2012. július 21., szombat

Ősi népek - Sumérok

 A SUMÉROK EREDETE

A legrégebbi megfejthető sumér írásos emlékek az időszámításunk előtti harmadik évezred elejéről származnak, az emberiség  „történelmi korszaka”  kb ötezer éve tart. Az uralkodó nézet szerint a sumérok az időszámításunk előtti kb negyedik évezred derekán jöttek Sumérba. Honnan és merre, nem tudják pontosan. Van olyan nézet, hogy Indiából érkeztek szárazföldi úton, és van olyan is, hogy Nyugat-Afrikából jöttek a tengeren. Ezeket az elméleteket legalább annyi érvvel lehet alátámasztani, mint amennyi ellenérvet lehet felsorakoztatni cáfolatukra. A kutatók csak annyiban értenek egyet, hogy a sumérok hegyvidékről jöttek.  Az eredeti hazájukból magukkal hozott vallásuk szerint az istenek a hegyeken élnek, és mivel az új hazában hegyet nem találtak, istenek számára mesterséges hegyekre emlékeztető templomokat, zikkuratokat építettek. A sumérok eredetéről „ faji jellegük” nem sokat árul el, vitán felül fehér bőrűek és sötét hajúak voltak. Őshazájukat nyelvük alapján nem lehet kinyomozni, biztonságosan annyit tudnak, hogy a nyelv nem sémita.
„Mintha a sumér nép valahol a kirgiz sztyeppekről származna, a legrégibb hosszú koponyájú indoeurópai és rövid koponyájú turáni népfaj érintkezési határvonalán” 
  Úgy tűnik, de a bizonyítás hiányzik.
A sumérok bevándorlása előtti Mezopotámiáról azonban többet tudnak, mint a Mezopotámiába érkezés előtti sumérokról. Ez a vidék nem volt néptelen. Ismeretlen eredetű, és nevű lakosság lakta, amely települések, eszközök és kerámiák maradványait hagyta ránk, de írást nem. Az emberi települések legrégebbi nyomait északon találták meg. A történelem előtti emberek legrégibb ismert települése Mezopotámiában Muallafat falu mellett volt a Felső-Zab alsó folyásánál. A muallafati leletek már azokból az időkből származnak, amikor Mezopotámiában befejeződött  a „ neolitikus forradalom”. Az első” kultúrréteget” amelyet már joggal nevezhetnek így, Mezopotámiában Dzsarmo településénél találták meg, időben és helyben közel Muallafathoz. Lakosai még nem ismerték az agyagedényeket, de megmaradtak képzőművészeti alkotásaik. Az időszámításunk előtti  ötödik évezred elejére helyezhetjük Hasszuna, és Szamarra településeket. Találtak itt figurális és absztrakt díszítésű kerámiákat. Ugyanebből az időből való a Mezpoptámia déli részén fekvő Eriduban levő település. Valamivel fiatalabb a halafi kultúrréteg. A legrégebbi leletek azt bizonyítják, hogy Mezopotámia már jóval a sumérok bevándorlása előtt lakott volt, az uruki és dzsemdet-naszri leletek arról is tanúskodnak, hogy Mezopotámia déli részén olyan nép élt, amelynek civilizációs színvonala magas volt, akárcsak a bevándorló suméroké. Hogy a sumérok rabszolgává tették-e, és asszimilálták őket nem tudják, annyi biztos, hogy sok mindent tanultak tőlük.  A már meglévő vívmányok átvétele a sumérok érdemeit nem kisebbíti. Hiszen a haladás alapja éppen az, hogy nem a már meglevőt találják fel újra, hanem az előző nemzedékek ismereteit és tévedéseit használják fel alkotó módon.
Dél-Mezopotámia történelem előtti idejét két korszakra osztják: a sumérok bevándorlása előttire, és a sumér korszakra. Néhány kutató ezzel nem ért egyet, és a sumérokat Dél-Mezopotámia őslakóinak tartja. Ezt a nézetet két érvvel támasztják alá: az első az, hogy az el-obeidi, uruki és dzsemdet-naszri archeológiai leletek között nincs lényeges eltérés, a második, hogy a sumér mitológiában és a hősi eposzokban sehol sem említik kifejezetten a sumérok bevándorlását az új hazába. Így Dél-Mezopotámiában az abszolút elsőség és az előző nemzedék előbb említett tapasztalatai is a suméroké lenne.
A bevándorlási elmélet, és a sumérok autochton voltának elmélete ( azaz, hogy ők Dél-Mezopotámia őslakói) hívei közötti vita a sumér probléma. Ami a régészeti leletek közötti különbséget illeti, a sumérok autochton voltának hívei azt állítják, hogy a régebbi rétegekből származó leletek a későbbiek prototípusai: azaz, ha a későbbi leleteket suméroknak tekintjük, akkor a korábbiakat is annak kell tekinteni. Ezzel szemben a bevándorlási elmélet híveinek az a véleménye, hogy ezek között a leletek között határozott különbségek vannak, és ezek a különbségek csak a el-obeidi, uruki-dzsemdet naszri kor közötti „etnikai megszakítással” magyarázató. A bevándorlás hívei sokkal találóbb érveket is tudnak felhozni a sumér mitológiából. A legrégibb a sumér költészet- hősköltészet. A görögök, indusok, germánok és más nép hőskorának kutatói kimutatták, hogy ez a kor egyidejű az illető nép vándorlásának korával. Kimutatták azt is, hogy a hőskor időben a társadalom fejlődésének azzal a fokával esik egybe, amelyet a barbárság magasabb fokának nevezünk, és hogy hősköltészet csak akkor keletkezik, amikor vándorlásuk folyamán olyan fejlettebb társadalommal kerülnek érintkezésbe, amely éppen szétesőben van. Ha ez minden ismert népnél így történt, akkor nyilván a sumérok sem kivételek. Ezek szerint  a suméroknak be kellett vándorolniuk Mezopotámiába. A sumérok bevándorlásának lehetőségét az archeológiai leletek nem zárják ki, sőt az érvek megerősítik. A bevándorlási elmélet tehát túlsúlyra jutott. Az, hogy  a sumérok autochton jellegét valló szemlélet túlsúlyba kerül-e, azt nem lehet tudni. De amíg ez nem történik meg, elfogadhatjuk olyan kutatók véleményét mint Parrot, Kramer és Lenzen, akik szerint a sumérok az időszámításunk előtti negyedik évezred derekán érkeztek sumérba.
Még egy kérdés felvetődik: a nem sémita sumérok korábban jelentek-e meg Dél-Mezopotámiában, mint a sémita akkádok? Ismereteink jelenlegi állása szerint a sumérok elsőbbsége vitán felül áll. A sumérok és a sémiták első érintkezésére a sumér hősköltészet szerint csak Enmerkar király idejében kerül sor, aki a hőskor virágkora idején uralkodott: amikor a vad sémita martu nomádok fenyegették a sumér városokat. Némely kutatók a sumérok elsőbbségét még Akkádban ( Dél-Mezopotámia északi részén) is elismerik. Szerintük a mezopotámiai sémita birodalom későbbi fővárosát BABILONT is a sumérok alapították. A táblákon megtalálták a KADINGIRRA városnevet, amely azt jelenti „ISTEN KAPUJA”. Ennek sémita neve BAB-ILLI ( ebből fejlődött ki később a bibliai Bábel, és babilon).
g Akkádban ( Dél-Mezopotámia északi részén) is elismerik. Szerintük a mezopotámiai sémita birodalom későbbi fővárosát BABILONT is a sumérok alapították. A táblákon megtalálták a KADINGIRRA városnevet, amely azt jelenti „ISTEN KAPUJA”. Ennek sémita neve BAB-ILLI ( ebből fejlődött ki később a bibliai Bábel, és babilon).

 UR VÁROS FELTÁRÁSA

A Biblia szerint Urnak, a kaldeusok városának nevezték, és a sumér dokumentumok szerint is Ur volt a neve,
 a homokdomb pedig  amely rejtette Muqajjar. Teljesen romokban van, a zikkurat alatt ároklabirintusok, égetetlen téglából épített falak. Benne ijesztő csend. A zikkurat legfelső teraszára százharminc lépcsőfok vezet. A sumér időkben a legfelső teraszon állt Nannar holdisten temploma. Pietro della Valle, aki Urban járt 1625-ben a templomnak már nyomát sem találta. Körös-körül sivatag. Ur romjai arról tanúskodnak, hogy metropolis volt. Mutatós templomok, paloták, népes utcák és hatalmas erődítmények romjai. Úr nagy városfalán belül, legalább nyolc templom, hat palota található. A városfalak előtt két kikötő volt: a nyugati az Eufráteszen, és az északi a mesterséges csatornán. A romok feltárása több száz arab földmunkás tizenkét éves munkájának eredménye, amelyet a brit és amerikai archeológusok egyesített vezérkara irányított, élén Leonard Wolleyvel. A feltárás az 1922-1934 években végzett munka eredménye. Urt a tudomány számára az angol Loftus és Taylor fedezte fel, akik 1849-ben és 1853-ban leírták a zikkuratot. Először Campbell-Thompson kezdett ásni 1917-ben. Leonard Wolley szakemberekkel érkezett meg a Muqajjarra. Nemcsak pénze, de szerencséje is volt. A munkát a terep megvizsgálásával kezdte. Elhatározta, hogy barakkot épít, munkásokat toboroz, és betanítja őket. A támadási pont amelyet kijelölt, a zikkurat volt, és elrendelte, hogy a zikkurat mellett is ássanak. 1923. februárjáig kiásták két épület maradványait. Az egyik a sumér Nannar holdisten szentélye volt, a másik épület neve Echurszag, a Sulgi uralkodók palotája volt. A második ásatási idényben, a zikkuratot az alapokig kiásták, és annak közvetlen közelében egy nagy épületet is feltártak kazamatákkal, és monumentális portállal. Ennek neve: Nannar isten udvara. Romjai közül előkerült Nabonid király ékírásos hengere a zikkurat történetével. A zikkurat Nannar holdistennek volt szentelve, és Urnamu építtette. Kimutatták, hogy valószínűleg ő csak átépíttette. A zikkurat mélyéről olyan téglák kerültek elő, amik jelentősen régebbi időkből származtak. A régészek úgy gondolták, hogy az első dinasztia idejében épült. Valószínűleg az i.e. harminckettedik században. Ez az építmény a ma ismert legrégibb monumentális építészeti alkotás.
A harmadik, negyedik idény (1924-26), meghozta a várt eredményeket. Az ötödik idényben pedig emberi csontokat találtak. Ahol csontok vannak, ott rendszerint sírfelszerelés is van. Wolley ezeket a csontokat már 1922 tavaszán, a felszíni szemle során megtalálta, de akkor máshová vezette embereit, mivel szakképzettségük ilyen feltárásra még nem volt elegendő. Ekkor már hozzálátott velük ehhez a munkához, és 1934 februárjában fejezték be, 1850 sírt tártak fel. A sírokat nagyrészt kirabolták, feltehetőleg még az ókorban. A legrégibbekben, a felszín alatt mintegy húsz méter mélységben azonban sírberendezési tárgyakat találtak. Ezek részletes tájékoztatást adtak a sumérok temetkezési szokásairól és az életükről is. Főleg az életükről és művészetükről, egy olyan magas színvonalon álló művészetről, amit addig senki sem tételezett volna fel. Ezek közül a sírok közül Wolley tizenhatot, „ királysírnak” nevezett: a megtalált tárgyakból, feliratokból, és egyéb körülményekből arra lehetett következtetni, hogy az uralkodók földi maradványait rejtik. Némelyik sír három, négy helyiségből állt, amelyek kőből és téglából épültek. A legnagyobb sír legnagyobb helyiségének mérete meghaladta a 13×9 métert. Wolley a sírokat megszámozta, és gondos leltárt készített róluk. A 800 számú sírban, amelyben Subad királynő volt eltemetve, összesen 270 tárgyat találtak, közöttük gyönyörűen kidolgozott aranyvázákat, tálakat, poharakat, arany bikafejekkel díszített hárfamaradványokat, arany és ezüst oroszlánszobrokat. Fejét körül finoman vert aranylevelekből és hosszú szárú virágokból készített fejdísz ékesítette. A nyaka körül féldrágakövekből és gyöngyökből összerakott gazdag nyaklánc, a keze mellett kagyló alakú arany púderesdoboz, és egy másik doboz különféle színű arcfestékek nyomaival. Vele temették finom aranyból vert fülbevalóit, aranygyűrűit, egy aranyásót és kapát is.
A789. számú nagy sírban, amelyben ismeretlen király nyugodott, hasonló tárgyakat találtak, de férfiasabbakat. A púdertartók helyett itt egész fegyvergyűjtemény volt, és egy kb 60cm hosszú ezüstcsónak.
A 755 .számú sírban Meszkalamdug király feküdt. A gazdag sírfelszerelés között megtalálták a sisakját is, amit tizenöt karátos aranyból készítettek.
Az 1237. számú sírban volt a leggazdagabb sírfelszerelés, és az aranyból, ezüstből, lazuritból készült Bárány a bokorban szobor.
A legértékesebb lelet a 799. számú sírból származik: a mozaikzászló Ur városából. Ezt gyöngyházból és lazuritkövekből készítették, amelyet aszfalt tart össze. Láthatjuk rajta a sumérok életét. Tökéletes stilizálásban ábrázolja a sumér embertípusokat, öltözetüket, hangszereiket, fegyvereiket.


A sumérok eredete 

Ataisz utolsó uralkodója 12 Armogur mikor birodalmát aszály sújtotta látta az elkerülhetetlen véget. Ataisz népe túlnépesedett, a termőföldek kimerültek és a túlnépesedés miatt járványok ütötték fel a fejüket. Ekkor a fejedelem úgy döntött hogy a sámánok tanácsár megkezdte a világ legnagyobb evakuációs projektjét. Ezzel párhuzamosan a bolygón megszaporodtak a földrengések mert bolygónk kisérője a Hold egyre közelebb jött a Földhöz. A gravitációs hatás miatt a tengerek vizszintje megemelkedett.
A fejedelem ezt előre látta és elindult megnézni azokat a területeket amik az utolsó jégkorszak vége felé lakhatóvá váltak.
A fejedelem jó hireket hozott. Elküldte hát három fiát hogy derítsék fel és gyarmatosítsák ezen területeket.
Suva déli, Kuszkó keleti, Buda pedig nyugati irányba kezdte meg az új területek felderítését. De ekkora a világ tengerein már hatalmas viharok dúltak. Ezen viharos években sok hajó a tengerbe veszett, de a szerencsések partot értek. Így szórodtak szét a világban Ataisz fiai.

Amogur egyik fia Buda a legrégebbi Ataiszi gyarmatra Anina-óm-ba i.e. 5070-ben jutott el ahol megalapította Ur városát. Állatokat is hozott amik gyorsan elszaporodtak a környéken. Buda egy templomot tervezett emelni Anyahita-Anina tiszteletére azonban a környéken nem volt építkezésre alkalmas kő. Ekkor befutott Eridő fejedelem 24 hajóbol álló flottájával: hoztak építőköveket és mestereket Ataiszról. Az építkezés tíz éven keresztül tartott amiben segített Góg vezér és Fehér Hunjai akik már letelepedtek testvéreikel Magóg fekete hunjaival az Tigris túlpartján. Újabb és újabb csoportok érkeztek amikor megérkeztek megalapították Paripa és Dabósa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése