2012. július 9., hétfő

Arvisúrák 5.



     EGY IFJÚ KIRÁLY HEVESSÉGE                                                   308. Arvisura
                                                                                                             5275-5286. medvetoros
                                                                                                             évek
                                                                                                             Györk rovása
                                                                                                             1235-1246 között

     II. Endrében erős volt a hadakozási vágy, de a felesége nemcsak hadakozni, hanem uralkodni is akart. Rokonságát behozta az országba. Közülük Berchtold kalocsai érsek, majd Erdély vajdája, utána Bodrog és Bács megye ispánja lett. A Bár-Kalán nemzetségből való Bánk bán az ilyesmit kezdettől fogva görbe szemmel nézte. II. Endrének három fia volt: Béla, Kálmán és András. Bélát már gyermekkorában, az 1210-es összeesküvés felgöngyölítése után, 1214-ben királlyá koronáztatta a keleti kis koronával, holott a kis király még játszani szeretett volna. Legkedvesebb játszótársa Bátka-Bolyk és Andrási Katalin legkisebb fia, Györk volt. Ez a Györk később mindenüvé elkísérte Bélát, s 1272-ben halt meg a margitszigeti beginák kolostorában. Halálát az okozta, hogy egy ünnepségen V. István védelmében megitta a méregpoharat. A kis Béla legszívesebben Budavár alagútrendszerében tartózkodott barátjával együtt. Ott ismerkedtek meg a rovások tudományával. Ebben Pósa Pál irányításával kaptak kiképzést. Kurszánvár játszóterén és a László kiskirály pesti gyermekvárosában, a palóc kézművesek gyermekei mellett még feltűntek a német kézművesek gyermekei is. Béla és Györk ezektől könnyűszerrel megtanult németül, de hamarosan francia nyelven is, mert a királyi udvarban sok francia nemes is tartózkodott. Jolantával bejött, udvari méltósá­gokban elhelyezkedett franciák voltak.                                                                Béla öccse, Kálmán mélyen vallásos volt. Szent Imre herceget tartotta eszményképének. Apja nem engedte meg, hogy a Csák nembeliek közül nősüljön, mert a Csákoknak már így is nagy volt a hatalmuk. Udvarába hozatta a lengyel Salome hercegnőt, akivel Kálmán eszményi házasságban élt, úgyhogy gyer-mekük sem született. De horvát bán korában Eszéken a garaúzok között megismerkedett Sikonda-Adorjás rimalánnyal. Adorjás ikergyermekeket szült Budavárában. Csepelyből kiváló töményvezér, Homoród­kából pedig, akit Ungika vett pártfogás alá, aranyasszony lett. Ő rótta le a legnagyobb távolságok eseményeit felölelő Arvisurát, miután végigjárta Kubiláj birodalmát.     András az apjához hasonló, világias felfogású volt. Halicsban lett kormányzó, majd király. Ladomér lányt vett feleségül, de az apja ezt a házasságot sohasem ismerte el. Három fia született Lebédváron: Bilke, Dolha és Laborc. Apjuk halála után a fiúk a Vihorlát-erdőkapitányságban kaptak egyfalus birtokot.                              Bélának III. Béla volt az eszményképe. Nem bírta a hízelgők természetét, hiszen az anyja is a hízel­gőknek lett az áldozata. Amikor fiatalos hevességében hercegi országrészt követelt az apjától, Horvát-ország, Szlavónia és Dalmácia, valamint Szalaváré kormányzását kapta meg. Szalaváré határőrpa­rancsnokság volt, Velem székhellyel. Ide évente székelyeket, besenyőket és megkeresztelkedett kunokat vezényeltek. Kiképzésüket Béla kiskirály irányította. Határőr töményvezérré leghívebb támogatóját, Györk sámánt nevezte ki. Györköt a nyelvtudására való tekintettel Pósa Pál, a kancellária vezetője gyakran elküldte különféle megbízásokkal Páristól Bugátig. Györk aztán mindenről beszámolt Béla kiskirálynak, mert tudták, hogy az ország szénáját egyszer majd nekik kell rendbeszedniök. Turcsi, a nővére mindenben nagy segítségére volt.
                                                         Bátka-Bolyk          --           Andrási Katalin
                                                           1152-1222                            1158-1235

     Turcsi aranyasszony                        Tolcsva                        Szécsény                    Györk          1178-1246 1184-1232     1192-1241                                    1204-1272

     Turcsi aranyasszony és Tolcsva a budai kancellária alagútrendszerében őrízte a fontos okmányokat, Szécsény azonban, mint Budavár parancsnoka 1241 disznótor 24-ik napján hősi halált halt az Avar-bástyán, a kézművesek bástyáján.       Béla kiskirály jól tudta, hogy Géza herceget azért küldték a Szentföldre, hogy ne pályázhasson a magyar királyságra. Meg is járta a Szentföldet, de utána Görögországban telepedett le. Nem akart a trónkövetelők szomorú sorsára jutni. Fiaiban azonban tovább élt az a tudat, hogy ők magyar királyfiak. Béla kiskirály sokat tépelődött hazátlan rokonai sorsán. Emésztette a pilisi véres tragédia emléke is. Sokat imádkozott Berchtold meg Ágnes keresztanyja bűneinek bocsánatáért.
     Hedvig nénje istenfélő volt, de Ágnes botrányos életet folytatott, mint elvált asszony, a pápa hozzá-járulása nélkül ment férjhez II. Fülöp francia királyhoz. Imádkozott Kálmán és Endre öccsei ifjúkori botlásai miatt is. Olyan akart lenni, mint a nagyapja, III. Béla.                                                                                 Györk társaságában barátságot kötött a szlovák fuvarosok fiaival. Lassanként már el tudtak beszélgetni a Murány vidékéről letelepedett szlovák fuvarosok családtagjaival. A legkönnyebben András-Endre herceg tanult meg szlovákul, később Halicsban ennek jó hasznát vette. Béla kiskirály a játszótereken mindig a bíró szerepét játszotta. Felült egy kis homokdombra, vagy nyírfa padra, a többiek által megvádolt gyermekek eléje járultak és ő ítéletet mondott felettük, megimádkoztatta őket, de utána áldását adta rájuk. A hízelgő gyermekek közeledését nem szerette. Lassanként Imre királyhoz hasonló, erős akaratú ember lett belőle. Meglátszott rajta a Miska bán nevelése. Fiatalon rájött, hogy anyja németjeinek az uralmát mindenki gyűlölte.   Béla ifjú király az Aranybulla kiadása után megbízást kapott a könnyelműen elajándékozott királyi birtokok visszaszerzésére. Ebben nagy segítségére volt Pósa Pál kancelláriája is. Pósa Pállal a kis király már gyermekkorában azon tanakodott, hogy a király elé csak a főurak nagyobb pereit kellene vinni, a köznemesek ügyes-bajos dolgait elintézheti a kancellária is. Amikor aztán a dolgok később csakugyan így alakultak, a nemesség azt mondta, hogy “nincs nekünk uralkodónk, a kancellária lett az uralkodónk, királyunk”.    Béla kiskirályt és a Pósa Pál kancelláriáját nyugtalanította, hogy II. Endre a köznemesek vívmányait semmibe se vette. Pannonhalma apátsága is ugyanúgy ingyen fuvaroztatta terményeit Somogyból és Szla-vóniából, mint azelőtt. A főurak újra halmozták a jól jövedelmező méltóságokat, az ifjabb korosztály meg hiába várt az állásokra. Bélát nagyon bántotta, hogy feleségét az apja parancsára visszaküldték a hazájába. Igaz, hogy a pápa közbenjárására utóbb visszakerült, de mégse hagyták békén és újra Ausztriába kellett menekülnie. Ez ismét pápai közbenjárásra adott okot. Az apja egyszer elszólta magát a vendég főurak előtt, hogy Budavára levelezésben áll Csingisz kán uralomra jutása óta Karakórummal. Ezt a szebeni német ispánság tudtára adta a mainzi érsekség titkosszolgálatának. Így került sor az “Andreanum” kiadására, melyben Endre elismerte az erdélyi szászok teljes szabadságát, sőt indokolatlanul kiterjesztette a sebesi székelyek ispánságára is azzal, hogy őket is a szebeni ispánság jogkörébe utalta. Vajk utódai a székely közneme-sekkel ez ellen a végsőkig tiltakoztak.       A Gertrud által behozatott szászok mindjárt az elején önálló államot akartak alapítani pápai hűbéri­séggel. Várakat építettek, külön pénzt verettek és még a pápa is mentesítette őket az erdélyi püspök és az esztergomi érsekség felügyelete alól. Gertrud halála után nyilvánosságra kerültek azok a bizonyítékok, amelyekből kiderült, hogyan játszottak össze az erdélyi szászok a mainzi érsekséggel és a pápasággal.         II. Endre nem tűrte tovább a szászok önállóskodását, fegyveresen vonult be Szebenbe és kiverte az országból a német lovagrendet. A szászok helyett most mások vették át Kunország megtérítésének a feladatát: a Ferences és Domonkos szerzetesek rendje. Egyesítették velük tiltakozásuk ellenére a régi Domonkosokat is. Amikor a kunoknak megtérítése Béla kiskirályra hárult, Róbert esztergomi érsek ravasz módon azt javasolta, hogy az uruki-mani eredetű pásztói, zebegényi, pentelei és keszthelyi kolostor tagjait vonják bele a kunországi hittérítésbe, beosztva őket az erdélyi szászok visszamaradt Domonkos és Ferences rend szerzetesei mellé. Csakugyan Jászvásárra vezényelték őket, a kolduló Domonkosok csoportjába. De ezek ott csodát műveltek: Barc fia, Tar vezér maga és az apja nevében fölkereste Róbert érseket és kije-lentette, hogy az ő kezéből hajlandók fölvenni a nyugati latin kereszténységet. Róbert érsek Erdélybe ment és megkeresztelt 15000 kun lovast. 1228-ban Róbert érsek a pásztói szerzetesek közül egy Domonkos nevűt püspökké nevezett ki Kunországba, ezt aztán Magyarkán az uruki-mani hívők Van-tói érsekké tették.                                                                                       II.Endre András fia sok viszontagság után a volt halicsi fejedelem lányát vette feleségül, de később az északi oroszok összeesküvése következtében fogságba került. Árváit a jászvásári domonkosoknál nevelték fel. Béla erdélyi kiskirály újra meg tudta hódítani a Szörényi bánságot, de Bodon-Vidin várost Bolgár-országtól már nem tudta visszafoglalni. Bodon vízparti része ugyanis ogur-bolgár nyelven beszélt, de a Vidin városrész már görög-szláv keveredésű újbolgár nyelven és ezek inkább Bizánchoz húztak.          II. Endre háborúi sok pénzbe kerültek. Ezért újra birtokadományazásokhoz folyamodott, új híveitől várva az anyagi segítséget. Ezt azonban III. Honorius pápa egyházi érdekből megengedhetetlennek tartotta, mert megcsappantak a pápai tizedek. Levelet írt tehát Béla kiskirálynak, hogy az elidegenített birtokokat szerezze vissza. Béla kiskirálynak erre irányuló műveletei az ország nyugati felében 1231-ig tartottak. Kálmán herceg ekkor még Zágrábot is ott hagyta, nehogy szembe kerüljön Béla kiskirállyal és Eszék városába, a daragúzok székhelyére tette át székhelyét. Kálmánnak egy árva Pósa lánytól házasságon kívüli iker-gyermekei születtek, Csepel és Homoródka, de Sikonda nem volt hajlandó hozzámenni feleségül, mert a gyermekeket uruki hitben akarta felnevelni. Gyermekeivel az Avarbástyán levő rimalányképző táborba vonult, minden kincse az uruki rimalányokat illette. Sikonda anyja, lánya eltávozása után, már, mint özvegy, feleségül ment egy Szaporca nevű Csák nembeli özvegyemberhez. Sikondát ekkor rávették, hogy Adorjás néven keresztelkedjen meg. Ez meg is történt Budavárában, de II. Endre ennek ellenére sem volt hajlandó beleegyezni kedvenc fia házasságába. Szerinte a Csák nembelieknek már így is a kelleténél n-gyobb volt a hatalmuk. Ragaszkodott a lengyel Salome hercegnővel kötött házassághoz. Ettől viszont soha nem született gyermek. II. Endre a házasság dolgában nagyon szigorú volt, még a Pósa és Csák nembeliekkel szemben is azt vallotta, hogy nem akar “talált gyermek királyságot”.                                                                                          Béla kiskirály ezidő tájt a Csák nembeli Miklóstól, Ugrin érsek testvérétől 16 birtokból 11-et már visszavett, de Endre király a birtokokat megint visszaadta, mert újabb kölcsönre volt szüksége. Ugyanígy a szentgyörgyi és a bazini grófok is visszanyerték birtokaikat. Ilyen viszonyok között került sor az Arany-bulla 1231. évi megújítására. Az Aranybulla több ponttal gazdagodott, de ezek mind az egyházi nagybirtokosság érdekeit szolgálták. Még a nádort is eltiltották olyan ügyektől, melyek egyházi személyeket érintettek.       Az Aranybulla az ellenállási jogot egyaránt biztosította mind az egyházi, mind a világi előkelőknek az 1222-es törvény szerint, míg az 1231-es törvény rendelkezése ezt csak az esztergomi érseknek adta meg. Régebben, ha a paraszt nem volt megelégedve a sorsával, az őszi munkák után minden terményével nyu­godtan mehetett tovább a Madzsar megyékből a badzsirt, kerel, palóc, daragúz, marúz, nándor, karatán, vagy határmenti ispánságokba. Ezt a főurak, főpapok és a harcos nemesség hatalmának megerősödésével igyekezett minden eszközzel megakadályozni. Nem volt más hátra, minden ingóságukat hátrahagyva, megszöktek zsarnok uraiktól. Ha megérkeztek a határispánságokba, ott nagy örömmel fogadták őket. Név szerint itt nem lehetett rájuk találni, mert az ottani névadó naptár szerinti más nevet vettek fel, amely a határispánságokban és Lam herceg kézművesei közötti 8 névadó naptárban szerepelt. Halics és Ladomér a Kunországi részekkel együtt a tíznyíl szövetség neveit használta. Az egyház viszont mindenütt csak a nyugati német és római császárságban honos neveket ismerte. Így aztán a tíznyíl szövetségbeli nevekből legtöbb esetben vezetéknév, a katolikus nevekből meg keresztnév lett.
     Csepely és Homoródka neve felnőttkorukig megmaradt. Ha valakinek sikerült az erdőispánságokba menekülnie, a tíznyíl szerinti nevét is megváltoztathatta.                                                           Mivel a helyzet nem javult, Róbert esztergomi érsek 1232. februárjában IX. Gergely jóváhagyásával Magyarországot egyházi tilalom alá vetette. Ehhez járult, hogy az osztrákok is újra kezdték az ellensé­geskedést. IX. Gergely meg a mongol birodalommal fenntartott keleti összeköttetést sérelmezte. Halicsból is rossz hírek érkeztek, pedig a pápaság szerint Halicsot minden áron tartani kellett, hogy a mongol világ-uralmi törekvéseket kivédje. II. Endre újabb sereget gyűjtött és fia segítségére sietett Halicsba. De a pápa, Babenberg Frigyes és a cseh uralkodó körök megszerkesztették a “Beregi egyezmény”-t, amellyel Jakab prágai pápai követ még a beregi erdőkben utolérte a királyt és elfogadtatta vele az előre megszerkesztett egyezményt. Ez pápai hűbériséget jelentett. Még azt is követelték tőle, hogy tiltsa be az uruki-mani és bogumil tanokat az országa területén.  A “Beregi egyezmény” főként az izmaeliták és zsidók ügyeiben rendelt el korlátozásokat és újra szabályozta a sókereskedelem kérdéseit. Rendelkezései az egyházi nagybirtokosság érdekeit szolgálták. Halicsból visszajövet II. Endre nem tett eleget az egyezményben foglaltaknak. Ebben az Álmos-és a Lebédház tanácskozása is támogatta. Az uruki-mani egyház tanait egyeztették a bogumil tanokkal és megállapították, hogy IX. Gergely kellő ok nélkül erőszakoskodik.              Béla kiskirály maga is egyetértett az uruki-mani egyház tanaival. Váradra összehívta az erdélyi rendeket és a kispapoknak is megengedte a nősülést. Később ezt az intézkedést csak Moldvára és a Szörényi bánságra alkalmazta.                                   Édesapja 1234-ben a családi tanács ellenére újból megnősült. A fiatal Estei Beatrix olasz grófnőt vette feleségül és évi 10000 dénár jövedelmet biztosított neki élete végéig. Béla kiskirály mindezt teljesen figye-men kívül hagyta és a szentmisét Jászvásáron mindennap megtarttatta, dacára annak, hogy II. Endrét a beregi egyezmény meg nem tartása miatt kiközösítették és az országot egyházi tilalom alá vetették, amit ugyan később fel is oldottak. A sok hosszú háborúskodás az ország vagyoni helyzetét nagyon lerontotta. De Endre király mégis igen bőkezű volt, amikor a kis Jolánta hercegnőt férjhez adta Jakab aragóniai királyhoz.         Az ifjú Béla királyt Pósa Pál kancellár kezdettől fogva beavatta a keleti kapcsolatokba és amikor Buda-vára egy-egy ötös csoportot küldött sámánképzésre, ez mindig a királyfiak tudtával történt. Amott pedig a kiküldötteket úgy fogadták, mint az uralkodóház tagjait, hiszen mindannyian az Árpád, Kurszán, Lebéd, Pósa vagy Lam herceg leszármazottai voltak. Béla kiskirály helyeselte, hogy az ország két oldalról legyen biztosítva. Ő Erdélyben főként csak az Álmos-és Lebédházi főurakkal és más nemesekkel volt érintkezésben. Úgy kezdett gondolkozni, mint a Turfán és Van fejedelemség leszármazottai. Magyarország főurai azonban, főként Nyugat-Magyarországon már csak a nyugati uralkodókörök hercegeivel, báróival és lovagjaival igyekeztek összeházasodni.         De az apja is Keletmagyarországon, a Marosmenti Egres kolostorában kívánta magát eltemettetni. Így tűnt ki végakaratából, hogy lelkében mindig keleti ember maradt. Ám Béla még nem tudott megbízni a keleti megsegítés reményében. Legjobb barátját, Györköt mégis megbízta, hogy maradjon Jászvásáron és fogja össze azokat a szálakat, amelyek az uralkodóházat még összekötik Karakorummal. Gyötrődött, mert olyan sok mindent látott: az “Andreanum” kierőszakolását, a “Beregi Egyezmény”-t, Magyarország egyházi tilalom alá vetését a nyugati egyház részéről, egy idegen ajkú püspök által. Mintha az egész keresztény világ csak sókereskedelemből, borkereskedelemből, vagy a pápai tizedek fizetéséből állana. Apja keresztes hadjáratában m agyarajkú gályarabok szállították a vitézeket. Ez több volt, mint amit el lehet viselni. Béla lelke összetört.



     NYUGAT VÉDELMÉBEN                                                              309. Arvisura
                                                                                                             5280-5298. medvetoros
                                                                                                             évek
                                                                                                             Fonyód sámán rovása
                                                                                                             1240-1258

     Lam (Lambert-Lampért) herceg utódai Pestet felvirágoztatták. Dernő tárkányfejedelem alatt (1086-1150) hatalmas vasraktárt építettek a Kecskeméti kapu közelében. Utána a fia, Pozsáló (1150-1224) vette át Petnével együtt a vaskészítmények kezelését. Pestet III. László korában a kiskirály parancsára befásít­tatta. Budán pedig a Keszi tárkányok lakhelye előtt egy árvaház épült a vasgyártásban foglalatoskodók ár-ván maradt gyermekei részére. Petnének a fia volt Boglár, aki az Aranyasszony szigetén elkezdte a sárkányos Duna-hajók készítését és Pest tervszerű parkosítását. Boglárnak a fia, Fonyód (1198-1258) III. László király egyik játszótársa volt azokon a kurszánvárosi és pesti játszótereken, melyeket még Boglár tárkányfejedelem alakított ki.
     Dernő tárkányfejedelem
             1086-1150

                                      Pozsáló erdőispán                                                            1115-1174

                                                              Petne tárkányfejedelem
                                                                        1150-1224
                                                                                          Boglár tárkányfejedelem
                                                                                                    1172-1230

     Virány tárkányfejedelem                                                                             Fonyód külügyi sámán         1195-1241                1198-1258

     Fonyód sámán az Aranyasszonyok szigetén olyan kis sárkányos bödön-hajót készített, amilyent Kun-ország fővárosában, Szakszinban látott. Ennek a bödön-hajónak egyik jól sikerült példányát Jolánta királynő és francia udvartartása kívánságára, hatökrös szekérrel a Balaton vízkirálynő tavához szállíttatta. Ezeknek a kis bödön-hajóknak nagy hasznát vették az Aranyasszony szigetének, illetve Pestnek átkelő forgalmában.                   1220-ban Deédes aranyasszony és Lam herceg utódai közül kellett kiválogatni a sámánképzésre küldendő ifjak csoportját. Mohos vitéz csoportjában Fonyód is szerepelt. Fonyód franciául is, oroszul is kitűnően beszélt. Pósa Pál kancelláriájában is dolgozott francia levelek fordításán. Ő intézte a halicsi levelezést is.                                                                                1220-1225 között volt Bugátban és Karakórumban Fonyód kiképzésen. Amikor hazajött Karakórum­ból, 1235-ig mongol mintára kiépítette Jászvásár és Várad, valamint Várad és Budavár és Budavár-Bécs gyorsszekér-járatát. Így aztán Magyarka-Szakszin-Jászvásár-Budavár és Sopron között minden héten megfordult a gyorsposta-járat.                                                        Fonyód 1235-ben parancsot kapott a balatoni bödön-hajó forgalom kibővítésére. Ekkor kezdett Keszt­hely Domonkosrendi apáca-kolostorának Arvisura gyűjteményével foglalkozni. Ez az intézmény az uruki-mani keresztények birtokában volt. Keszt aranyasszony gazdaságát ugyanis mindig az Álmos-és Lebédház aranyasszonyainak idősebb tagjai örökölték. Bős tudun a feleségének annyi kincset és aranyat hagyott, hogy abból egy kis kerti munka mellett böségesen megélhettek. Ezt az intézményt mindkét fejedelmi ház támogatta anyagilag.          Az esztergomi érsekség azonban manichizmus vádjával támadni kezdte. Ezért minden ősi rovásírást Budavárába szállítottak. Ezeket kezdte el tanulmányozni Fonyód. Bugátban megtanulta az ujgurok és mongolok rovását is és elkezdte egyeztetni a háromféle rovás tartalmát. Rájött, hogy Ordosz táján is, a Duna mellett is veszély esetén minden nép belénk mart. Erre felhívta Pósa Pál figyelmét is. A kancelláriában a titkos mongol levelezésen kívül ő intézte a Szeldzsuk szultánsággal folytatott levelezést is. Részt vett az 1240 augusztus 15.-re, Aranyasszony napjára összehívott királyi tanácsban és jegyző­könyvezte a Magyar királyság történetében legviharosabb összejövetelen elhangzottakat. Ezáltal IV. Béla megbízásából jogot szerzett a 309. Arvisura megírására.
     Annak idején, 1214 augusztus 20.-án az ifjú Béla herceg kíséretében ott volt Vasváron Fonyód is, hogy tanúja legyen a Gilgames-koronával való koronázásnak. Ez az ünnepség a legszűkebb királyi családban és a Csák, Pósa és Lam hercegifjak jelenlétében történt. A Szent László részére kikészített hármas korona még nagyon nehéz lett volna egy gyermeknek, ezért Pósa Pál és a Lebédházi egri érsek a hármaskoronát csak a feje fölé tartották a nyolcéves kiskirálynak. A vendégeskedés után a gyermek­seregnek hadijátékokat rendeztek.                                              IV. Bélát 1235 október 14.-én, Tarcsa napján koronázták meg Székesfehérváron, a három keresztény egyház koronáiból összeszerkesztett koronával.
     A koronázási dombhoz azonban csak 63 vármegyéből hoztak földet, mert a Dalmáciával határos kilenc határkerületből a főurak nem voltak hajlandók a koronázáson megjelenni.                            A trónralépés után IV. Béla és felesége távozásra szólította fel Endre király harmadik feleségét, Estei Beatrix azonban öreg királyné jogán összehívatta a királyi tanácsot és kijelentette, hogy II. Endrétől gyer­meke fog születni. A királynéra ráfogták, hogy a gyermek nem II. Endrétől, hanem Apod fia, Dénes nádortól származik. Azt is rebesgették róla, hogy része volt Béla király apjának és anyjának a halálában is. Beatrix királynét bezáratták és csak egy német követség látogatásakor tudta a börtönét férfiruhába öltözve elhagyni. Bécsben nemsokára megszülte a fiát, István herceget, a későbbi III. Endre király apját. Ezt a fiút azonban senki sem ismerte el a királyi család igazi tagjának. II. Frigyes császár vette védelmébe.
     IV. Béla Dénes nádort megvakíttatta, pedig a nádor Csák nembéli főúr volt. De hát az idegen főurak a király anyjának meggyilkolásával gyanúsították. Gertrud meggyilkolásának minden gyanúsítottja magyar volt. Ezeket megkínozták és vagyonelkobzásra ítélték. Ezzel sikerült az új királynak a nemesi társadalmat mindjárt az uralkodása elején magára haragítani.
     IV. Béla Pósa Pált és hírszolgálatát nagyon megbecsülte, az udvari kancelláriát ki is bővíttette. Elren­delte, hogy a hunok, avarok és magyarok által kiépített régi alagútrendszer kijáratához mindenütt erős épületeket emeljenek és azokat bástyákkal is védjék. A király elé csak a főnemesek legfontosabb ügyeit lehetett terjeszteni, kisebb ügyekben a kancellária vezetői intézkedtek. Régi római szokás szerint mindenkinek meg kellett várnia, amíg ügye elintéződik. Ebben minden nemes csak azt látta, hogy a király nem akarja meghallgatni. Emellett az új eljárás sok kiadással is járt és az ország távoli részeiből valók nem egyszer nem is tudták kivárni ügyük rendezését.
     1235 októberétől az ország fővárosa Budavára lett. Ez hozta magával, hogy Virány tárkányfejedelem, Fonyód legidősebb bátyja Budavára, Kurszánvára, Atillaváros és Pest körül vendéglátóházakat és lóál­lásokat építtetett, hogy a pereskedőket és királyi kihallgatásra várakozókat fogadhassák és elláthassák. Fonyód vendégháza az Avarbástya közelében volt, a Virányé vele szemben a budai hegyvidéken a Budavár-Budakeszi alagút közepe táján. Később ezt Virányos várának nevezték. A tatárok felgyújtották.
     Még Béla kiskirály erdélyi kormányzóságának idejére esik a kunok megtérítése. A német lovagrend kiűzése után a kérdés rendezését Béla kiskirály vette a kezébe. Ezzel a királyi tanács döntésének megfelelően az első esztergomi érsek nevéről elnevezett Árpádházi Domonkos rendet Pásztóról, Zebegényből, Penteléről és Keszthelyről fokozatosan áttelepítették Jászvásárra. Kurszánvárában azonban Szent István király Domonkos rendje a nagy tűzvész után is fennmaradt. A váci püspökséget a király átengedte az esztergomi érsekségnek, de a székesfehérvári esperességet mindvégig fenntartotta. Barc-Tar kunjainak a megtérítése a pápának is igen tetszett, de azt nem mulasztotta el, hogy a jászvásári Domonkos-Ferences rendbe bejuttassa saját megbízható szerzeteseit. Köztudomású volt: Keleten még élnek magyar népcsoportok. 1232-ben négy Domonkos szerzetes három évig vergődött tengeren és szárazföldön át Kelet felé, de nem tudtak a magyarok nyomára akadni. Csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődnie egy pogány országba, ahol néhányan tudtak magyarul. Társai kidőltek, elindult hát egymaga vissza, Magyarországra. Jászvásárra érve már haldoklott. A német gyóntató szerzetesnek a Volga-melléki Bolgár város környékét jelölte meg. A magyar Domonkos szerzetesek térképvázlatuk alapján megállapították, hogy Bolgár városa a Jenő és Nyék törzs közelében van. Mire Domonkos a Jászvásár-Várad között gyorsszekér-járattal Csucsához ért, meg-halt. De abból, amit mon­dott, látszott, hogy badzsirt-magyarok még szép számmal élnek ezen a vidéken, melyről neki beszéltek.                                                                                              Ezután az ifjú Béla király a pápa kérésére a saját költségén újabb négy szerzetest küldött Bizáncon keresztül keletre. Ezt az utat kellett választaniok, mert a tatárok ekkor már a Szakszin-Magyarka gyors­szekér-járatot megszüntették.                            Julianus, Gerhardus és társaik Alániában szálltak partra. Később ez a két társuk a tatároktól való félel­mében megszökött, és így Julianus csak Gerhardusszal ment észak felé. Gerhardusz ételmérgezésben meg-halt. Julianus egy mohamedán papnak lett a szolgája és így jutott el Nagy-Bolgárországba. Ott egy olyan nővel találkozott, aki bolgár emberhez ment nőül. Ez az asszony minden nyáron haza szokott menni a gyermekeivel a hegyi ünnepségekre. Ő vezette el a magyarok felé vezető útra. Julianusnak így sikerült megtalálnia őket az Etil folyó partján. Azok is módfelett megörültek a távoli vendégnek és mindenről, a királyukról is érdeklődve, jól megvendégelték. Elmondták, hogy kelet felé itt is van egy Béla folyó, ahol a Béla és a Gyarmat törzsek maradványai élnek, a Jenő törzzsel egy fejedelemséget alkotnak, Füzesgyarmat szék-hellyel. Régi hagyományokból tudják, hogy a magyarok tőlük származnak. Innen azonban az ifjúság Magyarka felé vándorolt, de a kazárok zaklatásai miatt Atilla birodalmába mentek. A kapcsolat nem szűnt meg: Kürt fejedelem rokonlátogatás címén minden öt évben sámánokat küld Budavárra, akik majd Szakszinon keresztül térnek haza.                                                                                                     Ott időzése alatt egy tatár követ futott be és elmondta, hogy a tatárok a németek ellen háborúra ké­szülnek, egy másik sereg pedig a perzsák ellen indul. Julianust szívesen marasztalták, de nem maradt: Orosz-és Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán a Szepességre érkezett. Ott halt meg. Útjáról Ri­chardus atya küldött jelentést Késmárkról Esztergomon át Rómába. Sáros várának erdőispánja pedig sze­mélyesen vitte el írásbeli jelentését Pósa Pálnak, ő pedig IV. Béla elé terjesztette Julianus adatait.  Richardus jelentése alapján a pápa a következő évben újabb négy barátot küldött Baskír-Magyar-országba, de a nagy tatár támadás a magyarságot ekkor már szétszórta. Julianus tudósítása szerint a tatá­rok serege Szúzdal felé közeledik. A sereg vezére Batu kán. Ő Németországba, Bajdár Lengyelországba, Kadán pedig Bizáncnak indul. Sejbán herceg hírszerzéssel foglalkozik.  IV. Béla a tatároknak ellenálló kunokat Kötöny vezérükkel befogadta az országba. A kun nép már ekkor nem volt egységes. Javarészük a megtért kunokkal együtt a tatárok ellen akart harcolni. A pogány kunok a 24 hun törzs szövetségének álmát szerették volna megvalósítani: a Nagyvízig menő terjeszkedést.
     Béla király a magyar nemesek megbízhatatlansága miatt a kunokat a Jász-síkság közepére telepítette. Ez természetesen tudomására jutott a mongol vezetőségnek és a tatárok azon tanakodtak, mitévők legyenek Magyarországgal. IV. Béla még kiskirály idejében szívvel-lélekkel mellette volt az Égi birodalom terjeszkedésének és eleinte Batu kánnak is az volt a célja, hogy a győztes hadak élén Mainznál fognak találkozni. Kötöny befogadása miatt azonban Batu kán ilyen levelet írt IV. Bélának:     “Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok a katonád, vannak jó hadvezéreid és egy nagy országot kormányzol. Ezért nehéz önként alávetned magadat céljainknak. Mégis jobb és üdvösebb volna, ha önként behódolnál nekem. Megtudtam, hogy kun szolganépemet oltalmad alatt tartod. Ezért utasítalak, ne tartsd őket magadnál, mert nem a te hadrendedbe tartoznak; miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni előlem, mint Neked, mert nem lévén házaik, sátraikkal vándorolva, talán el tudnak menekülni, de te a népeddel, akik házakban laktok, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni a kezem közül? Ögödej-Ogotáj parancsára ajánlatosnak tartom, hogy velük együtt indulj Nyugat ellen és Mainznál majd találkozunk! Okos ember nem szegi meg a szavát, hanem talpát a földre, tenyerét a fűre teszi, mert sorsunkat az égiek intézik!”     Julianus a szepesi erdőispánnak beszámolt arról, hogyan harcol tízes, százas, ezres és tömény rendben a mongol sereg. Kiváló nyilasok; az elfoglalt területek főembereit megölik, a katonákat és a parasztokat pedig saját hadaikba maguk előtt küldik a csatába; várat ők maguk nem ostromolnak, hanem a népet küldik uraik várának elfoglalására. IV. Béla uralkodásának elején hibát hibára halmozott. Dénes nádort, amikor a gazdasági szakismereteinek a legnagyobb hasznát vehette volna, bosszúból megvakíttatta. Utána a Kalán nemzetség Gyula nevű vezetője került börtönbe. Ezzel mind a két nemzetséget magára haragította. Megtiltotta, hogy jelenlétében a püspököket és a hercegeket kivéve bárki is leüljön. Ezen még az egyszerű köznép is megbotránkozott. Más király hadból jövet falvakat és birtokokat adományozott hős vitézeinek, Béla meg csak a birtok visszavételeket folytatta. A III. Béla király korabeli állapotokat akarta visszaállítani. Az egy-házi birtokok visszavételét azonban IX. Gergely nem jó szemmel nézte. Mária királynő sem tartotta tanácsosnak, hogy még a pápasággal is ujjat húzzanak. 1238-ban aztán IV. Béla hozzákezdett az egyházi birtokok visszaadásához abban a reményben, hogy IX. Gergely keresztes hadak mozgósításával meg fogja segíteni Magyarországot a mongol terjeszkedéssel szemben.   Mária királynő is levelezni kezdett a külföldi uralkodó körökkel a tatár veszedelemről és mindenünnen bíztató ígéretekkel válaszoltak. A királyi család még bízott a támogatásban, de Pósa Pál figyelmeztette a királyt, hogy ne bízzon az idegenekben.        A mongolok Égi birodalma Csingisz kán óta fokozatosan meghódította a 24 hun törzs szövetségének egykori birodalmát. A hosszúéletű Csadaj fősámán kérésére még Kutula kagán elrendelte 1190-ben az Égi birodalom szellemi vezetőinek rendszeres képzését. Ötévenként Pósa Pál is egy-egy ötös sámán csoportot küldött Bugátba, majd Kambalukba. Minden hun törzsszövetségbeli népet felszólítottak a csatlakozásra. Sok törzs az új eszme mellé állott, így a tatárok is. A kunokat felszólították a csatlakozásra, de a kunok ellenálltak és legyőzték őket. A Barc-Tar féle keresztény kunok azonban IV. Béla hívására bejöttek Magyarországra, a magyar hadsereg megerősítése végett.                                                                               Pósa Pál figyelmeztette IV. Bélát, hogy az Aranyhorda hadereje 10 töményből áll, a déli haderő újabb 10 tömény, a Lengyelországot megszálló Bajdár haderő pedig a harmadik 10 tömény elsővonalbeli harcost jelent. A madzsar és badzsirt haderőt 20 töményre tervezték a mongolok, így a 10 tömény kerel-palóc haderővel már meg lehetne jelenni Nyugaton.              A legnagyobb baj az volt, hogy senki se bízott senkiben. Pósa Pált a király magas egyházi méltóságba helyezve Boszniába küldte, esetleges menekülésének előkészítésére. IV. Béla összehívatta a 100 tagú királyi tanácsot. Ebben 63 ispán, 11 erdőispán, 10 érsek és püspök, valamint 16 Árpádházi főúrnak volt szava. 52-48 arányban úgy döntöttek, hogy Nyugat védelmében ellenállnak a mongol haderőnek. A nyugati k-resztény államokkal együtt felveszik a harcot a mongol terjeszkedés ellen. Béla király Jászvásárra lovagolt és küldöttségét Szakszinba irányítva behívta a kunokat. A Havas-alföldön és Szörénytornyán keresztül 10000 kun harcos vonult be családtagjaikkal együtt. Amikor Temesvárra értek a király 72 csoportba akarta őket beosztani a magyar töményekbe, de a kunok azt követelték, hogy 1 töményben maradjanak, mert harci erejük így teljesebb. Mindannyian meg keresztelkedtek, de meg-telepedett életmódról hallani sem akartak. A gyepükön legeltették állataikat, betörtek a falvakba, loptak, nőket raboltak. A magyarokat felingerelte a gyepük elfoglalása és összetűzésekre került sor. A király a panaszos magyar nemesekre ráparancsolt, hogy a kunokat hagyják nyugton. Panaszos ügyekben rendszerint a kunoknak adott igazat. Erre a kunok vérszemet kaptak, a nemesség pedig lázon­gani kezdett a király ellen.                                       IV. Béla tisztában volt a mongolok erejével. Tudta, hogy a kánok, nojanok, nőkörök és a lovasok vas-fegyelemben élnek, hogy 1221-re befejezték Belső-Ázsia meghódítását, hogy Azerbajdzsán és Grúzia meg-hódítása után eljutottak az alánokig és kipcsákokig, hogy Kuma-Magyarország is meghódolt nekik és hogy megverték az oroszokat is. Az 1236-ban megindított nagy mongol támadás átvonult Oroszor­szágon és Kunországon, elfoglalták Kievet is és 1240 telén már a Kárpátoknál állottak. Ekkor kellett volna IV. Béla seregének megindulnia Avaria elfoglalására.
     Karakórumban számon tartották, hogy Avaria Magyarország nyugati része, csak átjátszották a német-bajor telepeseknek. Az ott élő magyarságot, gályarabságra adták, vagy mint a német hittérítés áldozatai, elnémetesedtek. Rajzaik szerint az Inn folyó mellett volt a gyepü határ. A mongol törzsszövetség most a magyarok mellé akart állni. Julianus barátnak Béla királyhoz intézett külön jelentése elmondta, hogy a mongol postajárat embereinek lemészárlása miatt az Aranyhorda Baskir-Magyarország népét szétszórta, de a kato-nakorbeli ifjúságot beosztotta a németek elleni seregébe. Minden falu élére mongol katonákat neveztek ki bírónak, hogy a hadsereg utánpótlásában fennakadás ne legyen. Csadaj és Ögödej-Ogotáj a római pápa oldalára való átállását Béla királynak még Kiev elfoglalása után sem tekintette megváltoztathatatlannak, ezért Csadaj Pósa Andrással egy újabb levelet küldött a magyar királynak. A levél szerint a magyarok nagyot fognak csalódni a keresztény világban és évekig mindenki csak nevetni és gúnyolódni fog a magyarok jóhiszeműségén. Csadaj követelte a 72 tömény felriasztását és 20 töménynek az első vonalba való felvonultatását. De almavirágzástól almaszüretig semmi sem történt Magyarországon, csak az esztelen pártoskodás folyt.
     IV. Béla nem riasztotta fel a hadseregét, hanem körülhordoztatta a véres kardot a mongolok elleni háborúra. Azok meg felgyújtották a fagerendákból épült “orosz falat” és 40000 mordvin fejszés erdőirtó nyomán játszi könnyedséggel bevonultak a Kárpátok szorosain át a Kabar-földre, melyet ők Kerelnek ne­veztek. Batu kán öccse, Sejbán herceg az ország szívéig nyomult előre.                                                                                                     II. Frigyes Pestre lovagolt, közben Sejbán előőrseivel megütközött és amikor egy pár tatár harcost levágatott, sugalmazására a pesti nép elkezdte ordítani, hogy minden kun vitéz a tatárok előőrse. Köttöny kun királyt az Aranyasszonyok szigetén levő szállásán megrohanták és a családjával és vitézeivel együtt megölték. Az öldöklésben részt vett Frigyes kísérete is. Erre a 40000 kun harcos mindent feldúlva elhagyta az országot. A mongol hadvezetőség pedig kiadta a parancsot IV. Béla megbüntetésére.
     1240 karácsonyán a tatárok még csak a határmenti területeket pusztították, de 1241 márciusában a fel-derítők már Pest alatt jártak. A 40000 mordvin fejszés tavaszra előkészítette a fősereg útját és az iható kutak mellett még sóállomásokat is létesítettek. Az erődítményeket kikerülték.                                                                 A kunok Bulgáriába vonultak és ezzel szertefoszlott IV. Béla álma a 100000 fős magyar-kun seregről. Csák nembeli Ugron kalocsai érsek már azzal kezdte Béla királyt meggyanúsítani, hogy nincs bátorsága megütközni a tatárokkal. Dénes nádor a határispánságok töményével és a Halicsból hazamenekült magyar nemesekkel a Kárpátokban megütközött ugyan a tatár sereggel, de azok apró lovaikon, a hegyeken és erdőkön keresztül ügyesen mozogva körülvették őket és csak nehezen tudtak megmenekülni. A tatárok egy mocsaras helyre csalták őket és alig-alig tudtak gyűrűjükből kiszabadulni. Ditró erdőispán a Bordói szorosban a radnóti részen megütközött a tatárokkal, de ennek se volt jelentősége, mert a radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén Gyulafehérvár felé törve, a tatárokkal együtt harcoltak a székelyek ellen, Várad felé vezetve az ellenséget. Kádán egy nagyobb sereg élén Szörénytornya, Orsova felé el akarta volna vágni a menekülő kunok útját, de későn érkezett és a Temes folyó mentén áthaladt a Szerémség felé, hogy IV. Béla királyt élve elfogják. Az előcsapataik mindenütt a mordva-csuvasz népek voltak, akik önként vállalták a harcot a mongolok hódító hadjáratában.                                    IV. Béla serege csak nehezen gyülekezett. A véres kard körülhordozása után, március elején 72000 élvonalbeli lovasnak kellett volna jelentkeznie, március közepén 144000 lovastárkánynak, március végén pedig újabb 72000 lovasnak és 24000 tárkánynak, hogy addig is fel tudják venni a harcot, míg a nyugatról ígért keresztes hadak meg nem érkeznek. De a lovasok nagyon gyéren érkeztek. Március 17-én, amikor a tatárok felégették Vácot, s a székesegyházban a mordvák gyilkolták az oda menekült, egyházi éneket sírva éneklő lakosságot, Béla király tehetetlen volt a túlerővel szemben és csak Ugrin érsek csapatai vet­ték üldözőbe a tatárok seregét. De azok lépre csalták őket és a maradék csapat alig tudott visszavergődni.
     Frigyes, amikor a magyarokat összeugrasztotta a kunokkal és látta, hogy ölik egymást, hírtelen hátat fordított Magyarországnak és meg sem állt Bécsig. Ott kezdett fegyverkezni.         A háborús párt bízott abban, hogy ha a 72 töménynek legalább a fele megjelenik Kálon, a tárkány-kiképző helyen, felvehetik a harcot a tatárok ellen. De útközben már azt kellett hallaniok a Vasvárról ér­kező tárkányoktól, hogy Eger káptalanságát is kardélre hányták és ezért a vasvári tárkányok is csak Sirokon át, jöhettek a gömörváriakkal. Ugrin mellett, Mátyás esztergomi érsekkel együtt megjelent Rajnald erdélyi püspök is. Mire a Mezőségre értek, már 36000 főnyire emelkedett IV. Béla hadereje. Mezőnyéktől a Muhi puszta felé tartottak.     Batu kán vissza akart fordulni, de Szubotáj kán nem engedte. A magyar sereget a Sajó felé csalogatták. Béla lovasai örömmel üldözték a tatárokat Muhi felé. Amíg Béla a többi tömény érkezését várta, Batu kán egy kis dombról megállapította, milyen szerencsétlen a magyarok elhelyezkedése. 1241 április 11-re virradó éjjel egy magyarul tudó halicsi orosz fogoly megszökött Batu kán seregéből és elárulta, hogy a tatárok még az éjjel támadni fognak és ezért a Sajó hídfőjénél gyülekeznek. Ugrin érsek és Kálmán herceg csapata azonnal ott termett és a tatárokat gyorsan visszakergették és azt hitték, hogy ezzel már vége a harcnak. A szekértáborban elkezdtek enni-inni, mulatozni.                         Hajnalban a tatárok körülvették a magyar tábort. Látszólag megfutamodtak, hogy kikémleljék, merre van a király, mert élve akarták elfogni. A harci helyzet változása közben Ugrin érsek legyalázta a királlyal együtt az ország összes főurát és gyáváknak nevezte őket. Majd Kálmán herceggel együtt újra a tatárok ellen fordult, akik már futásra gondoltak. De Batu kán a serege elé állva, fenyegető hangon azt kiabálta: Ha futunk, biztosan elveszünk! Ha meghalunk, itt haljunk meg, az égiek velünk vannak. Ekkor érkezett meg Szubotáj utóvédje és hátba támadta a magyar sereget. Ernye ispán a palóc csákányosokhoz fordult, hogy mentsék meg a királyt. Csákányi tárkányvezér figyelmeztette Türje nemzetségbeli Dénest, hogy a Bükk felé könnyebben meg tudják menteni a királyt. Csákányi serege utat tört a Bükk felé. Az Ákos nembeli Türje lovát adta a királynak, maga pedig visszafordult tovább harcolni. Majd Ivánkafi cserélt újabb lovat a királlyal. Fáy és Madács kísérte a királyt Vasvárra, ahol a vascipó raktárnál terítettek neki asztalt. Innen Járdán vitéz falujáig lovagolt és egy dombon álló csűrben hált meg. Hajnal hasadtával Bolhádon át elindultak Gömörbe és Hont, Nógrád és Bars megye északi részén keresztül eljutottak Nyitra városába. Hosszabb pihenő után a király Pozsonyon át az osztrák határon lévő Hainburgba lovagolt és itt kitűnt, hogy Frigyesnek esze ágában sincs beleavatkozni a tatárok elleni küzdelembe.     Frigyes Hainburgból a belső osztrák területre csalta pihenni Béla királyt, de fogolyként tartotta magá-nál. Visszakövetelte tőle, amit még II. Endrének adott annak idején zálogul, illetve hadisarcul. Három vármegyét kellett Frigyes részére elzálogosítania, hogy elmehessen Zágrábba. A császár csapatai vérszemet kaptak és elfoglalták Győrt, de a magyar ispán csapatai kiverték őket az országból.                                                         Zágrábból Béla levelet írt a pápának, a császárnak és a francia királynak. Segítséget kért: hirdessenek keresztes hadjáratot a mongol terjeszkedés ellen, mert a mongolok világuralomra törnek.                                                                              Senki sem mozdult meg. Ugyanis a pápa és Frigyes egymás ellen harcolt, nem törődtek a kereszténység védelmével. Béla ekkor hűbérül ajánlotta fel Magyarországot Frigyesnek arra az esetre, ha segít a tatárokat a Duna vonalától visszaszorítani. A mongol sereg ugyanis megállt a Dunánál. Kálmán herceg a Csákokkal együtt átkelt a Dunán, Segesdnél találkozott a királlyal és Fonyóddal, aki a kancellária rimalányait szállította Zágrábba. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár védői felkészültek a harcra, de a mongolok elkerülték Budavárát. Kálmán herceg belehalt a Muhi csatában szerzett sebeibe. Csepely és Homoródka részt vett az apjuk temetésén, de Kálmán felesége ekkor már Trau várában volt. Frigyes még a pápa kérésére sem vállalta Magyarország hűbériségét, mert ekkor meg kellett volna ütköznie a tatárokkal. IX. Gergely pápa sírva hívta fel a keresztény fejedelmeket a keresztes háborúra, de hiába. Az osztrák Niederaltichi évkönyv már keresztet vetett az ügyre, elkönyvelte: “Magyarország háromszázötven évi fennállás után elpusztult”.                                                                                             Tavasszal Béla király Zágrábból még egyszer IX. Gergely, majd IV. Celesztin pápához fordult a keresztes hadak segítése végett. III. Konrád német királyon kívül senki sem gyűjtött sereget. Viszont ő is, amikor a tatárok a Dunánál megállottak és serege szétoszlott, akkor mindenki nevetett a magyaroknak a kereszténység segítésébe vetett hitén. Igaz, hogy Bajdár és Büdzsek seregei 1241. április 9-én megütköztek. Henrik szászországi herceg pedig egy időre megállította a tatár támadást, de utána Henrik is Magyarország ellen kezdett felvonulni és Béla király seregét kezdte üldözni. A tatárok a sámán jelű helységeket, mint például a “halas” Sárospatakot is, elkerülték. A radnai szászok 600 főnyi lovas csoportja önként jelentkezett Kádán seregébe és Váradig vezette a tatárokat, majd Csanád ellen fordult.
     A tél beálltával Bajdár, Büdzsek, Batu és Kádán serege átkelt a Dunán és valamennyien Bélát kezdték üldözni. Béla és családja Dalmáciába menekült. A dalmát tengerparton legtovább Trau városában tar­tózkodott IV. Béla és családja. Az Ákos nembeli Ernye minden eszközzel a tengerparton megjelenő tatár őrség félrevezetésén fáradozott. A királyné ismét gyermeket várt. Ha leány lesz, már előre az Istennek ajánlották fel. A tatárok a parton állandóan fenyegetőztek, de a trauiak nem voltak hajlandók elárulni a királyt. Valójában nem is tudták, hol van. A város lakói soha nem látták, csak a Pósák mondogatták félrevezetésül, hogy ott rejtőzik. Pedig titkon Veglia szigetén élt.                A tatárok aztán egyszerre csak eltűntek. Ödögej-Ogotáj főkán meghalt és erre minden Csingisz kán leszármazottat hazahívtak. Minden utód főkán akart lenni, ezért mindannyian Karakórumba mentek. Ungika hívására Lam herceg utódai közül többen Szojorgaktani szolgálatába állottak. János pap vezeté­sével sok föld nélküli paraszt és várjobbágy is beállott a mongol hadseregbe. Sok sebesült tatár és mordva vitéz viszont itt maradt.                                                                                                  IV. Béla ifjú korában rideg természetű volt, később azonban érzelmei felmelegedtek. A Muhi csata éj-szakáján, amikor a palóc csákányosok kimentették az ellenség gyűrűjéből, rájött arra, hogy a néppel egy-másra vannak utalva és csak a néppel együtt győzhet ellenségein. Élete későbbi szakában aztán ellene volt a főurak hatalmaskodásának, de kedvezett a köznemességnek is, hiszen kölcsönösen szükségük volt egy-másra. Életbe léptette a megyénkénti bíráskodást és a királyi háznak oldalsarjait is igyekezett megnyerni. Ápolta a hagyományokat és a szentté avatott királyok és hercegnők emlékét. Olyasmiket emlegetett, hogy Zsófia admonti apáca is a bátyját, II. Gézát a “kunok királyá”-nak nevezte. A hun, avar és magyar törzs-szövetség romjaiból akart egy minden sallangtól mentes új államot megteremteni és egy megtisztult állam kezdett kifejlődni a nyugat védelmének romjaiból.
     Fonyód sámán a kis István királyfit vitézzé nevelte és 1246. év Aranyasszony havának 20. napján Budavár Boldogasszony kápolnájában ifjú királlyá koronázták a Vasvár leégett égerfa várából elhozott Gilgames-koronával. Ekkor hirdette meg Béla király a várépítés fontosságát. A tatárok ugyanis majdnem minden kővárat elkerültek, a fából készült gerendavárakat azonban égő nyílvesszőkkel felgyújtották. Ernye ispán Deédes aranyasszony emlékére felépíttette Deédes várát, Forgácsék Gimes várát, de várat épített minden nagymódú család is. IV. Béla átépíttette Budavár, Avarbástya és Kurszánvára kezdetleges külső építményeit, javíttatott az alagútrendszeren is és szép, tetszetős királyi várat építtetett. De volt is mindenütt építeni való. A tatárok azokat a helyeket, ahol látták a 24 hun törzs szövetségének pajca jelét, nem gyújtották fel. A parasztság nagy része termékenyebb vidékekre telepedett. Lam herceg kézművesei a városokban telepedtek le. A nyugatra áttelepült németajkú főurak parasztjait Árva, Szepes, Sáros és Mára-maros termékeny völgyeiben telepítették le, Visk tárkányvezér irányításával. A király behívatta az országba a keresztes lovag, Géza herceg elszegényedett családját: Árpád, Zoltán és Álmos hercegeket, hozzátar-tozóikkal együtt. Ezek főúri családokba házasodtak, de trónigényükről lemondtak. Ezért csupán a Csák nembelieket illető egyfalus birtokokat kaptak. Ugyanezt elérhették a Halicsból és Ladomériából hazate-lepedett magyarok is. Fonyód nyilvántartása szerint még V. László kiskirály is telepítgette mind a 72 vár-megyébe a beözönlő rokon népeket.   A várépítések meggyorsítása végett a király birtokokat adományozott. De a főpapokat és főurakat is várépítésre serkentette. Visszahívta a Bulgáriába távozott kunokat is és a Nagykunságon, Kiskunságon, Békésben és Temesben birtokokkal látta el őket. Lam herceg kőfaragói is várépítésbe kezdtek. Visegrád, Budavár, Zágráb vára és Kurszánváros Óbudának nevezett városrésze volt munkájuk színhelye.                                                                                Güjük nagykánt se hagyta nyugton a nyugati világ meghódításának gondolata s felkérte IV. Bélát, csatlakozzon hozzá. Minden gyermeke kánnak lehet a felesége és az elrabolt avar kincsek kárpótlásául egyötödrész zsákmányt kaphat az európai népektől.     Béla király a pápától is kért segítséget várépítésre, de nem kapott. Pedig megírta: “Mi megtettük a kötelességünket, hogy megvédjük nyugatot, de senkitől sem kaptunk segítséget, csak szép szavakat. Lá­nyaimat rutén hercegekhez és Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy értesülhessünk a tatárok tervei­ről. Befogadtuk a kunokat és fiunkat kun hercegnővel házasítottuk össze, hogy még a pogány hátországgal is védelmezzük a keresztény nyugatot.”                                                      1258. március 15-én Budavárában a királyi tanács Ungika-Szojorgaktani levele alapján örömmel vette tudomásul, hogy a mongol törzsszövetségben lemondtak arról, hogy Magyarország is részt vegyen az új Égi birodalom hadjárataiban. Megtudták Ungikától azt is, hogy Magyarországot többé nem támadják, hanem inkább Dél-Kinában terjeszkednek. A királyi tanács tudomásul vette, hogy V. László a szakszini kun király lányát, Csépát vette feleségül, aki Magyarországra jövet Jászvásáron megkeresztelkedett a királyi családdal együtt. Csépát Magyarországon Erzsébetnek hívták. Édesapja Szakszin körül gyűjtötte össze a mongol törzsszövetségből hazatérő harcosokat és kézműveseket. Ebben segítségére volt Pósa András az új kancellár, aki összeköttetésben állott Ungika-Szojorgaktanival, kivel egyszerre voltak sámánképzésen Karakórumban. Itt a Csák nembeliek közül való Ungika, Ong lánya is, aki Toluj mongol herceghez ment férjhez. Az összeházasodási folyamat Möngge és Kubiláj uralkodása alatt meggyorsult. 1252-től Pósa András Fonyód és Homoródka útján újra fölvette a mongol uralkodóházzal a kapcsolatot.


     KIRÁLYLÁNY SZERELME                                                           310. Arvisura
                                                                                                             5290-5310 medvetoros év
                                                                                                             Homoródka rovása
                                                                                                             1250-1270


     Az ifjú Béla király 1226-ban, Szent István király napján átadta Kálmán hercegnek a Dráván túli területek kormányzását és Erdély kiskirályságát. Kálmán herceg nem sokkal ezután feleségül vette az ősi hiten nevelkedett Sikondát, egy Pósa nembeli nemes lányát. Ikergyermekeik születtek: a fiuk neve Csepel, a lányuké Homoródka lett. Homoródka, mint rimalány Budavárába került sámánkiképzésre. Jaák Géza csoportjában, mely 1235-ben ment Karakórumba, ő volt az ötödik. Karakórumból nem Füzesgyarmaton keresztül tért haza, hanem Pósa Andrással, a Magyarkai gyors-szekérjáraton. Fonyód után, az Ungikával folytatott levelezése alapján ő örökölte az Arvisura rovásokkal kapcsolatos tennivalókat. Mint Kelet ügyeinek ismerője, aranyasszony lett.
     1246-ban újra rátámadt Frigyes -Homoródka följegyzései szerint a legyengült Magyarországra és győzött. De a harc végén leszúrták és vele együtt kihalt a Babenberg család. A gazdátlanul maradt Ausztriát a nőági rokonok felosztották. IV. Béla Stájerországot kapta, de az osztrákok fölkeltek Béla király ellen. A csehek az osztrákok mellé álltak. Béla király fia, István herceg így is győzött. IV. Béla azonban nem tudta kihasználni a győzelmet és békét kötött Ottokárral. Ottokár azt írta a pápának, hogy a meggyengült Magyarországot nem akarta legyőzni és kímélte Bélát.
     IV. Béla a tatárjárás után nagy erővel fogott hozzá Budavára megerősítéséhez. Buda hegyén új várost épített. Atilla és Kurszán városa II. Endre uralkodása alatt kétszer is tűzvész áldozata lett. Még teljesen fel sem épült, amikor 1241-1242 telén a tatárok teljesen felégették. Györk kőfaragó sámán Budavárát 1250-re már lakhatóvá tette. 1256-ig az egész Várhegyet beépíttette és az esztergomi királyi palotát is át tudta adni az esztergomi érseknek. Ettől kezdve az ország fővárosa Budavár lett, a Várhegyen épült újabb kancelláriával. Abban a keleti ügyekkel foglalkozó részleg figyelme első sorban Kambalukra, a régi Parajdra épült, Peipinggel határos mongol fővárosra irányult. Az egész Várhegyet bástyákkal vették körül.
     Lam herceg tárkányserege elhagyta a hegyi településeket és városlakó lett. Pesten már Taksony korában épültek vascipó raktárak, de most a kézművesek és a német polgárok kezdtek el nagyban építkezni. Aranyasszony szigetét a tatárjárás után Nyulak szigetének nevezték, mert a kézművesek régi szokásuk szerint itt is sok nyulat tartottak és azok ketrecükből kiszabadulva, nagyon elszaporodtak. Attól kezdve, hogy a Domonkos-rendi apácakolostor felépült, az Aranyasszony szigetét Szűz Mária szigetének nevezték. Régebben a királyi lak neve az Aranyasszony laka volt. Ide került Homoródka 26 éves korában, amikor Margit hercegnőt Veszprémből áthozták a Domonkos-rendi apácakolostorba, Aranyasszony szigetének ő lett az élelmezési ellátója.
     A Veglia szigetén született kis Margitot, Istennek tetsző szolgálatra ajánlva, már 4 éves korában beadták a Veszprémi Aranyasszony kolostorba. Az elős időktől kezdve Homoródka gondoskodott róla.
     Ottokár, akivel IV. Béla békét kötött, Margitot szemelte ki feleségének. Szülei nem is ellenezték volna ezt a házasságot, de Margit ellenállt szülei akaratának és haláláig, 28 éves koráig, ott maradt a zárdában. IV. Béla aztán az unokáját, Kunigundát adta feleségül a cseh királyhoz.
     Atilla városa az István király által alapított székesegyházzal együtt elpusztult a nagy tűzvészben. Béla király már csak ezért is végleg Budavárába költözött 1249-ben. Pest városát ekkor kereskedők, kézművesek és német polgárok lakták. A Nyulak szigetén Béla király a palotája mellé rendházat építtetett a premontreieknek, bár ő inkább a ferenceseket kedvelte. Erzsébet húgával együtt a ferences szerzetesek harmadrendjébe tartozott.
     Margit igen jó viszonyban volt a nála 2-3 évvel, idősebb Istvánnal. Az egyházi nevelők tudta nélkül mindkettőjüket Homoródka oktatta a rovásokra.
     Csepel tárkányvezér 1252 késő tavaszán tartotta esküvőjét János magyarkai püspök leányával. Az esküvőre, mint nagybátyját, meghívta IV. Bélát is. De a királyi család nem akart odamenni. A király viszont nem sérthette meg az Árpádházat, ráadásul a meghívás a kancellárián keresztül történt. Végül betegségükre hivatkozva megkérték Homoródkát, hogy István herceget és a kis Margit hercegnőt, akik ott lesznek az esküvőn, tekintsék a királyi házaspár képviselőinek. A vendégek között ott volt Csadaj fia, Mocsi és több unokája, közöttük Büri. Ezek a fiatalok a magyarkai fejedelem udvarában tűrhetően megtanultak magyarul. Csepelt Möngge nagykán elismerte vele egy vérből származónak, éppen ezért képviseltette magát Mocsi és Büri hercegekkel. A kis hercegek egy szép fekete szemű ifjút ültettek a kis Margit mellé. Ennek a 15 éves kis hercegnek nagyon furcsa neve volt, ezért Margit elnevezte Bogárkának, a fiú meg Margitot tündérkének. Sok felköszöntő és ételvers után tánc következett. Margit először vonakodott táncolni, de végül engedett Homoródka és István bátyja kérésének és táncolni ment Bogárkával, meg a többi kis herceggel.
     Bogárka elmondta, hogy Möngge nagykán nekiadta az ujgurok birodalmát, ahol az uruki-mani keresztény hit már régen államvallássá lett. Részben ez a magyarázata annak, hogy most eljöhetett a magyarkai uruki-mani püspök lányának az esküvőjére. De hozzátette: másik esküvőre is gondol és amint hazaér, megkéri a nagykán édesanyját, Ungika aranyasszonyt, hogy járuljon hozzá a házasságukhoz, mert ő annak idején Margitot szeretné az ujgurok fejedelemasszonyává tenni. Ez a szép terv tetszett Margitnak is. Nem tagadta, hogy a szülei ugyan az Istennek ajánlották fel, de azért már volt szó a királyi családban arról, hogy majd Ottokárhoz adják férjhez. Úgy tervezték, hogy majd magyarkai uruki-mani hiten fognak élni, de azért lelkiatyjuknak el fogják ismerni a római pápát is.
     V. Istvánt még IV. Béla idejében megkoronázták, de az öreg király vonakodott a hatalmat átadni. V. István kun felesége sem a gőgös Mária királynőnek, sem Anna hercegnőnek nem tetszett. De a pápa révén István megszerezte a keleti országrész kormányzását és fegyverre kapott. Anna hercegnő Sárospatakon elfogatta Erzsébet ifjú királynőt, V. Istvánt pedig Béla király hadai beszorították Feketehalom várkastélyába. Családi ellenségei meg akarták V. Istvánt öletni, de Panyit István megmentette. Istyán Panyit seregével együtt Pest felé indult és apja seregét Isaszegnél megverte. Margit ekkor Fülöp érsekkel együtt közbelépett, és az apát-fiút egymással kibékítették. Közös erővel elfoglalták Szerbiát és Bolgárországot. Békét kötöttek Uros szerb fejedelemmel és István Katalin lányát feleségül adták az Uros fiához, Dragutin Istvánhoz.
     István öccsét, Béla herceget a brandenburgi őrgróf leányával, Kunigundával házasították össze.
     Béla herceg utódok nélkül halt meg.
     Béla király azon volt, hogy Ottokár kikosarazása után más férjet szerezzen Margitnak, de Margit kijelentette, hogy Csadaj egyik unokájánák ígérte a kezét, máshoz nem hajlandó férjhez menni. Ujgurföld királynéja akar lenni.
     Margit makacssága miatt IV. Béla minden kedvezményt megvont az apácakolostor lakóitól. Amikor aztán Margit a saját társnőitől és a szüleitől kínoztatva meghalt, olyan gyorsan eltemették, hogy István bátyja még csak a holttestét sem nézhette meg. Január 18-án, a legnagyobb téli hidegben halt meg. Homoródka szerint majd megfagyott. Szülei nem voltak ott a temetésén.
     Csadaj unokája, Bogárka egyszer meglátogatta Istvánt Erdélyben. István magával vitte az Aranyasszony szigetére. Bogárka meg akarta szöktetni Margitot, de ő nem állt rá: “szüleim még születésem előtt felajánlottak az Isten gyermekének, ezért én most már egész életemben csak neki szolgálhatok. De tízéves koromban neked tett ígéretem örökre hozzád köt”. István bátyjával együtt mindhárman csak zokogni tudtak.
     Ungika-Szojorgaktani levélben érdeklődött Homoródka aranyasszonytól Margit felől. Azt a választ kapta, hogy IV. Béla és Mária királynő végső kétségbeesésükben Veglia szigetén a két Pósa jelenlétében felajánlották az Istennek születendő gyermeküket. A gyermek 1242. január 18-án született. Pósa Pál, a Párisban felszentelt pap, boszniai püspök nyomban megkeresztelte. A lányka keresztségben a Margit nevet kapta. Pósa Pál még az év őszén parancsot adott ki, hogy a kislány részére a Domonkos-rend felügyeletével építsenek egy apácakolostort. De ide csak később került. Veszprémben nevelték, itt tanult meg írni-olvasni is. Homoródka aranyasszony megtanította az Árpádház titkos rovására, a későbbiekben azzal levelezett V. Istvánnal. Csepely esküvője után a kis Margit bevallotta az anyjának, hogy örök hűséget esküdött Csadaj mongol fősámán unokájának. A dölyfös királyné erről hallani sem akart és a gyermeket betették a még nem teljesen kész Domonkos-rendi apácakolostorba.
     IV. Béla és Mária Margitot 18 éves koráig össze akarták házasítani Ottokár cseh királlyal, majd más királyfiakkal is, de Margit csak a Krisztus menyasszonya akart maradni. 18 éves korában letette a szüzességi fogadalmat és kérésére Lam herceg vasművelői erényövet készítettek neki dobsinai kékleny-ércből. Amikor 1275-ben a Domonkos rend tartományfőnőkét jelentéstételre szólították fel, Marcellus, Béla király kedvelt embere Margitnak az apácasághoz való ragaszkodását misztikus természetűnek mondta. Szerinte Margit, Szent Erzsébetnek lelki rokona. A királyi család még Margit halála előtt, 1269-ben visszavont a zárdától minden adományt éppen úgy, mint a budavári Nagyboldogasszony templomától is.
     Ennek az oka az volt, hogy a Nagyboldogasszony templom papsága éppen olyan uruki-mani keresztény beállítottságú volt, mint többségében a Domonkos-rend is. Ezért kellett az eltartásukról saját maguknak gondoskodniok Pásztó, Zebegény, Pentele, Kurszán-város és Keszthely régi férfi és női kolostorainak is.
     V. István már 1271-ben a pápához küldött kérésére Fülöp esztergomi érsek és a püspöki kánon összeült Marcellus fráter jegyzőkönyvvezető segédletével, hogy a szentéletű Margit legendáját és cselekedeteit összeállítsa. Az összes tanúvallomásokat 1275-re már összeállították. Mivel Margit kérésére a volt leglelkesebb hívei Géza hercegnek a tatárjárás után hazatelepült családtagjai lettek. Az országot járva István kezdeményező lépést tett Margit szentté avatására. A gondolatnak igyekeztek a püspököket és az espereseket az ügy mellé állásra késztetni.
     Az ügyben eljáró második bizottságnak Olimpiadosz asszony, Margit lelki nevelője elmondta, hogy a királylánynak olykor látomásai voltak, látta a Turul nemzetség ősanyját, meg a Napot és a Holdat együtt állani. Margit vallásos túlbuzgalmában gyakran megostoroztatta magát Szerennay Erzsébettel, Felvízi Szabinával, vagy Budaméry Erzsébettel. Az Árpád-család céltudatos ellenállásával akadályozta meg a nyugati királyi családokba tervezett férjhezadását. Jó képességű és alázatos volt, sokan szentnek tartották. Vele együtt lakott a kolostorban Anna hercegnő lánya, Margit és V. István Erzsébet nevű lánya. Anna lánya, Margit úgy tudta, hogy a Dobsináról való vasövet Detricus ispán készíttette Margitnak a Baján seregéből visszajött Ózd vitézzel. Ezt az Ózd vitézt V. István kereszteltette meg Miklósnak, Domonkos nevű fia a Lam herceg családjából származó Erzsébetet vette feleségül. Ennek az Erzsébetnek a lányát mindenki csak a másik nagyapjáról emlegette. Hont-Pázmány leszármazottnak mondták.
     IV. Béla élete végén sem tudott megbékélni V. Istvánnal és családját nem a saját fia, hanem Ottokár cseh király oltalmába ajánlotta. Anna hercegnő lánya pedig az Atilla idejétől gyűjtött árpádházi kincsek javarészét magával vitte Prágába, vejéhez.
     Béla király halála után az Árpádház oldalágai István uralkodásától várták az ország helyzetének jobbra fordulását. Bár István is alkalmazkodott, ugyanis a felesége Csépa felvette az Erzsébet nevet.
     Ottokár cseh király nyomban IV. Béla halála után nagy sereget gyűjtött és csehekkel, osztrákokkal, brandenburgiakkal, de még sok más mindenféle nép zsoldosaival, hatalmas erővel tört be Magyarországra. De V. István a Rábca folyónál legyőzte és a seregét megfutamította. Utána a keletről beözönlő segítségét Bodon-Vidin bolgár város felé irányította és 1egyőzte a bizánci sereget is. Senki se számított arra, hogy Kubiláj kán édesanyja János pap és Baján vezér seregéből segítséget küld Kun Erzsébetnek. Dörögme régens, Güjük főkán, Ogulkájnis régens, Möngge főkán és Kubiláj császár ugyanis megengedte, hogy szükség esetén egy tömény harcost küldjenek segítségül. Így aztán 1270-ben 11237 főből álló jól kiképzett és a harcokban megedzett sereg érkezett V. István megsegítésére.
     A mongolok IV. Bélát és V. Istvánt is megkeresték különféle házassági ajánlatokkal, de a római pápák mindig azt írták királyainknak, hogy ilyen ronda népséggel szóba ne álljanak. A pápa mindenáron Ottokár cseh királyt szerette volna a magyar királyi székben látni, de V. István serege erősebb volt. Bodun-Vidinnél Csadáj unokája, “Bogárka” is hősi halált halt. A porait tartalmazó urnát, mikor a hadak visszavonultak, Margit koporsója mellé helyezték.




     BAJÁN, A LEGYŐZHETETLEN HADVEZÉR                               310. Arvisura
                                                                                                             1252-1298
     Homoródka aranyasszony rovása
     Ungika tanfejedelem oktatása alapján


     Az Árpádházban uralkodó szellemi irányzatot az oldalági leszármazottak is hűen követték. Ilyen szellemű volt az Imre hercegtől származott Ungika aranyasszony is, aki Karakórumban képviselte hazáját. Leszármazási aranylapján ez állott.

     Imre herceg, István király fia                   --                Jéne rimalány, Deédes leszármazottja
            1007-1031.IX.2.                                                                      1010-1065

     Pósa (Radnót)                                                           Zeherje, Lam herceg leszármazottja
        1027-1070                                                                                  1036-1098

         Bátka                                                                    Guszona, a Csákok leszármazottja
     1067-1105                                                                                     1075-1130

     Bátka -Rás                                                                Rási Ilona, Álmos herceg leszármazottja
      1097-1178                                                                                    1099-1190

         Bene                                                                     Törtelen, Gerecsák László lánya
     1114-1156                                                                                     1122-1196

     Bátka -Bolyk  -  Boly                                                 Andrási Katalin, A. Simon huga
     1152-1222    1153-1163                                                                  1158-1235

       Ungika                                                                    Üröm vitéz a Kurszánházból
     1163-1255                                                                                     1163-1222

     Az Aranybulla kiadását követő bonyodalmak idején Bátka-Bolyk első lányát, Ungikát küldték Karakórumba. Ungika unokatestvére volt Andrási Katalinnak. Amikor Bátka-Bolyk felesége, Boly gyermekszülésben meghalt, Andrási Katalin lett Bátka-Bolyk felesége. Ő aztán Bolynak a leányát a rimalányok között neveltette fel. Ők voltak III. Béla legfőbb tanácsadói, Andrási Simonnal együtt.
     A kis Ungika nagyon szerette III. Bélát. Béla pedig tündérkéjének nevezte az éles eszű, vidám kislányt. Uralkodásának kezdetétől, 1172-től figyelemmel kísérte Ung leányának a neveltetését. Nagyon örült, amikor látta, hogy a 9 éves Ungika már korábban megismerte a rovásokat és a latin írást és, hogy tisztában volt az Árpádház minden ágazatának leszármazásával is. Így aztán Ungika lassanként a legjobb ismerője lett a királyi kancellária minden bonyolult dolgának. Mindig ott volt a bugáti és karakórumi ötös sámáncsoportok összeállításánál is. Később a Kurszánházbeli Üröm vitézhez ment feleségül. Az 1200-ban született, szintén Ungika nevű kislányukat a családi hagyományok eszmei légkörében nevelték. III. Béla kancelláriájának a szolgálatára. Andrási Simontól kezdve mindig Árpád házi hercegeket képeztek ki. Ilyen volt az Imre herceg -Pósa nembéli Pósa Pál, a Kurszánházbeli Üröm vitéz, Zoltánházbeli Turcsi rimalány és a Csák nembéli Masa.
     1210-ben az Imre herceg véréből való Pósa nembéli Gácsot küldték Karakórumba; 1215-ben Zernye rimalány ment a Zoltán nembeliek közül; majd 1220-ban Mohos vitéz, Deédesnek és Lam hercegnek a leszármazottja. 1225-ben a kis Ungika, mint Imre hercegnek, illetve a Kurszánháznak a leszármazottja harcolta ki, hogy Karakórumba küldjék. 1230-ban Imre herceg leszármazottai közül Pósa András ment Bugátba, majd innen Karakórumba. 1235-ben Jaák Gézát küldték a Csák nembéliek közül, Bajánnal együtt, aki az Árpádháznak Ágnes nembéli csoportjához tartozott.
     Ungikát nyelvtudása és rátermettsége miatt ott tartották Karakórumban. Később, amikor rangelső lett, Csingisz kán legkisebb fiának, Tolujnak lett a felesége. Mint rangelső végezte el a beavatottak Égi birodalombeli sámánképzését. Nagy örömmel várta Pósa András és Baján vitéz érkezését. Ezeket aztán a mongol hercegekkel együtt képezték tovább. Bajánt, mint Ungika -Szojorgaktani rokonát Möngge, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és Büdzsek herceggel együtt hadvezérré képezték ki.
     Ungika -Szojorgaktani készségesen vállalta a magyar királyi udvarral való levelezést. Ennek itthoni nyilvántartója Turcsi rimalány és az édesanyja volt. Nagy csapás érte, mikor meghallotta, hogy a Csák nembéliek közül való Jaák Géza a mongol szekérposta egyik járatának megsemmisítésekor az öldöklés áldozata lett. De szerencsére Jaák Gézának és Pósa Andrásnak azonos tartalmú levelet adott át és így a Pósa Andrással küldött jelentése mégis eljutott IV. Béla kancelláriájába.
     Ödögej halála után Batu kánt és Kadán herceget Ungika szavára rendelték vissza Karakórumba és megszüntették a Magyarországgal kapcsolatos tervüket. Erről Ungika futár útján értesítette IV. Bélát. Utána Karakórumban a nagyasszonyok összefogtak és Dörögme régenssége mellett Güjük hercegből neveltek új uralkodót. Güjük aztán már dél felé kezdett terjeszkedni. Az ő korai halála után Ogulkajnis lett a régens, majd utána Ungika idősebb fiára, Mönggére, vagy mongolosan Möngkére esett a legfőbb vezetők választása. Möngge halála után Ungika kisebbik fia, Kubiláj lett a nagykán. Az ő legjobb barátja az Árpád nembéli Baján volt. Baján haditervét Ungika is Kubiláj is helyeselte.
     Az 1235-ben még csak húsz éves Baján nem volt hajlandó részt venni abban a munkában, amit a rovásjegyeknek három új betűvel való kiegészítése vont maga után. Így aztán Pósa Andrást kérték fel a Csadaj-féle terv végrehajtására. Ungika már Pósa Pál elbeszéléséből tudta, hogy a kis László király a rovások tanulása közben olyan jeleket is közbeiktatott, amelyekkel könnyebben ment az Endre, Béla és Levente Arvisura-másolatainak az olvasása. A Csadaj vezette beavatott sámánképzésen éppen ennek az alapján került szóba a rovásjelek sorának kibővítése. A nagy munkában aztán Pósa András is részt vett. Ő id. Pósa Pál és Pósa Gyula példájára vette fel a Pósa András nevet. A székelyek azonban a Lebédháziak szokása szerint inkább Endre néven emlegették.
     Toluj feleségének, Ungikának, az ifjú asszonynak nagy szava volt az Ödögej halála után kialakult helyzetben. Meggyőzte Karakórumban Dörögme nagyasszonyt, hogy a nagy utánpótlási veszteségek miatt meg kell szüntetni a nyugat meghódítására irányuló terveket. Dörögme hallgatott Szojorgaktanira és a Nagytanácsban, mint régens gyakorolta a hatalmat.
     Batu kánt megütötte a guta. Utána az unokája, Berka kán lett az Aranyhorda parancsnoka. Székhelyeit gyakran változtatta Bolgár, Ükeg és Szeráj között. Az Uralban abban az időben temérdek arany volt. Fejedelmi ismerősei rendszerint Berkának arannyal kedveskedtek. A kereskedelem központját Szoldiában állította fel. Hülegü, Möngke és Kubiláj idősebb testvére háborúba keveredett Berkával a Magyarka és Szoldia térsége körüli területi vitában és a harcban a legidősebb testvérük, Alan lett a győztes. Ebben a háborúskodásban a Magyarkai madzsarok nagyon sokat szenvedtek. Az elkeseredettek meghallották a magyarkai püspöktől, hogy IV. Béla újjáépíti a keresztény Magyarországot, ezért sokan útra keltek Magyarország felé. Átvonulásukat Ungika tanácsára Berka engedélyezte. Ezzel eleget tett IV. Béla kívánságának, hogy a háború okozta veszteségeket ne a nyugati telepesekkel, hanem a magyarok keleti rokonaiból pótolják.
     Berka kán az Ungika tanácsára kezdte meg a kereskedelmet Balduin bizánci császárral is. Balduin görögöket és más nyugati kereskedőket irányított Szoldiába. Görög kereskedők telepedtek le Ukoka városnak Ükeg nevű kereskedőnegyedében, meg a szkíta városokban, Bolgában, Szerájban és Magyarka területén. Berka dél felé is kiterjesztette kereskedelmi kapcsolatait. Apja példáján okulva, aki a részegeskedésbe pusztult bele, lemondott az italozásról és mohamedán lett, de őseinek Égi Atyját is tiszteletben tartotta.
     A baskírok zöme ekkor vette fel a mohamedán vallást. Kipcsák utódai közül nősült, az udvarában sok magyar tartózkodott. Azonban, ha valaki a IV. Béla királyságába akart menni, azt Ungika kérésére elengedte.
     Nem helyeselte, hogy Temüdzsin temetésén a lovakat is és a szolgákat is lemészárolták.
     Csingisz kán, azaz Temüdzsin utódai Csadáj fősámán vezetésével igazságosan megosztozkodtak a birodalmon. Berka kán az Etil, vagy ahogy ők nevezték, a Felső-Tigris vidékén, tőle délre pedig Alan (Alau kán) a perzsák földjén uralkodott. Barak kán országán, Bokharán keresztül érkeztek a sámánfogatok, a Balhás tó környékén pedig Kaidu volt az úr. Jugurisztánon át vezetett az út Karakórumba, ahol Ung vezér parancsnoksága alatt Ungratban volt a Magyarországból odaküldött lovasok kiképző tábora. Ordoszt (a besenyő Patót) a mongolok Tenduknak hívták. Itt volt az Égi birodalom papi központja. A Lop-nor felé Tangut kán uralkodott. Ott hun szokás szerint elégették a halottaikat. Egyes papi központokban az éveket ugyanúgy számították, mint nyugaton, de az Ibos napját vették alapul. Az uruki szerzetesek nem ettek húst.
     Karakórum vastag vályogfallal volt körülvéve, a szétfagyás ellen nád és szalmatető védte. A kánok palotájában lakott a karakórumi Öregek Tanácsa, az döntött még a Nagykán megválasztásában is. Tatár­ország Szorcsa és Barga tartományában Unk kánnak fizettek tizedet, de a nép a nagy adók miatt kiment a pusztába és 1187-ben Csingisz kánt választották uralkodójuknak, a szétszórt tatár nép aztán tömegesen csatlakozott hozzájuk. Altáji vasból kovácsolták a dárdát és kardot. Kemény katonai képzésnek voltak alávetve. Később egy egész sor tartomány csatlakozott a 8-as istenségről ismert tatár szövetséghez. A csatlakozott tartományok élére tatár vezetőket tettek és a népek így biztonságban érezték magukat. 1200-ban Csingisz kán követséget küldött Unk kánhoz és feleségül kérte leányát, de Unk kán János pap tanácsára elkergette a kérőket. Csingisz kán emiatt bosszút forralt a pap ellen. Hatalmas sereget szervezett és felszólította a papot, hogy védekezzék. János pap óriási sereggel közeledett Tangut szélén, ahol Csingisz kán maga köré gyűjtötte a csillagjósokat és megkérdezte, melyik sereg fog győzni. A keresztény papok nádszál próbával Csingisz kán gyözelmét jósolták. Napokig tartó készülődés után megindult a harc, s ebben János pap is meghalt. Csingisz kán birtokba vette az egész országot és feleségül vette János pap legszebb lányát. Az uruki-mani keresztény hitet Csingisz kán meghagyta, sőt feleségének részére még díszes templomot is építtetett Karakórumban. Utána még hosszú évekig uralkodott, Kadzsu vár ostromá­nál halt meg. Közben a fiai az Égi isten és Nagitáj földisten parancsára minden meghódított országban sereget szerveztek. Régi szokás szerint minden lakománál az isteneiket kínálták meg először.
     Ungika feljegyzései között szerepelt többek között az is, hogy amikor a keleti tatárok urának, Argonnak a felesége, Bolgana fejedelemasszony meghalt, Bolgana utolsó kívánságát eljuttatták a Güjük és Möngke után hatalomra került Kubilájhoz, hogy családjukból adjanak a férjének feleséget. Kubiláj örült a kérésnek, mert jó barátság kötötte Argonhoz. A legszebb rimalányt, Kokacsint küldték Argonhoz, de a küldöttség a kánok háborúskodása miatt kénytelen volt visszatérni. Ezért kerülő úton indították útba a menyasszonyt, de mire odaértek, Argon meghalt. Ekkor Kubiláj parancsára az Argon fiához, Kazához adták feleségül. Kokacsin manysi királylány négykarélyos fejedelmi leány volt: az aranypajcáján turujsas, vadászsólyom, oroszlán és feliratos baraca, azaz pusztai tigris volt.
     Kaza birodalma Kis-Örményországra terjedt ki, Szevasztó székhellyel. Uruki-mani keresztények, tatár alattvalók voltak. Bőségben éltek, szumír rendszer szerint gazdálkodtak. Kikötőjük Ajas, a görög Adana, a hettiták kikötője volt, de már csak kevés kasszu-hettita lakossal, mivel hajósaik mind szétszóródtak a nagy tenger kikötőiben. Élénk kereskedelmet folytattak a turkománokkal és Kazáriával, de nyugat felé Turkománia keleti részén keresztény, örmény, meg hithű görögök éltek. A Van-tó környékén volt az uruki keresztények szellemi központja. Nagy-Örményországnak Arzingában gazdag metropolitája volt. Hatalmas ezüstbányáiból sok ezüstöt szállítottak Kubiláj birodalmába. Ott volt még sorjában Moszul királysága a Bárisz hegységgel, lakói arabok, kurdok, jakobita és nesztoriánus keresztények; Susán-Bagdát szaracén kalifátussal és keszi város mellett Baszra kikötővel. Ezt valamikor Alau kán foglalta el. Kalifájuk csak kincseket gyűjtött, de Alau a kincsek közé szorította, s ott aztán éhen halt.
     A bagdadi kalifa még II. Endre uralkodása alatt, az Aranybulla kibocsátása után, ki akarta irtani a nesztoriánusokat és az uruki keresztényeket, de Sebők varga megmentette a keresztényeket, imádságának erejével megindított egy hegyet. Tadurisz kereskedelmi központnak is vegyes volt a lakossága. Itt még az uruki-mani kolostor működését is megengedték a tatárok.
     Perzsia fővárosa, Szába volt az a hely, ahonnan a mágusok, az ordoszi beavatottakkal elindultak, hogy születésekor fölkeressék a 24 karátos nazirt, Gáspár, Menyhért és Boldizsár meg is találta a kis Jézust. Ezt így hallotta Kubiláj édesanyjától, Ungikától. Perzsia 8-as istenségű tartomány volt. A különböző szellemi áramlatok már csaknem teljesen szétforgácsolták, de az Égi birodalom most egybe tartotta. Jó módban éltek, de az adót mégis vonakodva fizették.
     Kubiláj hírszolgálata beszámolt arról is, hogy IV. Bélával már nem lehet szövetséget kötni, mert a pápai lovagok, a johanniták ellepték és befolyásuk alá vették az országot. A királyi kancellária azonban továbbra is szívesen vette Ungika leveleit. Ezekből kitűnt, hogy a mongol-tatár hercegek házasságok útján szeretnék létrehozni a tervezett szövetséget. Erről IV. Béla a pápának is többször jelentést tett, hiszen a háta mögött a papság amúgy is beszámolt a pápának minden említésre méltó eseményről. A mongol hercegek közül Csadaj fősámán fia, majd unokája Csagatáj is felvette a kereszténységet, hogy így minden hírnek, adatnak birtokába jutva segítségére lehessen Kubilájnak. Kaidu birodalmában, Szamarkandban is működött ilyen intézmény. Barakkánnak a Pamír környékén hatalmas állatállománya volt, gyönyörű lovakkal. Tangutban és Tebetben Égi birodalombeli kolostorokat építettek és ezekben több mindenféle tudománnyal foglalkoztak.
     Az új mongol vezetőség a telet a síkságon és annak melegebb városaiban töltötte, míg a nyarat a hegyi legelők közelében a hűs forrásoknál. Kör alakú sátraikat négykerekű szekereken vontatták. Bőségesen éltek hússal és tejjel. A pásztorok a nyájaknál voltak elfoglalva, az asszonyok pedig a jurtákban laktak a gyermekekkel. Étkezéskor először istenszobraikat kínálták meg, ezzel jelezve, hogy együtt élnek őseik szellemével és Nagitáj a földisten részt vesz mindennapi életükben is. Étkezés után mindig kancatejet ittak. Hadfelszerelésük kiválóan alkalmas volt a hadviselésre. Íja, nyila, kardja és buzogánya minden harcosnak volt. Sokan páncélt is viseltek. A harcban mindig a segédnépek csapatait küldték előre, kiemelve a mongol harcosokat, minden tíz harcos felett egy tiszt állt, tíz tized egy századot, tíz század egy ezredet, tíz ezred pedig 1 töményt tett ki. Ugyanilyen volt a 24 hun törzs szövetségének a hadiszervezete is. Gyilkosoknak nem irgalmaztak. Kis lopás büntetése 7 bot volt, nagyobbé már 17 bot, 27, 37 stb. lehetett, 107 botütésig. Lólopást már karddal való kettévágással lehetett büntetni. Állataikat bélyeggel látták el. A juhnyájakat Égi eredetű pulikkal őrizték.
     Gyermekeiket már kiskorukban eljegyezték. A holttesteket megégették és poraikat vagy a folyóvizekbe szórták, vagy széthintették a szélben. A vérszerződést esküvel szentesítették.
     Ungika javaslatára Szamarkant és Karakórum után egy központi fővárost is építettek a széki hun Parajd helyén. Kubiláj az új fővárost az ő háziistene után Kambaluknak nevezte.      Az Ungika által kiképzett Homoródka erről a korszakról még az alábbiakat jegyezte fel:
     Tenduk papi városban valamikor János pap uralkodott. Örökös magyarországi mellőzése miatt a tatárokkal együtt a mongolok világuralmi törekvéseihez csatlakozott. A Kubiláj elleni lázadás elfojtása után Tendukban Kubiláj lett az úr. Ott maradt János pap fia, György keresztény pap, meg a Tendukban meghúzódott magyarok csoportja és később György utódai is. Tenduk volt a mása Gógnak és Magógnak nevezett ataiszi országnak. Itt Ungnak és Mogulnak nevezték. Mégpedig Ungnak a Góg utódait, Mogulnak a tatárok utódait azonosították.
     Tendukban és Szindacsu városában mindig számos kézműves ordoszi élt. Ha földrengés pusztított Kathajban, vagy a Hoanghó mentén, ők hozták helyre a városokat és más településeket.
     Kambalukban volt Kubiláj palotája, parkjában fogolymadár tenyészettel. Ezeket télire teveháton melegebb vidékre szállították. Sandu várost Kubiláj építtette fel márványból, egy földrengés után egy vadaskert közepén. De évente csak három hónapig lakott itt. A város halottidézői egy-egy évre mindig előre megjósolták a várható eseményeket. A Bálványhegyi kolostorok szerzetesei ilyenkor lenyírt szakállal, hajjal, szép színes öltözékben, de böjtöléssel ünnepelték az égieket. A harcosok és kézművesek azonban a palota lakóival együtt nagy vígsággal tartották meg a nyári ünnepet, hálát adva a bőséges aratásért.
     Unoka öccse, Nanaj fellázadt Kubiláj ellen, de Kubiláj 48 tömény lovast és 10 tömény gyalogost vezetett a keresztény Nanaj 10 tömény fős serege ellen és legyőzte Nanajt. Lópokrócban forgatták és dobálták haláláig. A győzelmi ünnepen megcsókolták a Bibliát, a Koránt, a Talmudot és az Arvisura rovások kegyhelyén Szagamóni Borkan aranymondásait. Minden 100 ember parancsnoka ezüst táblát, az ezer ember vezetője egy aranyozott táblát, egy tömény parancsnoka pedig aranytáblát kapott és a seregvezérek egy-egy aranynyilat. Tíz tömény parancsnoka aranytáblát kapott oroszlán és sólyom-turujsas díszítéssel, a másik oldalán a karnaki Nap és az uruki Hold jelképével.         Ungika kijelölése alapján kétévenként Ungrat törzsbeli lányokat vezényeltek a kambaluki palotába. Ezeket a lányokat Kubiláj adta férjhez nagy tisztességgel. Kubiláj 85 évig élt, fehér bőrű, kék szemű, alacsony ember volt, mint az édesanyja. Első szülött fia, Dzsicsen meghalt még Kubiláj életében, annak a fia, Timur lett a Kubiláj örököse.
     Kubilájnak négy feleségétől 22 fiúgyermeke született, de az ágyasaitól is volt 25 fia. Közülük hét királyságot kapott, azonban a többi is, mind a 40 vezéregyéniség lett. Életének legnagyobb öröme az volt, amikor a mongol törzsszövetség elfoglalta a Szumírföldet és Babilont. Ebben Gilgames égi hatalmának a diadalát látták. Kubiláj a Kr. utáni 1255. évet “diadalmas év”-nek nevezte.
     Kubilájnak két nagyvezére volt: Baján és Mingán testvérek. A testőrség parancsnokát Kujukcsinnak hívták. Az ő ezredesei voltak a szelindekek őrzői. Ezek egy-egy tömény testőrség felett rendelkeztek és 1-2 pár szelindek őrzése volt rájuk bízva. Ha Kubiláj trónon ült, mellőle jobbra is, balra is tíz-tízezer kujukcsin-testőr indult el 5-5 ezer szelindekkel. A síkság közepéig szelindek falkák között haladt a császár az anyjával együtt. A szelindekek aztán medvék és szarvasok után vetették magukat.
     Baján és Mingán kötelessége volt októbertől március végéig napi ezer vaddal ellátni a Kambaluki udvartartást. Fürjektől és halaktól a Hokjen-Fokjen népek kötelessége volt gondoskodni.
     Márciusban Kubiláj Bajánnal együtt fölkerekedett és elindult délre, kétnapi járóföldre a Nagyvíz felé. Vittek magukkal egy tömény solymászt 500 vadászsólyommal, 500 kerecsennel és ölyvekkel. A zsákmányt minden este bemutatták a császárnak. Testőrként Kubilájt 10000 lovas, azaz egy tömény kísérte. Az őrzők kettesével haladtak, vadászat közben síppal és csuklyával fölszerelve. Ha Kubiláj fölbocsátott egy madarat, az emberei figyelték. Vissza is hívhatták, de ha veszélyben volt, egy másik sólymot küldtek a segítségére. Minden sólyomnak a hátára egy kis táblát erősítettek a parancsnok és őrzője nevével. A sólyom lábán lévő gyűrűn a madár neve és életkora volt feltüntetve. Ha elszökött sólymot fogtak, azt visszaszolgáltatták a felügyelőjének. Amennyiben valaki nem vitte vissza azt, mint rablót, a 24 bíró valamelyike megbüntette.
     Mingán rendszerint a legmagasabb dombon tartózkodott egy zászlóval, így a tulajdonosok nála megtalálhatták a hozzá beszolgáltatott sólymot, vagy kisvadat.   Így haladt a császár minden nap 2 napi vadászföldre, 2 pár elefánt hátára szerelt díszsátorban, melynek a bélése arannyal átszőtt selyem volt, kívül pedig a Gilgames-féle oroszlánbőr díszítette. Madarászat közben Bajánnal megtárgyalta a Kathajtól délre indított hadjáratok dolgát. De ha közben észrevettek valami nemes vadat, akkor Kubiláj a sátor ablakán kibocsátotta kedvenc sólymát és gyönyörködött a küzdelemben.
     Baján és öccse, Mingán előbb Bugátban tanult, majd, mint rangelsők, Karakórumba kerültek. Ott megtartóztató életet élve, kiváló vitézekké fejlődtek. Bajánt csak a vitézi élet érdekelte, Mingánt azonban olyasmik, hogy Kathaj hegyeiben kibányászott fekete kövek lángra kapnak és a közös fürdőket lehet velük fűteni. Minden lovas köteles volt hetenként háromszor megfürdeni a közös fürdőben. Mingán a mongol előkelőség részére olyan lakásokat épített, melyekben fürdőmedencék és izzasztók voltak.
     Baján még elsőéves sámánképzős korában javasolta Ödögejnek, hogy a szokásos fémpénzek helyett a Kínában használatos papírból készíttessen díszes pénzeket. Ezek azonban 1256-ra nagyon elhasználódtak. Ezért Kubilájnak újabb papírpénz kibocsátását javasolta. Baján első cselekedetei közé tartozott, hogy gabonaraktárakat állíttatott fel a meghódított területeken. Ezzel az éhínségnek elejét vették. Akik éhsé­gükben császári gondoskodásként friss cipót kaptak, Kubilájt jótéteményéért istenként tisztelték. Minden hadművelet előtt csillagjóshoz fordult tanácsért. Ezrekre menő csillagjóst tartottak: keresztényt, babilonit, kathájit, vagy szaracént. A csillagjósok Mingán hivatala révén még ruházatot és fizetést is kaptak.        Ilyen előzmények után indította el a legyőzhetetlen Baján a hadjáratait Dzsodzsu, Tainfu, Akbaluk, Kunkun, Kendzsefu, Akbalek-Manszi, Kanli, Szindefu, Zipangu, Karadzsou, Zaranden, Vocsan és Mien ellen. Ezekben a hadjáratokban részt vettek a Kubiláj fiai is. Möngke annak idején eredménytelenül hatolt be Tebetbe, de Baján legyőzte Tebetet. Kubiláj utasítására hadvezérképző rajcsúrt szervezett, ahol a Csingisz kán utódokat képezte ki hadijátékokon hadvezérekké.            Így dolgoztatta ki Amin-Amu herceggel, a saját fiával Kandzsigu, azaz Hanoj meghódításának tervét is. A tervet meg is valósították, behatoltak Kis-India területére. Ugyanígy képezte ki Mangaláj, Hügecsi és Kogancsin hercegeket, a Kubiláj fiait is, majd a kis Timurt és Eszentimurt, Kubiláj unokáit. Szoros kapcsolatot tartott fenn IV. Bélával, de főként István herceggel. A kis magyar király kérésére kitűnően képzett önkéntes lovasokat és hadi iskolát végzett töményvezéreket küldött a kis Istvánnak is, meg Kun Lászlónak is.      Ögödej fiaival előbb csak eljátszatta Jacsi-Kunmint és Szindefu meghódítását, de aztán Köden herceg több tartományt meg is hódított. Mien tartomány elfoglalásakor az egész oktatási intézmény részt vett a hadvezetésben és Baján csak a helyszínen hagyta jóvá a hadműveleteket.
     Mindehhez természetesen sok pénz kellett, de a Baján javaslatára kibocsátott papírpénzt az egész birodalomban mindenkinek el kellett fogadni. A kiképző táborból még női hadvezérek is kerültek ki, köztük Aidzsaruk hercegnő, akit az apja nem engedett férjhez menni, mert, mint sorozatos győzelmeket arató vezérnek, több hasznát lehetett venni. Ilyen híres hadvezér volt még Abaga-Beidu, Hülegü leszármazottja is. A hadvezérképzés kiterjedt még az útépítésre is. Baján minden tartományban megépíttette a hadiutakat.         Kambalukból 34 út vezetett a tartományokba. Ezeknek a sorsát a 12 hadvezér irányította. Minden tartománynak volt külön főbírája. A tartományi intézmény vezetője kinevezése alkalmával egy arany táblát kapott Kubilájtól. Az ő dolguk volt az adószedés is. Ez a Szieng a legfelsőbb udvartartást jelentette a Thaijal együtt. A 34 út mentén minden lófutásnyira egy-egy Dzsam-ot telepítettek, ahol királyi kényel­met biztosítottak a gyorsfutároknak. Ezeken a postaállomásokon összesen 200-200 ló állott tartalékban. A sivatagban is minden 2 lófutásnyira volt egy-egy Dzsam. Ezeken az állomásokon összesen 200 ezer ló állott készenlétben a küldöncök, a futárok számára. A Dzsam-ok között 8-8 sík helyen 40 házból álló települést tartottak fenn, belterjes állattenyésztéssel. Ott laktak a kengyelfutók. Az egész birodalomban egy tömény, azaz tízezer Dzsam épült, nyolc tömény kengyelfutó-településsel. Lakóik mongol vezetés alatt szaracénok és a 24 hun törzs szövetségébe tartozók voltak. Egy-egy futár 3-6 felesége és azok gyer­mekei is. Főként kölest és rizst termeltek. Földet a Kubiláj parancsára nem volt szabad parlagon hagyni.     A kengyelfutók szolgálatban széles övet viseltek és az övön csengőt, hogy a másik Dzsam már messziről meghallja a gyorsfutár érkezését. Minden helyen pihent szolgálatos hírvivő várta a gyorsfutár érkezését: Sürgős esetben éjjel fáklyás gyalogkengyelfutó rohant a lovas hírvivő előtt. Testük hánccsal volt körültekerve. Sólymos táblát vittek magukkal, ez jelezte a sürgősséget.
     Folyóknál kompok és csónakok, a Szeráj-tenger (Káspi) mellett pedig hajóállomások várták a hírvivőket. Ezek a települések mind adómentesek voltak. Ha valamelyik tartomány ura elemi csapást jelentett, Kubiláj adóelengedést rendelt el. Száj és körömfájás esetén néha az egész állatállományt kicse­réltette. Adóhivatala előtt egy táblán ez a felírat állott: “Isten ellen való vétek a bajban lévőt adóztatni. Segítsünk mindenkin!”    Mingán hadvezér volt az Építmények ura. Az ő tanácsára Kubiláj elrendelte, hogy az utak mentén minden három öl távolságra fákat ültessenek, a sivatagokban meg szárazságtűrő fákat telepítsenek. Ezeket a Dzsam népe köteles volt időnként megöntözni. Mingán szerint a birodalom köteles minden évben fát ültetni. Ennek még Kubiláj is eleget tett: udvartartása azt mondta, ezért él olyan sokáig. Sok helyen szőlőt is ültettek. Kathajban rizst termeltek és abból bort is készítettek. Olyan helyen, ahol mohamedánok laktak, a Dzsam közelében kötelező volt szőlőt ültetni, hogy a lovas futárok és a kengyelfutók, ha bort nem is ittak, kifacsart szőlőlevet ihassanak. A sokféle ivóvíz ártalmát így kerülték el. Aranyasszony (augusztus) havának 28-ik napján az egész birodalomban kancatejet kellett önteni a fák alá az Istennek és a szellemnek szánt áldozatul. Utána Kubiláj is kancatejet ivott és három hónapig Sandauban maradt. Ezalatt a halottidézők jósoltak neki. Boszorkánymesterei hívták a démonokat és azok engedelmeskedtek neki. A varázslót baksisnak hívták.  Kubiláj aztán a téli hónapokra elhagyta nádpalotáját, elbúcsúzott márványpalotákban lakó külföldi vendégeitől és visszatért Kambalukba a fővárosi elefántos palotájába.   Kambaluk Kathaj tartományban, a széki-hun Parajd-Peiping helyén épült, a huni folyó partján. Mingán 8 lófutásnyira (kb. 8 mérföld) négyszög alapú területre tervezte meg. Fallal vétette körül, minden oldalon kapuval, a falakon kívül vizesárokkal. A falak mentén belül mindenütt őrség, de tőlük befelé 6 lófutásnyi négyszögben újabb fal épült, de most már 3-3 kapuval. A falak itt tíz lépés magasak voltak, fehérre meszelve, mellvédekkel és lőrésekkel. A sarkokon egy-egy palota állt 8 töményt kitevő őrséggel. Még beljebb egy-egy lovaglásnyira újabb fal emelkedett 8 palotával a hadfelszerelés céljaira. Elöl öt, oldalt egy-egy kapuval, összesen tehát 8 kapuval.       Ezek a falas kapuk így ismétlődtek és legbelül állott Kubiláj csodálatos palotája, észak és dél felől tíz lépés magas márványemelvényen. Kelet és nyugat felé üres tér volt. A feljáratokat 2 lépés magas fal szegélyezte és az egész palotát két lépés széles márványterasz vette körül. A palota falait arany és ezüst lemezek borították, sárkányok és a 24 hun törzs szent állatainak véseteivel.    A mennyezetet arany és ezüst festmények díszítették. A palota fogadóhelyiségeiben elfért hat-nyolcezer ember, de volt a palotában 400 kisebb terem is. Mindezek Mingán építész-tervező tehetségét dícsérték. A tető külső része többféle színűre volt festve, lakk borítása meg mint a kristály csillogott.            A palota kincstárában aranytömbök, ezüstrudak, gyöngyök, aranytáblák garmadával, drágakövek egész raktára. Feleségei és ágyasai külön-külön elhelyezve. Az édesanyjának meg külön lakosztály van fenntartva, ez az Ungika birodalma. A palota belső udvarán parkok, gyümölcsösök, értékes ritka állatokkal. Az utak egy lépés magasságúak, hogy sárosak ne lehessenek.       A belső palota egyik sarkán a Nagymedve csillagkép volt a márványfalra aranycsillakokkal kirakva. Előtte egy halastó, tele hallal. Kubiláj ugyanis anyja tanácsára sok hallal élt, mert a fehérhús fogyasztása meghosszabbítja az életet. A tóba egy folyó ömléött, ebből ittak a vadaskert vadjai is. A tavat állandóan tisztogatták és az onnan kikerülő földbe fákat ültettek. A fák között az utak kéklő kövekkel voltak kirakva. Az örökzöld fákról ezt az udvart Zöld udvarnak hívták.    A domb tetején egy zöldes színű palota emelkedett. Hasonló palotát emeltetett Kubiláj a legkedvesebb unokája, Timur kishadvezér számára is. Timur Bajánnak is, Mingánnak is a legkedvesebb tanítványa volt.           Kambaluk a Nuni folyó partján teljesen új építmény volt a régi Parajd-Peiping helyén. Lakóinak túlnyomó részét a folyón túl újjáépített Taidu városába költöztette Kubiláj. Ezzel megszűnt a múlt. A megbízható lakosokat ellenben meghagyta a régi városban.




     KUN LÁSZLÓ KÉT HÁZASSÁGA                                                 312. Arvisura
                                                                                                             Ungiánka aranyasszony
                                                                                                             rovása 1272-1300

     Kambalukban jelentették Kubilájnak a Béla birodalmából érkezett híreket.     V. István, Béla király fia 1272. augusztus 6-án, 33 éves korában elhunyt. Velencei származású papok lassan ölő méreggel itatták meg. Halálát sem a beginák, sem a csepeli sámánok nem tudták megakadályozni. Utolsó útja Csepel szigetére vezetett, ahol Panyit hadvezérrel megbeszélte, mit kell tenni fia támogatására. Holttestét a beginák kolostorában ravatalozták fel és az Árpádházi örök menyasszony mellé temették, vörös márvány koporsóban. Ők mind a ketten a Gilgames házzal való házassági kapcsolatok fenntartása mellett voltak. Margitnak megtiltották a szülei az ilyen házasságot, de István a szakszini Erzsébetet vette feleségül. Két fiuk született: László és András. Katalin lányuk Dragutin István szerb királyhoz, Mária II. Anjou Károly nápolyi és szicíliai királyhoz, Anna II. Andronikosz görög császárhoz, Piroska pedig ahhoz az Argyas nevű kun fejedelmi ifjúhoz ment feleségül, aki Béla birodalmának megsegítésére a mongol törzsszövetség támogató csapatait képezte ki. András herceg az Argyas húgát, Derzsikét vette el. Több gyermekük született, de azokat III. Endre papsága nem ismerte el. Erzsébetnek a nevét soha senki még csak szóba sem hozta, legfeljebb apácaságát emlegették. Zavis cseh főúrhoz ment aztán feleségül. Egyedül ő tartott ki az uruki-mani hit mellett. Megmaradt az Ungika által annyira becsült ősmagyar hiten.      Amikor Kapronca vára megtudta, hogy a királyt megmérgezték kitűzték a béke fehér zászlaját és mellé tették a fekete gyászlobogót is, annak jeléül, hogy a gyászra való tekintettel nem háborúskodnak tovább. A tízéves fogoly gyermeket szabadon engedték. Nevelését Panyit vezérre és az Árpádház kurszánvári esperesére, Domonkosra bízták. 1273. szeptember 3-án megkoronázták és a mongol törzsszövetségben szokásos módon kiskorúsága idejére az anyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Erzsébet a nádor mellett vett részt az ország ügyeinek intézésében.  Ungika, a Csák nembéli édesanya és fia, Kubiláj császár élete végéig érintkezésben állott a budavári kancelláriával. Ott 1267-től kezdve folytatódtak a nemesítések. Elsősorban a várjobbágyok kerültek be a köznemességbe, amihez az is hozzájárult, hogy a Csák, Pósa és Lam nembéliek, meg a többi Árpádháziak lassankint összeházasodtak a várjobbágyokkal. Ennek a nemességnek az érdekében hozták törvénybe, hogy az új kancellárt mindig az ősi Csák és Aba nembéliek közül kell felváltva választani. Az idegen érdekeket szolgáló vendég főurak törekvéseinek ellensúlyozására öten is megírták a nemesség kialakulásának történetét: Csák Máté, Pósa András, Bebek Árpád, Apor Géza és a székely Kézai Simon. Határidőnek az uruki-mani 1300. esztendőt tűzték ki. A kancalláriában tehát a Csák, a Pósa, a Lam és a Géza, valamint az András nembéliek közül egy-egy nemes ifjú hozzáfogott a “tíz nyíl” szövetség történetének megírásához.      Ekkor és ennek kapcsán erősödött meg a köznemesség. Legelőbb a palóc Pósa András készült el a feladatával. Neki rendelkezésére állottak a honfoglaláskor meghalt Cicás rimalány és Gűrűfű sámán jegyzetei a palócok honfoglalásáról és Barkó vitézeinek a tetteiről. Szinte csak másolnia kellett ezeket a rovásokat. Kézai Simonnak, Kun László legjobb barátjának azonban a kiskirály tervei szerint más oldalról is ki kellett emelnie a honfoglalás bizonyos eseményeit. Kézai Simon nyíltan megmondta: a várjobbágyok szegény nemesek. A királyhoz folyamodtak és a király adott nekik a maga várföldjeiből. Ez aztán kihatott az egész országra.
     Az Árpádházi nemesség mindig a király mellett állott. A vendég német, francia, olasz és egyéb nyugati főurak azonban 300 éven át inkább a pápaság és a Nyugat felé húzódtak.     A peres ügyekkel foglalkozó kancelláriai részleg 1272. szeptember 3-án azt írta Trau városának, hogy a város Gutkeled Joachim bánnak engedelmeskedjék. Azok a nemesek, akik valamikor V. István hívei voltak, de Egyed mester és társai, meg Kun Erzsébet ellen fogtak fegyvert, most az asszony bosszúja elől Ottokárhoz futottak. Országhű emberekből új javadalmakért árulók lettek.    Ottokár cseh és német csapataival az országra tört. Öldökölve, pusztítva elfoglalták Győrt, Pozsonyt, le Pannonhalmáig. Nyitra is a németek kezére került. A templomba menekült lakosságot sem kímélték, még a csecsemőket is falhoz csapkodták. Ottokár az árulók bíztatására tervbe vette az egész ország meghódítását. Csapatai azonban Pannonhalmánál nem tudtak tovább jutni.          Most a pápa volt az, aki akcióba lépett, mégpedig Anjou Károly érdekében. Ez fékezőleg hatott a főurak torzsalkodására is és az ország nem szakadt darabokra. De Ottokár megtorpanásában része volt annak is, hogy megjelent a színen Anjou Károly veje: Habsburg Rudolf római király is.     1272. őszén a királyi udvar jelenlétében cseh-barátsággal vádolták meg Macsó-Bosznia hercegét, s a vége az lett, hogy az ott levő Kőszegiéket legyilkolták. Utána nem Árpádházból való utódokkal töltötték be az Ozorai, Sói, Boszniai, Macsói, Barancsi és Kucsói bánságot. Kőszegi Henrik került a Sói és Ozorai bánság élére. Az 1273-74-ben kirobbant cseh-magyar háborúban Gutkeled Joachim bánt megfosztották hadvezéri tisztségétől és Csák Péter lépett a helyére. Az a Csák Péter, aki a “12 nemzetséges” Csák nembéliek támogatásával győzött a polgárdi csatában.         Gutkeled Joachim bukása után Szakszin egy tömény íjászt vezényelt a kiskirály védelmére. Az új vezér 1276. Gödölyetor (május) havában indult el Szakszinból és a jászvásári töménnyel meg a kunokkal egyesülve visszafoglalta Ottokártól, a Magyarországtól elvett összes várakat és városokat.
     A németországi árnyék-császár helyébe 1273-ban Habsburg Rudofot, a “Koldustarisznyát” választották meg császárnak, de Ottokár nem akarta elismerni az ő császárságát. Ezzel a dölyfös cseh király két tűz közé került. 1276. november 21-én megütközött az egyesült Habsburg Rudolf, Csák Péter-féle haddal, de a csatát elvesztette. A békeszerződésben megígérte, hogy a Csák nembéliek trencséni várait is visszaadja. Gutkeled Joachim csoportja pedig a Kőszegiek várait is visszakövetelte. Mire 1277-ben IV. László elérte nagykorúságát, mint győztes király kötött szövetséget Rudolffal.            Ottokár bíztatására az erdélyi szászok 1277-ben a magyarok gyengítése végett Gyulafehérvárra törtek. Ottokár a krakkói Boleszláv herceget is megnyerte szövetségesének, majd egyes német hercegek is a Koldustarisznya ellen fordultak. A pápa egyházi átkot mondott Rudolf ellenségeire. De neki minden reménysége a magyar szövetség volt. A csehek lassan közeledtek. Biztosak voltak győzelmükben. Amikor Baksaffi György portyázóival találkoztak, akkor tudták meg, hogy Rudolf nincs egyedül.  A döntő csatában a németeket Rudolf, a magyarokat Csák Máté nádor és Gutkeled István bán vezette. Csák Péter a tartalék felett rendelkezett. A királyi zászlót Rozgonyi bán zászlóvivője emelte magasba. A cseh-morvák és lengyelek “Prága” szóval, a német-magyar seregek “Krisztus” csatakiáltással indultak harcba. Csák Máté nehézfegyveres hada francia módra volt felszerelve, de Gutkeled István serege nyíllal harcolt, úgy záporozták nyilaikat a csehekre. Ottókárnak sikerült Rudolf első vonalbeli csapatát megfutamítania, de amögött Rudolf második seregével találta szemben magát. Rudolf leesett a lováról és pajzsát magára terítve védte az életét, amíg egy fegyverhordozója újra lóra nem segítette. Ekkor ismét a csatába vetette magát. Közben megérkezett a szakszini és moldvai tömény. Azok aztán teljesen tönkreverték Ottokár tartalék seregét. A cseh-morva és lengyel tartaléksereget pedig Csák Péter és a kunok semmisítették meg.        IV. László seregei már visszafelé tartottak, amikor Ottokár seregének maradványát oldalba kapva a Morva folyó felé szorították. A cseh sereg szétbomlott, fáradt lovával Ottokár is elbukott. Leverték a sisakját. Megmondta, hogy kicsoda, de az osztrákok megölték, még a holttestét is összeszúrkálták.            Annakidején IV. Béla szüntelen kérte a segítséget a pápától a mongol vész ellen, hiszen az oroszokat már leigázták és Kunországot is ellenőrzésük alá vették. 1240-től Magyarország volt az, aki Európát védelmezte a mongol törzsszövetség ellen. A mongol hercegek, mint kérők is megjelentek IV. Bélánál, de Mária királynő unszolására elutasította azt a tervet, mely “Béla király birodalmát” a tatár szomszédságban tűntette fel. 1240. után nem volt hajlandó Nyugat ellen hadbalépni.     A győztes kunok hadizsákmányt követeltek. E körül közöttük is zavargások törtek ki. A zavargók megfékezésére Csák Máté nádor vállalkozott. A szakszini kunok megütköztek ugyan vele, de nem akartak testvérháborút. Más eszközhöz folyamodtak: magukkal vitték Kun László öccsét, András herceget és egy összeroncsolt vitézt András ruhájába öltöztetve ráfogták, hogy az a király öccse.     1278. őszén a Kőszegiek, sorozatos mellőzésük miatti sértődöttségükben behozták az országba IV. Béla legkisebb öcssének, Istvánnak a fiát, András herceget. Ezt az Andrást sem IV: Béla, sem testvérei soha nem ismerték el rokonuknak. A Pósa nembélieknek azonban megmutatták a hátán az Árpádháziakat jellemző here alakú anyajegyet. Az új királyjelölt 1265. március 3-án született. Az apja 1271-ben tette meg örökösévé. Velencében a Morinó család nevelte a királyságra.       A morvamezei csatával Magyarország megszabadult ugyan a hatalmaskodó Ottokártól, de ahelyett újabb veszedelem szakadt az országra: tovább folyt a főurak pártoskodása. Erzsébet királynét kiszorították a hatalomból, pedig a kunokat ő tudta legjobban féken tartani. A tartományurak még a király ellen is hadba indultak. A gyulafehérvári német lakosság a szászok bíztatására feldúlta a püspöki palotát, a levéltárakat és könyvtárakat, majd a templomot is rágyújtották az odamenekült magyar lakosságra.       Habsburg Rudolf is becsapta a kunokat. Emiatt azok is állandó veszedelmet jelentettek folytonos zavargásaikkal. Rudolf azt mondta róluk: megborzadt előcsapataiktól. A kun portyázók ugyanis cseh har­cosok fejeivel rakták körül a sátrát.   Sem IV. Béla, sem V. István nem tudta keresztülvinni a kunok széttelepítését. Ezt a feladatot még a Csák nembéliek sem merték vállalni, egyebek között azért sem, mert Erzsébet királyné legmeghittebb embere, Miklós esztergomi érsek is az erkölcstelen kunokkal barátkozott.
     III. Miklós pápa, aki meghitt viszonyban volt Anjou Károly nápolyi és szicíliai királlyal, Magya­rországot a IV. Lászlóhoz nőül ment Anjou Izabella hazájának tekintette, de sokra becsülte az Árpádháznak a vallási élet megszilárdításában szerzett érdemeit is. Ezért Fülöp fermói püspököt küldte ide a kun kérdés rendezésére. De az ország ellenségei azt is hírül vitték Rómába, hogy maga a király is kun módra él.   A püspök a pápától kapott parancsnak megfelelően azzal kezdte, hogy a koronát a magyar királyok, mint hűségjelet kapták a pápától, a király tehát köteles a kunokat megkereszteltetni és széttelepíteni.
     Erre viszont a királyi tanácsban azt mondták, hogy a Szent Istvánnak küldött koronát a belső kör szabályozó kivételével I. Péter visszavitte Rómába és az ott elkallódott. A későbbiekben használt koronát Szent László király szereltette össze a Gilgames-féle, a bizánci és a római királyi korona maradékából. Ezzel a hármas koronával a magyarok nem egyfelé, hanem három irányban vannak kötve. Ettől függetlenül maguk is úgy érzik, hogy a kun kérdést csakugyan rendezni kell. Összeült a királyi tanács és a kun töményvezérekkel egyetértve megalkották a második kun törvényt. Eszerint a kunok két-két töményenként a Duna, Tisza, Körös és Maros közén, az ordosziak és a Mari birodalombeliek pedig a Temes folyó környékén telepednek le, az elhalt magyar nemesek és várjobbágyok földjén. Az ottani magyar törzsszövetségbeliek birtokcserével kapnak kárpótlást. Lam herceg birodalmában a félig magyarok Bellény, Bellér, Gesztete, Kuntapolca és Uraj községben telepedtek le. Lovastöményük a Gömörvári tömény volt.         A kun urakra és nemesekre a hadkötelezettség ugyanúgy vonatkozott, mint a magyar törzsszövetség nemeseire, de ők is ugyanazt a szabadságot élvezték.
     A kun nem tarthatott magánál keresztény foglyot, de a külföldön szerzettet megtarthatta. Kunt nem lehetett rabszolgának eladni. Székelyek mellett kunok is teljesítettek szolgálatot a határipánságok területén. Gályarabságra nem volt szabad hurcolni őket.                                                                                                      A kun kérdés megbeszélésén Fülöp püspök is részt vett, majd utána Budán zsinatot tartott. Azon az egyház megtiltotta a világi fényűzést, tiltotta a papoknak a korcsmatartást, rablást, verekedést, halálos ítélet kimondását, vagy végrehajtását, kardviselést, bőség esetén helyettes alkalmazását és azt, hogy nőkkel együtt lakjanak. A szerzetesek életét is megszigorították. Intézkedett a zsinat az egyházi birtokok védelméről is. Az izmaelitákat és a zsidókat megkülönböztető jellel kellett a ruhájukon megjelölni, pénzügyi hivatalokba nem kerülhettek.      Kun Lászlót 17 éves korában az egyház kiátkozta, mert Anjou Izabellát, akit ősi szokás szerint Erzsébetnek is megkereszteltek, eltaszította magától. Mind a tíz kun töményben voltak ágyasai, többfele gyermekei is születtek. Eduának például nyolc fia és több lánya volt tőle. Köpcses és Mandula is szült neki gyermekeket. Ezt a gilgamesi szokást a kunok is tartották. Kun László nyomban fittyet hányt a kiközösítésre és elment kunjai közé. Mulatozás után kiállt Keve vezér kőhalomvára elé, s fennen hangoztatta, amit a kun feljegyzésekből vett:                                             Bölcseink már évezredekkel ezelőtt megállapították, hogy Joli-Tórem földje gömbölyű és forog. Most meg azt akarják nekünk bebeszélni, hogy a Föld nem gömbölyű, hanem csak korong és ne is merészkedjünk a szélére menni, mert belepottyanunk a semmibe. De odamegyek és ott ledobom az átkukat.     Fülöp istenkáromlásnak mondta Kun László beszédét, de Miklós esztergomi érsek, aki tudott az Arvisurák tanairól, maga is kételkedett abban, hogy a Föld csakugyan korong-e. Ezt megvallotta Fülöpnek is, de Fülöp szerint az ilyesmi eretnekség, mert csak a pápa őszentségének a véleménye lehet helyes. Miklós aztán azzal kerülte meg az ellene emelt vádat, hogy a pápának nyílván igaza van, de más vélemény is lehetséges.                                    IV. László a székely-kun testőrséggel elfogatta Fülöpöt és kiszolgáltatta a kunoknak. Az Aba nembéli Finta és a báró vendégek viszont elfogták Kun Lászlót és Kurszán várába vitték megpuhítani. Erre a kunok nem végezték ki Fülöpöt és a bárók is szabadon engedték a királyt.
     1280-ban a Kurszán várában székelő Aba nembéliek nagy befolyásra tettek szert. Finta erdélyi vajda lett, utána szolnoki ispán, majd nádor. Aba Péter pedig országbíró, aradi és szebeni ispán. Ő volt az, ki a gyulafehérvári öldökléssel megzavart békességet ügyesen helyreállította.                                                          A papság fellázadt a király ellen. Nem helyeselték, amit a király vall, hogy fogat fogért! Sok idegen származású pap szentmisében magyarázta a híveknek, hogy az egyházi átok alatt álló embert bárki büntetlenül megölheti. Oldamér töményvezér hadba szólította a nagykunokat és megtámadták Egres monostorát ahol a király kincseit őrízték. Erre a király is hadba vonult a tiszántúli nagykunok ellen. Azok kaptak ugyan bíztatást Szaksznból is, de legyőzte őket a hódtavi csatában. A kunok kezdtek menekülni a Tiszántúlról, de a király maga hozta vissza őket a tatárok szomszédságából. Alig mertek a király szemébe nézni.        A királyi tanácsban IV. László igazolta, hogy a Sambe-térképek szerint a Vinek földjéről át lehet menni Kuszkó birodalmába és északon át lehet evezni az ajnókhoz. Onnan akár csónakon, akár lóháton el lehet érni Ordoszt. De hatezer éves vándorlásaink alatt sohase felejtettük el, hogy a 24 hun törzs szövet­ségébe tartozó népek birodalma egészen az Encs folyóig terjed. Hiába orozták el hamissággal a mainzi érsekség hívei, az mindig avar föld marad és jogunk van hozzá.                                            Az 1279. évi budai zsinat, Fülöp fermói püspökkel az élén elismerte, hogy IV. László király a morva­mezei csatában III. Miklós pápa véleménye szerint is igaz helyzetet teremtett. Méltóvá vált arra, hogy Anjou Izabellától fiúgyermekei szülessenek.          Tudta a zsinat azt is, hogy IV. László hadvezérei: Panyit és Csák Péter a kunokkal együtt körülvette Bécset. A zsinat utáni ebéden aztán az esztergomi érsek csatlósai elfogták Lászlót és összezárták Izabellával, hogy gyermekük szülessen. De abból a házasságból nem származhattak utódok.         A kunok mozgolódásai László királyt is arra indították, hogy igyekezzen rendet teremteni közöttük. De erre csak a hódtavi ütközet után nyílt alkalom. A kunokat ekkor megbüntették lázadás miatt, de ez csak egytizedüket érintette.          1285-ben meghalt Kun László apósa Anjou Károly. Ebben az évben a tatárok betörtek a keleti gyepün és legyőzték Danilovics Leó orosz fejedelmet, IV. Béla vejét.                                                                                       Kun László már régen elkezdett kun szokásokat felvenni. Bajuszt és szakállt növesztett és azon volt, hogy legalább nyolc gyermeke legyen. Izabella nem szült neki gyermeket, ezért bezáratta a Margitszigete. Maguk a köznemesek is látták, hogy a főurak, bárók és vendég főurak ezt nem fogják sokáig tűrni.                                                                                                     Különösen Édua volt rá nagy hatással. A budai zsinat alkalmával azt tanácsolta gyermekei apjának, hogy a papokat a budai polgárok ne fogadják be házukba, a király ölesse meg a pápai legátust és akkor a kun népet senki se fogja többé zavarni, hiszen Habsburg Rudolfot is ők segítették a császári székbe. Buda városa nem engedelmeskedett a király parancsának és Miklós püspök Fülöp vezetésével megtartotta a zsinatot. Az öregségére és betegségére hivatkozó Miklós választott érseket letették méltóságából és a pápa Ladomért tette meg esztergomi érseknek. IV. László ezzel nem értett egyet. Ezért a bárók elfogatták, de fogolycsere alapon mégis szabadon engedték.  Kun László bízott Kubiláj ígéretében, hogy az álnok és tudatlan papság támadásaitól a tömények százaival is megvédi.     Amikor Izabellát Ladomér érsek kiszabadította a szigeti kolostorból, László király elkezdett fenyegetőzni: Vegyétek tudomásul, hogy ezt az ingyenélő, fajzatot Ladomér érsektől kezdve az alája tartozó püspökökkel együtt tatár kardokkal fogom kiirtani egészen Rómáig. Fehérváron felgyújttatta a latin írásokat tartalmazó levéltárat és elégettette a katolikus szent könyveket.                                                                                             Udvari papjának, Kézai Simonnak parancsba adta: semmit el nem hallgatva úgy írja meg a székelyek-magyarok sokezer éves viszontagságait, hogy abból a históriából utódaink okulhassanak. Hő kívánsága volt, hogy családja régmúltját, a keresztyénség által pogánynak kikiáltott örökséget felelevenítse. Kubiláj anyjának a kívánsága szerint vissza kell térni a régi ősmagyar hithez, mert az az Istennek tetsző jó ember hite.     Kézai Simon írásában Atilla idejéből való hagyományok élnek. E mellett fel akarta eleveníteni és a köznemesség körében terjeszteni az Endre, Béla és Levente korában keletkezett irodalmi termékeket és a még régibb időből való ősi mondákat, mert a mongol törzsszövetség bölcsei szerint ezek megmenthetik az életünket. A pannonok, szittyák, hunok és avarok öröksége, Szent István felajánlása és a hármas korona eszméje biztosítja a nemesség szabadságát.        A kunokkal és tatárokkal való barátkozás miatt IV. László annyira elvesztette alattvalóinak tiszteletét, hogy már a magyar származású papok felett sem tudott többé uralkodni. Kubiláj, betegségére való hivatkozással lemondta látogatását. Baján vezér Dél-Kínában volt elfoglalva. Tervei között szerepelt egy hun törzsszövetségi hadsereg, de ezzel a tervvel már nem volt érdemes foglalkozni. Fiatalon is nagyon öreg volt, katonái közül elment fáradalmait kipihenni, nyugalomra vágyott.                            Az idegen bárók felbérelték Oldamér rokonságát, hogy öljék meg az erkölcstelen és részeges királyt. Csak a papság állítja, hogy nem a magyarok, hanem a kunok ölték meg. 1290. július 10-én Körösszeg mellett végeztek vele, mert már terhessé vált erőszakos természete. Gyilkosait azonban izmaelita módra az utolsóig kiirtották. Nem kímélték a bűnösök gyermekeit sem.      Utolsó kívánsága az volt, hogy gyermekei házasodjanak be mind a nyolc kun töménybe, lányait pedig fogadják be az ordoszi és a mari töménybe. Kincseit és Kézai Simon íráshagyatékát felosztotta gyermekei között, mert így rokona lesz minden kun nép. Legnagyobb gyengéje az volt, hogy számítva Kubiláj segítségére, mindenkinek mindent könnyelműen megígért. Kubiláj aggastyán korban halt meg, utódai el voltak foglalva saját hazájuk gondjaival.








     AZ ÁRPÁDHÁZ FÉLREÁLLÍTÁSA                                               313. Arvisura
                                                                                                             Batul rovása
                                                                                                             1267-1308

     Amikor 1267-ben, IV. Béla idejében István királyfi győzelmet aratott Uros szerb király felett, István egyik lányát, Katalint II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és szicíliai királlyal jegyezték el, a kis László királyfit pedig Anjou Károly lányával, Izabellával léptették jegyességre. A házasságok kölcsönösen előnyös szövetséget is jelentettek. Közben fiú utód nélkül meghalt a nyugati végek kiskirálya, a kis Béla királyfi. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V. Béla néven ő fogja örökölni a trónt.     IV. Béla halála után Mária királynő Prágába menekült, de a királyi család minden kincsét is oda menekítették. Pápai tanácsra ugyanis halála előtt IV. Béla Ottokár cseh király védelme alá helyezte a családját. Az egyházi körök szerint ez így volt biztonságos: tudtak a mongolokkal folytatott levelezésről.
     IV. Béla özvegye V. István trónra kerülése után is Ottokárt szerette volna a magyar trónon látni, ezért hadat szerveztek az ország ellen, de V. István a keleti tömények segítségével megfutamította őket.
     V. István dél felé is erősíteni akarta hatalmát, ezért Anna lányát Andronikosz görög császárhoz adta feleségül. A folyton hatalmaskodó Kőszegiéket kiűzte az országból, de a nyugati bárók csoportja ellopta László herceget. V. István erre visszafordult Horvátországból és az Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt értesült arról, hogy a kancellária titkos irattárából ellopták a Kubiláj-tervet, amelyiken Ausztria és a Boroszlótól nyugatra elterülő rész is mint Béla birodalma volt feltüntetve. A beginák meglátogatása után Csepel szigetére ment a férjüket vesztett Lam nembéli beginákhoz. Ott fia kiadatásának ügyében felkereste a zágrábi és a pécsi püspök. A búcsúlakomán a mainzi érsekség hívei megmérgezték és 1272. augusztus 6-án, alig 33 éves korában meghalt. A nyögér sámánok megállapították, hogy velencei módra lassan ölő méreggel végeztek vele.
     A Csák, Pósa és Lam nembéliek, valamint a köznemesség erélyes fellépésére a nyugati bárók csoportja a mérgezést is beismerve hajlandó volt a kis királyt Kaproncáról Gutkeled Joachim vezetésével Fehérvárra hozni. Az esztergomi érsek csak nagy nehezen engedte meg, hogy V. István holttestét az Aranyasszony szigetén Margit hercegnő mellé temessék. Az V. István által megindított szentté avatási eljárás azonban megakadt, mert olyasmit emlegettek, hogy Margit is tudott a Kubiláj-tervről. Meg azt is suttogták, hogy Ottokárhoz ugyan nem, de a Csagatájtól származó mongol herceghez hajlandó lett volna feleségül menni.
     De ő kitartott amellett, hogy csak a Krisztus menyasszonya marad.
     A nyugati bárók az egy évi várakozási idő alatt nem tudták az Árpád nembélieket meggyőzni arról, hogy a pápai javaslatnak megfelelően Ottokárt kellene királlyá választani. Így aztán 1273. szeptemberében IV. Lászlót királlyá koronázták. IV. László, akit anyja után csak Kun Lászlónak neveztek, a kunországi fejedelmekkel való rokonsága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati bárók. Amikor a jászvásári és a szakszini fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és a tatárok hátországát, az édesanyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Így aztán az országban azoknak a báróknak a csoportja lett erősebb, akik nem akartak a tatárokkal újabb háborút.                                                          Az Anjouk pápai segítséggel megszerezték a nápolyi királyság trónját, V. István fiának és lányának a házasságával pedig megalapozták igényüket az Árpádok trónjára is. Ez újabb lehetőséget nyitott a pápai beavatkozásra a magyar trón betöltésénél. A főurak hatalma is tovább növekedett, de IV. László kis király uralma alatt a kancellária még hatott az országra. Kubiláj birodalmára és az árpádházi köznemességre is támaszkodhatott.     A magyar állam, hátterében az erélyes Kunországgal, kifelé hatalmas erőt jelentett. A Rudolf és Ottokár cseh király közötti háborút Kun László csapatai döntötték el Habsburg Rudolf javára a morvamezei csatában. Így jutott Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és jutott a Habsburg császári hatalomhoz. A kun-tatár csapatok ekkor azt vitték hírül Kubilájhoz, hogy az új Magyarország jövőjét örök barátság biztosítja. De másképp történt.           A király a bárók ellenségeskedése miatti bizonytalanságban a kunoknál keresett segítséget. Az esztergomi érsekség azt mondta róla, hogy Köpcses és Mandula kun lányok szerelmétől megromlott a szíve.
     1280-ban Timót zágrábi püspök azt írta Rómába, hogy amikor Fülöp fermói püspök udvarából Vaska nevű birtokára ment, azt kellett látnia, hogy Kőszegi Henrik bán Miklós és Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és több más falvát, s ezért a Kőszegieket kiközösíti. Az előző év nyarán Gerencét is feldúlták és papi tizedet szedtek. Az egyházi birtokok ezért elkezdtek magánhadsereget szervezni.
     1281-ben Fülöp elhagyta az országot és azt mondta, hogy többé nem jön ilyen helyre rendet teremteni, ahol az élete is veszélyben forgott. IV. László rájött, hogy az Abák elárulták a Kubiláj-tervet, ezért tisztségükből leváltotta őket és a kiközösített Kőszegi Jánost tette a helyükre. Finta fellázadt a király ellen; Kun László erre hadjáratot indított Fintáék abauj-gömöri várai ellen.                                                                                                     1282-ben Csák Mátéval sikerült Kőszegi Jánost megbuktatni a királyi tanácsban.                                                              1283-84. telén IV. László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen, de Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újra kegyeibe fogadta a Kőszegieket és felkérte őket, jöjjenek át a táborába.                                                                                         1284-ben meghalt az öreg Finta, Csák Máté és Péter. Sok nagynevű férfiutód maradt utánuk.                                                    1285-ben IV. László összeesküvésre jött rá. A kun-tatár biztosítókhoz folyamodott segítségért. Azok Észak-Magyarországot egészen feldúlták, az összeesküvőket leverték, de a parasztságot megkímélték, majd visszafelé menet Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi hadsereg megerősítése végett. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik még Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal visszavette az elfoglalt részeket. Ez után az újonnan besorozottakat Jászvásárra vitte, ahol a kunok és tatárok ifjúságával együtt képezték ki őket. Ezzel az új hadsereggel jött vissza az országba.         1287-ben a Borsák és Kőszegiek III. Endrét akarták behozni királynak. Meg is ütköztek Lászlóval. Endrét bent rejtegették.     1288-ban Ladomér érsek azt írta a pápának, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király becsukatta Izabella-Erzsébet királynét. Ezért Ladomér a királyt kiközösítette. Kun László engedett: visszaadta Izabella birtokait, amiket már Éduának adományozott.        Kun László emiatt újra a kun-tatár sereg behívására gondolt, de mégis inkább békülékenységet mutatott és Izabella Anjou pénzen vásárolt birtokaira oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat hozatott, mert a magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokain dolgozni. Felkereste Ladomért, ki azt javasolta, hogy a tatárokkal és manichistákkal meg kell szüntetni minden nyílvános, vagy titkos szövetséget, várispánságokban a király ne tűrjön meg sem tatárt sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt, vagy bármilyen pogány izmaelitát, akik hajlandók volnának a pápa őszentsége ellen harcolni, a király hagyjon fel minden pogány szentségtöréssel és térjen vissza a katolikus viselkedés becsületes formájára, az egyház jogait pedig katonaságával együtt állítsa vissza, feleségét, Erzsébet királynét férfitisztelettel vegye vissza és adja vissza birtokait is, oláhjaival együtt, a rablókat fékezze meg, Éduát pedig adja feleségül katolikus férfihoz.                                    László mindezeket megfogadta, de csak színlelésből. Azonnal összehívatta a királyi tanácsot és elmondta, hogy értesülése szerint a királyságot át akarják játszani vagy Anna hercegnő terve szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének. Mivel a kiközösítést feloldották, a lakoma után a királyi várban visszatért Éduához, akinek akkor már tíz gyermeke volt tőle. De Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseit sem háborgatta.                                                                                            A királyné legnagyobb ellensége Erzsébet hercegnő volt, aki tudott Izabella minden fondorlatos tervéről. A szigeti domonkosrendi főnökasszony kezében sokminden szál összefutott, még tatár hírszerzői is voltak. Lászlóval még Katalin nővérét is kiragadta a kolostorból és férjhez adta egy Csák nembéli felesküdött hívéhez.                                                                                IV. László követeket küldött Ladomérhoz sok gyalázkodással. Azzal fenyegette, hogy az összes papokat és püspököket ki fogja irtani egész Rómáig, ha az összeesküvési sorozatot meg nem szüntetik. “Ha tizenöt nővérem volna, mindegyiket kiragadnám a kolostorból”, mondta. “Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak.”
     Teljes volt a zűrzavar. A király birtokokat kezdett adományozni. Ung megyét Aba-Amádé kapta, egy világi főúr a király tudtával elvette a toplicai egyházi birtokot. Borsa-Kopasz ugocsai ispán rátette a kezét az erdélyi püspök dézsmájára és az ősmagyar egyház papjainak adta. A Kőszegiek függetlenítették magukat és Endre királyfi híveivé lettek. IV. Lászlót már csak az tartotta meg a királyságban, hogy a morvamezei csata következménye képpen Habsburg Rudolf a pártján állott. Ezért került sor arra is, hogy Habsburg Albert elfoglalta Kőszeget.                              1290-ben megtudta a király, hogy a Kőszegiek Endre trónkövetelő herceget Velencéből behozták a birtokaikra. Habsburg Albert elfogatta a kiskirályt, de nem adta ki Kun Lászlónak.     1290. márciusában Kun László Cegléd mellett, áprilisban Karánsebesen, májusban Temesváron, júniusban Csanádon és Szarvason állított ki híveinek nemesi okleveleket, majd Körösszegen ütött tábort. Szent Margit vértanú ünnepe előtt egy hétfői napon, július 10-én a vár közelében Árbóc, Törtel és Kemence, meg igazhívő cinkostársai éjszaka megölték.       A Borsa nembéli Kopasz tudott a király elleni tervről. Nagy ellensége volt Kun Lászlónak, mert az ugocsai tized ügyében ellene ítélt.
     Mizre nádor hívei Ejzével és Miklóssal, Édua vér szerinti bátyjával Árbóc szállására mentek. Árbócot és Törtelt elfogták, részegen kettévágták és megnyúzták őket. Még a gyermekeiket is mind legyilkolták.
     IV. Lászlót Csanádon temették el, Izabellának nem volt tőle gyermeke. Éduának azonban nyolc fia meg lányai is voltak.
     Az ellentábor olyan gyors volt, hogy három nap alatt Bécsből Fehérvárra vitték és július 13-án Szent István koronájával királlyá koronázták III. Andrást.                                                              A gyilkosság vádjával illetett csoport hírtelen koronázási akcióját azonban nem mindenki ismerte el. Ezért az új királyt hitlevéllel Budaváron is megkoronázták. III. Endre a nemességre akart támaszkodni és tanácsuk alapján nevezte ki a nádort, az országbírót, az alkancellárt. Az országgyűlésen minden évben megvizsgálták a bárók viselt dolgait. Erősen támogatta a nemesi vármegyét. A megyei ispánoknak meghagyta, hogy senki se merészeljen egyedül bíráskodni a választott négy szolgabíró nélkül.            Az egyházat is támogatta a bárók ellen és biztosította az egyházaknak a vámokban és egyebekben rejlő jogait is. Nem sokkal a koronázás után Lengyelországból bejött egy nemes ifjú, aki azt állította, hogy ő IV. László király 1278-ban meghaltnak hitt öccse. De III. Endre fegyverrel üldözte ki az országból, bár voltak, akik testi nyomok alapján András hercegnek tartották.
     Nápolyban és Ausztriában III. Endrét nem ismerték el árpádházi származásúnak, mivel annak idején IV. Béla sem ismerte el az Ausztriában született Istvánt testvérének. Szerintük az árpádházi IV. László nővérére, illetve Martell Károlyra szállt az örökösödési jog. Habsburg Rudolf is bejelentette igényét Magyarországra. Ez ellen még IV. Miklós pápa is tiltakozott, mert az osztrákok nem adtak segítséget Magyarországnak a tatárok ellen.             III. Endre megindult Pozsony ellen és Bécsig feldúlta Ausztriát, majd Hainburgban békét kötöttek. Szlavónia urai Nápolyba mentek II. Károly nápolyi királyhoz. A király felesége, Mária felhatalmazta őket, hogy kezdjenek háborút III. Endre ellen. Lázadást robbantottak ki és elfoglalták a pozsonyi várat, de Csák Péter öccse visszafoglalta Pozsonyt.
     1292. január 6-án meghalt II. Károly. 1298-ban már két bán és két nádor is szerepelt a trónért folytatott versengésben.
     1293-Ban érkezett meg Velencéből III. Endre anyja, Morosina Tomasina, Szlavónia hercegnője. 1294-ben a bihari Borsák el akarták foglalni Tomasina birtokát, Szekcső várát. 1295-ben meghalt Martell Károly felesége, Habsburg Rudolf lánya, Klementina. Házasságukból született Róbert Károly.                                1294-ben VIII. Bonifác került a pápai székbe. III. Endrét ő is bitorlónak nevezte. 1295-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől csak az Erzsébet nevű lánya született. 1296-ban III. Endre feleségül vette Habsburg Rudolf lányát, Ágnest. Ugyanakkor hadat viselt a Kőszegiek ellen. Kőszeget bevették. Csák Máté lett a nádor. 1298-ban meghalt Ladomér érsek. Utóda, Bicskei Gergely az Anjoukat támogatta. A papság is ketté szakadt. Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, Roland a Dunán túl.    III. Endre 1298. augusztusára gyűlést hívott egybe Pestre. Itt 43 cikkelyből álló törvényt fogadtak el. Eszerint András urat, aki a királyi nemzetségből származik, az ország urának tekintik III. Endre névvel, Károly Róbert ellenében. Ez a törvény a bárók ellen irányult. Bicskei Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól.
     1299-ben Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában.   1300. augusztusában Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén megmérgezték és Rómában meghalt.                                                                                 III. Endre 1301. január 14-én halt meg Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának. Mint apáca halt meg 1338. május 6-án.
     Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta:   A mainzi érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett.         Habsburg Rudolf ravasz fia, Albert, azon a címen, hogy a Kőszegieket támadja, hatalmas sávot kaparint meg magának a nyugati határszélen, a besenyő és székely lakta őrségekben. Rengeteg ember lelte halálát osztrák fogságban, sokat felakasztottak. Meg akart torolni minden régebbi vereséget. Hatalmas bajor-osztrák sereggel támadt az országra. De a magyarok körülfogták páncélos seregét és amikor kifáradtak, feltétel nélkül megadták magukat. Egy részüket fogságba vetették, de megtorlásul sokat agyon is ütöttek. Habsburg Rudolf arra tanította a fiát, hogy családjuk felemelkedését a magyaroknak köszönhetik, de az erfurti birodalmi gyűlésen IV. Bélára hivatkozva mégis Albert fiának adományozta hűbérül az egész országot. IV. Miklós azonnal megintette Rudolfot, hogy hadat ne merjen küldeni Magyarországra, mert az a szentszék tulajdona, a magyar trón Mária utódait illeti. A magyar főurak szerzetesruhában szöktették ki Bécsből a királyt és így koronázták meg.  III. Endre országgyűlést tartott Budán. A Lam nembéliek nyomban mellé álltak, s így a köznemesség feltétlen híve maradt. A királyi tanács rendezte Kun László gyermekeinek a sorsát. A magyar névadó naptár szerint Cserke Árpád, Madaras Zoltán, Dorozsma Béla, Alpár Álmos, Gyomai Géza, Csanádi Előd, Árkodi László és Lugosi Taksony volt a nevük. III. Endre a lányokkal együtt mindannyiukat egyfalus birtokadományban részesítette.
     A királyi tanács elrendelte a nyugati országrészek védelmének hatékonyabbá tételét. Mivel Albert nem akart mindent visszaadni, ahogy vállalta, hadba indult ellene. Mélyen benyomult Ausztriába és elfoglalta Bécset is. Így aztán kénytelen volt visszaadni az elfoglalt várakat.                                                                A trónkövetelőkkel szemben legfőbb támasza a Lam nembéliek voltak.
     Feleségének, Fennena hercegnőnek csak egy lánya született tőle. A királyné halála után Habsburg Ágnest vette feleségül, de nem lett gyermekük.
     A Kubiláj tervét tanúsító rajz megtette a hatását. A pápaság nyomban ellene fordult az Árpádháznak és a mainzi érsekség sugallatára gyilkosságok tüntették el Európából az Árpádházat. Ezt látta és előre látta III. Endre is. Ezért a második pesti országgyűlésre a főurakat már meg sem hívták. Csak a papság és a köznemesség jelent meg. Ők voltak azok, akik ingadozás nélkül elismerték trónigényét. A jövőt erősen befolyásolta, hogy a nagymama halála után Kubiláj örökösei már kevéssé törődtek a magyarok sorsával, akik visszautasították a Nyugat feletti hatalmat.        Ladomér érsek még segítette III. Endrét, de utána Gergely érsek már ellene volt és még a világi ügyekben is csak a pápának engedelmeskedett. VIII. Bonifác pedig az Anjou-házat pártfogolta és III. Endrét nem ismerte el törvényes királynak.           IV. Béla Krakkóban élő lánya, Kinga értesítette a királyi tanácsot, hogy ott egy ifjú IV. László öccsének mondja magát és neki megmutatta a lapockái között levő anyajegyét is, egy kereszt alakú jegyet, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar határőrség, mint jogtalan trónkövetelőt visszaűzte, később pedig egy folyóba fojtották. Kinga megkerestette. Azt mondták róla, hogy Lebedváron fia született, de azt a kunok magukkal vitték.
     III. Endre anyját gyümölccsel mérgezték meg. Hasonló sorsra jutott ő maga is. 1301. január 14-én az Anjou-ház hívei Budán megmérgezték. Lánya, elfeledve, 1338. május 6-án Tössben halt meg. Nem kapta meg az illő végtisztességet sem.
     Kubiláj jóslata valóra vált. Mint annak idején Atillát és Bős-Tudunt, V. Istvánt, IV. Lászlót és III. Endrét is azért állították félre, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani Magyarországot.        1301. medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpádházi leszármazottak tanácsa, hogy kijelölje az új királyt. A Csák és Kurszán nembéliek Csák Mátét akarták. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az osztrákokkal kevert csoport pedig Ottót javasolta. A Lam nembéliek III. Endre Erzsébet nevű lánya mellé állottak, a kun leszármazottak pedig Endre herceg fiát szerették volna a trónon látni, aki a kunországi várban várta a királyi székbe való elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjou-háznak szerzett sok hívet a Délvidéken.                                                              Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében.       De rend, biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának. Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és városokat sarcoltak meg.    Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa trónjelöltjét, az Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette. Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és folytassák az istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is kiközösítették az egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette.   Amikor Csák Mátét 1301-ben Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők eseményeit így összegezték:            IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de hiába ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött segítségünkre senki sem.
     A tatárjárás után IV. Béla megengedte az alsó papság nősülését is, hogy a magyarság szaporodhasson.         Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja a sámánképzésen azt tanította, hogy a Gilgames-eredetű királyi házban az ősmagyar vallást követik. Fia, Kubiláj pedig minden segítséget megígért sérelmeink megtorlására és Béla birodalmának megteremtésére.   IV. Béla fia és hadvezére, István herceg a kun tömények segítségével aratott fényes győzelmeket. A mongol gyorspostajáraton megszakítatlan volt a hírközlés. Budaváron a Gilgames-féle koronával, Fehérváron Szent István koronájával történt a koronázás. Az előbbi mindig az Arpádház és Kurszánház jelenlétében, a másik a papság, a főnemesség és köznemesség előtt.
     Nagy kár volt Béla királynak a mongolokkal folytatott levelezését kiteregetni, mert utána V. Istvántól és Kun Lászlótól is ezt követelték. Ez adta Ottokárnak azt az érvet, hogy neki kell adni a magyar koronát, mert máskülönben elvész a Róma műveltségén élő Nyugat.                                                                         A pápaság tehát minden erejével azon van, hogy az Arpádház tűnjön el. Ezért akarnak cseh és osztrák eredetű, bár árpádházi keveredésű királyt, vagy az Anjoukat. Őket a pénz hatalmas ördöge támogatja. De legnagyobb baj az, hogy összes tartományainkban a Magyar királyságtól való elszakadásra lázítanak.
572-573








     HEJ REGE REJTEM                                                                   313. Arvisura
     DETRE-UBUL KÜLDETÉSE                                                     1275-1447-ig                  Részletek: Csibai-Gáti rovása
                                                                                                        Kerekel oktatási anyagából                     Karizira aranyasszony zárszava                                                                        Nagita befejezése 1447-ben

május elején Szabolcsváron a kis Detre-Ubul 9 éves korában beállott Batu-kán seregébe fegyverhordozónak és a hazarendelt Aranyhorda kíséretében megjelent Kambalukban, ahol az Ungika-Szojorgaktani bilgének lett hűséges testőre. Mivel Ungikának magyar környezete volt, az ifjú Detre-Ubul vitéz rákényszerült, hogy nyelveket tanuljon.  Az 1190-ben született Ungikának ekkor már nagy fiai voltak, akik közül Möngke és Kubiláj nagykánokká lettek, igen jól ismerték a kis Detre-Ubult, ezért az édesanyjuk kívánságára a hercegi ifjak között forgolódott. Később Baján bevonta a hadvezéri törzsébe és a hadikiképzésben segédkezett. Kagotál-Finta ezredesnek is kedvence lett és a kabar származású mongol hadvezért minden útjára elkísérte. Berka kán rokonságába került, mivel a Kipcsák uralkodóházból nősült, mert az Aranyhorda uralkodójának a feleségének legkisebbik húgát, Kipcsák Éva hercegnőt adta feleségül Berka kán kívánságára. Amikor 1270-ben az Ungrat magyar töményét útbaindították, Detre-Ubult tették meg minden Kubiláj birodalombeli magyar hadak parancsnokává. Ezen tömény 1272-ben már Szabolcsváron volt, majd a Detre-Ubul kérésére felszerelték a kumániai Szakszinban a kun-besenyő töményt és 1274-ben Magyarországra, Kun László segítségére útbaindították. Itt mindkét tömény barátságáról biztosította úgy IV. Lászlót, mint a köznemességet.     Detre-Ubul felesége, Kipcsák Éva azonban legszívesebben mindig Szakszinban tartózkodott és férjét is szívesebben látta, ha a besenyő-úz-kun seregek központjában tartózkodik. Itt születtek a gyermekei is. Kálló napján született Mihály 1250-ben, míg Egyed aranyműves 1252-ben.                                                                 Bajánnak az volt a szokása, hogy a kiképzett hadvezéreit gyakran Kambalukba rendelte továbbképzésre. Így Detre-Ubul is sokat volt Bugát-Kambaluk-Karakórum körzetében, ahol seregét újabb harcosokkal újították fel. Így került aztán Ungika-Szojorgaktani bilge és Baján szoros kapcsolatba Detre-Ubullal, mint a segélytömények hadvezérével. 1270. májusában például Baján a saját öccsét, Karatán herceget küldte segítségül V. Istvánnak, akik a határőrizetben helyezkedtek el, majd 1272-ben Győrnél már Detre-Ubul hadvezér is részt vett a szakszini és ungrati töménye élén a győri csatában, míg az utóvédjei Bodonnal (Bodon-Bödön-Vidin) szemben helyezkedtek el, ahol a visszatért kambaluki töménnyel együtt V. István fényes győzelmet aratott. Így sikerült az egyesült magyar-kun seregnek biztosítani Ottokár cseh királlyal szemben Magyarország fennmaradását. Ugyanis Ottokárnak Kunigunda volt a felesége, IV. Béla unokája. Az egyesült hadak fővezére Panyit hadvezér volt, aki szintén Kambalukban kapott szívós kiképzést.     Kambalukkal a budavári Kancelláriában mindig Ungika aranyasszony tartotta a kapcsolatot, aki 1163-tól 1255-ig élt és Ung vezérhez ment nőül. Ung azonban 1195-ben meghalt és Ungika másodszor Üröm vitézhez ment nőül, de ekkor már az 1190-ben megszületett Ungika kislánya már megvolt. Üröm vitézzel kötött házasságából 3 fia és 5 leánya született. A kis Ungika azonban hamar ráunt a gyermekek gondozására és részt vett a Karakórumi fejedelmi ifjak képzésén. Itt ismerte meg Toluj herceg, a Csingisz kán legkisebb fia és ő feleségül ment hozzá. Tőle 4 fiú és 4 leány született. Ezek közül az 1211-ben született Möngke és az 1213-ban született Kubiláj lett nagykán, majd később a hódításai nyomán Kubilájból összbirodalmi császár lett. Azonban a kis Ungika-Szojorgaktani bilge állandó összeköttetésben állott édesanyjával és a budai magyar Kancelláriával.     Ezen levelezésgyűjteményt azonban elárulták az érsek hírszerzői és a pápaság felé jelentették a Kubilájjal való összeköttetést. Baján haditervet készített a nyugat lerohanására. Ennek a haditervnek a másolatát ellopták, amelyet Finta-Kagotáj herceg hozott Kambalukból és ennek alapján a pápaság úgy döntött, hogy az Árpádházat le kell cserélni. A pápaság francia udvartartása Anjou Károlyt javasolta. V. István Mária nevű leányát Anjou Károly vette nőül, akinek a fia Martell Károly 24 éves korában meghalt, de még maradt a fia, Róbert Károly. V. István fiát, Lászlót az Anjou Izabellával jegyeztették el, aki a házasságban felvette az Erzsébet nevet, mivel az anyósa Kun Erzsébet volt. V. Istvánt a mainzi érsekség megbízottjai megmérgezték velencei, lassan ölő méreggel. A kis László herceget viszont a Kőszegiek elrabolták akkor, amikor az eljegyzésre vitték Nápolyba. Itt Kapronca várában tartották fogságban, majd amikor értesültek V. István haláláról, az ostromlott várra kitűzték a fehér és fekete zászlót a gyász jeléül. S így létrejöhetett IV. László megkoronáztatása, akit az édesanyjáról mindenki csak Kun Lászlónak hívott. Mivel Kubiláj-Baján terveiben a nyugati világ, mint magyar-kun császárság címén volt nyilvántartva, ezért kellett V. Istvánt megmérgeztetni, hogy a Kubiláj-Baján terv valóra ne válhasson. Ennek tudatában a kis László király mellé régensként Erzsébet királynőt tették, aki a pecsétjére azt íratta az aranyműveseivel, hogy Erzsébet-a kun király leánya. Ezt Magyarországon minden bennfentes ember tudta, hogy Erzsébet édesapját jelölték ki a nyugati részek császárának. Ezért a nyugati világ úgy V. Istvánt, mint IV. Lászlót titokban halálra ítélte és mindannyian az Anjou királyi ház mellett állottak, hogy nekik kell elfoglalni Magyarország trónját, hogy a Kubiláj-Baján haditervét megszüntessék.         Magyarország védelmére Karakórumban képezték ki a töményvezéreket. Az István herceg hadjáratához 1268-ban Panyit hadvezért, míg 1270-ben Baján öccsét, Karatán hadvezért, majd 1272-ben Detre-Ubul hadvezért küldték. 1275-ben viszont Szakszinból 1 töménnyel indult hadba Argyas hadvezér vezetésével. Argyas a Kun László húgát, Piroskát vette el feleségül, míg a kun Argyas húgát András herceg vette nőül. 1278-ban pedig Oldemár hadvezér jött be a moldvai töménnyel.
     Ottokár és Habsburg Rudolf küzdött ekkor a hatalomért. Mivel Kubiláj és Baján úgy értesült, hogy Ottokár akar a római-német császár lenni, ezért a kun-besenyő töményeket felriasztották, akik aztán az 1278. augusztus 26-án lezajlott morvamezei csatát a Habsburg Rudolf részére döntötték el. Egyik nagy hiba azonban az volt, hogy a kun-besenyő tömények jelenlétében Habsburg Rudolf minden zsákmányt megígért, de amikor azok a tél beállta előtt Szakszin környékére visszavonultak, Habsburg Rudolf minden odaígért zsákmányról megfeledkezett.                               Szakszinban 1279-ben palotaforradalom tört ki a kun és besenyő harcosok között, s ekkor Detre-Ubul feleségét, Kipcsák Évát is megölték a kisebb gyermekeivel együtt. Viszont a fiai ekkor már Szabolcsváron megnősültek a Balogh-Semjén nemzetségből és Egyed mester Buda körül és Szabolcsvár térségében, míg a Kállay Mihály Nagykállóban és Szatmárban kapott birtokokat. Detre-Ubul egy év múlva megnősült és a Balog-Szécsy nemzetségből választott magának feleséget. Ebből a házasságából is született egy fiú és 3 leány, akik a Balogh-Semjén nemzetség földjeit örökölték.                                                       A pápaság azonban nem nyugodott, hanem a Kőszegieknek megengedték, hogy III. András-Endrét behozzák az országba és 1278. őszén már Szalkai Mátyás gondoskodása mellett a Kőszegiek birtokán tartózkodott. Arról azonban hallani sem akartak, hogy Kun László öccse is várományosa lehessen a királyi trónnak. Argyas töményvezér pedig szigorúan ott maradt Békésben és Csanád alatt várta a fejleményeket.        Az Aba nembéli Amádék lettek vezető állásba téve, akik pereskedések mellett, mint országbírók és nádor, sok vagyonra tettek szert. A birtokszerzési akcióknak ez a sorozata 1280-tól egészen 1290-ig tartott. Oldamér rokonságába befurakodott nyugati rokonok felbujtották a berúgatott kun harcosokat, akik IV. Kun Lászlót 1290. július 10-én Körösszegen meggyilkolták. Azonban, hogy a mainzi érsekség bűnét elleplezzék, Árbóc, Törtel és Kemence testőröket lemészároltatták. Így a nyugati hatalmak V. Istvánt 33 éves, míg Kun Lászlót 28 éves korában eltették láb alól az Anjou uralkodóház érdekében.       Nagy vesztesége volt a magyarságnak, hogy 1284-ben Finta-Kagotál, idősebb Csák Máté és Csák Péter már meghaltak.            Kubilájt igen érzékenyen érintette, hogy a Kubiláj-Baján tervet Buda Kancelláriájából ellopták és V. Istvánt a kiváló hadvezért megmérgezték. Ezért Kun Lászlót a Kipcsák és Nogaji töményekkel mindig segítette. Azt is zokon vették, hogy Kun Lászlót a papság az egyházból kiközösítette. Ez annyit jelentett, hogy őt bárki büntetlenül megölhette. Kun László azonban ezen csak nevetett. Amikor összeesküvés történt ellene, 1285-ben a nogaji tatárok betörtek az Aba-Amádék birtokrészére és végigpusztították az országrészüket és Erdélyen keresztül eltávoztak az országból. Ekkor nagyon sok nyögér vitéz maradt vissza.                                                                                                   A Borsák és Kőszegiek 1287-ben Szalkai Mátyás tanácsára III. András-Endrét behozták az országba, majd 1288-ban Ladomér érsek László királyt az egyházból kiközösítette, mivel az Izabella-Erzsébet összes birtokát elvette és Éduának adta oda. Izabellát azonban hiába zárták a papok össze Kun Lászlóval, annak soha nem lett gyereke, mert olyan magtalan volt. Ekkor a pápaság újból közbelépett és Izabella-Erzsébet birtokait vissza kellett adnia. Ekkor a magtalan királynő szerbeket, oláhokat és a zsúfolt itáliai börtönökből Erdélybe szállított rabokat telepített le a birtokain. 1238-ban Aba Péter, Kőszegi, és az érsek hívei nagy birtokokat kaptak a nádori országbírói ítéletek alapján. Például Aba-Amádé egész Ung megyét megkapta birtokul.
     Kun László 1290. elején megtudta, hogy III. Andrást a Kőszegiek titokban az országban tartják, ezért haddal indult ellenük. András királyfi menekülni akart és Habsburg Rudolf fogságába került, de amikor megtudta a pápaság tervét a gyilkosságra, András herceget már szabadon engedte. Alig temették el Csanádon Kun Lászlót, a Kőszegiek gyorsan belovagoltak Székesfehérvárra és 1290. július 13-án megkoronázták, tehát alig három napra a királygyilkosság után és Budavárába mentek újabb koronázásra, mert sokan nem ismerték el királynak, s így 1290. július 23-án, alig 10 napra újra megkoronázták.       1291-ben összehívták a Gyulafehérváron megtartott tartományi gyűlést és ott a székely, szász és román nemesek több jogokat követeltek, mint amennyi eddig a szászokat megillette. Az azonban igaz volt a Kancellária jelentése alapján, hogy az állandó háborúskodások miatt ezen országrész nagyon leszegényedett. Ez bátorította fel a Hontpázmán családot, hogy az érsek birtokait felprédálják, mivel azok adómentesek voltak. IV. László öccse, András herceg trónkövetelőként lépett fel, meg mutatva a lóherés Gilgames jelzését, mivel a szakszini vezetőség támogatásáról biztosította. Aba-Amádéék azonban az országból kiüldözték, majd egy patakba fojtották. A lengyelországi királyleány azonban a rokonát, felismerte.          Az Anjouk azonban a házasságok révén erősödtek, mert Anjou Károly és Mária magyar királyleány fia: Martell Károly feleségül vette Habsburg Klementinát és 24 éves kora előtt megszületett Róbert Károly, aki 2 nádor, 2 bán támogatásával 6 trónkövetelő mellett szigorúan kitartott a várományossága mellett. Mivel III. András felesége 1296-ban meghalt, feleségül vette Habsburg Ágnest, mivel a trónkövetelőkkel szemben a III. András igényét többen elismerték. 1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával.  1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pártjával felvette a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én megmérgezték és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták és Árpádházi Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magárahagyatottan.                                                     1301. január 15-én még az Árpádháznak volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá koronázták, amit a szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az Aba-Amádék is melléje álltak. Édua fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira felzúdult, hogy Johannita lovagokat kértek az ország védelme érdekében.                                                                     Az országban széthúzó főurak miatt teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba szállíttatta Róbert Károlyt és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én királlyá koronázták. Egy másik követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9 éves kis Vencelt Székesfehérvárra vitték és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták. Ezt is hivatalosnak minősítették, mivel Szent István koronájával koronáztak. 1302-ben Temesvárról elindult Róbert Károlynak és Izabella híveinek serege Buda ellen, de a Budavár népe hallani sem akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák Máté uralkodása mellett. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303. december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros ezért a budaiakat kiközösítette és átkot szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak nevetett rajta. Ekkor II. Vencel 1301-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie kellett Csák Máté elől. Azonban 1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az új cseh király és a magyar királyi koronát IV. Béla unokájának, Ottónak adta, aki a Kőszegiek vezetésével a híveinek élén 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország királyává koronázták a szentistváni koronával és Budán akart uralkodni, de Csák Máté őt is kiűzte a várból. Innen Ottó a besztercei szászokhoz menekült és Kán László erdélyi vajda a szebeni szászok közötti bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak. Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12 nemzetséges Csák nembéliek és az Aba-had, olyan címen, hogy a pápa által kiválasztott Magyarország királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a papságnak és a pápának azt jelentették: “Biztonságba helyezték.” A mainzi érsekség tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson megtartották az országgyűlést, ahol nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos, Aba-Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V. István király leszármazottját, de ezen a leszármazási okon bármelyik Árpádház leszármazottat királlyá koronázhatják. Ezt örök időre megszavazták.
     Detre-Ubul másodszor is megnősült és 1280-ban a magyarkai szekérjárattal Kambalukba ment az összbirodalmi tanácskozásra. Itt az agg Kubiláj Csibainak, a Csingisz kán leszármazottnak javaslata alapján a nagygyűlés előtt elismerte, hogy Detre-Ubul töményvezér Balog-Semjén nemzetsége révén a Káma nembéliek Gilgames leszármazása folytán jogosult arra, hogy Égi eredetű egy igaz Istent a magáénak vallja. Ezzel sem a mongolok Égi birodalmát, sem a kereszténységet, sem az uruki-maniak hitét nem tagadja meg. A 24 hun törzs szövetsége hitvilága az egy igaz Isten elismerésén alapszik, bár a 216 törzs és nemzetség a maga elképzelése szerint dicséri az Ég Urát. Okos ember tenyerét a fűre, talpát a földre teszi és meghajolva tiszteli az Egek Urát.
     Bolári-Balog 545-re 12 fiúgyermeket nevelt fel az Istenek kegyelméből és a Káma nemzetségből származtatva családjában mindannyian megmaradtak az uruki-mani hiten, amely a kazárok hitével ellentétben a Nazirt, a rómaiak Jézus-Krisztusát elismerte az Isten fiának, nem úgy, mint a Talmud, aki a Gilgames-kaszu leszármazott harcos és a Mária gyermekének, csak a mágusságot tanuló mindenki ellen lázadó bűnösségét bizonyította és a zsidó főpapság az orthodox zsidósággal követelte Pilátus helytartótól, az Isten fiának, a Gilgames leszármazottjának kereszten való megfeszítését engedélyezze.
Pilátus kezeit mosta.                                                                               Ugyancsak a Balog-Bolárinak anyai ágon való leszármazottja Csibai hadvezér is, a Csingisz kán leszármazottja. Ez a Balog-Bolári Aladárnak, a Buda fiának a leányunokáját vette el feleségül és fia, Balog Kalán, már Kalán néven megválasztott fejedelem lett, mint a Gilgames-Káma nemzetség leszármazottja (545-576). Tőle származott Ermi (576-588), majd Tyumen(588-605), Szilágy (605-632), Kürt (632-670), Bat-Baján(670-678), aki az avar törzsszövetségnek mozgató ereje lett.             Detre-Ubul második felesége, Szécsi Sarolt mindezeket lerótta.
     Bat-Baján beavatott fejedelem Pepi fáraóhoz hasonlóan nagyon mértékletes életet élt. Csak igen kevés fehér húst fogyasztott, de leginkább növényi eredetű ételeket fogyasztott és a 24 hun törzsszövetség beavatott szellemi világának 95 évig volt az eszmei vezetője és nemcsak a kortársai, hanem már maga is megelégelte, hogy oly sokáig élt. Vezető szerepet vállalt a magyar törzsszövetségben, majd az ogur-bolgár szövetségben, s végül meghívták az avarok 15 törzses szövetségébe, amelyiknek legkiválóbb szellemi vezetője lett. Még a Bizánc császársága sem tudott kitérni szellemi nagysága elöl. Erős szövetségi szálak fűzték a Perzsiában élő hun szövetséghez, amelynek révén erős hatást gyakoroltak Bizáncra. Így az avar birodalom olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy a törzsszövetségi népek eddig soha nem látott jólétben éltek. Azonban a kazárok könyörtelen szokása ellen fellépett, mert a titkos öldöklést istentelennek tartotta. Ez pedig arra vezetett, hogy az uruki-mani keresztények csoportosan elhagyták úgy az avar, mint az ogur-bolgár törzsszövetség területét és Bat-Baján vezetésével 670-től 678-ig az avar birodalomba vándoroltak. Iszperik nevű fia (678-680) a volgai bolgárokkal, míg Béla és Haram beavatottakkal (664-678) az avarok Égi Birodalmába vándorolt.                Utódai közül Zemlén (678-702) és III. Csaba lett az avarok és az ugor tíz nyíl szövetség szellemi vezetője. Rovásokban lefektetett beavatott törvényei azonban összetartották a tőle származó szövetségeket. III. Csaba (680-719 között) a tíz nyíl szövetségnek alkotta meg a további élni akarását, míg Zemlén (678-702) az avarok Égi birodalma gazdasági alapjait rakta le. III. Csaba fia a bolgárokhoz vándorolt (719-720), de Ugor a Balog-Bolári Szirmával a tíz nyíl szövetség erős támasza lett. (721-ig), majd elvállalta az össz-szövetségi fősámán tisztségét és fiának Oposurnak (721-753) átadta a tíz nyíl szövetség hatalmát. Ebből az ágból származik Farkas, aki a feleségével, Ünőkével megalapította a mongol törzsszövetség uralkodói házát, amely Csingisz kánnal vezető hatalommá lett és ebből származik az eddigi legnagyobb hatalmú császár, Kubiláj, akinek a tanácsait örök időkre meg kell fogadnia minden Gilgames utódnak, mert a Kaltes asszony Földjén lévő Égi Hatalmak eszmei Isten világa mindig mozgatója lesz az összes emberiségnek. Oposur után IV. Csaba (758-792), majd a fia Edemen (792-838) vette át a szellemi hatalmat, hogy Ügyek kagánnal együtt (838-850) kiszakítsa a magyar törzsszövetséget a Kazár Birodalomból. Utána Álmos (850-895 között) kiképezte az avar birodalomból eltávozott fejedelmi ifjak és a magyar törzsszövetség ifjainak szövetségét és végrehajtotta a beavatottakkal az ötödik törzsszövetségi honfoglalást. Ugyanis az ötödik honfoglalást a Balog-Bolári leszármazott, már Maróca beavatott (702-720) is szorgalmazta, majd neki a fia, Zengő (720-731) már lépéseket tett a Tenisur vonalának a kiépítésében. Mura megalkotta az Encs-Ibos és Alsóőr-Felsőőr vonalának a megszállását. Mura a Linda nevű fiával részt vett a Hétvári időkiegyenlítő úton, amikor a Nílus áradásának időpontját tették meg az Ibos-nap, az időszámítás újabb alapjává. Mura (734-762) figyelmeztette az avar törzsszövetség vezetőit, hogy ne bízzanak abban az ígérgetésben, hogy minden 25. pápa majd a 24 hun törzs szövetségéből, vagy az avarok Égi Birodalmának uruki-mani keresztény papjaiból fog kikerülni, mert irtóznak az uruki-mani Bibliának még a létezésétől is. Márpedig a Nazirnak az első uruki gyülekezethez írt levelei nem arról szólnak, hogy Róma legyen a kereszténység szellemi központja, hanem az egy igaz Istennek a hite. Mura fia Linda (762-790) már arról beszélt, hogy Nagy Károly a pápaság intézményét az avarok ellen hangolja és arany utáni éhsége miatt titokban harcot hirdetett meg az uruki-mani igazhitű keresztények ellen. Korpona (790-792), majd fia, Türje (792-794) és unokája (Tuza beavatott 794-803) a Nagy Károly terjeszkedésének esett az áldozatául, Bős-Tudunnal együtt, aki nagyon hitt a római pápák szóbeli ígérgetéseinek. Halics (803-825) és Nyék (825-869) beavatott fejedelmekkel együtt, már az ötödik honfoglalást készítették elő a Tenisur (Dnyeper) vonalán. Abacil aranyasszony a hőslelkű beavatott fejedelmi lány (869-890) felesége lett Árpádnak, hogy szellemi erejével előre vigye az ötödik honfoglalást. Utána Tarhos (890-920) fia fejezte be a honfoglalás teljes végrehajtását, aki apósával a Balog-Bolári leszármazott Balog-Semjén nemzetségével a magyarság élniakarását rovásokban lefektette.
     Álmos (850) után legnagyobb fia, Kurszán (895-899) lett a magyar törzsszövetség fejedelme, míg utána a legnépszerűbb tárkányfejedelem Árpád lett a honfoglalás utáni első nagy fejedelem (899-908), akinek már törvény írta elő, hogy csak a Magyarországon született Zoltán-Solt-Zsolt nevű kisfia lehet az uralkodó. Tarhos révén a Balog-Semjének nemzetsége a beavatott társadalomban vezető szerephez jutott és az Árpádházzal való összeházasodásuk révén mindig kitartottak az Árpádház mellett. Sokáig összekötő kapocsként működtek az Álmosház és az Elődház között a nézeteltérések kiküszöbölése miatt. Így került be 1252-ben a vitézi kisfiú a sámán-és tárkányképzésre Karakórumba. Itt a besztercei szászok kerültek a hatalma alá, mivel a szászok Gyulafehérvárig vezették a Kadán hadseregét Magyarország ellen. Azonban a karakórumi felhívásra Kadán az egész haderejét hazavitte. Vesztesége pótlására azonban a szászokat is magával vitte. Ezeknek a parancsnoka lett új nevén Detre-Ubul.                                                     Ugyanis a mongol hadseregben és tárkányképzésnél az volt a szokás, hogy az ifjúság egymás között csúfneveket adott egymásnak. Így, midőn Baján hadvezér útbaindította az Ungrat töményt, abba sok szász is befurakodott, ezért a többiek az ifjú tárkányt a szászok csúfnevével a Detre szóval illették. Ez még a mongol hercegek között is szokásban volt, hogy mongol nyelven lustának, bolondosnak, vagy bolondnak hívták a töményvezéreket.                                                                                   Ungika-Szojorgaktani bilge lemásoltatta Detre-Ubullal az összes magyar vonatkozású Arvisurákat és a 24 hun törzs szövetsége minden rege-mondavilágát és abban 5 korszakra osztották a Dunna asszony medencéjének a honfoglalását.
     Ataiszi beavatottak térképe szerint a 20. medvetoros évben a hun törzsszövetségi lovasok érkeztek vissza az ősi lakhelyükre. Utánuk minden 100. évben érkeztek rokonlátogatók, hogy az Uzonékkal összekeveredett tarkós-népek egyesülését felfrissítsék. Ezekkel jöttek az esklok és a székihunok. Az urukiakkal együtt az Erdőelvi aranyröges hegyvidéket benépesítették.     Második hullámban jöttek a pannonok Kr.e. 800-ban honfoglalóként. Ebben a csoportban a 24 hun törzs szövetségének minden törzse képviselve volt. Utánuk a kabarok érkeztek nagyobb létszámban és Kabarföldön Kassa és Uzsvár környékén telepedtek meg. Ezeknek a létszámát azonban mindig pótolták a Pannonföldről elmenekült kabarok. Ez a hegyvidék lett a 24 hun törzs szövetsége népeinek menedéke, hiszen itt a Káldorok és a Longobárdok sem vetették meg a lábukat.         Harmadik honfoglalóként a széki-hunok és kaza-hunok vezette Bendegúz-Balambér által meghirdetett Nagyvízig való honfoglalás, Udin előőrsével érkezett, majd Buda-Atilla honfoglalása vette birtokba a medencét. Ezen új honfoglalók az eddigi honfoglalókkal együtt hamar eggyé váltak és kivonulásuk után a kabarok és palócok, valamint a széki-hunok és a 24 hun törzs szövetsége más töredékei visszamaradtak.
     Negyedik honfoglalóként érkeztek az avarok vezette Égi Birodalom harcosai és az itt lévő törzsekkel megalapították a 15 törzs szövetségét. Ezekhez csatlakoztak 575-ben az Alpár vezette Béla törzs és az 570-670. között érkező uruki-mani keresztények tömegei, s így a Bat-Baján szellemi irányzata miatt az avarok Égi Birodalma nagyon megerősödött. Úgy Bizánc, mint Róma hatására az uruki kereszténység kiegyezett egymással, hogy mindannyian egy vallásúak és egyesülve a hitben minden 25. pápa a 24 hun törzs szövetsége papjai közül fog kikerülni, s így megszűnnek az esztelen háborúskodások. Bős-Tudunt Kalágéban azonban meggyilkolták Róma hívei és Nagy Károly meg akarta hódítani az avarokat.
     Ötödiknek érkezett, közel 100 éves előkészítés után, a Tenisur vonaláról a hun és az avar törzsszövetségnek a maradványaival a magyar törzsszövetség. A szuvári győzelmes csatában Álmos a kazárokat legyőzte, s így nyugodtan készíthette elő a sámán- és tárkányképzés vezéreivel a minden részletében kidolgozott honfoglalást. Mivel közel egyforma nyelven beszéltek a hunok is, az avarok is és a magyarok tíz nyíl szövetségének harcosai is. Mivel azonban a 8 magyari és magyarok törzsek mellett még kaszu-ogúz és kunmagyari törzsek is érkeztek, az őslakókkal együtt a 24 hun törzs szövetsége a várható fennmaradásunk miatt kiegyezett Rómával és a Vajk-Gizella házasság miatt lemondott az Encs-Ibos határvonaláról, a Lajtáig vonultak vissza. Ezt az országrészt átengedték Gizella országrészének, amihez aztán a pápaság intézménye szigorúan ragaszkodott, s itt a 24 hun törzs szövetsége településeit gályarabságra való hurcolással megszüntették.   Mindezek tudatában a Megyer hadvezér kisfiának, Farkasnak az emlékeként a megalapított mongol törzsszövetség céljául tűzte ki, hogy a Nagyvízig megalapítja a mongolok vezette 24 hun törzsszövetség Égi birodalmát. Nyugat a Béla birodalma lett volna, most pedig Kubiláj azt vette tervbe, hogy a mindenkori szakszini kun-besenyő lesz a nyugat ura, s így az Aranyhorda is biztonságban lesz. Ezért írta Kun Erzsébet a királynői pecsétjére, hogy ő a kun király leánya. Viszont Kun László 12 fia Édua és társaitól a 12 nemzetséges nyugati birodalmat örökölte volna. Sajnos ezt a tervet a budai Kancelláriából ellopták, s így Rómában úgy döntöttek, az Anjoukat kell Magyarország trónjára ültetni. Sajnos Kubiláj meghalt és Timur a dél felé való terjeszkedésnek a híve volt, mert nyugat felé hosszú volt az utánpótlási vonal. Detre-Ubul eleinte összekötő volt Kumánia felé, majd azt a parancsot kapta, hogy az éneklő Vazulhoz hasonlóan tartsa éberen a 24 hun törzs szövetsége sokezer éves rege-és mondavilágát. Detre-Ubulnak Kipcsák Évától három fia és hét lánya született, így ő lett az északi országrész anyósa. Az 1250-ben született Mihály-Kállay után 1251-ben Piroska lánya, majd 1252-ben Egyed-Szabolcs lett meg, majd utánuk: Aranka, Füvellő, Csinos, Emőke, Firtos és Ünőke kislányaik, majd végül, amikor már nem is várták, az uruki-mani Gergely napján a harmadik fiú is megszületett.    Egyed mesternek a Szabolcs vár urának három fia született: Bátor-Béla, Borsa-Demeter és Bodola-Gyula. Mihály fiának szintén 3 fia volt: Csenger-László, Visk-Zoltán és Deés-Árpád. Amíg apjuk a várak parancsnokai voltak, addig az unokái regemondó útjára elkísérték.                                                                                              Hiába ismerte el Rákoson 1307. október 10-én a nemesség egy része Róbert Károlyt a pápaság kívánságára királynak, Csák Máté, Kán László erdélyi vajda és a Kőszegiek azonban nem voltak hajlandók királyként elismerni. Gentelis pápai követ Csák Mátét meggyőzte ugyan, de a köznemesség az árpádházi Csák Mátét tartotta királynak. Ezért Csák Máté a birodalmában pénzt veretett, adót szedett, de nem volt hajlandó a pápai tizedet elküldeni Rómába a pápaság kétszínűsége miatt. Nyárra mindig a hűvösebb éghajlatú Trencsénbe költözött, így 1309. június 15-én volt bátorsága Gentilisnek arra, hogy Budán a magával hozott koronájával Róbert Károlyt királlyá koronáztatta. Ekkor Csák Máté elindult Budára és ugyanakkor Kán László erdélyi vajda is megindult Buda ellen. Ekkor Róbert Károlynak menekülnie kellett Temesvárra. Gentilis 1309. karácsonyán Kán Lászlót kiközösítette, mert a szentistváni koronát nem volt hajlandó átadni Róbert Károlynak, de a sorozatos kiközösítések miatt végül egy szász merényletnél megígérte a csanádi püspöknek, ha az összes kiközösítéseket feloldják, átadja a szentistváni koronát. Így ezen ünnepélyes átadás 1310. nyarán Budán megtörtént.                                                                       1310. augusztus 27-én a papság, a főnemesség egy része és a szerzetesek előtt a Johannita lovagrend sorfala közt Székesfehérvár székesegyházában megkoronázták Róbert Károlyt. Ennek a hírnek hallatára Csák Máté Budavárig végigdúlta az országot és Róbert Károly újból kénytelen volt elmenekülni Temesvárra és ide tette át a székhelyét és a maga országrészét innen kormányozta. Csák Mátét a papság nyomban újból kiközösítette.
     Aba-Amádét, aki országbírói és nádori tisztségei mellett óriási vagyont is szerzett, a kassai szászok megölték és a Csák Sámuel utódját. Dávid fiai: Péter, Finta és Amádé részt vettek a morvamezei csatában. Péter országbíró tárnokmester, Finta erdélyi vajda és nádor, majd 1295-ben Amádé királyi bíró, akire Bodon fia, Dénes minden vagyonát ráhagyta. IV. László halála után Amádé elfoglalta a Balogh-Semjén nembéliek Szabolcs és Szatmár megyei faluit, mivel ellenezték III. András trónralépését és az országon kívül Kumániába üldözte őket. Aba-Amádé ekkor Abaúj központtal tartományrészt hozott létre. Fintát az erdélyi vajda, Kán László legyőzte. Ekkor a Balogh-Semjének Detre-Ubul seregével visszajöttek és még a Szatmárnémeti hoszpeszek is hatalmuk arányában megvédték és már Kassára is szemet vetettek. Aba-Amádét a halál Kassán érte 1311-ben.                                                                                        Aba-Amádé furcsa életpályát futott be. 1301-ben elismerte a pápaság érdekeit és Róbert Károly mellé állott. Amikor menekülnie kellett a kiskirálynak, nála, Göncön lakott és ott rejtegette. Utána 1307. október 10-én részt vett a Rákosmezejei országgyűlésen és újból elfogadta királyának Róbert Károlyt. Aba-Amádénak 6 fia, 1 lánya volt, akit a Csák nembéli Móric vett el feleségül. Amádénak nagy ellenségei voltak az 1240-ben Kassa közelében megtelepedett szász hoszpeszek, akik 1260-70. között elözönlötték Kassát, a kabarok városát és azt ipari városnak tették meg. Ekkor földet is követeltek Aba-Amádé birtokából. Róbert Károly a papság tanácsára minden szász családnak 1 eke földet juttatott. Ekkor hozta Róbert Károly törvénybe, hogy a kabar nemesek minden 8 ekealj birtok után egy páncélos vitézt kötelesek kiállítani. Így a kabar nemesek 100 páncélos vitézt küldtek a Róbert Károly seregébe, míg a szászok-cipszerek 50 lándzsás harcost szereltek fel az 1271. évi szabadságlevél alapján Görgei és Tarkövi nemesek parancsnoksága alatt. Az Abaúj vármegye, mint királyi megye 1209-től a Tarköviek, míg 1256-tól a Görgeiek alispánsága alatt állott. 1301-ben Aba-Amádé lett a főispán, míg Tarkövi az alispán. Erre a tisztségre az 1301-es évek után a Balogh-Semjén nemzetség jöhetett számításba, akik régebben Kun László mellett kitartottak.                         Detre-Ubul kérésére, mivel Szakszinból is segítséget reméltek, Róbert Károly visszaadta a javaikat, mivel azt Aba-Amádéék elorozták. Így a Baksa nemzetség, Apo nembéliek, Finta, Kozma, Joób, Dancs, Csépán, Balassa, Fekete, Somosy, Aszalay, Györkei, Csirke, Gutkeled, Miskolc, Katapán, Perényi, Nána, Pongrác nembélieket, Aba-Amádét, Petenye, Borsa-Kopasz nemeseket a Csák Máté birodalmával együtt az érsekség kiközösítette, Gentilis tanácsára.                                                              Csák Máté 20 vármegye ura volt. Az Aba nembéliek mellé még Galgóci, Csobánka, Borh, Bodon, Kasics nemzetség, Zách, Balassák, a Dancs nembéliek is Kassa ellen vonultak. Csák Máté 1700 zsoldost és az egész hadseregét is elküldte az Aba-Amádé ifjak segítségére. Róbert Károly Lőcsére vonult vissza, ahol a Balog, Aba, Kasics, Szécsi, Kaplony, Lápóci, Nekese, Kompolti, Sztárai, Rátót, Gutkeled, Kakas, Borsa, Balogh-Semjén, Egyed mester, akitől a Kállayak származtak, Györki, Dózsa, Széchenyiek, Bátoriak, déli Kállaiak, Sztáraiak is csatlakoztak. A király mellé csatlakozott még az egyházi haderő a Johannita lovagrenddel, valamint Kassa és Lőcse város polgársága. Még a kassai szászok fegyverkészítő lándzsásai is katonának beöltöztek.      Detre-Ubul a Kubiláj elképzelése és a beavatottak tanácsa szerint a vitézsége által szerzett aranyak árából Kálló térségében birtokot vásárolt. Királyi adományt is kapott, mivel az Ungrat töményből lévő nyögér harcosok részt vettek az 1278-ban lezajlott morvamezei csatában, majd utána a nyögérek letelepedtek a Borsodvár körzetében lévő Szuha völgyében és a Heves-Újvár területén lévő Szuha környékén, viszont a nyögér falu nevét az egri káptalan Rózsaszentmártonra változtatta. A harmadik nyögér csoport ezredese Luppény volt, aki Hunyadvár alsó részében talált olyan erdőségre, ahol a Kubiláj birodalmában való Kathaj tartományban találtak olyan föld színén lévő fekete köveket, amelyek a búboskemencében lángolva égtek. Ezekért aztán mélyen a földbe is beástak, hogy tüzelhessenek vele.                                                                                 A palóc és kabarföldről a mongolokkal eltávozott harcosok és azoknak gyermekei szintén hazajöttek az Ungrat-töménnyel és a morvamezei csata után Detre-Ubul az országot járva a Balogh-Semjén nemzetségnek adott birtokokon a vitézeit és azoknak családtagjait letelepítette. Így az ordoszi és ungrati nyelvjárás az egész ország területén közkedveltté vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Detre-Ubul az országot járva folyton csak mesélt a magyari nép elődeinek dicsőséges regéiről, mondáiról. Kubiláj figyelmeztetését mindig szem előtt tartotta: “Egyik trónkövetelő csoporthoz sem kell csatlakozni, hiszen mindannyian a Gilgames családjához tartoznak, ha csupán az anyai ágon is, hiszen az édesanyám után én is az Árpádházhoz tartozom.” Az Élet-Kegyhelyéről pedig hozott Élet-gyökeréből és azt minden birtokon termesztette, hiszen ezen orvosságot még Arvisura-Anyahita hozta Kaltes asszony földjéről, hogy a beavatott társadalom észbeli fejlődését elősegítse. Ennek a termesztését azonban titokban tartotta és csak gyermekeinek, unokáinak árulta el és főként a családja fogyasztotta. A kassa környéki hadak gyülekezését elkeseredetten nézte, de Kubiláj előzetes figyelmeztetésére abba nem avatkozott bele.                                            Maga Csák Máté a tulajdonképpeni Árpádház királya Detre-Ubulhoz hasonlóan nem vett részt. Ellenben a leghűségesebb harcosai az Aba-Amádé-fiúk mellé álltak. Csák Máté hadainak vezére a Galgóc vidéki Szép Aba volt. Csobánkák és Borh-Budunok, a Kasicsok felvidéki ága, a Varsányiak, a Varbóiak, Nagyhun, Balassa Demeter, Györkeyek, a Miskolciak, Pongrác Gyula, Csépán Miklós, Kozma János, Apo nembéliek, a Trencsén-Nyitra megyei és Cseh-morva országi zsoldosok és a nemesi hűbéresek serege. Detre-Ubul ekkor Gönc várában mesélt az ataiszi őshazánkbeli szigetének termékenységéről és ott a magasabb műveltségű törzsek soha nem állottak hadban egymással, mivel a Kaltes asszony földjéhez hasonlóan megszüntették a háborúskodást…           Ilyen viszonyok között a két tábor közeledett egymáshoz. Csák Máté serege Gönc, Regéc, Vizsoly és Gálszécs irányából. Az Aba-Amádék Szalánc, Mislye, Györke és Szinye táborából. Mindkét sereg a Rozgony dombvidékét szállta meg és hajnal hasadtában megfújták a harci kürtök sokaságát és a Róbert Károly nemesi seregére támadtak. Ez a támadás olyan heves volt, hogy a királyi sereg megfutamodott. A Györkéről elmenekült Csák nembéli Györke hadvezér elesett és nagyon sok vitéze pusztult el. Lőcséről azonban megindultak a szászok páncélos vitézei és azok magukkal sodorták a kassai szászokat és a Róbert Károlyhoz hű nemesi tartalék seregeket. A Jászón megtelepedett nyögéreknek is harci kedvük támadt és a Johannita haderővel megindultak Kassára. Itt találkoztak össze Aszaló-Szikszó térségéből induló sereggel, majd a Forró-Encsi sereget is magukkal sodorták. Perényben Szepeiben minden pap és szerzetes a Jászóiakkal együtt kardot kötött és Széplak fölött a menekülő királyi sereget visszafordulásra kényszerítették.                                                                                      Csák Máté és az Aba-Amádék serege már megnyitotta a győzelmi boroshordóinak csapjait és a győzelem láttára meg-megmámorosodtak. Későn vették észre, hogy Kassa és Széplak felől friss hadsereg érkezett és a királyi sereg vitézeivel borított csatatéren új csata kezdődött. Szepesi hadak újabb támadási hulláma a Kassaiakat megerősítette. Viszont amikor a Jászó vidékiek megérkeztek a Johanniták vezetésével a hátráló kassaiakat magukkal sodorták, majd a délről támadó Széplakiak eldöntötték a csata sorsát. Hihetetlen öldöklés kezdődött, mivel a hátrálni kezdő Kassaiak és Szepesiek az új erő láttán bátorságot kaptak és a Csák Máté, Aba-Amádé nemesi seregét elpusztították, így Róbert Károly serege a Johanniták tízéves készülődése után a csatát megnyerték. Legnagyobb vesztesége a királyi seregnek volt, mivel a Csák Máté és Aba-Amádékat érte, mivel Balassa Demeter és Szép Aba, valamint Amádé nádor két fia: Miklós és Dávid is a csatatéren maradt. Jászvásári Gyula szerzetes, amikor Detre-Ubullal a csatatér színhelyére érkezett a Forró-Encsi és Perényi vitézek már három napja mindig temettek, míg a Kassai-Jászói-Szepesi szászok a halottaikat magukkal vitték a megürült élelmezési szekereiken. Jászvásári Gyula azt mondta a látottakra, hogy bizonyára az Isten akarata győzött. Detre-Ubul viszont az ataiszi gondolkozás értelmében letorkolta:   -Minden esztelen háborúságban csak a halál győz, mert ezen a földön nincs szükség arra, hogy a hatalomért küzdjünk, amikor még annyi rejtett javak vannak a földön, a földben és a vizekben, amelyből az emberek gond nélkül megélhetnek!                      1312. június 15-én hajnaltól éjfélig a rozgonyi csatamezőn a várurak körül csoportosult nemesek és a pápaság Johannita lovagjai, valamint a külföldiekkel összeházasodott nemesi családok, a várurak által megsértett nemesség, a városi szász polgársággal ütköztek meg egymással. Róbert Károly mellett az 1300-as évtől ott leselkedett a Firenzei és velencei bankházak egy-egy megbízottja Drugeth személyében, akivel aztán folyamatosan a vezető helyeket elözönlötték a Róbert Károly olasz és francia hívei.        Detre-Ubul nyögérei főként a Kubiláj birodalmához hasonlóan a városokban helyezkedtek el, mint mesteremberek és ott a Lam herceg kézművesei között teljesen átvették a palóc nyelvjárással való beszédet, s így nyugati értelemben is városi lakosokká váltak. Közben úgy a falusi, mint a várkatonai és városi nyögérek lovai folyton szaporodtak, s ezáltal bekapcsolódtak a kereskedelembe is. Így a Kathaj és Ungrat tartományból jött harcosok ivadékai már nem tudtak megmaradni a pallos-joggal rendelkező kiskirályok önkényes uralma alatt, hanem a szabadabb városi életben igyekeztek elhelyezkedni. Úgy látták, hogy Róbert Károly, az anyajogú Árpádházi király igyekezett a központi rendet megalapítani, s a hatalmának területén a várurak útonállói nem gátolták őket a vásári és városok közötti kereskedelemben, ezért az Árpádházi ivadékok kisnemeseihez csatlakoztak. Ezen központi hatalom védte még a kunok és jászok életjogait is a hatalmas urak mohósága ellen, akik még a kisebb birtokokat is kisajátították.        Lam herceg utódai és a nyögér fuvarosok az ország lakosaival együtt megelégelték a rabló-lovag várak útonállásait, akik még a külföldi kereskedelmi csoportok szállítmányait is kirabolták, ezért a szállítmányaikat nyögér lovascsoportokkal kísértették, akik sok esetben harcoltak a várurak hadserege ellen. Az Árpádházi főúri kis csoportok is Róbert Károly mellé álltak, aki biztosítani akarta a kisemberek jogait és az uralma alatt lévő területeken a létbiztonságot megerősítette. Aba-Amádéék viszont még a Róma és Bizánc papságát is támadták, mivel azok Róbert Károly mellé álltak. A kisnemesek is egy központi királytól várták a felemelkedésüket, mivel az Aba-Amádé csoportja az országbíró és nádor, valamint az ispáni székekből a kisnemesek birtokait elorozták.
     Így a rozgonyi csatatéren a királyhoz hű kisnemesek harcoltak főként legtöbb reménnyel az Aba-Amádék ellen. Viszont a pápaságnak kívánságára a Johannita lovagrend harcosai már évek óta küzdöttek az Anjouk királyságának megteremtéséért. A szász városok lakosságának Róbert Károly polgárjogot ígért, hogy az ipart és kereskedelmet nyugat mintájára fellendítsék.
     A Johannita rend lovagjainak védelméban Róbert Károly csak most nyerte meg az első csatáját és így Kassa-Gönc térségében győzedelmeskedett. A háromszor megkoronázott király most vált igazi uralkodóvá. Az olaszhoni bankházak által felszerelt Johannita lovagok csak most kezdtek hasznot hajtani a pénzérdekeltségű csoportosulásnak.      Róbert Károlynak az első intézkedése az volt, hogy már 1312. június 26-án visszaadta a Balogh-Semjénék és Kállayak elkobzott birtokait. Így ezen kifosztott nemesek a többi nemesekkel együtt, most kapták meg papíron a földjeikhez való jogukat. Mivel a rozgonyi csatamezőn a kisnemesi seregek veszteségei voltak a legnagyobbak, mert a két tűz között kellett harcolniuk, a kiömlött vérük árán kapták vissza a családjaik a birtokaikat. A király viszont most érezhette meg Nápolytól távol, hogy megvetette a lábát a magyar ugaron. Ugyanakkor az Apc-nembéliek is visszaszerezték birtokaikat a szepesi-sárosi határon. Sáros várát a Rozgonynál hű Tarkövinek adta. Utána a király Sárospatakra tért vissza és a Pataki várban honorálta Görgei Istvánéknak, a Kaplony nembélieknek, Lipóciaknak és Nagymihályiaknak a hűségüket. 1312. augusztus elején visszatért az abaúji Perénybe, ahol kinevezte Görgei Istvánt szepesi ispánnak és elrendelte a három vármegyének a tisztújítását a győztes nemesek részvételével.       Lam herceg városi polgári utódjainak kérésére 1312. szeptember 20-án Budára ment lovagolni, ahol a polgárjogokat megerősítette és ott megalapította a Lambert-bankházat a Durgethek vezetésével. Csák Máté ekkor Trencsénbe vonult vissza, s így nyugodtan elfoglalhatta Budának a várát, az Avarbástya palotáit és a Kurszánok várát. Első cselekedete az volt, hogy a Johannitáknak egy új kápolnát építtetett. Budavárának a Csák Máté palotáját elfoglalta és innen intézkedett, hogy a Tekele nembéliek vegyék át Balassa Demeter családjától Sárosvárát, míg Lubló várában Széchenyi Tamás lett a várnagy, hogy a Lengyelországba való kimenekülés útját elzárhassa.                                                                  Csák Máté új sereget szervezett és most már személyesen tört be a Szepességre és ott Szepes várost felégette. Lőcséről és Kassáról szervezett sereggel Drugeth Fülöp állította meg. Azonban oly nagy pusztítást végzett Csák Máté új zsoldos serege, hogy a Szepességen csak 1314. nyarán állt helyre a rend, s ekkor már ősszel Róbert Károly a Drugeth-bankház finanszírozása mellett újabb sereget gyűjtött és újabb szepesi-sárosi útra indult és ott újabb adományokat adott.                          Róbert Károly ekkor híveinek táborát átszervezte: 1315. január elején az Ákos nembéli Mikes lett az ispán és Sáros várnagya a Kompolti László sógora, akit a rozgonyi csata előtt Györke faluban Amádé emberei megöltek.                                               Drugeth Fülöp lett a szepesi és újvári ispán és Regéc várnagy, valamint a kassai Drugeth Bankház vezetője. Ezen pénzintézmény papi beosztottjai létrehozták Róbert Károly és János cseh király között a szövetséget Csák Máté ellen. Róbert Károly a budai seregével, a polgárság támogatása mellett visszafoglalta Visegrádot, míg János cseh király a morvaparti Veslei várnagytól a Veslei várat foglalta el, ugyanakkor a Drugethek pénzbelileg támogatták az átpártolt Dancs mester seregét és 1315. végére felszabadította Liptó, Árva és Zólyom várának vidékeit. Ebben sokat segített a szepesi szász városainak a mesterlegényekből szerveződött mesterlegény serege.     Kán László a Róbert Károly egyik legnagyobb ellensége meghalt. Csák Máté is mást jelölt új vajdának, míg Róbert Károly a Lam nembéli Miklóst jelölte ki új vajdának. Kán László fiai szövetkeztek a Borsák váradi ágával és sereget gyűjtöttek, majd Déva térségében a szebeni szász csapatokkal megerősödött Róbert Károly győzött. Ekkor a Kán László fiai a Borsákhoz menekültek. 1316-ban Borsa Kopasz is fellázadt a király ellen. Ákos fiai is szintén hol Csák Mátéhoz, hol Kán Lászlóhoz csatlakoztak. Kán László fiai belátták, hogy Borsa Kopasz sem bír már a Róbert Károly híveinek seregével, ezért 1317-ben átpártoltak a királyhoz, a Kőszegiek ellen felvonuló királyi seregben már tevékenykedtek. Utána a Vejtehi Teodor bán ellen hadrakelt, mivel az Temesvárt veszélyeztette. Utána újból megjelent Kassán, mivel Petenye a papság jelentései alapján fegyverkezett a király ellen. Ekkor a szepesi szászokkal Petenye ellen felvonultatta seregét és azok Lengyelországba futottak.     Komárom várát és annak térségét 1317-ben a budai polgárok serege a köznemesek seregével elfoglalta. Csák Máté szövetségeseit megbüntette. Most látta be Csák Máté, hogy milyen nagy kár, hogy a regélő Detre-Ubulnak nem fogadtak szót és külön-külön harcoltak Róbert Károly ellen. Ha mindannyian összefognak az Árpádház tagjai a Nápolyból jött király ellen, úgy a pápaság megbízottját a háromszori koronázás ellenére legyőzhették volna. Egyik legnagyobb baj az volt, hogy a szakszini uralkodóháznak a házassági ajánlatát mindegyik főúr visszautasította, s így nem várhattak onnan segítséget. Detre-Ubul nemesei és harcosai a Lam herceg utódjaival összeházasodtak és a külön-külön harcoló főnemesi seregnek a maradiságát nem helyeselték. Úgy 1átták, hogy Kubiláj birodalmában is fejlődöttebb viszonyok uralkodtak, ezért a városi polgársághoz és mesteremberek mellé álltak.                                                                    Detre-Ubul, aki minden kiskirálynak és Róbert Károlynak a területén közkedveltségnek örvendett és regélő útjain megfordult, úgy látta, hogy minden főúri csoport ellenséget látott egymásban, ezért ő kerülte a jelenlegi helyzetnek a bírálatát. Aba-Amádé Miklós és Dávid feleségei a gyermekekkel Lengyelországba menekültek, s minden aranyukat magukkal vitték. Amádé János kényszerhelyzetében Róbert Károly mellé állt és a többi fiai is jó útra tértek pillanatnyilag. Az elhagyott birtokokat és a jogtalanul elvett javakat a Hont-Pázmánok kapták meg.     Róbert Károly visszavonult Temesvárra. Ugyanakkor elkeseredésükben Amádé János, László és Aba-Amádé letértek a hűség útjáról és a Róbert Károly csoportja az Ákos nembéli Mikest küldték ellenük, aki Ungvár és Nevicke váraikat elfoglalta és a váralja földeket és zempléni birtokaikat elvette tőlük. Ekkor az Aba-Amádék összes meglévő utódai Ulászló lengyel királyhoz szöktek ki. Hosszas tárgyalás után 1323-ban Róbert Károly megbocsátott a Csirke nembélieknek és Ulászlót értesítette a magyar király, hogy országukba visszajöhetnek, de az Aba-Amádék nem. Detre-Ubul ekkor erdőelvét járta és a legszebben éneklő leánya, Emőke Hunyadváron a Csák nembéli Szibián vitézhez ment feleségül, aki a Vejtehi Teodor csoportjának kiűzésében nagy hősiességre tett szert. Róbert Károly is részt vett a Csák nembéli leányka esküvőjén és az ifjú Szibiánt a délvidéki határőrség parancsnokává tette. Ekkor már Detre-Ubul fiai és leányai Szabolcs-Szatmár térségében és Temesvár-Hunyadvár térségében megcsaládosodtak.                               A rozgonyi csata győzteseiből és a királyhoz hű nemesekből, valamint a köznemesekből új uralkodó réteg volt kialakulóban, akikhez még hozzájárultak az eddig háttérbe szorított Lam nembéli kézműves és városi polgárság vezetői. A Johannita rend lovagjai minden megye területén kisebb birtokokhoz jutottak, de az országban történt dolgokról Róbert Károly kancelláriáját és a Drugeth Bankházat értesítették. Ezen pénzügyi intézmény a szepességi, besztercei és szebeni szászok polgárságával szoros kapcsolatot tartott fenn.       1318. elején már csak Petenye Péter, Csák Máté és a Kőszegiek maradtak az ellentáborban. 1319-ben a német segítséggel bíró Kőszegieket győzte le Róbert Károly az erdélyi és nyírségi hadakkal és a váraikat elvette, majd a Csák Máté bányavárosai felé aratott újabb győzelmeket. 1319. és 1321. között Erdélyben zavarok keletkeztek, mert Majos ütött újabb pártos kalandot Petenyével, de a zempléni várakat Róbert Károly sorban elfoglalta, így Borostyán, Bodrogszeg és Borkó elesett. Utána Erdőelvére vonult a király Szibiánnal és győztek.                                                                             A királyi tanácsban Detre-Ubul is gyakran részt vett és ott azon értesülését kifejtette, hogy Szakszinban az először megkoronázott Csák Máté királyságához ragaszkodtak, aki szövetségben állott az Édua, Mandula és társnőinek a gyermekeivel, sőt az egyoldalú hadviselés miatt ezen királyi unokáknak és gyermekeknek birtokaihoz Róbert Károly nem nyúlt hozzá, mert nem akart hadat viselni a szomszédos országokkal. Annál is inkább, mert az országon kívüli hadviselések Róbert Károlynak egyáltalán nem voltak sikeresek. Ezért a trencséni Csákok birtokait Róbert Károly hadai nem háborgatták, de mikor 1321. március 18-án Csák Máté elhunyt, Detre-Ubult Róbert Károly elküldte a királyi temetésre azon figyelmeztetéssel, hogy a nagykorú férfi örökös nélkül való utolsó tiszta Árpádházi király minden ingóságát az avarok lakta sziléziai birtokára viheti.                         Ezzel összeomlott Csák Máté királysága. Az oldalági rokonság maradt, de az özvegy és kiskorú leányai minden jószágukat és aranyukat a sziléziai birtokukra vitték. Így a Palóc-alföld és Trencsén-Nyitra a pozsoni részekkel Róbert Károly királyságához csatlakozott. Detre-Ubul örömmel állapította meg, hogy a Csák Máté királysága vér nélkül csatlakozott a jász-síksági birodalomhoz. Innen az 1322. évben Róbert Károly a haderejét a Subicok és Frangepánok ellen vonultatta fel és sok győzelmet aratott, majd 1323-ban a Babonicok és a Horvát-országági nemesek is Róbert Károly táborához csatlakoztak, s ezáltal Szlavónia rendje is helyre állt. Ekkorra már a Róbert Károlyhoz hű nemesség is egyöntetűvé vált és Temesvárról az ország székhelyét Visegrádra tették át. Budavár és Kurszánvár nemeseihez nem nyúlt hozzá, mert azok semlegesek voltak a kiskirályi harcoktól, s így a Lam nembéliek és a Kurszán-nembéliek önként csatlakoztak az V. István leányának a nőági királyságához. Ezért nem akarta Róbert Károly a Kurszán nembéliek birtokait megbolygatni. Ezzel a Lam és Kurszán nembéliek is részt vettek az ország városainak a kifejlesztésében. Ehhez az elgondoláshoz csatlakozott Detre-Ubul nemzetsége is, aki amíg csak ereje bírta, járta az országot és az éneklő Vazulhoz hasonlóan hirdette a magyar hősies, dicsőséges múltját. Már mindenki unta és talán már ő maga is, hogy olyan sokáig élt, de még utolsó szavaival is dicsőítette Pepi fáraó egészséges étrendjét és életfelfogását, aki ép ésszel 96 évig uralkodott és 6 éves korában már ismerte a rovások tudományát és amikor az Ég fia fáraó lett, saját kézjegyével írta alá az intézkedéseit.
     Detre-Ubul a besenyő Urkundon halt meg és 102 utódja vett részt a hamvasztásos temetésen. Porait Szabolcsvárra szállították.                                                                                             Az urkundi hamvasztásos temetkezésen részt vett: Mihály fia Kállóból, Csenger László, Visk Zoltán és Deés Árpád nevű fiaival. Szabolcs Egyed mester: Bátor Béla, Borsa Demeter, Bodola Gyula és Borsova Iván nevű fiaival. Emőke leánya a férjével Szibián Jánkkal. Csinos leánya Bátori Gyulával, Ünőke leánya Szatmári Árpáddal, Piroska leánya Dévai Istvánnal és első házasságából született fiával Ecsedi Lászlóval, Füvellő leánya Somlyói Leventével, Aranka leánya Lippai Ajtonnyal, Firtos leánya Becsei Koppánnyal. A Szakszinban meghalt Gergely fiát, az unokája képviselte Karatán Jirkóval, míg a meghalt Mandula lányát annak leánya, Urkundi Zoltán neje, a kis Mandula, míg az Édua leányának fia Kátai Atilla képviselte. Ugyanis 1279-ben ezeknek a szülei a szakszini vérengzésben meghaltak. Ezek a személyek mind a Detre-Ubul és Kipcsák Éva házasságából származtak.
     A második házasságából, amit a Balog nembéli Szécsi Sarolttal kötött, már csak három gyermek származott: Hajnalka, akit Hamvay Béla vett el feleségül, Ilona, aki a híres Bebek Árpádnak neje lett, fia Gergely, aki Bátkai Rékát vette el feleségül, de nem nevezhették II. Gergelynek, ezért úgy Róbert Károly, mint Csák Máté engedélyezte, hogy a nemesi seregben Bátkai Gergelynek hívják. Ez a Bátkai Gergely (1292-1348) részt vett a rozgonyi csatában és Róbert Károlyt minden belföldi csatájába elkísérte.                                                                                                Szabolcsváron Detre-Ubult 102 utódjának a jelenlétében tették egy arany szarkofágon örök nyugalomra a Pécs városi díszes rátóban. Itt helyezték el mellette a Kipcsák ÉA-Éva-Édua felíratú szakszini rátót is, mivel neki 13 gyermeke volt és az Emőke férje a Hunyadvári Szibián Jánk szigorúan megkövetelte, hogy az anyósának porai is Szabolcsváron nyugodjanak a férje mellett. Ezen a temetésen Timur követe is részt vett, Szemtimur herceg, aki a Csák Máté temetéséről hazafelé megtisztelte Detre-Ubult azzal, hogy 1321. augusztus 20-án az Égi Uruk nevében egy imát elmondjon. Szibián Jánknak adományozta a díszes kardját, hogy ő helyette is védelmezze a Kárpát medencei Magyarországot.                                                                     Kipcsák ÉA-Éva-Édua urnáját megcsókolta, mivel a felesége révén rokonságához tartozott Szemtimur hercegnek. Ugyanis Kipcsák leányát az uruki püspök is megkeresztelte ÉÁ-nak, míg a Mari birodalombeli keresztanyja a Van-tói püspökségben Évának keresztelte meg. Viszont Szakszinban az uruki-mani gyülekezetben a kunos hangzású Édua nevet kapta.                          Mindkét temetési szertartást Róbert Károly megbízásából Szibián Jank rendezte Bebek Árpáddal, akiket a haldokló Detre-Ubul megáldott, s egyben felkérte őket, hogy a rovásban lefektetett regéit terjesszék.                                                      Mivel Szécsi Sarolt vállalta férjének, Detre-Ubulnak a küldetését, állandóan útban volt a Barcaság Rozsnyó várától a Bebek nembéli Rozsnyó váráig, közben a régmúlt időket regélte. Szemei előtt játszódott le az Anjou Magyarország megerősödése. A teleket azonban Gömörvár térségében töltötte a Rimaszécsi birtokán a Balogvár kastélyában. Vízkeresztkor ellenben mindig Hajnalka leányánál töltötte a Hamvaiak lakhelyén, míg a Húsvétot az Ilona leányának lakhelyén Pelsőc várában töltötte, vagy Rozsnyó városában, ahonnan aztán Kassán keresztül indult országjáró körútjára. Az új vezető nemesség: Garaiak, Bányfiak, Szécsényiek, Szécsiek, Nekcseiek, Kompoltiak, Görgeiek, Kállaiak, Drugeth bankárék, Lakfiak, Becseiek, Köcskeiek, Kőszegiek és Németújváriak mindenütt szívesen látták az énekmondó és regélő rimaszécsi asszonyt, aki vállalta az aranyasszonyok tisztségét.       Unokáját, a vidám Hamvai Hajnalkát Magyar Pál, a körmöcbányai bányakapitány vette el feleségül, aki Róbert Károlynak azt javasolta, hogy szüntessék meg a 35 féle pénzféleséget és Körmöcbányán verjenek a firenzei forint mintájára egységes aranypénzt és Selmecbányán meg ezüstforintos váltópénzt. Ezzel az ésszerű javaslattal Magyar Pál Visegrádon is vezető állásba került, mert ő lett a királyi kincstartó. A budai Kancellária mellett Magyar Pál 10 királyi kamarát szervezett meg a tíz nyíl szövetség szellemében. Bevezette az évi adót, a Róbert Károly-féle kapupénzt, amellyel főként a jobbágyokat sújtotta. A városi adókat a teherbírásuk szerint megszervezte és bevezette a papság nyomására az államilag beszedett pápai tizedeket.    Mivel a Kőszegiek és Németújváriak hajlandók voltak ausztriai váraikat és a kezükben lévő királyi várakat megcseréltetni a hazai váraikkal, Róbert Károly megkegyelmezett nekik, amennyiben azon fognak a későbbiekben dolgozni, hogy a bécsi külföldi kereskedelmet át fogják kevés vámmal Magyarországra engedtetni. Azonban Bécs inkább a saját hasznára dolgozott, Róbert Károly összehívta a Visegrád várában Csehország, Lengyelország és Magyarország kongresszusát, amelynek döntései alapján megnyíltak a kereskedelmi utak Kassa, Brünn és Dalmácia irányában. Ezáltal az államberendezésünket Magyar Pál átszervezte, az árutermelés és pénzgazdálkodás új irányba terelődött. Új telepítések kezdődtek a járványos betegségek miatt pusztulásban a kenézek és soltészek által. Mivel azonban Róbert Károly a pápai tizedeket is megadóztatta, a papság összeállította a bűnlajstromát és azt Rómába beadták a pápának. Szécsi Sarolt erről a főpapokat igyekezett lebeszélni és ezen fáradozásai következtében Hunyadvári Szibián Jank várában elhunyt, amikor az erdélyi püspökkel ebben az ügyben tárgyalt.
     Balogváron helyezték örök nyugalomra.                                              Balog nembéli Szécsi Sarolt egyetlen fia, Gergely felvette a birtoka után a Bátkai nevet és a Biringvárát örökölte az édesanyjától. Murányi Katinkát vette el feleségül 1315-ben és Karizira napján egy gyermekük született, amelyik fiúnak látszott, aki olyan lószerető legényke volt és 6 éves korában Detre-Ubultól a rovásokban szereplő rege-és mondavilágot örökölte, mivel Ő volt a 102 utódja közül egyedül Óm jelzésű beavatott várományos. Gyermekkorát főként a Szatmár-szabolcsi Biry várában töltötte, mivel Gergely itt kapta meg az apai örökségét. Ezért a hegyvidéken épült Biring várát kis időre a Bebek család vette át és helyette felépíttették a Biry homokvárat. Itt lett a kis Karizira a legkitűnőbb lovas. Megnyerte a pusztaszeri Pünkösdi-királyságot, s egyben Karakórumba lett vezényelve.     Karizira 1338-ban jött haza Karakórumból, mint kiváló beteggyógyító, aki a beteg nagyanyját még Hunyadváron meg tudta gyógyítani, de három hét múlva otthagyta Hunyadvárát, mivel Szécsi Sarolt férjhez akarta adni. Karizira azonban nem vállalkozott rá, mivel Karakórumban leánnyá változott, ezért mint olyan fiú-leány állapota miatt Nazirrá tett fogadalmat és nem volt hajlandó férjhez menni. Amikor ezt Szécsi Sarolt megtudta, bánatában meghalt. Hamvasztásos temetkezéssel a Balogi várba Karizira lovagolt el az arany urnával és helyezte ősi szertartás szerint örök nyugalomra.     Budavár Kancelláriájában Róbert Károly őt bízta meg, hogy menjenek el Kállayakkal Rómába, mivel a főpapság újabb bűnlajstromot küldött a pápasághoz. Itt Karizira bebizonyította hihetetlen nagy nyelvtudásával, hogy a főpapok újból a bűn útjára léptek, mivel borral és sóval kezdtek el kereskedni és Róbert Károly csupán ezt a tiltott kereskedelmüket adóztatta meg. A pápa ebben az ügyben igazat adott a küldöttségnek és a főpapság megadóztatását minden téren engedélyezte. Ez Karizira diadala volt.           Mivel a Budavár Kancellária már vesztett a jelentőségéből, mert a 10 Királyi Kamara központosítását úgy Visegrád, mint Budavár intézte, ezért Karizira, mint Óm-jelű beavatott a fennmaradásunk érdekében megszervezte a Kubiláj elgondolása szerint a Sárkányos Társaságot, amely azonban az Árpádháziaknak a titkos szervezete volt és Kambaluk, Ordosz és Karakórum beavatottjaival tartották fenn a kapcsolatot.                                                                    Róbert Károly, aki magát szintén Árpádházi uralkodónak tartotta, ennek a Sárkányos Társaságnak volt tagja és fiát Nagy Lajost ezen szövetség Budaváron apja halála előtt a Sárkányos Társaság lovagjává ütötték. Karizira megbízatásként Urukkal, Ordosszal és Kambalukkal az összeköttetést fenntartotta. Ő vezette be a nemesérc monopóliumot és külföldi szokás szerint a harmincad vámot. Ezzel az országot gazdaggá tette.                                                                                                     A Sárkányos Társaság központja Budaváron volt és minden holdtöltekor tartották az összejöveteleiket. Ők szervezték meg a Buda-Esztergom-Holics-Brünn-Prága kereskedelmi útvonalat, majd Lengyelország felé a Nyitra-Trencsén-Tessen-Krakkó és a Budavár-Kassa-Lőcse-Kárpátvára-Krakkó kereskedelmi útvonalakat s azt nagyon fellendítették. Így a baráti kapcsolatokat úgy Csehországgal, mint Lengyelországgal igen fellendítették. Ezen útvonalakat lóállásokkal és lókísérettel látták el, ennek kapcsán telepítéseket végeztek.          Budavárában ekkor az Aranybulla megújításán munkálkodtak. A nép is jobb körülmények közé került. Megtervezték a kilenced törvényt, mely abból állt, hogy minden 9 zsák búza után 1 zsák búzát kellett az új rend szerint az illetékeseknek beadni. Ezt azonban az Árpádháziak kezdeményezésére nem hajtották végre. Mivel az ország kezdett elvárosiasodni, telekadó helyett bevezették a kapupénzt. Ezzel a hadseregnek zsoldfizetését szolgálták. Ezen hadseregnek a zömét a királyi várszervezet adta. A főurak és főpapok kötelesek voltak bandériumokat kiállítani és a király rendelkezésére bocsátani. Ezek parancsnokai az erdélyi vajda, a határügyi bánok és a székelyek ispánjai voltak. Minden vármegyének a kisnemesei a vármegyék zászlója alatt vonultak hadba. A kisnemesek és zsoldosok fizetést kaptak. Amíg Róbert Károly külföldi hadviselései nem jártak sikerrel, addig Nagy Lajos a Sárkányos Társaság vezetésével diadalra vitte a magyarkai és szakszini zsoldosok beszervezésével az új magyar hadsereget.     Nagy Lajos öccsét Nápolyban az olaszok megölték, ezért elfoglalta a nápolyi királyságot, ezért a zsoldosok a tartományt kifosztották. A tárgyalásokat a magyar püspökökre bízta, ezért a csapatok jóindulatát az olasz városoknak tekintélyes összegért kellett megvenniük. A Sárkányos Társaság tervbe vette a Kubiláj elméletét, hogy legalább három tenger mossa Magyarország monarchiájának birodalmát. Vitézi seregének, családi kapcsolatainak és a Sárkányos Társaságnak köszönhette, hogy úgy a délvidékek, mint Lengyelországnak királyává lett. Erzsébet királyné is tagja lett a titkos társaságnak és ezzel híve lett a háromtengeres Magyarországnak és mindenben Karizira tanácsait követte. Ő lett a Sárkányos Társaság vezetője.          Mivel Magyarország Nagy Lajos uralkodása alatt elérte a Kubiláj elmélet szerinti háromtengeres Magyarországot, békén és nyugodtan halt meg. Budaváron temették el a Sárkányos Társaság kápolnájában.           Karizira minden vagyonát 1380-ban a Sárkányos Társaság céljaira hagyta.                                                        Karizira beavatott az ordoszi képzésen megnyerte az ordoszok vezette pusztaszeri ifjúsági Nagy-Süánt, mivel az ötnapi versengésben elsőnek bizonyult. Kerekel tanfejedelem után a tanfejedelmi tisztséget örökölte. Amikor Detre-Ubultól 1321-ben a 313. Arvisura rovásának folytatását örökölte, még nem gondolt arra, hogy a Biry várban Murányi Katinka édesanyjának kívánságára gyakorlatként lerótt 313. Arvisura lemásolásának sok hasznát fogja venni, mert a rovásokban tökéletesíthette a tudását. Főként pedig a szabolcsi homokvár környékén megtanult lovagolni. Amikor a kisnemesi ifjúság hagyományként Pusztaszeren megrendezte a Pusztaszer Pünkösdi-királysági viadalát 1330-ban, az igen kifejlett Karizira lett az első. Ennek kapcsán a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt, úgy döntött, hogy Karizira menjen az ordoszi sámánképzés és rimalány képzés beavatottak küzdelmeire.     Csak egy kis baj keletkezett. Ugyanis a fiús természetű Karizira 1335-ben megnyerte, mint beavatott az Ordoszi Nagy-Süánt és 1338. elején Karakórumból úgy jött haza, mint szojorgaktani bilge, de fősámáni beavatkozással nővé műtötték meg. Nagyanyját, amikor Hunyadváron meggyógyította, Szécsi Saroltnak elárulta, hogy nővé változott. Nagyanyja nyomban férjhez akarta adni. Ő azonban nem vállalhatta, mert nazirságot, azaz nőtlenséget, vagy Égilányságot fogadott. Nagyanyját még egészségesen hagyta ott Hunyadváron, de az bánatában az évnek utolján meghalt.
     Rómában, ahol bebizonyította a magyar főpapság bűnösségét, összetalálkozott a Kambaluk-Karakórumi Sárkányos Társaság fejével, aki megbízta azzal, hogy legyen a társaságuk nyugati megbízottja, ezért a Kubiláj elgondolása szerint Róbert Károly tudtával ő lett a keleti ügyeknek a vezetője és Visegrádon Sárkányos lovaggá ütötték. Viszont ekkor már neki is joga volt a Kambaluk hozzájárulásával, hogy Róbert Károlyt is a Sárkányos Társaság tagjává üsse. Ez Budaváron történt az Aranyasszonyok templomában.                                                               Karizira egyik legfontosabb ténykedésének eredménye lett Visegrádi Kongresszusának megszervezése, mivel előre látta, hogy a magyarságot legnagyobb veszély a Habsburgok terjeszkedési politikája részéről fenyegeti. Itt a lengyel, a cseh és magyar uralkodóházak összefogása domborodott ki a német törekvésekkel szemben. Ebben nagy szerepet játszott Szakszin szász kereskedőinek, nagypályi örmény és a móri-kun kereskedőinek az összefogása a Magyarország kereskedelmének megszervezésében. Ezen jó kereskedői egyesülésének beavatottjait a Sárkányos Társaság keretében Karizira Róbert Károly tudtával megszervezte. Ekkor alakították meg a magyar-kun kenézek és a szász-örmények soltészek szövetségét Lőcse, Budavár, Nagyszeben, Beszterce és Szamosújvár központtal.     Már az arab kereskedők is elismerték II. Géza alatt Magyarországot 72 vármegyés szervezettségével, de ehhez számították 73.-nak Lebedvárt, Jászvásárt 74.-nek, míg Besenyővárt 75.-nek, viszont Nagypályit 76., míg Asszorügyeket 77. és Etilvárat 78.-nak. Bár ezek neve a lakosok szerint változott, de zömükben 24 hun törzs szövetsége beliek voltak. A legérdekesebb város Asszorügyek volt, az Ügyek kagán és Álmos tanfejedelem városa. Ugyanis ezen város örök törvénye az volt, hogy minden 24 évben új városrészt építettek. Elsőnek a volgai németek és keleti-gótoknak leszármazottjai az Indijó-ómból visszajött szakszinok építettek egy kőből való városrészt, amelyet Szakszinnak neveztek. Asszorügyek kamlik-várost az ellenséges csapatok mindig felgyújtották, de a kőből épült Szakszin volt az, amelyet legkönnyebben lehetett újjáépíteni.          Ezt a Szakszint tették meg a besenyők a védettebb fővárosuknak a Besenyővár felégetése után. Viszont a szász kereskedők elszaporodása miatt a besenyők Géza tanácsára a besenyő-szász keveredésű kereskedőket Magyarországba vezényelte. Ezen kereskedők Besztercén építettek maguknak kereskedő várost, majd amikor elszaporodtak a besenyő szász kereskedők, Besztercebányára helyezték őket. Ebből a két szász központból szerveztette meg aztán a szász kereskedővárosok magvait: Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Szászváros térségében állította fel. Az örményekkel kevert besenyő-szász kereskedőházakat Szászrégenben és Szamosújváron szervezte meg. Ezen szász-besenyő-örmény kereskedőházak aztán felvették Lőcsén és Iglón át a kereskedelmi kapcsolatot a volt avar-szász városokkal: Boroszlóval és Lipcsével, s ezzel a ténykedésükkel megnyitották a szász kereskedők és iparosok előtt a beáramlásnak a lehetőségét. Leghamarabb a szepesi szászok áramlottak a “Szepességbe”.          Később II. Endre már kiváltságlevelet adott a nagyszebeni szász önkormányzatnak. Mindenütt kialakultak Lőcse város kezdeményezésére a fáternikost hirdető szász közösségek. A pravoszláv hittérítés elől a nagypályi szkíta-szász kereskedők Medgyesre települtek át. Lebedvárról Szászvárra költöztek. A besenyő-szász kereskedőréteg Besztercére, míg az örmény-szász kereskedők Temesvárra és Szamosújvárra vándoroltak. Midőn Kun Erzsébet lett a királynő, a szakszini szász kereskedőket Erzsébetvárosba telepítette. A legutolsó csoport Nagy Lajos uralkodása alatt jött legnagyobb tömegben Erzsébetvárosba a királyné tiszteletére. Mindezen szász rétegek mozgatását Kubiláj óta a szászok parancsnoka, Detre-Ubul végezte, ezért maradt rajta ezen Detre jelzésű szó, mivel a Szakszin városrész a Detre-Ubul és utódjainak vezetése alatt állt. Ők voltak a magyar királyoknak a keleti hírszerzői. Ők mozgatták a szászoknak nyugatról való betelepítését is.                       Budavár és Visegrád kereskedelmi rétegét azonban a móri-kun és a kun-besenyők adták. Viszont itt keveredtek a velencei, genovai, bizánci kereskedők csoportjai is a bajor-osztrák kereskedőkkel. Mivel a Kubiláj vezette Sárkányos Társaság eleinte csupán a kunok és besenyők közül választotta ki tagjait, addig Karizira révén Nagy Lajos már a nápolyi hadjáratban és főként a vajdasági bolgár és szerb hódításainál a szászok mellett a lengyel királysága révén ezen társaságba már német-avar-szász ifjakat is beszervezett.            Nagy Lajos parancsára Karizira beavatott fejedelmi lány 1349-ben az édesapja halálának első évfordulóján férjhez ment az ifjú Kállay Lászlóhoz és 1350-ben 7 hónapos házasság után egészséges fiúgyermeket szült, akit a nagy király után Lajos-Bátkának kereszteltek. Erzsébet királyné viszont haláláig azt vallotta, hogy a kis Lajos-Bátka a király házasságon kívül született gyermeke, ezért Karizirát üldözni kezdte. Ettől az időtől kezdve Kállay Lászlót Szakszinba helyezték át, mint a szászok főurát, aki a szászok mozgását intézte. Ezen áthelyezést senki sem bánta, mivel a fekete-halál, azaz pestis járvány miatt Karizira is szívesebben tartózkodott Brassó, Nagyszeben és Hunyadvár környékén, mivel így jobban biztosítva voltak a járványos megbetegedések ellen, amelyik az akkor ismert városokat végigseperte. Ez a Lajos-Bátka lett aztán Karizira után a Sárkányos Társaság fejedelme, aki állandóan úton volt Budavár-Szakszin-Etilvár, Ordosz-Kambaluk-Bagdad és Bizánc között.           Ez a Lajos-Bátka hozta létre a Nagy Lajos lengyel királyságát, bár azzal igen keveset törődött, inkább az állítólagos fiára bízta annak végrehajtását, aki a Nagy Lajos leányait férjhez adta a Zsigmond és Jagello litván uralkodóházba, s ezzel megalapította a Jagello királyi házat. Mindezek mellett Erzsébet királyné ki nem állhat a Lajos-Bátka ténykedését, ezért a kiváló képességekkel megáldott ifjú állandóan küldetésekben járt és Karizirának, valamint a Sárkányos Társaságnak a védelme alatt állott. Féltestvére, Mária azonban igen szerette Lajos-Bátkát és az édesanyjával szemben később megvédelmezte. Küldetései mellett igen sokat látott ötvösöket és szobrászokat hozatott az országba. Megszervezte az élőállat kivitelünket, a szerémségi és tokaji borok kereskedelmét. Bányavárosokat alapított. Körmöcbányát az arany-, míg Selmecbányát az ezüst- és Besztercebányát és Szepesvárát a rézbányászat központjává tette. Irányította keletről a selyem, szőnyeg és fűszerek behozatalát. Megszervezte a német, dalmát, lengyel és litván kereskedelmi utak biztonságát. Kelet felé pedig az arab és örmény kereskedelmet kifejlesztette. Erzsébetváros az öreg királyné halála után polgármesterré választotta, mivel a legtöbbet tette a város kiépítése érdekében. Az örmény Urmia uralkodónak leányát, Alagözit vette el feleségül.                 Detre-Ubul egyik legfontosabb küldetése az volt, hogy a főurak kiskirálysága helyett egy erős Magyarországnak vesse meg alapjait. Mivel Róbert Károlynak belső titkos tanácsosa lett és a külügyek vezetője, aki 1321-re az országot gazdaságilag egyesítette és megerősítette. Amíg első felesége, Kipcsák Éva családi összeköttetése révén biztosított a Kelet felé a Kubiláj-féle biztosítékot, addig a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt Lam herceg leszármazottjaként az Árpádházzal kötötte össze, s egyben a kialakuló városi polgársággal. Nagy Lajos pedig biztonsággal támaszkodhatott a Szécsi Sarolt és annak a Kállay Gergely nevű fiának a jótanácsaira. 1321. augusztus 20-án a kambaluki Sárkányos Társaság nevében Szemtimur herceg Szibián Janknak adományozta díszes kardját, amellyel lovaggá ütötte, hogy a kárpátmedencei Magyarországot helyettük is védelmezze. Detre-Ubul utóda Ilona leányának férje, Bebek Árpád lett, aki regéit terjesztette. Amikor Bátkai-Gergely és Murányi Katinka házasságából 1315-ben a kis Karlzira óm-jellel megszületett, Detre-Ubul szellemében nevelték és Ordosz-Karakórumba küldték. A regevilág terjesztését ő vette át. Az agg Bebek Árpád elképzeléseit és Magyar Pál szaktudását magáévá tette és a budavári Kancellária küldetésének tagjaként Rómába ment, ahol a Magyar Királyságot megvédte és Károly után fiát, Nagy Lajost is beszervezte a Sárkányos Társaság tagjává. A visegrádi kongresszuson Magyar Pállal élniakarásukról tettek bizonyságot a magyarság életrevalóságáról, s megnyitották a szászok hozzájárulásával az utat Brünn, Prága, Krakkó és Boroszló-Lipcse felé.  Karizira halála után a fia, Lajos-Bátka lett a Sárkányos Társaság fejedelme, aki a lengyel királyságnak Nagy Lajos által való uralkodása alatt Magyarországot nagyhatalommá tette. Az Alagözivel történt házassága révén Nagy Lajos királynak az Örményország dolgaiba is beleszólása volt. Sajnos ezen nyugati Sárkányos Társasági parancsnoki tisztséget csak 3 évig viselhette, mivel Nagy Lajos 1382-ben meghalt. A főurak széthúzása megtörtént, amit Lajos-Bátka nem tudott megakadályozni. A bánsági főurak Kis-Károlyt szerették volna királynak, de Erzsébet és Mária királynék ezt megakadályozták és a kis királyt megmérgeztették. A bánsági főurak viszonzásként Erzsébet királynét tették el láb alól. Így Mária királyné egyedül uralkodott, de a háttérben mögötte állott féltestvére, Lajos-Bátka, akinek bizalmába férkőzött Mária férje, Zsigmond, akit a Sárkányos Társaság tagjává fogadott.     Ekkor Mária királyné és Zaigmond védelme érdekében Lajos-Bátka megszervezte a Sárkányos Társaság ligáját, amelynek tagjai előtt a megkoronázott Zsigmond megfogadta, hogy nem fog idegeneket az ország területén tisztségekbe emelni. Ha a király ezen fogadalmát megszegi, akkor a Liga tagjai fegyverrel kényszeríthetik a Zsigmond-vezette Sárkányos Társaságot a Liga-szerződés pontjainak betartására. A liga hatalmas hadsereg felett rendelkezett, melyre Zsigmond és Lajos-Bátka támaszkodott. Megtörték a Horvátiak, Lacfiak erejét és az elkobzott birtokokkal a Garaiak csoportját jutalmazta. A főurak ekkor összeesküdtek Zsigmond ellen és 1401-ben elfogták, éppen akkor, amikor Lajos-Bátka Urmiában tartózkodott, hogy Timur-Lenk seregeinek Ankara elleni felvonulását elősegítse. A pillanatnyilag győzelmes főúri csoport ekkor Hedvighez és a Habsburgokhoz fordultak a trónnak betöltése érdekében, mivel Zsigmondot meneszteni akarták. Kimenekítése ellen Siklós várába vitették. Ebben az időben a török szultán 1402-ben csatát vesztett Timur-Lenk mongol hadaitól, de Zsigmonda fogsága miatt nem tudott felvonulni a Sárkányos Társaság szövetsége érdekében a törökök ellen, s így a szultán a mongolok fogságába került, de Zsigmond nem tudta a pártoskodó főurak miatt a délen uralomra került török haderőt megsemmisíteni. A német származásású főurak egyáltalán nem törődtek Magyarország érdekeivel, s így nem támadtak a törökre. Ekkor Lajos-Bátka hírtelen hazajött és új Ligát kötött Garai-Cillei csoportjával, mivel Kis-Károly főúri csoportja még a törökkel is szövetséget kötött Magyarország királynője, Mária ellen.                                                      Zsigmond a széthúzás miatt 1389-ben csatát vesztett Rigómező térségében a törökökkel szemben. Ekkor Zsigmond keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen, de a mainzi érsekség ellene volt Magyarország megerősödésének és kevesen gyűltek össze és 1396-ban a döntő ütközetet Nikápolynál elvesztették, mivel a németek lemondtak a törökök terjeszkedésének megakadályozásáról. A nápolyi párt ekkor fellázadt és Zsigmond csak a Garaiék csoportjával tudta megmenteni koronáját. A németek csoportja ekkor ejtette fogságba Zsigmondot és Jagello, vagy Habsburg királyt akart. Lajos-Bátka kiküldetési győzelme hiába sikerült az ankarai csatával, mert az ország erejét a nápolyi pártok felszámolására kellett fordítaniuk. Ezt a pártot felszámolták. A pápaság ekkor Lászlót akarta a püspöki karral uralomra segíteni. Zsigmond csoportja ekkor megerősödött és a püspöki kar nyugatra  futott. Ezért 1404-ben kihirdették a nemzeti egyház létesítését, amely a pápától teljesen független lett volna. Ez Lajos-Bátka utolsó diadala volt.        Zsigmond megtiltotta a pápai adók és tizedek beszedését. Megtiltotta a pápa által illetéktelenül érseki és püspöki székekbe ültetett klérus jövedelmeit. Lajos-Bátka a rendeletek bevezetőjének magyarázataként az ország tudtára adta, hogy milyen módon zsarolják a mainzi érsekség és a pápaság hívei ügynökeik révén az ország lakosait súlyos egyházi fenyítésekkel, kiközösítésekkel, kiátkozással és az egyházi adóknak a végrehajtásával. Felrótta a mainzi érsekség beavatottjainak, hogy illetéktelenül beleavatkoztak az ország belügyeibe a pápai székek felhatalmazásából. Királyi koronánkat másra akarja átruházni, ezért meg kell tagadni a pápai székek rendelkezését és ezt az ország védelme érdekében minden helyen és a templomokban is ki kell hirdetni! A rendelkezést megszegő papokat és püspököket a király elfogatta és helyükre magyar származású egyházi embereket ültetett. Az egyházi birtokok jövedelmének nagy részét magának tartotta meg és nem engedte az ország területéről a többit sem kivinni. Főkegyúri jogait a kostanzi zsinattal is elismertette, ahol kihirdették: “A zsinat tekintélye a pápáé felett áll!” Ekkor a már 64 éves agg Lajos-Bátka budavári Kancelláriájában az alábbiakat rótta le a Sárkányos Társaság Arvisurájában:  Az 1414. évi Kostanzi zsinattal a Sárkányos Társaság egyik célja sikerült, mert felszabadultunk a pápaság és a mainzi érsekségnek a befolyása alól. Lam herceg utódainak felhívására Zsigmond és Kancelláriája kezdett a városok gazdasági erejére támaszkodni. Ezért 1405-ben a városok és mezővárosok küldöttségét megbeszélésre hívta össze. Ezen a megbeszélésen orvosolta panaszaikat és egységesítette a kereskedelmi mértékrendszereket. Intézkedett a vámkérdésről és az iparosok megsegítésére és az ipar fejlesztésére tett sok hasznos intézkedéseket.                                Elrendelte, hogy úgy keletről, mint nyugatról magyar, avar, kun és szászokkal kevert 24 hun törzsszövetségi iparosokat telepítsenek be az országba, hogy a törökök elleni küzdelmet annak idején fel tudjuk venni. Örömmel kell látni ebből a célból az idegenajkú iparosokat is. Budavár és Kurszánvár mintájára minden városban egységes Jogkönyvet kell felfektetni. El kell rendelni minden városban a fémiparosok szétválasztását: harangöntők, sarkantytúsok, lakatosok, tűcsinálók, vasöntők, szerszámkészítők és kovácsok mesterségének szétválasztására. Kurszánvárt építőmunkások önálló szakmánként állítsák fel a csoportjaikat: kőművesek, ácsok, kőfaragók, téglavetők, téglaégetők és útkövezőknek mesterházaira. Ugyanúgy a bőrkészítők, papucskészítők, bocskorosok csizmadiák, cipőkészítők is külön csoportot alkossanak, a szövő-fonó-szabó iparosok egyes ágazataival együtt.         Ezen a budavári tárgyaláson Zsigmond és Lajos-Bátka figyelemmel volt a kereskedelem kifejlesztésére is. A határszéli városok: Zágráb, Szombathely, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa Brassó és kedvenc városa, Temesvár tőle nyerték árumegállapító jogukat, amely szerint a külföldi kereskedők csak a határig hozhatták az áruikat, de az ország belseje felé csak a magyar városok kereskedőinek közvetítésével volt lehetséges. Ez a polgárság megerősödését hozta magával. Ez az intézkedés azonban már akkor is gyanús volt, mert a kereskedelem célja eddig is az volt, hogy a rendelkezések áthágásával szerezzenek maguk részére minél magasabb hasznot. Ezért Lajos-Bátka keleti tapasztalata alapján felállították a vámőrségeket a fontosabb útvonalak mentén. E célból legalkalmasabbak voltak a besenyő-szász-örmény-móri-kun ifjú katonaviselt korú kereskedők. Megszüntették a kereskedelmi ügynökök hálózatát. Ezen a tárgyaláson megszervezték a hadsereget is.    Az eddigi gyakorlat szerint a hadsereg zömét a királyi vármegye katonáskodó népei tették. Utána Róbert Károly alatt a királyi haderő helyett a főúri bandériumok léptek. Utána a főúri és főpapi seregeknek a katonai szolgálatra kötelezett jobbágyok seregéből és zsoldoskatonák tömegeiből állott a hadseregek zöme. A király és királyné csapatain kívül a nádor, a vajdák, a bánok és az ispánok is kötelesek voltak a főurak magánhadseregével együtt katonaságot kiállítani. A kisbirtokos rétegek azonban nem tudták a katonáskodás terheit sokáig viselni, ezért zsoldot kaptak, vagy pedig a jobbágyaikat fokozatos szolgálatra tudták besorozni. Róbert Károly után Nagy Lajos is minden módon igyekezett a kisbirtokosok segítségére sietni és a külföldi zsoldoskatonák mellett igyekezett a kisnemeseknek zsoldot fizetni. Erre szolgált a kilenced törvény, amely a katonaság fizetésére szolgált. A gyakori háborúskodás miatt úgy Nagy Lajos, mint Zsigmond elzálogosította a királyi birtokokat, s így a 20%-os királyi birtok már 6%-ra csökkent. A nagybirtokok azonban 60%-ra nőttek az ország területéből, viszont a középréteg, akikre a királyok támaszkodtak, állományilag változatlanok maradtak.
     A ligák harca a királyi birtokok zálogbaadását eredményezte. A főurak kölcsönt adtak a királynak, s fedezetül újabb birtokokat kaptak. Karizira halála után 1380-tól a bánságokban sok birtokot elzálogosítottak a királyi Kancellária által és ezek a zálogosítások mindinkább folytatódtak. A bányákból származó jövedelmeket, a pénzverések jövedelmét, a harmincadvámot és a városok adószedését is elzálogosították. Sok helyen kikényszerítették a kapuadó és katonaállítási kötelezettség megszüntetését. Ebből azonban a parasztságnak semmi haszna nem volt.                           A nagybirtokosoknak Zsigmond a bányák jövedelmét is elzálogosította, így ezek nagy hatalomra tettek szert. Az Árpádházi Szibián Jankok családjából Demők lett a köznemesek és harcos-jobbágyok parancsnoka, tagja lett a Sárkányos Társaságnak, aki nem helyeselte Zsigmond pénzrontási és zálogosító törekvéseit abból a szempontból, hogy elnyerje a nyugat-római császárságot. Ugyanis Zsigmond nyugati mintára elrendelte 1397-ben, hogy minden 25 telek után az ország jobbágyainak egy lovaskatonát kellett kiállítani, ami ellen Szibián Demők tiltakozott. Demők és Lajos-Bátka még mindig fenntartotta a kapcsolatot a Kubiláj-féle Sárkányos Társasággal, akik az egyesült mongol-örmény hadakkal nyugtalanították a törökök előretörését. Zsigmond, hogy a zsoldos haderejét megnövelje, eleinte 30 telek után követelte az egy zsoldoskatona kiállítását, de ezt a Sárkányos Társaság leszavazta. Ekkor Zsigmond a 12 főúri tagságot 24 tagúra felemelte és német-cseh-osztrák urakat is belevont a Sárkányos Társaságba, ezzel a Lajos-Bátka és Demők vezette magyar többséget megszüntette. Így 1408-ban a magyar irányítás megszünt.
     Zsigmond a Sárkányos Társaság székhelyét azon pillanatban, amikor 1410-ben elnyerte a Római királyi címet, áthelyezte Bécsbe. Szibián Demők tiltakozására 1413-ban az országban lévők tiltakozására Magyarország kormányzását 21 Sárkányos Társaságbeli főúrra bízta, míg Bécsben a 3 főúrral megindították a harcot a római-német császárság címéért. Ezért ezen kisebbségi 3 fős baráti körével nyugaton újabb Sárkányos Társaságot szervezett céljainak érdekében.     Lajos-Bátka és Szibián Demők a szabadok parancsnoka 1414-ben még részt vett a konstanzai zsinaton és a megüresedett püspöki székeket magyar főurakkal tölttették be, s ezzel a hazai Sárkányos Társaság megerősödött. Lajos-Bátka ekkor rosszul lett és testvérével, a három Kállay László gyermekeivel Hunyadvárra ment magát gyógyíttatni. Szibián Demők vitézsége és házassága révén elnyerte a Hunyadi vitézi nevet és úgy a Zsigmond-vezette, mint a Lajos-Bátka irányította Sárkányos Társaság jóindulatát kiérdemelte. A 21 főúr előtt megesküdött, hogy úgy maga, mint az utódjai és rokonsága részére kötelezővé teszi, hogy az országot úgy a törökkel, mint a németekkel szemben megvédi.                                         Amikor 1415-ben Lajos-Bátka meghalt, Szibián-Hunyadi Demők megesküdött, hogy Detre-Ubul küldetését valóra váltja és a rege-monda világunkat széles körben a szabadok között terjeszteni fogja, és mint a köznép parancsnoka, a harcos jobbágyokat hazafias szellemben fogja nevelni.   Szibián Demők a Lajos-Bátka halála után Kambalukba az ifljú Kállay László vezetésével elküldte a 313. Arvisurát a Detre-Ubul küldetéséről, hogy onnan a beavatottak Élet kegyhelyére továbbítsák. Még a küldöttség nem tudott róla, hogy Szibián Demők Temesvárnál 1416-ban elesett.                                                                                    Kambalukban és Ordoszban a beavatottak székhelyen ígéretet kaptak arra vonatkozólag, hogy Szibián Demők a szabadok parancsnoka, aki egész rokonságával Zsigmond királytól a Hunyadi előnevet kapta, legyenek a keleti Sárkányos Társaság harcosai és Ordosztól soha ne szakadjanak el. Az ordoszi besenyő központból 12 besenyő és kun ifjú kísérte el Szibián-Hunyadi Demők küldöttségét, akik Szakszinban és Jászvásáron telepedtek meg. Ezen csoport gyakran belovagolt Kolozsvárra és Hunyadvárára, ahonnan értesítéseket továbbítottak Ordoszba. Hírvevő Kállay János felesége, Nagita lett.          A Sárkányos Társaság Zsigmond mesterkedései miatt több ágazatra szakadt, mivel Zsigmond el akarta nyerni a római császárság és a római-német császárság címét és ezért minden pénzt áldozott. Ezért a Dunántúl és Avaria beavatottjai elszakadtak a Sárkányos Társaság igazi céljától és a Zsigmond elgondolása szerint több irányzatra szakadtak. Nagita mindezeket Ordoszban jelentette.  A Hunyadiak közül az ifjú Hunyadi János óm-jellel született és beavatottként szervezte meg a keleti Sárkányos Társaságot. Míg Zsigmon király irányította a magyar hadak harcát a törökökkel szemben, gyakran csatát vesztettek, de amikor az ifjú Hunyadi János lett a délvidéki határőrség parancsnoka, a Szibián Demők és rokonsága az ifjú Hunyadi János mellé állt. Hatalmasra nőtt vagyonával és lelkes harcosaival felvette a törökök ellen a küzdelmet és a jászvásári kun és szakszini besenyő különítmények csak jó híreket közölhettek az Ordosz beavatott központjával. Ellentétben a nyugati, Zsigmond-féle Sárkányos Társaság csupán magánérdekek intézményévé süllyedt és céljaiban több csoportra szakadt.                                             A Hunyadiak vezette Sárkányos Társaság a Zsigmond különcködése miatt és főként háborús veszteségeiért elszakadt a nyugatiak széttagolt Sárkányos Társaságától és minden erejét a haza védelmére irányította. Zsigmond pedig a Garaiakkal és Cilleiekkel osztozott a nyugati Sárkányos Társaság vezetésében. Viszont a nyugatiak Sárkányos Társasága olyan erős lett, hogy három pápát a pápai trónról letett és egy negyediket választtatott meg. Hozzájárultak Husz János megégetéséhez és ekkor összefogott Zsigmond a pápasággal a lázongások miatt. Ezért a lázongások Magyarországra is átterjedtek. A Sárkányosok egy része a parasztokkal Moldvába menekült. Hunyadi János a parasztjai élén zsoldosvezér lett, majd szörényi bán, erdélyi vajda és temesi főispán és hősiességével az ország leghatalmasabb főura lett és vállalta a törökök elleni hadsereg fővezérségét.    Hunyadi János vette át Detre-Ubul küldetését.                                                                                             Nagita viszont Ordoszban a 313. Arvisurát befejezte.



                                                                                                             (A 322. Arvisurából)
     MÁTYÁS KIRÁLY FEGYVERGYÁRTÓ SEREGE
     A Baskír-Magyarországi sámánképzésen Guba lett az első, Badil a második. Amikor jelentkeztek Kürt fejedelemnél, hogy Mátyás királytól kérjenek segítséget a mohamedánok meg az orosz fejedelem ortodox papságának erőszakos térítése miatt, Kürt fejedelem a mescserföldi Győrbe (Kievtől északra, a Gyeszna partján fekvő Győrbe) irányította őket.          De Győr mescser székhelyt akkorra az ortodox papság már felgyújtotta. Erre két ács: Bikki és Balkár kíséretében Etilvárra, a mai Asztrahánba mentek. Ott a sámánok, Atbasár és Katun, kinevették őket, hogy nem tudtak bemenni Kevevárába, a mai Kievbe. Bajmóc sámán meg elmondta, hogy két kőfaragó, Suba és Galga bátyjukkal, Ogurdással nem sokára útba indul Kuma-Magyarországból Mátyás király fekete seregébe, de sok más magyari harcos is a Duna mellett akar új hazát keresni. Suba és Galga a kaukázusi Magyarkán Kara-Kupán kőfaragó családjának segített felépíteni kőből egy házat és utána Ogurdás bíztatására elindultak Mátyás király udvarába.                                          Ogurdás útközben elmondta, hogy Mátyás először a nagyurak portáin teremtett rendet, még a nagybátyját, Szilágyit is lecsukatta engedetlensége miatt. Szabad költözködést engedélyezett a szegényeknek. Giskra huszita vezért pedig ki akarta üldözni az országból.           Ogurdás is akkor járt a fekete sereggel Ózdon, amikor Vadna várából készült kiverni a huszitákat. Ózdon is ugyanúgy beszéltek a népek, mint Kuma-Magyarországban. Mátyás király a Csákányi és Pataki család fegyverkovács műhelyében két hét alatt készítette fel fegyvereseit a Giskra elleni háborúra. Egy év alatt el is hagyták a husziták Vadna, Varbó, Galgóc és Sajónémeti várát. Utána a Csákányi nemesek alaposan megszervezték az úzok fegyvergyártását a fekete sereg részére. Nagyrőcze, Jolsva és Ózd, valamint Rozsnyó fegyvergyártóinak a fegyvereivel szerelték fel Mátyás király seregét. A sebesült Ogurdás most gyógyultan visszajött, hogy Kürt fejedelem küldötteit Mátyás királyhoz vezesse.          Éppen akkor érkeztek Kolozsvárra, amikor Mátyás megkapta ajándékba a város aranykulcsát és Görgényi Piroskát belső szolgálatra cselédnek. Ekkor a messzi földről érkezett sámánok: Guba, Balkár, Bikki, Atbasár és Katun mind beálltak a fekete seregbe és részt vettek Sabác bevételénél. Badil, Bajmóc, Suba és Galga aztán Ogurdás vezetésével végvárak építésénél dolgozott. Kara-Kupán pedig beállott kis­papnak, mert nagyapja, János püspök megígértette utódaival, hogy egy fővel mindig képviseltetni fogják magukat Magyarországon. Kara-Kupán Esztergomi kispappá lett.                                                              Kara-Kupán kitűnően megtanult latinul és Mátyás megbízásából előbb Janus, majd Hipolit esztergomi érsek belső embere lett.        1475-ben a Kuma-Magyarországi megállapodás alapján Ogurdást, Badilt, Altbasárt, Katunt és Bajmócot a királyi vár testőrségébe helyezték át. Guba, Galga, Suba és Balkár először Budavára, majd Visegrád nyári palotájának építésénél dolgozott. Guba sámán egyszer jó kedvében találta Mátyást és előadta neki az őshaza sámánjainak kérését, Kürt fejedelem üzenetét. Mátyás érdeklődve nézte a rovásokat, majd Guba kőfaragó csoportját Budavárába rendelte. Ott Kun László hagyatékának mélyén találtak három aranylemezt, amelyek Kürt fejedelem rovásaihoz hasonló jelekkel voltak kiverve.           Az aranylemezeken lévő írást az ogúz származású Ogurdás tudta legkönnyebben elolvasni. Ezért Mátyás őt bízta meg, hogy Antonio és Bonfini mesterek példájára írja meg rovással a Hunyadi-ház rövid történetét úgy, ahogyan a király életének egy részét Szendrő, Galambóc és Jajca ostroma alkalmából személyesen is látta, vagy ahogyan az egyszerű közemberek beszélnek róla.  Ogurdás a megbízásnak eleget tett, de a 322. Arvisurát is lerótta, Kürt fejedelem és Kuma-Magyarország sámánjai részére. A rovásos históriát Mátyás király, mint különleges ritkaságot, olykor vendégeinek is megmutatta.                          A nyáridőt Mátyás, ha nem volt hadban, leginkább Visegrádon töltötte. Beatrix kívánságára az olaszok oda még gesztenye-erdőt is telepítettek, Mátyás viszont Nagymaroson telepített gesztenyést és málnás kertet.                                                    Amikor megérkezett az 1475-ös sámánképzés egy csoportja, Kürt fejdelem sürgető levelével, a küldött sámánok: Csala, Boda, Gubacsi, Kupa és Kopácsi Ogurdásnál és Gubánál jelentkeztek. Ogurdás azonnal a málnáskert telepítéséhez és gondozásához osztotta be az újonnan érkezőket.      Ebben a málnáskertben lakott Görgényi Piroska és kishúga. Beatrix kiüldözte őket Mátyás közeléből, Mátyásnak viszont az akkori ősi szokások szerint meg kellett tartania azt, akit kedveskedésből adtak neki. Így aztán Piroska az öt sámán-kertésznek lett a vezetője.                                                                                                Kun László rovása szerint az ősi törvény előírja, hogy magtalan királyi házasság esetén az uralkodónak “magot kell fogni a belső cselédei közül”. Ezt a törvényt Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet is ismerte. Nagyon megörült hát, amikor az avar alapítású Boroszló városából Mátyás egy ötvös mester Baraba nevű leányát hozta magával belső szolgálatra. Ettől a szép leánytól született Mátyásnak 1473-ban egy kisfia. A gyermeket Szilágyi Erzsébet Corvin Jánosnak kereszteltette.                                                 A málnásból indult Ogurdás majd minden hónapban Ózdra a Csákányi mesterhez, hogy megrendelje tőlük a fegyvereket.         Beatrixet gyermektelen volta is Piroska ellen hangolta. Egyszer, amikor Mátyás az osztrák háború miatt távol volt Visegrádtól, a második szülésben levő Piroskát az olaszokkal megmérgeztette. Gyűlöletét az érlelte tetté, hogy Szilágyi Erzsébet 10. Születésnapján Corvin Jánost maga mellé ültette, mint trónörököst. Piroska meghalt, de a gyermeket a sámánok megmentették. Gubacsi felesége azt állította, hogy ikerfiai születtek.                                                                                               Piroskát Kara-Kupán sámán szertartás szerint temette el a nagymarosi gesztenyésben. Guba fősámán csoportja a kis Mátyást Kürt fejedelem udvarába vitte, annak bizonyságául, hogy Mátyás nem feledkezett meg a Kürt fejedelemnek tett ígéretéről.      Amikor Mátyás megérkezett a győztes csatából, csupa rossz hír fogadta: az olasz udvaroncok gyilkossága, meg Ogurdás beszámolója arról, hogy Hipolit és Bonfini gyanús kapcsolatban áll az osztrák származású pápával.                           A kis Mátyás Kürt fejedelemnél maradt, Hunyadi László pedig Gubacsi sámán családjánál nevelkedett. Mátyás király a gyermek anyjával együtt meglátogatta a kis Lászlót és úgy intézkedtek, hogy ezt a gyermekét is vigyék ki az országból Kuma-Magyarországba Jeretán fejedelemhez.    Az 1485. Évben a bécsi győzelem miatt nagyon megromlott a pápaság és Mátyás király viszonya. De más fejlemények is voltak. Ogurdás arról tájékoztatta Mátyást, hogy Podjebrád cseh király Jagello Ulászlónak ajánlotta fel a trónját, ha Ulászló Mátyás ellen szövetségre lép vele. Mátyás erre követeket küldött III. Iván moszkvai nagyfejedelemhez azzal az üzenettel, hogy lépjenek szövetségre Jagellóék ellen. Ez 1488-ban meg is történt. Kara-Kupán, aki Mátyás követségének egyik tagja volt, arra is megkérte III. Ivánt, hogy segédcsapatai között engedje át Kieven (Keveváron) Kürt fejedelem kis seregét is, hogy Ulászló csapatait ezzel ollóba fogják. Kara-Kupán ekkor sámán társaival együtt megfordult Kürt fejedelem udvarában is és hazatértükkor jelentették a királynak, hogy a kis Mátyás él.                       Mátyás ekkor Ogurdás csoportját belső szolgálatra osztotta be. Minden szerdán megbeszélést tartottak Kara-Kupán udvari káplánnál. Itt Mátyás őszintén kiöntötte a szívét: szeretné legnagyobb fiát, Corvin Jánost utódjának kikiálttatni, de ennek legnagyobb akadálya a papság. A hármas Magyarország kedvenc témája volt Mátyásnak. Ilyesmiről tárgyalgatott is, de amikor Ogurdást Kürt fejedelemhez küldte, Ogurdás nem Kieven, hanem Jeretán országán keresztül ment. Mert III. Iván minden levelében Jugria fejedelmének címeztette magát.     Ogurdás aztán visszatérve jelentette, hogy III. Iván már engedett korábbi buzgalmából és hittérítés címén nem öldökli Kürt fejedelem alattvalóit; a kis Mátyás pedig szépen fejlődik. A kis Lászlót Jeretán fejedelme az öthegyen neveli, hogy mindhárom birodalomban legyen egy-egy királyi utód.                                                Mátyás életét az is keserítette, hogy a papság Corvin Jánost is, és a Bécs közelében lakó édesanyját is meg akarta mérgezni leányaival együtt.            Mielőtt Mátyás a hármas Magyarország gondolatát megvalósíthatta volna, nyugati uralkodó körök a római papság tudtával megmérgezték.
     Ogurdás, Suba és Galga összehívta a sámánok tanácsát a visegrádi zenélő kúthoz és az 1490. év aranyasszony ünnepén feleskették Csala, Kopácsi és Gubacsi sámánokat, hogy Mátyás király gyermekeit, mint saját gyermeküket, felnevelik, hogy így Mátyás vére, amint a királyi mag törvénye megkívánja, soha ki ne pusztuljon.
     A főurak Corvin Jánost a királynak tett esküjük ellenére sem tették meg királynak és a Mátyás által engedélyezett szabad költözködést is megtiltották. Kara-Kupán és a sámánok tanácsa, hogy a nyugati papság megígérte Beatrixnek, ha leendő második férjével, Ulászlóval a papságnak minden tervét megsegítik, az osztrák pápa hívei Bécset felszabadítják a magyarok uralma alól.                                                                                            Beatrix is csalódott: Ulászló a pápának tett ígérete ellenére nem vette el, leánykori bűneire és magtalanságára való hivatkozással. A pápaság ellenben elérte a célját, mert a papság hatalma Magyarországon nagyon megerősödött.                                       Kara-Kupán és a sámánok elhagyták Mátyás király egykori birodalmát. Kara-Kupán levetette papi ruháját és újra sámán lett. Megnősült és a Kur folyó partján telepedett le. Amikor Mátyás feleségétől az avaros arcú Baraba-Borbálától elbúcsúztak, megköszönték neki, hogy a bécsi győzelmet elősegítette.                                                                                           Ogurdás úgy, mint addig tette, minden hónapban végigjárta a kabar-és palóclakta fegyvergyártó helyeket és szomorúan mondta, nem kell több fegyver a Fekete seregnek, mert leáldozott Mátyás király szerencse-csillaga. Felvette a Kuna nevet. Ózdon halt meg 1495-ben. Az ózdi sámán-kegyhelyen temették el.




     MÁRIA-TERÉZIA ÓZDON                                                             (A 336. Arvisurából)
                                                                                                             Balkár sámán rovása
                                                                                                             1760-1765

     Baskíria népe 1740-ben fellázadt a hittérítők ellen. Vezérük, Kara-Szakál anyai ágon Gyarmat törzséhez tartozott. Amikor az ortodox papság Baskíria szabadságharcát leverette, a maroknyi baskír-magyarság többsége a Visera melletti manysiföldre vándorolt; a Jenő törzsbeli kisebbik része Balkár sámánnal nyugat felé vette útját.           Kara-Szakál a Tebol melletti csatából kaza-hun földre menekült. Ott egy darabig Kusum népe rejtegette. Innen kerülő úton visszajött Baskíriába, de a papság besúgói rajtaütöttek. Egy teljes napig tartott a harc Füzesgyarmat körül. A végén a papság vitézei visszavonultak.            Kara-Szakált a gyermekei találták meg a csatatéren. A közeli falu népe rejtegette és ápolgatta, majd amikor felgyógyult, két fiával az Uralba menekült. Nem vitt magával semmi más fegyvert, mint a kardját és a csatakürtjét, amit Gyarmat törzsének vénei a szabadság kürtjének neveztek.                                                                                Egy reggel már nem volt semmi ennivalójuk, ezért fiait ott hagyta a barlangban a tűz mellett, s elment halászni.                      Fogott is a Jajvában egy tarisznyára való halat. Nagyon belémerült a halászásba és nem vette észre, hogy közben egy medve a tarisznyában levő halat dézsmálja. Megfújta a kürtjét. Erre a medve elfutott az erdő felé. Kara-Szakál visszatért a gyermekeihez. Amikor a barlanghoz ért, meglepetve látta, hogy fiai egy medveboccsal játszanak. Nemsokára megjelent az anyamedve is, de Kara-Szakál leszúrta a kardjával. Nemsokára megérkeztek a lovasai is, kordélyon hozva a kis bocs apját is.                    Az öreg táltos a barlang előtt tartotta utolsó medvetorát. Mire eljött a tavasz, meghalt; testét a barlang előtt a legmagasabb nyírfára kötötték. Az ifjú Balkár táltos téli ráérő idejében egy új bálványt készített, a régit pedig új kegyhelyük szentélyében helyezték el. Ettől kezdve minden évben egyszer eljöttek a szent barlanghoz és áldozatot mutattak be a Világ-felügyelő Aranyfejedelemnek, az ifjúság Hadur-Tóremjének. Kara-Szakál gyermekei innen a Tura-vidéki Vasbálvány tájára költöztek.           Balkár 5 éves sámánképzés után a Jenő törzsbeli ifjú táltosokkal elindult Magyarország felé, kötelező rokonlátogatásra.              Mescser földön áthaladtukban újabb sámánok csatlakoztak hozzájuk. 1765. nyarán értek a Doma sámán rovásából ismert Ózd kegyhely biztonságos vidékére. Ózdnak ekkor nagy eseménye volt: a vasfinomító földesúr fogadta az uralkodót, Mária-Teréziát, aki ezt a hívét még testőri szolgálatának idejéből ismerte.
605
     Ózd kegyhely ebben az időben a Csákányi nemesek leányági leszármazottainak, a Patakiaknak a birtokában volt. A harmincéves nagy kolera járvány idején csak egy leány, Zsuzsánna maradt meg közülük. Zsuzsánna a Bethlen Gábor segítségére idejött Sturmán Márton svéd stellárhoz ment feleségül. Ebből a házasságból származott a vasgyártó, Nagyrőce, Jolsva, Vashegy és Szirk környékén elterjedt Stellár-dinasztia. Az övék volt az ózdi vasfinomító is.          Sok fegyvert készítettek. Nemességet is nyertek.                                                         Sturmán Andrást 1744. július 29-én Gömör megye testőrnek küldte Bécsbe. András, Mengyi Arzén legényével együtt hamarosan közkedveltségnek örvendett a Burgban. Mária-Terézia férje egyszer olyan helyzetben kapta Andrást, hogy nem volt más kiút és Andrásnak feleségül kellett vennie Czékus Évát, azt az udvarhölgyet, aki akkor szolgálatban volt.                               A hétéves háború után Mária-Terézia 1765-ben országjáró körútja során Ózdot is felkereste. Kíváncsi volt rá, mi lett Andrással és Mengyi Arzénnel. Stellár András végigkísérte a királynőt a gömörmegyei vasgyártók városaiban.                                   Balkár egyszer megkérdezte Mengyi Arzént, hogy milyennek tartja a császárnőt, aki azzal tisztelte meg, hogy otthonában töltött egy éjszakát. Arzén azt felelte: “Olyan, mint a hideg kút.”                                                                                             A rokonlátogató sámánok egy darabig követték a császárnő kíséretét, majd Körmöc kegyhelyét keresték fel. Itt egyik társuk, Udmurt-keremet vadászat közben egy szakadékba zuhant és szörnyethalt. Egy kőszikla alatt temették el. Nyughelyét a sámánok kegyhelynek nyilvánították és a kőfalon Balkár rovásaival hagytak örök emléket ottjártukról.                                            Mivel Andrásnak Bécsben volt bejelentett vasipari engedélye reá nem vonatkozott semmiféle vámkorlátozás. Nagyrőcén, Szirken, Turcsokon, Ózdon, Vashegyen, Jolsván és Kúntapolcán készített vasgyártmányait az egész birodalomban szabadon értékesíthette. Az úz vasgyártók ezen a hámorokban gazdag vidéken helyezkedtek el, de a lerakatuk Ózd kegyhely környékén volt. Debrecen, Várad, Szolnok, Pest és Bécs felé innen indultak ki furmányosaik a vastermékekkel.                                     Balkár sámán csoportja 5 évi rokonlátogatás után visszatért Baskíriába. A rokon népek között tett látogatását versben énekelte meg.








     MIT HOZ A JÖVŐ?                                                                        344. Arvisura
     Kambaluki beavatott jegyzetei az                                                        Szuszi rovása
     Élet templomából

     Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet templomának tudói közé javasolták. Itt hamarosan tanfejedelemmé lett és előadásai nyomán Szuszi beavatott az alábbi vázlatokat készítette. A mesevilágnak is megvannak a maga történelmi igazságai, mi beavatottak ismerjük minden mese rejtett értelmét. Regevilágunkban pedig meghagyjuk, s a nép így tudja, de így is van megírva.      A végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd ez a tűz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt. A tízezrediknél, a Tyumen felhőnél láng csapott ki belőle és csillagok képében az égboltra szóródott.                                                                Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt és apja elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára. Sis-Tórem az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a nagy mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért Sis-Tórem a tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a vasforraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett. Mérgében az üst széléről lekapott egy-egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemit, az égiek szolgálólányát és megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra.  Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem volt az úzok védelmező asszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők közé gurította. Hét fia kereste ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem lánya a vízből búvárkacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-Anya ott virágzó életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld.           Kaltes asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult el annak idején mindent termő hazánk, Ataisz is. Kaltes asszony azonban megígérte, hogy Földünket időnként meglátogatja az ő tűzgolyóján teremtett égi gondolkodású emberekkel, hogy azok mindenben megsegítsék Joli-Tórem földjét.            Az üstökös sárkánykígyók azonban sok bajt okoztak. Tűzcsóváikkal sokat szétvertek a holdacskák közül és a menykövek a Föld testébe fúródtak. A vöröshasú Cethal ilyenkor mindig tűzesővel árasztotta el a Földet és megremegtette. Kaltes asszonynak volt elég baja, hogy rendbe hozza a Föld életét. Égi embereivel gyakran meglátogatta a Földet és azok sok mindenre megtanították a földi embereket. Végül házasságra is léptek a földi emberekkel. Ennek folytán a földi emberek agya is tágulni kezdett és lassankint képesek lettek arra is, hogy átvegyék az égi emberek gondolkodását és ezáltal elviselhetőbbé tegyék a földi életet. Mindenek előtt az állandó éhezésnek véget vetve, meg kellett szüntetni az emberevést is.                                                            Amikor Hárpia-Tórem az egyik holdacskát a Földünkhöz vágta, az emberiség javarésze elpusztult. Csak a legszívósabbaknak sikerült eljutni melegebb éghajlatra. Ataiszt is ellepték ezek a jobb gondolkodású szívós emberek és a Kaltes asszony szekerén érkező újabb égiek segítségével elkezdték a teraszos-öntözéses földművelést, meg az állatok megszelídítését. Kaltes asszony megtanította Ataisz asszonyait az égi magvakból való kenyérsütésre. Az égiek mutatták meg a háziállatok ésszerű foglalkoz­tatásának és felhasználásának a módját, meg a bőrük és szőrük feldolgozását. Ruda-Tórem is eljött és segítségével elkezdődött a fémek előállítása a Kékleny-hegység érceiből, meg a Kemi asszonytól ellopott égi tűzzel az edényégetés és ércolvasztás művészete.    Amikor másodszor közeledett a Földhöz a Hold, az egyik üstökös sárkánykígyó farka megcsapta Atlantic szigetének nyugati sarkát és az mélyen a tenger alá süllyedt. Ettől kezdve Atlantic mind jobban és jobban alámerült a vízbe. És amikor a Föld jégsapkái erősebben kezdtek olvadni teljesen el is süllyedt.                                                                              Joli-Tórem és Kaltes asszony panaszra ment Sis-Tóremhez, hogy Hárpia asszony az üstökös sárkánykígyókkal minden életteremtő tűzgolyón folyton háborgatja az emberi teremtményeket. Az égiek erre megtiltották a holdakkal való további pusztítást. A Hold járása ezáltal mindenütt egyenletesebbé vált, sőt a tenger páráiból is módszeresebben hullott a csapadék a Földre, s ezáltal termékenyebbé vált.   A beavatottak egy része elkezdte feljegyezni a holdfogyatkozásokat ugyanúgy, mint a Napfogyatkozá­sokat. Sokan a csillagok járását figyelték, a szavárdok pedig a tűz ipari felhasználásától kezdődően jegyezték a végtelen időt, s a holdtölték alkalmával tartott lakomák számát. Voltak, akik az evések alap­ján számítottak. De a papok abban látták legfontosabb küldetésüket, hogy megszüntették az emberek éhségét.                                                                                   Kaltes asszony bolygóján az emberek sokat háborúskodtak: újabb és újabb fegyverekkel pusztították egymást. De amikor az egyik tudós az emberi igazságtalanságok ellen hozta a fénygomba-halált és azt a borzasztó pusztítással járó fegyvert használni is kezdték, az égiek Kaltes asszony szekerén a Földre is hoztak három ilyen gömböt. Sokáig Ataiszon, a Kékleny-hegységben rejtegették, de amikor megtudták, hogy Ataisz az ősvízben el fog süllyedni, Budával, Kuszkóval és Suvával elszállították onnan. Buda Úr városába vitte az egyiket, Kuszkó a másikat az általa alapított Kuszkó városába, Suva pedig a harmadikat el akarta vinni a Suva-hegységbe. De amikor megérkezett, megütközve látta, hogy az ott élő hunok nem építettek hajút a menekülésre. A hun bölcsek nem értesítették őket a közeledő veszedelemről. Hajó­építésre már nem volt idő. Suva ezért a hun ifjúságot felvette szállító hajójára, a harmadik gombafényű halálgömböt pedig ott hagyta egy bátor beavatott bölccsel, hogy 3 nap múlva magával együtt felrob­bantsa. Ez így is történt. A Kékleny-hegység elsüllyedt. Kuszkó még látta messziről a pusztító, vakító fényét.       A Buda által elvitt pusztító gömböt a sumír papok Szumérban, az Élet-templomában helyezték el, majd a Hétvári Nagyszala döntése alapján az egyiptomi Karnakba vitték, az ottani Élet templomába. Később Paszametik fáraó a Beavatott Nagyszala döntése szerint a Híres-kapuba érkező szkítáknak adta át, hogy Ordoszba szállítsák. Ordoszban a mindent elsöprő sárga hit miatt nem lehetett tovább tartani, ezért hosszú vándoroltatás után az urali Élet templomába vitték. De amikor Jermák kocsirúddal keresztelte meg a manysi népet, az Élet templomát a Tunguszkába menekítették. A cárok az ortodox papsággal egyet­értve, könyörtelenül hódítottak és hittérítés címén mínden leigázott népet kiraboltak. A falvakból a folyóvízbe hajtották a megkeresztelendőket és a hosszú szertartás alatt a katonáik és a kispapok sisera hada kifosztotta a megkereszteltek otthonait és minden kincsüket elrabolták. Emiatt, ha panaszt emeltek, a főpap mosolyogva idézte: “Könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint a gazdagoknak bejutni a Mennyek országába. Örüljetek, hogy a ti lelketek oda kerül.”
     A gyarmatosítók nemcsak az idegen népeket igázták le, hanem üldözték a forradalmárokat is. Egy megszökött az internáltak karavánjából és sebesülten a tajgába vetette magát. Hatanah kigyógyította sebeiből, de ott agg korában vállalkozott arra, hogy a cári önkény elleni tiltakozásul 1908. június 30-án a Kaltes asszony birodalmából hozott fényhalál-gömbbel felrobbantsa magát.     Hatanah tanítása szerint Földünk tudósai a Vízöntő világhónapban elérik azt a fejlődési fokot, melyet Kaltes asszony birodalmában, Karnaki beavatottak szerint-a Szíriuszon már Kr.e. 5038-ban elértek. De ott a gombafényű halál borzalmas pusztításait látva úgy határoztak, hogy vitáik eldöntése végett többé nem folyamodnak háborúhoz, és többé nem háborúval oldják meg problémáikat, hanem a természet titkait arra fogják felhasználni, hogy gondtalanabbá tegyék az életüket. Szerinte ???? körül a földi emberiség is így fog gondolkodni. És a Vízöntő világhónapban bőség fog uralkodni a Földön. Amikor Úr városa mellett Kaltes asszony gömbjével leereszkedtek az Égi lakók, 2 pulit is hoztak magukkal. A felemelő berendezésük azonban elromlott, s közben az élelmük is elfogyott. Így a partra úsztak. Meglepetve állapították meg, hogy Úr városának lakói valamilyen ataiszi nyelven beszélnek, úgyhogy meglehetősen megértették egymást. A magukkal hozott pulikat a templom-gazdaság juhászatának ajándékozták a bőven termő kenyérmagvakkal együtt. Uruk népének sumír földművelőit megtanították a gazdaságos termelésre.                                                                           Elmondták, hogy Kaltes asszony birodalmában a termésbőséget csatornázásos öntözéssel fokozzák, a hegyvidéken pedig teraszokkal fogják fel a csapadékot. Szárazságban mesterséges öntözést alkalmaznak. Városaikban függőkertekkel biztosítják a gyümölcs-és zöldségtermést. Közlekedési gépeik föld alatti alagutakban járnak, de vannak függő pályáik is. Minden tudásukat a gazdálkodás és az ipar szolgálatába állították. Így Kaltes asszony birodalmában soha nem látott jólét uralkodik.                     Sajnálják, hogy Kaltes asszony birodalma folyton távolodik Joli-Tórem Földjétől és ezért Kaltes asz­szony szekerén, vagy gömbjén mind ritkábban fognak eljönni a földi embereken segíteni, de Kaltes asz­szony gyémántszemeivel állandóan ellenőrizni fogja a Föld embereinek munkáját. Ebben fel lehet hasz­nálni a nemeslelkületű embereket. Ezért az Élet templomával mindig fenntartják a kapcsolatukat. Ezzel is bizonyítani akarják, hogy a szellemvilág előtt nincsenek sem égi, sem földi határok.                  Dernő fősámán beavatottainak sikerült a kabar vasművelőkkel egy olyan vasat előállíttatni, amelyet nem esz meg a rozsda és ebből kiváló fegyvereket készítettek. Amikor az indijó Hadraba fejedelem részére Bihar vezér felállította a Dernő-féle győzelem oszlopát, nem gondolta, hogy ez a készítési mód feledésbe megy. Mégis megtörtént, de akkor Agaba titkos rovásai között megtalálták a Dernő és a kabar fegyverkészítők által alkalmazott eljárást és a kaszuk között letelepedett kabarok újból elkezdték gyártani az ilyen fegyvereket.            Egyik csoportjuk Asóka birodalmába is eljutott és Asóka Etehida beavatott kiváló fegyvereivel győzelmet is aratott. Bihar 85. Arvisurája alapján Etehida megtalálta Dernő oszlopát és Asóka győzelmének emlékére a fejedelem által kijelölt helyre állíttatta. Etehida olyan eljárásnak vetette alá Dernő oszlopát, hogy még a mai napig sem rozsdásodik. Ez a Szíriusz-lakók és a beavatottak titka maradt.                                                                        Az Élet templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és beavatott tanuló, aki ismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumírok is beszéltek. De ezen kívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes asszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket és a Szíriuszon egységesített nyelvhez közel áll az uruki tájszólás szerinti szumír nyelv is. Ezért lett ez a nyelv Mezopotámiában és azon kívül is egyházi és hivatali célokra használatos nyelvvé. Elfogadta Karnak is és az Élet templo­mában ma is Kaltes asszony népének nyelvét beszélik. Régies formájában már nem beszélik, de az Ummai Úzország kézműveseinek érdeméből ma is ismeretes az a hozzá legközelebb eső változat, melyet a mai palócok beszélnek.               A tunguszkai fényhalál-robbanás után az Élet templomának tagjai visszaköltöztek az Ural hegységbe, út közben négy beavatott meghalt, nemcsak Hatanah és Tagilka helyét kellett tehát pótolni, hanem a négy beavatottét is. Amikor ez megtörtént, Icsim fősámán és törzskara itt maradt az urali Élet templomában, a többi pedig szétment a világ minden részébe. De rezgések útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymással kapcsolatukat.                                                                        Régóta tűnődnek azon, ha a Vízöntő világhónapba a Föld lakói megszerzik a fényhalál titkát, annak az erejét az emberiség javára fogják-e felhasználni.          A másik nagy kérdés, hogy az emberiség milyen közös nyelven akar beszélni?









     Molnár Gábor

     HÁNY ÉVES VESZPRÉM?

     Mit tud a manysi sámán unokája, Szalaváré Tura, Veszprém keletkezéséről?
     A kiadó előszava:

     Egymás után ünneplik városaink születésük évfordulóit. Egyik hatszáz évvel büszkélkedik, a másik kereken ezerrel. De Veszprém az “ősi város” lakói irigykedéssel gondolnak még az éppen tízesztendős városok lakóira is, ők legalább tudják mikor lett városuk-város. Veszprémnek pedig nincs születésnapja, éve, még csak évszázada sem. Egyelőre senki sem tudja bizonyítani, mikor lett Veszprém város. Azt még kevésbé, mióta viseli a nevét. Veszprém megye helytörténeti lexikona szerint már 1000 előtt is így hívták. De mióta? Eddigi ismereteink szerint civakodót, veszekedőt jelentő nyugati szláv személynévből képezték a nevét. De biztos ez?                                                              …mióta lakott hely, mikor keletkezett és hogyan? Az, hogy a környéke ősidőktől kezdve lakott hely, már bizonyított, de hogy a város helyén mikor alakult ki valamilyen település, erre vonatkozólag nincsenek adatok.                                                               Adatok, tudományosnak elfogadható bizonyítékok már nincsenek.
     De van, – most már van – valami más!                                               A múlt év végén kaptunk egy levelet Molnár Gábor írótól. Megtisztelő helyzet számunkra, hogy a neves író levele nem meglepetés a szerkesztőségben, olvasóink is tapasztalhatják, hogy folyamatos kapcsolatot tart “szülő megyéje” lapjának szerkesztőségével, e levél tartalma annál nagyobb izgalmat keltett.     Szinte átérzett a levélen a felfedező izgalma. Az igyekezettől, hogy mindent elsőként közöljön, szinte egymásba öltötte a gondolatokat. De, hogy az olvasó türelmét ne tegyük próbára, a lényeg: szenzációs és szép regékre akadtunk általa, Veszprém származását, keletkezését illetően. És a rege szerint ez évben, 1992-ben kereken 2700 éves a település.  A regék adatait a szerző Paál Zoltántól kapta, aki a második világháborúban együtt harcolt egy manysi harcossal, valamikori manysi sámán leszármazottjával. Paál tőle kapta a 347. fősámán rovásírásából megfejtett, fordított adatokat, gondolatokat. Hogy mennyi ezekben a történelmi hitelesség, vagy hogy egyáltalán van-e, majd kiderül.Nem kizárt, hogy még később majd igazolják a történészek a regék állításait. Volt már erre példa, nem is egy. De ha csak rege marad, akkor is szép.612           És időszerű, hiszen kerek évfordulót feltételez. Nem kis lelkifurdalással ugyan, mert száz más elfoglaltsággal küszködik a szerző, de sürgettük is. Egy héttel ezelőtt még ezt válaszolta sürgető 1evelünkre:        “Veszprém – most is így mondom – monda, rege-beli históriáján igencsak erősen dolgozom, írom a nem köznapi történetet. -Annyi érdekes, izgalmas történés zsúfolódik, hogy nincs szívem bármit is kihagyni. A befejező részben egészen Koppány lázadásáig jutok majd el és azt is megírom, mi volt a közvetlen oka Koppány fegyveres felkelésének-túlmenően a történelemből ismert, elfogadott okokon. Mindezekről Szalaváré Tura, a manysi úgy regél, mintha roppant históriás könyvet forgatva idézne. Adatok, nevek bukkannak elő, ezeket szedem rendbe, sokszor a már elkészült oldalakat újabb részletekkel kiegészítve…”
     A szerző előszava:
     Hej, rege rejtem…?-idézem és bizony hozzáteszem: a rege, némelykor történelmet rejt. Beleváj némely időkbe, tűnő évezredek koromszín éjszakájába, onnan világít ki napjainkba tündöklő csóvájával. A monda, rege tömérdeket takar, hoz elő a szívével-lelkével értőnek az ősi múltból. Őrizni való szép kincs a rege, a monda és ha néha előbukkan a tűnő évezredek előtti idők messzeségéből a kincsre találás örömével, lelkességével kell fogadni. Szalaváré Tura, nagyapja, az ősi hitű manysi fősámán örökét vette át, rengeteg tudással készült rá és mugyarul is tudott, a rokon nép nyelvét egy első világháborús volt magyar hadifogolytól tanulta. Szalaváré Tura a magával hozott az ősi múltat őrző feljegyzéseivel. Szőnyi Mártont, a híres ellenállót és csoportját kereste a szlovákiai tájakon, mikor ejtőernyővel és manysi társaival leereszkedett az éjszakában. Szőnyi Mártont Szalaváré Tura már nem találta életben, a hős ellenálló társaival elesett a német megszállók elleni harcban. A manysi felderítő, vele társai azonban rátaláltak Paál Zoltánra, aki a csoporthoz csatlakozott. Szalaváré Tura és Paál Zoltán többé nem vált el, Szalaváré Tura szombathelyi, Perin patak melletti hősi haláláig. Paál Zoltán a harcok szünetében mindazt feljegyezte, amit Szalaváré Tura elmondott, átadott. Hősköltemény, hősi eposzba illő, a minden tűnő percet felhasználó, most így mondom: rovószenvedély, ami ezer esztendők históriáját örökítette. Szalaváré Tura is írt, betűzgette a magával hozott, Szőnyi Mártonnak szánt tömérdek ősi feljegyzés-másolatot. A másolatok manysi-földról, Nyugat Szibériából származtak, amelyeket Szalaváré Tura, előtte nagyapja, az évezredes eredetiekből éveken át másolt. Az eredeti rovások, a háromszáznegyvenhét fősámán történetét örökítő rovások-Szalaváré Tura így mondta el Paál Zoltánnak-néhány fősámán “arvisurája”, igazszólása kivételével, ma is, azaz akkor az 1944. évben, az ősi manysi időszámítás szerint az 5984. évben is megvannak, az Ob mellékfolyója, a Konda leomlasztott elejű barlangjában.
     Mennyi szépség bújik meg Szalaváré Tura nevezzük csak így, monda, regevilágában. Pannon vezér idejéből, Kr.e. 800-ból, a medvetoros időszámítás szerint a 3240. évből. Mikor a mi mostani időszámításunk elkezdődött, a medvetoros időszámítás már a 4040. esztendőnél tartott. Ilyesformán régebbi, mint a zsidó időszámítás.    Monda, rege? Szalaváré Tura mondakincsében nem a vitára indítót kutatom, a vezérek mellékelten közölt leszármazási rajzában, sokkal inkább a sok-sok, napjainkig megmaradt dunántúli és más tájak helységnév eredetét. Szebbet a mi Dunántúlunkról, Veszprém, Veszprém megye helységnév eredetéről egyetlen krónika, fennmaradt szájhagyomány sem őriz számunkra.            Csillaghímes égi mesék, réges-régi mondák számára őrzött ősi idők aknájából elénk szökkenő történetek közt Veszprém neve is elénk fényesedik. Nem is kutatom Veszprém neve más, egyéb eredetét, hiszen a rejtőző szép, önmagában is szép, ha idők végtelen mélyéről, mint tiszta erdei forrás gyöngyözőn mesehímmel feltör. A “mese-fa” Szalaváré Tura az 1945. tavaszán hősi halált halt manysi-rokon népünk fia-őrzőn ontotta régi-régi meséit a vele volt Paál Zoltán katonatársának. Paál Zoltán a történetek bőségszarujából most elénkdönti, mint az ősi múltat, mesevilágot hűséggel őriző, az ősi múlt egy néhány, talán történelem históriáját. Meghatva, ámulva veszem Paál Zoltán leveléből az újabb Szalaváré Tura gyöngyszemet, amely szerint Veszprém 1972. évben kettőezer hétszáz esztendős.         Kerek kétszáz évvel idősebb, mint a röviddel ezelőtt kettőezer ötszázadik évét ünneplő Irán.
                                                                            -o0o-


                                                         Pannon Vezér nyugatra indul
                                                                            I.

     Történt a réginél is régibb időkben, regélte Szálaváré ura Paál Zoltánnak-hogy Kostyű úz fejedelem, akit a hun síkságon a vörösszemöldökű kitajok császárukká választottak Csiang-Kü néven, hatalma tetőpontjára jutott. Akkor a Kr.u. 180. évben ért véget az ötévenként ismétlődő egyik sámánképzés. Azon a sámánképzésen, a Nagy-Süán küzdelemben Vadna, az úz sámán ifjú győzött. Mivel Kostyű már császár volt, Vadna bátyját, Harcsányt választották Ordosz fejedelmévé Hu-cseng néven, aki Haris fősámán néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt. Kitaj martalócok azonban rátörtek Ordoszra és Harcsány fejedelmet megölték.                                                                                               Gyászideje teltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát, Kostyű fejedelem leányát, elnyerve ezzel kettőjük számára a 255. Arvisura, Igazszólás rovása jogát. Vadna Fősámánt és Sávolyka Arany-Asszonyt az Öregek Tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannonföldre kíséretükben öt tized lovassal, egy tized sebesültgondozó, minden munkában jártas Rimalánnyal. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-kapuba értek, ahol a 4221. medvetoros évben (181-ben) a hadbavonult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes visszamaradt családtagjait. Sávolyka aranyasszony kilenc Rimalánya férjhez ment a kabar lovasakhoz és Berény kabar fejedelem még háromszáz lovast adott Sávolyka aranyasszony és Vadna fősámán mellé kíséretül, hogy nézzenek alkalmas helyet, a letelepedéshez. Sávolyka aranyasszony és Vadna fősámán Pannon-földre indult, ahonnan gyér híreik voltak, hogy a kabarok várost alapítottak.                                                                                   Kassa tájára Vadna fősámán, Sávolyka aranyasszony, velük kísérő lovasaik akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegetett. Vadna a legjobbkor érkezve, a külső kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harc a támadó longobárdokkal és Vadna sebesülten lovára kötöztetve magát, Bártfától vágtatott Kassára. Éppen csak elmondhatta a veszedelem hírét, belehalt sebeibe, elnyerve a dicsőséges kabar halál-lovas elnevezést.                                                                            Sávolyka, a longobárdok kiverése után háromszáz harcosával felépítette Vadna és Galgóc őrhelyet, ahol utódaik kétszázötvenhárom évig rótták valamennyi közt leghosszabb Arvisurát. Abban írták le a pannonföldiek hősi harcát a káldorok, más néven kelták, majd a rómaiak ellen. Pannon-föld elfoglalását a teljes 190. Arvisura mondta el, amelyet a Kr.e. 800. és 670. év között Pannon földön őriztek.
     A Kr.e. 670. évben a 190. Arvisurát Pejte Rimalány Aranyos-Székre, majd Kr.e. 650-ben Kassára menekítette.     Sávolyka Kassa kabar városból 185-ben Vadna-őrhelyre vitte a 190. Arvisura rovással telt aranylemezeit, mivel Vadna é a Galgóc őrhely közt föld alatti utat ástak és mindig abba az őrhelybe vitték az Arvisurát, amelyet nem fenyegetett veszedelem.
     Sávolyka aranyasszony tehát olvashatta a 3240. medvetoros évben (Kr.e. 800-ban) kezdett 190. Arvisurát, hozzá minden más ősi aranybarovást, amely pedig így szólt:
                                                                            II.

     Az 1250. medvetoros esztendőben Kr.e. 2790-ben Bihar fősámán által a távoli Ordoszban kiképzett sámánok száma kétszázötvenre emelkedett, így minden irányban kiterjedtek lehetőségeik. Bihar fősámán hírtelen halálával Dernő rovósámán került a fősámáni helyre. Történt akkor, hogy Szuha-Balzsán vezér az Öregek Tanácsának engedélyével kalandozásra indult, hogy a parszi-szkíta sámánok hírei alapján felkeresse lovas népével a legnyugatibb szkíta-székhely, Aranyos-szék települést, mivel tíz évvel előbb Esküló és népe Bihar tartományból a pusztító, tömérdek életet követelő járvány elől a távoli aranyröges helyekig jutott.                                                                                        Szuha-Balzsán vezér és lovas népe, valamint a csatlakozó sámánok útja hat esztendeig tartott és akkor végre meglelték a legnyugatibb szkíta-székhely, Aranyos-szék szálláshelyet.
     Szuha-Balzsán vezérnek jelentették, hogy az erdőkben külszínen találtak aranyrögöket és az abból olvasztott aranyat a szkíta-székelyek edényeknek, ékszereknek, lemezeknek használják, hogy Isis-Tórem kegyhelyeiket azokkal díszítik.     Mindezt, amit Szuha-Balzsán és lovas népe, vele sámánjai Aranyos-széken találtak, Esküló és szkíta-székhely népe tizenhat esztendő során teremtette. Esküló elmondta Szuha-Balzsánnak, hogy Aranyos-szék szálláshelyet odaérkezésük évében alapították. Szuha-Balzsán előtt Esküló azt a kívánságát is kifejezte, nagyon szeretné, vele népe, ha az odaérkezett rokonok közt egy, vagy több nagy tudású sámán akadna, aki vállalná településük védelmének vezetését. Szuha-Balzsán meghallgatta a kérést és egyik legjobb harcosát, a vepsze törzsbéli kiváló aranyművest, Vepszerémet javasolta. Vepszerém, aki már jól körülnézett, nem egyedül valón vállalta a kellemes éghajlatú Aranyos-széket, így Esküló leányai közül a víg kedélyű Dévaványát kérte, kapta feleségül. Esküló vezér különben egyistenhívő édesanyja után sumír, édesapja után parszi-szkíta származású volt. Esküló Szuha-Balzsán kérésére megengedte, hogy az 1240. (Kr.e. 2800) medvetoros évtől a huszonnégy hun törzs szövetsége szkíta-székely törzsének legtávolabbi, nyugati szálláshelyének történetét rovásba tegyék. Vepszerém vállalkozott erre a rovásra, aki a későbbiekben az aranykészítményeket értékesítő szkíta-székelyeket kísérő fegyveres őrség vezérségét is kapta.  Telt az idő és Szuha-Balzsán, vele lovas népe a távoli Ordoszba távozott. Vepszerém pedig akkortájt indult aranyedényeivel, más aranytárgyaival a távoli nagy víz, a tenger irányába, mikor Dévaványa gyereket várt. Mikor eredményes távoli útjukról lovasaival népéhez megtért, Vepszerém ruhák és kincsek sokaságával halmozta el szeretteit. Vepszerém és Dévaványa gyerekáldása nagy volt: húsz év alatt nyolc fiuk és hat lányuk született.
                                                                            III.

     Eljött a 2430. medvetoros esztendő (Kr.e. 1610). Esküló vezér régi, 1240-béli honalapítása óta 1170 medvetoros esztendő pergett bele az idők végtelen folyamába. Illmár vasverő fősámán abban az évben lovas népével tett látogatást Aranyos-széken. Örömmel fogadták az aranyos-széki rokonok a hun törzsbéliek addig legnagyobb csoportját és megkérték Illmár vezért, hogy birodalmuk déli bejáratánál hagyjon hátra lovas csoportot védelmükre. Barca, széki-hun vitéz vállalkozott, hogy az egyik délre fekvő termékeny kis síkságon őrhelyet létesít. Az őriző vezér nevéről az őrhely táját Barcaságnak nevezték. Azóta is Barca vitéz és lovas népe leszármazottai lakják a Barcaság jelentős tájait.
                                                                            IV.

     3240. medvetoros esztendő (Kr.e. 800). Roppant lépés az idő lajtorjáján. A 2430. medvetoros esztendő óta 810 medvetoros év telt el. Aranyos-szék vezére a népre sűrűn rátörő veszedelemben segítséget kért Ordosztól, mert dél felől véres utat vágó seregek háborgatták földjét, szálláshelyeit. Ordosz nem hagyta segítség nélkül a messze élő rokonokat. Az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy egy tömén, azaz tízszer ezer harcossal kell védelmezni, minden támadástól megóvni a legnyugatibb szálláshely népét, földjét. Pannon parszi-szkíta vezér éppen csak a medvetor utáni jobb időt várva be, elindult a tömén lovas népével a legnyugatibb szálláshely, Aranyos-szék védelmére.  Roppant vágta Ordosz halmaitól Aranyos-szék sziklás tájáig. A honfoglaló Esküló népe, majd utódai éppen 2000 medvetoros esztendeje, az 1240. év óta birtokolták a tájat, amikor Pannon vezér töméne hozzájuk ért a 3240. medvetoros évben. Pannon vezért, vele lovas népét örömmel fogadta az ősi nevet viselő Esküló vezér, vele népe. Pannon vezér és öccse Mecsek a vendéglátás idején-miként lehet más­ként?-belészeretett Esküló két lányába, Gyömörébe és Indijába. Kettős házasság!
     Gyömöre , Pannon Rimalány képzettségű felesége esküvőjük napján aranylemezekre kezdte róni a többezer éves, ősi, Agaba fősámán 24 képjelével a 190. Arvisurát, az igaz szólást, hogy minden időben, míg róhatja, örökítse napjaik történését. Rokoni kötés Esküló, Pannon és Mecsek közt. Szerém, Esküló fia is boldog, beleszeretett a rokon tömén lovasaival jött Zengő sámán leányába, Zernyébe.                                Pannon vezér viharzó sebességgel letört minden dél felől érkező szembeszegülést, ellenállást. Menekült az ellenség és Pannon vezér messzebb nézett, még nyugatabbra. Pannon nyáron nem indulhatott, a folyók, folyamok roppant kiöntései elzárták a nyugatra vezető utat.                               Csanak fia: Veszprém

     Jött a tél, fagy. Pannon vezér Gyömörével, négyszer ezer lovassal, értő vezetőkkel útra kel nyugatra. Átkeltek a máskor rettentő, mindent elnyelő vizeken, folyókon, Dunna-asszony széles folyamán. Görög nép lakta a széles folyamon túli tájat, akik messze vidéken hódoltak Pannon vezérnek, míg mások elmenekültek.        Pannon vezér a lankás terület dombján állíttat magának sátrat és nevezték a helyet attól fogva Pannonhalma néven. Szerteszáguldottak Pannon vezér négyszer ezer vele jött lovasából a hírelő tizedek, majd visszatértük után Lajta lovas népe Alsó-őrség néven szálláshelyet telepít. Mecsek Felső-őrség elnevezéssel ugyanezt cselekedte. Szerém, Esküló fia, aki lovasaival, köztük délen megteremtette Szerém-őrség néven szálláshelyét. Pannon vezér ugyanakkor a három őrséget öccse, Mecsek hatalma alá rendelte.    Nyári áradás, tengerré változott folyók, mocsarak. Szerém, Esküló fia ezer lovassal Aranyos-székre kívánt visszamenni, –Zernye iránti szerelme vitte volna–, de messze tájon nem talált gázlót. Várniuk kellett a téli fagyra, miközben hírelői szerteszáguldottak. Mecsek lovasait rendbentartva vadászni ment, hamarosan medvét ejtett a sűrű erdőben. Zengő sámán vezetésével medvetoron Mecsek és lovas népe elfogyasztotta a medvét, ezzel kegyhellyé változott a hegyes, erdős terület, ahol a medvetor után néhány hun törzs, köztük Szerém lovasai visszamaradni kívántak. Szerém, Esküló fia és a harcos Szörény ebbe nem akart beleegyezni, mindenképpen ragaszkodott ezer lovasukhoz. Végül egyezséget kötöttek, a visszamaradó lovasokat más hun törzs lovasaival pótolják.     Őszidőre, a vizek apadása után végre lehetővé vált a folyókon, az ingoványokon az átkelés. Szörém-őrségből ekkor 3 avar, 5 úz, 7 kabar, 9 parszi-szkíta visszaszökött Mecsek lovas népéhez. Mecsek újabb nézeteltérésektől tartva, Esküló csajkásaival pótolta a hiányt. Újabb baj is következett, mivel Szerém-őrség Esküló népei összecsaptak az őslakó görögökkel, mivel azok nem akarták fizetni a rájuk kivetett sámán-tizedet. Szörény az összecsapások szűntével átköltözött a széles víz túloldalára, felállítva Szörény-őrséget. Mecsek akkor hadinépe egy részével visszatért bátyjához, Pannonhalmára. Mecsek délen, Zengő-őrség néven visszahagyott kilenc tized lovast Zengő sámán törzsénél, hogy a jelentő lovasok bevonásával, a déli sűrűbben lakott vidékről is pontos értesüléseket szerezzen.                              Tél, befagytak a folyók és mocsarak. Pannon vezér csak ekkor tért vissza két tizednyi kísérő lovasával Aranyos-székre, Eskülóhoz. Gyömöre és Indija jöttét is ígérte Pannon, mivel Szerém, Esküló fia, Zernye széki-hun Rimalány kezét kérte Zengő széki-hun sámántól.            Pannon vezér nyomában hamarosan meg is jött Gyömöre, Indija és Szerém. Esküló és felesége boldog volt, nem vesztek el gyerekeik. Szerém Zernye Rimalánnyal szarvastoron megtartotta esküvőjét. Az esküvői szertartást a vepsze törzsbéli, az ősi nevet megőriző Veszprém, Szerém bátyja végezte.                                                               Megtörtént Aranyos-szék tájáról a népvándorlásszerű lovas költözés. Hatezer hun törzsszövetségbéli harcosnak, akik közül sokan megcsaládosodtak, Esküló, vele a többi vezér mindent megadtak, hogy áttelepedve Pannonföldre, az ottani, gazdátlanul maradt görög földeket benépesítsék.          -Alsó-őrség és Felső-őrség egyistenhívőket kapott, míg Szerém őrség mind a 24 főistenség Tóremhívéből kapott. Baj keletkezett ebből, mivel Szerém-őrségben a különféle Tórem-hívők hamarosan összecsaptak, harcba keveredtek és rövid idő múlva csak a parszi-szkíták maradtak vissza Szerém parancsnoksága alatt. A szinte menekülésszerűen távozó lovasok elvegyültek a görög őslakossággal és folytatták saját Tóremhitüket.                                 Esztendők teltek és két szellemi központ alakult ki Pannon és öccse, Mecsek körül. Pannon vezér volt a vitézebb, míg Mecsek tudásában bizonyult erősebbnek.         Mecsek helyeselte, hogy az avarok a hitük szerinti három karéjos Sis-Tórem, az úzok az öt karéjos Joli-Tórem, a kabarok hét karéjos Ruda-Tórem, míg a parszi-szkíták kilec karéjos Isis-Tórem kegyhelyeket építsenek. Legszebbek voltak a görögökkel összeházasodott pamír-szkíták 9 karéjos Pécs-Tórem kegyhelyei. Ugyanis az első telepesek a pamír-szkíták törzséből a parszi-szkítákkal szemben Pécs-Tórem hívei voltak. Mivel a hun törzsbéliek görög asszonyainak szülei leginkább kőfaragók voltak, szép dús hajú istenalakokkal népesítették be leányaik férjeinek, a pamír-szkítáknak Pécs-Tórem kegyhelyeit. A számos hun-görög vegyes házasság oka, hogy míg a földművelők és kereskedők a hun lovasoktól félelmükben elmenekültek, a görög ácsok, velük a kőfaragók visszamaradtak. Ugyanakkor a távoli Ordosz irányából, Káspiros térségéből a Pannon-földre lovagolt pamír-szkítáknak szépséges lovaik mellett sok aranyuk volt, selymekben dúslakodtak, kívánatosak voltak a görög kőfaragók és ácsok előtt. Így történt hogy Pécs-Tórem egyre gazdagabb hívői a 3241. medvetoros évtől (Kr.e. 799) leginkább a pamír-szkíták voltak.  Pécs-Tórem városa mesés gazdagsága, termő gyümölcsöseik vonzása erős hatást tett a messzi Aranyos-szék lakóira. Az első tíz év alatt sokan vándoroltak át Pécs-Tórem városába. Ezután Pécs-Tórem városában a szkíta-székelyek is felépítették huszonnégy karéjos kegyhelyüket, amit Ata-Isis kegyhelynek neveztek. Ennek aranylemez borítású kupolája egészen Szerém-őrségig csillogott.                                                              Esztendő telt esztendőre. A 3250. medvetoros esztendőben (Kr.e. 790) nyugatról és délről növekedett az ellenséges betörés veszedelme. Gyömöre, vele Pannon vezér veszélyeztetve látta a harcok miatt a 190. Arvisura rovás folytonosságát, ezért Mecsek fősámán felesége, Indija vette át folytatva Isis-Tórem aranyba írt képjeleivel a rovást. Mecsek fia, Devecser vezér fősámánsága idején Pécs-Tórem városában tartották a Nagyszalát, Pannonföld hun törzseinek tanácskozását. Valamennyi résztvevő törzs küldötte, vezérek és fősámánok megvitatták, miként tartsák az egységet, hogyan kapcsolódjanak a huszonnégy hun törzs közössége szellemi áramlatába?       Évek és megint évek. 3260. medvetoros esztendő (Kr.e. 780) Pécs-Tórem városában megtartott Rimalány-képzés után a legügyesebb Rimalány, Pelsőcz leánya, Ilu átvette Indijától a 190. Arvisura aranylemezre rovását. 3294. medvetoros esztendő (Kr.e. 746) Pécs-Tórem városában az Aranyos-székről származó Vepszerémet fősámánnak választották, aki az úz aranyművesek közt tanuló, fejedelmi származású lánykát, Runyát, Ilu leányát feleségül vette. Runya ugyanakkor átvette anyjától, Ilutól a 190. Arvisúra aranyba rovását.                                                                Míg az Ata-Isis hívőknek jó módjuk megőrzése miatt igen kevés gyerekük volt, addig az avarok igen gyorsan szaporodtak és az egész Pécs-Tórem hegyvidéket elárasztották a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyeikkel. Ordoszból ugyanakkor erős nyomást gyakoroltak Pannonföld lakóira, hogy az ötévenként induló sámánképzésen a legkiválóbb hun törzsszövetségbéli ifjak vegyenek részt.                         Pannon élete teltével legidősebb, egyben legvitézebb fia, Csanak örökölte a vezéri hatalmat, Mecsek fősámánsága mellett. Majd mikor a medvetoros időszámítás szerint a 3267. évben (Kr.e. 773) Pécs-Tórem városában megtartották a nagy törzsszövetségi összejövetelt, Eplény, Mecsek fia kapta apja helyébe lépve a fősámáni tisztet. Akkortájt az öt-öt éves sámánképzés végeztével kisebb sámán csoportok érkeztek Káspirosból és minden tizedik esztendőben Ordoszból. Ugyanakkor a mindenkori Ordoszi Aranyasszony rendelkezései alapján tanított, sereg mögötti szolgálatra, seb-és betegápolásra, mindenféle tudományra, rovásírásra kiképzett Rimalányok mind fejedelmi, fősámáni és vezéri udvarokba mentek férjhez.                       Csanak továbbra is Pannonhalmán tartotta udvarát, ugyanakkor Radós és Vejke öccsei a gyepü őrizetben teljesítettek szolgálatot, mivel a vándorló népek lovasai nemcsak földjeiket, de a hun törzsek népeinek életét is veszélyeztették.                          Mecsek halálakor fia, Devecser vette át apja vezéri örökségét és mind a fősámáni, mind a vezéri udvarból két-két, továbbá Ata-Isis hívei közül egy ifjút küldött a távoli kaspivárbeli sámánképzésre. Így indult el a 3298. medvetoros évben (Kr.e. 742) Csanak két fia, Horpács és Veszprém, valamint Devecser két fia, Sarlód és Bogdása, míg Ata-Isis hivői közül Szerém egyik fia, Ruma.
                                                         Veszprém sámán központja
     A sámánképzésen negyvennyolc ifjú közül Csanak fia, Veszprém bizonyult a legjobbnak. Veszprém így jogot nyert, hogy a huszonnégy fős ordoszi sámánképzésen Káspivár tájait, népeit képviselje. Türje ogúz sámánifjúval, Sarlód, Devecser fia nem állta ki a sámánképzés viszontagságait és a messzi Tenkesvárban a 3302. medvetoros évben (Kr.e. 738) meghalt.     Esztendők, újra Pannonföld. Horpács átvette Alsó-őrség, míg Ruma Szerém-őrség vezérlését. Csanak fia, Pomógy, a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) Fertőd mocsarainál a bezúduló ellenséggel vívott harcban elesett. Testvérei, Palkonya és Halimba azonban megbosszulták halálát, addig üldözték, míg utolérték a gyilkosukat, valamennyiüket szálig agyonverték.     Veszprém első lett az ordoszi sámánképzésen és Kaluga vepsze törzsbéli fősámán leányát, Pejt Rimalányt vette feleségül. Pejt a fősámánnak egyetlen leánya volt így mesés kincsekkel, százfőnyi vepsze törzsbéli lovas kísérettel indultak útnak. Két évig tartott Veszprém és Pejt útja Ordoszból Pannonföldre.                              Pécs-Tórem városában örömmel fogadták Veszprém fősámánt és feleségét, Pejt Arany-asszonyt, a Rimalányok vezérét. Vepszerém fősámán halála után Devecser, Pannonföld vezére megbízta Veszprém fősámánt, hogy az Ordoszban tanultak alapján szervezze meg Pannonföld védelmét, biztonságát.     Veszprém első tennivalója volt a 3312. medvetoros évben, az időszámítás előtti 728. Esztendőben, tehát éppen most, 1972-ben 2700 éve, hogy felállítsa az erős, új sámánközpontot. Az Ordosz tájáról jött vepsze harcosok a hazájukban lévő sámánközpont módjára felépítették Veszprém városát, az új és erős sámánközpontot. A központot a huszonnégy hun törzs szövetségéből húsz törzs Veszprém, három törzs Vepszerém néven illette és így nevezte a csuvas törzs is.          Aranyasszony ünnepére készült el a huszonnégy karéjos szentély, amelyben, ugyanazon évben megtartották a második Pannonföldi Nagyszalát. Míg a huszonnégy karéjos szentély épült, Pejt a Rima­lányokat képző Aranyasszony az összes, addig Pannonföldön készített rovásokat összegyűjtötte, lemásolta, amit azután a fősámán, Veszprém jelentésével együtt a Nagyszalában felolvastak. Ezért a vesz­prémi Nagyszalában részt vevő Öregek Tanácsa ezen ékes rovásokat Veszprémi-Arvisura megjelöléssel helyezte el Joli-Tórem szentélyében, amit az Aranyasszony Pejt őrzött.  Runya, akinek látása addigra igen meggyöngült, átadta Veszprém fősámánnak a 190. Arvisura aranyba rovásának jogát. Ebben az Arvisurában megalkották Pannonföld törvényeit Agaba fősámánnak 1. medvetoros évben íegfogalmazott elvei alapján. Elhatározták, hogy Ordosz rendelkezései szerint a kisebb támadó kalandozásokat visszaverik, de a nagy hódítók ellen mindig alkalmazzák az őslakók ősi törvényét, az időszakos meghódolást. Kiépítik a huszonnégy hun törzs szervezetét, lovas tizedekig lemenően. Soha nem hagyják el Pannonföldet, hogy Ordosz hun törzseinek az örök menedékét kiépítsék. Veszprém lesz az új Égi biro­dalom fővárosa, mivel már Pécs-Tórem városát érték támadások, de az új kegyhely központi helyzeténél fogva könnyebben védhető.       Erre megkötötték a vérszerződést. Veszprém, Bihács, Kanizsa, Ruma és Suprun vérét engedte Pejt Aranyasszony díszes edényébe. Elhatározták, hogy két újabb határvédő őrséget alapítanak. Az erőt, ügyességet mutató viadalon, amelyet a távoli Ordosz-táji Nagy-Süán módjára tartottak, a Pozsony nembéli széki-hun Detrekő volt az első és a Rozsnyó nembéli marúz Ditró a második. Mindketten 200-200 lovast kaptak, hogy még makkhullás előtt építsék fel Pozsony és Detrekő őrhelyet, valamint Rozsnyó és Ditró őrhelyeket a Barcaság és Csíkszék határában, még a 3312. medvetoros év végéig (Kr.e. 738).   Veszprém fősámán a szentély legszebb helyén felállította Ordosz Aranyasszonya tiszteletére a “Hősök aranyoszlopát”, amelyen minden elesett hős nevét berótták.                                            A halott hősök közt volt Horpács és felesége, Ankir, a török néptörzsbéli Rimalány, akik a 3310. medvetoros évben (Kr.e. 730) egyszerre estek el Lajta-Őrségen. Kanizsa és Suprun, Horpács és Ankir fiai átvették a szüleik harcosai feletti vezényletet. Kanizsa várost alapított a Felső-őrség közepe táján, míg Suprun a Lajta-kapuban építette meg Suprun városát. Kanizsa és Suprun ezután Veszprém sámánvárosban építettek 9 karéjos szkíta és 11 karéjos török kegyhelyet.                                        Ruma sámán, Szerém fia engedélyt kapott az Öregek Tanácsától, hogy Szerém-őrség legszebb helyén alapítsa meg sámánvárosát, Ordosz mására. Öccsei, Nárom és Bihács még ugyanazon évben megszervezték a gyepümenti őrséget.                           A hun törzsek küldöttei, a Nagyszalán részt vevők elismerték, hogy Veszprém fősámán városa védekezési szempontból a legjobb helyen épült, mivel ellenséges betörések úgy a déli, mint a nyugati határ felől sűrűn előfordultak.                                       Veszprém fősámán és felesége, Pejt mellett maradt vepsze törzsbéli harcosok minden családi fészekben Szitás-fürdőt is emeltek. Nyáron a tisztálkodást, hozzávéve a ruhaégetést, a széki-hunok által elnevezett tó, a Balhás-tó mellett végezték.                 A vepsze törzsbélieknek azonban a Balhás-tó elnevezés nem tetszett, így vepsze-földi elnevezéssel, Balaton névvel illették. Gyermekeiket Aranyasszony ünnepén a Balatonban mártották meg, ezzel megadva a névadás tisztét. Veszprém és Pejt gyermekei Pét, Lébény, Bajánszernye, Bucsu és Arács is a tóba mártva kapták nevüket. A régi Arvisura igazszólás törvény szerint a medvetoros év minden napjára két-két név volt a sámánok feljegyzésében előírva. Tehát a születendő lelkek mindig annak a napnak nevét kapták, amelyen születtek. A sámánok törzseként 730 rendes, hozzá még Aba és Ur, összesen tehát 732 név között választhattak. Ag-aba a kaza-hunok, Tónusz-Aba a kunok, Bato-Ur a kaza-hunok, Opos-Ur a kabarok, Örs-Ur az úzok ünnepi neve volt.                    Makkhullásig a Pozsony nembéli Detrekő és a Rozsnyó nembéli Maruz Ditró felépítette Rozsnyó, Detrekő, Ditró és Pozsony figyelő őrsöt, ahonnan a régebben rakott Dévény figyelő is látható volt. A hősi halált halt Horpács és Ankir fia, Suprun rakta azonban a legjobb, szépségében is híres szálláshelyet, figyelő őrsöt. Aranyasszony ünnepén Suprun szálláshelyén járt hun vezérek és sámánok ezt mind elis­merték. Gazdag lakoma, vendéglátás következett, majd a vezérek, sámánok távoztával Suprun délnek vette útját lovas népével, szekereivel, Suprun őrhely védelmére megfelelő erejű lovasnépet hagyva. Éjszakán át vonult Suprun hadinépe, az egyik szekéren kényelmessé téve a vezér éji szállását. Őrség biztosította a vonulók útját, Suprun vezér szekerét, amelynek egyik tengelyéből kiesett a nehéz, kátyús úton a keréktartó szeg. Észrevette az egyik kísérő kabar lovas, lováról szállva hegyes kőéket igyekezett a tengely nyílásába nyomni, de ujja is benn maradt, összeroncsolva ujjperecét. Szótlan tűrt a kabar, nehogy vezére felébredjen. Suprun azonban felébredt, leszállt szekeréről és mikor látta a kísérő kabar kemény próbáját, hűségét, Kőszeg névvel illette és legdélibb őrhelye parancsolójává tette.                                        Pejt Aranyasszony, hogy az ősi törvényeket végrehajtsa, minden Rimalányképzős hajadonnal Vesz­prém öt hegyén csipkebogyót szedetett, mivel az Arvisura-törvények így írták elő.                                            Ikva hozományából felállították Suprun, az őrhely legékesebb szentélyében a “Hősök Aranyoszlopát”, amely szerint hunok, harcosok, soha forralatlan vizet ne igyanak, hanem csak az öthegyen szedett csipke teát, amely minden veszélytől megvédi őket. Suprun vezér saját tarsolyát ajándékozta Kőszeg vitéznek telis-tele Pejt asszony csipkebogyóival.                                 Kőszeg őrhelye táján a tarkós névvel illetett őslakók nem fogadták ellenségesen Suprun vezért és lovas népét, látva erejüket, jó fegyverzetüket, inkább aprójószágokkal kedveskedve megfelelő kapcsolatot teremtettek. Kőszeg az őrhelyen megtelepedve hamarosan a legszebb tarkós lányt vette feleségül, megalapozva a tarkós néppel kötött barátságot.
     Suprun vezér mindezt jó szívvel, megelégedéssel vette, majd Kőszeg őrízetére bízva a déli őrhelyet, a maga mellé rendelt lovasaival Veszprém sámánközpontba vonult. Suprun vezér, vele környezete tudta, hogy míg a 3240. medvetoros esztendőben Pannon vezér Ordoszból jött töméne főként a parszi-szkítákból, a csatlakozó avarokból alakult, addig Veszprém fősámán töméne a huszonnégy hun törzs szövetsége minden törzse lovasaiból szerveződött.          Suprun azt is tudta, hogy Pejt Aranyasszony legszebb Rimalánya Ikva, a pamír-szkíták fejedelmének elsőszülött lánya. Pejt Aranyasszony révén Suprun feleségül kérte Ikva Rimalányt. A tavaszi házasságot Veszprém aranyos, aranyoszlopos kegyhelyén kötötték.

                                                                       Suprun
     Ikva hozományából felállították Suprun őrhely legékesebb szentélyében a “Hősök Aranyoszlopát”, amely szerint ‑mint Veszprém sámánközpont szentélyében‑, az aranyoszlopra rótták, hogy Lajta a 3263. medvetoros esztendőben (Kr.e. 777), Radóc a 3285. medvetoros esztendőben (Kr.e. 755), Vejke a 3298. medvetoros esztendőben (Kr.e.742), míg Pomógy a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) és Suprun apja, Horpács és felesége Ankir a 3310. medvetoros esztendőben (Kr.e. 730) hősi halált haltak Lajta-kapuban.                        Devecserhez Pannonföld legfőbb vezéréhez rossz hírek érkeztek. Pécs-Tórem városában az avar és kabar harcosok összetűztek vallási Tórem-kérdésekben. Devecser vezér a kabarokat a Lajta-őrségbe vezényelte. Ekképpen a 3310. medvetoros esztendőben (Kr.e. 730) Aranyasszony ünnepén 124 pelyhes állú, feleség nélküli lovas kabar állított be a Lajta-kapuba.                Suprun örömmel fogadta a kabarokat, akik javarészt kőfaragók és ácsok voltak, küzdelemben helytálló harcosok. Devecser fia Halimba, veje Farkasd vezette Suprun táborába a kabar tizedeket, akik ősi szokás szerint Suprun-őrhely védőinek a hősi halált haltaknak özvegyeit vették feleségül. Jog volt az is, hogy a hősi halált haltak özvegyei, mind a tizenketten maguk választották ki eljövendő férjüket, mivel szálláshelyről az asszonyoknak kellett gondoskodni. Az újonnan jött kabaroknak az volt a kérésük, Suprun vezér engedélyezze, hogy Ruda-Tórem, legfőbb istenségük tiszteletére kegyhelyet építsenek. Suprun őrhelyen kemény szolgálat közben elkészült a Ruda-Tórem kegyhely. Megtörtént a férjválasztó özvegyekkel a házasság is. Először az egyisten hívő Ata-Isis, majd Ruda-Tórem kegyhelyen. Bögölyös, Cenkes, Ágas, Hepés, Hupás, Ilmic, Kopjás, Rákos, Rámeld, Szutor, Somos és Tacs kapott feleséget.   Suprun, 3312. medvetoros év (Kr.e. 728). Suprun vezér és felesége Ikva, Ata-Isis szentélyét sátruk mellett megépítve, azt családos, sokgyermekes kabar harcosok sátraikkal vették sokszoros gyűrűvel körbe.        Suprun vezér és Ikva, velük Ata-Isis szentélye így védve volt minden hírtelen támadás ellen. Suprun-őrhelyen azonban és igen hamar, belső ellentétek csaptak fel, éppen az őrhely elnevezése miatt. Az egyisten hívő parszi-szkíták, majd az Ikva asszonnyal jött pamír-szkiták a Lajta-kapu táját őriző Suprun vezér nevét a maguk módján így, míg a kabar hadinép nyelvjárása szerint kabarosan, Sopon néven említették. Ellentét ellentétre következett. Sűrűekké váltak az összecsapások a más és más törzsbeliek közt. Különösképpen a kabarok nem nyugodtak. Békességet, sürgős békességet kellett Suprun, a kabarok szerint Sopron vezérnek teremtenie, ezért a legverekedősebb úz nyílhegy-kovácsokat és a kabar vasforralókat az aranyművesekkel elindította Kőszeg őrhelyre, hogy nyugalomba kerülve a tarkósok rézformáló mesterségében jártasságot szerezzenek. Suprun vezér bölcsen tudta, fegyverek, szerszámok, egyéb fém-és aranytárgyak készítői közt munka közben mindig nagy az egyetértés és az akkor sem vált haragra, ha idegen nyelvűek.
     Kőszeg lovas kabarjai a hegyek közti kalandozásaik során vasércet találtak, amelyből az Arnót szerinti módon vasat lehetett forralni. Nyomban bőrtömlőket készítettek fújtatóknak, majd kabar-földi módon “Pest”-eket, hozzá hordozható koholókat készítettek, elegendő faszenet is égettek. Bölénytor havában Kőszeg Suprun vezérnek Suprun őrhelyen jelentette, hogy a Veszprém fősámánnak jött, hozzá csatlakozott kabarok ordoszi módra elkészítették faszén használatával, éjjel-nappali fújtatással a kovácsolható kabar vasat.                              Suprun vezér lovasaival almavirágzás előtt átvonult Kőszegre és Kőszegnek elrendelte úz hadicsákányok és kabar buzogányok készítését. Ugyanakkor elrendelte Suprun vezér Ikva tanácsára minden féle réz és egyéb vas szerszámok készítését, hogy könnyebbé váljon a föld művelése.
     Medvetoros hónapban Suprun vezér és Ikva házasságából megszületett első fiuk, akit az egyisten hívő szkíták az ördögűző nap emlékére, amelyen született, Esztyerhás névvel illettek.                      Az Esztyerhás elnevezés Ruda-Tórem kabar híveinél nem talált tetszésre, ők Estorás néven említették Suprun és Ikva újszülött fiúgyermekét. A kabarok a névadás örömünnepén erős ostordurrogtatással űzték az ördögöt, amit a szkíták ellenséges cselekedetnek vettek, mivel legtöbbjük Ata-Isis sokkaréjos szentélyeiben akkor és éppen akkor csendes elmélyüléssel adóztak istenasszonyuknak, akitől azt kérték, szabadítsa meg mindannyiukat az ördög hatalmától. A szkíták szentélyeikből kitódulva a kabarok ördögűző székeit tűzre vetették, amely miatt éjszakán át reggelig tartó öldöklés következett.   Suprun vezér nehezen tudta megfékezni az elszabadult indulatokat, de végül is győzött. Suprun a bűnösöket pellengérre állította, majd a főbenjáró bűnökben vétkeseket börtönre vetette. Ezután Suprun vezér és Ikva Aranyasszony az egyisten hívő szkítákat a széki-hunok Sas őrhelyére vezette, majd a kabar és úz kézműveseket Suprun vezér Kőszegre küldte, hogy valamennyiüket saját foglalkozásukban dolgoztassa.            Suprun vezér a maga területén elrendelte az őrhelyek magas látóhelyein a pergős figyelők szolgálattételét. Ezt a sámánok végezték, akik minden hetedik napon rovásban jelentették, milyen események történtek. Jelentéseiket az Ikva Aranyasszony által megkezdett, aranylemezekre rótt Arvisura folytatásaként Ilmic és Rámel sámánok rótták a kabar nyelven elnevezett Soproni Arvisura aranylemezeire.      Tíz esztendő telt el. Kelták, másik nevükön káldorok csaptak Kőszeg-őrhelyre, véres fejjel menekülve vissza. Több kelta esett fogságba, akik nyelvükre Suprun vezér fiát, Estorást megtanították. A kis Estorás nemcsak a káldorok, a tarkósok beszédét is megtanulta, mivel nemcsak valamennyi törzsbéli lovas, hanem a tarkós kőfejtők előtt is igen kedves fiúcska volt.
     Suprun vezér parancsára a kis Estorást tizenkét éves korától évente kabar, úz, parszi-szkíta és pamír-szkíta lovascsoportokhoz parancsolta szolgálattételre. Estorást, tizenhatodik életévét elérve, Suprun vezér rendeletére beosztották Detrekő-őrhely szikul lovasaihoz. 3328. medvetoros év (Kr.e. 712) Tavasz és Detrekő-őrhelyre menekülők érkeztek, akiket a kabar lovasok tót népnek neveztek. Kalandozásaik idején a hozzájuk csatlakozó szikul lovasok találkoztak ezzel a néppel és mivel ellenséges szándékot sohasem tapasztaltak, csak ellovagoltak kis településeik mellett.        Suprun vezér a hetednapos pergős jelentés alkalmával Ilmic fősámánt küldte el Detrekő-őrhelyre. Ugyanakkor Suprun vezér Estorás biztonságát megteremtve elrendelte: a menekülők őrizetét Estorásra és a mellérendelt lovas népre bízzák.

                                                              Egy-két ezer év…

     Tavaszutó, megszűnt az árvíz. Véget értek Estorás, a menekülő befogadottakkal sok mindenről folytatott tájékozódó beszélgetései.  Két holdevés, nyolc vasárnap, ötvenhat pergős nap múltán Estorás a tótok beszédét megértette. Estorás így a kilencedik vasárnapi rovásjelentésben közölte apjával, Suprun vezérrel, a tótok a káldor hadinép előörseinek újabb félelmes megjelenése miatt menekültek Detrekő-őrhelyre ötnapi járóföldről. A menekülők morva és cseh törzsekből származnak, néhány menekülő asszonyt és gyerekeiket azonban szluvák néven emlegetnek, akik ezért igen haragszanak. A szikul lovasok a kabar lovasoktól tót népnek emlegetett menekülőket szőr néven emlegetnek, mivel sokkal szőrösebbek voltak, mint a huszonnégy hun törzs szövetségéhez tartozó népek.                    Nyár, eljött a gázlós úsztatás ideje. Suprun vezér Estorást Suprun őrhelyre küldte, mivel újabb menekülők híreket hoztak a közeledő káldorok hadmozdulatairól. Estorás a hírek gyűjtése közben, mivel beszélte a káldorok nyelvét, rájött, a menekülők közt magát betegnek tettető káldor búvik. Estorás az elfogottból kivette: a termés betakarítása után a káldor hadinép az úzok Joli-Tórem Aranyasszonyának folyama, a Duna mindkét oldalán megindultak Pannonföld irányába. Mindezt időben megtudva, az úzok áldozatot mutattak be a Supruni Joli-Tórem kegyhelyen, mivel az előrelátó Suprun vezér parancsára a káldor hadinéppel nem a harc, a béke útját kellett keresni.
     Suprun vezér Kőszeg-őrhelyen a régebbi harcok idején fogságba került káldorokat Estorás lovasnépéhez küldte. Az előrelátás meghozta Suprun vezér számára az eredményt, mivel a szabadon engedett káldorok révén előzetes egyezséget kötött Bángor káldor vezérrel, a minden addiginál erősebb káldor hadinéppel. Suprun vezér azonban mindenre kiterjedő óvatossággal csaknem minden őrhely aranytárgyát, értékét Veszprémbe vitette.            Suprun vezér egy holdevés egy holdtölte után Bángor káldor vezérrel személyesen kötötte meg a békességet biztosító szerződést, amely szerint a káldor hadinép Dunna-Istenasszony folyama mindkét oldalán haladva annak termékeny partjait birtokukba vehetik. A vérontás elkerülésére minden ezutáni vitás kérdést Suprun-őrhelyen békességben megbeszélve eldöntenek. Továbbá azt az egyezséget kötik, hogy harci, hadiszerszámaikat az elkövetkező időkben közösen készítik Pannonföld törzseinek és a káldor hadinép részére. Suprun vezér és Bángor káldor-kelta vezér egyezsége számos új érclelőhely feltárását eredményezte. Így az úz és a többi hun törzs vasforralói, a káldor vasforralók tömérdek kovácsolásra alkalmas vasat gyártva, hatalmas szolgálatot tettek népünknek.
     Lajta-kapuban Suprun vezér és Bángor kelta vezér barátkozását követően azonban baj történt. A nyári boza-sör, méz-sör készítéséhez telepített vadméh kőkasokat a mézre éhes káldorok összetörték, hogy mézzel jóllakjanak. Eközben az egyik Ordoszból hozott nekivadult méhcsalád Bángor kelta vezér egyik főemberét halálra marta. A nekidühödött káldorok ezt ellenséges cselekedetnek vették, míg Estorás békítően elmondta, hogy a veszélyes vadméhek rajait azért teszik gyékény és nádkas helyett kőkasokba, mivel azokat ősszel, a méz begyűjtés végeztével füstöléssel elpusztítják. Viszont a szelíd méhcsaládokat nád és gyékénysátorral takargatják, hogy a zimankós télidőn át életben maradjanak. A káldorok ezt hallva megbékéltek, méz-sör mellett kezdtek mulatozni, de akkor és később óvatosan elkerülték a vadméhek kőkasait.
     Estorás ezután a supruni Joli-Tórem szentélyből a még ott lévő Hősök Aranyoszlopát, a szentély aranyedényeit lovasaival Veszprémbe vitte, biztonságba helyezve az egyisten hívők Ata-Isis szentélyében. Változás és óriási változás Estorás életében.     Estorást, a bátor, mindig küzdő lovast, vele tíz társát a Veszprémben összeülő Öregek Tanácsa Ordoszba rendeli sámánképzésre.
     Estorás öt esztendő múltán az ordoszi sámánképzésről sámántársai közt, hatalmas nyelvtudása miatt rangelsőként érkezett haza. Estorás kiváló zenei képességei miatt annyira megnyerte Bángor káldor vezér leányának tetszését, hogy az feleségül ment hozzá.
     3337.medvetoros esztendő (Kr.e. 703). Estorást választják az új pannon-káldor szövetség fejedelmévé. Három esztendő hull át az idő rostáján, amikor Estorás átveszi a Dunna-Istenasszony folyama melletti káldor seregek fővezérségét. Erő és boldogság Pannonföldön, Estorás igazi fejedelem.               Eltelik ezer és még rá háromszáz esztendő, Boza-Györke fősámán a 274. Arvisura aranylemezre rovásában befejezte a 274. Arvisurát a 4640. medvetoros esztendőben (Kr.u. 600)-úgy emlékezik Estorás fejedelemre, hogy sokáig uralkodott és fejedelemsége idején Suprun híres volt a kardforgató harci játékokról, az éneket, zenét kedvelő fejedelem pártfogoltjainak, a regélő énekes igriceknek, egész Pannonföldön zengő ének-regemondásáról.
     Ma és itt a 6012. medvetoros esztendőben (Kr.u. 1972) Szalaváré Tura szerint Veszprém város alapítása 2700. esztendejében abbahagyom a régiekre emlékezést. Háromszáznegyvennyolc Arvisura, igazszólás, több ezer oldala, tömérdek történése várja, hogy az ősi monda-regeszó napvilágra kerüljön.
     Némely kritikai hang elé: ha Szalaváré Tura, vele Paál Zoltán találta volna ki mindazt, ami most még háromszáznegyvennyolc Arvisura titka, akkor a földkerekség napjainkig élt és napjainkban élő valamennyi íróját messze túlszárnyalná képzelőerőben, meseszövésben.     Napjainkig senki sem szállt perbe Andersen, Grimm meséinek világával, a népmesék szépségeivel, megtörtént-e vajon mindaz, ami bennük gyönyörködtető. Csipkerózsika száz évig aludt és mikor csókkal ébresztették, éppen olyan fiatalon ébredt, mint mikor elaludt. Vegyük Szalaváré Tura ősi időkbe érő világát ugyanilyen mesés szép emlékezést ébresztő világnak, a mi kedves Dunántúlunk legyen a Csipkerózsika, “akit” regélő csókjaival Szalaváré Tura számunkra ébreszt.

(Veszprémi Napló 1972. II. 20-27.)





     Levélkivonat (Ózd, l974. aug. 20.)
     Pusztaszerről több helyen megemlékezik az Arvisura. Ott folyt le, pl. az Atilla temetése, ott állott Bősárkány Fehér-tó parti aranyasszony-palotája és ott született Ilona-Gyilyó (Daru sámán és Homokos bán tolmácsolása).            A Jászvásáron elkezdődött Nagyszala valóban 5 évig tartott és Pusztaszer medvetorán fejeződött be.
     A sámán-szervezetnek megfelelően az egész pusztaságot 24 részre osztották fel. Minden ágazatnak mindig megvolt a megbízottja. Pusztaszer 575 óta kétharmadnyi részben mindig a Bakáti földrengés miatt útnak indult Béla törzs birtokában volt, a Szögedig terjedő többi rész mindig a széki-hunok hatalma alá tartozott.       Az Aranyasszonyok palotája a Fehér-tó partján állott. Szeren voltak a tanácskozó helyek, sövénnyel elkerített külön területen pedig a Tiszáig sámán-bát-táltos szállások voltak. Szögedig tartottak a fővezéri szállások, majd széles karéjban a Fehér-tóig a 24 törzs szállásai terültek el.  896-ban a színhely az ulcsák sámán, azaz nemzetség-sámán elrendezése szerint a 8 törzs elkülönítésének megfelelően részekre tagolódott; de két törzzsel ott volt még az őslakosság és a 24 hun törzs többi tagjainak a töredékei is. Ez a tízes szám arra vezethető vissza, hogy valamikor (nagyon régen) a törzsek száma 30 volt. Az a nagy szövetség később megfogyatkozott, de egyharmad része megmaradt a tíz nyíllal jelölt ataiszi‑szumíros szövetségben. Abban a “pateszi-pap” a menekült uruki keresztény püspök volt; Ugrinnak hívták.                                               Szeren csak az Öregek tanácsának tagjai székeltek; a tárkányok távolabb, de 5 napi járóföldön belül. Ha Árpád sértődöttségében nem is volt jelen, Tiszavárkonyon keresztül mindennap jelentést kapott a történtekről.
     Ugrin úgy gondolta, hogy mivel az új szövetségben 100 lélekből 9 fő máris az uruki kereszténység híve, ez a hit mind jobban terjedni fog, mihelyt az Ordoszi és a Dabosai szellemi áramlat kerekedik felül. Akkor a nagy többség az uruki egyház szerinti szeretet-vallást fogja követni és nem fog Róma és Bizánc példája szerint tizedet követelni. Mert az igazi kereszténység nem az aranybornyú, hanem a szeretet.                         A sámán-bát-táltos kérdésben Pusztaszeren Ugrin a táltos elnevezés mellé állt.  A táltosképzésen a növendékeket papoknak nevezték.
     Kőrösi Csoma Sándor Tibetben lemásolta a pusztaszeri országgyűlés, illetve a befejező Nagyszala elhelyezkedését feltüntető rajzot. Aki tanulmányozta Csoma Sándor feljegyzéseit, annál meg kell lennie “Pusztaszer vázlatának”.629
     Ha ismeretessé válik a rovósámáni és fősámáni Arvisurák tartalma, az aranyasszonyok létszámjelentése és a beavatott papok helyzetjelentése, s az azokban megemlített hittételek, bizonyára megbízható kép alakul majd ki a vallások keletkezéséről. István királynak például annakidején megígérték, hogy minden 25 római pápa közül legalább egy magyar lesz. Az erről szóló oklevelet Esztergomban, Székesfehérváron, vagy Pannonhalmán felváltva őrizték (ha ugyan a Habsburg-házhoz húzó főpapok meg nem semmisítették).                                  Az Arvisuráknak a beavatottakat illetően sok titkuk van. Ilyen, pl. az, hogy a vegyes származású Jézus az egyiptomi Hetavarett, azaz Hétvár sámánképzésén “Nazir pap” fokozatot ért el, azaz “istenidéző pappá” lett. Ordoszban lett beavatott főpap. Tibetben megtalálta az eddig ismert legvastagabb Orchoda-gyökeret. Indián és Iránon keresztül Uruk városába ment és megalapította az uruki szeretet-egyházat, majd 30 éves korában a mai Izrael területén kezdett tanítani.                                                A 700-as és 800-as Nagyszala anyagát sokan nemigen tudnák elfogulatlanul tudomásul venni. A Bibliában sok olyan adat, esemény szerepel, amelyek évezredekkel korábban történtek, vagy jóval előbb ismeretesek voltak, amikor Ábrahám Úrban, vagy a zsidó próféták a babiloni, vagy asszír fogságban hallottak róluk.        Az ókori történelem nem tud sem Mózes, sem Jézus létezéséről, mivel ők nem voltak 100%-os zsidók. Ezért tagadják is a létezésüket. Azt tudják, hogy régen az átlagos emberi életkor 20-30 év volt, de nem hiszik el, hogy a beavatottak ésszerű étkezés mellett akkor is eléltek akár 100 évig is. A hosszú élet titkát Pusztaszeren is törvénybe iktatták a beavatottak. “Gyakran enni könnyű ételeket, de csak keveset, inni pedig tudókalandozás és otthoni munkád közben csak Öthegyen szedett csipketeát szabad, mert a mélyről jött rovarok és halak a vizet az Alsó-világ hatalmasai parancsára megrontják!”     Kővár a Nagypályi vonalában lévő Alduna-térségben volt.


     Kiegészítés (Levélkivonat 1974. VI. 15.)
     Kusály-Kurszán-Kurtán 899-ben hunyt el. Utána közmegelégedésre Árpád lett a vezető fejedelem. Kurtánvárban Kusály fia, Kurszán lakott, de az egyik kalandozás után beteg lett és nemsokára meghalt. Felesége, Szavárdi (Gyeretyán /898-952/ besenyő vezér leánya), mint beavatott fejedelemasszony Kurtánvárában maradt.            Amikor Zsoltot 942-ben kisebb agyvérzés érte, Szavárdi, a Kurszán volt felesége kigyógyította, de állandóan mellette kellett maradnia. Szavárdi Kurszánnal gyermekházasságban élt. Ebből a házasságból nem is lehetett gyermeke, de a megbénult Zsolt gondozásának ideje alatt egy fiú- és egy leánygyermeknek adott életet. A gyermekek a Gilgames ivadékok hagyományainak megfelelően a Subad-Szavárdi, illetve Vazul-Szavárdi nevet kapták. A két gyermek a beavatott-központban, Kurtánvárában élt. Subad-Szavárdi fia a Vászoly-Szavárdi nevet kapta (965-999). Vászoly 986-ban fősámán lett. Leánytestvérének, Söpte-Szavárdinak a fia az uruki kereszténységben a Szavárdi Mihály-Vászoly nevet kapta.                        Budavárán Buda beavatott sámánfejedelem kiépíttette a felső és az alsó világot is. Középső, ma is lakott részén mindig laktak; Buda idejében itt laktak a 1egképzettebb gyógyítók, közöttük a Zsoltot gondozó Szavárdi is. A beteg Zsolt itt kérte a besenyő származású Szavárdit, hogy a beavatottak törvényére való hivatkozással vegye igénybe a besenyők segítségét. Szavárdi közbenjárására jött is 40 ezer besenyő vitéz és megszállták Budát a nyugati határral együtt. Tehát Szavárdi (942), Subad-Szavárdi, de főként Söpte-Szavárdi és fia mögött a besenyő-kun országnak közel 100 ezer lovasa, meg az egész Gilgames család ereje és hagyománya állott. Vászoly-Mihálynak volt a gyermeke Endre, Béla és Levente.           A beavatottak Gilgamesig visszamenő hagyománya szerint teljesen közömbös volt, hogy Szavárdi, Subad-Szavárdi és Söpte-Szavárdi kitől vette a Gilgames-családbeli eredetét. Ezt a fejedelemasszonyok is tudomásul vették. Így tartották a sámán-táltosok és az uruki keresztények is, de aztán véget vetett neki a római-bizánci kereszténység. Róma természetesen tudott róla. Vajk nővére, Piroska szintén gyógyító beavatott volt. Amikor egy harcoson műtétet hajtott végre Nyitra várában, nem vehetett részt a Veszprémi Nagyszalában. Amikor egyenlő lett a szavazati arány, a Nagyszalát áthelyezték Nyitra várába és Piroska szavazatával 13:12 arányban döntöttek a nyugati kereszténység látszólagos felvétele mellett.                                               Subad-Szavárdi apaságával Botondot, Csákot, vagy Taksonyt lehetett gyanúba fogni a rovósámánok szerint; Gádor beavatott viszont Karcsu mongol vezért tartotta apának. Így Subad-Szavárdi fia, Vászoly a beavatottak engedélyével akadály nélkül vehette feleségül Piroskát, majd később Gortvát (905-1012).     Söpte-Szavárdi származásával kapcsolatban a rovók Gelyzát, ifjabb Csákot és Tart, vagy Kopasz Lászlót gyanúsították az apasággal, de Kurtánvár beavatottjai szerint a szellemvilág Gelyza-Géza-Istvánt mondta apának. Gelyzának csak egy fia volt, Söpte tehát, mint Gilgames-leány további biztosítékot jelentett az Árpád-ház fenntartásához. Szükség is volt rá, a Csákok egyre szaporodtak.     Az Árpád halála és István megkoronázása közötti időben a katonai és szellemi megmozdulásokat Buda, Baján és Kurtánvár beavatottjai irányították. Intézkedési területük kiterjedt Magyarka, Vas-Szabir és Kazán háromszögének nagy részére. Vas-Szabir volt az avar törzsszövetség területén az uruki kereszténység központja. Ez a vallás a Pannon-kori Szabari környékén, főként a szabir vasművelők körében terjedt el. Szabarit a rómaiak Sabáriának, a magyar törzsszövetség Szombathelynek nevezte. Az uruki keresztények ugyanis heti ünnepüket szombaton tartották.       Amíg Vajk (a későbbi István) Esztergomban, majd Székesfejérváron székelt, Söpte-Szavárdi egyszer sem jelent meg Budavár táján, Söpte és Géza fia, Vászoly, az Erős Csák leányát, Korpona beavatott leányt vette feleségül. Három fiuk született: Endre, Béla és Levente; 5 leányuk Kurtánvárban nevelkedett.                                                     A kurtánvári beavatott központ titkos anyagának kimenekítése 1022-1034. között ment végbe. Közben a véráldozatot Imrén követték el 1031-ben. Csak ezután helyezték el a rejtett kincset Urálbérc-Öregén, vagyis Urál-Budán. Ezt azonban Kopasz László már nem élte meg. 1026-ban meghalt Keveváron.        Kurtán fejedelem első fia, Szabolcs tárkányfejedelem, Kurszán nevű fia pedig beavatott lett. A 12 éves Szavárdinak nem volt Kurszántól született gyermeke, de a Gilgames-származású Karcsunak igen. Ilyen beavatott környezetből származott Endre, Béla és Levente.                                              A nagyon elszaporodott Csákok megmenthették volna az Árpád-házat a kihalástól, ha a római pápa hozzájárul. De ez nem történt meg, mert Csák Máté megtagadta a pápai tized fizetését.

     Levélkivonatok
Ordoszi kő: cserepesek-göröncsérek kiégették az agyagba rótt jeleket.      - Ataiszból mind a 24 törzs elküldötte lovasait. - Az úzok részéről Úzon vett részt a törzsszövetség megalakulásának medvetorán. Úzapani a fia volt, Agaba nevelt leányának férje.     - Agaba az első medvetoros évtől Ordoszban tartózkodott.                   - Fekete lepel alatti oktatásban csak azok vettek részt, akik átestek a sámánpróbán. Vallási kérdésekkel foglalkozó oktatás volt.   - Az árjákat az avarok szorították ki a Pamírból, hogy aztán a mai Indiában nyerjenek teret.                                - Biharék a Himaláján való átkelésük közben találkoztak a kecsketenyésztő árjákkal és akkor kezdték “német”-nek nevezni őket.
     - Nyílhegykovács-citeráshad: cigányok.         - Szolgálatban állóknak a homokóra adta a pergő időt. 1-2 óra volt.        - Az alánok rokonságban állottak a hunokkal. A szkítákhoz hasonló nyelvet beszéltek és csak Kr.e. 2600 körül keveredtek a jászokkal.                                                         - A Huni folyó és Bombon hegy mongólia déli részén van.
      Marhabelet citerahúrnak és jóslásokhoz használtak.                            - Gyalogbirodalom: a sumérok, egyiptomiak harcosai gyalogosok voltak, pajzzsal, dárdával.                 - A kinajok agabákkal, a kitajok 400 hun családdal keveredtek, akik között menekült szumírok is voltak.                              - Bugát Kazahsztán mai területén volt.  - Az úzok 18 kisméretű vitorlát alkalmaztak, a székelyek 3 nagyot; ugyanígy a kaza-hunok. Ma közülük került ki a fővezér, akkor 25 kis vitorlát használtak. Csaba ifjúsági fővezér apja után kun törzsbeli lévén, 16 vitorlát használt vezéri hajóján.    - Déli manzsuák a mai dél-Mandzsúriában éltek. Tennó birodalma a mai Japán területén volt, az ajnóké az Ochotszki-tenger mellett. Tana szoros a mai Japán és Dél-Korea között volt.                         - Csirula város Szuméria fölött, az akkád birodalomban volt.       - A “szúrós-szemű” álommagyarázó a Kargamis városbeli Opos nevű látóember volt, akinek tanítványa volt Dávid.   - Szavárdiában volt Bajalán városa, a Káspi-tó alatt. A marami birodalom ekkor még Magyarka térségében volt, s a Volga könyökhöz innen vándoroltak észak felé. Mazara a turáni alföldön volt.                               - Kusán legelőször a Káspi-tavat érintette és a derbenti kapun át érkezett az ős Magyarka városba, a marami-föld székhelyére. Magyarka volt a marami fejedelemasszony fővárosa a Kubán síkság és a Kaukázus találkozásánál. Romjai még megvannak. Innen a Van-tó környékére mentek, a Kurdisztáni kaszuk fejedelemségeibe, ahol kaszu harcosok lettek az “idegenvezetők”.     - Arvisuráinkban 20 törzs hikszosz népnek nevezte az Egyiptomban élő kultúrnépet. Más népek is laktak ott.  - Marami föld a Volga-könyök mindkét oldalán volt. Tőle a mai mordvin föld felé volt a mundák birodalma. Az Oka folyó mindkét oldalát lakták. Tula volt a székvárosuk és a mordvákkal, moksákkal keveredve a Volgáig (Etilig) erős birodalmat alkottak. Gandás 300 éves uralmának megszűntével vándorolt Magyarkán át ez a népes, erősen szuméros csoport. Kisebb részük az Altáj-féle kabar földre ment, majd felszívódott a 24 hun törzsbe.                                              - Az egyiptomiak a zsidókat kiűzték földjükről, az asszírok folytatták üldözésüket, míg a Derbenti-kapun át a Volgáig nem kerültek, ott a folyó mindkét oldalán letelepedtek. Az úzok Já-hívőknek nevezték őket. Később kaza-hunokkal keveredve alkották a kazár népet.
     - Matyó úz származású volt, utódai a mezőkövesdi matyók.                  - Matyó birodalma a Sárga-, Fekete- és Fehér-tenger között terült el.                                                 - Jürcsikkel főként a fekete-hun zsuánok és manzsuk, kisebb mértékben az ujgurok keveredtek és juponoknak, majd a kabarok japánoknak nevezték őket.    - Kassát Kr.e. 2800-ban alapították a kabar kalandozók.                                                      - Bolhás, vagy Balhás hegység a Bükk és Mátra között van, később a barkó törzs Bolhádnak nevezte.                                  - Már az elpusztult Ataiszon is megtiltották a rokonok házasságát. Marami és merija törzs a Zab folyó környékéről a Volga-könyökbe vándorolt. Egy erélyes asszony parancsolt egy 200-350 főnyi nagy család­nak. A férfiak vadásztak, halásztak, az asszony-népek csak ház körüli munkát végeztek. Mivel a vadászok a veszélyes élet miatt hamarabb meghaltak, a nagyasszony szívesen fogadta idegen férfiak jövetelét a nagycsaládba. Ezek az asszonyok csak más származású férfit fogadtak be. Marami, azaz pór származású férfi csak mos, azaz merija származású törzsbe léphetett be és viszont.                                                   - Legtöbb törzs Dúló fejedelemnek nevezte azt az alán-bolgár fejedelmet, akinek a népe volgai bolgárokkal, csuvaszokkal keveredett, viszont az alán fejedelmet Dúl-Begának nevezi az Arvisura-rovók többsége. Valójában jobb lenne Dúló bolgár fejedelmi háznak nevezni, mert ebből fejlődött ki a Dúló uralkodói ház.          - Ice, Gice, Suvatice közös neve volt az úz Gerlice őskohó.                                - A fősámáni székhelyet “lélek-kegyhelynek” hívták: 24 székhellyel volt körülvéve.
     - Sajó-Ordosz áttért a háromnyomásos földművelésre. Addig kétnyomásos földművelés volt: köles-zöldség, köles-kert-búza.     - Boza-sör, mézes sör, azaz mai nyelven maláta-sör, de mézzel ízesítve. Árpasör.      - Rátó: ma is rátónak hívjuk az aludttejes köcsögöket. Ha egy tejesrátót befogtak, utána már csak édes tej megaltatására használták.
     - Vasvár a mai Ózd város egy része, a várheggyel.                              - Budát a mai budai várhegyen, Buda-kegyhelyen temették el.
     - December, január, február, március: disznótor, medvetor, szarvastor, bölénytor hava.           - Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba. Aladár visszament Tyumenbe.               - Ordosz hegye: Sajópüspöki hegy, Németvár, Sajónémeti hegy.
     - 3 kabar, 3 úz tyumen és a többiek közösen 4 tyumennel (kaza-hunok, avarok, széki-hunok, bolgárok) itt maradtak a Kárpát-medencében.                                                    - Buda után Nekese, majd Szanka lett a fősámán. Sámánközpontok: Budán és Bugátban.                                                        - Nekese az ogúzokat Ordoszba (farkas) és a szemben levő Szekszárd környékére telepítette, majd a daragúzokkal való összecsapás után Gömörbe küldte őket.            - A Dunántúl Budaváráé maradt, Dunna asszony uralma alatt. A kalandozókat beengedték, össze­házasodtak velük. Ellenben Deédes birodalmában: Losonc, Kassa, Ungvár, Debrecen, Szeged szögében az úzok a kabarokkal együtt uralkodtak.     - 50 ezer harcos hiányzott. Bősárkány e hiányt 1 palóc tyumennel csökkentette. A tárkány-tyumen élé­re Szurdok hadnagyot tette. Így a hiány 40 ezerre csökkent. Amíg Buda élt, 5 tyumen hiányról beszéltek.                             - A német csajkások a bolgárok által Volgának, a hunok által Etilnek nevezett folyó partjáról érkeztek (Berlinbe).                 - Amikor Bősárkányt temették 451 kora tavaszán, kegyhely-őrzőnek úz rimalányokat hagytak hátra. Ezeknek vőlegényeikkel “Arvisura”-házasságban meg kellett esküdniük. Ezek között volt egy Szil nevű vitéz, aki egy Sárkányka nevű rimalányt vett el feleségül. Az rakta a piócákat a haldokló fejedelem­asszonyra.                                                        - A csomabetegség a döghalál egyik fajtája; a lábak és a karok tövében daganattal jelentkezett.                                      - Damaszkuszi Anna a kazár uralkodó felesége volt; nem úz származású.     - Kazáriából leghamarabb a Nyék törzs vált ki, majd a magyariak után a magyarok, vagyis kabarokkal keveredett Kéri, Keszi és Kürt törzs.                                          - Kabar szorosok: Vereckei, Uzsoki, Rohói; úz szorosok: Borgói, Radnai, Ojtozi.                                                              - Oguz-Barkó (szumíros), kunmagyari (szavárd) törzs. 9.-10. törzsként jöttek.
     - IV. Csaba a magyari törzsből való volt.
     - Damaszkuszi Anna elődei kaszu törzsbeli Gandás-féle lovasok voltak, akik 300 évig uralkodtak Hamurápi utódaival együtt.     - Damaszkuszban zsidókkal keveredtek. Maga Anna is vegyes származású volt.        - Kazárföldre menekültek (a kaszuk). A Tigris felső vidékén a Zab-folyó vizei mellett a Van-tó és Mari város háromszögében volt a főfészkük, vagyis Mezopotámia felső részén.                                                     - Úz völgye a Maros-vidéken van, jelenleg az Aklos-csárdától vezet oda az út. Legközelebbi úz település a Borgói-szorosban. Tőle nem messze egy Sajó nevű község is létezett. A Hoanghó vidéki Úz völgye Ordosztól Vasvárig terjedt a mai Patou-Huhest völgyében.                       - 500 ezer lélek beszélte az ordoszi birodalmi, azaz a mai napig beszélt úz nyelvet. Ebbe tartozott 400 ezer hun-avar birodalomból visszamaradt fő és 100 ezer kaszu-birodalmi Madaj-Bodor, Hülek, Barkó törzsbeli mezopotmiaiak, Van-tó környékiek és az ún. szavárd-magyarok. 400 ezer lélek értette a Kazár birodalomból kiszakadt Magyarok szövetsége nyelvét és 100 ezer lélek beszélte a Nyék-Muroma-Mari-Mescser nyelvet; ennek a népnek Árpád volt a feje. Ezek a baszkokhoz hasonlóan körömszakadtáig védték a nyelvüket. Szívósságuk miatt a hatalom a Magyarok szövetsége kezébe került, de a nyelv mérlegét a 25-40 ezer besenyő harcos és a vele később bejött 100 ezernyi lélek döntötte az ordoszi (úz) nyelv javára.                                    - Abaújvár-kegyhely Kassa alatt 25 km-re, Gönc fölött 5 km-re van. Abaújvár volt a kabarok medvetori szenthelye.             - Avar-vésznek Alpár nevezte a 600-as Nagyszalában azt az előre megérzett veszélyt, hogy a Pannonföldön átengedett szlávok, illetve az általa tótnak nevezett népek befogadása az avarok vezette Égi birodalom vesztét fogja okozni. Ugyanis Pribina, Kocel és Braszláv benősült avar fejedelmi családokba és a kereszténység felvételével a frankok érdekközösségében megtámadták az avar birodalmat. Az elrabolt aranyak visszaszerzése volt később a magyarok kalandozásainak a célja Zsolt alatt.
     - Halics és Ladoméria Kassa és Kővár közötti fejedelemség volt.
     - A magyarok az udmurtokéhoz hasonló nyelven beszéltek és a honfoglalás után is csak 40%-át tették ki a dunavölgyi hun törzsszövetség lakóinak. A városokba nem engedték be őket, csak Szolnok és Székesfehérvár lett 10 év múlva igazán magyar város. De a tatár és török dúlás után ezek is átvették a törzsszövetségi palóc nyelvet.     - Fősámáni teendők: fősámán kenéz, horka.                                                              - Név szerint sehol nem említik az Arvisurák a szláv fejedelmet, csak Králnak és Királnak. De ez inkább nagyurat, mint uralkodót jelentett. Minden folyóvölgyben más volt a Král.       - Árpád vára a mai Gellért-hegyen volt.                                          -Árpádot egy vízmosás végén levő forrásnál temették el. Ez volt kedvenc vadászóhelye. Pontos helye az Arvisurákban nincs megjelölve.
     - Veszprém Pejte Aranyasszony óta a királynők városa volt. Itt több Veszprém nevű ifjú is született. Volt, aki felesküdött, hogy városát soha el nem hagyja. Sarolt Gelyzától ajándékba kapta és ettől kezdve újból a fejedelemasszonyok és királynők városa lett. Gizella vallásos udvarhölgyei is itt készítettek papi és püspöki palástokat.
     - Pajca: a hun törzsszövetség jelvénye volt. Akkor Csadáj rovásával.    - Pósa András először tárkányképzésen, majd sámánképzésen vett részt. Bugátból vezényelték Karakó­rumba, ahol a rovást kibővítették.          - Bárszil törzs: Nyék-féle törzs volt. A mundáknak és a mescsereknek a leszármazottai. Ez volt a legszumírosabb törzs. Később előkelő avar menekülőkkel is keveredtek. Nyék vezér után ezt a törzset leánya, Abacil, Árpád első felesége örökölte. Utána Levente (Laád). Később házasság címén Koppány tulajdonába ment. Legharciasabb törzsük volt.    - Pósa Andrást még kiskirály korában IV. Béla küldte, illetve jelölte ki a bugáti sámánképzésre.  - A kunok királyát, Köttönyt, osztrák papok és Róma kémszolgálata végeztette ki, mivel a mongolok előörsének tartották. IV. Béla a gyilkosság miatt kénytelen volt a felkínált szövetségtől elállni. Ezért a mongolok halálra keresték és országát feldúlták. - A mescserföldi Győr Kievtől északra, a Gyeszna folyó partján 10 tyumen lépésre (70km). Avar-barszil keveredés folytán a mindig szabad Nyék törzs székhelye volt. Mescserek még mindig élnek igen kis számban Moszkvától 50 km-re nyugatra.       - Baskíriában a magyariak fejedelemségének székhelye Kara-Szakál korában Füzesgyarmat volt.

     Ataiszi anyagok.
     - Az ataiszi Uruk városát elborította a tenger.
     - Amur kézműves-vezér volt, mint Szavárd.   - Sirgula város Babilon északi részén terült el. Káldi-föld Szumériától nyugatra volt, az arab félszigeten.                                    - Szumériában lecsapolt mocsarak kiemelkedő dombján építették fel az új Uruk városát.   - Indijó-óm az Indus torkolatában volt, az indijók alapították; Samasna-Pisti innen érkezett.        - Ataisz és Amu szigetvilágával a Csendes-óceánban volt. Marja az Indiai-óceánban; a jégkorszak végével mindhárom földrészt elborította az özönvíz.   - Parszi-óm Kalkutta-Bombay környékén volt.                           - Kuszkó még az özönvíz előtt indult el Ataiszból.     - Emberevő szigetek voltak: Borneó, Celebesz, Új-Guinea. A menekülteket megették. Malabán szorosnak azt a szigetvilágban levő tengerszorost nevezték, amely Malaka-Szumátra között ért véget.     - Fiaik: sámánok (papi rend).     - Tárem-tó. A Külün hegység és Tibet között volt, de áttört a puhább kőzetű hegyeken és elöntötte a Jang-Ce-Kiang völgyét. Az elpusztult kinajok földjére a hun jellegű kitaj törzsek vándoroltak a Huanghó és Jang-Ce-Kiang közé, 300 család.  - Hatti elnevezésű (hun, avar, kabar, úz, hanti) kirajzásunk (Észak-Mezopotámia) sokáig fenntartotta magát, rovásos tárkány-emlékeik maradtak.                                                        - Az arabok parszi-szkíta számokból fejlesztették ki a számrendszerüket.     - A főniciaikat, etruszkokat az Arvisurák Árpád birodalma révén ismerik, onnan származott a Van-tó környéki Madaj-asszony.  - Az Arvisura névtár minden napra 2 nevet tartalmaz, pl. Június (eper-hava) első tíz napjára a következő nevek estek:
              Úz név:                                              Kabar név:                      Árpád-Aranka           Acsád-Abádka
     Győző-Győzike                                   Gyalmaz-Gyöngyvér
     Csoma-Csillavér                                 Csörsz-Csöpi(ke)
     Botond-Bíborka                                  Bénye-Büvellő
     Aladár-Árvácska                               Árvád-Aboska
     Géza-Gordáska                                  Gorda-Gilvácska
     Paksony-Piroska                                Pakocs-Pintyő                          Jenej-Jolánka Jákó-Jenke
     Koppány-Kati                                    Karád-Kücsike
     Enyed-Édeske                                    Előd-Eperjes

              Magyar név:                                      Avar név:                       Álmos-Aranyos         Aracsa-Ajbars
     Gyula-Gyöngyike                                Györke-Gyöngyvirág
     Csák-Csilla                                        Csaba-Csengellő
     Béla-Borsika                                      Béld-Bogárka
     Arács-Adonka                                   Ajándok-Aran
     Gelyza-Galambka                               Gügy-Gerlice                            Pató-Pillangó Pélő-Pátika       Jenő-Jelcsőke   Jártán-Jilla
     Kömlőd-Kölpénke                              Keve-Kártika
     Elemér-Emese                                   Etil-Erdike





     Levélkivonatok II.
     A szumérok véget vetettek az emberevésnek. Azelőtt az orvul megölt, vagy csatában elesett emberek húsát megfőzték és csontjaikból kiszívták a velőt. A szumérok a hadifoglyokat 24 holdtölte alatt megtanították földet művelni és állatokat tenyészteni, később pedig megszabadították őket koloncaiktól.                                     A szumér elnevezés a baszkoroktól származik. Mi Nippur és Uruk népét mindig csak uruk-népének hívtuk. A baskír eredetű baszkor hajós néppel sok mindent elfelejtetett a kereszténység, de a szavuk járását nem. Az az alapja annak, hogy Párizsban a kövér polgárokat szuméroknak, azaz kövéreknek nevezték.
                                                                       XXX.

     A Volga-könyökben sohasem éltek oroszlánok, de Árpád birodalmában és Paripa-Dabósa térségében igen. A mezopotámiai oroszlán combján a nyolcágú margaréta a Magyari-magyarok nyolcgyermekes szaporodási törvényére utal. Ez azt jelenti, hogy ha az új törzsszövetség élni akar, minden családnak nyolc utóddal kell szaporodnia. Volt olyan fanatikus fejedelem, mint a 462-510-ig uralkodó Bolári, akinek 8 leánya, majd újabb 8 leánya és harmadszor is 8 leánya született. Utána első veje: a bűnét vezeklő Daróc fia, Gerenna lett a vasművelő fejedelem. Bolárinak a többi leányát is fejedelmi személy vette el. A családi tanács 528-ban úgy döntött, hogy Balog-Bolári közös fejedelme legyen mind a Hunyor, mind a Magyor leszármazottaknak.        A magyar törzsszövetség megalakulása azzal kezdődött, hogy a kabarok a mai Irán területére kalandoztak, ott meghódítottak egy ezüstműves várost és sok rabnővel tértek haza. De közben a tatárok feldúlták szállásaikat. Az Iránból hozott, arany-ezüst tárgyakat készítő nők, hogy rabtartóiknak kedveskedjenek, elkezdtek szép ékszereket, tarsolylemezeket és fémes övcsatokat készíteni. Erre megtanították gyermekeiket is.    Káma nagyfejedelem felesége, a mezopotámiai Mari városából való Mirina teljes erejével a művelt rabnők mellé állott és pártfogása új színezettel fejlesztette az Ananyinói kultúrát. Az iráni nők befolyását az is növelte, hogy legalább nyolc-nyolc gyermeket szültek. Ez erősítette az új törzsszövetséget, de tápot adott a helyváltoztatás gondolatának is. A törzsszövetség lassankint dél felé vette az útját, amivel a tárkányfejedelmek: Berény, majd Megyer és Tass-kende is egyetértettek.                            Amikor a Kazár-szövetség a magyariakat és a magyarokat a birodalom védelmezésére a Kubán és Kuma vonalába vezényelte, a veszteséget az arabok elől menekülőkkel pótolták. A 825-ös arab győzelem után a határvédők kb. 25 %-os veszteségét kaszu és szavárd-magyar ifjúsággal pótolták, a Gyula és Béla törzs pedig kénytelen volt etil-besenyőkkel, etil-kunokkal és szavárd-úzokkal összeházasodni.638      Több térképet rajzoltam le: ezeken nem politikai határok szerepelnek, hanem a feltüntetett népek érdekterületeit mutatják: azt, ahonnan sámán-, bát- és táltosképzésre küldték ifjúságukat.                                 Annak a vidéknek az ifjúsága már 560-tól kezdve készült a Pannonföldre, de megvárták, míg a beavatott ifjú fejedelem eléri a 20. évét. A kalandozásnak nagyon ellene voltak a Türkös kaza-hunok. Ezek a kőből épült déli Bakátban székeltek. A Bakáti első tömény, az ún. Síksági Turgáj-Bakát sátortáborában várta az indulást. A maradni akarók voltak többségben. A hun törzsek Etilvárával szemben építették ki Alkazár révét, a kereskedők és más elvonulók ellenőrzésére. Albéla bal oldalán pedig kiépítették Sárhelyet, a meótiszi átkelő révet. Mivel 563-ban az etil-bolgárok voltak a vámszedők, összes aranyukkal Bat-Baján mellé álltak, az elvonulókhoz. Nagypályi szkíták “hátország” címén csatlakoztak az avarokhoz, a muroma és mordvin törzsekkel együtt. Összekötő törzsként a Nyék törzset vezényelték a megfelelő helyre, 880-ig ki is tartottak a helyükön.
     Az avarok nagy kalandozását is csak beavatott fejedelem vezethette. Telenának Bakátban (a Bátor türk vezérrel kötött házasságából) született Bat-Baján nevű első fia már ifjú korában is látó volt. Hiába kérlelte az apját, hogy ne induljon vérbosszúra a tatárok ellen, mert elpusztul, Bátor nem hallgatott rá. Az Irtis mellett lelte halálát.  Bat-Baján (545-602) már gyermekkorában túljutott a bugáti és ordoszi sámánképzésen. 560-565 között végrehajtotta az avar törzsszövetség felvonultatását. Baján fejedelemmel ellentétben ő a Derbenti kapun át akarta felvonultatni a 9 tyumenes haderőt. Ezért részt vett a Káspivári és az Etilvári táltosképzésen, hogy meggyőződjék terve helyességéről. Jól ismerte a kazárokat, révpénz nélkül akarta felvonultatni a harcosokat.             Elgondolása helyes volt. Az ordoszi avarok, a balhási széki-hunok és a szavárd-úzok már 560-562-re rév- és vámpénzfizetés nélkül értek a derbenti kapun át az Albéla-magyari révhez, de a Baján vezette altáji avarok és kabarok, meg a turgáj avarok, az ordoszi besenyők és az embai kaza-hunok csak aranyban lefizetett vám- és révpénz ellenében tudtak átkelni az Etilvár-alkazári réven.                                     Az élelmes, kereskedő kazárok nagyon meggazdagodtak ezzel az ügyeskedésükkel a Bakát fővárosban.               Ebben az időben az Etil-bolgárok adtak őrséget Albélán (Al-Baida). Bat-Baján úgyanúgy megegyezett velük, mint 562-ben a Szolnok nevű magyari révész-parancsnokkal. Vid tyumenvezér egész haderejével és az 563. évi révpénzzel csatlakozott Bajánékhoz, a kalandozókhoz. Az etil-bolgárok 9. töményként indultak útnak Bajánékkal.     Bajánék a Nagypályi szkíták és jászok beleegyezésével vonultak be Atilla birodalmának örökébe. II. Ilona fejedelemasszony 6 töménye nemcsak, hogy nem állott nekik ellen, hanem egyesülve Baján 9 tyumenjével megalapította az avarok vezette Égi birodalmat.                     Bat-Baján, mint a beavatottak fejedelme, mindenben jó előrelátással gondoskodott az avar birodalom jövőjéről. De nem minden egyedül csak tőle függött. Ugyanúgy, mint a rév- és vámpénz kérdésében, nem fogadták meg a tanácsát a szlávoknak Pannon földjén való átengedése dolgában sem. Nem javasolta az engedélyt, mert előre látta, az fogja az Égi birodalom vesztét okozni, hogy a határőrizetet vállaló szlávok előbb-utóbb összeesküvéseket fognak szőni és a klérussal egyetértve mindent el fognak követni az Égi birodalom megdöntésére. Legnagyobb tette az volt, hogy Ordosz sámán-világát össze tudta fogni az avarok bát-világával és a magyariak táltos-hiedelmét a sumír Anahita-Anina és a szkíták Pécs-Tórem hitével.
                                                                       XXX
1.         385 előtt még fennállott, mint önálló törzs, a Szkíta birodalom szkíta törzse Nagypályi székhellyel (Neapolis, Szimferopoly). Nem szűnt meg a hun birodalom sem, mert Aladár menedéket talált a legelőterületek védőinél. Dengeziket Nagypályiban fogadták. A Prut és Dnyeper közötti gótok összecsaptak az alánokkal és Dengezik az alánok mellé állt. Ebben a bolyban először Gyula fia, Béla alapított várost Alsó-Béla néven (Al-Baida, v. Belaja-Vezsa). A szkíták, alánok és bolgárok házassági, vérségi kapcsolatok révén ekkor már fejedelmükként tisztelték Duló-Gyulát, aki székhelyét 2.Alsó-Béláról (Al-Béla) Itelbe, azaz Itilvárába tette át.Az Alsó-Bélai védelmi vonal vízzel való ellátás okából 50 km széles volt. Ebben egy kiemelkedést hívtak Sárhelynek.3.    Sárkel, avagy Al-Béla helyén Bizánc erődöt épített.
Magyor, Hunyor öccse Turgájban székelt.4.
     Uruk-Dargin Magyarkán székelt, de Paripa és Van hozzá tartozott.
5.
     Dengezik Nagypályiban rejtőzött, innen irányított.6.
     Bolgárok két törzse északon, 1 törzse a Volga alsó részén a magyariak szomszédságában sátorozott.7.
     Urgaj fia, Ogura volt a kazárok első fejedelme. Ogurd 528-ban Gordás néven vonult be a kazár birodalmi székbe; Ugor pedig 721-ben adta át Oposur nevű fiának az avaros magyari rész fejedelmi hatalmát. 650 táján a kazárok véget vetettek a magyari-bolgár-alán-avarok legelőterület-biztosító jogának és az összes törzseket felvonultatták Magyarka vonalában Kazária védelmére, míg csak Edemen-Ügyek és Álmos fokozatosan ki nem vonta a Magyar Törzsszövetséget Kazária befolyása alól.8.
     Legelőször a maramik hagyták el Szumériát és felállították az Anina-keremet kegyhelyet. Később a muromák költöztek a mordvinföld térségébe. Ezeknél Ananyinó városa volt az istenanya székhelye, de mindkettő ugyanazt a célt szolgálta.9.
     Meriják a manysik, komik, merja-mordvinok, hegyi-marik, vótok, vepszék, lívek stb. Nyelvrokonaink közé olvadtak be.10.
     Anina-Keremet a Káma-Béla-Iker folyók által bezárt beömlés közelében állott, de abban az időben nem lakott hely, hanem csak nyári kegyhely volt. Olyan, mint pl. Szentkút (Mária-kegyhely).640
                                                                       XXX

     Ahogyan a 20-éves Bat-Baján megszervezte az avarok Égi birodalmának felvonultatását, ugyanígy minden beavatott ifjú fejedelem elkészítette az ő 20. évében elindítandó kalandozásának tervét. Ezt egyívású-emberöltöző-féle néven nevezték.     A fehér hunok, fehér avarok, majd a fehér magyarok: Albélán, Bélaváron, vagy ahogyan a szavárdok nevezték, Albeilán keresztül, Etilvár révén át érkeztek, a fekete hunok, fekete avarok pedig Káspiváron, a Derbenti kapun át érkeztek, Kuma-Magyarián keresztül.                               A tanácskozások helye a vezérek részére Lovas-Bakátban volt, a sátortábor székvárosban, a Szikel folyó jobb oldalán (Szir-Darja). A beavatott fejedelmi személyek tanácskozó helye a kőből épült Bakátban volt, a Szikel folyó bal oldalán. De itt csak rövid ideig tartózkodtak, mert ritka év volt, hogy a föld meg nem indult volna. Ezért ezt a Bakátot többször újjáépítették. Ha fehér tücsköt alkalmaztak, sohasem történt haláleset.          Beavatott-képzés mindig a két Bakátban folyt. Sámánképzés Bugátban és Ordoszban. Bátképzés Alkazáron és Ordoszban. Táltosképzés Káspiváron és az Ordoszi Élet templomában, magasabb fokozaton, kevés létszámmal, de mindhárom részt egyesítve. Tárkánykiképzés a három csoportnak egyesítve Albélán. Ezt az avarok a magyarokkal együtt Bélavárnak hívták; a kuma-szavárd magyarok és magyariak Al-Beilának nevezték. Itt építették ki a kazárok görög építészek vezetésével a magyar törzsszövetség ellen Sarkhelt. A besenyők gúnyosan Szarhelynek, a Gyula törzsbeliek Sárvárnak nevezték. Ezen a révhelyen mindig folyt a vér és minden szörnyűség.  A beavatottak, azaz kispapok a mindenkori kalandozások megörökítésére térképeket készítettek. Van olyan, amelyik pl. az avarok elindulását ábrázolja.            A Gyeszna-Győr területén összekötő kapocsnak hagyott Nyék törzs fenntartotta a beavatott láncolatot. Árpád első apósa, Nyék, az avar birodalom beosztottjainak is fejedelme volt. Lánya 4 fiút szült, akik az életfás-oroszlános tabu-állatjel használatával mutatták a kapcsolatot az Élet templomával. Használták az Árpád-házi királyok is.641





     Paál Zoltán, Ózd, 1972. okt. 31. Nyomán

     Az Arvisurák sok érdekes részét kézművesek, ácsok, kőfaragók, szabók, nyílhegykészítők, vasművesek írták. A magyarok törzsszövetségének kialakulását, pl. Varga (lábbeli készítő) Győző (ez sámán név) fősámán rótta (Ragály napján született).     A 347. Arvisura 347 fősámán, 998 rovósámán és 2012 amazon (rimalány) közreműködésével született meg. Mai nyelvünkön csak a palóc (úz) nyelven rótt Arvisurák érthetők. Annál több gondot okoz a 216 tárkány-rovás (runák) megfejtése, 210-et már megfejtettek belőle. Madaj asszony rovása kaszu-tárkányok rovása volt. Ezt a nyelvet átvette az Árpád-ház és Csák, illetve Szilasi ága még 1500-ban is használta.      A budai Kőhegyen a pannon vitézek még a káldorokkal való szövetség előtt, Kr.e. 728-ban őrhelyet állítottak fel. Amikor 433-ban Atilla a római városrészben szállt meg, hogy onnan irányítsa a hunok honfoglalását, az a terület attól kezdve kegyhelynek számított. A pannonok vitézeit nem háborgatta a Kőhegyen. Buda fősámán a mai vár helyén építette fel Budavárát.    Baján az avar bátokat az Avar-bástyára telepítette.     A magyar törzsszövetség honfoglalása után Kurtán fejedelem a 892-ben tartott jászvásári Nagyszala rendelkezésének megfelelően a mai Bécsikapu-téri részen építette fel Kurtánvárát.                Így a Kőhegyen 575-től kezdve Budavárán a sámánok, az Avarbástyán a bátok, Kurtánvárában a táltosok játszottak főszerepet. Alpár ugyanis az 575-ben a Tisza mellé jött magyari tyumennel behozta a táltosokat is. Ezek Kolozsváron székeltek, de tanácskozások céljára magyari fővezéri szállást tartottak fenn Budán.         Az avar korban hozzánk került Kurd bátnak a szumír kérdésre vonatkozó rovásai megegyeznek a 2. Arvisurában olvashatókkal.
     Amikor Kurtán fejedelem Kurtánvárában meghalt, a táltosok a várat teljesen birtokukba vették. Árpád fejedelem a komi Sziktivár hegyén felépíttette Árpádvárát a mai Citadella helyén. Nyáron, Csepelen tartózkodott.
                                                                       XXX

     A keszi törzs 180-ban alakult meg. A férfiuralom alatt álló ún. Magyarok egyik törzse volt a Béla és Emba folyó térségében. Innen a kazárok később a Kéri és Kürt törzzsel együtt a mai Don mellé vezényelték szolgálatra. Amikor 720-ban a kazár hátőrizeti szerveknél Oposur ragadta magához a hatalmat, az arabok erős támadást indítottak a Kazár birodalom ellen. Ezért a kazárok Kuma-Magyarországot megalapítva Magyarkán állították fel a határvédelmi központot. Oposur 3 fia: Megyer, Jenő és Csaba közül csak Csaba maradt életben (758), akinek Ond nevű második fia örökölte a Keszi törzset; majd annak fia Ond, azután pedig Kond (aki korán elhalt) és Keszi nevű fia követte a vezérségben. Keszi ikerfiai közül csak a harmadik Keszi maradt életben. Ennek a fia volt Töhötöm.         A Keszi törzs a Csallóköz környékén telepedett meg. Keszi régi Arvisura-szokás szerint elvette Tétény fekete-hun vezér özvegyét és Budavárába került, a sámánok központjába. Vitézei ellenben Budakeszi községből jártak Budavárába testőrségi szolgálatra.                  A törzs vezetését Keszi után a fia, Harka vette át. Egyúttal átvette a nyugati határőrizeti parancsnokságot is. Először Kapuvár lett a székhelye, de vitézei megalapították a Harka nevű községet. Később a Dráva folyóig kellett kiterjeszteni a határvédelmet. Ekkor a hunokhoz és avarokhoz hasonlóan Velem község várát tették meg székhelynek. Ott még vót harcosok is őrködtek.   A következő családokat osztották be határőrizetre:

Harka-őrség:                                          Balla, Becsker, Bökös, Dongó, Bertók, Barta, Finta, Farkas, Fajta, Folta, Gördők, Höbök, Hegők, Jáki, Josti, Kálti, Ördög, Megyer, Mertál, Rödön, Lantos, Bükkös, Dobra, Kuzma, Petróc, Mencser, Burgó, Rada, Csalogány, Talmos, Tanka.

Velemi várőrség:
     Bakolc, Ragyolc, Tapolc, Rámolc, Dolinc, Kupolc.
Felső-őrség:                                            Kazimir, Kis, Kondor, Kollár, Vas, Zabola, Nagy, Zarka, Medves, Léb, Varga, Zámbó, Setefia, Tornyos, Fabula, Osvát, Olti, Hegedűs.

Hisba:
     Pajor, Paál, Patyi, Mügeri, Pongor, Pürkös, Sajtal, Siskó, Tót, Sajcsel, Török, Pongó, Horváth.

     Amikor 955-ben a besenyők átvették a határőrizetet a lövőkben és lővérekben, a kabar őrség tagjai a szokásos 24 évi szolgálat után az ország különböző részein kaptak egy-egy házhely-földet. Így a kabar harcosok sokfelé elszármaztak.





     Kiegészítés a 135. Arvisurához

     Levélkivonatok

     Az “égi származású” Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel. Később, mint hős elnyerte a Gilgames nevet. Reá ezért a szavárdiak évi tűzszerzési időszámítása volt érvényes. Mivel 3 névnapi evést tartott, 3x42 névnapnak megfelelően csak 120 évet élt. Gilgames halála után családja a Tigris melletti Arpachban lakott. Arpachot az Umma és Szavárd-vidéki úzok Árpádnak nevezték.                                                Gilgames még a második nagy özönvíz előtt született. Kétharmad részben “isten”, vagyis szellem és lélek, egyharmad részben ember. Napi kétszeri evés mellett 63 évig élt, de az Arvisurák szerint ez kétszer annyit, vagyis 126 évet jelentett. Ha tehát naponta ötször étkezett volna, az Égi tűz melletti “ételmelegítéssel” 315 évig élt volna.     Ummában többször járt udvarolni, mint “isten”. 25 gyermeket mondtak utódjának. Kedvenc éneke volt: “Tenger fia vagyok, városok bikája!” Tőbb utóda oroszlánnak született.                                   Mazarehi beavatott aranyasszonynak, az iskola anyjának a tanítványai között volt egy beavatott ifjú, Matarios, akit Jézus néven vettek fel az egyiptomi beavatottak tanítványai közé. Apjaként egy római Gandás-féle kaszu harcost emlegettek Hétvárosban.   Hétváros, egyiptomi nyelven Hetevaret, a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között.     30 puli még az erdélyi új Torockó településen tartott Ordas-hegyi népünnepélyen is úgy szerepelt, hogy embernéven említik őket. Az 1700. évi Nagyszala idején Sumér Úz-országban nyilvántartott élőlények voltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése