyek újabb "nimrudi elnevezéseket" tartalmaznak: "NINURTA, god of the spring sun, are already here, as NINGIRSU and NINSUBUR.""
(NINURTA, a tavaszi nap istene, itt már NINGIRSU vagy NINSUBUR)
Kutatásunkban igen fontosak ezek a nevek is, mert NIN-GIRSU elnevezést P. Deimel kifejezetten NIMRUD másik nevének tartja' - mely SIR-BUR-LA-KI (Lagas)... (magyar értelmezéssel "égi világosság földje")... uralkodási és vallási irataiban szerepel, és NIB-GIR-SU (az Ő PÁRDUC FIA) vagy NIB-UR-SÁG változata, miképpen azt mindig hangoztatta egyik kiváló magyar sumerológus-Dr. Pass.13 NIN-SUBUR: NIB-SUBUR, vagyis a SUBUR-PÁRDUC.
(Aki nem elégszik meg Langdon és Cyrus Gordon bizonyításaival," az talán olvassa el a "keresztények Bibliáját" - amit vallása "ISTEN SZAVA"-ként hinni követel. Ebben a könyvben a már említett idézeteken kívül - pl. a Krónikák I. 1.10. alatt is Nimrud hatalmáról kap tudósítást. De Mikeás próféta még Asszíriát is NIMRUD FÖLDJÉNEK nevezi. [Mikeás 5.6.])
FORRÁSADATOK:
10. LANGDON, G. S. M.: Semitic Mythology Distribution (London, 1931.) of Semitic Races.
11. LANGDON: Op. cit. The Sumero-Accadian Pantheon.
12. P. DEIMEL, Anbton S. J.: Sumerisches Lexicon II. No. 131. a.) 1. és 575.
13. Dr. Pass prof. Badinyhoz írt leveléből.
14. LANGDON: Op. cit. és GORDON H. Cyrus: The Common Background of Greek and Hebrew Civilizations (Norton & Comp. New York, 1965.)
Ez a hagyomány azután egy olyan hiedelmet alakított ki a szkítának nevezett nagy, hatalmas népnél, mely egy magas erkölcsű lelkiségként, nemcsak egyének, hanem az egész társadalom felfogását és életmódját irányította. Mondhatjuk úgy is, hogy "nemzeti vallássá" lett, anélkül, hogy valamilyen hierarchikus papi szervezettel rendelkezett volna. Ez volt az a híres szkíta erkölcs, szkíta hitvilág, amiről a régi írók megemlékeznek. A szkíta jóságos életmód egyes mozzanatait megörökítették az aranykincs-ábrázolásokon is. De tudjuk, hogy NIMRUD által ismerték a "Világ Világosságát", a "Jó-Istent" és a "Fény Szüzét" is, akinek alakját bámulatos technikával rendelkező ötvösművészeik oly csodásan megörökítették.Tudjuk azt is róluk, hogy szabadságukért sokat harcoltak, és az ütközetekben haláltmegvető bátorsággal küzdöttek ellenségeikkel. Sok régi író erről a tulajdonságukról is megemlékezik "fenevadnak" nevezve a szkíta harcosokat; akiknek nyílzápora fergetegként hullott rájuk. Akt nem ismeri a "Nimrudi hagyományt", az nem tudja összeegyeztetni a szkíta testvéri jósággal ezt a szkíta "fergeteges" harcmodort. Pedig ennek csakis egyetlen indoka van, és ez a szkíták istenes élete, tiszta erkölcsi felfogása. "égre nézése". Az "égi Nimrud" közvetítésével közeledtek a "Jó-Istenhez". Tőle kértek segedelmet az "életre", de sohasem kértek tőle segítséget, ha véres csatákba indultak, ahol "fenevadként" harcoltak.
Tehát nem úgy cselekedtek a harcba indulás előtt, mint pl. a judai-kereszténység papjai, akik "megáldják" a csatába indulókat és fegyvereiket, és kérik (valószínűleg) a "bosszúálló Istent", hogy segítsen a gyilkolásban.
A szkíták ilyenkor nem az égre néztek. Nem a "Jó Isten"-hez fordultak az égi NIMRUD által, hanem a halottak országában lakozó NIB-ÚR-TA-t kérték arra, hogy adjon nekik, a szkíta harcosoknak NERGAL-i erőt. Ebben a "nergali" segítségben való hitük és bizodalmuk változtatta át a jámbor szkítákat legyőzhetetlen harcosokká, akik valóban "fenevadként", iszonyú nagy pusztító erővel álltak szemben minden ellenségükkel és mindenütt győztek. A Jó Istent tehát "kihagyták", mert tudták, hogy a fegyveres vetélkedést az emberi érdek teremti és ahhoz a "JÓ Istennek" semmi köze nincs, mert szabad akaratot adott nekünk.
Itt hivatkoznom kell-a megértés érdekében- a mi keresztényi hitvilágunk tanítására, mely azt mondja, hogy a jó ember a mennyországba jut-Isten kebelébe, az angyalok seregébe, és a rossz az a pokolba ítéltetik a kárhozatra. Ezt csak azért említem, hogy a mi hitbeli felfogásunk a halál után kétféle lakást ad a halandónak: a mennyet vagy a poklot.
Szittya-sumír őseinknél is megtaláljuk az élet utáni lakásainkat, de érdekes különbséggel. Ők nem ismerték sem a pokol, sem a kárhozat fogalmát. Léteztek az égilakók és a földiek. Az égilakó a halottak országába került, mely - a sumír felfogás szerint- egy hatalmas, szomorú birodalom. Ott lakoznak az élők árnyéklelkei, akik bármikor visszatérhetnek a földre. Pl. ha valaki nem ad tiszteletet az ősöknek, a visszatérő árnyéklélek a halottak országának minden átkos betegségét és rosszaságát a tiszteletlenekre tudja hozni. Itt a magyarázata annak is, hogy a lakomákon az italból először a földre loccsantanak a megholt emlékében. De az ősök tiszteletének is ez az alapja.
Ez a felfogás azonban csak megerősíti az örök életben való hiedelem létezését, mert a halottak birodalmában - a "más világban" -, ha valakire ráöntik az élet vizét, az új életre kel.
Az égi lakók uralkodója a Világ Világossága-ÉN-LIL, és életet adó, az életet őrző istenanya-Innána.
A Halottak birodalmának is megvan az uralkodó párja. INNANA testvére - ERESHIGAL, aki minden rossz tulajdonság birtokosa, és férje NÍR-GAL - NER-GAL, az alvilág ura. De ott találjuk még a nimrudi árnyéklelket is - NIB-UR-TA néven, aki a nergáli hidegséget enyhíti és segít a földnek a tavaszi fakadásban is. Ő ad a harcolónak félelmet nem ismerő bátorságot. Ő az örökké élő "hős párduc", aki párduci erőt kölcsönöz az élőknek- amikor azt kérik. A halottak országának nimródi árnyéklelke ad halált mindarra az ellenségre, aki az ő népét bántja. Népének harcosait élő párducokká változtatja, és NERGAL- az alvilág ura NYER-GEL és NYAR-GAL a nimrudi néppel - osztva birodalmának egyetlen ajándékát- a halált.
A sumír-szittya hitvilágban mindig megtaláljuk a kettősséget. ÉN-LIL-a Világ Világossága-átlényegül ÉN-HI alakra, hogy az anyag felett is uralkodjon, nemcsak a Lelkek gondozója legyen.
A hős Párduc - NIB-UR, NIMRU nagy vadász az égen az Úr előtt és a Halottak Országában is parancsoló. Érdekesen fejezik ki a párduc tulajdonságú alvilági Nimrud alak (NIB-UR-TA) és NER-GAL lényegét a legrégibb írások. Az alvilág párduca - NIB-UR-TA írásjele az istennevek előtt álló nyolcágú csillaggal meghatározott egyenlő szárú kereszt. NER-GAL írásjele ugyanilyen, de két egyenlő szárú kereszttel, és egyszerű olvasata "MÁS" istenerő (Dingir MÁS) NER-GAL ugyanez, de kettőzötten, azaz többesszámban.
A sumír hitvilágban NIBURTA és NERGAL neve az "istenség" determinatívuszának jelével szerepel az ékiratokon. Ez annyit jelent, hogy az "alvilág" is a TE-RAM-TU hatalma alá tartozik.
Tudjuk, hogy mind a két "alvilági" istenerőnek, NIBURTA-nak és NERGAL-nak meg van adva a kötelessége. Így NIBURTA a földből származó "élet segítője", Vizek, folyók szabályozója, növények életének, növekedésének támogatója. És annak ellenére, hogy NERGAL a "halál kiosztója", mégis a nagy RENDELÉS szerint "testvérek" ők. Így kapja NERGAL a másik nevét mint "dingir SES". azaz "Testvér-Isten".
Mint mondtam-az alvilág uralkodó párja NER-GÁL és ERES-HI-GÁL. A róluk szóló mítoszok elmondják, hogy az alvilág királynőjének - ERES-HI-GÁL-nak - szent állata a fekete ló.
Lovának neve: PA-RI-PA. E mítosz által találjuk meg a lovat Mezopotámiában már a 3. évezred közepe táján. Érthető tehát, hogy e hagyomány szülhette a lovas temetkezések kultuszát, mely fennmaradt a csodálatosan mindent rögzítő néphitben. A sumír korból nem rendelkezünk olyan pecsétekkel vad emlékekkel, melyek az alvilág, a halottak országának uralkodóit ábrázolnák. A ma ismeretes "ördögfejek" talán a görögökön át érkezett keresztényi termékek, melyek a régi "másvilágot", a "halottak országát" pokollá változtatták. De valami hagyomány csak átmentődött egészen a késői történelmi korig NER-GAL létezéséből és nevének jelentéséből. Ugyanis NER-GAL az írott NIR-GAL változata. NÍR sumír-szittya nyelven "uralkodó"-t jelent, és az akkádok ezt az ékjelet ETTILU vagy ETELE néven ismerték. Talán ez a hagyomány, vagy ennek némi fennmaradt árnyéka miatt ábrázolták a mi ETELÉNKET-Atillát, a nagy hun királyt NÍR-GÁL-ként, szarvakkal ellátott ördögi arccal az ellenségei...? Nem tudhatjuk ma, de mindenesetre érdekes véletlennek talán mégsem vehető, hisz neve: "AZ ISTEN OSTORA" is olyan Nímrud-Nergál ízű.
Sok szakember azonosítja NIN-UR-TA személyét a sumír szűzanya - INNANA - leghűségesebbjével - NÍN-SUBUR-ral.vagy inkább NIB-SUBUR-ral. A "subar"-nak (subarean) nevezett nép, melynek országát az ékiratok SUBIR-HI néven írják, nem más, mint a mi "szabír"-ságunk elismerése. Így NIB- SUBUR. mint "szabír párduc" - azonos NIMRUD "alvilági" mitologikus alakjával. (Sokszor "subur" helyett "subar"-t írnak.) Bemutatok itt két sumír pecséthenger lenyomatot. Egyi-ken EN-KI tart kezében egy háromfejű buzogányt, amit átad az előtte álló NERGAL-nak. A másik Gudea idejéből való, amikor NERGAL-t az alvilágból kitörő szárnyas oroszlánnal jelképezték.
Ott áll ERES-KI-GAL mögött.
NERGAL-t aztán későbben kegyetlen, szinte ördögi arccal ábrázolták, ami meg is felelt az ő "alvilági" hivatásának. Az oroszlánt hóna alatt szorító GILGAMES szobrokon GILGAMES alá mindig ily ördögi arcot tettek, mely egyrészt Gilgames-Nimrudnak az "alvilágon" való hatalmát jelképezte, másrészt pedig utalt NERGAL kegyetlen voltára is.
A NIMRUDI HAGYOMÁNY SZKÍTA ÉRTELMEZÉSE
Herodotosnak igen mélyre kellett nézni a mitológia kútjába, amikor azt írta le, hogy: "Herkules fiát három fia közül csak Szkíta tudta kifeszíteni." - Ez talán onnan ered és annak a valóságnak az elismerése, hogy szkíta népeink messzehordó íjaihoz hasonlót más népek nem tudtak készíteni. - De itt egyben mindjárt azt is elmondhatjuk, hogy a messzehordó íj készítésének művészi mestersége a kettős nimrudi hagyomány egyik részét képezi.
A szkíta harcos, amikor íját készítette, talán felnézett az égre, és erőt kért az Orion-Nimrudtól arra, hogy oly kiváló legyen az ő íja is, mint az égi ősapáé, akinek íja a csillagok közt ragyog, és a föld minden pontját eléri nyila, ha ő úgy akarja.
Aztán, amikor elkészült a nagy munkával, a földre tekintett. vagy bőr-páncél ingére illesztett NERGÁL-hoz szólt és kérte, hogy a csatában az alvilági szörnyek minden erejével legyen a segítségére. Így kérte tehát a "másik" NIMRUDOT is a segítésre. Bemutatom itt a Nergál-arc bronzba öntött mását és a szkíta bőr-páncél inget is. Ezek ugyanis az első tárgyi bizonyítékai a szkíta Nimrud-Nergáli hagyományok létezésének.
Így megérthető az is, hogy a szkíta arany párduc farkán és körmein az alvilág szörnyetegeinek fejei vannak ábrázolva. Mintha csak azt akarná kifejezni, hogy a párduccal jelképezett Nimrud tapossa le őket, és csak akkor szabadulnak ki, amikor a Párduc-Nimrud a lábát felemeli. Talán itt a nimrudi gondviselést akarták a "rejteki" nyelven kifejezni. Az égi "nagy nyilas" segít mindenben, és mint az "ég hűséges pásztora" vigyáz népére, de ha a nemzetvédelem szűksége úgy kívánja, felemeli lábát a földről, és ezzel kiszabadítja az alvilág minden szörnyét népe segítségére.
Valószínűnek tartom, hogy a sumír hagyományt nagyrészben kisajátító és átvevő görögség is segített abban, hogy ez a nimrudi kettősség - a népére vigyázó nagy vadász az Úr előtt és a halottak országának Nergálja-átélte a pusztítások idejét, mint Herkules és a pokol ördöge. Ugyanis a görögök is nagy részt vettek ki az általuk "barbárnak" nevezett és nem görög népek kultúrájának pusztításában. De NIMRUD-HERKULES és az ördögarcú NERGAL megmaradt. Érdekes bizonyítékokat találtam erre vonatkozólag.
Néhány évvel ezelőtt Luganóban jártunk. Megnéztük a híres Thyssen-Bornemisza múzeumot. Virágpompás parkjában sétálva szemembe ötlött egy régi Herkules szobor. Ott állt a virágok között. Meglepetve állapítottam meg, hogy pontos mása az itt bemutatott babilóni Nimrud-Gilgames szobornak, és ez a NIMRUD-HERKULES is az állatok királyát, az oroszlánt bal kezének hóna alá szorítja. A szobor talpazatán azonban-igen érdekesen és eddig soha sem látott módon - egy ördögarcot látunk. Torzított emberi arc, szarvakkal. Nyilvánvalóan "alvilági" lényt mutat, vagy a keresztényi pokol ördöge is lehet, de mit keres ez Nimrud-Gilgames-Herkules szobrával együttesen és "alatta" ábrázolva...?
Kétségtelennek látszott előttem, hogy ez az "alvilági" lény a "halottak országának" uralkodóját - "NERGAL-t" - ábrázolja... valószínűleg már a görög "áthallás" szerint.
Nekünk teljesen mindegy, hogy mily közvetítéssel maradt meg. Fontos, hogy itt áll előttünk. Bemutatom képét.
Ha összehasonlítjuk a babilóni Nimrud-Gilgamessel, láthatjuk a görög hatást, vagyis a Herkulesre való változtatást. De ez közismert. Ami újdonság itt, az a NERGÁL- lal való együttes és eddig sohasem látott ábrázolás.
Én is először láttam így, és azt a megállapításomat, hogy itt valóban "NERGÁLT" látjuk a NIMRUD "alatti" világban, megerősítette a másik, hasonló lelet. Ugyanis pár nappal a luganói Herkules-Nimrud- Nergállal való találkozásom után, megcsodálhattam egy aranyveretes szittya királyi nyerget, melynek homlokzatán ugyanezt a nergáli ördögarcot csodáltam.
Ezzel a szittya fejedelmi nyereggel bizonyítani tudjuk mindazt, amit mondtunk a szkíta harcosoknak a halottak országában lakozó őseikkel való hiedelmi kapcsolatukra vonatkozólag. Ugyanis a fejedelmi nyergen lévő nergáli arc talán azt kívánta jelképezni, hogy a fejedelem maga változott át a harcban halált osztó NERGÁL-lá. Ugyanis, ha nem ezt akarta volna kifejezni, nem "ördögarcot" tett volna aranyos nyergének a közepére, mondhatni a "főhelyre".
Ezzel a feltételezéssel láthatjuk az óriási különbséget, mely köztünk - már kereszténnyé lett szkíták - és szittya őseink hiedelme között áll fenn. Ugyanis a mi papjaink megáldják a háborúba induló fegyveres erőket, és az Egy Igaz Jó Isten segítségét kérik a győzelemhez. Igen - de a győzelem csak sok másik és általunk "ellenségnek" nevezett ember megölése által érhető el. Mi tehát a jóságos és szerető, gondviselő jó Atyánkat - az ő segítségét olyan dologra kérjük, amit ő megtilt. A keresztényt tízparancsolat mondja, "NE ÖLJ"... és mi jó fegyvereinkhez ebben kérünk segítséget.
Szittya őseink imádkoztak a Naperőn át magát megmutató Hatalmashoz és az Istenanyához, aki a szittya mitológiában magán viseli a mezopotámiai Szűzanya-Innana jellegének összes szimbólumait, de sohasem kérték őket arra, hogy segítsenek nekik háborúk iszonyú emberöléseiben.
A harcra indulásban - a harcban elesett ősök szellemeit hívták segítségül, akik mindnyájan hős párducokként távoztak el e földről, és tértek meg a halottak országába. Őket és - mint mondtam - a halottak országának minden eszközét hívták szövetségesként s ha úgy tetszik - mondhatjuk a mi terminológiánk szerint-hogy valóban földi ördögökké változtak a harcban, de ők magukat "hős párducnak" hitték.
Tudom, hogy a mi keresztényi és keresztyéni felfogásunk szerint nehéz beleilleszkedni az ősi szittya hitvilágnak e csodálatos kettősségébe. Nem tudunk beleilleszkedni automatikusan, mert tulajdonképpen csak ezeréves emlékeink vannak, és régebbi őseinkről édes-keveset tudunk. Csaba királyfi égi hadseregét emlegetik még néhányan ugyan, de az ősök, a szittya ősök hős párducait behelyettesítette a biblikus hagyomány.
Nem kérek senkit arra, hogy változtassa meg hitét, hanem mondanivalóm szolgáljon arra, hogy térjünk vissza szittya őseink tiszteletéhez. Térjünk vissza az ő testvéri gondolkodásmódjukhoz. S ha valaki azt kérdezné, hogy kinél, melyik ősünknél kezdjük ezt az emlékezést, úgy annak azt felelem: térjünk vissza az előttünk volt utolsó "hős párduchoz". -Ahhoz, aki királyi felségjelként a párduc kacagányt viselte. Nagy Árpád Apánkhoz, szakrális uralkodónkhoz és ha csak a hont alapító pozsonyi csata történetét megismerjük, akkor látni is és érezni is fogjuk, hogy ez a szittya-magyar sereg valóban "hős párduc" seregként győzte le egész Európa három hadseregét, és csak azért, mert az erőt nekik az ősi "párduc hagyomány" adta, melynek ha csak egy parányi emléke élne még a mai magyar lélekben, akkor nem lennénk egymást meg nem értő csoportokba, vallási szervezetekbe szaggatva, hanem a párduci hagyomány magyarságtudata adna erőt az összefogásra. Ha nem térünk vissza az ősi szittya hagyományokhoz, a halottak országában várakozó őseink árnyéklelkei a pusztulás átkát hozzák a magyarságra méltó büntetésként azért, mert nem adjuk meg a tiszteletet nekik- a dicső szittya őseinknek. Az ábrahámi hagyományokba illesztett ezeréves múltunk magyar veszteségi arányszáma legyen intő példa arra, hogy az ősi szittya hagyományoknak vallásos kegyelettel való ápolása nélkül NINCS MAGYAR JÖVŐ.
Boldogan írom itt azt, hogy ez a királyi aranyborításos szkyta nyereg magyar tulajdonban van. Egyik tanítványom magángyűjteményét gazdagítja. Ha visszanézünk történelmünkbe, bizony azt láthatjuk, hogy az elődeink nagyon sokszor kérték a "NERGAL"-i segítséget, és a Káldeában lakó "kutai"-aknak (így írják a történészek) a "nemzeti Istenük" volt NERGAL. Azóta már tudjuk, hogy ez "GUTIUM" népe, a "GUTI"-k, akiket a héber hagyomány azonosít a hun-avar-magyar néppel. Sajnos 1000 éve a magyarság fejébe az ószövetségi, héber őstörténetet dorongolták bele, és ezzel - "vallásosság"-nak nevezett cégér alatt - elhomályosították a NIMRUD HAGYOMÁNYT'. Itt van az ideje végre a felébredésnek NIMRUD ATYÁNK hagyományához való visszatérésünkkel, mert enélkül mások szolgái maradunk. Én csak annyit kérek azoktól, akik szavamat hallják, hogy nézzenek fel az Égre és keressék meg a csillagvirágok között a hatalmas ORION-NIMRUD csillagképét, mert aki megtalálja, áhítattal nézi és csodálja, az Nimrud által megtalálja a Magyarok Istenét is. Amikor aztán tekintetét visszaveti a földre, gondoljon arra, hogy ő is Nimrud Fia. Jusson eszébe aztán az a Nimrud-fi is, akit keresztre feszítettek, de "feltámadott", a Jó Istenben való Hite által. Ő a mi Jézus Urunk, aki a Nimrudi hagyományunkba tartozik, és ennek a Nimrudi hagyománynak vallásos kegyelettel való ápolása ad nekünk Nimrud-Fiaknak - törhetetlen Hitet a Feltámadásra, és nergali erőt szabadságunk visszaszerzésére. A várva várt és óhajtott "MAGYAR EGYSÉGET" csak Nimrudi hagyományunk ápolása tudja megteremteni, és nem a politika. - Hát ezért a "MAGYAR EGYSÉGÉRT" kell tudni mindent NIMRUD ATYÁNKRÓL!
Ne felejtsük el azt, hogy Nimrudnak két fia volt - HUNOR és MAGOR. Az ő létezésük belekapcsolódik a "Csodaszarvas" mítoszunkba.
Majd a következő - "TURUL" című - fejezetben megismerjük, hogy ez a mítoszunk évezredekkel előbbi valós történelmet visz, mert a sumír ékiratokon megtaláljuk Nimrud két fiát és édesanyjukat is. Itt nem tudok erre kitérni, mert az ötvösmágusaink által aranyba vert szimbólumokat kell ott ismertetnem, és ezeknek a "rejtett nyelve" majd elmondja a Nimrudhoz tartozó igaz történelmet.
Bemutatom majd azt is, hogy a sémi-akkádok miként illesztették be az ORION-ba saját kegyetlen és gyilkos istenüket MARDUK-ot-, aki megöli a sumír "Tudás Atyját" (AB-ZU-t) és a "Minden élet Szülőanyját" (TI-AMA-TU-t).
NIMRUD-ról hangsúlyozottan tudni kell azt. hogy őt a semiták GILGA-MES névvel is emlegetik, és az akkád nyelven szerkesztett "GILGAMES-ÉPOSZ" csak a plágiuma a Nimrudról szóló és sumír ékiratos történetnek, mely a Kr. e. 3. évezredből származik. Sajnos csak a következő sumir fejezeteket ismerjük a nagy egészből:
(Átveszem: S. N. KRAMER: "The Sumerlans, their History. Culture ans Character" c. The University of Chicago Press 1963. könyvéből, ahol Nimrud neve helyett mindenütt "Gilgamest" ír. A sumír eredeti ékiratok címében tehát GILGAMES neve helyett NIMRUD értendő!)
1. Gilgames és a Bis-i Aga.
2. Gilgames és az ég bikája.
3. Gilgames és az Élet Birodalma.
4. Gilgames, Enkidu és az alvilág.
5. Gilgames halála.
(A hiányzó részeknek is meg kell lenni a százezrekre menő. eddig meg nem fejtett ékiratokon, vagy az is lehet, hogy megtalálták, de valláspolitikai érdekből közlésre nem kerültek.)
IZ-DU-BÁR (NIMRUD) tiszteletét még a kései asszíroknál is megtaláljuk. Ennek bizonyítását elvégezte George Smith, aki Assurbanipal idejéből származó ékiratokat fejtett meg. Az ő könyvéből idézek egy IZDUBAR (NIMRUD)-hoz intézett és az egyik ékiratról leolvasott "Fohász"-t (átvettem "Assyrian Discoveries" c. London, 1875. könyvének 394-395. oldaláról. Itt ő Nimrudot nem nevezi Gilgamesnek, hanem IZDUBAR (Nemrod)-ként írja azzal az ismertetéssel: "a vízözön hőse, aki halála után az Istenek közé emeltetett"). Íme a "Fohász":
IZDUBAR (Nemrod) a hatalmas király, az angyalok ismerője.
Emberek között élő nemes herceg. Világhódító, a Föld kormányzója, a lenti világ Ura. Istenként mondja ki az igazságot. Alapítója és elosztója a földi világnak. Ítéletet mond, mely változtathatatlan, mert más nem létezhet. SAMAS tudása és hatalma az ő kezébe adatott. (SAMAS : Napisten.)
Ezt a "Fohászt" tartalmazó agyagtáblát együtt említi "BÉL" templomával kapcsolatos ékirattal és mindkettőről "kétnyelvű" szöveget olvas, és 1875-ben így minősíti azokat: "az egymás alá írt turáni és babilóni-semita nyelveken írt szövegek megfejtése". A sumír ékiratos szöveget "turáni nyelvűnek" minősíti.
Ajánlom olvasóimnak, hogy ismerkedjenek meg a "Gilgames Eposszal". Ugyanis ez a mi őstörténetünknek egy részlete, hiszen a semita nyelven nevezett Gilgames a mi NIMRUD ATYÁNKKAL azonos, akinek történetében benne van az örök figyelmeztetés, az örök intés a megmaradásra. Mert ugye Gilgames az örök életet keresi és elmegy a vízözöni bárkáshoz, a sumír Noéhoz, akinek neve ZI-UD-LILDU. (Prof. Kramer "Ziudsudra"-nak olvassa ezt a nevet.) Tőle meg is kapja az örök életnek zöld ágát, de hazafelé való útján elfárad és elalszik. Mialatt ő álomba van merülve, a gonosz kígyó megeszi a kezében lévő "életágat".
A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem professzora, Werner PAPKE, Gilgames történetét az égre vetíti nagyszerű könyvében. ("Die geheime Botschaft des Gilgamesh", Weltbild Verlag, Augsburg 1993.) Földön való vándorlását is feltérképezi, és itt az általa készített térképen feltünteti Gilgames útját, a saját elképzelése és elgondolása szerint. Láthatjuk, hogy tengert járva viszi vissza oda, ahonnét elindult. Javaslom, hogy a Gilgames Eposzt jól áttanulmányozva, az olvasók vegyenek elő egy térképet és jelöljék meg Gilgames útját az én javaslatom szerint, ahol is Gilgames nem a Vörös-tengert érinti, hanem az "erdők ura" (Huvava) legyőzése után elért tenger a Boszporusz, amelyen átmegy, és beérkezik a Kárpát-medencébe, az "örök élet" honába. Innen viszi az "élet ágat", amit alvása közben megzabál a gonosz kígyó.
Én úgy látom, hogy Nimrud büszke népéhez szóló intés ez az éposz. A Kárpát-medencében lévő Istenáldotta életlehetőség az összes "Nimrud fiaknak" munkával szerzett boldogságot adott, és ennek a folytonossá válása nem más, mint a nimrudi népek örök élete, melynek alapja az igaz élő Istentói nyert tudás, ennek megtartása, és a szent hagyományoknak vallásos kegyelettel való ápolása. Ezt jelenti "Gilgames életága".
De ha a "Nimrud fiak" elfelejtik hagyományaikat, lelkiviláguk tartalmát, Istenhitüket felcserélik olyannal, ami szolgaságukat hozza - bizony a gonosz kígyó eszi meg életfájuk ágacskáját, és aztán őket is elpusztítja.
Már 1000 év eltelt, és nem ismertük fel Gilgames-Nimrud figyelmeztetését, pedig csaknem 5000 éve jövendölték a tisztánlátó mágusok, akik ezt sumír nyelven írták le. A sémi-akkádok átvették és magukra vonatkoztatták az "intést", mert még mai utódaik is őrzik nemzeti hagyományaikat, melyeket átváltoztattak politikai életük alapkövének. Ugyanis a kígyó az ő "szent jelképük". Megette a mi örök életünk ágát és azt az övéinek adta. Ezért él tovább, csak a bőrét kell váltania.
Nimrud büszke népének utódaihoz szólok, amikor mondom, hogy az életfa, amelynek ágát Nimrud-Gilgames vitte magával és elvesztette, itt van a Kárpát-medencében. Örök élet is lesz. csak elébb ápolni kell az Életfánkat, amelynek ősi gyökere máig is kitartott. Él és új hajtásokat ad... de óvakodjatok a "kígyóktól"!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése