2012. július 9., hétfő

Arvisúrák 3.



BUDA ÉS ATILLA                                                                              (A 273. Arvisurából)


     Uruk-Dargin húsz évig harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-vidék fősámáni székhelyét. Amikor 20 éves korában a daliás Hunyor elfoglalta a Nagy-Süán után Ordosz kegyhelyet, a sorozatos gyilkosságok után nyugalmas 20 év következett.
     A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) a birodalmi Nagy-Szalát megrendezték. Hunyor gyermekei, Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány és Uruk-Dargin fia, Ojbársz eldöntötték, hogy elő kell készíteni Pannon-föld térségében az új sámánközpontot, mivel Ordosz veszélyeztetve van.                                                            Hunyor utódjául Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte, míg a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki, hogy jelöljön ki helyet az új sámán-központnak, és Rómával a jó kapcsolatot felvegye. Ezen áthelyezéskor Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, míg Udin Pannónia uralkodója lesz. Udin sértődötten távozott és soha nem jelent meg utána Ordoszban.
     Bagamér a 4450. medvetoros évben (410) meghirdette a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezen műveletet. Rómába és Bizáncba is elmentek, míg végül a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, a hun törzsszövetség megindult.
     Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla székely-tyumenje élén bevonult Pannóniába, kimmer-kabarok követték. A következő évben kaza-hun lovasok élén Buda vonult be és a római főváros alatti kőhegyen felállította a sámánközpontot. Nyomban az úz törzsek is, akik már 5 éve úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor jelentették a lovas hírvivök, hogy Bősárkány férje a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Utána a birodalom fősámán fejedelme Buda lett, mert Jákó-midőn az úzokkal elindult-olyan szerencsétlenül esett le a lováról, hogy megbénultak a lábai. Helyette leánya, Deédes vette át a vezetést. Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniök Pannóniába és addig Jákó a visszamaradottaknak beindította az 5 éves sámánképzést. Ezután történt tűzhalála a sámán-központ áthelyezését jelentette.     Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek szövetségének népeit, a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe, és az áttelepítés utáni békét és nyugalmat a birodalom nyugati irányba való kibővítésével biztosítják. A sámánok, tanácskozásaik révén eldöntötték Udin, Ruga és Upor rovásai értelmében, hogy 500000 harcosra van szükségük, és hogy azok a legalkalmasabb időpontban a Jász-síkságon jelenjenek meg.        Egyes törzsek fegyelmezetlensége és széthúzása miatt csak 450000 lovas érkezett meg. A besenyők és ogúzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és szászok, midőn nyugatra indultak, az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyakat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták.
     Buda a beérkezett 400000 (450000?) harcost kevesellte és a hadműveletek beindítását nem engedélyezte. A harcias fiatal vezérek ezt zokon vették, összeütköztek Budával és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg. A türelmetlen hadsereg elindult.Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett. Budának igaza volt, de őt feltámasztani nem lehetett. A harcosok a kitört csoma-betegség miatt hazatérésre kényszerültek. Atilla a csata hevében régi ismerősét, Éciuszt kereste. Két év múlva újból fájlalja, hogy a római hadjárata idején is megfutamo-dott előle a római hadvezér. Atillát később germán összeesküvők megmérgezték.
     Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi Fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást.           Végül Deédes aranyasszony rendet teremtett, aki felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal az új hazában maradt.        Ekkor Aladár hűséges kaza-hunjaival visszament az Etilen túli területre. Az avarok azonban megelőzték és a Turgai kapunál útjukat állták, és nem engedték be őket az Altájba. Aladár kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Vezetésével megalapították Ural-Budát, a manysi törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben.        Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, míg az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezése szerint a Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák-a parszi-szkíták, a kunok és besenyők támogatása mellett-kabar-kimmeri testőrségével a Fekete tenger és Kevevára között vert tanyát és összekötője lett a hunok birodalmának.     Róma és Bizánc utasítására örök támadásnak voltak kitéve. Deédes aranyasszony javasolta, hogy a már régóta Pannóniában élő visszamaradt őskabarok és Ataisz-lakók módszerét kell népének felvenni. Soha nem kell ellenállni a kóbor népek hódító törekvéseinek. Ezért maradt életben az úz nép szálláshelyén és mert minden hódítóval összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta Dunna völgyi Birodalmunk anyósa.     Csát és Ilja így rótták le az Úz-földi Arvisurában.

HONFOGLALÁSI NAGYSZALA                                                        (292. Arvisurából)
                                                                                                             Nagybodor-Galga rovása
                                                                                                             892-902.A KABAROK HONFOGLALÁSA

     Nagy tettek előtt mindig össze kellett hívni a Nagyszalát; azon születtek a fontos döntések.
     A Jászvásári Nagyszalában a magyari-magyarok 8 törzse, a kun-magyari és a kasszu-ogúz törzs úgy döntött, hogy a Kurszán két és Árpád három rokonlátogatásán szerzet tapasztalatok figyelembevételével 5 éven belül végrehajtják a Magyar törzsszövetség bevonulását a Kabar- és Jász-földre. Árpád azonnali bevonulást javasolt, mivel Kevevárában a tárkányok a legjobb fegyverekkel teljesen felkészültek a nagy vállalkozásra. Több vezér mégis úgy döntött, hogy előbb Kurszán Bizáncban, Árpád pedig Rómában tájékozódjék az ottani nézetek és várható magatartásuk felől.       895-ben igen bőtermő esztendő volt. Verecke kabar fejedelem, Árpád apósa és Zoltán, a székelyek vezére a környező népek nyomásának ellensúlyozására sürgette a bevonulást. Jászvásáron erre úgy döntöttek, hogy tavasszal bevonulnak a Kabar-földre és a Jász-síkságra. Kevevárából a tárkány-részleg hamarosan el is indult, de megállt a kabar szorosok előtt. Árpád követelésére a medvetoron engedélyezték, hogy a türelmetlen 30000 kabaros törzzsel még a tél fagyán bevonuljon Kassára, a vegyes törzs kabarjai azonban nem vihetik magukkal családjukat; azok Jászvásáron táboroznak és Kurszán terve szerint a nyugati határgyepükhöz kerülnek.           Nagy volt az öröm Kabarföldön, amikor Árpád megérkezett Kassa városába. Abáújvár medvetorán a bevonulók felesküdtek Kabari föld védelmére. Árpád vitézei a betolakodókat messzire elűzték. Mire eljött az almavirágzás ünnepe, Árpád tyumenjei az egész Kabarföldön teljes biztonságot teremtettek. Árpád tehát már az első év elején eleget tett a jászvásári Nagyszalában reá bízott 5-éves feladatnak.
     Galga vitte az örömhírt Jászvásárra. De már az Úz völgyében, majd a Barcaságban is feltűnt neki, hogy a bevonulás nem a Nagyszalában megbeszélt tervek szerint történik. Mindenfelé harcosokkal találkozott. De az ellenséges érzelmű besenyő-bolgár harcosok is látták, hogy az elvonulók hátrahagyott szekértáborát igen kevés harcos védi. Ezért amikor Álmos törzse átlépte a déli szorosokat, az árván maradt szekértábort feldúlták. Legnagyobb volt a veszteség a napnyugat felé irányított kabarok családjai körében. Álmos a kun-magyari lovasokat küldte vissza megsegítésükre. Azok aztán a szekértábort Gyulafehérvárig kísérték.           Az almavirágzás ünnepéről érkező kabar harcosok panaszt emeltek Álmos ellen és követelték, hogy vele szemben is alkalmazzák az Arvisura-törvényeket. Ezért a nagyfejedelem lemondott minden tisztségéről.
     Mivel Gyula az Öregek tanácsában nem járhatott el a bátyja ellen, a kabarok a régi kabar törvény alapján Álmost hajnalhasadtával kivégezték. Harmadnap váltott lovaglással kabar földre vitték, és bűneik leplezésére a nagyfejedelmet hason fekve tették koporsóba, nehogy az Égiek előtt panaszt emeljen ellenük. Verecke fejedelemnek megjelölték a koporsó helyét, ő pedig Abaújváron kegyhelynek nyilvánította Zemplén sámán kurgánját, és a sír fölé bűnbánó kegyhelyet építtetett.     Pusztaszeren a harcosok és vezéreik Kurszánt fejedelemmé választották, Gyulát fősámánná kiáltották ki; Nagybodor kenéz (bíró), Galga pedig horka (a fejedelmi udvar ellátója, tárkánya) lett. Gyula így osztotta meg tisztségét háromfelé, hogy a honfoglalást semmiképpen se lehessen kifogásolni. Megszüntették az egyszemélyi vezetést, nehogy a kabar-vész, az avar-vész, vagy a legújabb a magyar-vész megismétlődhessen.       Árpád tárkány-fejedelmi jelentésében megemlítette, hogy a kisebb termetű kabar lovak minden veszteség nélkül tették meg az utat. A nagyobb testű ordoszi lovak kis veszteséggel, jók voltak vontatásra. A kasszu-kurd lovakban volt a legnagyobb veszteség. Nem bírták a telet. A széna-, só- és a víz-ellátásnak a tárkányok kifogástalanul eleget tettek.
     Harmadnapon kabar ifjak küldöttsége a szláv törzsek mozgolódásáról hozott hírt. Árpád a hírt nem tartotta rossznak, mert így nem kell bevárnia Kurtánt. Kassára lovagolt tárgyalni. Bars vezér követségbe ment a szlávok királyához egy feldíszített fehér lóval, aranyos nyereggel, ezüst zabolával. A három tyumen kabar harcossal azonban nem lehetett bírni. Az őslakó kabarok tanácsára megrohanták a szlávok településeit és a szláv király, aki sokat nyugtalanította az őslakó kabarokat, menekülni kényszerült.      Árpádnak minden sikerült; Kurtánnak meg csak a nehézségei növekedtek. A görögök megszegték a bolgárok támadása elleni védelmet szolgáló szerződést, és ezzel nagy veszteséget okoztak a magyar törzseknek.   Tétény örömmel fogadta Budán Kurtánt, csak azt kifogásolta, hogy Kurszán Megyer törzse miért táborozgat egy teljes hónapig a szemben levő síkságon. Megnyugtatták, hogy a jövő nyáron a törzs zömével átúsztatnak a Dunán és a tavas síkságon telepednek meg. Árpád birtokba vette Pozsony várát, és Alsóőrség megerősítése végett még a tél beállta előtt megalapította Kapuvárt is. Utána a szekértábori veszteség miatt özveggyé lett kabar vitézekből kiállította a Felsőőrségbe vezényelt kabar őrséget és központjukat Szombat-Vásárhelyre tette. Keresztény papok vezetésével felkeresték az árvíz-sújtotta részeken lakó keresztényeket, és minden lehetséges segítséget megadtak nekik. Felsőőri papok közreműködésével az asszony nélkül maradt kabar harcosok feleséget választottak az árviz-sújtotta vidék özvegyei és árvái közül.
     Mindezek igen megnövelték Árpád tekintélyét, annak ellenére, hogy az újabb honfoglalás tervét minden részletében Kurtán dolgozta ki.
     Árpád viszont a letelepülést 5 év helyett 1 év alatt hajtotta végre. Kurtán az Öregek tanácsa előtt elismerte, hogy a 892-es Nagyszalában javasolt Árpád-féle “Zsablya-terv” tökéletes volt, és hogy Árpád még az Álmosnak felrótt magyar-vészből keletkezett nőhiányt is jól megoldotta.    Amikor Kurtán, tömlős lovakon a Megyer törzs zömével átúsztatta a Dunát “Budaföldvár felől hideg záporeső jött. Kurtán megfázott, Betegen irányította az 5-éves letelepedést. Téténnyel minden kérdésben megegyeztek. Ezt Gyula fősámán és Nagybodor kenéz foglalta rovásba, hogy a kabarok is értesüljenek a történtekről. Árpád nem ment többé Budavárba, hanem tyumenjeivel kalandozott. Egy törzset Kurtán rendelkezésére bocsátott, ő pedig két törzzsel felváltva kereste az avaroktól elrabolt kincseket. Fáradozása végül sikerrel járt.
     A negyedik évben Árpád a Morvamezőn megütközött a morvák ifjú királyával. A csatát az döntötte el, hogy Árpád a fegyverkovács tyument is bevetette a harcba. A nehéz munkáho szokott, erős, izmos, csá-kányos vitézek harcmodora annyira meglepte a morvákat, hogy elkezdtek ész nélkül menekülni. Nagy zsákmánnyal tértek haza a kabarok, és ennek láttán más törzsek harcosai is tömegesen kérték, hogy belép-hessenek a gazdag kabarok közé. A morvamezei csata után Árpád Kurtánhoz vezényelte összes kőfaragó-it, hogy Budától északra várat építsenek.     Sajnos az új vár kényelmét Kurtán nem sokáig élvezhette, mert a honfoglalás negyedik évében hirtelen meghalt. Holttestét a Kurtánvári kegyhelyen temették el. Három vár Budavára, Avarbástya és Kurtánvára hirdette a hun, az avar és a magyar honfoglalást.  A halotti tor és a fejedelmi gyász 24 napig tartott Utána a törzsszövetség ifjúsága Árpádot nagyfejede-lemmé választotta. Árpád az Arvisura-törvényekre hivatkozva Csepel-szigetre költözött. Gyula fősámánt Kurtánvárba rendelte. Gyula legnagyobbik fia Tétény vezér egyetlen leányát vette feleségül. Ezzel a hon-foglalás keltette feszültség végleg megszűnt.
     Tartu-suomák és kabar kőfaragók felépítették a Nagyhegyen Árpád várát, de Árpád legszívesebben a suomák szállásán, Csepelen tartózkodott. Galga a Káma mellé költözött vissza Nagybodort Ózd kegyhe-lyen temették el 908-ban, Árpád fejedelemmel egyidőben.



Részletek Galga tanfejedelem oktatási vázlatából                                      (292 Arvisura)
                                                                                                             4946 - 4950 (906 - 908)


     A nagyfejedelemmé választott Árpád kívánságára meghirdették a 4946. medvetoros évtől a 4950. medvetoros évig a Keszthelyi aranyasszony szellemében tartandó beavatott szintű tudon-képzést.
     Amikor Joli-Tórem regéje szerint Sis-Tórem a Ruda-Tórem üstjéből az egyik tűzgolyót igen messzire dobta a vizes-ködök világába, Joli-Tóremnek, vagyis földanyánknak a fiai alig találták meg. De aztán földanyánk ezen a Földön életet teremtett, s itt elszaporodva gondolkodó lényekké váltunk.        Amikor az eljegesedés ideje elmúlt a változott körülmények között Ataiszban is úrrá lett a jobb belátás s véget vetettünk az emberevésnek. Amikor Kerka irányításával újra felkerestük a melegvízforrásokat, azt kellett látnunk, hogy boldoganyás házaink építése közben nem találtunk olyan emberi koponyát, amelyből ki ne szívták volna az agyvelőt.      Nagy időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 24 hun törzs a szövetség erejére támaszkodva úgy meg tudjon erősödni, hogy Pannon vezér nagyobb erővel idejöhessen, és utána ezt a földet róla végleg Pannon földjének nevezzék.
     Ataisz kultúrájában a kaszuk jártak elöl. Az ő akháj és etruszk törzseik teremtették meg a tenger mellé ki kultúrát. A görögöket pannon vezér szorította ki innen. De ők azután is mindig igényt tartottak földünkre. Az etruszk szervezésű római légiók 40 évig harcoltak Lóbérc (Leoben) körül, amíg végre görög latin összefogással sikerült dél felöl elözönleniük Pannon-földjét.  Amikor a Bugát-Bakáti földrengések miatt elkezdődött a 24 hun törzs nagyobb mérvű vándorlása, Ruga-Upor rendszerével 24 évig tartott a katonai szolgálat. Ez a rendszer azon a példán indult el, hogy 25 év után a római katonák közül pannonok is szép számmal kértek szülőföldjükön adózásmentes birtokot. Ezt a szokást aztán a hunok is, az avarok is átvették, s ezzel pannonföld és Bős tudun birodalmának nagy része hun törzsszövetségi település maradt.    Atilla uralkodása alatt a Szalváré fátria által vezetett manysi tyumen is szerepelt a honfoglalók között.     Az első manysi tyumen parancsnoka a Kerecseny napján született Egerszeg volt. Ikertestvére, Aracsa, a tyumen lovas hírszerző ezredese volt. Bazita, Kustyány, Bötk, Csatár, Padár, Szabar, Ságod és Rajk ezredesekkel együtt. Kishúga, Pölöske, mint a rimalányok vezetője érkezett erre a földre.     Egerszeg tyumenvezér és említett ezredestársai 20 év alatt mind elhunytak. A hunoknál szokásos temetkezési mód szerint hamvaikat a földre szórták, hogy népük ott örökké éljen. Végül már csak Pölöske rimalány volt közülük életben 3 gyermekével. A 10 ezredes hajtincseit Etil várra vitték.
     Csak Egerszeg tyumenvezér hamvait nem szórták le a földre, hanem az uruki szentélyben az ácsok és nyílhegykovácsok szállásának kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Ezzel az a szentély az első manysi tyumen kegyhelyévé lett. Pölöske aranyasszony urnáját 120 év múlva Döbröce nevű dédunokája hozta vissza, mert Pölöske szíve mindig a Szalaváré-tyumené volt.      A Szalaváré tyumen kétharmada Atilla halála után visszament a Káma mellé. Száz év múlva az ottaniaknak is csak egyharmad része maradt továbbra is a Káma mellett; többségük tizedik törzsként Béla törzs elnevezéssel a magyar törzsszövetséghez csatlakozott és leköltözött Bakátba. Itt a kazár uralom elleni 575. Évi zendülés miatt a helyzetük tarthatalanná vált, s ezért Alpár vezetésével átmentek az avarok vezette Égi birodalomba. Ekkor Szalaváré ezredesek voltak: Ormánd, Pacsa és Tilaj, akik közül Pacsát Alpár fejedelemmé választásakor tyumenvezérré tették.         A magyar törzsszövetség honfoglalásakor a Szalaváré fátriából csak egy hídverő részleg érkezett ide, Kárkász vezetésével. Az ő Karas nevű fia itt várost alapított. Kisebbik fia Albélán maradt és lövőket képezett ki a visszamaradt Béla és a Gyula törzs részére. Ennek a Zala nevű lövőnek sok fia volt, a Kazár birodalomból menekülő harcosok tömegesen csatlakoztak hozzájuk. Amikor a kazárok, a besenyőktől Magyarka védelmét követelték, Zala vitéz százada 902 tavaszán Csepel szigeten jelentkezett Árpádnál. Árpád a Karas feletti Zalavárra irányította őket és különleges szolgálataikat a kalandozások során igénybe vette. Árpád parancsa szerint Zala vitéznek 905 medvetorán jelentenie kellett, hogy a Szalaváré törzs Zala századának minden tagja megnősült-e.         Árpád 908-ban meghalt. Galga a Zalavári tárkányképzést és a Bősvári lovasképzést áthelyezte Pest közelébe, illetve a Tura folyó környékére. A rimalány- és arbag-gyógyítók képzését meghagyta Szalaváré birodalmában, Keszthely kolostorában.        Az Árpádvári Nagy-Süánt az ifjonnan felépített Árpádvár környékén rendezték meg. Ezen a viaskodáson az új fejedelem, Zsolt lett az első. Szomorúan vett búcsút Galga beavatott fejedelemtől, akit Kámába szólított a küldetése.  Galga magával vitte Kámába, a Mirina-féle és Turfánba a Mani-féle női kolostorokba a pusztaszeri szerződést. Ennek titkos záradéka szerint azért, mert a hatalmat a kilenc szavazattal bíró uruki kereszténység biztosította az új uralkodóháznak, a magyarok biztosítják a Mani-féle keresztények védelmét. Az Árpádvári és Rákosmezei Nagy Süánon a kabarokat nagy örömmel töltötte el, hogy az Eperjes véréből származó Zoltán - Zsolt fejedelem lett az első, de nagy bánat is érte őket, mert az Aba családból való Encs vitézt lovaglás közben olyan baleset érte, hogy majd belehalt. De Boglárka, a legügyesebb arbag-gyógyító sámánleány meggyógyította a Keszthelyi női kolostorban. Fogadalmuk szerint mindketten a Mani féle keresztény hitre tértek. Lemásolták és a kegyhelyen őrzött titkos Arvisurák gyűjteményében elhelyezték a pusztaszeri Galga féle szerződést is. Leírták a gyógyítás közben szerzett tapasztalataikat is. A gyógyítási sikereket megörökítő feljegyzéseket aztán felolvasták a gyógyulást keresőknek. Ez is hozzájárult az arbag-kezelés sikeréhez.
     I. Endre uralkodása alatt Oszlányka, a Magyarkai aranyasszony a turfániáktól megkapta a Pusztaszeri szerződés másolatát. Bemutatta az ifjú uralkodónak. Egy levelet is hozott a Van-tó melléki fejedelemtől, aki lemondott, a Gilgames-ház vezetői méltóságáról, és azt ezzel a levéllel az Árpád-házra ruházta. Ezeket az okmányokat Endre király kolostorában helyezték el. Az Árpád-ház mindig tudta, hogy annak idején az uruki kereszténység pusztaszeri szavazatával került hatalomra és tiszteletben tartotta az uruki keresztények kiváltságos jogait is.
     Ezért a Mani-féle keresztények itt sohasem fizettek pápai tizedet, hanem a tőlük befolyt pénzeket királyaink az 5 szerzetesrend céljaira fordították.          Köztudomású volt, hogy Vajk nővére, Piroska a Keszthelyi női kolostor legkiválóbb arbag-gyógyítója. Vele is megismétlődött Bolárka Encs esete. Aba kabar fejedelemfi (= Aba Sámuel) az egyik kalandozáson súlyosan megsérült. Így került a Piroska gyógyító keze alá. Fordult ő gyógyulásért mindenféle istenség-hez. Még azt is megígérte, hogy áttér a római keresztény hitre.  Piroska összeszedte minden tudományát, hogy megmentse a nála 15 évvel fiatalabb ifjút. Sebészeti műtétet hajtott végre rajta, és a fiatalember teljesen felgyógyult. A műtét előtt megfogadta Maninak és minden szentnek, hogy ha felgyógyul, Piroskát feleségül veszi. A Gilgames uralkodóház ehhez hozzájá-rult, és a házasságot meg is kötötték.
Az 1220-ban reformált rovásírás



A Budavári beavatott központ                                                                 A 293. Arvisurából    Tarhos beavatott rovás


     A pusztaszeri vérszerződés egyik pontja, mely egyrészről az uruki-mani-féle keresztények, másrészről a táltosok híveinek 51:49 arányú szavazata alapján született meg, úgy szólt, hogy az összes papi méltóságot a táltos névvel illették. Ez a helyzet volt irányadó akkor is, amikor a táltos hagyományok gondos őrzője, Tarhos beavatott ifjú fejedelem Avar-Bástya Budavár alagútrendszerébe kö1tözött és ott összegyűjtötte a Keszthely-Pentele-Zebegény-Pásztó-uruki keresztény szerzetesrend titkos Arvisuráit is. Amikor pedig a honfoglalás tizedik évfordulójára elkészült Kurtánvára alagútrendszere, Gyula táltos a beavatott sámánközpontot Jula-besenyő lovasok kíséretével Jászvásárrol Kurtánvárába irányította, és így a három féle Arvisurák biztos alagútrendszerekbe költöztek. Amikor Gyula legnagyobbik fia, Szabolcs Tétény vezér egyetlen leányát, Ibolyát feleségül vette, Ibolyát két évre Aranyasszonnyá választották, Ibolya nagy buzgalommal fogott hozzá a rimalányok képzéséhez. Tétény vezér örömmel látta Ibolya lelkesedését és ennek jutalmazására saját rimalányaival segítette Tarhos munkáját. Árpád már a második tárkány-kalandozáson 881-ben megkapta Pásztón az elrabolt avar kincsek részletes kimutatását. Nyomban rajtaütött Bécs városán és az avar kincseknek ott visszaszerzett részét Lebed vezérhez szállíttatta. 884-ben az alsó Marót tartományban szedte össze az avar kincseket. 888-ban Lóbérc tartományában jelent meg tárkányaival hasonló céllal. Verecke kabar fejedelem nyilvántartása szerint ugyanis oda kerültek a kabaroktól még az avar törzsszövetség ideje alatt ellopott kincsek. A most visszaszerzett kincseket annak idején a kabar származású uruki keresztényektől rabolta el Bős tudun veje, Erik herceg, s a salzburgi érsek rendelkezésére a Göröc-Lóbérc (Graz-Leoben) tartományban osztották szét. A Pozsegében és Kalágéban összeszedett avar kincseket Árpád Jászvásárra szállíttatta.                       892-ben Nyitra és Pozsony környékén szedték össze az elrabolt arany kincseket. Ezeket Árpád a Kassán tartott második esküvője alkalmával új feleségének, Eperjesnek ajándékozta. 894-ben a Pannon-földön szedték össze a Kocel, Braszláv és Pribina kezére került kincseket. Ezeket Asszórügyekre vitték. A honfoglalás utáni nagy árvíz idején az Encs és az Ibos (Enns és Ybba) határfolyó táján szedték össze azo-kat a kincseket, melyeket az idegen nyelvű papok az avaroktól vittek el. Árpád ezeket visszajuttatta az avaroknak.    Az avarok az Arvisurák szerint padlófűtésű templomokat építettek. Elmondják az Arvisurák azt is, hogy a Pozsony, Encs, Ibos, Lóbérc és Göröc nemzetségnek a Béla törzs védelme alatt 29 uruki egyházközsége működött: Bor, Dara, Keve, Kelár, Bellér, Kádár, Otamár, Farkas, Bondofárd, Beken, Csanád, Buduli, Besatur, Mike, Miske, Omapud, Kulisa, Levente, Lehel, Zadul, Zambur, Balog, Bulcsu, Zulta, Berend, Kadisa, Opus, Etehei és Kámo. Valamennyi uruki-mani egyistenhivő keresztény egyház-község volt. Ezeket a kis befogadóképességű templomokat, amikor a bajorok túlsúlyba kerültek, újra kellett építeni.          Urkán főtáltos ezeket az egyházközségeket újjászervezte és a Béla törzs uruki püspökévé Jula öspöröst nevezte ki a Kevevárán székelő Nitragula egyházfejedelem. Ő a régi avarkori, uruki határvédő egyház-községeket fogta össze. A római katolikus hittérítőkkel bajor lovagok is jöttek a kereszténnyé lett Ava-riába, akik 825-ben Jámbor Lajos irányítása mellett Győr, Rákos, Kunágota, Szöged, Oszora, Keszthely, Moson, Diósgyőr, Szolgagyőr és Hunivár kincseit rabolták el. Amit nem sikerült a földbe elásni, az mind a nyugati kincstárakba került. Amikor aztán már nem voltak aranykincsek és kinaj-selymek, II. Jenő pápa megengedte az adószedést az uruki egyház híveitől, bár Keszt aranyasszony az adót száz évre előre kifizette a pápai udvarnak. 824-től 885-ig az avar lakta területen mégis adót szedtek. Ennek Árpád a tárkánykalandozásokkal véget vetett.   Urkán után Csák lett a főtáltos. Árpád fiainak szállásterületét a Duna két oldalán jelölte ki. Szabolcs tárkányfejedelem pedig ezt a területet északról, keletről, nyugatról és délről megerősítette. Zoltán ifjú fejedelem a Csörsz vonalán kiképzett lovasokkal folytatta az avar kincsek visszaszerzése érdekében indított hadjáratokat. Ebben nagy segítségére voltak a Szavárdi-aranyasszonyok, akiknek Keleten is, Nyugaton is nagy befolyásuk volt a Béla törzsre. Ha a vezetők változtak is a budavári beavatott köz-pontban, a szavárdiakat ez nem érintette: ők benn maradtak és mindig biztositékai voltak a besenyő támogatásnak. Így Budavár beavatott központnak sikerült Encstől Magyarkáig megszervezni a védelmet az esetleges nyugati támadások ellen. 825 sertéstor havának 10 napján, amikor a bajor lovagok a pápai rendelkezésre hivatkozva adószedés címén Diósgyőrt kirabolták, a Csörsz árokrendszerben kiképzett zsadányi vitézek megjelentek Kál kiképzőhelyen és Salló tábor harcosainak csatlakozása után együttes erővel döntő csapást mértek a bajor rablókra. Valamennyit lekaszabolták. Sajnos, a kincsek javarészét akkorra már elszállították, de jegyzék készült róluk, és azt Pásztóra vitték az uruki kolostorba. Ott teljes nyilvántartás volt Amrik püspöknél, s Tarhos így minden elrabolt kincsről tudott. Nagy Károly magyar származású anyja is elküldte Judit hercegnővel az avar kincsek szétosztásának jegyzékét, Vojnomir avar kagán jelentésével együtt Keszt aranyasszonynak. Nagy Károly végrendeletének fogalmazványát Kajd kagán fia elhozta Kassára Pelsőc fejedelemnek. Tarhos tehát erről is tudott. Gizzó kagán, Kalán kagán és Zabar kán fiai szintén jelentést tettek az avar kincsek hollétéről.
     Sallek és Csák püspökké szentelése Rómában történt. Ők szervezték meg az uruki avar egyházat. Később ők is rovásba foglalták, amit az avar kincsek sorsáról megtudtak. Unnó avar író Ungumeri avar költővel együtt sorra járta a nyugati keresztény püspökségeket és pontos jegyzéket készítettek az ott lévő avar kincsekről. Mindezeket a Csörsz vonalán átjőve elhozták Pelsőcnek. Alcuin 15 szekér aranyról írt Fekete Arnő salzburgi püspöknek. A szekereket 44 ökör vontatta.
     Az átalakításra összehordott avar kincsek gyűjtőhelye 825-877 között a Szent Denis apátság volt. Kopasz László a táblákba öntött aranyakból készíttette el Szent Dionysius főoltárát. A prédikációkban ezt átnemesítésnek nevezték. A szerencsés királyságok, apátságok évekig az aranytárgyak átalakításával foglalkoztak. De az aranyműves avar legények minden olyan átalakításról tárkány-bár feljegyzéseket készítettek, melyekről vándorlásaik során tudomást szereztek. Följegyzéseiket eljuttatták Keszt aranyasszonyhoz. Nyugaton az avar kincseket obor kincseknek, meg Harun al Rasid, vagy Nagy Konstantin kincseinek nevezték.          Nagy Károly 811 tavaszán kelt végrendelete értelmében 21 érseki székhely és 15 udvari részesedett az avar kincsekből. Smaragd udvari káplán írása szerint Kopasz László és Jámbor Lajos részesedése, továbbá Hunteros comesnek, Hunt-Passzaunak, a későbbi I. Berengár császár nagyapjának a részesedése volt a legnagyobb. Bat-Baján fővezér Kandics, Targit, Solák és Kunimund határügyi hunok révén, 57 éven keresztül béke-adót fogadott el Bizánctól, hogy annak fejében az avar vezetők lemondjanak a kétoldalú támadásról. Ezalatt csupán Győrben 15 gönc (kb. 12mázsa) arany gyűlt össze 10 avar-gyűrű kirablása tehát körülbelül 150 gönc aranyat jelentett Nyugatnak.    Velem őrparancsnokság, Alsóőr, Felsőőr, Szörényőr, valamint külső őrségeink: Boroszló Igló, Bécs, Göröc, Bihács és Ráma, úgy szintén Encs, Kalágé, Albán, Gorabán, a Barancsi, Czorai, Macsói, és a Szörényi bánság avar gyűrűi 5-5 gönc, összesen tehát 90 gönc (108 mázsa) arannyal rendelkeztek.
     A Tarhosnál összegyűjtött följegyzések szerint Nagy Károly 240 gönc aranyat raboltatott el az avarok Égi birodalmából. Összesen 28 kurgánt raboltak ki. Pelsőc avar birodalmában 5 kurgán, az őrségek közül a székely, marúz, kazahun, kabar és palóc őrségek, valamint maga a Pelsőc fejedelemség is egyenként 10-10 gönc arannyal rendelkezett. A Csörsz védelmi árokrendszer is 2 gönc arannyal. Ehhez járult még a 24 szekérnyi arany ékszer és 120 szekér kínai és perzsa selyemáru. Joli-Tórem aranyasszony szobra és 5 gönc arany a baszkföldre került. Ezeket nem volt szabad visszakövetelni, mert Bakos és Kosut hadnagy baszkir népe ennyit megérdemelt. A nagy csatában ugyanis eljutottak a Nagyvízig, de ott magukra maradottságukban, csak elnyomás lett az osztályrészük. Az 5 gönc aranyat és ékszereket Isten dicsőségére használták fel.   899-ben, amikor Árpád és Apor megnyerte a brentai csatát, Berengár lombardiai király elismerte az avar kincsek visszakövetelésére való jogot és 900-950 között évenként 10 véka ezüstöt fizetett. Ugyanígy elismerték a szászok ezt a jogot és a bajorok is. 938-ig megfizették az aránylagosan rájuk eső évi adót. A bajor hercegek azonban megpróbáltak hadat indítani a magyar törzsszövetség ellen, csakhogy Pozsonynál csúfos vereséget szenvedtek. 934-ben Tormás fejedelemfi is az avar kincsek visszaszerzése érdekében jelent meg Bizáncban. Ott is, ugyanúgy, mint Berengár Arnulf, a pápaság, a csehek és a szászok szintén elismerték az adószedő hadjáratok igazságosságát.
     Amíg az adószedést csupán a Béla határvédő törzs látta el, olykor, mint például 913-ban az Inn mellett egy kisebb csoport vereséget is szenvedett. Ekkor besenyő segítséget kértek. A segítség meg is jött, de bonyodalmakra vezetett. Szászországban a szokásos adón felül még több véka aranyat is követeltek. Erre az elkeseredett szász vezető réteg összefogott és Merseburgnál vereséget mért egy besenyő csoportra. Tarhos nyílvántartása szerint 915-ben Brémában, 934-ben Kölnben, 919-934 között Galliában, 935-954 között Akvitániában, 917-959-ben Lotaringiában, 909-927-ben a Svábföldön, 911-954-ben Burgundiában, 924-ben Gótiában, 914-ben Andalúziában, 944-ben pedig a Baszkorföldön jelentek meg. A rokon népeket azonban békén hagyták. 928-942-ben Rómában is jártak, 937-ben Kápuánál visszafordultak. 922-947-között Apuliában kerestek avar kincseket. Karintiában 901-937 között szedték össze az elrablott kincseket, 934-970-ig Bolgárországban, Albán- és Gorabánban, Görögországban, valamint Bizánc környékén szedték be az aranyadót.    Abacil után Tarhos lett a beavatott központ fejedelme. Kuma-Magyarország fejedelmének a lányát, Szavárdit vette feleségül. Első felesége 898-ban halt meg. Kurtánvárban lakó Kusály-Kurszán-Kurtán fejedelem Érd alatt, a Duna átúsztatásakor megfázott. Hiába próbálkozott gyógyításával Szavárdi beavatott leányserege és a csepeli tartu-suomák gyógyító csoportja. 899-ben, amikor a futárok jó hírrel lepték meg, örömében Szavárdi karjai közt meghalt. Az özvegy Tarhos kötelességének tartotta, hogy Kurtán özvegyét, a volt felesége húgát feleségül vegye. Ennek az emlékére fogadtak el egy új törvényt. Eszerint az Encs vidéki Béla törzstől a Magyarka vidéki Béla törzsig mód nyílt kettős névadásra. Először is minden lánygyermeket, aki a nyári piros alma ünnepen (szeptember 1) született, Szavárdinak keresztelték az uruki-mani keresztények. (Ezt a táltoshitűek is átvették.) De a lányoknak még egy másik nevet is választottak a névadó ünnepségen. A Szavárdi lányok a medvetor ünnepén mentek férjhez. Ha a piros alma ünnepére lányuk született, azt is Szavárdinak keresztelték. Tarhos és Szavárdi Jula házasságából egy Szavárdi nevű beavatott leányka született. Ez a leány Szem-Szöcsi mongol vezér fiának, Karcsunak lett a felesége. Karcsu a Hunor tótól jött ide, beavatott sámánképzésre. Ebből a házasságból született első lányuk, Subad Szavárdi.
     Az ősi törvény szerint az elődök által megkezdett Arvisurát beavatott gyermekük tovább folytathatta. Ez a jog megillette Subad Szavárdit is. Tarhos a Bizánc felé való békefenntartás híve volt, ezért dél felé nem tett lépéseket az avar kincsek visszaszerzése érdekében. Subad Szavárdi a Kapgán besenyők törzsébe tartozó Tar vitézhez ment feleségül. Ennek a házasságnak a következménye képpen a Hunor tótól Bolgárország határáig a tömények sora állott a magyar törzsszövetség mögött. Tarhos után Árpádnak és a beavatott Eperjesnek a fia, Zsolt Zoltán vette át az avar kincsek visszaszerzésének irányítását. Legtöbbször egy fejedelmi ifjút is küldtek az adószedő és kincskereső kalandozókkal. De a Béla és a Kapgán törzs fejedelmi rendelkezés nélkül is küldött adószedőket. A bajorok és a szászok erre persze rájöttek, jól felkészülve várták őket és egy ilyen alkalommal, még Tarhos idejében az Inn mellett, a vízvári (wasserburgi) hunok árulásától támogatva, nagy csapást mértek az önkényeskedőkre. Egy másik alkalommal a boroszlói avarok tájékoztatták a szászokat a helyzetről, sőt maguk is a szászok mellé álltak. Az avarokkal kevert szász és lengyel csoportok Merseburgnál súlyos csapást mértek a Jula besenyőkkel kevert szavárd magyarokra.      A hun törzsszövetségi kisebb csoportok arról is értesülve voltak, hogy a pápai udvar is számon tartja az 52 évi időre megállapított adószedés lejártát. De ugyanebből az okból a 936-ban uralomra jutott I. Ottó is elkezdte a védelem céljait szolgáló várak építését. Subad Szavárdi férje a Van tó környéki Tar sem helyeselte az 52 év lejárta utáni kalandozást és ebben a kérdésben a beavatott budai központban is megoszlottak a vélemények. A 952. évben a fejedelmi ifjaknak meg is tiltották a kalandozásban való részvételt. Viszont elkezdődött a segélykérő hadműveletekben való részvétel. 954-ben például Ottó ellen fellázadtak a saját fiai, és Konrád herceg sok más főúrral együtt magyar fejedelmi segítséget kért. Taksony, aki bizánci beállítottságú volt, Béla törzsbeli, Kapgán besenyőkkel kevert Bulcsu, Lehel-Lél és Sur vezette töményt küldött segítségül. Konrádék a Rajnán túlra irányították őket. I. Ottó fiai és Konrád hívei kibékültek a császárral és Augsburgnál döntő vereséget mértek a hazai segítségtől megfosztott magyar haderőre. A vereséget még az is fokozta, hogy a Régensburgba vendégként érkező fejedelmi ifjakat is elfogták. Henrik herceg, a vendéglátójuk bitófára húzatta őket és még pápai átkot is mondatott rájuk.            A budai beavatott központban Bulcsút, Lehel-Lélt és társaikat úgy tekintették, hogy a túlvilágon a németek szolgái maradtak. Ez a továbbiakban sok zavart okozott. Zsolt teljesen megbénult és fiára, Taksonyra ruházta a hatalmat. Taksony Söpte-Ibolyát vette feleségül, a Kapgán besenyő törzsből. Söpte-Ibolya apja megszervezte a besenyő társadalmat. Taksony a Nyugattal való megegyezés és a Bizánc felé való terjeszkedés híve volt. Vazul-Szavárdi, Subad-Szavárdi ikertestvére is a déli orientáció mellé állott. Ezért 948-ban a magyar törzsszövetség 48. évének határán Vazul-Szavárdi irányításával Bizáncba mentek. Itt Bulcsú és Tormás fölvette a bizánci keresztény hitet. A császár viszont elismerte az avar kincsek miatti adószedés jogát. Zombor 953-ban a megállapodást megerősítette és annak alapján Szirmiumban, az egykori római városban felállították a görög katolikus püspökséget. Taksony is, Pajsz is erősen pártolta a görög hittérítést. 960-ban, amikor a Béla törzs a Kapgán besenyőkkel Macedóniában szedte az adót. II. Nikéforosz császár azt javasolta nekik, hogy próbálják meg bevételeiket kipróbált vámosok alkalmazásával növelni. Küldött is nekik erre a célra alkalmas izmaelita, zsidó és türk kereskedőket. Ezek a vámosok a bizánci császárság besúgói lettek.        957-ben Olga hercegnő is fölvette Bizánc hitét. 958-ban a bizánciak már vonakodtak megfizetni az adót. Ekkor ütötte be buzogányával Botond Bizánc kapuját.          Amikor a kievi orosz fejedelemség is fölvette a bizánci kereszténységet, Budavár beavatott központja is kapcsolatot keresett Rómával. XII. János pápa Zacheus püspököt küldte a római kereszténység ügyében.
     Ez új helyzet teremtett. Az uruki kereszténység nem szedett tizedet Róma és Bizánc bevétele azonban a tized és az adományok voltak. Tarhos és Taksony éppen olyan szigorú rendet tartott hitbeli és egyházi kérdésekben, mint a katonai dolgokban. Az uruki egyház megszokott gazdálkodása kegyhelyek fenntartásában és az adományok érdektelen felhasználásában állott. A hitterjesztés nyugati módszerei ismeretlenek voltak. A világi dolgok pedig úgy festettek, amíg a nyolc törzs otthon gazdálkodott, addig a Béla és a kabar törzs adóbeszedő kalandozásban vett részt (a Csörsz vonalán, Pozsonykeszitől Kevekesziig kiképzett lovassággal, valamint a segédtörzsek csatlakozásával). A vezetéssel mindig a harkát bízták meg.   A békés életben a 72-es osztószám érvényesült. Még Buda fősámán osztotta fel annak idején az Encs vidéktől Jászvásárig terjedő hun törzsszövetségi legeltetési területet 3x24, tehát 72 részre. Ebből a számból a Budavári beavatott központ sem engedett. Így aztán a beszedett adópénzt a harka is háromfelé osztotta, de azt már 24 részre a kende osztotta. Az adószedő hadjáratra induló csapatoktól a szövetséges Lombardia, Bajorország, CsehországésBulgária nem egyszer kért segítséget, s országukon készséggel átengedték a magyar nagyfejedelem csapatait. A csapatok pénzt láttak a csellengők felkutatásából, és a megváltási pénzt a csellengő gazdája fizette, de azt a csellengővel ledolgoztatta. 960 után Olga hercegnő is felkérte Albéla és Jula besenyő vezéreket a neki járó prémadók beszedésére I. Romanosz is igénybe vette a kabar és Kapgán törzset adószedésre.     Bizánccal szemben nem volt érvényben az 52 évi adófizetésre vonatkozó megállapodás, de az avar birodalombeli szlávoktól délen is szedtek pénz és prémadót. Ehhez II. Nikéforosz és II. Bazileosz császár is hozzájárult. 948-ban Bulcsú, mint patricius, Tormás pedig mint barát megkeresztelkedett. Tormás az uruki kereszténység feje, ezek szerint Bizánchoz húzott 953-ban Zombor, az új uruki püspök is megkeresztelkedett patrícius jelleggel. Ők ketten jártak el Kievben és Szirmiumba hozták Hierotheosz püspököt. Ő alapította a Szent Demeter-féle püspökséget, melynek működése a Duna vonalától keletre terjedt. Ibolya bátyja, Tonuzaba még 960 után is kalandozott Görögországban a Kapgán besenyőkkel, áthaladva Bolgárországon, Trákián és Macedónián. 968-ban Olga orosz fejedelemnő I. Ottóhoz fordult püspökért és Ottó Jordánt küldte Gnézába. Nikéforosz császár, a Kazáriát meghódító Szvjatoszlávot hívta segítségül Bolgárország ellen. Szvjatoszláv el is foglalta ezt, de a maga számára. Ekkor fordultak segítségért Tonuzabához, mert Szvjatoszláv adófizetésre akarta kényszeríteni a görög császárt is. Taksony a Nyék törzset küldte az egyesült besenyő-orosz-magyar seregbe. Bizánc serege azonban 970-ben Arkadiopolisznál döntő vereséget mért az adószedő seregre. Tonuzaba ekkor Magyarországra költözött. Szvjatoszláv seregét a doroskátai besenyő vezér, Kurja támadta meg. Vitézeit levágatta. Szvjatoszláv koponyájából pedig kupát készíttetett. Abból itták a győzelmi bort a toron, Albéla városában.            Budavár beavatott központja úgy határozott, hogy a további kalandozásról le kell mondani, s a nyolc törzs helyett mind a tíz törzset be kell fogni a mezőgazdasági termelőmunkába és a Csörsz árokrendszer, és a határvidék lovasságát a tartalék adópénzből kell fizetni. Taksony, halála előtt nem sokkal Csantavér aranyasszonyt, a rimalányok parancsnokát vette feleségül. Csantavér a leggazdagabb Jula besenyő vezér leánya, Kurja albélai besenyő vezér unokája volt. Gejza, az ifjú fejedelem a beavatott központ és Taksony irányvonalának megfelelően Nyugat felé igyekezett jó kapcsolatokat teremteni, de felesége révén a háta mögött álltak a besenyők, akiknek 955-ös riadóztatásakor megdermedt Nyugat Európa és Magyarország megtámadásáról lemondott.    Gejza a Szent-Demeter bazilikájában megkeresztelkedett István névre. Fenntartva a 72 tartományú felosztást és utódaira is kötelezővé tette Szekszárd törvényét. Eszerint a 24 ogúz nemzetséget 24 állatjel különböztette meg. Ezzel magát is, népét is a 24 hun törzsből álló ősi szövetség részesévé tette.    Az Arkadiopolisznál elszenvedett 970. évi vereség a beavatottak nagytanácsában a Nyékiek törzsét is engedékenyebbé tette és a nyugatiakkal való megegyezés felé vezette. A mainzi érsekség által meghirdetett békét csaléteknek tekintették ugyan, de mégis hajlandók voltak egy korosztálynyi időszaknak megfelelő 20-25 éves békességre.            A budavári beavatott központ a 972. uruki évre összehívta a Nagytanácsot. Ezen 100 szavazat közül 58 a nyugati, 36 a keleti közeledés mellett döntött, hatan tartózkodtak a szavazástól. A Budán tartózkodó Zaheus pöspök vitte hát a hírt, hogy az uruki keresztény egyházak szövetsége elfogadta a mainzi érsekség ajánlatát.
     Az Avar-Curia 973 medvetorán meghatározta a quedlinburgi értekezleten résztvevők által követendő irányvonalat. Nem akarták, hogy megismétlődjék a 800. évi avarvész. A békés egymás mellett élést a római pápa ígéretével is biztosítottnak látták. A kievi uruki egyház is érintkezésbe lépett a Van tói püspökséggel, s onnan az a válasz érkezett, hogy legyen egy akol, egy pásztor.            A küldöttek ilyen szándékkal indultak tárgyalni ...



     268.Arvisura                                                                                     Deédes aranyasszony
                                                                                                             oktatási anyagából
                                                                                                             450-455-ig


     HÁROMSZOR NYOLCAS ISTENSÉG
     Ataiszban, Góg földjén laktak a fekete hunok, Magóg földjén a fehér hunok, ahol a síksági földeken termelték a kenyérnek és lepénynek valót, míg a hun felvidéken a legeltetéses állattenyésztés folyt. A hun síkságon csak karmos állatokat tartottak.     Amikor Buda kőfaragó fejedelem felépítette Úr városát, a magas hun felvidékről hunok jöttek át a tengeren a lassan süllyedő Ataiszból, de Özönvizek és a hunoknál szokatlan emberáldozatos temetkezési mód miatt elhagyták Úr és Uruk városának környékét és lovaikkal Paripa és Dabósa környékén telepedtek le, majd az árvizek miatt átmentek a Nagyhegyen (Kaukázuson) és a hunok Hunnor városáig a hegyek alján lévő síkságokat a háromszor nyolcas Istenséggel bíró gazdag hunok között felosztották. A sokgyermekes szegény hunok egy-két lovacskával pedig Ordoszba mentek, ahol az ajnókkal és agabákkal összeházasodva megalapították újból a 24 hun törzs szövetségét. Az egész Hangun folyó vidékét bírtokukba vették.         Sajnos Susa városából száz, igen tekintélyes családot elüldöztek, akik Léhen keresztül a Tórem-tóhoz vándoroltak, majd a kinajokkal összeházasodva megalapították a háromszáz család birodalmát. Ők bevezették az ataiszi kulturáltabb életmódot és vezetésük mellett a kinajok nagyon elszaporodtak és mindig nagyobb nyomást gyakoroltak Ordoszra. A háromszáz ataiszi család összeházasodott a 24 hun törzsszövetségnek és agabáknak a száz előkelő családjával és uralkodó dinasztiákat alapítottak. Nagy földrengések és aszályos évek, járványos betegségek, marhavészek miatt sokan a háromszor nyolcas gazdag hunok gazdaságaiba menekültek. A négyszázra szaporodott előkelőségek átvették a 24 hun törzsszövetség évenként rótt és egy-egy fősámán életéről szóló aranylapok írását és azt széles körben elterjesztették. Buddha hite elkezdett terjedni és a 400 családon belül is elkezdődtek az ellenségeskedések. A 3930. medvetoros évben hatalmas földrengés pusztított a Hangun melletti Hun síkság peremén és ekkor a hunok nagy tömegben hagyták el a kettős Hun folyó környékét, majd megsokasodva Hunnor környékén az Ordosz vidék hun lakosságát és a Hun síkságot lovas töményeikkel gyakran megtámadták. Ekkor hosszú évek munkájával a kinajok felépítették a Nagy Falat. A 3834. medvetoros évben azonban (Kr.e. 206-ban) Matyó hun hadvezér (Maotun) a márciusi Kos jegyében született ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt Nagy Falon, aki uralkodó családokat alapított, de a meg nem értés miatt a kinajok a hatalmaskodókat kiűzték Ordoszból, csupán a beavatottakat hagyták meg háborítatlanul Ordoszban a kézműves úzokkal együtt.                               Az ordoszi beavatott központ a 400 család védelme alatt állott, de a gyakran betörő háromszor nyolcas istenség csapatait a 3368. medvetoros évtől a 3386. medvetoros évig a Nagy Fal közelségétől eltávolították, mivel az agabák, az ordoszok, a besenyők, a hokjenok és fokjenok nem vállalták az örökös háborúskodását a 24 hun törzs szövetségének. Az ordosziak Hunnornak hívták a harmadik nyolcas Istenség fővárosát, de a mongolok és tatárok ragaszkodtak a Honnor elnevezéshez, tehát ilyen csekély szóeltérések miatt is nagyok voltak az eltérések, hát még amikor osztódások révén 216-ra emelkedett a hun törzsek száma. Ordosz beavatott központja Paszametik fáraótól kezdve nemcsak a 24 hun törzsszövetségnek volt a szellemi központja, hanem a Susa beavatottjainak és a Karnak bölcseinek is. Ezért a 400 uralkodó család még a Nagy Fal építésénél is két oldalról védte meg Ordoszt. Buddhizmusnak a terjedésével viszont, hogy hatalmukat a 400 család tagjai is megőrizhessék, áttértek a lakosság hitére. Azonban Ordosz térségében sámán és beavatott képzés is folyt. Majd amikor a második nyolcas Istenség Káspivár székhellyel külön birodalmat alkotott az első nyolcas Istenség Magyarka székhellyel már megalapította a nyugati hun birodalmat. A földrengések és buddhizmus terjedése miatt Ordoszból és Hunnor birodalmából ekkor a harcias hunok eltűntek, mivel nem akartak a földrengésveszélyes Ordosz birodalmáért harcolni, mert a pamír-sakákkal felduzzadt Káspivár birodalma befogadta őket, majd az itteni kimelegedés folytán beállott sivatagosodás miatt a nyugati első nyolcas Istenség hun birodalmába vándoroltak. Az Ordosz beavatott központ azonban sokszor vérfrissítőnek és szellemi erősségük fokozására használta fel a beavatott képzést. Így került Megyerja aranyasszony is Ordoszba, s itt a kínai császár felesége lett. Hunor és Magyor azonban az apjuk korai halála miatt nem tudott Ordoszban megmaradni, ezért először Hunnorba, majd Káspivárba, s végül Magyarka térségébe a Meótiszi határőrséghez kerültek, ahol az Ugor-bolgár fejedelem két leányát megszöktették, s így a szégyen elkendőzése végett kénytelenek voltak Hunor és Magyor fejedelmi ifjakhoz adni a leányokat. Gyula-Duló fejedelem Maturi nevű leányát Hunnor vette el, aki az itteni névadó naptár szerint felvette a Hunyor nevet és határőr parancsnok lett. Magyor pedig Irgizát vette el feleségül és Gyula-Kaszli birodalmát örökölte és a főpapi teendőket látta el és kalandozás helyett a békességes életmódra tért át és felvette a Magyar nevet. Csatlakozott a nyolcas szaporodási elvhez és fiai mind a nyolc alapító törzsből nősültek. Ordosz beavatott központ ekkor kiadta a parancsot, hogy ők nem háborúskodhatnak, hanem minden tettükkel a beavatott fejedelmi család mellé állanak. A Van tó környéki királyi család beavatottjai meghirdették a nyolcas szaporodási elvet és áttértek az uruki-mani keresztény hitre, amelyik nem erőszakosan térítő keresztény vallás, s csupán Ujgurföld tette meg államvallásnak. A 24 hun törzsszövetségnek fejedelmi családja azonban elismeri a Nazirt (Názáreti Jézust) 24 karéjos beavatottnak, mivel Hétváron a hikszosz földön lett tárkányképzős, Karnakban pap és Ordoszban beavatott és hazatértében Uruk városában megalapította az uruki egyisten hitet. Ezen érdek nélküli Isten felfogás a szeretet vallása lett, amely már közel jár a tízezer évvel azelőtti Kaltes asszony bolygójának felfogásához és műveltségéhez. Ami csodákat később tett, az a magasabb szellemi képzettségét igazolja. Anyja népe azonban az érdek nélküli szeretet hitéért keresztre feszíttette. Máriának végig kellett nézni a fia halálszenvedését.
     Hunyor fia Bagamér-Balambér vállalta a harcias honfoglalásokat és a Szaszanída hunokkal és kur-dokkal házassági kötelékekbe léptek. Bevezették a kettős uralkodási rendszert, 360-ban Nazir születése után Magyarka térségéből a Dón, azaz Ten, Tenis és Tenisur folyók mellé vándoroltak és a harcos nyugati gótokat kiűzték onnan, míg a keleti gótokkal összeházasodtak. Valens római császár befogadta a menekülőket Pannóniába. Azonban a gótok beáramlását nem tudták megakadályozni, ezért már 378-ban legyőzték a császárt, ekkor gótokkal együtt hunok is behatoltak Pannóniába. Ekkor Bagamér volt a fősámán, míg az öccse Udin nyugati fővezér lett, aki a Jász-sfkságra tette át a székhelyét és Kari jász fejedelmi lányt vette el feleségül. A rómaiak a gótok ellen Udint hívták segítségül, mivel 401-ben a gótok Valeria tartományt elfoglalták. Udin sámán 395-ben a Tisza mellé tette át a székhelyét és Ordosz beleegyezésével engedélyezte a gót seregek elleni harcot. Így a rómaiakkal közösen legyőzték a gótokat és cserébe a rómaiak 409-ben átengedték Valeria tartományt a hunoknak. Udin megszervezte a hunok áttelepedését a már régebben is lakott Jász-síkságra és 401-411 között a széki és kaza hunok betelepedtek a Kárpát-medencébe. Két fia, Ruga és Upor már Pécs-Tórem városában született. Ezt a szövetséget még annak idején Hunyor nagyfejedelem hozta létre, amikor Rómában tanult tárkány-mesterséget.   Bagamér 410-ben meghirdette a Nagyvízig való harcot és Bizánc, valamint Róma térségében is tájékozódtak a végső harc kimeneteléről. Buda Bizáncban, míg Attila Rómában volt kalandozáson és követségben, így még Ordoszban eldöntötték, hogy 435-445 között Buda elgondolása szerint anyagi bázisra és kincsekre tesznek szert Bizánc felé, míg 445 után a nyugat-római birodalom felé kell előkészíteni a Nagyvízig való harcot, és 455-ben a Buda előzetes tervei alapján győzelmesen uralmuk alá lehet hajtani a nyugati világot. Az Aral és Káspi tengerek között ekkor az avarok vették át a vezető hatalmat. A tiszamenti Pusztaszeren 433-ban Ruga és Upor az Udin vezetésével Attila szaktanácsadása szerint legalább 50 tömény lovas szükséges ahhoz, hogy a Nagyvízig való harcot megvívhassák. Buda, amikor 435-ben felépíttette Budavár alagút rendszerét, Ruga és Upor tervét úgy módosította, hogy tisztán a 24 hun törzsszövetségi harcosoknak kell ezt a mértéket megütni, mert a gótok, szkirek és a többi segédcsapatok hűsége bizonytalan, mert mindkét oldalra eldönthetik a Nagyvízig való hódítás sorsát. Így a fővezéri központ a Pusztaszeri térség és Budavár sámánközpont volt, ahol a szellemi élet koponyái összpontosultak. Mivel a buddhizmus miatt a beavatott központ is Budavárába költözött, a Buda tapasztalatai alapján megteremtették Bizánc felé a gyepű elvét és hódításaiknak révén évi adófizetésre kötelezték a Bizánc császárságát, mivel a régi Kaszu-szövetség maradványai is nyomást gyakoroltak Bizáncra.     Sajnos Ordosz sámánközpontjának áthelyezése a fősámánságnak aranykészlete miatt nézeteltérést robbantott ki a visszamaradt 8 besenyő törzs és Budáék között. Ezért még a hátrahagyott Ordosz nevét is a 8 törzs vezéréről Pató névre változtatták, amit az agabák és kínajok Patau-nak ejtettek ki, viszont az ordoszi síkságot a mai napig a régi nevén hívják és a visszamaradt 24 hun törzsszövetségi maradványokat ordoszoknak. A tíz-nyíl besenyő szövetségből Réka 2 töménye Attilának a vezetése alá tartozott és az aranykincsekből ők is részesültek.    Buda szigorúan ragaszkodott a 48 tömény és 2 besenyő töménynek teljes beérkezéséig, az ifjú vezérek azonban a gótok unszolására siettették a Nagyvízig való csata beindítását. Buda-Belédet (Bodó, Böde, Bede ugyanúgy Budát jelent más törzsi névadásban) a gót vezérek nagyon gyűlölték, mert Buda 445-ig szigorúan ragaszkodott a kaszu-szövetséggel együtt a Bizánc császárságának a szorongatásához és a velük szemben való kincsszerzéshez, most pedig a gótok takarmányozási gondok miatt Buda-Beléd ellen hangolták a harcosokat, akik Budát meggyilkolták és fellángoltatták Attilát a Nagyvízig való harcra. A hiányzó 5 tömény azonban megbosszulta magát, mert a nyugati gótok átálltak Róma mellé és ezáltal a keleti gótok is meginogtak. Husz törzs töményével és a tárkányok töményeivel már nem tudták pótolni a hiányokat, s így a Nagy-csata eldöntetlen maradt. Attila egy éjszaka még a csatatéren maradt győztesként, de a fellépő dögvész miatt Attila kénytelen volt visszavonulni. A hun hadsereget nem törte le a nyúl évében esztelenül kikényszerített háborúskodás, mert 452-ben a nyomokban beérkező szkíta-daha szövetség harcosaival végigpusztították Itáliát és Róma előtt megálltak. Itt az úzok voltak őrséges szolgálatban és a bor mámorában lévő Attila helyett én vettem át a parancsnokságot és a békéért könyörgő pápával megegyeztem abban, hogy kincsek és foglyok tömegeiért megkegyelmezünk Rómának a Nazír utódjának kérésere.           A hun vezérek is belefáradtak már a városok ostromaiba, mivel sehol nem találkoztak Éciusszal, aki a nagy csatában is megfutott Attila elől és örültek bátor fellépésemnek. Az asszonynépek a Rimalányokkal az élen örültek a hadifoglyoknak, mivel így földjeiket volt kivel műveltetni, és a hadiözvegyeknek volt kihez férjhez menni. Így valamennyire pótolni tudtam a férfi munkaerők hiányát.
     Sokkal helyesebb elgondolása volt Buda-Belédnek, akinek tanácsára Ruga már 434-ben súlyos békemegállapodást kötött Bizánccal. 441-ben viszont Attila már a nagy hun kővetővel belőtt Bizáncba, ahová 447-ben a gót és gyepida csapatokkal törtek Bizáncra és gyepűket követeltek a nyugalmuk érdekében. Ekkor a császár elküldötte követségbe Priszkosz rétort, aki 448-ban megjelent a Nagytanács előtt Attila udvarában. Ekkor az előzetes tervek szerint Bizánccal szemben engedékenyek lettek és Attila pályázott a barátjának, Éciusznak helyére. Ekkor fokozatosan meg akarta gyorsítani a Róma elleni terveit. Ebben nagyrészt az is ok volt, hogy Attila és felesége között megromlott a viszony és a hunok hírszolgálata szerint III. Valentianus és Éciusz között szintén és nővérével, Honóriával is nézeteltérései voltak. Attila ekkor megkérte Honória kezét és Galliát kérte nászajándékként. Erre a kívánságra III. Valentianus és Écius kibékültek, és Éciusz már ekkor nem tört a császári szék felé. Mivel Bizánc az örökös zaklatás miatt már meggyöngült, Attila alkalmasnak látta az időt nyugat lerohanására.
     Buda-Belédet a segédcsapatok vezérei megölték és 451-ben a hunok csapatai már özönlöttek nyugat felé. Elöl a 24 hun törzsszövetség Kos-jelű lovasai haladtak, majd a nyugati gótok, szkirek-kaszuk és Ruga csapatai. A nyugati gótokat Éciusz igyekezett lebeszélni a keleti gótokkal való szövetsége miatt. A nyugati gótok királyai, valamint Eszék és Maros töményvezérek is elestek a csatában, de Attila és Éciusz szellemi küzdelme megoldatlan maradt, mert Éciusz megfutamodott. Következő évben Leó pápa és Attila közt folyó vitát úgy oldottam meg, hogy férfi foglyok és kincsek, valamint Honória kezének igéretével létrejött Attila és Leó pápa békéje.        Mivel a keleti és nyugati gótok kibékültek, tárgyalásokba bocsátkoztak Mainz érsekségének fejedelmeivel, akik javasolták, hogy egy fejedelmi lányt kell feleségül vennie Attilának, mivel közte és Réka között a viszony nagyon megromlott és a római császárság nem szívesen adja feleségül Honóriát a feleségétől külön élő Attilának. Azonban mire a másik évben Attila elment volna Honóriáért, a németek Krimhilda-Ildikót elküldték neki feleségül. Amikor a nászukat tartották, Attilát a német küldöttség megmérgezte és a fővezér hírtelen meghalt. A nyugati világ ujjongott e hírre és Honória is örült ezen házassági cselnek, mert bár a hatalom elbűvölte, hogy a Világ Urának címére törő Attilának a felesége lesz, de az újabb hírre már örült, hogy Leó pápa kívánságára nem kell egy vad harcosnak a harmadik feleségévé lennie.  Buda fia Aladár, és Attila fiai: Ellák, Dengezik és Csaba nagyon jól tudták ezen cselszövés megtörténtét és anyjukhoz rohantak a Bikis-besenyők szállására, ahol Réka arra bíztatta fiait, vegyék át az Aladárnak ígért fővezéri hataImát, mivel ők hárman vannak, de kisebb fiát, Csabát magánál tartotta. Aladár, Ellák és Dengezik Pusztaszeren megszervezte a seregét és egymásnak estek Attila temetése után. Sajnos nekem kellett a felbőszült seregek közé állnom, mert mire a palóc fejedelmi földről Tiszavárkonyon keresztül lelovagoltam a diadalmas hun seregnek már csak a töredékét láttam. A fejedelmi ifjak belátták, hogy a megkezdett Nagy csatát nem fejezhetik be. Ezért a birodalmat pillanatnyilag egymás között felosztották. Ellák kapta a Tiszától nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvásárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg Aladár az Etiltől a Bajkál tóig. Dunna asszony, Réka asszony, meg én maradunk a Leó pápával történt római megbeszélés értelmében, mivel a hunok vezető rétege az uruki-mani keresztényekhez tartoznak és az asszonytársadalom már lemondott a világuralmi törekvésekről. Az uralkodó család tagjai a segédhadak vezéreinek családjával összeházasodott. Mivel Dengezik és Aladár már kijelölt országaikban jártak, a gótok, rómaiak, dahák a gyepidákokkal szövetségre léptek és Ellák ellen fordultak és a Pannonföldön legyőzték. Csaba és Szöged, mire segítségül sietett volna, Réka leintette kisfia heveskedését, mivel a dahák vezéréhez ment közben feleségül. Jómagam újból a küzdő felek közé álltam Leó ígéretével kapcsolatban és békességre intettem az egymással szembenálló csoportokat. A palóc fejedelmi földön béke honolt. Réka kezéből a hatalmat nem engedte ki és Csabát is mérsékletre intette, mivel a második széki-hun tömény területét és Attila nyughelyét Szöged töményvezér védelmezte.
     A palócföldi Nagyszalán elhatározták, hogy a Hórusz tiszteletére megrendezett ünnepre Kosut hadnagy vezetésével egy 5 fős lovas küldöttséget kell meneszteni. Ennek a célja az volt, hogy a beavatottakkal lépjenek érintkezésbe, főként pedig figyeljék meg az Ibos napját, azaz a Nílus áradásának napját, ameIy megfigyeléssel a 24 hun törzsszövetség megalakulásától az aranyasszonyok havának tartalmát meghatározták. Ugyanis a bölcsek: Nippur, Babilón és Karnak megfigyelései szerint a Hórusz-Isten tisztelők ünnepi napjain megfigyelték a Szóthisz-csillag feljövetelét, amely kapcsolatos a Nílus áradásával.   Ataisz elsüllyedésétől kezdve ez a csillagászati év eleinte csak 360 napos volt, majd fokozatosan 365 és 366 napban állapodott meg. A 24 hun törzsszövetségben minden negyedik évben tárkánynapot tartottak és 365 nap helyett 366 nap lett a tárkánynappal a negyedik év. Minden 20. évben amikor a sámánképzősök 5 éve és a tárkányképzősök 4 éve összetalálkozott, emberöltős kalandozásra mentek a lovasaink. Most Budavárról 440-ben nem lehetett küldeni Hikszosz-föld felé ilyen kalandozókat, mivel Bizánccal hadban állottunk, hanem 445-től már esedékessé vált ezen kalandozás bevezetése. Így került sor a palócföldi sámánképzősöknek a kiküldése. Amikor Kosut hadnagyék a Hikszosz-földről a Hírös-kapuból megjöttek, jelentették, hogy az Aranyasszonyok hónapjának egy bő nappal rövidebbnek kell lennie az elkövetkező évben, mivel az áradás Szóthisz napja, azaz a hikszoszok szerint az Ibos napja a miáltalunk vezetett névadó napok egy nappal kell, hogy az ünnepek alatt rövidüljenek.     Karnakban összeült a 42 tartománynak 42 bíróval kibővített tanácsa és a Szóthisz csillag feljövetelét így állapítottuk meg. A háromszor nyolcas hun Istenség képviseltette magát 1-1 hallgatóval most is a karnaki bölcs papok között és a 42 bölcs bíróval közösen döntöttek arról, hogy a gyakoribb Nagyszalák miatt az Ibos-napok kezdete egy nappal kell, hogy megrövidüljön.
     A palócföldi Nagyszala lezárása tehát úgy történt, hogy egy nappal rövidebb lett az Aranyasszonyok hónapjának a napszámai. Így a Névadó-feljegyzések is megrövidültek egy nappal való előrehozatal miatt. Nekese fősámán és Deédes aranyasszony úgy döntött, hogy a névadó napok jegyzéke a megmaradt Csaba birodalmában, minden nap csak 8 nevet tartalmazzon, mivel Ellák megmaradt népe Magyarkára, Dengezik népi Kutriguriába a Tenisur-parti fővárosba (Dnyeper) és Aladár népe az Etil mindkét partjára vándorolt és ott a magyarok törzsszövetségével összeolvadt. A tíz névadó törzs mellé azonban a 8 törzsszövetségbeli név mellé felvették Bizánc és Róma hatáskörének a neveit is. Így adódott minden napra 10 férfi és 10 női névadási névnap. Ez annál is inkább esedékes volt, mivel bizánci és római kereskedők, iparosok megtelepedtek Pannonföldön és Szírmiumban. Elkezdődött viszont olyan névadás is, hogy a keresztény és őslakos neveinket összepároztatták. Bató napján megszületett egy fiúgyermek keresztény anyától, akkor ezt úgy jelölték, hogy Bató-Péter lett a közös névadó neve a gyermeknek.  Közös megegyezés alapján 455 elején Avitus császár uralma alá hajtotta újból Pannóniát. Nyomban összeült Palóc-Vasváron a visszamaradt népek tanácskozása. Ruga népe Bécs és az Ibos (Ibbs) között helyezkedett el, herulok segédcsapat népe a Vág körül, a Garam és Vág között a svébek, Bodrog környékén a szkirek, Duna és Tisza között a jász-szarmaták.
     Eszék magyari népe a Dara folyó alsó termékeny oldalán, Budaváron a kazahunok kis csoportja Dunna asszony vezetésével, a manysik Szala törzsének maradványai a Zala folyó két oldalán megmaradtak és engedélyezték a Ten és Tenisur vonaláról elvándorolt keleti gótok megtelepedését Pannóniában. Ezt annál inkább is megtehették, mivel ők nem vettek részt a hunoknak Ellák vezette szövetségének a megtámadásában. A gyepidákok és dahák Réka szövetségesei voltak, ezért Deédessel úgy döntöttek, hogy a háborúskodásokban nem vesznek részt, hiszen mindenütt a legtermékenyebb földterületeket a 24 hun törzsszövetség népei foglalták el és a legelőterületeik is igen megnőttek. Állatállományukat viszont a legjobb fegyverekkel védelmezték. Itt a vasvári tárgyaláson a bárdok is megjelentek és Dunna-Deédes-Réka asszonyok családjával házassági szövetségre léptek. Ezzel biztosították a megmaradt területük sérthetetlenségét.  Mivel Deédes aranyasszonynak 9 fia és 6 leánya, valamint 24 unokája volt a 455. évi almafa-virágzás ünnepén, elhatározták, hogy birodalmuk védelme érdekében a Csörsz-kiképzési vonalat fenntartják Attila volt segédcsapatainak népeivel együtt, de háborút nem vállalnak. Vasvár vascipó begyűjtőhely igazgatás alatt három kabar és három úz (palóc, maruz és daraguz), valamint a többi 24 törzsből 4 tömény maradék szerveződött, akik Budavárát és Szöged vezetésével Attila nyughelyét védelmezték. Babai székihun-szarmata származású töményvezér helyettes ezen terület határőrségét megszervezte. A palócok települései Vadna várától a Pozsony széki-hun nemzetség váráig elhúzódtak és a Csörsz vonalán településeket szerveztek.. A herulokkal, svébekkel és jászokkal soha nem háborús-kodtak.            Ezen a 455-ös almavirágzás ünnepen eldöntötték, hogy a Bálvány hegyi leányvásárt rendszeresítik, hogy a házastársak közötti nézeteltéréseket kiküszöböljék. Ugyanis egy törzsben minden férfi harcosnak csak egy felesége lehetett. Többnejűséget és többférjűséget csak a Nagy-Süán győzteseinek engedélyeztek, mivel azok másként is igen ügyesek és jóerőben lévők voltak. Természetesen úgy a sámán, mint tárkány-képzésen csak a legelőkelőbb hun törzsszövetségbeli ifjak vehettek részt, hogy aztán a Csörsz-vonalán kiképzendő harcosoknak vezetői legyenek. Viszont a 24 évet letöltött vitézek családjai a Csörsz vonal mindkét oldalán egy eke földbirtokot és házhelybirtokokat kaptak. Így a Csörsz vonal élelmezése mindig biztosítva volt. Mivel Deédes látása már meggyengült, Szanka sámánt bízták meg az Arvisurájának a rovásával. Igen érdekesek az alábbi rovások.         Deédes aranyasszony a Palócföldi Nagyszala értelmében engedélyt adott arra, hogy a végtelenül lusta asszonyt és a részeges férjet a házastársa elhagyhassa. Ez szintén a bálványhegyi leányvásáron történhetett meg, de akkor a hűtlenné lett házastársaknak más tömény területére kellett vándorolnia. Ezen a Nagytanácson eldöntötték, hogy a palócok területe Uzapanyitól Pusztaszerig, a maruzok területe Úz völgyétől Pusztaszerig terjedt, így a Leó pápával kötött egyezség szerint az egyistenhivő Deédes aranyasszony népe nyugalomban élhetett.
     A székihunok, kazahunok, jászok, szarmaták, dahák, szkíták, gyepidákok és szkirek isteneit sem vetette meg, hisz ezeknek isteneivel lett meg a Csaba nyugati nyolcas-istensége. Segédnépeik háborúskodhattak, de ők biztosan álltak a Csörsz-vonal mindkét oldalán és a területükön az esetleg átkalandozókkal nem ütköztek meg, hiszen a jövevények mindig jobban félnek, mint az őslakosság.   Dengezik népéhez sokan elmenekültek az Ellák harcosai kőzül és a Van-tó melléki uruki-mani hivők az üldöztetés elől a Ten-Tenisur folyó vonalára menekültek. Az itt élő Dengezik-féle nyolcas istenség vitáiba nem szóltak bele, hanem a kutigurok törzsét gyarapították, akik megtűrték a szolid, dolgos uruki keresztényeket. Magyarkától Jászvásárig szétszórtan helyezkedtek el.      Aladár népe az istenfélő magyari néphez csatlakozott. Nekese-Deédes fia: Daróc, akit bűnösnek minősítettek az Attila halála miatti gyenge őrparancsnoki tisztsége következtében, gyermekeit Deédes gondjaira bízta, majd felesége sírhantjától elbúcsúzva Aladárhoz csatlakozott és a Káma mellett a Bolári-házba benősült, ahol még sok fiai születtek. Ő volt az első, aki a Betseáni kazárok befogadása miatt tiltakozó szavát felemelte.       A magyarok törzsszövetségét eleinte csupán gyűjtőnéven Aladár csak ugoroknak hívta. Mellettük kazahunok, avarok, a 12 székihun nemzetség, mongolok, tatárok, kabarok és ujgurok alkották a nyolcas istenség törzseit, de hozzájuk csatlakoztak a becseáni kazárok, mint a kunoknak kaszukkal keveredett harcosai, a palesztin mohamedánok elől menekülő zsidók és az oszétek párszi-szkítái. Ezen törzsekkel alkotta meg Aladár harmadik nyolcas istenség és segédnépeinek új birodalmát. Ebben a szövetségben először a kazahunok ragadták magukhoz a hatalmat, de aztán a Huangho mellől menekülő avarok töményei és az oguzok lettek a hangadók. Az ugorok vezetéséhez a Nyék-törzsbéliek egyistenhitű tagjai járultak hozzá és vették át a szellemi vezetésüket. Legnagyobb gondot az iszlám-hitűek terjeszkedése okozta. A kazárok is igyekeztek a vezetőségbe befurakodni.
     Amíg a nyugati nyolcas istenség sorait a nyugati kereszténység szövetségként kezelte az uruki-mani uralkodó réteggel való házasságok révén és a Csörsz-vonal mögötti őslakosokat nem háborgatta, addig a Dengezik-féle uruki-mani uralkodói vezető réteg a görögök bizánci kereszténységével lépett kereske-delmi kapcsolatba. A kutigurok itt megszervezték pillanatnyilag az egységet. A középső nyolcas istenség úgy a bizánci, mint az uruki kereszténységhez igazodott a vezetők rétegében. A keleti nyolcas istenség okozta a legnagyobb gondot, mert itt a buddhizmus és mohamedán világ terjeszkedése örök háborúságot okozott. Az uruki-mani kereszténység Horezmben és Ujgurföldön már államvallás lett, de engedékenységük miatt soraikat úgy a buddhizmus, mint az iszlám nagyon megritkította. Mivel az iszlám a zsidóknak sem gondoskodott a nyugodt vallási gyakorlásukról, tömegesen hagyták el a Jordán völgyét, és a kazárokkal ellepték Bakátot, az akkor még igen termékeny 24 hun törzsszövetségi területet. Bakátot azonban többször érte földrengés, ezért a gazdag kazár előkelőségek a magyar törzsszövetségben is letelepedtek, és arra ösztökélték az ugorok szövetségét, hogy alakítsanak egy erős központosított államot, Aladár azonban a keleti nyolcas istenség birodalmában nem engedélyezte a 24 hun törzsszövetség népeinek ezen államalakulatát.
     Erről úgy Dengeziket, mint Csabát értesítette. Pató besenyői Ordoszban még mindig duzzogtak a beavatott törzsszövetségbeli kincsek elhozatala miatt, de már 455. Aranyasszony ünnepén egy kalandozó csoportjuk is megjelent a Deédes születése és névnapi ünnepélyén és egy Szirma nevű besenyő lovas meg is nősült, akikre Nekese és Deédes áldását adta. Mivel ezen Szmirnában járt besenyő vitéz felvette a Szirma nevet és Ecseg kabar bíró leányával házasságra lépett, a boldog apa engedélyezte a kabarföldön való letelepedést.





     293. Arvisura                                                                                    Eperjes rovása                      805-920

     ARANYASSZONYOK URALMA                                                   Eperjes 920 nyarán részt vett a bálványhegyi leányvásáron. Amíg a férfinép az ökörsütéssel foglalkozott, az összesereglett férjhez menendő leányoknak Eperjes csigatésztagyúrás és főzés közben az alábbiakat mesélte:                          A női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasünőké: a kicsinyek nevelése. De a kicsinyek hamarosan éretté válnak. És amikor eljön a szarvasbőgés ideje, a szarvasbikák egymásnak mennek, de hogy ki a győztes, nekünk szarvasanyáknak olyan mindegy, csak nyugodtan legelésszünk. Aztán újra neveljük a kicsinyeket, mert nekünk csupán a nevelés jut.         Voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakóhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzésünkben is arról van szó, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona aranyasszonynak föl kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította az aranyrögös Ilona-országát. Amikor a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, mi akkor is féltve neveltük gyermekeinket. Pannonföldnek is Gyömöre és Almágy arany-asszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással.     Amikor Atilla és Buda Pusztaszerre jött, meg akarták hódítani a világot, de az 453-ban Atilla halálához vezetett. Borzalmas testvérháború után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat és Palócföldön is, és Erdőelvén is ők mentették át népünket az avar korszakba.

     Bősárkány             410-452       Bagamér               410-425       Balambér              410-425
     Dunna-asszony      451-453       Attila                    425-453       Buda-Jákó             425-435
     Deédes                 453-466       Csaba                   453-460       Buda                     435-451
     Szörényke             467-490       Dunna asszony      460-498       Nekese                 451-508
     Száva-asszony       490-500       Sziktivár                498-500       Szanka                  508-510
     Iona-Gyilyó           500-503       Száva asszony       500-503       Doma                   510-535
     Hajnalka               503-510       Ilona-Gyilyó           503-535       Szamos                 535-538
     Torbágy                510-540       Torda                    535-538       Suprun                  538-550
     Ilja                        540-568       Szamos                 538-556       Csát                      550-590
     II. Ilona                 568-575       II. Ilona                 556-568       Bát                       590-595
     Telena                  575-600       Baján                    568-580       Boza-Györke         595-598                         Alpár    580-600                            Bozsáló        598-600

     Ebből a névsorból kitűnik, hogy Dunna asszonynak, Száva asszonynak és Ilona-Gyilyónak, majd II. Ilonának is át kellett venni a fővezéri hatalmat, hogy a Jász-síkságon fennmaradhasson a 24 hun törzsszövetség.
     200 év alatt 11 aranyasszony, 12 fővezér és 12 fősámán uralkodott és közülük négy aranyasszony fővezér is volt egyszemélyben.                                                                                      Deédes aranyasszonynak Atilla halála után az volt az első cselekedete, hogy megszüntette a háborús-kodásokat. Dunna asszony pedig 38 évig uralkodott Budavár alagút-rendszerében. Utána Ilona-Gyilyó, Csaba leszármazottja még a római pápával is kiegyezett és Pannonföldet kereszténnyé tette. Utóda, II. Ilona igen magas beosztásában segítségül hívta az avarokat és a háború őrületében úgy irányította az eseményeket, hogy a hun törzsszövetségnek az ország területén maradt egységei vegyék át az avarokkal a teljes hatalmat.     Eszményképének Csatári aranyasszonyt tartotta, aki halála előtt az uruki 24. esztendőben megeskette fiait, hogy elvándorolnak az ő születési helyére, a Jász-síkságra, ahol őseik, még az 500. medvetoros évben egy virágzó birodalmat alapítottak. Ott halban gazdag folyók, bőtermő földek és erdei vadakban dúskáló, búvóhelyekben gazdag hegyek vannak; ott utódai örökké élhetnek. Jazig fia el is indult népével az ígéret földjére és utána még három hullám jött a 182., 255., és 332. évben. Elfoglalták a bőven termő Jász síkságot. Szabadka aranyasszony megalapította Szabadka városát, amely 28tól 898-ig az aranyasszonyok bőven termő városa maradt. Kései utódaik is a szabadság harcosai voltak. Madaj aranyasszony is itt rendezte be aranyasszonyi székhelyét. Városát föleskette, hogy leszármazottjaik örökké hívei lesznek a békességes életnek. Utána Kendice lett az aranyasszony; tőle Eperjes vette át a város feletti hatalmat, majd Ibolya, Zsip, Boldva és Piroska. Ilona-Ilu után Oszlányka aranyasszony uralkodott, ő rótta a legszebb Aranyasszony Arvisurát. Amikor az uruki-mani kereszténységet a nyugati hittérítők csúful becsapták, s az avargyűrűk és templomok minden kincsét elrabolták, Keszt aranyasszony állott az ország élére és a római pápa elismerésének kérdését úgy oldotta meg, hogy tíz évre az egész ország részéről előre kifizette pápai tizedet. Ez még jobban megvadította a kincsre éhes nyugati papságot és világi hatalmakat. Mintha egyetlen céljuk csak az összes templom kirablása lett volna. De Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorát mégis meghagyták működésében, s így 898-ig megőrizte az avar kincsek elrablásának részletes történetét. Ezt aztán Tarhos sámánnak adták át, aki Zsolt-Zoltán ifjú fejedelemmel együtt irányította az avar kincsek visszaszerzésére irányuló kalandozásokat. Keszt aranyasszony után lánya, Diás-Mária, majd Nyék vezér és a beavatott láncolat vette át az aranyasszonyok kiképzését. Fenntartották az uruki-mani érdek nélküli kereszténységet, s ezzel átmentették az ősmagyar egyház igazi vallását.   Amíg azonban Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorának rovásait átadhatták Árpád Jász-síksági feleségének, Eperjesnek, közben nagyon sok olyasmi történt, amiről Árpádéknak tudomást kellett szerezniök. Mielőtt Tarhos-Keszthelyre megérkezett, Árpád és Eperjes 24 napig éjjel-nappal tanulmányozta Keszt aranyasszony és társai rovásait. A bennük foglaltakat Eperjes így állította össze:     Alig, hogy az első medvetoros évben megalakult a 24 hun törzs szövetsége, Agaba tanulmányozni kezdte azokat a térképvázlatokat, melyeket a Holdnak a Földhöz ütődése után a jégkorszak menekültjei készítettek. Ezek szerint a hunok ősi hazája a Melegforrások birodalma volt. Ezért a 20. medvetoros évben, vagyis a Nazir születése előtti 4020. évben
     100 jól képzett ifjú sámánt küldtek ki, hogy állapítsák meg, mi van még ott a Melegvízforrások környékén. Úzon ifjúsági fősámán 8 évig járta a vidéket, de csak a Tarkós-népcsalád egyes csoportjait találta, akik kőbaltás és dorongos harcban állottak egymással és a legyőzöttnek kiszívták az agyvelejét. Uzon sámánjai talpas és boldoganyás-házakat építettek a lakóvermek fölé és nyilaik segítségével hatalmukba kerítették a Melegforrások birodalmát. Utána minden 20. Évben újabb csoportok érkeztek a puszta vidékek benépesítésére, de a vérfrissítés céljából is. Útközben a rokoni dahák és sakák törzsei is csatlakoztak a rokonlátogatókhoz, és az Úr város birodalmában tett látogatások alkalmával az uruki menekültek is tudomást szereztek arról, hogy itt jobb életet lehet kezdeni. Legnagyobb tömeggel Pannon vezér népe érkezett. A lakható területekről elűzték a görög-illir népeket és megalapították a Pannonföldet. Azután összeházasodtak a Káldorokkal, akiket egyes népek Kelták néven emlegettek. A Káldorok csatát vesztettek és elvonultak a hun törzsszövetség ősi földjéről, de ezután nemsokára a római birodalom igázta le az őslakókat. Mivel a nép termelőerejére szükségük volt, a Duna vonalán felállították a Limest. Az elmenekült őslakók még a folyókon át is megrohamozták ősi földjüket.       Az Ordoszból jött rokonlátogatók és a hun törzsszövetségbe tartozók 430-ig folyton zaklatták a területrablókat, majd Attila fővezér 433-ban meghódította Pannóniát is és az ősi területeket visszafoglalta az Encs folyó vidékéig. Az addig letelepedett rokon népek alávetették magukat az asszonyuralomnak, és inkább összeházasodtak a vandáloktól kezdve mindenféle kóbor törzsbeliekkel, de a férfiaknak nem engedték meg az esztelen öldöklést. Attila fővezér után 435-ben megérkezett Buda fősámán is. Buda ellenzése dacára Attila az indokolt időnél egy évvel hamarabb, 451-ben elindította lovas töményeit a Nagyvízig tervezett hódító hadjáratra, de a közben kitört ragályos megbetegedések miatt a nagy csata eldöntetlenül végződött.        Amikor 452-ben Róma ellen indultak, hogy Attila harcmezőn találkozzék gyermekkori játszótársával, Éciusszal, az a római sereg megfutamodott. Palóc hadak élén Deédes aranyasszony volt szolgálatban, amikor jelentették, hogy Róma városa lezárta kapuit, és a pápa tárgyalni akar a város megkíméléséről. Attila és társai ekkor a bortól mámorosak voltak és azt mondták, tárgyaljon velük Deédes aranyasszony, mert ők szoknyás haddal nem tárgyalnak. Az úzok aranyasszonya viszont megegyezett a pápával és gazdag zsákmánnyal, meg az asszonyok legnagyobb örömére, szabadon bocsátott férfi foglyok sokaságával tértek haza. Amikor Attilát Krimhilda megmérgezte, a temetés után a hun vezérek nem tudtak megegyezni a hatalom megosztása felett és a testvérháborúban majdnem kiirtották egymást. A végén Deédes aranyasszony teremtett rendet Pusztaszeren. Utána pedig azt mondta: menjen vissza a régi hazába, aki akar, de mi nem megyünk sehová!
     Ekkor újra az asszonyok vették át a hatalmat és rendszeressé vált az őslakók és a jövevények összeházasodása. A nagy öldöklő csata után Aladár és Dengezik a Ten és Tenisur vonalán 3 töménnyel visszatért az Itelhez, de Dunna-asszony és Deédes aranyasszony 15 tömény néppel itt maradt. Ezek közül csak az úzok, székelyek, egyes hun töredékek, jászok és kabarok maradtak a Jász-síkság környékén. De alig ért Aladár az Etil mellé Dengezikékkel, máris megindult a segélynépek maradványainak harca a hun töredékek ellen, meg egymás ellen is. 454-ben a hunok a Nagyvízi (Nedao) csatában alul maradtak. Dunna asszony aztán kiadta a parancsot az ellenségeskedések megszüntetésére.        A dahák az 500. medvetoros évben kezdtek a Duna felé kalandozni. Egyik részük a gepidahák vagy lovas dahák, akiket az őslakó hun törzsszövetségbeliek gyepidákoknak is neveztek, a gótok meg gepidákoknak csúfoltak, a Tisza és a Kőrösök vidékén meg Erdőelvén éltek. Lovasaik nyugtalanították a gótokat. A Ruga hunok az Encs és Ibos folyóktól Melken keresztül a székely nemzetségbeliek közelében Pozsonynál tanyáztak. A gótok ezeket rugaiaknak nevezték. Herulok a Garam és Vág között éltek, a nyugati úzokkal együtt, a Sébek meg a Garamtól keletre a nyugati kabarokkal. Ezeket kvádoknak is hívták. A svébek és jászok között élő őstelepes Saka-szkítákat szkizeknek nevezték. A Duna-Tisza között a jászok, szarmata-jazigok éltek. A hunok őróluk az egész síkságot Jász-síkságnak nevezték, mivel a jászok tették termékennyé ezt a síkságot és egyébként is ők voltak az őslakosok.      Avitus császár 455-ben a Nyugat-római birodalomba akarta bekebelezni Pannonföldet. A keleti gótok 456-ban foglalták el a régi Pannóniát.
     A keleti gótok még nem vettek részt a hun maradványok elleni dunamenti (Nedao) csatában, mert akkor még a Tenisur mellett voltak. Izgágaságaik miatt Dengezik hunjai megtizedelték őket és kiűzték szálláshelyeikről. Marcianus császár megengedte a Pannóniában való letelepedésüket, de itt sem volt nyugtuk és szomszédaikat folyton háborgatták. Keletről a hunok támadták őket, de ők legyőzték a svéb királyt, Humimundot. Ekkor a svébek a szkítákkal, szkírekkel, rugaiakkal, gepidákkal, herulokkal és szarmatákkal szövetkeztek. Tehát felvonultatták a férfiuralom alatt élő törzseket. Thiudimer gót király a végén átkelt a befagyott Dunán és a svébeket elpusztította. Véres csaták után Bizánc ellen fordult, de Naiyusnál sebeibe belehalt. Fia, Teoderich a Balkán országaiban maradt, azonban túsz fogságba esett. Onnan hazatérve, a szarmaták ellen fordult, aztán Róma ellen hadakozott Odoaker ellen. Majd az Attila sírhelyét őrző Babai székely-jász őrparancsnok seregére támadt, s azt is legyőzte, de ő is súlyosan megsebesült. Sikerült elfoglalnia Singidiumot, a későbbi Nándorfehérvárt. Esztelen csatározásait a végén még saját harcosai is megunták. Pannóniai tartózkodásuk alatt a rómaiak ellen fordult és 493-ban önálló államot alapított. Utána Vidimer gót király Nyugat ellen fordulva elfoglalta Rugát és Norciumot, azonban Itáliába való érkezésekor meghalt. Glycerus császár bíztatására a fia Galliába vezette a népét és ott egyesült a nyugati gótokkal.    A gótok elvonulása után a gyepidákok, vagy gepidák megerősödtek, azonban Ilona-Gyilyó birodalmát nem háborgatták, mert már régebbi időtől kezdve összeházasodtak a hun törzsek asszonyuralom alatt élő maradványaival. A jász-szkíta-szarmata hatalmat biztosították afelől, hogy hatalmukat kiterjesztve mindenki ellen megvédelmezik őket. Ezek területéről elfoglalták Szirmiumot és az lett a székhelyűk. Az Itália felé vonuló Theodorich seregét meg akarták akadályozni elvonulásában, de azok ekkor még végleg, majdnem teljesen elhagyták pannóniát. Az Itáliában megalakult gót állam nem felejtette el ezt a támadást, sereget küldtek Szirmium ellen és a gyepidákokat kiűzték onnan.                                      Szirmiumot Justinianus keletrómai császár is magának követelte. 490 táján megjelentek a bárdok (longobárdok) és Morvaországból elfoglalták Rugát és Encset. A rugaiakat a gótok Itáliába telepítették. A longobárdok nem álltak meg, hanem elfoglalták a herulok területét is. A herulok egy része a gyepidákokon keresztül a keletrómai császárságba menekült. 505-510 között Vabo lett a longobárdok királya. De, hogy ezt elérje, meggyilkoltatta a királyt és a fiát. A király unokája, Nildigis a gyepidákokhoz menekült és ott meg is házasodott. A longobárdok szintén összeházasodtak a hun törzsszövetség maradványaival, a frankhoniakkal és a székelyekkel is.          Bizánc fenntartotta a jóviszonyt a longobárdokkal és azok az ő engedélyükkel telepedtek le 527-ben Pannóniában. Bizánc aztán a gepidáknak ígérte oda Szirmiumot. Ilja és Szamos fejedelem uralkodása alatt 547-ben egy újabb háború tört ki, de ez nem hozott döntést. A longobárdok már behatoltak ugyan a gyepidákok területére, de 551-ben Szirmium hovatartozása még eldöntetlen volt.     Justiniánus császár ekkor mindkét csoport háta mögött tárgyalni kezdett a Tenisur vonalán állomásozó avarokkal. A longobárdok királya ekkor Alboin volt, a gyepidákoké pedig Kunimund. Baján is felvette a kapcsolatot a longobárdokkal is, és a görögökkel is. Alboin beleszeretett a gepida király leányába, Rozamundába és elrabolta. Erre Kunimund megtámadta a longobárdokat és Bizánc segítségét kérte. Cserébe felajánlotta Sirmiumot. A Bizánc-gepida seregek legyőzték a longobárdokat és Alboint Rozamunda kiadására kényszerítették, de a gepidák ígéretük ellenére sem adták vissza Szirmiumot. Ekkor Alboin szövetséget keresett az avarokkal. Baján vezér a longobárdok állatállományának egy tizedét követelte és a zsákmány felét, s vele együtt a gepidák országát. Kunimund újra a császár segítségét kérte, de az nem küldött. Az avarok két oldalról nyomultak be a gyepidákok országába. Döntő harcra a Duna-Tisza közén került sor. A harc a longobárdok javára dőlt el: a gepida király is holtan maradt a csatatéren. Ezután az avarok könnyűszerrel elfoglalták a gepidák országát, de Szirmium a Bizáncé lett. A gepidák elmenekültek az országból, de 568-ban már a longobárdok sem érezték itt jól magukat és a svébekkel türingekkel együtt asszonyostól, gyermekestől elhagyták Pannóniát, azzal a szerződéses feltétellel, hogy 200 évig joguk van visszatérni. Ez azonban csak zavartalan elvonulásukat biztosította; közben minden bárdos települést felgyújtottak.            Bármennyire férfiuralom alatt állottak az avarok, a győztes mégis Csát fősámán leánya, II. Ilona lett. Az özvegy Baján fővezér a győzelem után aranyhajóval ment megkérni Csát várába Ilonát. Három fiuk lett: Bécs, Pécs és Décs. Ezek folytatták apjuk uralmát, de a lányok az asszonyuralmat honosították meg. Így aztán az avar birodalom megszilárdult. Ilona aranyasszony volt az, aki 582-ben palóc csapatokkal bevétette Szirmiumot. Őt semmiféle szerződés nem kötötte.
     Utána a férfiuralom harcos korszaka következett, de az asszonyuralmat mindig képviselte valaki. Eleinte minden második évben váltották egymást a tanácsokban az aranyasszonyok. A Rima-szécsek sokszor megmentették a népüket a felesleges vérontástól. Ilyen erélyes asszonyok voltak: Ilja és Ilona 590-ig, Telena 600-ig, Mónuska 610-ig, Mácsi 630-ig, Koronka 634-ig.     Szavárdi vőlegénye merészsége miatt arab fogságba került. Még Tudval uruki-mani püspök se tudta kiszabadítani, pedig Szavárdi minden kincsét erre áldozta. Mint Rimaszécset, mindenki Szavárdikának hívta. Amikor minden arab, görög becsapta, bánatában meghalt. Így 639-ben az egyik Pannonföldre jött Bolári lány lett a Rimaszécs 645-ig. Kökényes, aki a Samo-féle árulást fölfedezte, 658-ig, Batizka pedig 670-ig volt Rimaszécs. Ő volt az, aki a Béla törzzsel egyesült Onugor-bolgár birodalomból a Jász-síkságra hozta a szavárdi műveltségű uruki-mani hívőket és megerősítette a békés asszonyuralmat. A férje Haram beavatott volt. Tőle Zemlén beavatottal Zerinke vette át a Rimaszécs hatalmat. 683-ban a leánya, Urajka váltotta fel. Palóc férjével, Várkonnyal Sajó-Ordoszban telepedett le. Mióta Deédes aranyasszony a palócokkal ezen a vidéken megszállt, rájöttek, hogy az összes település között ez a vidék a legvédettebb. Itt annak idején még a vandálok megtorpantak és azóta idegen ajkú kalandozók soha meg nem telepedtek. A fiuk, Regöly, Tényöke avar fejedelmi lányt vette feleségül. Az anyósa után 709-től 731-ig ő volt a Rimaszécs. Legkisebb leányuk Borsova, Készmár kabar ifjúnak lett a felesége. Ő volt az, aki Kelemér nevű fiuk útján Gömörváron, Putnokon és Kelemérnek Poszáda nevű kis falujában a szőlőt megtelepítette.          Itt ugyanúgy, mint az avar birodalomban, 20 évenként új községeket építettek az ifjúság számára. Amíg a házastársak ki nem haltak belőlük ezek a lakások megmaradtak. Borsova is, Készmár is az új Szőlős nevű falucskában halt meg 755-ben. Ekkor egymástól egy futásnyira három ilyen település volt, amelyikben már csak aggastyánkorban lévők éltek. Poszáda sámánfalu, Szőlős és Ófalu. Torzsalkodások elkerülése végett egy-egy korosztály mindig együtt lakott. De ünnepeken, vagy más nagyobb alkalommal az öregebbek mindig segítettek a fiataloknak. Tudum fősámán még 755 előtt felvette az uruki-mani hitet és ezzel az avarok Égi birodalma szellemileg és szervezetileg is kettévált. 769-ig Ara-csilla volt a Rimaszécs. Az aranyasszonyok és az Öregek Tanácsa Albélára költözött Kuma-Magyar-ország és az Avar birodalom közé. A beavatottak is ide költöztek.      Amikor a Tudum által alapított békességes Égi birodalom élet-halál harcát vívta Kelet felé, Aracsilla után 795-ig Embavér, majd 805-ig Arabeila, 815-ig pedig Emese lett a Rimaszécs. Aztán igen hosszú ideig, 869-ig Madaj gyakorolta az aranyasszonyok hatalmát, majd nekem adta át. Most Nazir születé-sének 920. tavaszán érzem, hogy nagy családom hatalmát jól elrendezve, Tarhosban bízva, nyugodtan hunyhatom le a szemem.                                               Mint Rimaszécs, majd Sajó-Ordosz szomszédságában elporlaszttatom magam. Sokkal könnyebb dolgom van, mint Keszt aranyasszonynak volt, aki kivert kutyaként élte le az életét a lányai között és csak Pelsőc fiánál érezte jól magát, ha elment a várába meglátogatni. Sokat könyörgött egyetlen fiának, hogy sok gyermeke közül Zoltánt adja néki, hogy az, mint Tudun, áttelepülhessen Pannonföldre. A Tudum-féle sámánvilágból szelíd Tudum-birodalom lett; 769-től kései leszármazottját már Bós-tudunnak ismerik, az unokájából, Zoltánból meg nyugat nyelvén Zotan-tudun lett. Bojos lányt vett el feleségül.                                          Itt, Keszt uruki-mani kolostorában olvasgatom Tarhosnak Keszt aranyasszony följegyzéseit az uruki-mani bibliából. Baracska napján született kislányomat Zalán széki-hun testőrparancsnok vette feleségül. A Balaton felé volt szállásterületük. Míg lécpatakon nyári lakuk, Marosvásárhelyen nagyobb birtokuk.                                                                                                Perbál napján született lányunkat Eraviszkó udvari zenész vette el. A hegyekben volt birtokuk, de őt a taljánok 792-ben megmérgezték. Bús özvegység után longobárd nemes kérte meg a kezét; Kalágában tartották meg az esküvőjüket, és a férjemet ott álnokul meggyilkolták. Bezenye napján született lányunkat Erik bojos, friauli határőrparancsnok vette el. Vőmet a dunai hajósok vezérévé tettem. Okány napján született lányunkat Gyeló vitéz, a gyepidákok vezére vette feleségül. Ő a déli határon teljesített szolgálatot.           Szalajka napján született lányunkat a Nyitra vidékéről származott Lóbérci tótok parancsnoka vette feleségül. Izgága természetű ember volt, ezért osztották be Lóbércre parancsnoknak a határőrségnél. Sámod napján született lányunkat az idős Kocel vette feleségül. Szirmiumtól Pécsig kapott birtokot, csak 2 gyermekük született.                 Padány napján született lányunkat a morva származású Marót határőrparancsnok vette feleségül. Bós tudun halála után a nagymorvák nyomása miatt elhagyták a határőr kerületet és Padány birtokait a pozsony nemzetség székelyeire bízták. Ők maguk Attila kegyhelyének az őrzését vállalták. Kései utódjukat a sok lova miatt Mén-Marótnak hívták. Madaj aranyasszonynak, Árpád nagyanyjának a honfoglalás után az volt az első ténykedése, hogy az én Zoltán fiacskámat eljegyeztette Mén-Marót kislányával, Bolárkával. De a kis menyasszony egy járványos betegségben Zilahon meghalt.                                                  Ragályka napján született Boleszláv, Desnica szerb fejedelem fia vette feleségül. Szerbországbeli bán volt. Annak ellenére, hogy Ragálykának Gömör vár birodalmában is volt egy birtoka, a daragúzok földjén telepedtek le. Ott elismerték Ragályka asszonyuralmát. Eszéken uruki-mani kolostort építettek. A rendben Urukból jött bölcsek tanítottak.                                                   Röszke napján született kislányunkat Glád, a bolgár-fehérvári bán vette feleségül. Ő kapta örökségül az Attila kegyhely Maros alatti részét, ahol Attila hadjáratából épségben megmaradt a csuvasz-bolgár tömény. Ezek vezére volt Glád. Gorombasága miatt a székelyek Gládnak nevezték.            Pelsőc napján született egyetlen fiam az avarok Égi birodalmának legvédettebb területét, a Kabarföldet és a Palócföldet örökölte. Ott uruki-mani vezetés mellett éltek. Keszt aranyasszony megérte, hogy Erik, Pribina, Kocel és Ailó hűbéresként kínálkoztak fel Nagy Károlynak. Marót, Gyeló és Glád pedig a bizánci császárnak lett a hűbérese.
     Csák, Pelsőc és a csíki székelyek között Zalán maradt meg az avarok Égi birodalmának hite mellett, felvéve a kapcsolatot a jugurokkal. Marót ingadozott, mert Padány aranyasszony szigorúan ragaszkodott a Pozsony nemzetségbeliek földjén levő birtokaihoz is, meg a bihari birtokaihoz is. De mögötte egy erős nép állott.  Pelsőc és Zalán azzal bízta meg Zoltán kistudunt, Nagy Károlynál jelentkezzen ő is. Ebbe Keszt aranyasszony belement. A római pápát elismerte egyházi fejének és Zotán tudun néven Szombathelytől a Duna menti Petronell városáig terjedő birtokot kapott.    Zalán bolgár lányt vett feleségül. Etil bolgár népével Pest alatt telepedtek le. Kertészkedéssel foglalkoztak. Pelsőc birodalmával tartottak fenn szoros kapcsolatot. Elismerték Zotán szombathelyi, keszti és avarbástyai jogait, birodalmát. Budavár alagútrendszerébe mindig Székelyföldieket hozattak testőrnek. Itt a testőrök 5 évet és 5 hónapot szolgáltak. Utána egy házhely birtokot kaptak.        Padány aranyasszony népe addig ingerelte Nyitrán Pribina ellen a beszivárgott tótokat, hogy Pribi-nának Kocel fiával menekülnie kellett. 830-ban Ratbodhoz, Ostmark grófjához menekültek, az pedig Lajos királyhoz vitte őket. Német Lajos még egyszer megkereszteltette őket, de Pribina később összekü-lönbözött az osztrák gróffal és népével együtt Desnica fiához, Ratomirhoz menekült. Itt is csak köte-kedett. Ezért a frankokhoz ment, akik Ratomirt meg is buktatták. 833-ban Salacho gróf tartományába helyezték. A gróf kibékítette Ratboddal és így visszatérhetett Lajos királyhoz. 840 táján megengedte egy vár építését Zalaváron. Ezt Mosaburgnak nevezték. Pribina itt a szlávjaival egy templomot építtetett az uruki-mani templom mellé. Ezt a Salzburgi érsek szentelte fel 850-ben. Mindezek láttán Német Lajos megerősítette hűbérbirtokában. 846-ban a nyitrai és a karatán menekültek is befejezték a várépítést. Utána ugyanezek a kőfaragók és ácsok Pécs környékén is építettek egy templomot az ifjú Kocelnek. 860 táján Pribina frank barátsága miatt a morvák bosszújának esett áldozatul.          Az ifjú Kocel a frankok hű embere lett. 864-ben a salzburgi érsekségnél is megfordult. Jó viszonyuk azonban később megszakadt, mert 869-ben, amikor Rómába mentek, Method Kocelnél is járt Kirillel és az ifjú Kocelt megnyerték az önálló Pannon egyház gondolatának. A bajor lovagok ekkor elmenekültek Mosaburgból, a pápa pedig Kocel kérésére Methodot nevezte ki Sirmiumba érsekké a Pannon egyház élére. De ez csak rövid életű volt. 870-ben a bajorok Methódot zsinat elé állították, elítélték és várfogságra vetették. A pápa közbenjárására azonban kiszabadult és Morvaországba ment. Kocel területét ezután a Salzburgi érsekségnek adták. Az uruki-mani hitű pannonok és avarok azonban felléptek a szláv kisebbség mesterkedései ellen és 870 végén véget vetettek a közel 30 éven át tartó kilengéseknek. A frank grófok Keszt és Zotán tudun leányutódai közül nősültek és 896-ig meg is maradtak Mosaburgban. De annak hírére, hogy Árpád hadai az Encs-Ibos vonalánál táboroznak, sietve elhagyták az országot.       Zoltán tudun azt írta Keszt aranyasszony bibliájába, hogy minden alattvalójának megtiltotta a frank-morva háborúkba való részvételt, mert ha eljön az ideje, a Tenisur vonalán kiképzett magyar törzsszövetség harcosai bevonulnak Pannóniába. Eperjes aranyasszony olyan dolgokkal foglalkozott, amik inkább az asszonyokat érdeklik. Tarhos azonban az avar kincsek visszaszerzésének lehetőségeit kutatta ki Zoltán-Zsolt fejedelem részére. Keszt aranyasszony bibliája szerint Bős tudun meggyilkolásáért Baján a felelős, mert 568-ban úgy egyeztek meg, hogy 768-ig a longobárdok visszatérhetnek Pannóniába. Ezt a longobárd nemesség érdekében a pápaság is nyilvántartotta, és 768-tól kezdve követelték a szerződés teljesítését.        Ailo longobárd a pápa a 200 éves szerződés alapján bűnbocsánatotot adott. Keszt aranyasszony Mencsér fiát, Zotan bőt küldte Nagy Károlyhoz, aki a bűnbocsánatot kieszközölte a pápánál.                             Keszt aranyasszony unokái között még Pelsőcnek, Okánynak, Padánynak és Baracskának is volt Zoltán nevű unokája, sőt még 3 dédunokája is. Ezeket uruki-mani szokás szerint keresztelték Zoltán névre. A frankok szerint 805 után még 4 Zotan tudun uralkodott a vasárnapos Petronell és a szombatnapos Szavária közötti határvédő birtokon. Ezek közül hármat meggyilkoltak, de Keszt várából mindig új Zotan tudunt küldtek ki a testőrség élére, a Lajta kapuhoz. Keszt unokája, V. Zotan tudun még élt, amikor Eperjes fiának átadta a Lajta kapu védelmét, ugyanúgy, mint az ősrégi időkben az Encs-Ibos vidékéig terjedt.                Keszt aranyasszony bibliájának toldaléka szerint a frankok és a bajorok közel 3 tömény erős férfit adtak el gályarabnak uruki-mani hitük miatt itáliai gályákra. Feleségeiket ágyasukká tették. Azok aztán a keresztény bajoroknak és őstericheknek szülték a sok gyermket; a gyermekeket pedig római katolikusoknak és bajorokká és osztrák-frankokká nevelték.                      Árpád, majd a fia Zsolt-Zoltán meghagyta az uruki-mani hitet, de a nyugati kereszténységtől megundorodtak. A Budavári Öregek Tanácsa Keszt aranyasszony bibliája alapján rendelte el a Biblia függelékében felsorolt avar kincsek visszaszerzését. “Erre egyetlen fiam, Zoltán és három lányom, Encs, Ibos és Emőke felesküdött.”-írja Eperjes. “Férjeik, Endrőd Iglód és Emőd ifjúsági tudunok végrehaj-tották az ősök akaratát.” De az ellenség a kincsek visszaszerzésére irányuló hadjáratokat rablásnak minősítette.





     A 294. Arvisurából                                                                            Szabolcs rovása

     DERENCSÉNY VÉDŐSZÁRNYAI
     Zsolt-Zolta-Zoltán fejedelmet bénulás érte, ezért a budavári beavatott központban Derencsény főtáltos vette át a magyar törzsszövetség irányítását. Taksony, az ifjú fejedelem addig Jutas fiának, Fajsz tárkányfejedelemnek a tervei szerint vett részt a kalandozásokban, de most Derencsény főtáltos javaslatára követségbe ment a Kapgán besenyőkhöz. Ott ismerkedett meg Ibolya rimalánnyal, Tohuzaba besenyő vezér egy szem leányával. Feleségül vette és ennek a házasságnak a következménye képpen Magyarország védelme kelet felől, Szörényvártól a Tenisur folyóig biztosítva lett.            Tormás, Zerind és Lél társaságában (valamennyien fejedelmi ifjak) Taksony is részt vett egy brentai és veronai kalandozásban. Ennek fő célja az ezüstpénz-adók beszedése volt, de közben támadás is érte őket. Ezt nyomban meg is torolták. Az ezüstpénz-adót mindig a budavári beavatott központban osztották szét úgy, ahogy a “tíz nyíl szövetség” előírta. Ez a kalandozás még Taksony legénykorában esett. Eközben kapták a parancsot, hogy a további támadások elkerülése végett, de inkább az Ibolyával való házasság mennél előbbi megkötése érdekében hagyjanak fel a kalandozással. Erre hazatértek. Az esküvő Kapgán-várán kezdődött és Budaváron ért véget. A kabar és palóc vezérek felajánlották, hogy Taksony szállásán felépítik Taksony várát. Zsolca kabar építőmester ennek 3 év alatt eleget is tett és ekkor Arnót ácsmester (aki uruki keresztény volt) jelentette az ifjú párnak, hogy a vár lakható. Az uruki időszámítás szerint ekkor 948-at írtak. Nagy ünnepséggel, ökörsütéssel kezdődött a házszentelő. Taksony ezüsttel fizette ki a munkadíjat.                                Amikor a Lech mezőn Bulcsu, Lél és Sur vezér csapatait tőrbe csalták, Taksony ifjúsági fejedelem éppen haldokló édesapjához ment. Az ő végakaratának megfelelően a nyugati kalandozások szűntek, de biztonsági intézkedéseket is kellett tenni. A budavári beavatott központ a Jula és Kapgán besenyő törzshöz fordult az esetleges támadás elleni felkészülés végett. Riasztották is Magyarka térségéig a besenyő, Gyula és Béla törzseket. Édesapja halálakor, 955 őszén már budaváron állott Taksony két tömény besenyő lovassal. A Jula besenyőket ő maga, Taksony, a kapgán besenyőket pedig Ibolya fejedelemasszony vezette az Encs és az lbos folyó vonaláig. Jászvásáron a Béla és Gyula törzs állomásozott. Felkészülve Magyarország védelmére, őket a bizánciak tájékoztatták. A mainzi érsek környezete megborzadt a felvonulás hallatára.
     Nyugatnak nem volt tudomása arról, hogy Derencsény főtáltos (az uruki időszámítás szerint) már 942-ben elkezdte a budavári beavatott központ hátvédelmének megszervezését. De ennek már előzménye is volt. Kurszán még 899-ben a vele gyermekházasságban élő Szavárdit a besenyő törzsek és a velük eggyé lett Béla és Gyula törzs képviselőjének tette meg. Szavárdi aztán a magyarok minden fontosabb dolgairól tájékoztatta a szavárd magyarok szövetségeseit. Amikor Szavárdi 45 éves lett, akkor bízták rá az agyvérzésben szenvedő Zsolt kezelését. Feladatának eredményesen eleget tett. Még a testmeleggel való gyógymódot is használatba vette és Zoltán fejedelmet végül járóképessé tette. De lóra többé már nem ülhetett.        Jóval ez előtt történt, hogy a régi Megyer törzsből származó Farkas feleségével, az Ünőke nevű mongol rimalánnyal a Mongol-Altáj vidékére vándorolt. 935-hen a mongolok az ő kései utódját, a kora miatt már agglegénynek számító Karcsut vezényelték ide beavatottképzésre. Karcsu és Szavárdi jól megértették egymást és Derencsény fősámán hozzájárulásával házasságot is kötöttek. Ebből a házasság-ból, a házasság utolsó éveiben iker gyermekek születtek: Subad-Szavárdi és Vászoly-Szavárdi. Életük nagy részét Budavár beavatottközpontjában élték le. Ennek az alagút-rendszernek, az “Alsóvilág”-nak előbb Urkán, majd Csák főtáltos lett az ura. Derencsény főtáltos 942-ben örökölte ezt a kulcsos helyet. Több év múlva Derencsény főtáltos újabb beavatott képzést indított és az annak nyomán járó egyetértés nagyban elősegítette 955-ben a magyar törzsszövetség megmentését. Hogy a 8 besenyő törzs a tartalék-ban lévő Gyula és Béla törzzsel mekkora katonai erőt képviselt, ezt a bizánciak pontosan tudták. Tőlük meg a nyugatiak. A külső Encs-Göröc vonalon és az Ibos-Marót-Kalágé belső vonalán felvonultatott 1-1 tömény és a Kolozsvár-Budavár, illetve Kevevár-Szörényvár-Szabácsvár vonalán felvonultatott másik 1-1 tömény, összesen 40000 lovast jelentett. Magyarka térségéig további 60000 lovasra lehetett számítani. Ez minden nyugati hatalmat elgondolkoztatott. Így aztán a 955-ős augsburgi vereségnek nem lett hadműveleti folytatása.       A beavatott központ nyilvántartása szerint az adókkal és a felkutatott, visszahozott kincsekkel az avar kincsek visszaszerzésének dolgát lényegében befejezettnek lehet tekinteni. Ezért Taksonyt most már arról tájékoztatták, hogy Dél felé, a bizánci császárság uralma alatti részeken, hol, mennyi elorozott avar kincs van még. Ezek számbavétele Tar beavatottnak volt a feladata. Minden medvetoron Subad-Szavárdi és Tar szabta meg a visszaszerzés irányát. Taksonynak tehát Kelet felé a kereskedelmet, Dél felé ezeket a kalandozásokat kellett irányítania. Subad-Szavárdi Derencsény főtáltos hozzájárulásával házasságot kötött Tar beavatottal. Leányuk Söpte-Szavárdi volt.                                                                  Vászoly, aki Jászvásáron képviselte a “Tíz nyíl” szövetséget, Bizáncban felvette a Vazul nevet. Az új szövetség érdekében egészen Újgurföldig járt különféle küldetésben. Előd a kisebbik fiát, Szabolcsot visszahagyta Lebed (Lemberg) városában, hogy fenntartsák a régi kapcsolatokat a kővárban maradt Gyarmat törzzsel és a keverék varég törzzsel. Ez a fiatal Szabolcs vezér sohasem járt a lemberegi főhadiszállásától Magyarország felé elterülő részeken, hanem Jászvásár központtal ő lett a Szavárd-Kuma és a Káma vidéki magyarok fejedelme. Doros besenyő fejedelem lányát vette el, ezért nagyfejedelemnek kiáltották ki.           Árpád halálakor Zoltán-Zsolt még kiskorú volt. Ezért Szabolcs Jászvásáron védnökséget vállalt felette. Ő volt a 24 hun törzsszövetségnek nagyfejedelme, tehát Magyarország is hozzá tartozott. Fiai voltak: Csák, Karakán és Izbeg. A jászvásári fejedelmi palotában Csáknak szintén három fia született Kulján besenyő fejedelmi lánytól: Szabolcs, Tétény és Apor.  Amikor az elaggott Szabolcs a jászvásári közös nagyfejedelem útbaindította 40000 besenyő harcosát, unokájának, Töhötömnek parancsnoksága alá rendelte az Encs-Göröc vonalán elhelyezett besenyő határőröket. (Ezeket Taksony vezette fel.) Az Ibos-Marót-Kalágé vonalán, vagyis a második vonalban felvonultatott besenyő tömény élére pedig Taksony feleségét, Ibolyát rendelte, Tonuzaba besenyő vezér parancsnoksága alatt. Kolozsvár és Budavár térségébe Csák vonult be tízezer lovassal, a fia, Szabolcs pedig az agg Szabolcs legkedvesebb unokája a Gyula és Béla törzs lovasait Pécs, Fehérvár, Szabolcsvár és Kolozsvár térségében állomásoztatta. A negyedik besenyő töményt Taksony sógora, Apor vezette Szörényvár, Kevevár és Szabolcsvár térségébe. Főhadiszállása a Száva partján volt, ott egy szép várat építtetett magának. Kapgán besenyő vezér lánya, Agadé volt a felesége, ki már lánykorában híres volt, mint kiváló harcos. Mint a pusztaszeri Nagy-süán győztese, Aport választotta férjéül.       A beavatottak nyilvántartása szerint Álmos fővezért az Encs-Magyarkai nagy birodalomban Előd követte nagyvezérként, Kurszán csak Magyarországnak lett a fejedelme. Árpádot viszont az Abacillel kötött első házasságára való tekintettel, nagyfejedelemmé választották. Így aztán Árpád Magyarkán is járt, s a besenyők és Szavárd magyarok hűséget esküdtek neki. Halála után Szabolcs lett a jászvásári nagyfejedelem. A pusztaszeri vérszerződés értelmében Zoltán-Zsolt-Zolta csak Magyarország fejedelme lett. De az agg Szabolcs halála után ő lett a 24 hun törzs szövetségének nagyfejedelme. Ezért tette át a székhelyét a Budavári beavatott központba. Derencsénynek már csak azért is nagy tekintélye volt, mert részt vett a magyarkai sámánképzésben. Meg aztán Szavárd-magyar fejedelmi családból nősült és Baku fejedelem a nagy törzsszövetségben már javasolta Szabolcs után nagyfejedelemnek. A nagyfejedelmi tisztséget azonban a szerződések értelmében csak Zoltán-Zsolt-Zolta után ismerhette el. Közben a pusztaszeri táltosképzésen főtáltosnak választották. Zolta halála után sokszor tartózkodott Jászvásáron birodalmi ügyek intézése végett.                                           Fontosnak tartotta a Csörsz-vonalán való képzést. Az ott ötévenként kiképzett 20000 lovas nyelve egymáshoz igazodott: a háromnyelvű magyar törzsszövetség harcosai lassanként teljesen átvették a 24 hun törzs szövetségének a Jász-síkságon kialakult nyelvjárását. A magyarság a tíz-nyil-szövetségnek megfelelően tízcsaládos kistelepüléseken helyezkedett el és a Dunna asszony folyamának két oldalán benépesítette az ott elterülő termékeny területeket. A városokban mindenki a 24 hun törzs szövetségének a nyelvét beszélte, ezért a tíz-családos településeknek, ha terményeiket el akarták adni, akarva-akaratlan át kellett venniük a vásárnapos helységek nyelvét.       Az avar kincsek visszaszerzése a Budavári beavatott központ irányításával ment végbe és a csapatok legtöbbször a Csörsz kiképzési árokrendszer vonaláról indultak el. A kétnyelvűség azonban ekkor még olykor zavart is okozott. Ez történt például a szászországi esetben is. 906-ban Zsadányból kellett Szászországba menni, beszedni az évi adót, de téves parancs folytán Tarna-zsadány is és Kőrös-Zsadány is indított lovasokat. Tarnazsadányból természetesen hamarább odaértek Szászországba, beszedték az adót, de ezt tették később a Köröszsadányiak is. A két csoport találkozott és együtt jöttek vissza Budavárra. Itt fejcsóválva vették át tőlük a beavatottak a kétszeres adót. Ilyen esetek máskor is előfordultak, a szászok végül Merseburgnál megverték a kalandozókat. Ez Budavár beavatott központját igencsak gondolkodóba ejtette. A kalandozókhoz olykor mások is csatlakoztak. Például a 934-es bizánci kalandozásban részt vettek jászok, kazárok és alán mohamedánok is. Mindegyik nemzetségi csoport a saját kincseit követelte. A mintákból meg tudták mondani, hogy az arany ékszerek az ő aranyműves rajcsúrjukból származik-e. Földművelő és állattartó lakosság nem vett részt az ilyen kalandozásokban, csak a Csörsz vonalán kiképzett harcosok és a főurak kísérete. A tárgyak az eredeti tulajdonosukhoz kerültek vissza, de az adópénzeket mind a Budavári beavatott központba viszik szétosztás végett.                              A 955. évi vereség után a Budavári központ úgy határozott, hogy nyugat felé a jövőben már csak kereskedelmet folytatnak a megszokott utakon, de fegyveres kísérettel. A kereskedés irányítását Apor és Tolmács vezérre bízták. Ebben az időben történt, hogy Bizánc egy Demeter nevű főpapot küldött ide, aki 955-ben az Apor védelme alatt álló Alvidéket járta. Neki tulajdonítható, hogy a főemberek, vitézek és földművelő népek közül sokan megkeresztelkedtek.                                                   Konstantin császár az avar kincsek megtartásának reményében Apornak az évi adót egyelőre még megfizette, de a keresztény küldöttségek római találkozója után az egyházak tanácsának javaslatára az adófizetést megszüntette. Ez összefüggött azzal is, hogy a lengyelek megkeresztelkedése folytán az egyház csápjai eljutottak Olga orosz nagyfejedelemnő udvaráig. Bizánc papjai itt már korábban megjelentek és meghívót adtak át Olga nagyfejedelemnőnek. Olga 957-ben Derencsény beleegyezésével meg is jelent orosz és besenyő kísérettel Bizánc városában. Konstantin udvara Olgát megkereszteltette, és sok ajándékkal halmozta el. Ezzel megnyílt a kapuja az oroszföldi hittérítésnek. Apor a besenyő kísérettől értesült Konstantin sikeréről. Késedelem nélkül Bizáncba lovagolt behajtani az adót és visszaszerezni az arany avar kincseket. Amikor a császár Bizánc kapuit bezáratta, Botond egy nagy rést ütött buzogányával a kapun. Ez a súlyos buzogány az UDUMU buzogányának mintájára készült, Budán. Botond ekkor bajt vívott három páncélos bizánci vitézzel is. Mind a hármat legyőzte. Apor és Botond háromszoros adópénzt hajtott be. Nagy pusztítás után sok zsákmánnyal tértek haza. Apor első cselekedete itthon az volt, hogy Demeter főpapot Buda tudtával kiutasította az országból, a Bulgária elleni szövetséget pedig felbontották. Apor és Tolmács azonban Buda parancsára megmaradt bizánci kereszténynek.     Így hát Taksony javaslatára végképpen felhagytak a bizánci barátkozással. Az augsburgi vereséget pedig Lélnek, Jutas fiának Üllő unokájának tulajdonították. A Budavári tanács megállapította, hogy a (Zolta fia) Taksony és (Tarhos unokája) Tormás álláspontja volt a helyes. Ők ugyanis a Taksony 947-ben Nyugaton járt tapasztalatcseréje után a Nyugathoz való igazodást javasolták. És az ottani erőviszonyok ismeretében Taksony ajánlatosabbnak tartotta, ha az ország Nyugat felé békés kereskedelmet folytat. Amikor aztán Taksony a fejedelmi székbe került, Aport, Tormást és Zerindet is a maga oldalára állította.     Ordoszból ezidő tájt kunok menekültek errefelé, s Derencsény Etelközbe telepítette le őket. Taksony a Derencsény nagyfejedelem távolabbi terveinek megfelelően, még kisfejedelem korában Tanuzaba lányát, Ibolyát vette feleségül, ezzel végképp a keleti irányzat híve lett. Kisfiát, Décsát, vagy ahogy Budavárott nevezték, Gelyzát is már születésétől kezdve erős szálak kezdték fűzni a besenyő-kun szövetséghez. Tonuabának és besenyőinek Taksony a bihari dukátus területén, a saját tiszamenti szállása mellett, Hevesben adott birtokot; Derencsény pedig a Kapgán törzs által elfoglalt birtokára kunokat telepített le. A besenyők nagyobb részét azonban Nyugat kapujában a mosoni gyepűre vitte. A csörsz-vonal egyik tábora Pozsonykesziben volt. Itt a széki hunok melIett besenyőket is képeztek ki. Ekkor kezdték meg a soproni kőfalak és a mosoni mocsár-gyepük kiépítését.                                                                       Az új fejedelem Derencsény tanácsára mindenkivel a békét kereste. III. Ottóhoz is követeket küldött a megbékélés érdekében. Judit, a magyarbarát Arnulf lánya, Henrik herceg özvegye, mint az apja is, barátságáról biztosította. A csehek új fejedelme egy fehér horvát lányt vett feleségül. Ez okból egy seregnyi vitéz jelent meg a horvátok között. A cseh fejedelem ezért közölte Taksonnyal, hogy ezt semmiképpen se tekintse a fehér horvátok meghódításának. Felesége nemsokára meghalt, de a kíséret egy része ott maradt a szövetséges fehér horvátok földjén. A Kapgán besenyők szövetségre léptek a bolgárokkal, így aztán a Derencsény vezette törzsszövetség is békében élt.     Bizánc tartományait a magyar lovasok nemegyszer bolgár kísérettel felkeresték az adó beszedése végett. Ha a fizetést megtagadták, a háromszorosát zsákmányolták. Korinthoszban fölkeresték Madaj asszony birtokát, és az ott maradt érték ötszörösét hozták el. Ebben a kalandozásban a Csőrsz-vonalnak vízi munkára kiképzett árkászai is részt vettek. Ekkor érintették Avaria Albánságát is, ahol még elég nagy tömeg beszélte a 24 hun törzsszövetség nyelvét. Az itteni fiatalság egy része csatlakozott az árkászok által kiképzett csapatokhoz, a Tonuzaba besenyő lovasai később a hegyvidéken lévő Eger városában telepítették le őket.                                                                                 Derencsény ekkor azt javasolta Taksonynak, hogy Tonuzaba fiát, Szalkot küldje el követségbe Rómába. Szalk ugyanis beszéli nemcsak a bolgárok, hanem a görögök és a rómaiak nyelvét is, menjen tehát Rómába és kérjen Magyarország részére hittérítő püspököt. XII. János pápa Zaheust püspökké szentelte és Szalkkal együtt Apor várába küldte. Az ellenséges III. Ottó csapatai azonban Kápuánál megtámadták Szalk lovasait. Ezek aztán az Albánságon keresztül menekültek Apor várába. Derencsény főtáltos Zaheust, aki a nyugati keresztény világot farizeusnak nevezte, a jászvásári táltosképzés vezetésével bízta meg.       Derencsény főtáltos az ifjú Gelyza nevelését is Zaheusra bízta. Gelyza a bihari dukátusban nevelkedett, ott Zaheus a latin nyelvre is megtanította a kis fejedelmet. Amikor egy Ottó által küldött csoport Zerindváron átvonult, Zaheust meggyilkolták. Besenyő tőrt találtak mellette, így aztán a kis küldöttséget nem lehetett gyilkossággal vádolni, de a gyanút nem lehetett eloszlatni.        Olga fejedelemasszony nem volt megelégedve a bizánci ajándékokkal, ezért nagyobb ajándék reményében Ottóhoz fordult. De azzal is elégedetlen volt. Így aztán Ottó megbízottja, Adalbert eredménytelenül ment vissza Mainzba. Onnan később Lengyelországba küldték. Ott aztán Jordán érsek támogatásával a lengyel előkelőségeket a római irányzatú vallásra térítette.           Derencsény nagyfejedelem elérte, hogy Magyarkától az Encsig békés volt az élet és ez a gazdasági életben is megmutatkozott. A 960-as években Magyarország bekapcsolódott a nyugati világ kereskedelmébe. Ezt a munkát Szabolcs nagyfejedelem legkisebb fia, Izbeg irányította a budavári beavatott központból. A kereskedelmi raktárak a síkságon voltak Pest közelében. Izbeg, Bakutól Magyarkán, Doroson, Jászvásáron és Melken keresztül Encs váráig megszervezte a hun törzsbeliek mellett mohamedán, zsidó, kazár és türk kereskedőket is alkalmazott. Izbeg kereskedői megjelentek a bécsi, a prágai vásáron, de később Köln és Mainz vásárain is. Ordoszi mintára készült hajóikon lovakat szállítottak a Duna torkolatáig Pereján kikötőjébe, ahol aztán görög kereskedők összevásárolták Magyarország fölösleges lóállományát. A Magyarországon átvonuló kereskedelem és a dunai hajószállítmányok után Taksony fejedelem tizedet szedetett.                                                Taksonynak tudomására jutott, hogy Péter bolgár cár követeit Nikeforosz bizánci császár megkorbácsoltatta. A bulgárok Derencsény nagyfejedelemhez fordultak megtorlásért. Derencsény aztán minden évben végigdúlta Görögország északi vidékeit, de most már a bolgárok csatlakozásával kalandozták be Görögországot, és mindenütt nagy adót szedtek, vagy zsákmányoltak. Péter cár követeket küldött Kievbe és az új uralkodónak, Szvjatoszlávnak a segítségét kérte. De a kievi uralkodó a saját részére foglalta el Bulgáriát. Ugyanis a bizánci császár is tőle kért segítséget Bulgária ellen. A kievi uralkodó, miután megtörte a kazár birodalmat, úgy gondolta, legyőzheti Bizáncot is. Ezért Jászvásáron Derencsény nagyfejedelemhez fordult, hogy közösen támadják meg Bizáncot. Szerén, Zerind és Szörény vezér vezetésével fel is vonult a bolgár, orosz, besenyő és a magyarok Apor által vezetett hadserege. Ezek előbb csak az adópénzeket hajtották be, de nemsokára megjelentek Arkadiopolisz előtt Décsi-Décse-Gelyza kisfejedelem vezetésével a bihari dukátus ifjai is. Ott a bolgár-orosz haderő vereséget szenvedett. A besenyők létszáma a felére csökkent egy erős roham után a görögök acélfala előtt. Décsa ezért értelmetlennek látta a további vérontást és megállapodott a Duna magyarországi oldalán. Itt határőrizetre egy várost alapított, Décsit és felépítette Décse várát. Utána Szerém, Zerind és Szörény vezényelte vissza határőrhelyükre a seregét. Maga is visszavonult ezredével a bihari dukátusba, Derencsénnyel pedig közölte, hogy szerinte Bizánccal is meg kell békélni.                                                                  Gelyza hiába csitítgatta Kurja besenyő vezért, aki fel volt háborodva Szvjatoszlav ellen amiatt, hogy 970 elején még a bulgár megszállásban résztvevő orosz csapatait sem mozgósította Bizánc ellen. Ezért a Tenisur folyó menti Besenyő-Fehérvárnál megtámadta a “kazárölő hős” csapatait és seregét levágatta. Koponyájából díszes ivópoharat készíttetett és a besenyők bölénytorán azzal köszöntötte vendégeit.     Gelyza Derencsény főtáltos előtt kifejtette, hogy nemcsak Nyugat felé, de Bizánccal is békét kell teremteni. Majd Jászvásárról a bihari dukátuson keresztül Budavár sámánközpontjába lovagolt, mert édesapja, Taksony fejedelem már betegen feküdt. Itt is előadta, amit Derencsénynek mondott és apja jóváhagyását kérte. Reggelre Taksony meghalt. Halálának hírére Derencsény fősámán Budára utazott, a Budavári beavatott központba. Itt ősi szokás szerint védőszárnyait kiterjesztette Ibolya aranyasszonyra. Javaslatára a gyászszertartás 24. napján Gelyzát fejedelemmé választották, és Kurszán várában uralkodóvá kenték. Ezen a szertartáson jelen volt a felesége, az új aranyasszony, Sarolt is, karonülő kisfiával, Vajkkal, aki apja után a bihari dukátust örökölte. A fekete éjszakát követő hajnalon megjelent a bizánci császár követe is. A császár nevében hitet tett a Derencsény által meghirdetett béke mellett; Gelyza-Décse ifjú királyt pedig a keleti-bizánci egyház hívévé keresztelték István névre.     Derencsény azonban az oltalmába vett Ibolya aranyasszony kívánságára a mainzi érsekséggel is tudatta, hogy várják a nyugati hittérítőket is az új fejedelem kívánságának megfelelően.               Amikor Derencsény a Budavári beavatott központban már csak a beavatottak dolgaival foglalkozott, mint az ottaniak vezetője, Csák fia, Szabolcs vette át a Jászvásáron székelő nagyfejedelem tisztségét. Ebben a tisztében l00000 főt kitevő besenyő-kun sereggel rendelkezett. Jól jövedelmező kereskedelmet is folytatott a folyami kikötőkbe látogató görög kereskedőkkel, de hajóival felment Regensburgig is. Lábasjószág kereskedelme kiterjedt a szélrózsa minden irányába.                                 A Lebedi lovasfejedelemség mellőzöttnek érezte magát a Duna vidéki Jász-síkság feletti örökösödésben, ezért a besenyő csapatok és a kereskedelmi hálózat révén inkább az ország közéletére igyekezett rátenni a kezét. Ez már csak azért is módjukban volt, mert a határvédelem az ország keleti részével együtt az ő uralmuk alatt állott. Vajk, a gyermek fejedelem elnyerte ugyan a bihari dukátusi címet, de Derencsény azt javasolta, hogy a körmöci ezüst és aranybányák bevételére való tekintettel cserélje el a nyitrai dukátuséval a bihari dukátus felügyeletét.     Az Előd-féle Szabolcs nemzetség is úgy járt, mint a bolári nemzetség Jászvásáron. Csupa lány született. De Szabolcs lányai semmiképpen sem akartak feszült viszonyba kerülni a Nyugat felé vonzódó Gelyzáékkal, így aztán Taksony csupa fiú családjával házasodtak össze. Ennek a Csák főtáltosnak 12 fia volt. Határőrizet címén, vagy, mint a kereskedelmi utakra felügyelő csapatok parancsnokai behálózták az egész Magyarországot. Arra számítottak, ha egyelőre nem is, de előbb-utóbb majd csak a kezükbe megy át a hatalom. A Csák család főtáltosi központja a Fehérvár fölötti Csákváron volt, az Előd-féle Szabolcs, Tétény és Izbég leányokkal összeházasodva lassanként az ő családjuk lett a leghatalmasabb. A Csák család 12 ágra szakadt: csákvári, kéri, vajai, orondi, jámai, berényi, celuni, vinári, etyeki, kisfaludi, dudari és terencsényi ágra, de mindig a csákvári ág volt a legerősebb. A Csák had minden tagja a háborúskodás nélküli élet és a jövedelmező kereskedelem mellett foglalt állást. Gelyza uralkodásának elején ez volt az egyedüli járható út.    Ebben a korban a Duna mellett a 24 hun törzsszövetségi nyelvét használták a magyarral keverve. Már Taksony uralkodásának a végén azt mondták: ezek a fehér magyarok. A bihari, nyitrai, kevevári dukátusban és a kabar-palóc földön a fekete magyarok éltek. A nyéki törzs a Budavári beavatott központtal a Van-tó környéki szabir nyelvet beszélte. De a törzsek nagyjából így is megértették egymást. A Kelet felé irányuló dolgokban az uralkodó nyelv mindig a Nyék törzs nyelve maradt. Rovásos levelezésünk is ezen a nyelven folyt.     Amikor a 896-os magyar vész alkalmával a 230 fős jászvásári csoport visszafordult, ez (Lebed fia) Előd felfogásának felelt meg. Ő ugyanis azt tartotta, hogy nem szabad elszakadni a szavárd-magyaroktól, Lebediától és Etelköztől, hiszen ott termékeny legelőterületek és jó földek vannak, és a magyarokkal rokon népek lakják. Ennek a szavárd-magyar-besenyő birodalomnak a nagyfejedelmei voltak: Előd 896-900-ig, Árpád 900-908-ig, Szabolcs 908-926-ig, Zoltán 926-942-ig, Gyula 942-955-ig, Derencsény 955-970 között, végül 970-987 között Csák fia, Szabolcs.        Az apa után a fia soha nem kerülhetett a nagyfejedelmi székbe, mert ez testvérgyilkosságokhoz vezethetett volna. Ezt mutatja Lebed lovasfejedelem esete is. Előd nagyfejedelem után, Álmosnak a fia került hatalomra, majd Elődnek a fia, Szabolcs lett a nagyfejedelem. Utána Álmos unokája, Zoltán következett, őt azonban már az Előd dédunokája, Gyula követte 942-955 között, utána Álmos dédunokája, Derencsény lett a nagyfejedelem, majd Előd szépunokája, a jászvásári Szabolcs következett, de ő 987-ben legkisebbik öccsének. Kipcsáknak adta át a hatalmat, azzal az indokolással, hogy a szavárd-magyarok és a kunok nem tartják helyesnek azt a sok gyilkosságot, ami a nyugati lovagok nevéhez fűződik. Bár besenyő-kun részen se volt jobb a helyzet, itt is nemegyszer agyonverés kísérte az ortodox hittérítést.                                                                                  A Lebed udvarában nevelkedett Töhötöm, Előd fia Támárt (Tamara) vette feleségül. Sok lányuk mellett volt három fiuk is. Zombor vezér, Tolmács kereskedő és Gyula nagyfejedelem. Zombornak Gyula nevű fiától származott Boja és Bonyha, mind a kettő egy-egy székely nemzetség vezére lett. Gyula jászvásári nagyfejedelemtől származott Sarolt és Karold, meg két vezér: Bulcsú és Szabolcs. Ők mind a ketten a Csák családból házasodtak. Szabolcs később, amikor átadta a hatalmat Kipcsáknak. Jász-síksági birtokaira jött, s a Budavári beavatott központban működött. Harka utódai tehát Budavár és Fehérvár környékén meg a Jász-síkság tíz körzetében helyezkedtek el.                                                                                     Az agg Derencsénynek meg kellett érnie, hogy kísérelje meg vigasztalni azokat a családtagjait, akik megmenekültek a nyugati és keleti hittérítők mészárlásaiból. Budavár beavatott központjába fejedelem parancs értelmében az idegen lovagokat nem engedték be. Ibolya és társai nem értettek egyet a keresztény hitterjesztésének erőszakos módjával és 988-ban a szavárd-magyar, besenyő-kun és magyarországi kapcsolatok. A 973-as nyugati értekezlet nem a megbeszéltek szerint folyt le a mainzi érsekség becsapta Magyarországot.     De nemcsak Nyugaton érte csalódás a magyarságot; Keleten is. Az orosz fejedelemség részére Olga fejedelemnő a Mainzból, Ottótól kért térítés céljára püspököt. Ottó örvendezve a Bizánctól való elfordulásnak, Adalbertet küldte. Ebben az időben Szavárdi Mihály Krakkóban járt, hogy Derencsény fősámán és főtáltos részére adatokat gyűjtsön az áttérés módjairól. Házasulandó fiatalember volt és Krakkóban házasságot kötött Piaszt Adelhaiddal. Ennek folytán a római katolikus egyház hívévé vált. A fiatal pár Jászvásárra került, de gyakran megfordultak Magyarkán is. Mire elindultak hazafelé, az orosz fejedelemség újra a keleti kereszténység felé fordult. Görög kereskedőkkel már jöttek is a hittérítők orosz meghívásra Kievbe.        Nyomban értesítették Derencsényt, aki a változást tudatta Budavár beavatott központjával. A szászok kérésére Mihályt küldték Doros térségébe, hogy az ott rekedt szakasz törzset Szászországba vigye. Ezt a feladatot sikeresen végrehajtotta. Amikor a Gyula fia, Szabolcs került a jászvásári nagyfejedelmi székbe, Mihály még egy hasonló küldetést vállalt magára. Azt, hogy a királyi alánokat (szász elnevezésük szerint a rokszolánokat) is kísérje Szászországba. Mihály Zombor székesegyházában már korábban felvette a Vazul nevet, amikor a keleti egyház híveként megkeresztelkedett. Így indult el mostohaanyjának, Saroltnak bizánci hitű papjaival megbízásának végrehajtására. A rokszolánok azonban nem akarták a keleti egyház hitét felvenni, mire a hittérítők katonai kísérete népirtáshoz folyamodott. Szavárdi Mihályt pedig álmában agyonverték. A térítésnek ettől az erőszakosságától Bruno atya is megborzadt. A mainzi érsek őt küldte bajor papokkal együtt Magyarországra, hogy az avar-karatán egyházak segítségével a népet nyugati hitre térítsék.                                                Sarolt fejedelemasszony a keleti hittérítők kegyetlenkedése miatt Géza nézete mellé állott, hogy a nyugati kereszténységet kell felvenni. Zombor, Boja és Bonyha birodalmában és Apor déli vidékein azonban megmaradt a keleti kereszténység. A kivégzések elől menekülő kunok egy része a Jász-síkságra került.                                                                               Amikor Budavár beavatott központjában a Mainzba küldött 12 főúr elmondta, mit végeztek, a mainzi érsekség által összehívott megbeszélésen mindenki helyesnek tartotta a nyugati kereszténység látszólagos felvételét. De minden másképpen történt. A hittérítőkkel bejött lovagokat csak a vagyonszerzés érdekelte, s elkezdték az öldöklést, nemcsak a táltoshitűek, hanem a keleti keresztények között is. Ezért Adelhaid kisfiával, Szár Lászlóval Derencsénytől kért védelmet.





     295. Arvisura                                                                                    Fajsz főtáltos rovása

     HARKA LOVASFEJEDELEM
     Töhötöm (880-925) után fia Harka (905-974) lett a Csörsz árokrendszer lovasfejedelme. Ebben a tisztségben az ő feladata lett, hogy az ország védelmére és az avar kincsek visszaszerzésének céljára kiváló harcosokat és tárkányokat képezzen ki.     Amikor Tarhos lánya, Uzonyka, a Bolgár birodalomban megözvegyült, Gyulának (846-910) jászvásári székhelyén megismerkedett Harka lovas-fejedelemmel, aki valamikor nőtlenséget fogadott. Ez az ismeretség házassághoz vezetett, feleségül ment Harkához és a Jász-síkság közepére Harka várába költözött. Első fiuk Gyula napján született Kolozsváron, ezért Kolozsi Gyulának nevezték. Az uruki vallás szertartása szerint keresztelték meg.            Harka másik fia, Zombor már Harkaváron született. Ez a fiú a Csörsz-árok mindkét oldalán a Tisza mellett, Tiszakeszi felett és Maroskeszi közelében kapott birtokot. Zombornak is volt egy Gyula nevű fia, aki szintén Gyula napján született. Hogy a nagybátyjától, Gyula nagyfejedelemtől megkülönböztessék, Kisebb Gyulának hívták. Gyula nagyfejedelemnek, Szabolcs nevű fia (948-987) meg Sarolt nevű lánya (950-1012) és másik lánya, Karold (952-982) után egy kései fia is született. Ezt a fiút, aki Kolozsváron született a jászvásári fiatalok Erdeljü Gyulának hívták (960-1015). Erdeljü Gyula a nagyfejedelem 35. Születésnapján látta meg a napvilágot. A bihari dukátusban kapott birtokot, mert Gelyza fia, Vajk az arany és ezüst lelőhelyekre való tekintettel a nyitrai dukátushoz ragaszkodott.                                                                                         Sarolt, aki egész fiatalon özvegységre jutott, a Szavárdi Söpte halálával megözvegyült Gelyzához ment feleségül. Szavárdi Söpte ikertestvére, Szavárdi Vászoly főtáltos lett, a kistermetű Zerind pedig, akit Zerindkének hívtak, Erdélyben és Nándorföldön is kapott birtokot.   Saroltnak 968-ban megszületett Vajk nevű fia, majd Piroska, Ilona és Judit után még másik négy lánya, de azok korán meghaltak.
     Harka ifjú korában nagyon eleven életet élt, de attól kezdve, hogy Uzonykát feleségül vette, többet nem ivott és Uzonyka tanácsára Pepi fáraónak az Arvisurában leírt étkezési rendje szerint élt. El is élt 69 évig. Az uruki időszámítás szerint 974-ben halt meg. De ekkor se a betegség törte le, hanem a mainzi érsekség által összehívott értekezleten hozott döntés keserítette el. Eszerint ugyanis a Csörsz-árok rendszerben folyó lovasképzést fokozatosan meg kell szüntetni.   Ebben az időben az ifjú Szabolcs volt a jászvásári nagyfejedelem, Harka lovasfejedelem unokája (970-987). Szabolcs a kunokkal, besenyőkkel együtt ellenezte a nyugati kereszténységhez való csatlakozást. Végül mégis ennek a Szabolcsnak kellett kijelölnie a mainzi érsekség értekezletére 973. március 23-ra kiküldendő 12 főurat és lovas kísérőiket. Erre Gelyza is, Harka is megtette a maga javaslatát és Szabolcs nagyfejedelem az Öregek Tanácsával való egyetértésben és az uruki püspök jóváhagyásával javaslatba hozott személyek kiengedése mellett döntött.                                                      Baján avar nagyfejedelem kimondta, hogy a jászsíksági fejedelem nem hagyhatja el az ország területét. Bős tudunt Kalágéban tőrbe csalták, annak nem szabad többé megismétlődnie. Gelyza tehát itthon maradt. Meg kellett bíznia fejedelmi családtagok élettapasztalatában. A küldöttség vezetője Jutas legkisebb fia, Fajsz volt, a tárkányfejedelem. Tagjai pedig: Botond-Bereg, Taksony fejedelemnek öccse; Csák főtáltos; Tormás, Tarhos unokája; Dobun, a Kievben visszamaradt fél gyarmat törzs vezére, helyettes uruki püspök; Koppány, a somogy-daraguz dukátus vezére; Tomaj, vagy Tomaji, a baszkor-magyarok megbízottja; Urkony kölpény, a kereskedők megbízottja; Tonuzaba, besenyő vezér; Pata, a palócok tárkányvezére; Kalán üzbég, a magyarkai fejedelemség megbízottja és Beled, a karatán és Béla törzs parancsnoka, a határőrség vezére.                           Ez a 12 főúr a Boroszló és Igló alatti avarok által elkészített szá1láshelyeken keresztül kettős alkal-mazású dísz-szekereken indult el. Ez fogatolt rendszer, síntalpakon, azaz szánokon és forgó kerekeken is kényelmes szállítást adott.                        Harka lovas fejedelem Szabolcs fiával egyetértésben jelölte ki azt a 24 horkát, azaz határügyi lovasbírót, akik Máromnak, Beled fiának a vezetésével tolmácsok, kísérők és tanácsadók csoportját képezték. Ezek a lovasok mind 25 éven aluli edzett lovasok voltak: Abád, Bór, Béla, Csécse, Cibor, Doboka, Kál, Etyek, Karcsa, Jelő, Borona, Kolon, Aranyán, Laád, Pozsega, Pataj, Kaján, Urkony, Vajta, Köled, Birsoda, Torda és Zsombor. Máromot azért tették meg vezetőnek, mert ő minden szomszédos ország nyelvét beszélte, még a vikingekkel is hajózott két évig a dán vizeken.                                                               Gelyzának és Söpte Szavárdinak a fia, Vászoly (968-1045) már kora ifjúságától fogva ellene volt a teljesen nyugat felé való fordulásnak. 973-ban, amikor komolyra fordult a mainzi tárgyalás terve, Vászoly Szabolcs kérésére Erdeljü Gyulával együtt Jászvásárra ment megtárgyalni a helyzetet. Innen Kievbe lovagoltak a visszamaradt Gyarmat törzshöz. Annak a vezérei akkor már beházasodtak a lengyel családokba.     Vászoly kétszer is megkeresztelkedett, először a Mihály, majd a Vazul névre. Jászvásáron szívesebben hallgatott a Vászoly névre. Mihály fia, Szár László (akit mivel kopasz volt, Kopasz Lászlónak hívtak) legszívesebben Kievben tartózkodott. Bizánci keresztény volt, Premiszlava hercegnőt vette feleségül, de Vászoly mellett mindvégig kitartott.    Jászvásáron úgy döntöttek, hogy a keleti kereszténység hívei maradnak, mert így a nyugati keresz-ténységet is nagyobb engedékenységre lehet bírni a magyar törzsszövetség javára. Magyarka, Füzes-gyarmat pedig azt javasolta a küldöttségben járó Szár Lászlónak, hogy a kereszténység felvétele csak látszólagos legyen.                                       Harka 925-ben lett Tarhos fia, Tevel után a lovasfejedelem. Így lett a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka, majd Budavár és Veszprém tanfejedelme. Tarhos a medvetoron minden évben megbeszélte velük hova és merre kell menniük az avar kincsek visszaszerzése végett.       Üllő csak, 36 évet élt, Jutas is csak 40 évet, Tarhos pedig a 46. születésnapján halt meg. Tarhos átadta a fiának az avar kincsek nyilvántartását. Ezek a feljegyzések Keszt aranyasszonynak meg Pelsőc és Nyék beavatott fejedelem rovása alapján készültek. Amikor Zolta és Tevel megállapodott a kalandozások irányában, Harkával közölték, milyen csoportokra van szükségük. Az ilyen medvetori megbeszéléseken állapították meg azt is, mennyi férőhely lesz a szétszedhető gerendavárakban.  Minden évben négy zászlóaljat képeztek ki 21600 lovassal. Közülük 1200-at az Encs-Ibos-Marót-Karatán és Szerém határvédelmi vonalra küldték; 100 testőrtárkány a Budavári beavatott központ védelmét látta el; 100 vízikiképzésben részesült tárkány a fejedelem testőrségébe került. Üllő fiának, Tasnak parancsnoksága alá, Csepel-Dunakeszi térségébe. Négyszáz tárkány Fajsz tárkányfejedelem parancsnoksága alatt Küküllővár, Somogyvár, a Száva parti Bélavár és a moson parti Fajszvára térségében állomásozott. Árpád fejedelemsége idején Csepel, Zoltán idejében pedig Solt várában volt a testőrség székhelye. A fejedelmek 24-24 testőrlovas mellé 24-24 jelentőlovast rendeltek a testőr parancsnok legénységébe, így 100 lovas mindig a fejedelem szolgálatára állott.     Fajsz tárkányfejedelem székhelye a Dara folyó közelében lévő Fajszon volt, amikor azonban ő utána 932-ben Üllő fia, Tas vezér vette át a tárkányfejedelemség vezetését, a tárkánytestőrséget Csepel-Vác-Tas között állomásoztatta, Üllővár központtal. Harka lovasfejedelemmel minden Dob-szerdán reggel Dunakeszin találkozott, este pedig Budakeszin, Ari nevű testőrségi parancsnokkal. A 24-24 szolgálatos testőrtárkány mindig Budakeszin töltötte a pihenő napját, a 24 tagú külső-belső őrség Budaváron állott szolgálatban. Harka tehát ezeknek a tájékozódásoknak az alapján mindent tudott az ország fontosabb dolgairól.     Csörsz vonalán 3 medvetoros évig tartott a lovasok kiképzése. A létszámot mindig fenntartották. Amikor tehát Zolta-Zoltán-Zsolt fejedelem úgy határozott, hogy Tarhos terveinek megfelelően négyfelé kell elindulni az avar kincsek visszaszerzésére, négy tavasszal négyszer 400 lovas indult útnak. De amiatt még medvetor havában kiképzésre behívtak 1600 tizenhat-húsz éves, lovagolni már tudó ifjút. De ha csak két, vagy három irányba indultak el a kincsek visszaszerzésére, akkor csak 800 vagy 1200 lovast hívtak be. Kalandozni mindig a harmadévesek mentek.                    Harmadévesek kerültek a testőrségbe is. Fontos volt, hogy jól képzett lovasok benyomását keltsék. Határőrizetre a tárkány célokra kiképzett legjobb lovasokat adták a másod-és harmadévesek közül. Ezek leginkább az őrállomások környékéről nősültek, bármikor szolgálatba állíthatták őket.  A medvetori, szarvastor, bölénytor és gödölyetor után már a kiképzés elején el kellett dőlnie, hogy a bevonult legény tárkány, testőr vagy inkább csak lovas szolgálatra lesz-e alkalmas. Ezért a lovasokat két holdtöltéig úgy osztották be, hogy tiszta képet lehessen alkotni felőlük. A talpraesettebbek az idegen nyelvet beszélő kiképzőkkel kerültek egy csapatba, hogy határőrizeti, vagy kalandozás-vezetőket képezzenek belőlük. A fejedelmi és vitézi ifjak így lettek testőrségi, vagy kalandozási parancsnokok.     A leszerelő lovasok, testőrök és tárkányok a Csörsz-vonal és az öt tárkány övezet, vagy a parancsnokságok környékén kaptak birtokot, hogy 45 éves korukig bármikor riaszthatók legyenek. 43-45 éves korában minden harcos külön birtokot kapott, még nem családos gyermekeivel odaköltözött; a régi birtokban maradt fiúgyermekei pedig riasztható vitézek lettek. A 43-45 éven felüli kiszolgált lovas csak fogatos szolgálatot teljesített. De ilyen magas kort akkor csak a szívósabbak értek meg.
     Harka fejedelem 969-ben nagybirtokot kapott Erdőelvén. Oda követte Erdeljü Gyula, a Szabolcs, Sarolt és Karold testvére, meg a kisebb Gyula is. Szabolcs 970-től az Úz völgyétől Jászvásárig; Erdeljü Gyula Gyulafehérvár térségében; Zombor fiának az özvegye pedig Dés és Barcaság közötti Zomborban kapott földet.         Kisebb Gyula igen alacsony növésű, de roppant széles vállú, hosszú karú ember volt. Ajtony alacsony termetű lánytestvérét vette feleségül.        Ez a kisebb Gyula, vagy Ajtony-Gyula 975-986 között Tormás tárkányfejedelem után, mint ifjúsági fejedelem átvette a Jászvásár és Fehérvár közötti összekötő fejedelmi tisztséget. Ebben a tisztében nagy szolgálatokat tett a hun törzsszövetségnek. Ekkor került sor unokatestvérének, Saroltnak a házasságára Gelyza fejedelemmel. Saroltot, mint vőfény, 968-ban kísérte a fehérvári díszes esküvőre és ő vitte 969-ben az örömhírt az összes szövetség új nagyfejedelmének, Szabolcsnak arról, hogy Gelyzáéknak Vajk napján fiuk született.                                                                               Amikor 973-ban március 23.-án a mainzi érsekség értekezletén létrejött a megállapodás, Harka lovasfejedelem búskomor lett. A két aranyasszony napja között gyenge agyvérzés érte, de az arbag rimalányok ebből Harkaváron kigyógyították. Nagy csapás volt rá, hogy Géza elrendelte a pogány rovások és az uruki-mani bibliák elégetését. Pedig valamikor, még a bihari dukátusban, Gelyza kisfejedelem korában ő is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy s mint lehetne megegyezésre jutni a nyugati kereszténységgel, nehogy az avarok sorsára jusson az alig száz éve hatalomra került magyar törzsszövetség. Öccse, Mihály 16 éves korában egy lovaglás alkalmával olyan rosszul esett le a lováról, hogy belehalt. Ezután Esztergom vidékén épített magának várat.    Gelyzának Söpte-Szavárditól még Mihály és László nevű fiai is születtek. Ezek Budaváron nevel-kedtek.                                Amikor Harka lovasfejedelem 974-re felépült betegségéből, végiglátogatta a Csörsz kiképző árokrendszert, Pusztaszertől Harkavárig lovagolva, a harmadévét múlt saját nevelésű csődörén. A várkapuban már haldokolt. Még bevitték a Lovas-isten háziszentélyébe, s ott halt meg unokái között. Utolsó erőfeszítésével fából faragott kis lovacskákat húzott elő oroszlános tarsolyából és mindegyik unokájának adott egyet-egyet. A tarsolyában maradt rovásos lovacskákat távollevő unokáinak szánta.
     Holttestét kívánságának megfelelően, ősi szokás szerint elhamvasztották. Porait egy hírtelen támadt vihar vitte szerte-szét a Kunság gerendavárai felé.                                                                      A temetkezési szertartásra egybegyűlt “Tíz nyíl törzs” vezérei, a főúri lovasrendszer és a várkato-naság mellett döntött. A Csörsz árokrendszert ekkor kezdték fokozatosan megszüntetni. Az utolsó lovas-kiképzést tehát Harka lovasfejedelem vezette a Csörsz árokrendszerben, ezután ott már csak árkász-képzés folyt.                                                                                Itt döntöttek úgy (Harkaváron, Lovas-Östen szentélyében), hogy nem csak a főurak, hanem az uruki-mani mazizok, meg a bizánci és római katolikus apátságok és püspökségek is tarthatnak lovasságot. Árpád tárkányai könnyűlovassági kardokat kovácsoltak. Ezeket ekkor kezdték felváltani a kétélű kardok.                                                                                        Harka lovasfejedelmet 5 lánya és 24 unokája siratta. Túlélte Gyula nagyfejedelmet és Zombort is. Öt lánya Kalocsa és Fehérvár síkságon kapott fejedelmi birtokot, ott is mentek férjhez. Szabolcs fia nagyfejedelem lett Jászvásáron, Zombor 950-966 között volt tárkányfejedelem, Gyula fia 942-955 között nagyfejedelem. Bulcsú fia hősi halált halt, másik fiának, Kolozsi Gyulának lányai, Sarolt és Karold először a bizánci hit érdekterületére ment férjhez, de Sarolt később mint özvegy, Gelyza felesége lett. Karold férjhezmenetele előtt Veszprémben volt 400 rimalány főnökasszonya. Öt kisebb lánytestvérükkel együtt valamennyien Erdőelvén kaptak birtokot.      Erdeljü Gyulának még a jászvásári 975-ös megbeszélésen azt javasolta Csatári lovasfejedelem, hogy minden jászvásári vezéri személy maradjon meg a Jász-síksági birtokán, mert ha onnan elszakadnak, a keleti hittérítők kegyetlenkedései folytán előbb-utóbb a nép is birtok nélkül marad. Erdeljü Gyula Besenyő-Fehérvárról Csatári besenyő fejedelem Boliva nevű lányát vette feleségül, aki a veszprémi rimalányképzésen első lett.                                                      Erdeljü, vagy Ajtony-Gyulának már megvolt a két-Deés és Csucsa nevű-fia, amikor az anyjuk ifjúsági aranyasszony lett. Így aztán Ajtony-Gyulának Jászvásártól Veszprémig akadt tennivalája. Felesége révén Parajd környékén nyert további birtokot. Férje halála után a Boliva népes családjával Parajd, Deés és Csucsa környékén élt. Ezzel Deés és Csucsa elnyerte a nagy jövedelmet jelentő sóellátási jogot. Emiatt Vajkkal sohasem ellenségeskedtek.                                                                     Harka lovasfejedelem utolsó útjának és végrendelkezésének leírását Erdeljü Gyula örökölte. Ezt Boliva ifjúsági aranyasszony így foglalta aranylemezes rovásba: “Harka lovasfejedelem 974 tavaszán végiglátogatta a Csörsz árokrendszer őrségeit. Mindenütt végignézte a reggeli gyakorlatot, a lóról való, nagyon megerőltető és roppant rátermettséget kívánó villámgyors leugrást. Mindenütt megvárta, mikor, mennyi idő alatt érnek vissza azok az ifjak, akik elfutottak a másik őrségig. Utána a Bulcsú unokájának adományozott és a győztes lovasoknak egy-egy emlékérmet. Ebéd után mindenütt elmondta: amelyik nemzetség megtagadja a múltját, a regevilágát elfeledi, Lovas Östenét nem tiszteli, az elbukik. Mit kívánnak tőlünk a nyugati keresztények? Hogy égessük fel szent helyeinket, tagadjuk meg az egy igaz Östenünket, tíz éven belül szüntessük meg a Csörsz-árok lovastáborát és a nyugati védelmi gyepüket, hiszen mindannyian Szent Péter utódjának híveivé váltunk.
     Adjuk fel hát a nyugati határterületeket, nyissuk meg Encs-vidék kapuit a hittérítők és a lovagok előtt, szüntessük meg a Mani által megújított uruki egyház szervezetét és Szent Péter egyházában a mainzi érsekség legyen a vezetőnk. De ezek a nyugati uralkodók-folytatta-csak állandóan veszekszenek, mint a déli saka föld cigányai (az indiai szkíta birodalomban). Ilyesmihez nekünk semmi közünk. Gelyza még Nagy Ottó kezdeményezése alapján, később II. Ottóval szent szövetségre lépett a terjeszkedni kívánó bajorokkal szemben. Ottó ideküldte a mainzi érsek által felszentelt Bruno püspököt: az aztán Géza fejedelmet nyugati módra Istvánnak keresztelte. Bruno idehozta az Engadin völgyéből a hun származású Huntot, meg Vecelint és két Pázmány lovagot, a Vízvár (Wasserburg) környéki térítő papokkal együtt. Ezek mind hun utódoknak vallották magukat. Az Ottók és Civakodó Henrik közt volt sok ellentét, de abban mindannyian egyetértettek, hogy úgy lesz jó, ha Brunot bajor-hun keveredésű papok támogatják téritő munkájában. Úgy érzem-mondta Harka-ebből éppen olyan csapás lesz, mint Bulcsú, Lehel és Sur esetében, amikor a civakodó német fejedelmek a jóhiszemű magyarok segítségét kérték, és amikor megegyeztek, ellenük fordultak. Ezért vesztettük el az augsburgi csatát és azok akasztották fel az ifjúsági vezéreket, akik segítségüket kérték. A Budavári beavatott központban most is ott vannak kitéve azok a hívó levelek, amelyekben a hitszegők a magyarok segítségét kérték. Ekkor terjedt el a Csörsz-vonalon az a mondás, amely mindmáig igaz: Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek.
     Szabolcs is azt mondta: Jézus nazirt az uruki keresztény egyház is elfogadta Isten fiának. A magáévá tette a szeretetre alapított vallását is, de az aranyborjú nélkül már nem a Bika, vagy a Kos jegyében járunk, hanem a Halak világhónapjában élünk. Az öldöklő századok után eljön a szent Vízöntő világ-hónapja, amikor az emberek az Égiek tanácsára végre a békére törekszenek. Mi máris azt akarjuk. Lehetünk látszólag keresztények, de érdek nélküli uruki kereszténységünk megtartása mellett. Hűségesen az ősi Öreg Östenünkhöz.”                                        Mit mondott erről maga Harka lovasfejedelem-kérdeztük az unokáitól, amikor Jászvásárra jöttek Szabolcs napját köszönteni. Harka szavait így tolmácsolták:      A görögök egyházától való elszakadás legfőbb oka a 970-es háborúskodás volt. János bizánci császár felszabadította Bulgáriát, II. Boriszt pedig fogolyként bezárva tartották. A bizánciak magyar nyelvű ortodox püspökségeket ígértek, de Bizánc baráti ígérgetések közben 971-ben bekebelezte a kievi fejedelemség által addig megszállva tartott magyarbarát országot. Arnulf leánya, Judit 967 után átadta a fiának, civakodó Henriknek a hatalmat. Henrik nem fért a bőrébe, mindenkivel csak torzsalkodott. János bizánci császár és Nagy Ottó szövetséget kötött. Az ifjú II. Ottó, XIII. János pápa céljainak megfelelően Rómában egy görög hercegnőt vett feleségül. Ekkor indított útra Gelyza az Ottókhoz egy követséget a kereszténység felvétele dolgában. Nyomban küldte is Brunot a császár Gelyza udvarába, hogy jöjjön a magyar főurak küldöttsége Kvedlinburgba.
     Ekkor keresztelte meg Bruno a kis Vajkot Istvánnak, Söpte Szavárdi Vászoly nevű fiát (aki 968-ban született) Mihálynak, ikertestvérét Vazult pedig Bélának. 973. Március 23-án Gelyza arra hivatkozva, hogy leesett a lóról, nem jelent meg az értekezleten. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem korosabb Árpád-ivadékokat és idősebb vezető embereket küldött Kvedlinburgba 23 éves Csörsz vonalbeli tolmács lovasokkal. Úgy gondolta, hogy az Árpád fiak öregebb tagjai már úgy se élnek sokáig, tehát ha az augsburgi eset netalán megismétlődik és azok az öregebbek nem térnek vissza, az uralkodó réteg belső magja akkor is itt marad.                                                                         Bruno a mainzi érsektől függött, aki viszont az Ottóknak volt az embere. Brunot, Adalbertet és Ditmárt 972-ben a mainzi érsek szentelte püspökké azzal a feladattal, hogy a mainzi zsinat értelmében ők vezessék a keleti hittérítést. Megkapták hát az új hittérítő püspökök a pásztorbotot. Bruno szeptember közepén jelentkezett Passauban Piligrim püspöknél, tőle avar és karatán papokat kapott kíséretül. Tavaszig a Bruno-féle küldöttség 3000 nemesembert keresztelt meg. Ezek nagyobb részt uruki-keresztények voltak; főuraik fizették értük, ami az egyháznak járt. A többi a főemberek hadifoglyainak gyermekei közül kerültek ki. Mindkét csoportban voltak, akiket kétszer is megkereszteltek. Somogyváron nevetve mondták rájuk, hogy nem ártott meg nekik a keresztvíz. Bruno, Kalocsa, Veszprém és Somogyvár körzetében térített. Szent Gál és Szent Márton tiszteletére emelt imaházakban. Szent Gál és Szent Márton ugyanis Siklós, illetve Pannonhalma várjobbágyainak a gyermekei voltak; mint avar gyermekek kerültek a nyugati szerzetesrendekbe.     Ottó az avar kincsekből átalakított ötvösműveket és egyházi ruhákat küldött ide, mint a mainzi érsekség és a Szent Galleni apátság ajándékait. De, hogy a valóság feledésbe ne merüljön, a 926-os magyar kalandozás történetét 972-ben írásba foglalták. Taksonynak már 964-ben volt udvari püspöke; Surnak a fiát Rómában szentelték püspökké. Zotán tudun egyik leszármazottját még Nagy Károly keresztelte meg; Fekete Arnó udvarában nevelkedett és szépapja után Domonkosnak nevezték. Géza közben felépíttette az esztergomi székesegyházat és 974-ben Domonkos lett az első érseke. Ehhez Szabolcs jászvásári nagyfejedelem is hozzájárult, mert arra számított, hogy az avar Domonkos érsekségének uruki keresztény jellege lesz. Az avar érsekség a nyitrai dukátusra terjedt ki; a dunántúli Pannonföldre II. Ottó a salzburgi érsekség felügyeletét terjesztette ki. Géza viszont ezen a területen a mainzi érsekség hittérítő munkáját és Adalbertet támogatta, aki a második fiát Béla névre keresztelte. Az elsőt Mihálynak. Ezt a Mihályt nemcsak Kalocsán, hanem Krakkóban és Kievben is megkeresztelték, de lélekben csak Vászoly maradt.                                                                                                  Géza 973. évi megállapodás értelmében megengedte Pannonföldön az istentiszteletek bevezetését, a pogány oltárok ledöntését, a táltosok elhallgattatását. A népben azonban tovább élt az ősök tisztelete és az uruki egyház hite. A Dunától északra és keletre azonban a jászvásári nagyfejedelem szelleme uralkodott. A pannóniai egyházi hatalomért folyó harc végül a mainzi érsekség javára dőlt el.
     Aki Pannonföldön nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azt az érsekség lovagjaival levágatták. Templomnak csak a dél-magyarországi görög, és Bruno-féle imaházak számítottak. A görög, a mainzi és az uruki irányzat egymás ellen dolgozott. Géza szívesen fogadta a külföldről jött keresztény telepeseket is, mert úgy gondolta, hogy ez is erősíti a mainzi érseknek tett ígéretét. A Vízvár vidékére való Hunt család alapos részt vállalt az avar hittérítésben. A Hunt lovaggal érkezett Vecelin és a Pázmányok a Héde-rekkel együtt innen szólították fegyverbe a lovagi életre vágyó hun származású legénységet. Hunt kellett leverni hunnal, a passaui egyházi vezetők helyeslésével.                                                  Géza igencsak szorgalmatoskodott a lázadók leverésében és a pogány szertartások eltörlésében. Több püspökséget akart volna felállítani, de a honfoglaló vezérek utódai e törekvéseinek ellenálltak.                                                                        Géza álláspontja a nagy nyugati értekezlet dolgában az volt, hogy a 955. és 970. évi nyugati és déli vereség a magyar vezetőséget más belátásra bírta; a belső bajok, viszályok megszüntetése érdekében véget kell vetni a kifelé való hadakozásnak és a keresztény vallást, ha kell, fegyveresen fogják az országban terjeszteni.                                                                             Eleinte még a Civakodó Henrikkel viselt háborút, de amikor fiát, Vajk-Istvánt még gyermekkorában eljegyezték Gizellával, megengedte az Ostaricki őrgrófság terjeszkedését.     900-ban a bajorok Árpád hadai elől határőreiket visszavonták az Encs folyóig, Avaria és Bajorország határáig. Az Encstől a Bécsi erdőig húzódó terület gyepűelve volt, avar és más határvédőkkel.     Árpád rendelkezése szerint itt újabb magyar településeket létesítenek, csak a 24 évet leszolgált határvédő tisztek és kiképzők családjai települhettek ide. A legénységi szállások Bécs avar kurgán síksá-gán kezdődtek. Beszivárgás történt ugyan, ez gyakori összetűzésekre is vezetett, de a bajorok sem élhettek volna nyugodtan ezeken a területeken.
     967-ben Bajorország és Karintia hercegségében még Arnulf lánya, Judit uralkodott. Taksony fejede-lemmel ő nem kezdett háborút, de utána jött Civakodó Henrik és nemsokára Taksony is meghalt. 970-ben aztán Henrik már támadni kezdte a gyepüket. Ezért Tonuzaba a Talmács besenyő törzset telepítette a gyepükbe, de már őelőtte Botond is idetelepítette 938-ban a Gyarmat törzshöz csapódott kölpényeket.                                                 Ezek szerint a bécsi medencében a Béla törzs, az Encsnél és Göröncnél a Talmácsi besenyők, Ibos és Lóbérc vonalán pedig a kölpények látták el a határőrizetet.  973-ban az Ottóval történt megegyezés értelmében a Talmács és Kölpény határőrséget visszavonták Pöltenig. Pöltenig Rüdiger őrgrófsága, ettől kezdve a Hungár fölé terült el. Ezen a területen a hittérítés már előbb, 970 és 973 között is folyt. Nyugaton örömmel hirdették, hogy a manihista avar egyházat Szent Péter aklába vezették.      Fajsz és Boleszláv 973-ban megegyezett abban, hogy Boronáig feladják a gyepűelvét. 974-ben Civakodó Henrik a cseh és a lengyel uralkodóval együtt fellázadt II. Ottó ellen, de II. Ottó meghódoltatta ellenfeleit. 976-977-ben Civakodó Henrik újra harcban állt, de a magyarok nem avatkoztak bele a csatározásokba.                                                                                     Annakidején az avar származású Fekete Arnó salzburgi érsek egyik templomi beszédében azt fejtegette, hogy mind az avar, mind a bajor keresztények egyaránt istennek gyermekei, de még a szőke németeket és a kissé barna avarokat most már se a családon kívül, se azon belül nem lehet többé különválasztani, 4-500 év alatt annyira összekeveredtek.                           Gézának, mivel az anyja besenyő volt, kelet felől nem kellett támadástól tartania. Olga és utódai nem állottak se az etil-bolgárok mohamedánjai, se a kazár zsidók, se a keresztény németek mellé, hanem Bizánc mellett döntöttek és Vlagyimir egy bizánci császárlányt kért feleségül.      Urkund és Kalán, minthogy bolgár feleségük volt, a 973. évi értekezleten a “tíz nyíl” szövetség mellett a nándorok és a karatánok határvédő népét is képviselték. A déli határ békéje érdekében a bolgár szabadságharcot is támogatták azzal, hogy az Encs-Ibos táján állomásozó harcosok felét Vlahiába, a Nándorfehérvár alatti térségbe vezényelték, hamarosan meg is alakult a szövetséges Nagy Bulgária. A Nagy Bulgáriával fennálló kapcsolat hozta magával, hogy Subad Szavárdi első fiát Mihálynak keresztelték és Mihály a bolgár cár családjából nősült.                                                                             Gézának a belső ellenállás, a Koppány-Ajtony és Gyulák elleni harca miatt Nyugat felé békét kellett keresnie. Vazul és Szár László, Meskó lengyel fejedelmi családból nősült, ezzel a határok észak felől is biztosítva voltak.                                          Már Géza elrendelte a pogány írások és könyvek elégetését, s ezt a bihari dukátusban el is kezdte. Öccse, Mihály egy lovaglás alkalmával 16 éves korban meghalt. Öccsének Esztergom vidékén lévő birtokán várat épített magának. Géza két idősebb fia, Mihály és László még Vajk előtt Buda várában nevelkedtek. Amikor Géza alatt megszűnt a 20 éves fiatalok rendszeres kiképzése, a Budavári beavatott központ figyelmeztette a pusztaszeri vérszerződésre. A közel ezer éves Csörsz vonalán, a Jász-síkság közepén állandó katonai erődnek kell a hun törzsszövetség védelmére állnia. Ennek a legszívósabb rétege a 24 évet szolgáló lovasok voltak. Szolgálatuk leteltével a Csörsz árokrendszer közelében kaptak kis birtokot. Ez aztán apáról fiúra, vagy rimalányra szállt. Az örökösök szintén részt vettek csökkentett idejű kiképzésben. Mint lovasok kerültek a főúri seregekbe.     A kiképző településeken nagyon megerőltető volt az élet. Minden egység teljesen önálló volt és ez bizonyos versengést hozott magával. A megerőltető kiképzés, a kalandozás, a bőséges evés-ivás küzdő-képessé tette ugyan a lovasokat, de szervezetük igen hamar elhasználódott, a harcosok átlagos életkora főként a sebesülések, megrokkanások miatt 30 év körül volt. A mérsékeltebb életmódot folytató har-cosok elérték a 45-50 évet is. Az uruki hiten lévők mindig nagyon mérsékletesen táplálkoztak és éltek, ezért volt közöttük 75 éves is. De aki a Budavári beavatott központ által előírt módon élt, el tudta érni még a 85-95 évet is. A Mani-féle bibliások között akadt olyan is, aki a Pepi fáraó étrendjét követve megérte a századik évét. Ezeket aztán a társtalanság vitte el. Az aranyasszonyok feljegyzései szerint ebben az időben még elevenen élt a nyolcas szaporodási követelmény. Családonként 5-6 gyermek meg is maradt, felnőtté lett, közöttük átlagosan 26-46 közötti volt az életkor.
     Taksony fejedelemnek is 4 fia és 5 lánya volt, de ezek közül a csak Géza és Mihály maradt életben és 4 lány ment férjhez. A 957. évi járványos időben Taksony is nagyon beteg volt. A táltosok már a Csák és Bereg-Botond ághoz fordultak aggodalmukban, hogy idejében tisztázzák, Taksony után ki legyen a fejedelem.    Gelyza első fiának, Vászolynak és ikertestvérének, Vazulnak két keresztelője is volt, mert úgy hitték, a keresztség életben tartja őket. Gelyza és Söpte Szavárdi harmadik fia a kistermetű Zerind volt. Kisnövésű eleven gyermek volt, ezért mindenki Zerindkének nevezte, de csak a beavatott központban hívták a kaszuk vihar-istenének.                                             Taksony Vászoly-Mihály unokáját szerette legjobban. Az uralkodó családokban akkor kezdett ismert lenni a Mihály név. Taksony fejedelem halála (970) után Ibolya fejedelemasszony már csak a három kisunokájának élt. Gelyza 969 medvetorán nősült. Gyula jászvásári nagyfejedelem lányát vette feleségül és 9 hónap múlva megszületett Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapta.
     Harka lovasfejedelem halála után a 48 szétszedhető gerendavárból 36-ot szétszedtek és a veteránok családi hajlékot építettek belőle. A megmaradt 12-ben tovább folyt a tárkányképzés. A Csörsz vonalán megszűnt a lovasképzés, de a folyón való átkelésre, a városostromra, csapdaállításra, védőfalkészítésre, a pusztaszeri szerződés értelmében továbbra is itt képezték ki a nem főúri állítóköteles legénységet. Ez volt Harka lovasfejedelem végakarata és ezt Géza fejedelem is helyeselte. A legénységet mindig a 36 szétszedett égerfa-vár népéből pótolták, a 36 x 3, tehát 108 nemzetség ifjúságából. A 12 megmaradt gerendavárból az árkászlegénységet a “Tíz nyíl” szövetség hadseregébe, további két alakulatot pedig Pozsonykeszi és Kevekeszi térségéből a határvédelemhez irányították. Ezután veszély esetén minden vezér 400 lovast volt köteles kiállítani. Ez a létszám Pannonföldről, Kabarföldről, Erdőelvéről 1200 lovas volt. A fejedelmi haderő Tarhos, Jutas, Üllő és Zolta hadával csak 800 lovast tett ki. Budavár beavatottközpont serege 600 főből állott, a jászvásári nagyfejedelem seregében az Encs-Ibos-Szerémi, illetve Szörényi seregében 1000 lovas volt. Ez összesen 3600 lovas. Mellettük a Csörsz-vonal tárkányai, Surányi, Káli, Zsadányi és Kevevári század, összesen csak 400 főt jelentettek a kiképzőhelyeken. A Pozsonyi, Szögedi, Parajdi és Aranyosi székely nemzetségek, valamint a Besenyő-Fehérvári és a Nándorfehérvári besenyő és bolgár sereg ezekhez csak 600 lovast adott. Géza serege tehát a nyugatiaknak tett engedmény szerint mindössze csak 4600 lovasból állott. De rajtuk kívül felriasztható volt még 200 Szavárd magyari lovas, 200 Káma-magyari lovas, a Béla és Gyula törzs 200 lovasa. (A besenyő törzs 1200 lovasa és 200 kabar-palóc hegyi lovas. A Csörsz-vonal titkos állásaiban pedig 3400 fő volt. A lovashadsereg tehát valójában 10000 főt, vagyis Egy töményt tett ki.) Gelyza 4600 lovasa és a Szabolcs nagyfejedelem alá tartozó egységekből 5400 lovas.                                                                                                    Ezért volt szükség a kettős fejedelemség fenntartására. Az első riasztásbeli legénység nem tett ki egy töményt. Csak a második riasztásban állhatott elő olyan haderő, amellyel ellenállhattunk a Nyugatról fenyegető veszélynek. Ezért volt szükség arra, hogy Géza magyar fejedelem háta mögött álljon a jászvásári nagyfejedelemség, mely Béla és Gyula törzzsel, valamint a besenyőkkel vállalta az ország védelmét.    Harka lovasfejedelem, minthogy Tarhos lányát, Uzonykát vette feleségül, közeli rokonságba került mind az Árpádházzal, mind anyósa révén a Béla ogúz törzzsel.                                                                     A 892. évi Nagyszala már előre jelezte, hogy Ködtürk törzsek támadják az ogúzokat, azok viszont új legelőterületekre lévén szükségük, a besenyő törzsekre gyakorolnak nyomást. A Jász-síkság avar-úz-kabár-hun-székely összetételű lakossága is a magyar törzsszövetség segítségét kérte. De már 884-ben, 888-ban és 892-ben is jöttek tárkányképzősök, illetve 885-ben és 890-ben sámánképzősök felderítő útra a Jász-síkságra. A fiatal harcosokat itt szívesen fogadták és várták a tervbe vett teljes bevonulást.        A besenyők igen sérelmezték, hogy az ordoszi beavatottközpont aranykészlete elkerült onnan, de a honfoglalás, után megfelelő-területeket kaptak és ezzel az ellenségeskedések megszűntek. A bolgárok viszont nem jó szemmel nézték a Kárpát medence elfoglalását, ezért a Szörényvári és Besenyőfehérvári bolgár besenyőkkel megtámadták Álmost. Ezt elősegítette a görög árulás is.           Lebed fia, az öregebb Előd vezér, előbb visszamaradt Lebedváron, a mai Lembergen, majd amikor a legelőterületek rendezése után aláírták a béke okmányt a besenyők, Jászvásárra tette át székhelyét. A szerződés értelmében a 24 hun törzsszövetségébe tartozó népeket egy nagyfejedelemség irányítására bízták azzal a megállapodással, hogy keleti szokás szerint a nagyfejedelmet mindig más-más fejedelmi családból választják. Nagyfejedelmek voltak:
              Álmos-háziak:                                                                          Lebed-háziak:
     Álmos 880-890                                                                        Előd 896-900           Árpád 900-908  Szabolcs 908-926
     Zoltán 926-942                                                                         Gyula 942-955
     Derencsény 955-970                                                                Szabolcs 970-987
     Kipcsák-Géza 987-992                                                             Boja 992-998
     Géza halála után a kettős fejedelmi, azaz nagyfejedelmi kapcsolat megszűnt. Kipcsák feleségét, a besenyő Csatári-lányt, másodszor Boja, Harka dédunokája vette feleségül. Legkisebb fiuk, aki Kipcsák napján született, megmaradt uruki keresztény hiten. A Karakánkátai kun fejedelem lányát, Zilahot vette feleségül. Kipcsákot a kunok, besenyők fejedelemmé választották. Az ifjú Vajkkal kötött szerződésben kötelezettséget vállaltak egymás megsegítésére.            Harka lovasfejedelem családfáját Gyűrűfű rovósámán az alábbiak szerint állította össze:                               Előd
                                 836-896-900, azaz 896-900 között nagyfejedelem volt

              Előd                                    Töhötöm-Tömörke                         Horka
              855-904                               856-929                                        857-914                                Harka-Uzonyka     Szabolcs
                                                         905-925-974                                  882-908-928
     Harka lányai (vezéri ifjakhoz mentek feleségül)

              Adonyka                    Majsa                             Csécse                       Solymos
              942-974                     945-985                          947-982                      948-1012


              Urkund                      Dobun                            Tomaj                        Pata
              938-978                     942-979                          945-1004                    943-979

     Kolozs-Gyula gyermekei: (925-961)
              Szabolcs                    Sarolt                             Karold                       Erdeljü-Gyula
              948-987                     950-1012                        952-982                      960-1015

     Zombor (930-966) fia: Kisebb Gyula 951-985. Ennek két gyermeke: Boja és Bonyha. Boja fia: Kipcsák 1012-l063.     Így lett Harka lovasfejedelem Uzonykával a törzsszövetség apósa, anyósa.         Az Árpád házat Gyűrűfű rovósámán élete végéig így állította össze.

                                                                  Árpád                                                      848-908

              Kusaly                  Gyula                                                                                 Kendice-                                                                                                 Apor
              845-899                 846-912                                                                              850-897

              Kurszán                Zoltán                                                       865-911           881-899

                                           Halics
                                           898-946
              Tarhos                                                   Üllő                  Jutas                          Zolta
              882-928                                                  884-920            885-925                     892-955

              Uzonyka-Tevel      Tas         Derencsény      Fajsz            Taksony                Bereg-Botond
              900-939                 908-950   910-955-970     904-932       926-970                 940-990                                                                                                       Csák
                                                                                                                                943-9..
              Tormás                 Lél          Domonkos        Sur              Vászoly-Vazul       Géza                  935-975            932-955         954-1010               930-955   968           968  951-997

                                                                                                                                Koppány
                                                                                                                                965-998
              Moldova Zerind                                                              Szár László Zolta 892-955   Ond vezér 879-905            Endre Béla                      Levente
     Palisna                  Kalán 904-975            Kaján 920-944            Kapgán besenyő vezér
     Kolánka-Beled, Tonuzaba 914-975                         Saruda: Adonyka                      Urkund 938-978
                                           942-974                                             Ibolya 934-988
     Márom                                                                 Gelyza                                     Mihály(Ják)
     948-997                                                                951-997                                    954-965
     Az Öregek Tanácsa Gelyza fejedelem, Harka lovasfejedelem és Szabolcs nagyfejedelem megjelenését nem tartotta ajánlatosnak a Kvedlinburgi értekezleten. Az uralkodóház azonban mégis részt vett rajta, Fajsz vezetésével. Az aranyasszony tisztét Saruda látta el.





296. Arvisura                                                                                    Kuslód-Gyűrűfű rovása
     Vászoly főtáltos
     FEJEDELEM VAGY KIRÁLY
     A mainzi érsekség által összehívott 973. évi értekezlet után a magyar és besenyő-kun szövetség az elé a kérdés elé került, hogy mit fog mondani a 992. évi Nagyszala: fejedelem legyen-e vagy király?                Az 5032. medvetoros évre (992-re) összehívták a birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Ez a város volt a mindenkori aranyasszony székhelye, ebben az időben pedig a nyugati vagy a keleti kereszténységhez való csatlakozás eldöntésének székhelye. Határozni kellett, mert a nagyfejedelem tisztsége is kettős volt, Gelyza és Kipcsák között.         A tanácskozáson részt vett Gelyza, a nyugati irányzat nagyfejedelme, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejedelem és Vászoly, a főtáltos. Jirkó a Kun-magyari fejedelemséget, Koppány a badzsir-magyari fejedelemséget képviselte. A Káma melléki magyarok csak ifjúsági lovasokat küldtek, ezért az övékhez hasonló hangokat hallató Koppányt kérték fel, hogy érdekeiket képviselje. Az ifjakat Szala vitéz vezette, ezért, hogy otthon érezzék magukat, Zalaváron látták vendégül őket. Ez a távoli rokonság afelől akart tájékozódást szerezni, hogy milyen helyzetbe került és mire volna szüksége a kettős nagyfejedelemségnek. A vendégeket Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és Sarolt aranyasszony látta vendégül. Sarolt a keleti kereszténység híve volt, bár most Csantavér aranyasszonynak hívták. Lelkében inkább az érdek nélküli uruki kereszténység híve volt.   Gelyza megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy mivel Bizánc és Róma császári házai összehá-zasodtak, akár Nyugat, akár Kelet felé fordulunk, mind a két keresztény egyház csak örülni fog, a nagyrészt uruki kereszténység megnyerésének. De számolni kell azzal is, hogy Nyugatnak tizedet kell majd fizetni. Keleten viszont az eltótosodott bolgársággal lesz bajunk. De hát elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy akár a nyugati, akár a keleti jármot a nyakunkba vegyük. Mert mind a kettő magának akar meghódítani. Nyugatról a németek, Keletről és Délről a tótok fognak téríteni.   Koppány, az Árpádház rangidőse volt. A Tarhos-utódok közül ugyanis Tar, Moldova és Zerind halt meg férfiutód nélkül, s ezért a fejedelemségben őt illette az utódlás. Nem tartom helyesnek-mondta, hogy elhagyjuk a csillagok járása szerinti névadást és idegen népek isteneinek szolgái legyünk. Ez azt jelenti, hogy Öreg Östen helyett, három istent is fogunk vallani. Atyát, Fiút és a Szentlélek istent és emellé még Máriának is templomot fogunk emelni.
     Csák fősámán és Vászoly főtáltos helyeselte, hogy nemcsak Bizáncnak, hanem Róma papjainak is legyenek hívei az országban. A régi nyolcas szaporodási törvényt azonban továbbra is fenn kell tartani, mert így tudjuk biztosítani, hogy Álmos és Előd vére ne pusztuljon ki.    Fajsz tárkányfejedelem egyetértett a kifelé: Bizánc és Róma felé való igazodással, de nem helyeselte, hogy a Csörsz árokrendszerben kiképezhető hadsereg csak egy töményt tegyen ki, mert így végveszély idején is csak két töményt lehet kiállítani.    Gyula lovasfejedelem Jirkóval együtt azon a nézeten volt, hogy a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére erőltetni, mert azzal harci értékük csökken. Ha megmarad az ősi hit, a Lovas Östen lelkesíti őket és Kipcsák segítségével még öt töményt, azaz 50000 lovast csatasorba tudunk állítani. Magyarkáig a besenyők, kunok és szavárd Magyarok egy nagy birodalmat alkotnak és számít-hatunk a segítségükre.  Vajk ifjúsági fejedelem Nyitra várából érkezett. Folyton azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben, minden új csak jobbat hozhat. Az országot még a gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, ha mindenki felveszi a keresztény hitet. Az nem baj, ha a bizánci, a római, vagy az uruki papok más-más névre keresztelnek valakit. Amit pedig a papok hirdetnek, az csak ugyan mind nagyon szép, de aszerint kell élni is. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítés éhségét kielégíthessük.    Az ellentétek miatt 12 napi tárgyalás után sem tudtak megegyezni. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték Nyitrára, a rimalányok új kiképzési helyére. Itt Piroska ifjúsági aranyasszony egy koponyaműtétet hajtott végre, ezért Veszprémbe nem mehetett el, a betege állapota miatt. Nyitrán Piroska (Gelyza legidősebb lánya) a nyugati kereszténységre szavazott. Erre a besenyő-kun származású Csatári-lány tüntetőleg elhagyta Nyitrát. Alig ért haza Jászvásárra, a férje Kipcsák nagyfejedelem felindultságában, bánatában meghalt. Utána Boja vette át az új viszonyok közé került nagyfejedelmi ház megnehezült irányítását.             Egyben azonban megegyeztek, hogy az új királyt, mint érsek, Derencsény beavatott fejedelem fia, Domonkos szerzetes fogja uruki szokás szerint megkoronázni. Domonkos 954-ben született, részint Bizáncban, részint Rómában nevelkedett.              Domonkos volt olyan bátor, hogy besenyő-kun kísérettel még Turfába és az uruki püspökség eredeti székhelyére, Úr városába is elment vallási tanulmányokra. Az ummai úzok vezetésével 990 nyarán érkezett Jászvásárra. Ezek az úzok Szent Gál templomában felvették a római keresztények hitét és Szent Pétert elismerték Krisztus utódjának. Domonkos ezeknek az úzoknak felépíttette azt a települést, melyet Úzdi-Szent Péternek neveztek el. Az Umma városából valók így Kolozs mellett nyertek új otthont.           Domonkos vezetésével Budavár beavatott központja is a nyugatiakhoz csatlakozott. Domonkos a nyelvüket vesztett bolgárok és szerbek hittérítőit terjeszkedési vágyuk miatt sokkal veszélyesebbnek tartotta, mint a nyugatiakat. De azon nagyon elszomorodott, hogy az Árpádház is kettészakadt a véleménykülönbségek miatt. Az egyik fele vállalta a nyugati kereszténységet, másik fele Koppánnyal együtt, az uruki keresztények mellé állt.
     Az Elődház felerésze is a keleti kereszténységhez, fele az ősi hithez húzott. Kisebb csoportok az uruki kereszténységet tartották az igaz hitnek. Így a magyar törzsszövetségen belül 100 ember közül nagyjából 30 a nyugati, ugyanannyi a keleti és ezek hányadánál valamivel több, mondjuk 35 az uruki hit mellett állt. A tőbbi, a hegyek között élő csak az ősi hitről tudott, de inkább az urukiakhoz tartozott, hiszen ez az egyház nem ellenezte az ősök hitének tiszteletét.       A Beavatott központ látta, hogy az a nyitrai szavazás az öldöklés árnyékát vetíti előre. De a Nagyszala helyeselte az új fejedelmi haderő gondolatát. A mainzi értekezleten létrejött megállapodás csak a lovaskiképzés csökkentésére és csupán a Csörsz-vonalra vonatkozott. Ennek a végrehajtását Bruno és a papjai ellenőrizték. Kipcsák és Csatári aranyasszony lovasseregét ez nem érintette. Ők Boja és Bonyha vezetésével mindig rendelkezésére állottak a magyar törzsszövetségnek, a Jirkó vezette kun-ogúz-magyari lovasok is. Ezen felül veszély esetén voltak rejtett tartalékok.        Szabolcs vezér még 987-ben átadta Gelyzának fehérvári birtoka nagy részét és a Tiszamentére, Szabolcsvárra költözött.       Gélyza pedig egy kápolnát emeltetett Söpte-Szavárdi sírja fölé, Aki neki három gyermeket szült. Megkezdte egy nagyobb templom építését is nem messze (az Adelhaid névre keresztelt) Söpte-Szavárdi nyughelye mellett. Ezt szánta a saját maga és Sarolt sírjának. Később hódolatra bírta Bulcsú utódait. Ezek Kalocsa vidékén, Kevekeszi táján és Kapuvár mellett kaptak birtokot. A sóbányák felügyeletével és a sóházak szervezésével Pata palóc főurat bízta meg.                            Géza 995-től többféle betegségben szenvedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden hatalom Sarolt-Csantavér kezébe került és Géza csak a fejedelmi hadsereg dolgaival foglalkozott. A nyugati értekezleten részt vett 12 főúr ivadékainak érdekterületén megszervezte az ispánok seregét. Ehhez járult még a Csörsz-beli gerendavárak 12 x 400 fős tárkány és szekeres serege, 4880 fős legénységgel és 120 főnyi testőrséggel. A főúri tömény és az öt tömény tárkánysereg 17 tömény belső hadsereget jelentett. De Gyula, Béla és Kapgán besenyő serege is rendelkezésre állott.
     Vajk ifjúsági fejedelem Török-Zsadány táján 985-től 988-ig volt tárkány lovas képzésen. Saroltnak az volt a véleménye, hogy a magyar törzsszövetség első királyának lovagolni is tudni kell. Minden nyári reggel átúsztatott a Maroson és egy lófutásnyira Török‑Zsadányig lovagolt, lovasmutatványokat végzett, visszalovagolt és visszaúsztatott a Maroson. Másodéves tárkányképzős korában erősen megfázott és Temesvárra az arbag-rimalányok gyógyítóhelyére szállították. Itt a Jenő törzsbéli rimalány, Csege, betegségéből hamarosan kigyógyította Vajkot. Ebből a testmeleggel való gyógyításból szerelem lett és Vajk minden szabadidejét Csegével töltötte, Tündének becézte.   Csege apja, Temes törzsfőnök követelte, hogy Vajk vegye feleségül leányát. Saroltnak azonban egészen más elképzelései voltak Vajkkal kapcsolatban és Csege-Tündét testőrparancsnokságuk egyik tisztjéhez, Vidhez adták feleségül. Csege 7 hónap múlva világra hozta Zoltánt. Az első napokban Sarolt hét fátyolos ágyban őriztette a gyenge fiúcskát, majd Esztergomban felneveltette. Vid hadnagyot a Barcaság vezetésével bízta meg a határőrségnél. Egy besenyő-bolgár betörés alkalmával Vid hősi halált halt. Unokája részére Géza nagyfejedelem egy gerendavárat építtetett és birtokot adományozott. 991-ben Géza lemondott a jászvásári nagyfejedelemségről és meglátogatta első unokáját. Pozsony nemzetségbeli kíséretéből 24 székely vitézt ott hagyott, hogy vigyázzanak Zoltánra.
     Vajkot 988-tól 992-ig tárkányfejedelmi tisztséggel tüntette ki Gyula lovasfejedelem. Gyula elég gyakran megfordult a két Vasváron. Az avar-pannon Vasváron is, a kabar-palóc Vasváron is, vasle-pényekből, vascipókból készítették a nyílhegyet, kardot, lándzsát. Ezen a két Vasváron tartották a fegy-verzet és lófelszerelés minden vas alkatrészét. Szétosztásukat a mindenkori tárkányfejedelem intézte. A tárkányfejedelem osztotta ki a mezőgazdasági szerszámok céljára szükséges vascipókat is. Vajk mind a két helyen gyakorta megfordult, de Sarolt tilalmára el kellett kerülnie Erdőelvét és Székelyföldet, ahol első szerelme, Temes lánya, Csege-Tünde tartózkodott. Vajk már benne volt a férfikorban, de mindig ellenállt a házasítási terveknek, annyira szerette Tündét. Hogy viszontszerették, bizonyítja, hogy Csege-Tünde nagyon fiatalon halt meg 996-ban. Zoltán fiát az erdőelvi rimalányok nevelték Sarolt rendelkezései szerint. Vajk csak ekkor engedett anyja házasítási terveinek és hajlandó volt feleségül venni Gizella bajor hercegnőt. Ebben az időszakban, 992-996-ig, Vajk-István, mint ifjúsági fejedelem szerepelt.  Géza fejedelem még 992-ben a veszprémi Nagyszalában lemondott a nagyfejedelemségről. A magyar törzsek ugyanis ekkorra már annyira megerősödtek, hogy vállalni merték a kettős magyar állam megteremtését. Ebben az időben Avariának nevezték az Encs-Ibos vonalától a Lajtáig terjedő határőrizeti országrészt; Pannóniának a Lajtától a Dunáig terjedő régi Pannóniát; a Duna vonalától Etelköz határáig terjedő területet pedig Hunniának hívták.           Amikor a hittérítők bejárták az egész területet, meglepetve észlelték, hogy a lakosság teljesen az egységes magyar nyelvet beszéli. Nyelvi különbségre az őslakók már nem is emlékeztek. Négy-öt emberöltő alatt, hála a Csörsz-árokrendszerben folyó kiképzésnek és a régi városok piacain való gyakori találkozásoknak, a nép teljesen egységesen beszélte a hun törzsszövetség nyelvjárását. Avaria lakosságába benősült az évenként oda vezényelt, kiképzett határőr ifjúság. Avaria, Hunnia és Pannónia országrészekből így lett egységes Magyarország.     Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt kevesebb volt a fejedelmi birtok. Tonuzaba besenyő vezér hallani se akart a kereszténység felvételéről. Gézának azt mondta: “Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az egyistent hívő igazi egyházamat.” Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították. Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig pallosukkal szétverték. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egésznapos őrömünnepet tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Vajk-István Esztergomban szülei elé járult és tiltakozott Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket, akkor az egész nép ellenünk lázad.                                                                                       997-ben Géza váratlanul elhunyt. Sarolt most már teljesen átvette a hatalmat és Erdeljü Gyula lovasfejedelem tanácsára 4 besenyő, 4 kéri, 6 kabar, 3 őrsi, 2 oszlár, 2 sági, 1 nándor, 2 keszi, 3 kozár, 2 káloz, 5 székely és 2 talmács törzsbeli veterán családot telepített le Koppány birtoka körül, hogy a fejedelmi családot megvédje az ott várható esetleges támadástól. Ezek a katonai nagycsaládok jól kiképzett 300 lovast jelentettek. Rendszeres feladatuk volt a hírszerzés és a híreknek lovas futárok útján való továbbítása.      Sarolt hatalmának a növekedését sokan nem jó szemmel nézték. Amikor 996-ban III. Ottó beleegyezett István és Gizella házasságába, Géza biztosítva látta az országépítés nagy munkáját. Az Ottók ugyanis egy Bizánci házasság révén békés viszonyba kerültek a keleti kereszténységgel, István házasságával tehát népünk is belépett a nyugati uralkodóházzal barátságos országok közé. Civakodó Henrik meghalt, fia pedig örült annak, hogy a húgát Magyarországra viszik királynőnek, mert így Bajorország határait kelet felé is biztosítottnak látta.                                                                              István Gizellát Nyitra várába vitte, persze bajor papok is követték. Meg Hermán és Vigmann lovag is, családostul. A bajorok lemondtak ugyan Pannóniáról, mi viszont lemondtunk az Encs-Ibos vonalától a Bécsi erdőig terjedő területről, Avaria nagyobbik részéről, s az avar lakosság meghagyása mellett Pölténig engedélyeztük a bajorok betelepítését.                              Sarolta nagy hatalommal rendelkezett, még a kisfejedelmi bihari rész öröklési rendjét is megváltoztatta. Nem akarta, hogy Vajk-István, első szerelmével még egyszer találkozzon. Ezért a kisfejedelmi részt, felcserélték a nyitrai országrésszel, ahol a Csákok az arany-és ezüstlelőhelyekből egyre nagyobb jövedelemre tettek szert. Géza annyit még el tudott érni, hogy Zoltán unokájának egy nagyobb birtokot adományozhatott a Barcaságban.
     Vászoly-Vazul főtáltos a Budavár beavatott központban Sarolt és Gizella előtt kijelentette, hogy birto-kain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért, amikor Vazul Csákvárra tartott, utánaindította lovagjait és Vazul szemét, hogy csakugyan ne lásson, kitolatta. Vászoly-Vazul visszakísértette magát Csákvárra s a Csákok ott bosszút esküdtek. Egyúttal megfogadták, hogy nem hagyják kipusztítani az Árpád-házat, Vászoly-Vazul gyermekeit minden erővel támogatják.         A Csörsz-vonalról Koppány birodalmába telepített veteránok lovasai csakhamar jelentették, hogy Koppány és Vérbulcsú nagy haddal elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és Vászoly-Vazult megbosszulják és Saroltot megöljék. Ekkor Istvánt Esztergomban fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin, Hunt, a két Pázmány és Orci pedig lovashadsereget szervezett és kabar-palóc könnyűlovassággal elindultak Veszprém felé. Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és Székesfehérvár, Veszprém, Győr és Gyulafehérvár kapujára szögezték. Így akarták megfélemlíteni Szabolcs, Csák, Szalók, Szemere és a Gyulák utódait. Sarolt bosszúja sikerült, pedig az ősi törvény szerint éppen Koppányhoz kellett volna férjhez mennie.
     A Budavári beavatott központban nyilvántartást vezettek az Előd háznak és az Álmos-háznak minden tagjáról. Utánanéztek, hogy Vajk-István miért nevezte Temes lányát, Csegét, Tündének. Kiderült, hogy ez a név valóban létezett, az Arvisura-Anyahita beavatott ősanyánk második leányát nevezte Tündének. Ez a Tünde a Saka-birodalomba ment férjhez Kerim fejedelemhez. A Tünde nevet ezért felvették a saka-szkíta névadó nyilvántartásba. A beavatottak úgy látták, hogy Vajk-István nyilván Anyahita ősanyától kapta a Tünde név gondolatát. Akkor vajon a két fiatal nincs-e rokonságban egymással tette fel a kérdést Sarolt, amikor a szolgálatos rimalányok az alábbi táblázatot addig terjedő részében elébe tették. Valamelyest meg is nyugodott.
     Elődház: Előd 836-896-899
     Töhötöm-Tömörke 880-925                     Horka 857-914

     Harka-Uzonyka 905-925-974                   I. Szabolcs 882-908-928
     Kolozs-Gyula 925-961                             Halics 906-926-946              II. Szabolcs 948-987  Sarolt 950-1012      Pirok928-945-954
                                                                  Vajk 969-1038                               Temes948-968-989
                                                                  II. Zoltán 988-1025                        Csege 990-996
     Ebból kitudódott, hogy Csege az Előd nagyfejedelem házából származik, Vajk tőle született  gyermeke, tehát a Barcaságban biztonságban van. Vajk pedig a nyugati králokéhoz hasonló házasságot köthet. De hiába kísérletezett, hogy fiát erre rábírja. Vajk egyebekben szófogadó volt, ebben a kérdésben Sarolt nem tudta befolyásolni, pedig 27 éves korával már öreglegénynek számított. Tünde pedig 996 medvetorán meghalt és az év szarvastorán Zoltán vára mellett Tündelak kegyhelyen eltemették hamvasztás után urnába helyezéssel.
     Vajk a Budavár beavatott központban anyja öccsétől megkérdezte miért kellett Vászoly-Vazul szemét kitolatni, amikor az védtelen volt. Kérdésére azt a választ kapta, hogy mindennek Hermán és Vigmann lovag az oka. A két lovag azt mondta, úgy értették Vazul válaszát, hogy se Gizellát, se a lovagokat nem akarja látni s ezért tolták ki mind a két szemét. Gizella Saroltnál is, Ipoly papnál is töredelmesen meggyónta bűnét, s Ipoly feloldozta.              Ezek szerint az egykori feljegyzések szerint Tonuzaba és felesége elásatása a Géza lelkét terhelte, Koppány felnégyelése a Saroltét, Vászoly-Vazul megvakíttatása pedig a Gizelláét. Gizellának bűnös lovagjai szolgálataikért nem is kaptak nagyobb birtokot, csak egytizedes falukat.         István, mint fiatal fejedelem, minden összeesküvőnek kitolatta a szemét. A tolvajoknak levágattatta fél karjukat, vagy ökörrel, lóval, vagy más haszonjószággal kellett a károsultat kártalanítania.                             A nagyszámú lovagi személyzetet fizetni kellett, ezért különféle adóztatási nemeket vezetett be. Vasváron nyilakat készíttetett adóba, a csatároknak pajzsokat. Kardot, fokost és csákányt már csak pénzért kaptak a vitézek és lovagok.                           Bevezette a füstpénz adót, hegyvidéken a nyest-adót, juhászoknál a bárányadót, gulyásoknál az ököradót és a csikósoknál a lóadót. Sík vidékeken 1 véka köles, vagy gabona és dombos vidéken 1 korsó bor, vagy mézes sör volt a megszokott adó.          Az épületfa adót a Dunán Csepelre, vagy Kalocsára, a Tiszán és a Maroson pedig Szögedre kellett tutajon leúsztatni. Ebből építtette Géza Székesfehérvárt és Esztergomot, minden tíz-tíz falu egy templomot és monostort kapott. De a Tisza vonalán a Csörsz árokrendszer építkezéseit sem lehetett elhanyagolni, mert a tárkány-építkezések évről évre ismétlődtek. A 12 magyar főúri család is erősítette hadifelkészültségét. Tíz főúr a “Tíz nyíl” szövetségben, kettő pedig a nyugati és déli határszéleken.                 Fajsz után Sur volt a tárkányfejedelem. Ezt a tisztet 955-ben átvette Bereg-Botond és 970-ig látta el, utána 982-ig Tevel fia, Zerind lett a tárkányfejedelem. Zerind Tarhos unokája volt. A 80-as években feleségül vette Botond első lányát. Nem született gyermekük, s Koppánnyal nagyon jól egyetértettek, testvérharcosok voltak. Koppányt fiának fogadta és jó tárkányfejedelmet képzett belőle. Zerind halála után 982-ben az Öregek Tanácsa Koppányt tette tárkányfejedelemmé. Ezt a tisztséget Koppány haláláig viselte. A legénység előtt Zerind Koppányt mindig fiának nevezte, ezért a köztudatban annak is tartották. De a Beavatott központban tudták, hogy Koppány Bereg-Botond fia és Zolta-Zoltán fejedelem hatodik unokája.                                          Amikor Vajk-István 988-tól 992-ig ifjúsági tárkányfejedelem volt, sok nézeteltérés támadt közötte és Koppány között amiatt, hogy a nyílhegy és harcicsákány-ellátás néha-néha akadozott. István igen enge-dékeny volt az Encs és a bécsi erdő közötti tiltott bevándorlás dolgában is, Koppány viszont Pöltenhez is, Alsó Marótföldhöz is ragaszkodott és hallani se akart arról, hogy a bécsi avar-kurgánt németekkel betelepítsék. Karatánföldön se volt hajlandó semmiféle ilyen engedményre. Ezért Somogy dukátusát kiterjesztette Bélavárig és Fajsz várát, valamint Apor várát dukátusához csatolta. Ilyen nézeteltérések miatt Istvánra 992-ben a sóellátást bízták.           Domonkos születésétől kezdve figyelemmel kísérte Vajk életét, ő javasolta a kisfejedelmi tisztség mellett sóellátónak is. Domonkos 972-ben vízkeresztkor Bizáncban megkeresztelkedett és Szarvastor 15. napján már Budavár beavatott központjában részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeken azt kellett eldönteni, ki képviselje a magyar törzsszövetséget a mainzi érsekség által összehívott tárgyaláson.                                                 Végül a 12 főúr Saruda aranyasszonnyal és a Márom parancsnoksága alatt álló 24 tárkánylovassal elindult Nyugatnak. Domonkost pedig 24 Csörsz-vonalbeli lovassal Jászvásáron és Magyarkán keresz-tül útbaindították az uruki keresztényekhez az ottani egyházi élet tanulmányozására. 972-től egy évet Kievben töltöttek és az Illés székesegyházban kapták meg a kért tájékoztatást. Kievben megmaradt a fél Gyarmat törzs. Volt rá eset, hogy részt vettek a vikingek kalandozásaiban is. Messze északon, a tenger mellett sok egyenes kardot zsákmányoltak.          Domonkosék Kievből Magyarkára mentek, a Kuma és Szavárd magyarok székhelyére. Itt két évet töltöttek és közben a hegyi lovasokat is támogatták az erőszakos mohamedán térítések miatt támadt összetűzésekben. Magyarka és a Van-tó uruki püspöke mindenben segítségükre volt és még a 24 lovast is kiképezte uruki-mani papokká. Ez alatt a két év alatt megtanulták az arab nyelvet, s ennek nagy hasznát vették további útjukon. Újabb két évet töltöttek a turfáni kolostorban, ott meg az ujgur nyelvet sajátították el, és a Mani-féle Bibliát tanulmányozták. Mani-uruki szerzetesek előkészítették őket az Úr városában rájuk váró tanulmányokra. Ezért megtanították őket a kurd és babiloni nyelvre is.                               Úr városa azonban ekkor már romokban hevert és a gyér számú lakosság már csak a temetők és templomok gondozásával foglalkozott. A Turfánban tanult papi nyelven még tudtak beszélni velük. Innen az uruki püspökség területére mentek, ahol még úgy-ahogy megmaradt uruki keresztények az érdek nélküli szeretet vallását ismertették velük. Az uruki püspökségben részletekben három évet töltöttek: Ur, Susa, Uruk és Babilon körzetében. Itt elsajátították a hívők ősi nyelvét.                                       Amikor 8 éves tanulmányútjukról Bizáncba érkeztek, az egyházi körök élénk érdeklődéssel fogadták és még a császári udvar is hosszú kihallgatáson fogadta őket.       A 980. évet Bizáncban töltötték. Az általuk jól ismert uruki püspökség minden dolgáról részletesen be kellett számolniuk. Domonkost aztán igyekeztek minden erővel a maguk oldalára állítani Rómával szemben, s ezért 980 nyarán püspökké szentelték. Innen a Bizánci csapatok Szávaszentdemeterig kísérték őket. Ott Zerind tárkányfejedelem várt rájuk Koppány ifjúsági tárkányfejedelemmel együtt. Rövid pihenés után aztán Rudavár beavatott központjába kísérték az ifjú uruki keresztényeket.     Domonkost Kurszán várában Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és ugyanúgy, mint azelőtt, Tatának szólította. Domonkos-különösen fiatalabb korában-könnyen megnyerte a gyermekek tetszését. Géza, amikor nagyfejedelemmé választották, Esztergomba költözött s ott a már korábban meghalt Mihály öccse birtokán várat építtetett. Domonkos gyakran megfordult ott és ilyenkor eljátszogatott a kis Vajkkal. Géza végül az Esztergom alatti települést Domonkosnak és lánytestvéreinek adta. Domonkos családja akkor telepedett meg itt, amikor Géza Domonkost a nyugati értekezlet után az uruki tanulmányútra küldte.           Kurszán várában Géza csak akkor fordult meg, amikor a Budavári beavatott központ valami fontos megbeszélésre hívta. Így történt Domonkos hazatérése után is. Vajk kísérte Domonkost-a Tatát-édesapja elé. Domonkos részletesen beszámolt a szumirok, ujgurok és kaszuk szétszóródásáról. Elmondta azt is, hogy Turfánban megkapta a Mani-keresztények fejedelmi koronáját. Ennek nagy része a zűrzavaros események között elveszett és csak a koponyát borító lemezdísz maradt meg.            A Budavári beavatott központban úgy döntöttek, hogy Domonkosnak püspökké szentelésére tekintettel a Kisküküllő partján, Küküllővár mögött felépítik Szent Demeter székesegyházát. De Domonkos csak tíz évig tartózkodott az ottani monostorban, mert az Öregek Tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 992-es Nagyszala után induljon egy újabb hosszú tanulmányútra és azután Bizáncon keresztülmenve, jelenjen meg Rómában. Vajk mindig nagy bizalommal fordult a Tatához és most a római megbízatása alkalmával is több olyan dologra hívta fel figyelmét, amire majd Domonkostól választ kaphat. Domonkos 980-tól volt püspök Szent Demeter templomában és a 992-es Nagyszalában az erdélyi görög katolikusokat képviselte.          Mielőtt újabb útjára indult volna, Gézát Esztergomban a Turfán-uruki királyi koronával megko-ronázta. Ezzel Géza a magyarországi keresztények első uralkodójává lett. Ezt elismerte az egész keresztény világ. A koronázás alkalmából a Domonkossal idekerült ummai úzokat Székely-Szent-Demeterről az Úzdi Szentpéterre telepítették és ott nagy házhelybirtokokat adományozott nekik Géza, keresztény uralkodó. Domonkos és Géza kíséretével a Karas folyónál szállott Ajtony bödön csónakjába, hogy azon a sziklás medrű vízi úton Szörényvárra jusson. Ott átszálltak Ajtony bödön egy nagyobb hajójába s úgy mentek Bizáncba. Ajtonynak egy görög főúr lánya volt a felesége, ezért Domonkos püspök és kísérete ezeknél az ismerősöknél szállt meg. Velük tartott Urhida és Doboka, II. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem két fia is. Doboka azért ment Bizáncba és Rómába, hogy a hadsereg felszereléseket tanulmányozza, Urhida azonban a turfáni és uruki út után most is vallási kérdések után érdeklődött. Mind a két ifjú a Vajk baráti köréhez tartozott. Vajkkal Urhida is azon tanakodtak, hogy a királlyá való koronázásának dolgában melyik oldalról számíthatnak nagyobb támogatásra.                                  Az útjuk nem valami jól kezdődött, mivel Ajtony bödön hajóját Bizánc közelében tengeri rablók támadták meg. Császári hajók jöttek segítségükre, de négy hajósukat akkorra már kiherélték, hogy rabszolgáknak eladhassák.                                                 Az egyházi körök, bár tudtak a Nazir, Úr és Uruk városában történtekről, magát Domonkost uruki püspöknek elismerték, tudtak az uruki püspökségről is, hiszen 430-ban még sűrű levélváltás folyt Bizánc és Uruk között, olyasmiről azonban hallani sem akartak, hogy Nazirt Urukban állítólag lugalnak kiáltották ki, és a nagytemplomban egyházfejedelemmé szentelve királlyá kenték. Pedig ezekről az eseményekről később Susa városában is találtak feljegyzéseket. Nazirt Susai lovasok kísérték Urukba; a szamárháton felvonuló ünneplők Úr, Uruk és Umma városából valók voltak.       Bizánc egyházi körei örömmel fogadták ugyan Domonkost, mint Székely Szent Demeter püspökét, arra azonban egyelőre nem gondolt sem az egyház, sem a császári ház, hogy metropolitát küldjenek a magyaroknak. Két év múlva Domonkosék Rómába mentek, ott Szent Péter egyházának tanításában részesültek. Végül Domonkost II. Szilveszter pápa érsekké szentelte és megígérte neki, hogy a német-római császárság által összehívott ravennai zsinaton pártolni fogja Istvánnak azt a kérését, hogy Domonkost esztergomi érsekké nevezze ki, őneki pedig királyi koronát küldjön. A Ravennában 1001. április 4-tő1 13-ig tartott zsinat, melyen jelen volt III. Ottó, II. Szilveszter pápa, Odiló clunyi apát, valamint Romvald és Bruno püspök, hozzájárult az esztergomi érsekség megalapításához és ahhoz, hogy István részére királyi koronát, országalmát, zászlóslándzsát, apostoli gyűrűt, jogart és királyi pálcát küldjenek.                                Bizáncból a 24 kísérő, Urhida vezetésével Besenyő-Fehérváron át visszatért Szörényvárra, onnan pedig kisebb bödönhajókon Ajtony-Karasra eveztek. Itt Ajtonynak jelentést tettek a Bizánci kudarcukról. Ajtony és felesége azonnal Szörényvárba hajózott, innen egy besenyő hajóval Bödönbe ment és érintkezésbe lépett a császári ház megbízottjával. Gyors futár hozta a választ, hogy II. Bazeliosz császár vendégségbe hívja őket. Ajtony Erdeljü Gyulával együtt feltárta a császár előtt, hogy Magyar-ország Temesi tartománya és Erdély hajlandó a görög ortodox egyház lelki gondozásában élni már csak azért is, mert a Bizánci egyház elismerte az uruki püspökséget. A magyar nép nem hajlandó a nyugati kereszténység pápai tizedét fizetni.
     Domonkos II. Bazeliosz hajóján Dobokával együtt elment a Nápolyi királyság területére is. 994-től 1000-ig itt is egyházi kérdéseket tanulmányozott. Doboka a pápai testőrségnek lett a tagja. Domonkost az 1000. Év húsvétján érsekké szentelték, Dobokát pedig pápai ajtónállóvá nevezték ki. Ezután mind a ketten hazajöttek Magyarországra és részt vettek azon az ünnepségen, amelyen Vajkot uruki szertartás szerint megkoronázták az Úr városából Urukba menekített, majd a magyar népnek küldött koronával. Ezen a koronázáson csak a kettős nagyfejedelmi ház tagjai vettek részt. A koronázási dombot oroszlános címer díszítette, a trón mellett Doboka állott díszőrséget s Domonkossal együtt ő tette a király fejére az uruki koronát.     A koronázást követő napon, 1000. augusztus 21-én Doboka és Domonkos visszament Rómába, hogy II. Szilveszter kíséretében részt vegyenek a Ravennában tartandó zsinaton. Dobokát azért kellett Raven-nába vinni, mert István királynak valamivel kisebb volt a feje, mint Dobokának a Doboka feje méretére készítendő korona alatt tehát elfért az uruki sima aranylemez-korona.     Rómából Domonkos, II. Szilveszter pápával és III. Ottóval Ravennába ment. Ott Domonkost Ma-gyarország első érsekének nyilvánították. Az erről szóló okiratot aláírta II. Szilveszter, III. Ottó, Odiló clunyi apát és Bruno érsek is. A levelet 1007-ben, Frankfurtban valamennyi nyugati keresztény érsek kézjegyével látta el.     Az apostoli királyi koronát Domonkos hozta Anasztáz-Asrik érsekkel; a zászlós lándzsát Doboka pápai trónálló 24 Urhida lovasával; egy díszes jávorszarvasos Turfáni ládában pedig a karpántos királyi palástot, az országalmát, az apostoli királyi gyűrűt, a királyi pálcát és más kisebb kegyékszereket.                                           A koronázási szertartásra egy évvel az előző évi koronázás után, 1001. augusztus20-án került sor Esztergomban. Kuslód és Gyűrűfű ajtónállók a Budavár beavatott központ parancsára következőképpen írták meg a koronázást. A kürtösök a vár fokán ébresztőt fújtak. A város felkészült a nagy eseményre. Székesegyházi mise után Anasztiz-Asrik egyik püspöke jött Gizella királynővel Istvánért. Két püspök várta az ajtónál és karon fogva vezette a Székesegyházba. Elől 24 pap ment füstölőkkel. A Székes-egyház ajtajában Domonkos, a magyar érsek várta a menetet. A palástot és a kardot István átadta Anasztáz érseknek. Az érsek litániát mondott. Magyarul hirdette, hogy ezt a hitet meg kell tartani, a királynak pedig meg kell védenie az egyház papjait, István országát általuk kell kormányoznia. Azután a meghívottakhoz fordult és megkérdezte: -Alá akarjátok-e vetni magatokat királyotoknak? Az ünneplők és a nép azt válaszolta: Akarjuk. Erre Domonkos illatos olajjal királlyá kente Istvánt, Utána az ajándékba küldött karddal az oltár előtt felövezte, a karpántos palástot ráerősítette és átadta neki az apostoli királyi gyűrűt. Jobb kezébe adta a jogart, bal kezébe a királyi pálcát.     Majd fejére illesztette az uruki aranylemezes sisakot és erre tette a szép, liliomos királyi koronát. Áldás után Domonkos és Anasztáz az ordoszi trónhoz vezették, és a trónra ültették.                         István király megcsókolta a jobbján álló Domonkos érseket, majd a bal oldalt álló Anasztáz érseket és felhangzott az erre az alkalomra Urhida várában szerkesztett pápai himnusz.     Domonkos érsek még misét mondott, majd Anasztázzal együtt körmenetet vezetett. Uruki szokás szerint 24 kis kápolnában volt füstöléses hálaadás. Utána Anasztáz felolvasta a ravennai zsinaton kiadott latin nyelvű írást az esztergomi érsekség felállításáról.                                                “Az érseki székesegyház felszentelését az előző napon végezték a klérus tagjai, de engem oda nem engedtek be, -írja Gyűrűfű-mert én Domonkos érsek fegyverhordozója voltam és az ajtó elé állítottak őrségbe. Rovásjeleket nem véshettem az épületben sehova, mert ezt Budavár beavatott központja meg-tiltotta.”    A körmenet után Domonkos érsek, engedve az uruki keresztények kérésének, a vendégeket Anasztáz érsekkel a vendégházba kísérte. Ott nagy lakomát tartottak és utána elkezdődött az uruki szertartás szerinti királlyá avatás. Ez azzal kezdődött, hogy Istvánt Domonkos uruki illatos olajjal királlyá kente s így ment fel a koronázó dombra. A koronázó dombot a Csörsz - vonal tárkányai készítették a 72 tömény területéről hozott 1-1 aranyvékás földből. Ekkor Doboka, Urhida, Buda, Zsombor és Bucna ajtónállók ráadták Istvánra az apostoli pántokkal ellátott palástot, majd, amikor István felszállt Sólyom nevű kedvenc lovára, Domonkos kezébe adta az országalmát, jobb kezébe pedig a Ravennából küldött kardot, és így lovagolt István a koronázó dombra. Először Dél felé, majd északnak, utána nyugatnak, végül Kelet felé sújtott. Ezzel azt jelképezte, hogy az aranyasszonynak felajánlott országot minden ellenséggel, védelmezi. Kardját átadta Dobokának, mint fővezérnek, tőle pedig átvette az aranyos lándzsát a zászlóval. Ez azt jelentette, hogy a népnek ezt a zászlót kell követnie. Utána István beült az Ordoszból hozott aranyozott királyi székbe és Domonkos a fejére tette az Úr városbéli, majd föléje a Ravennából hozott liliomos királyi koronát. Így koronásan fellovagolt a koronázódombra Attila kardjával, s a hozzá hű lovasparancsnokokat lovaggá, azaz vitézzé ütötte. Amíg a székesegyházban Gizella koronázása folyt, a lovaggá ütött fejedelmi ifjak közül heten István királyt pajzsukra emelték és királyukká kiáltották ki. Ezek az ifjak voltak:                                     Doboka         Buda                Urhida             Bucna              Zsombor             Boja            Bonyha
     970-1025    979-1008         971-1035         980-1028         977-1032            980-1028     981-1023
     Erdeljü Gyula a lovaggá ütött ifjakkal és tárkányaival a székesegyház elé vonult és Gizella királynét éltették, majd István Gizellát a királyi koronázó székhez vezette.    A koronázásra meghívták Kipcsák jászvásári fejedelmet is, aki 998 után szerződésben vállalta a kialakulóban lévő új Avar-Magyar kettős királyság támogatását. A kettős nagyfejedelemség ugyanis már szűnőfélben volt. Az Árpádház Vajkkal a kettős koronázás után királlyá lett Istvánnal teljes uralkodói hatalomra jutott Zerind fia, Kipcsák és annak a fia állott az Árpád-ház mellett s ez a Lebedház uralma alatt lévő területeket jelentette. Jászvásár központtal a kettős fejedelemség így alakult.  Töhötöm                                                                                                                          Horka
     856-929                                                                                                                          857-914   Harka                                                                                                                           I. Szabolcs                                                  905-974                                                                                                                      882-908-926
     KolozsGyula                                                     Zombor                                                      Halics
     925-961                                                          930-966                                                    906-946
     II. Szabolcs                  Erdeljü Gyula                                        Kisebb Gyula                      Pirok
     948-987                           960-1015                                              951-986                         928-954
     Doboka   Urhida        Zsombor        Buda        Bucna        Boja        Bonyha        Karos        Ajtony
     970-         971-            977-            979-            980-          980-          981-          948-           955
     1025        1035           1032           1008           1028          1028         1025            970          1009
     Temes     Csanád         Zerind               Bulcsu                   Ajtony      Csege          Lebed      Kipcsák
     949-          988-              995-              998-1046                  970-        970-              1015-      1001-
     989          1031             1049                                               1031        996               1063        1063
                                                                                                                                                 Paraj
                                                                                                                                                                     950-1003
                                                                                                                                         II.Zoltán
                                                                                                                                                        988-                                                                                                                                                                                       1025
     Az Előd háznak Töhötöm ága Erdeljü Gyula révén bírta az erdélyi országrészt, az Előd ház Horka ágának a Marostól az Aldunáig és Szörényvárig terjedő rész jutott. Parajd határőrsége, Parajd házassága útján a szörényi bánságot örökölte. Parajdra bízták a Vajk korai házasságából született fiát, kabar-székely néven II. Zoltánnak nevezték. Ennek a fiának Vajk 988-996 között várat építtetett.                                            Sarolt öccsét, Gyulát az Erdőelvi kisfejedelemségbe vezényelték, mert Anasztáz és Radla a Csörsz árokrendszer feloszlatását követelte. További sérelme volt, hogy István mért nem őrá bízta a kis Zoltán nevelését. De István jobbnak látta az 50 éves megfontolt Parajd gondoskodását. Gyula sérelmeitől indít-tatva Ajtonyhoz kezdett közeledni, aki teljességgel a keleti kereszténység híve lett. Gyakran találkoztak a Székely Szentdemeteri székesegyházban és a Bizánchoz való csatlakozás mellett döntöttek.                                           Ajtony, Bodon-Bödön városában II. Bazeliosz császárral is találkozott. A császár a várost Vidin néven birtokba vette. Ajtony pedig 1002-ben a Bizánci görög hitre tért. Keresztszülei voltak Parajd és Erdeljü Gyula. Amikor mindez István tudomására jutott, Doboka fővezért küldte ellene.     Doboka 1003 tavaszán indult el Urhida várából Megyer törzsbeli vitézeivel. Esztergomnál kelt át a Dunán és riasztotta a Kéri és a Keszi törzset. Utána Fülek és Gömör várát érintve Kassára lovagolt. Közben a seregének létszáma két palóc tárkánytörzzsel 5000-re emelkedett. Itt újabb 2000 kabar lovas csatlakozott hozzájuk, Szabolcsváron pedig 3000 lovas várta őket, akiket Zsombor riasztott. Doboka serege végül egy tömény lett, vagyis 10000 lovasból állott.           Erdeljü Gyula kerülni akarta a testvérháborút, ezért előbb Jászvásárra lovagolt, onnan a lengyel királyi udvarba ment és ott másodszor megházasodott. Meskó egyik unokáját vette feleségül, lstván pedig ez alatt az ifjú Erdeljü Zoltánt tette a Gyula-féle országrész urává és a sószállító utak lovas-parancsnokává.             Ajtony sem akart háborúskodást, Zoltán unokaöccse volt. Ezért a Karas-parti Ajtony várába tette át székhelyét.                 Erdeljü Zoltán Budát bízta meg a Maros jobb oldalán húzódó sószállító út felügyeletével, a Szamos menti sószállítást pedig Kaplonyra bízta. Doboka a Megyer törzsből, Erős Csák hadából való Zoltán vitézt bízta meg és a kassai kabarok közül való Berényt tette Erdeljü Zoltán testőrévé. Az ifjú fejedelemfi István király örömére jó testvéri barátságot kötött mindkét testőr parancsnokkal. A déli végeken a bolgárok és görögök miatt sok mindenféle torzsalkodás adódott. Parajd 1003-ban meghalt. Ettől kezdve a szörényvári besenyők se voltak többé olyan barátságosak, mint a kettős fejedelemség idején; szerintük Avaria-Hunnia elszakadt tőlük.         Ajtony mind többet követelt a sószállítás részesedéséből és a hittérítést se nézte jó szemmel. A besenyő betörések miatt a sószállítás vonalán harcokra került sor, Buda fejedelemfi pedig gyilkosságnak esett áldozatul. István király aztán 1009-ben megbízta Doboka fővezér fiát, Csanádot, hogy ifjúsági seregével teremtsen rendet Ajtony országában. Csanád serege azonban Kőkenyérnél megfutamodott a tapasztaltabb sereg elől és Szőreg és Kanizsa vonaláig vonult vissza. Ekkor ért Szőregre Gyula vezetésével, oroszlános zászlókkal a Pöltenből elvezényelt Béla törzsbeli határőrség és a Harangod folyónál Ajtonyt legyőzték.  A rimalányok parancsnoka Karos lánya, Ilona volt. A hős lányok Harangod várának minden értékét meg akarták menteni. Ilona és hugai az értékesebb tárgyakat elrejtették, vagy szekérre rakták. Közben Ilona a várárok előtt fegyveresen várta Csanád támadását.          A 21 évesek serege legyőzte a várvédőket, de a halottak között Ajtonyt hiába keresték. Ajtony akkor már Nagyősz körül vonta össze újra csapatait. A besenyő Gyula vezér kétlovaglásnyira megközelítette Nagyőszt, de látótávolságra letáborozott, bevárta Csanád seregét és velük együtt közös erővel indultak támadásba. Ajtony, bár látta a királyi haderő fölényét, nem futamodott meg.           A menekülő Karosnak, feleségének szekereseit egy kevés kísérettel elindította Szörényvár felé, ő maga pedig előcsapataival támadásba indult. Több óráig tartott a küzdelem, míg a nagyőszi tárkány-tábort Csanád csapatai be tudták venni. Jó védelmi szögellésben a régi római sáncok is védelmi vonalul szolgáltak neki. Ajtony az égerfa vár kapujában esett el. Csanád diadalittasan vágta le a fejét. A nyelvét kivágta és a tarsolyába tette. Az ellenállás vezetői, Csanád és Gyula Marosváron összeszedette és a legyőzötteket a győztes csapatok előtt Székesfehérvárra hajtotta.                                     István ekkor Esztergomot elhagyva országnapot tartott. A vétkes főurak és bők felett jogarral kezében mondott ítéletet, a vitézek és inek felett pedig a királyi pálcával osztott igazságot. Amikor a Csanád és Gyula belépett a trónterembe, István király először Gyulának adta meg a szót. Gyula így számolt be a történtekről: “Urunk, István király! Marosvár és Kökényér felől kellett volna bekeríteni őket, elgondolásod szerint, de a most kiképzett 21 éves tárkánylovasok megfutamodtak. Én oroszlános monostornál vártam a híreket, az ifjú Csanád harcosai ott gyűltek össze újból. Átkeltünk a Tiszán és a Maroson, majd a Csörsz árokrendszerben lévő Harangod vára felé tartottunk, de ott erős ellenállásba ütköztünk. A 21 éves tárkánysereg az ellenállók lemészárlása után jött tisztába azzal, hogy Harangod várának védőiben a rimalányok páncélos csapatait győztük le. Ezután Nagyősz várában lovagoltunk; Ajtonyt legyőztük, de elesett, ezért nem tudtuk a bűnösök között idehajtani. De levágtam a fejét és elhoztam a nyelvét, mellyel téged szidalmazott.”  Ekkor István király rövid gondolkodás után így szólt: A legyőzött várának ezután nem Marosvár lesz a neve, hanem Csanádvár és Csanád lesz benne az ispán. Gyula várát pedig a besenyő töményben, Gyula vezér, neked adom. István király ekkor letette a jogart és elővette a királyi pálcát, mivel gyermekek járultak eléje. Koppány, Gyula, Ajtony utódairól rendelkezett: Urhida várából odahozott Koppány-fiak: Berzence és Babocsa a somogyvári uradalomból megkapta a róluk elnevezett községeket a hozzájuk tartozó tized-településekkel. Erdeljü Gyula fiai közül a hősi halált halt Buda gyermekei Buda vára körül kaptak birtokokat; Bucna a Maros jobb partján folyó sószállítások ellenőrzését örökölte és a Jász síkság közepén, a Bugac környékén lévő településeket. A vitézi sorba lépő Győrnek, Veszprémnek és a kis Szolnoknak az ilyen nevű várakat adta. Legkedvesebb öccsének adta még a meszes kaputól Szolnokig való sószállítás jogát, meg azon felül Doboka vára környékén lévő birtokokat. Kaplonynak csak a Dés-Meszes kapu közötti sószállítást hagyta meg, mert ő beszélte rá Erdeljü Gyulát a távozásra. Ajtony családját sem irtotta ki. Ajtony monostorát és tizedfalu tartozékait Ajtony gyermekeinek adta. Karas leszármazottainak a Karas folyó völgyében adott birtokot, kisfiának, az Ajtony napján született Ajtonynak pedig Gömör vár környékén a Szárazvölgyben Szuha községet.   Ajtony legyőzésével megszűntek az ellenségeskedések, a lovagi rend pedig folyton nő,-állapította meg záróbeszédében Urhida országbíró.
     Utána a mainzi íródeák felolvasta az új törvényt, hogy a kézlevágás és a szemek kitolása, a fülek levágása ezentúl megszűnik és visszatér a régi rend: lopás miatt egy-egy ökör, egy-egy tinó, vagy egy-egy kakas beadása lesz a büntetés. De a büntetést bűnbánó gyónásokkal enyhíteni is lehet. Akiket pedig rovás bűnén kapnak, azok várfogságra vettetnek. Ezen túl csak latin betűt szabad használni. Ebben az írástudó papok és apátok kötelesek segíteni. Koppány végvári vitézeinek, Erdeljü Gyula és Ajtony fejedelemségének meghódítását pedig azért róttam le Arvisúrákba, hogy az utánunk jövők megtudják, hogyan lettünk a fejedelemségből királysággá.     Gyűrűfű és Kuslód rovásait Vászoly főtáltos Bulcsú, Zerind és Csanád vitézekkel ellenőriztette és a szállításra előkészített Arvisura gyűjteménybe helyezte.                  Kuslód és Gyűrűfű Vászoly főtáltos
                            rovósámánok



     Levente fősámán                                                                               298. Arvisura                        Csalán rovása


     HÁRMAS NÉVADÁS                                                                     A kettős koronázás nem hozza meg a kívánt békességet, sőt éppen erre az időre tehető, hogy a keleti és déli országrészekben a gyermekeket három névre is keresztelték. Szentdemeter környékén sok híve volt a bizánci egyháznak, de amikor a nyugati hittérítők megérkeztek, mindenkit megkereszteltek római hitre.                                                                   A Domonkossal érkező Uruk-ummai úzokat Kolozs-vásárhelynek Petre nevű helységében telepítették le és a községeket Úzdi-Szentpéternek nevezték el. Ez azt jelentette, hogy az ummai úzok felvették Szent Péter utódjának, a római pápának latin nyelvű nyugati kereszténységét. Így aztán mindenkinek uruki, bizánci és római neve lett. Ugyanez történt a görögül és latinul is beszélő Domonkossal is. 980-tól járta az uruki, a bizánci és a római keresztények intézményeit. Mégis, amikor Rómában II. Szilveszter elé került, III. Ottó mainzi érseksége nem őt, hanem Szár László bátyját, Sebestyént akarta esztergomi érsekké kineveztetni. Pedig Domonkost már Turfánban is és Bizáncban is püspökké szentelték. Neki is három neve volt: Turu, Mihály és Domonkos. Amikor Domonkos előadta a pápának, hogy uruki kísérettel a Szentföldön is járt és egy darabkát is hozott a Krisztus keresztjéből. Szilveszter nemcsak a Domonkos rátermettségét és nyelvtudását vette figyelembe, hanem ezek mellett azt is, hogy végigjárta a Szentföldet. Így aztán Domonkost érsekké, Sebestyént pedig püspökké szentelte. Domonkos 954-ben született, Sebestyén pedig 979-ben, tehát alig 22 éves volt. De Ottó igen kedvelte az alkalmazkodó kispapot, ezért javasolta erre a magas egyházi méltóságra. A pápánál természetesen számított az életkoruk is.                                                                         Sebestyén örült annak is nagyon, hogy Sarolt és István kérelmére kinevezték veszprémi püspökké. Örömmel hagyta ott Rómát és 1000-ben szüretre már hazaérkezett. István az anyjára bízta, hogy az is nézzen utána Veszprémben, a fejedelemasszony székvárosában, hogy s mint megy végbe az első püs-pökség felállítása. A régi uruki templomot székesegyházzá alakították át és az 1001. évi medvetor első napján Sebestyén felszentelte.           Sarolta büszke volt rá, hogy a régi pogány és uruki keresztény hagyomány is fennmaradt annyiban, hogy a fejedelemasszonyoknak újra külön aranyasszony-papjuk és püspökük lett.  Ravennából zsinat után megérkezett Domonkos és Sebestyénnel együtt nekiláttak a további püspökségek megszervezésének. István és Domonkos a Rómában előterjesztett tervük szerint a veszprémi püspökségen kívül még a kalocsai, egri, pécsi, győri és gyulafehérvári püspökség megalapítását tartotta szükségesnek. Az esztergomi érsekség így hat püspökséggel rendelkezett. A kettős koronázás után Domonkos először is az esztergomi érsekséget szervezte meg. De nem Sarolt terveinek megfelelően, aki Sebestyénnel és a Mainzban kiképzett hazai kispapokkal már az 1000. év utolsó negyedében kialakította az esperességeket, hanem a mainzi érsekség és III. Ottó tanácsára Itáliából, Germániából és Polóniából hozott térítőkkel szervezte meg az új esperességeket. Ezek után megvetették az alapját a templommal rendelkező egyházközségeknek. Domonkos rendszere szabta meg a további püspökségek kialakításának módját is.
     A székesfehérvári esperesség a veszprémi püspökség területéhez tartozott. Itt a Mainzban tanult Csaba lett az esperes. Amíg az új székesegyház elkészült, az uruki kiskápolnát használta. Az egyházi szervezet dolgát Domonkos és Sebestyén még Ravennában véglegesen megtárgyalta. Ennek megfelelően Sarolt kispapjai Székesfehérváron is, Veszprémben az uralkodók papjai lettek. Sarolt udvari káplánja és püspöke tehát Sebestyén volt, Csaba pedig Fehérvár esperese lett. Később ő volt az ország nádora.       A Géza által megkezdett esztergomi bazilika építését csak 1001-ben fejezték be. Ide Domonkos már érsekként érkezett. De még folyt a belső festési munka, amikor már megállapították az esztergomi érsek-ség területét, Sasvár, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Gömör esperességgel. Ez a rész mindig az uralkodó területének számított. A veszprémi püspökség megszervezése szerint Veszprém, Visegrád, Fehérvár és Kolon esperességével mindig az aranyasszonyoké, az uralkodónőké volt. Az Istenanyának, Magyarország Aranyasszonyának ajánlották fel. Bár a pannonhalmi apátság is Veszprém területére esett, mégis mivel Géza-korabeli alapítású volt, a későbbiekben is független maradt Veszprémtől is meg Esztergomtól is. A győri püspökséghez tartozott Komárom, Győr, Moson és Karakó esperessége. Az egri pöspökséghez tartozott Újvár, Borsod, Zemplén, Ung, Borsova, Szabolcs, Bihar, Zaránd, Békés, és Külső-Szolnok esperessége. A pécsi püspökség Baranya, Somogy, Tolna és Fejér esperességének kisebb részét kapta, Bolgyánvár és Valkóvár egy-egy részével. A kalocsai püspökség Csongrád, Bács, Bodrog és Ajtony országának esperességeivel alakult meg. A gyulafehérvári püspökségé volt Hunyad, Fehér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka és Felső-Szolnok esperessége, Kraszna és Szatmár területével. A pannonhalmi apátságot még Géza korában, a Nagyszala 992. évi döntése alapján, az Uruk városából visszatért Domonkos szentelte fel. Örömmel vitte a hírt Bizáncba is, Rómába is az apátság létrejöttéről, ahol kispapokat fognak kiképezni. Ehhez Bizáncban is, Rómában is hozzájárultak. Ennek az apátságnak a megszervezése is hozzájárult ahhoz, hogy Ravennában Magyarföld első érsekévé nevezték ki.           Bár a 992. évi Nagyszala úgy döntött, hogy az Encs-Ibos-Karatán-Bécs közötti Avaria papjainak nagy többsége a kiképzésre Mainzba küldött hazai fiatalságból fog kikerülni, Bizánc miatt ezt a területet az avar keresztény papok mellett a bajor hittérítőknek engedték át. A Gizellával bejött papok, latin tudásukra hivatkozva erősen követelték az érseki és püspöki helyeket, de ez Domonkos és Sebestyén korában nem sikerült.
     A pécsváradi apátságot még Domonkos és Sebestyén vette tervbe, de az apátság benépesítését csak később hajtották végre. Avaria érsekévé a salzburgi érseket nevezték ki. Domonkos 1003-ban halálosan megbetegedett. Áldását adta Sebestyénre, aki aztán ő utána csakugyan esztergomi érsek is lett, de az azzal járó szervezői munkáját nem sokáig folytathatta, mert az orvosok hibájából 1007 tavaszán meghalt. Mivel papi orvosok kezelték, mindenki arra gyanakodott, hogy a bajor papok tették el láb alól. Utána Anasztáz-Asrik lett az esztergomi érsek. Ő István beleegyezésével a legrátermettebb nyugati hittérítők közül választotta ki az új püspököket.                                                       Ezek a papok aztán elpusztítottak minden korábbi egyháztörténeti írást. Sebestyén ugyanis még a régi rovásjeleket is alkalmazta. A királyi ház és Sarolt veszprémi püspöksége, meg a budavári esperesség még magyar nyelven levelezett. Domonkos egyházszervező munkája is rovásokkal, magyarul folyt. Egészsége is ebben a munkában ment tönkre, de ez nem számított, amikor minden rovást el kellett pusztítani. István később beleegyezett a latin nyelv kizárólagos használatába.                                  Amikor III. Ottó meghalt és udvari kancelláriáját II. Henrik feloszlatta, Heribert vezető írnok 10 beosztottjával István udvarába került. Először csak István levelezését végezték, de amikor Domonkos meghalt, 1003-ban megbízta őket a veszprémi püspökség és a pannonhalmi apátság írásbeli dolgainak a végzésével is. Amikor aztán az új esztergomi érsek, Sebestyén is meghalt, minden egyházi levelezés Heribert szétküldött seregének a kezébe került. Ezek a türelmetlen bajor írnokok aztán elégettek minden rovással vegyes írást, a Domonkos és Sebestyén, meg a budavári uruki püspökség levelezéseit, tehát az első okmánytárat.        A Szent Mártonról elnevezett pannonhalmi apátságot a Géza által idehívott Brunó alapította. Innen-992-től 1007-ig, Sebestyén haláláig-15 év alatt sok magyarul is tudó kispap került ki, ezek is hittérítő munkát végeztek. Ez alatt a 15 év alatt csaknem 100 magyarul beszélő kispapot képeztek ki Pannon-halmán. Sebestyénnek érdeme az is, hogy Domonkos hozzájárulásával a nazirságot fogadó kispap rétegből 1003-1006 között kinevelte a pásztói, zebegényi és pentelei domonkos rendi, meg a veszprémi aranyasszony szerzetesrendet. Ez eleinte csak kis létszámmal működött a budavári uruki esperesség alatt.        Domonkos és Sebestyén, István helyeslésével azon volt, hogy minden 10 falunak legyen papja és egy kis temploma, a vásárral rendelkező helységek pedig állítsanak fel egy esperességet. Eleinte tehát 10 plébános tartozott egy esperes alá. A Pannonhalmán kiképzett kispapok közül 2-2 egyházfi került a 44 esperességbe, 3-3 pedig a Domonkos-rendbe, hogy az elhalálozó espereseket, vagy helyetteseiket innen pótolhassák. 1008 után azonban mindez megváltozott, mert az Anasztáz-Asrik féle egyházszervezés félretette a Domonkos-Sebestyén féle rendet. Az ünnepnapokat és minden más munkaszünetet áttették vasárnapra. Így akarták biztosítani, hogy az igehirdetésen és a szentmisén mindenki ott legyen. Ilyenkor került sor a papi tized beszedésére is. A tizedet világi egyházfiak vitték be az esperesnek. Közben a pap is, az esperes is kivette a maga részét a tizedből és a püspöki részt így szolgáltatták be a püspökségnek. Az esztergomi érsek a maga részét az érseki kincstárba tette, s a pápai tizedet továbbította Rómába.       A dézsma fizetése sokaknak nem tetszett, ezért akinek módjában állott, áttért a bizánci hitre. Azok nem követeltek dézsmát. De sokan gyermekeiket megkereszteltették uruki, bizánci és római módon is. Sőt a pogány arbag-sámánok, vagy a magyari táltosok is kereszteltek. A néptől mindenki a maga hasznát leszedte. Sokan vándoroltak a gyérebben lakott területekre, ahol az uruki és pogány hitűek voltak többségben. Az ország peremrészein és a hatalmi harcok miatt még a fejedelmi és a vezéri családokban is elég gyakori volt a hármas névadás.                                                        Vecelinéknek nem tetszett, hogy Sebestyén a fehérvári esperességet Pata tárkányfejedelem egyik fiával töltötte be, a veszprémi püspök, Csaba pedig uruki neve helyett a Mihály nevet vette fel. Ezt azért kifogásolták, mert a veszprémi püspökségnek Szent Mihály volt a patrónusa. Csaba ellen más okból is folyton áskálódtak a felsőbb egyházi szerveknél. Hogy ne lehessen kifogásuk, Pata tárkányfejedelem második fiának az uruki Bene név helyett a Benedek nevet adták. Harmadik fia a rokon bolgár nép hőse után az Aba nevet is viselte.     Sebestyén megengedte, hogy Benedek-Bene az uruki egyház keretein belül megszervezze a Domonkos-rendet. Ezért Benedeket előbb budavári esperessé, majd váci püspökké nevezte ki. Így 1010-ben mind a három rend és a veszprémi női kolostor is a régi uruki egyház fennhatósága alatt maradt. Sarolt haláláig (1012) nem engedte ki a kezei közül a veszprémi női kolostor irányítását. Utána Gizella a Heribert tanácsára minden veszprémi rovást elégettetett.     A Vecelin vezette Hunt, Héder, Pázmány és Vigman-féle lovagoknak az sem tetszett, hogy mire Domonkos Ravennából megérkezett Esztergomba, István, Sarolt és Gizella az elhunyt olasz származású pannonhalmi apátúr helyére, ha ideiglenesen is, Pata úr második fiát, Bene kispapot jelölte. Fő bűnéül azt rótták fel, hogy egy magyar pogány főúr fia Szent Benedek nevét merészeli viselni, amikor a legte-kintélyesebb bíborost is Benedeknek hívják. Később 1012-1024 között ő lett a római pápa. Benedek már 1000-ben 48 kispapnak való növendéket vett fel kiképzésre a pannonhalmi apátságba. István megko-ronázása után Benedek-Bene kispapot Rómába küldték továbbtanulni. Utána Rasina lett az új pannon-halmi apát. Ő már megfelelt Vecelin csoportjának. Rá is szolgált a bizalomra: egy mesterségesen előidé-zett tűzvész minden Benedek-Bene által készített okmányt elpusztított. Sebestyén hiába akart volna 1002-ben Veszprémből vizsgálatot indítani. Pannonhalma közvetlenül a római pápához tartozott.        A budavári beavatott központ már kezdettől fogva küldött növendékeket körzetéből Pannonhalmára. Itt már 973 őszén felállították a salzburgi érsekséghez tartozó fehéregyházi latin szertartású esperességet. Az első esperes Fekete Arnó volt salzburgi érsek leszármazottja volt. Nagy elődje után budai Arnónak nevezték. Ez az Arnó esperes Encs-Ibos-Bécs körzetéből hozott be avar származású kispapokat, akik az itt beszélt magyarhoz nagyon közel álló nyelven beszéltek. Valójában Budavár, Avarbástya, Kurtán-vára és Kurszán városa is fejedelmi birtok volt, de Árpád a bátyja iránti tiszteletből Kurtán birtokát Visegrádtól a Duna mindkét oldalán egészen Százhalombattáig meghagyta a Kurszán családjának a tulajdonában. Visegrád várától tehát Százhalombattáig battai avar papok, mint uruki papok teljesítettek egyházi szolgálatot. Ezért Árpádot is a Fehéregyházán lévő uruki egyházközség templomában temették el.                                          Kurszán utódai között csaknem minden nemzedékben volt Kurszán, Kurtán, vagy Apor nevű ivadék. A Kurszán-ivadékok gyermekei közül többen a szüret első napjaiban születtek. Márpedig ez ősi névadó szokás szerint-minden ilyenkor született Megyer törzsbeli fiúgyermeket-Kusály, Apor, Kurszán vagy Kurtán névre kereszteltek. Lányaik mind főúri családokba mentek férjhez. Így aztán a fejedelmi család-ban és az Öregek Tanácsában Kurszánnak, az első jász-síksági fejedelemnek mindig volt egy-két leszár-mazottja. Ezért még a mainzi érsekség nyilvántartásában is úgy szerepeltek, mint magyar társuralkodók, akik részt vettek az ország vezetésével és a kalandozások irányításában is.     Pata tárkányfejedelem az Apor (910-960) lányát vette el feleségül, Solymoskát. Ennél fogva fiai: Aba, Csaba és Bene is a Kurszán-házhoz tartoztak:
     Kusály-Kurszán-Kurtán(845-896-899)                        Árpád(848-899-908)
     Kurszán(865-904),Szabolcs(864-902)                          Zoltán-Zsolt-Zolta(892-955)
     Apor(910-960)                                                           Taksony(926-970)   Ibolya      Kurszán(951-1001),Solymoska-Pata     Géza(951-997),   Sarolt(950-1012)
                                 (958-1002/960-997)

        Kurtán              Apor            Csaba-Mihály                                    984-1043       986-1008              983-1044

     Bene-Benedek           Aba Sámuel                  Piroska
       (983-1038)               (985-1044)                 (976-1048)
     Így Kurszán fősámán és Kurtán fejedelem leszármazottai a Budavári beavatott központban a belső magot alkották. Végül az Árpád-ház és Kurszán-ház Aba Sámuel és Piroska révén találkozott.        Amikor Kurszán várában Apor fia, Kurszán volt a beavatottak fejedelme, akkor történt István kettős koronázása, az első esztergomi érsek, Domonkos által. De Anasztáz és Vecelin hívei később megmérgezték Domonkos érseket. Bénultan került Kurszán várába és 1010-ig mint félig holtat gyógyítgatták. Urnáját 1010-ben az esztergomi bazilika altemplomában helyezték el. Meg kellett halnia, mert nem járult hozzá ahhoz, hogy Doboka ifjú seregével megsemmisítse Erdeljü Gyulát. Ennek megelőzésére Sebestyént Kolozsvárra küldte és Gyulát családjával együtt Székesfehérvárra menekítette. Ott pedig Vajk-Istvánt kibékítette a nagybátyjával. Mire Sebestyén visszaérkezett Esztergomba, Domonkos már alig tudott beszélni, de áldását a Kurtán és Apor testvérek előtt még rá tudta adni Sebestyénre. Ott volt a fehérvári esperes is. Az esztergomi érsekségre Sebestyént javasolta.      István az ügyet rögtön kivizsgáltatta. A Domonkos elleni merénylet beigazolódott. Sarolt és István pedig Csaba nádorispán helyeslésével Sebestyént javasolta esztergomi érseknek. De mire Sebestyén megszervezte a 6 püspökös érsekséget, világosabban látta a helyzetet, így nem járult hozzá Ajtony teljes megsemmisítéséhez, sőt hozzá készülődött.  Erre Anasztáz és Vecelin hívei gyógyszerrel megmérgezték. 1007 karácsonyán Esztergomban eltemették. A Budavári beavatott központban, 3 példányban készült végrendelet maradt utána. Ennek csak egy példánya jutott el a fehéregyházi esperes útján Kurszánvárba. Erre királyi tanácsot hívtak össze. István király és Sarolt felháborodva értesült a gyilkosságokról. Az nem volt kétséges, hogy a rovások megsemmisítésére és a bálványok ledöntésére maga Sebestyén is kiadta a parancsot; gondolatait, prédikációit mégis rovással írta le.                   Anasztáz és Vecelin hívei ezt gonosz és istentelen cselekedetnek minősítették, és alkalmas helyen emlegették is. Így történt, hogy István nem tudta megakadályozni, hogy a pápa Anasztáz-Asrikot eszter-gomi érsekké kinevezze. István kifogásolta, hogy Ajtony Bodon-Bödön városában megkeresztelkedett, mégpedig úgy, hogy a keresztelésnél jelen volt II. Bazileiosz görög császár is. István a császárhoz való közeledésnek, tehát árulásnak minősítette Ajtony tettét. Ezért halál jár. A királyi tanács tehát Anasztáz javaslatára szabad utat engedett Ajtony megsemmisítésének.    Saroltnak nem tetszett sem Vecelinnek és lovagtársainak a magatartása, sem a Gizellával bejött Vigman-féle bajor lovagok hatalmaskodása. Ezért 1005-től 1007-ig a vele jár barátságban levő Kurszán beavatottnál tartózkodott Istvánnal együtt. István ott gyógyulást keresett súlyos lábfájásából. Ki is gyógyították.                                                     Kurszánt a régi római alapokon hosszas munkával felépíttette Kurszánvárát. Népes családját itt helyezte el. Még a koronázás előtt kabar kőfaragókkal felépíttette a megrongálódott Duna-Ordosz városrészt is. Itt vendégházakat nyitott. Rendbeszedette a Kurtán vára alatti melegvízforrásokat is. Ezen a részen egy nyári lakot is építtetett fürdőmedencékkel és a betegek részére egy vas tagfalú ispotállyal. István és Sarolt gyakran felkereste udvartartásával Duna-Ordosz és a nyári lakok melegvízforrásait. Nemegyszer itt tartották a megbeszéléseket.   Sebestyént eleinte szívesen látták az esztergomi érsekségben, hiszen az Árpád-házhoz tartozott. Mihály ugyanis, akit a bolgár-magyar barátság jegyében még gyermekkorában Vazulnak is megke-reszteltek, Lengyelországban járt követségben. Adelhaid hercegnőt itt kapta feleségül. Első gyermeküket Sebestyénnek keresztelték. Adelhaid évekig betegeskedett, ezért a kis Sebestyén Kurtán várában nevel-kedett fel. Amikor meg Mihály is súlyos beteg lett, meghalt öccséről Jaák névre őt is megkeresztelték. Itt született meg Mihály második fia, Szár László is. Vakmerő lovas lett belőle. Amikor anyja meghalt, porait utolsó kívánságának megfelelően egy urnában Krakkó városába vitte. Szár László anyja porait a krakkói kápolnájukban helyezte örök nyugalomra. Szár László nősülése is egy ilyen alkalmi látogatásnak volt a következménye. Ez viszont lehetővé tette, hogy vállalhatta Endre Béla és Levente kimenekítését előbb Csehországba, majd Lengyelországba.
     Amikor Gizella bajor lovagjai, Vigmanék 1008-ban Százhalombatta környékén Vazul szemeit kitolták és fülébe is ólmot akartak önteni, Csákvár urainak harcosai Sebes vezetésével megzavarták őket és így Vazulnak csak egy kissé pörkölődött meg a füle. Csákvárra szállították őt. Erős Csák lánya megfogadta, hogy letesz addigi tervéről, s nem vonul be a veszprémi női kolostorba, hanem a Vászoly-Vazult fogja ápolni. Férjhez megy hozzá, és amíg csak lehet, gyermekeket fog szülni, hogy Árpád vére ne pusztuljon ki.
      Bolárka                     Zoltán-Zsolt-Zolta           -Szalóka
     994-998                         892-942-955                898-946

                                               Taksony       -lbolya
                                                926-970
     Mihály-Jaák                         Vazul-Mihály-Jaák     -Adehaid               Söpte   Gelyza-Géza  -Sarolt
       955-965                                946-969                    936-969                        951-997       950-1012

                                      Sebestyén              Szár László           Vászoly-Vazul-Béla        Vajk-lstván
                                       986-1007              988-1038                   968.I.6.-988               969.XII.29.
                                                                                Vászoly-Vazul-Mihály                   Imre
                                                                                968.I.7.-1045                       1007-1031.IX.2.

                                                                                                               Zerind                                 969.I.19.
     Kurszán unokája, Apor lánya, Solymoska testvérének, Kurszánnak a várában nevelkedett fel. Ő 958-ban született. Megfogadta, hogy a Budavár beavatott központ céljainak szenteli életét. Amikor azonban az Aba család a 973-ban a mainzi érsekség által összehívott értekezleten Pata vezérrel képviseltette magát, a küldöttség hazajövetele utáni tárgyalásokon a család Pata úr mellé állott. Pata a sószállítási ügyek eredményes elrendezése után a nádori méltóságra emelkedett. Solymoska ekkor ment feleségül az öregedő főúrhoz. Öt lány után három fiuk született. Így eleget tettek a régi nyolcas szaporodási követel-ménynek. Lányaik Budavár beavatott központjában mentek férjhez az oldalági rokonságba tartozó feje-delmi ifjakhoz. Mindannyian Endre és Béla királyfi, meg testvérük Levente főtáltos mellé álltak. Leven-tét a baskir-magyarok is főtáltosnak választották.
     Kusály-Kurtán-Kurszán fejedelem                                                      Árpádfejedelem
       845       896        899                                                                          848-895-908

     Kurszán                                                                                            Zoltán-Zsolt-Zolta
      865-904                                                                                               892-942-955

     Apor                                                                                                 Taksony
     910-960                                                                                            926-970
     Kurszán                     Solymoska - Pata nádor                                      Géza   -   Sarolt
     951-1007                    958-1020     950-1014                                       951-997   950-l0l2
     Csaba-                       Bene-               Aba Sámuel - Piroska               Gabriel Radomir királyfi
      Mihály                      Benedek            király           976-1048                        975-1015
     nádorispán                 budai es-           985-1044
     980-1044                    peres, váci                                                       Delján Péter bolgár                           püspök      szabadsághős
                                      983-1038                                                                1009-1041
     Csaba nádorispán és Aba Sámuel a ménfői csatában haltak meg.
     Piroska a 992. évi Nagyszala alkalmával Pata nádorispán kisfián, Abán végzett koponyaműtétet. A gyermek játék közben leesett egy szikláról. Piroska addig nem mehetett vissza Veszprémbe, amíg a gyermek meg nem gyógyult.          Amikor Piroska a bolgár államban arról beszélt, hogy a bolgár népnek csak javára válna, ha ragasz-kodna a magyarokhoz hasonló régi nyelvéhez, a szláv irányzatú uralkodóház az ortodox papok tanácsára Piroskát elzavarta a fejedelmi udvarból. Kisfiát, a trónörökösnek számító Delján Pétert magával hozta a Beavatott központba. Itt a nádorispán öccse, Aba folyton unszolta Piroskát, hogy menjen hozzá feleségül, de ő hallani sem akart róla. Aba azonban egy vadászat alkalmával megsérült. Gyakran volt mellette a kis Delján Péter. A gyermek Abát Atának szólította. Ez indította Piroskát arra, hogy férjhez menjen Abához, de azzal a feltétellel, hogy megkeresztelkedik Sámuel névre. Így lett Pata nádorispán legkisebb fiából Sámuel. Ő ország átkának tartotta a Vecelin-Vigman féle lovagokat.                                                Kurszán várából Benedek esperes juttatta ki Endre, Béla és Levente hercegeket Csehországba. Ott biztonságba Erdeljü Gyula védeme alá helyezte őket. Sámuel gyakran úton volt Budavár-Prága-Krakkó-Gnéza között. Vazul kezdeményezésére Nyitrán egy kápolnát építtetett Benedek tiszteletére. Az ehhez tartozó paplakban gyakran megpihent András-Zoerard szerzetesnél.          Lengyelországgal a viszony akkor kezdett romlani, amikor Bátor Boleszló 986 elején azt javasolta Gézának, hogy ne vállalja el Jászvásár kettős fejedelemségét, hanem Kipcsákot, Gerencsák öccsét tegyék meg nagyfejedelemnek. Javaslatát azzal indokolta, hogy Kipcsák máris helyettese II. Szabolcsnak és a keleti viszonyokat igen jól ismeri. Géza azonban nem értett egyet Boleszlávval és nagyfejedelmi országgyűlést tartott Jászvásáron még mielőtt a jászvásári nagyfejedelmi szék megürült volna. Kipcsák feleségének hadseregét pedig kizavarta Halicsból. Bátor Boleszló viszont kiutasította udvarából feleségét, Tolmát, Beszprim, Győr és Szónok nevű fiaival és Géza fogadta be őket. Sarolt udvarában, Veszprémben találtak otthont és Pannonföldön kaptak birtokokat.      Géza beismerte, hogy hibázott, de Boleszló hajthatatlan maradt. Hiába bízták meg Kipcsákot Jász-vásár teljhatalmú nádorispánságával és helyettes fejedelmi tisztséggel, a lengyel-magyar jó viszony nem állott helyre. Hiába adta át Géza 987-ben a nagyfejedelmi tisztséget is, a helyzeten az sem változtatott.                                                                  Bátor-Boleszló az ezredfordulótól kezdve háborút folytatott Szászország, Szilézia, Cseh-és Morva-ország szlávok lakta területeinek birtoklásáért. Ez volt az oka annak, hogy II. Szilveszter a mainzi érsekség és a Rómában tartózkodó III. Ottó tanácsára a királyi koronát nem a lengyeleknek, hanem István királynak küldte el. Bátor-Boleszló emiatt még jobban neheztelt Magyarországra és ez abban is megmutatkozott, hogy a magyar királyság üldözöttjeit szívesen befogadta az országába.                              A 992. évi Nagyszala eltávolodott a kettős fejedelemség eszméjétől, igy Kipcsáknak megszűnt a társfejedelemsége és az Előd-házhoz tartozó Bojla lett Jászvásár nagyfejedelme. Bojlának lengyel hercegnő volt a felesége, de annak halála után Kipcsák második feleségét, Csatári besenyő asszonyt vette el. Kipcsák ugyanis egy halicsi útja alkalmával, még 992-ben meghalt. Csatárinak több gyermeke született Kipcsáktól is és később Bojlától is.




     298. Arvisura                                                                                    Csoltó sámán rovása

     Amikor Géza halála után a Nagyszala álláspontja folytán a kettős nagyfejedelmség végleg megszűnt, Vajk-lstván 988-ban hazarendelte Bolját és a tárkányfejedelmi tisztséggel bízta meg. Az ifjú Kipcsák ekkor már húsz éves volt és kitűnő lovas. Édesapja iránti tiszteletből vállalta a jászvásári fejedelemség vezetését. Zoárd besenyő-fehérvári fejedelem Béga nevű lányát vette feleségül, így uralma lengyel-besenyő jellegű lett.                             Bátor-Boleszló 1003-ban és 1009-ben is szívesen befogadta országába István keleti hadjáratainak menekültjeit. Gyula Ajtony leveretésekor Nyitrán keresztül Erdeljü Gyula is Bátor Boleszlóhoz futott. Így 1009 őszén már a déli hadak parancsnoksága is az ő keze alá került. Erdeljü Gyula 1010-ben a sziléziai avar földön harcolt, utána pedig beleavatkoztak a cseh hercegek trónviszályába is.         1013-ban az a hír járta, hogy Vlagyimir kievi orosz fejedelem Bátor Boleszlót készül megtámadni. Erre Bátor Boleszló békét kért Henriktől. Ezt a békét nagyban elősegítette az, hogy Henrik Bátor Boleszló ellen szövetséget kötött a magyar Istvánnal és Kiev fejedelmével. Boleszló nem támadott egyelőre, de 1015-től 1018-ig már újabb háborút viselt a cseh hercegségek ügyében. A bautzeni békében azonban igényeiről lemondott.        Erdeljü Gyula részt vett azokban a harcokban, amelyekben a lengyel csapatok Ausztriában elfoglalták Sasvár, Borona és Sárvár régi magyar várakat. Utána Dél-Morávia egyes részei következtek egészen a Dunáig. Ebben az időben az avar-magyar lakta területek részben még Gizella birodalmához tartoztak. A bajorok és csehek csak most kezdtek ezekre a vidékekre betelepedni.                                                               Gyula hadisikereit elősegítette az is, hogy Henrik az olaszországi hadjáratával volt elfoglalva. Gyula a székhelyét is áttette az avarok lakta Tessenbe. Trencsénen át összeköttetést létesített Nyitrával. Ezt a Trencsényi Csákok is segítették, az ott ájtatoskodó András (Zoerard) és ennek tanítványa Benedek közreműködésével, aki Kipcsákkal volt jó barátságban. A békeszerződés után a lengyel hadak vissza-vonultak. Gyula magával vitte nemcsak 500 lovasát, hanem Beszprim herceget is.                           Vlagyimir halála után 1015-ben Kievben trónharc kezdődött. Ebben Boleszló segítségével Szvatopluk győzött. De 1019-ben mégis Jarosláv jutott uralomra és ez 35 évre, 1054-ig biztosította a békét.          Szvatopluk is igénybe vette Kipcsák besenyőinek a segítségét, éppúgy, mint Boleszló, amikor a besenyőket fellázította István ellen és betörtek a székely határvidékre. Istvánnak Csegétől született fia, II. Zoltán kiskirály azonban ezeket a besenyő támadásokat (1010-1019) mindig visszaverte. A besenyő betörések egészen Bátor Boleszló haláláig megismétlődtek. Egy ilyen alkalommal 1025-ben II. Zoltán, Erdőelve kiskirálya hősi halált halt, öregedő Istvánt ez nagyon elszomorította. II. Zoltán fiainak nevelését István Imrére, az erősen védett Bihari országrész kiskirályára bízta.    Hasonló volt a helyzet bolgár-magyar viszonylatban is. Bizánc kereste Ajtony barátságát. El is érte. Mutatja Ajtony fürdőmedencés megkeresztelése. Bodon-Bödöny-Vidinben Ajtony szövetséget kötött a görög császárral. Sámuel cár viszont az István barátságát kereste. Ekkor ment férjhez a húga, Piroska, Gábriel Radomir trónörököshöz. A hercegnek ekkor már egy rabnőtől több gyermeke volt.         István hadat indított 1003-ban Gyula, 1009-ben pedig Ajtony ellen, de a bizánci császárság ellen nem akart harcolni. Ekkor történt, hogy a várandós Piroskát a bolgár fejedelmi udvar erélyessége miatt elűzte. Bár ebben szerepe volt annak is, hogy Piroska a kisebbségbe került magyaros-bolgár nyelv uralmát szerette volna visszaállítani. A szláv beállítottságú udvar ezért eltávolítása mellett döntött. Ezzel felbomlott a hagyományos magyar-bolgár barátság. Ajtony országrészének a lakói megmaradtak a magyaros-bolgár beszéd mellett, Nándorfehérvár lakói azonban a szlávok újbolgár nyelvét vették fel. Ez a terület aztán avar-bolgár lakóival Sámuel cár országába került.   István 1018-ban a görögökkel való szövetségben megtámadta Bulgáriát és elfoglalta a volt avar Szerémi, Baranosi és Sói bánság nagy részét. Rabokat nem ejtett, de Szerémvár avar kincseit Székes-fehérvárra vitte. II. Bazileiosz görög császár ellenben bevonult Ohridába, a császári családot rabszíjra fűzte, és Bizáncba hajtotta. István csapatai még Ohrida megszállása előtt visszavonultak. Csapatának veszteségét önként jelentkező avar ifjakkal pótolta.                                   István a fia részéről feleségül kérte Iréne hercegnőt. A házasságot 1019-ben Veszprémben megkötötték. Iréne a császári atyja kívánságára görög női szerzetesrendet alapított. Gizella szeme előtt ott élt a kis hercegnő is.                                              István másik lánytestvérét, Ilonát Orseolo Ottó vette feleségül. Született egy fiuk, azt Velencében Péternek keresztelték. Velence ekkor Bizáncnak volt a hűbérese.   Orseolo Péter 997-1000 között megtámadta Dalmáciát, utána a leányát, Hicelát a horvát trónvi-szályból győztesen kikerült horvát király fiához adta feleségül. Ilyen házasságok révén szövetségek jöttek létre. II. Ottó felesége, III. Ottó jegyese és Orseolo János felesége is görög hercegnő volt. Imre felesége, Iréne is a görög császár közeli rokona volt. A Piroskát ért kiutasítás miatt megszűnt magyar-bolgár barátság helyébe görög-magyar barátság lépett Bizánccal.  Velence hajóhadát gyakran érte tengeri rablók támadása. A magyar-görög és magyar-német barátság azonban tengeri út helyett szárazföldi zarándokutat nyitott a Szentföld felé. Hazánk ezzel belekerült Kelet-Nyugat életének forgatagába. István Jeruzsálemben magyar szálláshelyet is akart építtetni, hogy a magyar keresztények szentföldi zarándoklását elősegítse.               Alig hogy megindult a Szentföld felé Bécs-Győr-Székesfehérvár-Pécs érintésével a tömeges zarándoklás, uralkodó kortársai között István magára maradt. 1024-ben VIII. Benedek pápa meghalt, II. Henrik német-római császár hírtelen elhunyt, 1025-ben II. Bazileiosz görög császár is meghalt. A legnagyobb bajt az okozta, hogy II. Konrád kierőszakolta német császárrá való megválasztását, 1026-ban az Orseolókat elűzte Velencéből, 1027-ben pedig Magyarország körülzárását tervezte.              István lengyel ellensége, Bátor Boleszló is meghalt 1025-ben. A magyar csapatok elhagyták Borona, Sasvár és Tessen katonai táborát és Jászvásárra mentek. Bojla vezette a csapatot. A besenyőkkel többé-kevésbé csend volt, csökkent az ellenségeskedés. De II. Konrád nem tudta elfelejteni, hogy dédapját a Vörös-Konrádot az augsburgi csatában egy magyar nyíl torkon találta és elvérzett. Amikor Konrád Rómába indult, hogy császárrá koronáztassa magát, Velence ellen fordult. Ottó trónja megingott, családjával Bizáncba futott és ott is halt meg.     Ilona, István király húga, már 1022-ben értesítette Budavár beavatott központját, hogy Rómában intézkedések történtek felszámolásukra, amibe beletartozik a mindig görbe szemmel nézett rovások megsemmisítése is. Most, hogy II. Konrád megindította a küzdelmet a német-római császárság elnye-résére, Ilona újra üzent, hogy Bajorországban, ahol anyja után Imrét illette volna meg a bajor trón, hadakat képeznek ki Magyarország ellen, mert attól tartanak, hogy Imre háborúskodást kezd a bajor-ostaricki trónért.     II. Konrád a német császári trón elnyerése után az alig 10 éves fiát, IV. Henrik néven megkoronáztatta és Bajorország trónjára ültette. Örökös volt a küzdelem az érsekségek és püspökségek elnyeréséért és a hadsereg főparancsnokságáért is. De ez a fővezérség nem magyar szellemű volt. Amikor Koppányt felnégyelték, Vecelin fővezér bortól mámorosan el is szólta magát: “Tizenkét magyar főúrnak a fejét kell itt venni!”     Amikor 1002-ben Székesfehérvár új székesegyházának alapozása elkészült, Vecelin lovagjai a fővezér irányítása mellett, nyugati szokások szerinti vitézi játékokat rendeztek. A lovagok nehéz fegyverzetükkel könnyen győztek, és fennhéjázva hívták a magyar vitézeket párviadalra.           Vecelin részegen becsmérelte István seregét. Ezt meghallotta a csákvári vár ura, Erős Csák. Székesfehérvárra lovagolt, megpihent a Csákok birtokán és másnap kiállott viadalra. Vecelin nem volt józan, vívás közben egy erős ütéstől kardját kiejtette kezéből, s zavarában a sisakrostélyát felkattintotta. Erős Csák azonnal végzett Vecelinnel, Istvánnak pedig megüzente: “Így jár az, aki becsmérli a vitéz megyeri népet! Hazánk földjén nem tűrjük el népünk gyalázását!”     Utána a királyi tanácsban Erős Csák javaslatára mindenki Szabolcs fiát, Dobokát javasolta a fővezérségre. Doboka a Nagysüánt még 1000-ben megnyerte, s ezzel megkapta még akkor Pusztaszeren az ifjúsági fejedelem címet. Jó politikusnak is ígérkezett, az Erdeljü Gyula ellen indított hadjáratot ügyes kibékítéssel fejezte be. Így 1003-ban mint ifjúsági fejedelem fél vármegyényi terület birtokosa lett. Ez a Doboka megye sokáig utódainak a birtoka maradt.         Doboka kinevezését Anasztáz is helyeselte, de Erős Csák megbüntetését kérte, mert Vecelin halála miatt az élősdi nyugati lovagok közt gyanús mozgolódás folyik. István nem térhetett ki a javaslat megvitatása elől és az öregedő főurat Budavár beavatott központjába kérette, hogy ott döntsenek a továbbiak felől. Utána elment megtekinteni az újjáépített fejedelmi lakhelyet, Kurszán várát. Bene-Bene-dek püspökkel és az agg Kurszánnal összehívatta Kurtán várába a királyi tanácsot, hogy az döntsön a 24 hun törzs szövetségének a nevében.               A megbénult Domonkos a volt esztergomi érsek ült a főhelyen. Budavár is, az Avarbástya is, és Kurtán vára is képviseltette magát.
     Domonkos mozogni nem tudott ugyan, de beszélni annál inkább okosabban. Azzal érvelt, hogy Erős Csák vitézi párviadalon ölte meg Vecelint, ezért nem zárhatja el, csak az ősi törvények szerint fogságra lehet korlátozni. Így is lett, a legfelsőbb tanács Budavár és Avarbástya egyetértésével örökös fogságra ítélte. Ez azt jelentette, hogy a nagy Csákvár birodalma területét holtáig nem hagyhatta el. Ez a fél vár-megyényi terület Csákvár és a Vértes hegység környékét foglalta magában. Csákvár ezzel az Árpád-ház és a Lebéd-ház menedéke lett. Erős Csák ide menekítette a megvakított Vazult is, Korpona gyógyítgatta, akit később aztán feleségül vett.         Budavár beavatott központjában feljegyezték Vecelin megjegyzéseit, mely szerint 973-ban a mainzi érsekségben helyet foglalt 12 magyar főúr helyett, 12 magyar főurat itt kell kivégezni, hogy gazdaságilag és hitbelileg hűbéresként kezelhessék az országot. Össze is állították a kivégzendők névsorát. Koppány tárkányfejedelemmel kezdték. Az agg Koppányt már csak azért sem lett volna szabad ilyen sorsra szánni, mert megjelent a nyugati fejedelmi tanácskozáson.     996-ban kivégezték Tonuzabát is a feleségével együtt, Saruda aranyasszonnyal, pedig ők is megjelentek Nyugaton. (Saruda volt az, aki a 48 főnyi csoportot élelmezte.)                                              A mainzi érsekségnek sehogy se tetszett a mindig készenlétben álló besenyő vezérek harciassága. Ezért sorra meggyilkoltatta Jirkó alvezéreit: Radnát, Zsibót, Pesterét, Siriát, Doboka-Bőt és Koluzst. A kivégzettek száma ezzel 9-re emelkedett. Amikor Ajtony ellen már indulóban volt a sereg, Sebestyén még akkor is mindent megtett az összeütközés elkerülése végett. Domonkos megbénítása után most ezt a Sebestyént tették félre. Mindezt azért, hogy a meggyilkoltak országrészét a római egyház vehesse tulajdonba.        Doboka után a fia, Csanád lett a fővezér. A Csörsz vonalán tárkány-kiképzésen részt vett ifjúság a Szárazérnél és Kökényesnél megfutamodott. Gyula besenyő vezér csak Pusztaszer és Szőreg vonalán tudta összeszedni az Ajtony által megvert sereget.      Gyula ekkor azt a parancsot kapta Istvántól, hogy a lázadó Ajtony seregét minden áron meg kell semmisíteni. Csanád a Maroson átkelve üldözőbe vette Ajtonyt. Harangod mellett azonban a rimalányok késleltető harcot kezdtek Ilona vezetésével. E harcban a rimalányok egy szálig elestek, Ilona szerencsésen el tudta rejteni kincseit még idejében.     A besenyő Gyula a harangodi csatában nem vett részt; a délebbre fekvő Nagyőszvásárhely felé tartott, ahol a Bolgár-csuvasz tömény állomásozott. A várhely előtt látótávolságra letáborozott és bevárta Csanád győzelemtől felhevült seregét. Ajtony, az újabb győzelme reményében a síkon való megütközést választotta. Csanád szemtől szembe támadott, a besenyő Gyula pedig jól képzett határőr seregével az erdőkön áthatolva bekerítette Nagyőszvásárhelyet. Mikor Csanád serege megingott, a besenyők minden oldalról támadásba mentek. Ajtony lova elbukott, Csanád rárontott, levágta a fejét, a nyelvét pedig kivágta és tarsolyába tette.           Amikor a győztes vezérek Esztergomba értek és István és Anasztáz elé járultak, Csanád büszkén jelentette: “Legyőztük Ajtonyt és becsmérlő nyelvét, mellyel Téged, fenséges királyom gyalázott, kivágtam.”                Anasztáz megjegyezte, hogy akkor most már tizenegy magyar lázadó meghalt. István azonban helyesbítette: “Budaváron úgy értesültem, hogy Sebestyén és Domonkos után a számuk tizenegy lett. Ez tehát a tizenkettedik. Elég volt. Sőt a múlt évben halálra keresett Gyula üldözése sem volt helyes. Halálra ítélték, pedig nem volt bűnös. Nem akarok több kivégzésről hallani!”       Vászoly-Vazul-Mihály viszont, aki főtáltos és fősámán, majd az uruki egyház püspöke is volt, -ez a Vászoly, aki Gnézában a Vazul, Bizáncban a Mihály nevet vette fel, -Nyitrán ugyanekkor hasonló szavakkal jelentette ki: “Birtokaimon nem akarok idegen nyelvű hittérítőket látni!”    Budavár beavatott központjában ezt később úgy magyarázta, hogy elég magyar kispap van már kiképezve, a hittérítést tehát a Sebestyén által kiképeztetett papokra kell bízni, azokat nem nevetik ki. Hittérítési javaslataival Istvánhoz akart menni Székesfehérvárra, de Százhalombattánál Vigman lovag csoportja megtámadta, szemeit kitolták. Még ólmot is akartak a fülébe önteni, de Csákvárról jövet éppen akkor ért oda Sebes vitéz és a megsüketítéstől megmentették. Anasztáz-Asrik érsek Vászoly-Vazul-Mihály kivégzését követelte, de István ehhez nem járult hozzá, sőt Vazult megerősítette Nyitra birtoklásában. Ekkor érkezett meg Domonkos halálának a híre.                                                                    Vászoly-Vazul-Mihályt Csákváron Csák lánya, Korpona vette gondozásba. Felgyógyulása után Korpona, mint menyasszonya kísérte Nyitrára. Korpona nem tartotta jónak a 25 éve szokásban lévő hármas névadást. Úgy gondolta, hogy ez később csak zavart fog okozni az Árpád-, Harka- és Töhötöm-ivadékok között. Ha hármas szám kell, szüljön minden magyari nő három erős fiút.         Amikor Sarolt 1012 medvetora után meghalt, Korpona lett az aranyasszony. Ekkor Vazultól már két lánya született, de mire Veszprémben 2 évre elfoglalta az Aranyasszonyok várát, a szüret végén meg-született Endre fia, 1015-ben Béla, 1016-ban Levente. Utána még 5 lánya született. Összesen tehát 10 gyermeket hozott a világra.                                         Vazullal együtt ő is folyton az országot járta. Vazul pedig énekel szakadatlan az ősök dicsőséges harcairól, Korpona pedig közben a gyermekeknek mesélt sokezer éves regevilágunkból. Gyermekeik Veszprémben nevelkedtek. Felcseperedve azok is folytatták apjuk “éneklő hadjáratát”. A nyarat Veszprém és Csákvár között osztották meg, a telet Veszprémben töltötték, a Bakonyban szokásos medvetori ünnepek miatt. (Az uruki kegyhelyen szülte meg Korpona első fiát, Endrét.)
     Anasztázék az esztergomi egyházvezetők tanácskozásán azon a nézeten voltak, hogy Erdeljü Gyula behívásának Vazul volt az oka, ezért Vazult is várbörtönre ítélték. 1022-től 1029-ig ő sem hagyhatta el Csákvárt, mint Erős Csák. De Korpona birtokán sok vendégük volt. A tizedfizetés alól mentes határőrvidékek önkéntes uruki adományokat szolgáltattak be nekik, hogy a Jász-síkság részére igriceket és regösöket képezzenek ki.                                 Korpona kétévenkénti váltások után harmadszor is lemondott az aranyasszony tisztségről. Utána Piroska, István húga lett a magyar törzsszövetség aranyasszonya. Ezzel Aba-Sámuel székhelye, Aba-vára, -a mai Feldebrő-István király védelme alatt álló hellyé lett. 1027-ben az Anasztáz vezette érsekség előterjesztésére István megengedte, hogy Vazult Nyitra várába száműzzék. Eredetileg is ez az országrész volt Vászoly-Vazul-Mihály hercegi birtoka. Korpona és Vazul tehát 10 gyermekével Nyitrára került. Ezt politikai szempontok is indokolták, hiszen Puszta-szeren a Vazul-ágat tartották alkalmasnak arra, hogy betöltse a királyi méltóságot. Arravalóságukat megmutatta az is, hogy a pusztaszer Nagy-Süánt Endre nyerte meg.                                    Pusztaszeren elfogadták a háromfiús szaporodás elvét és a birtokelosztásnál is figyelembe vették. Ami pedig a neveket illeti, azt tartották, hogy nem lehet olyan nevet kigondolni, amelyik ne szerepelne a 24 törzs szövetségének névadó jegyzékében. Minden későbbi, akár bizánci, akár római név valamelyik ataiszi névből alakult, ha esetleg rövidített formában is. Imre feleségének magyarosan Iréne lett a neve, de Arvisura-Anyahita ötödik lányát is Irénének hívták. Ott szerepel a Nyék-törzs névadójában is. Adelhaid félig lengyel származású hercegnőnek a neve, mint Ada már Urukban is ismeretes volt az úzok névadójában.         Egy másik ősi törvény úgy szólt, hogy minden település központjához legközelebb a nagycsaládok helyezkedjenek el, a kevesebb gyermeket nevelő családok legyenek távolabb a táltos és bábaasszonyok házától. A gyermektelenek kötelesek minden veszélyben védelmezni a nagycsaládosokat. De a sámán is ezeket köteles legsürgősebben gyógyításban részesíteni. A temetkezési sorrend is ilyenforma volt, a faluvégek központjától, vagyis a központi kegyhelytől jobbra és balra a 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 gyermekesek és végül a gyermektelenek jöttek nyílvesszőik számától függően. Ez a temetkezési sorrend a magyar törzsszövetség megalakulásától kezdve kötelező volt. A pusztaszeri Nagytanácson, amelyen részt vettek a besenyő-szavárd és a baskir-magyar nemzet-ségfők is, Korpona javaslatára elfogadták a háromfiús szaporodás követelményét, a lányok számára nyolc gyermekes szaporodás fennmaradását is.     Amikor István ennek az ősi törvénynek a megszavazásáról értesült, bánatában elsírta magát. Neki Gizellától már három Ottó fia és 2 lánya született, de mind meghalt. A végén Korpona javaslatára Sarolta erősítő életmódot ajánlott Gizellának. Ezt Anasztáz is helyeselte. Minden reggel egy hátasló várta a kápolnája előtt a királynőt és négy órát kellett lovagolnia. Utána Ada-Adelhaid palóc gyógy-füvekből készült fürdőt vétetett Gizellával. Mindennek meg is volt az eredménye, 1007-ben megszületett Imre herceg.         Imre mindig örömmel kereste fel a Csákváron nevelkedő Endrét, Bélát és Leventét. Ezeket Erős Csák legkisebb fia tanította lovagolni, vívni. Imrének is az izmos Csák Zoltán lett a tanítómestere, eszményképe és legjobb barátja.





     BIRODALMI NAGYSZALA                                                           (A 298. Arvisurából)
     Csák és Csoltó rovása

     Az 5032. Medvetoros évben, azaz 992-ben összehívták a Birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Két keresztény irányzat között kellett dönteni.       Veszprém e tekintetben független volt.                        A tanácskozásokon részt vett Gelyza nagyfejedelem, Csák sámánfejedelem, Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem és Vászoly horka. Jirkó a Kuma-magyarkai fejedelemséget, Koppány a Káma-magyari törzseket képviselte. Mivel ezek a Káma-magyariak csak ifjúsági lovasokkal érkeztek, Kop-pányt kérték fel, hogy érdekeiket képviselje.                       Magyarka, a Kaukázus északi részén levő Kuma fejedelemség székvárosa fontos védelmi központja volt a Fekete-tenger és a Káspi tó közötti Káspi-Szkíta birodalomnak. Az öregedő Jirkó azért jött el személyesen, hogy megtudja, milyen segítségre van szüksége a Magyar törzsszövetségnek.      Az érkező vendégeket Sarolt-Csantavér fejedelemasszony fogadta és szállásolta el. Vajk ezen a tanácskozáson mint 20 éves ifjú fejedelem a fiatalságot képviselte; Sarolt-Csantavér az Új birodalom asszonyait. Gelyza a 24-karéjos Nagyszalában a tanácskozást így nyitotta meg:                                                                 Fennmaradásunk biztosítása érdekében fontos döntést kell hozni. Bizánc kereszténysége, vagy Róma kereszténysége tudja-e inkább biztosítani létezésünket? Elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istent szolgáljak. Buddhának és Mohamednek is maga felé hajlik a keze, hát még Bizánc és Róma kapzsi híveinek! Ahány ember, annyi Isten. Az Égiek örülni fognak, ha a keresztények délről is, nyugatról is abban a hitben ringatják magukat, hogy hozzájuk térünk. Pedig mi nem füstöléssel és szenteltvízzel kábítjuk az Égieket!  Koppány, az Árpád-ház rangidőse kifogásolta, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét és elhagyják a csillagok járása szerinti névadást. Legtöbben már kettős nevet viselnek. Bajorföld déli részein (Vízváron, ma Wasserburg) a kalandozások után a szőke németség barnává lett. Ezért sokan Atilla utódainak vallják magukat. “Ezek a keresztény hitre tért lovagok birtokokat követelnek Atilla örökségéből. Papjaik és szerzeteseik pedig csak az új istenek hazudozásaiból és a füstöléses cirkuszaiból akarnak megélni. Nekünk csak a Nagyszalában lehet megmondani, hogy csak Ráten-Tórem az egyedüli Isten, aki életet és meleget ad a földünkre és megengedi, hogy minden törzs, ezen belül pedig minden lélek az általa választott istenséggel nézzen bele a Napisten fényességébe. Három új Isten és Mária, meg a szentek éhségét a nép nem bírja elviselni. Úgy érzem, a szeretet istenét a gyűlölködés isteneivel cseréljük fel.”                                                        Csák sámánfejedelem helyeselte, hogy “ne csak Bizáncnak legyenek hívei országunkban, hanem Rómának is, de a lelkek szabadságát nem szabad feláldozni az idegen népek érdekei miatt. Az áttérésnek lelkek mélyéről kell fakadnia, mert az érdekből való áttérés hazugság”.       Csák újra megfogadta, hogy családja nem engedi kihalni az Árpád-házat. Családjában minden hit képviselve van, de egyetértve megállapították: egyik sincs olyan, mint őseik igazi szeretet-vallása. “A mi hitünk olyan fényes és meleg, mint a Napisten!”-mondta.      Fajsz tárkányfejedelem helyeselte a Bizánc meg a Róma felé való igazodást, mert “vas-és bőrfel-dolgozásunk fejlettebb, de kereszténnyé lett vándorló legényeink is sok újdonságot tudnak hazahozni. Szomszédainkkal fel tudjuk venni a versenyt”. Gyula lovasfejedelem Jirkóval egyetértve azt javasolta: a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére erőltetni, mert legkisebb veszély esetén öt tyumen, azaz 50000 lovassal a segítségükre siet.             Vászoly erősen ellenezte a kereszténység felvételét, mert az csökkenti a nép tisztánlátását, és nagyon leszegényíti a lakosságot. Ezt mutatják a hunok és avarok keresztény hitre tért tömegei. Lelki szegé-nyekké váltak. A leszegényedett és sovány népen a hihetetlenül meggazdagodott papok uralkodnak. A keresztény bírák Nyugaton a néppel szemben mindig a papi hatalmat támogatták.           Vajk ifjúsági fejedelem azt hangoztatta, hogy nem állhatnak meg a fejlődésben, minden új eszme csak jobbat hozhat a réginél. “Birodalmunkat a Gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, hogy látszólag felvesszük a keresztény hitet. Hiszen amit hirdetnek, az nagyon szép. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítők éhségét kielégítsük!”               12 nap tárgyalás után a szavazatok egyenlően oszlottak meg. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték a rimalányok kiképzési helyére. Ott már Gelyza leánya, Piroska is részt vett a szavazásban és az eredmény a meggondoltan, óvatosan végrehajtandó kereszténység-felvétel elfogadása lett. Az egy fős különbség azonban előrevetette az öldöklés árnyékát.                               A Gizellával bejött állítólagos Atilla-leszármazottak: Hunt, Pázmán és Vecelin meg a velük érkezett lovagok a hittérítés ellen fegyveresen fellépő Koppányt kivégezték. Négyfelé vágott holttestét naponként más-más város kapujára szögezték, a négy égtáj minden irányába. Amikor Sarolt-Csantavér ezt meghallotta, megmondta Vajknak, a fiának, hogy Vecelinék barbárságát azonnal meg kell szüntetni, hiszen az ősz Koppány az Arvisura-törvények szerint Gelyza után a Vajk apja lehetne. Az Arvisura-törvények szerint ugyanis az özveggyé vált fejedelem-asszony nem élhetett egyedül. Taksony feleségét, Ibolyát például Derencsény fősámán vette magához. Ibolya halála után az agg főpap Mihály feleségét, Adelhaid keresztény asszonyt vette feleségül. Mihály fiát is először Vászolynak nevezték, csak azután lett Vazul a neve.  Sarolt tudta, hogy törvényeink nagyon szigorúak. Megmondta Vajknak, hogy ezután őt ebben az or-szágban büntetlenül bárki megölheti, mert ahelyett, hogy Gelyza halála után Koppány feleségévé lett volna, inkább az öccsét, Erdeljü Gyula lovasfejedelmet hívta Veszprémbe. Vajknak még 998-ban meg kellett volna tiltania Vecelinék gyilkosságait.     Ezek hallatára Judit húga öngyilkos lett, hogy eltörölje Vajk bűnét. Piroska férjhez ment Aba-Sámu-elhez (aki a Veszprém-Nyitrai Nagyszala döntése alapján mindkét nevét használta). Ilona húga Ottó dogéhoz ment nőül és egy évre megszületett a fia, Péter.                   Koppány végzete az volt, hogy nem tette magáévá a Nagyszala határozatát és törzsével nem tért át a látszólagos kereszténységre. Nem engedte meg, hogy 10 község építsen közös templomot. Amikor a gye-pűkön túli községekben a nép kíváncsiságból mégis elment a templomba, minden szertartást kinevettek, és gúnyosan utánoztak.     Koppány birtokait Hunt, Pázmán és Vecelin hívei között osztották szét. A dézsma egy részét a pannonhalmai apátságnak ítélték oda. A somogyi népet erőszakkal megkeresztelték és az új hit gúnyolóit súlyos büntetésekkel fenyítették. Aki a keresztényeket átkozta, azt a templomba való befalazással és csonkításokkal büntették. Súlyos büntetést szenvedtek azok is, akik olyasmit beszéltek, hogy az egy igaz Isten mindazokért elpusztítja István király utódait, de ő maga nem leli majd egész életében utódaiban örömét.                                                                     Amikor Vazul azt hirdette, hogy nem akar látni keresztény templomot, Vajk megvakíttatta. Így csak-ugyan nem látott. De nem volt szemtanúja többé annak sem, mit művelnek a római és szláv, de főként a német népek a kereszténység nevében.         Jól mondta a 892. és 992. évi Nagyszala, hogy a jó lovasnak minden új eszme és vallás csak lovat jelent, a többi attól függ, hogy melyik nép hogyan üli meg az új lovat.


     GYESZNÓ ÖLI MAGOD                                                                 298. Arvisura
                                                                                                             Levente-Báj rovása

     966 Tolma napján kürtök rivalgása zavarta meg a Bakony csendjét. Veszprémben megszületett Kapgán besenyő vezér Ibolya nevű leányának utolsó gyermeke, Tolma. Taksony most is fiút várt Gelyza, Mihály és Jaák után, de lánya született.     Ibolya ekkor már 32 éves volt, a fejedelem 40. A kis jövevény felsírt, Taksony fejedelem pedig felsó-hajtott: bizonyára egy rossz fiúgyermek veszett el benne.                                                          Fia, Gelyza ekkor már Budavár központjában a rimalányok körül legyeskedet, Vazul fia meg a lengyel lányok körül forgolódott. Legkisebb fia Jaák, az elmúlt év nyarán 10 éves korában a Csörsz árok menti Kálon, kiképzőhelyén, leesett a lováról, eltört a nyaka és szörnyet halt. Ez a kis Tolma nem fiúnak született ugyan, de Veszprém táltosai mégis szép jövőt jósoltak neki.          Derencsény fősámán bejegyezte az arany oszlopra a Tolma nevet, nem sejtve, hogy ez a gyermek mennyi gondot fog még neki okozni.
     Elsőnek Gelyza nősült meg, Söpte-Szavárdi beavatott rimalányt vette el. 968 medvetor 6. napján éjfél előtt megszületett Vászoly és éjfélkor Vazul. Az éppen ott vendégeskedő római és bizánci papok kívánságára Domonkos Vászolyt Vazul és Béla névre, öccsét, Vazult pedig Vászoly és Mihály névre keresztelte meg. Ezzel eleget tettek az uruki névadásnak is. De Buda várában csak Béla és Vazul néven ismerték őket. 969 medvetor 19. napján Zerind napkor Söptének újra fia született, de ekkor Söpte is Zerindke is meghalt. Szomorúság honolt Kurtán várában. Derencsény ekkor Szabolcsnak átadta a társfejedelemség nagyfejedelemségét. Szabolcs a testvérével, Gyula első leányával, az özvegy Sarolttal érkezet, a medvetorra, hogy megbeszéljék a tennivalókat. Megsajnálta az árván maradt kisfiúkat és Derencsény kívánságára elvállalta az akkor egy éves fiúcskák nevelését.
     Gelyza feleségül vette Szabolcs nagyfejedelem húgát, Saroltot és 969. disznótor havának 29. napján, a Tárkány-napok egyikén már meg is született fiuk, Vajk. Derencsény fősámán, beavatott táltos-fejedelem adta áldását az újszülöttre.       A kis Vajk nagyon szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát, vagy ahogy Vajk mondta, Dolmát. Főként nyáron sokat játszottak Veszprémben, de a telet az új esztergomi várban, vagy Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál, Ispotály és Dunaordosz vizei mellett töltötték.                                                       Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül vette a szép görög hercegnőt, ez a két keresztény nagyhatalom szövetségét jelentette. A helyzet most már azt kívánta Budavár beavatott központjától, hogy igyekezzék a megegyezés útját keresni. Gelyza fejedelem követei a Galleni kolostorban találták az Ottókat. Domonkos bejelentette Gelyza szándékát. II. Ottó egy Brunó nevezetű püspököt küldött Gelyza megkeresztelésére, s egyben meghívta Gelyzát a nyugati vezető körök 973 húsvétján tartandó megbeszélésére.           Brunó Veszprémben az Aranyasszonyok nyári lakában megkeresztelte Gelyzát István névre, az otthoniaknak pedig a mainzi érsekség útján megüzente, hogy a következő tavasz húsvétján egy 12 főből álló küldöttség fog a tervezett értekezleten megjelenni.   Budavár beavatott központjában elkezdődtek a tárgyalások. Megállapodtak abban, hogy csak öreg vezető embereket küldenek a tárgyalásra, nehogy megismétlődjön Bős-tudun, vagy Atilla esete. Brunó közben szorgalmasan térítgetett. Gelyza öccsét, Vazult is Mihály névre keresztelték. Utána megke-resztelték a kisgyermekeket is. Esztergomban Vajk az István nevet, a látogatóban ott lévő Tolma pedig a Judit nevet kapta a keresztségben. Domonkos eredeti neve Turu volt: bizánci neve Domonkos, Eszter-gomban pedig Mihálynak keresztelték.                                                                 A 973. évi tanácskozásokon a Piasztok család is képviseltette magát. Ott volt Harald dán király és a cseh II. Boleszláv is. Saruda aranyasszony 12 magyar főúrral és 48 fő kísérettel érkezett. De közben Brunó Kalocsa vidékén folytatta a térítést.  Mihály a budavári beavatott központ kívánságára Lengyelországba ment. Gnézában megismerkedett Ziemonysl herceggel és annak a leányát, Adelajdát feleségül vette. Ezt a fiatalasszonyt Brunóék Adelhaidra keresztelték át, Mihálynak pedig a lengyelek a Vazul nevet adták. Mihálynak 986-ban Vazul nevű fia született, de Brunóék Budán a nevét Sebestyénre változtatták. Az öccse, László lett a későbbi Szár László (988), aki Premizlava hercegnőt vette feleségül.                                                      A magyar uralkodóházzal Meskó lengyel uralkodó kereste a kapcsolatot és fia, Bátor Boleszló részére magyar hercegnőt kért feleségül. Taksony legkisebb lányát, Tolma-Juditot adták hozzá, bár a lengyelek Gelyza legkisebb leányát, Juditot kérték. De a kis Judit sírt, hogy nem megy a vadorzó polyákhoz, inkább itt marad örökre Budán, a rovólányok között.                                 A fejedelmi udvar és a táltosok tanácsa egyetértett vele. Úgy gondolták, hogy Tolma-Judit jobban meg fog felelni a kettős fejedelemség céljainak, ha itthon marad és Taksony legkisebb árváját Géza mint a saját lányát fogja szerepeltetni. Így aztán 985 húsvétján Tolma-Judit hercegnő lett a Bátor Boleszláv, vagy ahogy a besenyők mondták, vitéz Boleszláv felesége.        Tolma-Judit igyekezett férjét a magyarság érdekei mellé állítani. Már Budán is elég hangos, szókimondó leánynak ismerték, büszke volt nyelvtudására és mindennél többre becsülte a kettős fejedelemség igaz hitét. Teljes szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak és nem helyeselte, hogy a férje háborút visel a csehek ellen. Ezen összevesztek. Bátor Boleszló élénken kikelt az ellen, hogy Judit beleavatkozik a hadi dolgokba. Judit azt ajánlotta neki, hogy ha mindenképpen hábo-rúskodni akar, inkább az avar és lengyelekkel sűrűn lakott Sziléziát hódítsa meg. Kár volt minden szó-ért. Judit tehát útra készülődött, és amikor a magyar testőrség is azt mondta, hogy ők úrnőjüket kívánják szolgálni, Boleszló kizavarta az udvarból a feleségét.
     Tolma-Judit Krakkón, Trencsénen és Nyitrán keresztül testőrségével Veszprémbe érkezett. Itt Sarolt örömmel fogadta, Budavár beavatott központja pedig sokat megtudott tőle a nyugati helyzetről.      Tolma 987 őszén két ikerfiút hozott a világra. Avar nevük Győr és Szolnok lett.                                                            Gézának Sarolttól csak a Vajk nevű fia született. Másik két fiának Söpte volt az anyja, akik Vazul udvarában nevelkedtek. Vazul 35 éves korában meghalt, ekkor Adelajda Derencsény főtáltos udvarába került, Kurtánvárba. Derencsény is meghalt 990-ben annak hallatára, hogy vitéz Boleszló hadat indított a csehek ellen. Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-Béla felesége lett.   A 992. évi Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen hangoztatta, hogy a besenyő barátságot és a kettős fejedelemség ügyét nem szabad elhanyagolni, mert akkor megszakad Magyarországnak Turfánig terjedő rokoni kapcsolata, ha pedig ez bekövetkezik, akkor nem lesz kit felvonultatni a német terjeszkedés ellen.
     Áttekintés:
                                                         Zoltán-Zolta-Zsolt   és   Szalóka

                                                                  Taksony - Ibolya

     Vászoly-Miháy-Vazul és Adelajda                              Tolma-Judit és Bátor-Boleszlóélt.946-989966-1026966-986-1025

     Adelhaid                    Derencsény                    Beszprim                    Vászoly-Vazul-Béla
     960-1005                      910-990                        986-1031                         986.I.6.-1005
     Sebestyén                  Szár László                           Győr                    Szolnok
     979-1008                    988-1038                       987-1031.IX.2.           987-1045
     Veszprémben, az Öregek Tanácsában a fő helyet Gelyza nagyfejedelem foglalta el. Mellette ült Csák fősámán, jobbra-balra pedig Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka és Jirkó-Kuma magyari fejedelem, végül a bizánci várkapu miatt sokat emlegetett Botondnak a fia, Koppány vezér. Ő a Káma-magyari és a Somogyban élő törzsek nevében jött el. Az agg Jirkó azért jött személyesen, mert tudni kívánta milyen segítségre van szüksége az egyesült nyolc magyari törzs szövetségének. Géza nagyfejedelem fia Vajk, mint ifjúsági fejedelem vett részt a Nagyszala tanácskozásában.    “Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében, -kezdte Gelyza -fontos döntéseket kell hoznunk. Ki tud rajtunk jobban segíteni, Bizánc vagy Róma kereszténysége-e? Az Öreg-Östen hitével szemben melyik az erősebb? Elég gazdagnak tartom magam, hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, vagy a határainknál, annyi az istenünk. Az égiek bizonyára örvendeznek, ha látják, hogy a déli keresztények Bizáncban, a nyugatiak meg Rómában abban a hitben ringatódznak, hogy mi hozzájuk térünk. Csakhogy mi nem füstöléssel, vagy szentelt vízzel igyekszünk elkábítani a felettünk lévő Égi hatalmasságokat.”       “Én, mint Árpád ivadéka-vette át a szót Koppány-kifogásolom, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét, elhagyva a törzsi névadást. Sűrűn megtörténik, hogy egyszerre ősi és bizánci keresztény névvel is élnek. Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat. Ez így is van, mutatja az e tájon élő egykor szőke németségnek barnára válása. A magukat hun származásúaknak valló német lovagok részt követelnek a ránk, magyariakra maradt Atilla-örökségből. A barna németség szerzetesei jól akarnak köztünk élni a füstölésből, az új istennek mondott imákból, meg a cifra szertartásokból. Állítom, folytatta Koppány-hogy Ráten-Tórem, az én Öreg-Östenem az egyedüli, aki meleget és vele életet ad a Földnek, meg vele minden élőnek. Így nézek én és nézünk valamennyien az Öreg Östen fényességébe. Az Ő helyébe három új Östent akarnak tenni, az Atyát, a Fiút, a Szentlelket, de velük még Máriát es. A szentek minden papjának éhségét a nép nem tudja kielégíteni. Ne cseréljük hát fel az Öreg Östen szeretetét gonosz istenére.”                                                  “Ne csak Bizánc hite szedegessen hívőket a földünkön-vette át a szót Csák főtáltos-, hanem engedjük ide Róma hitvallóit es. A lelkek szabadsága elé ne álljon senki, akkor se, ha valamelyik magyari Bizánc, vagy Róma hitére kívánja váltani őseik hitét. Az Ősi Östen hitéről az új isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia. A kényszerítés csak hazugságot, gyengülést hoz. Én, mint Árpád vezér ivadéka nem engedem hitében gyengülni nemzetemet. Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem és az Öregek Tanácsa előtt állítom: szerintem egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg Östene. Ősi hitünk olyan szép, mint maga a Felettünk lévő, meleget és fényt árasztó nap: az Öreg Östen ragyogása.”                                                                     “Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való igazodást-mondta Fajsz-mivel szertejáró mestereink, kézműves legényeink sokat tanultak idegen földön, úgyhogy szomszédainkkal minden nemű kézművességben felvesszük a versenyt.”   “Ellenzem a kereszténység felvételét-kiáltotta Vászoly-, mert az új hit elveszi népünk tisztánlátását és a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi ingyenélőt kell majd eltartanunk! Jól mutatja ilyesminek a következményét a régi hunok, az avarok bizánci hitre térése. Földi szegénységük mellé lelki szegényekké váltak. Bizánc és Róma hitén minden törzsünk elszegényedik. Az új isten hitén kövérre hízott papok uralkodnak rajtunk. Nyugaton és délen, a keresztény országokban, a bírák is mindig a papokat pártolják az Öreg Östennel szemben.”                                                                                             “Én azt javallom-mondta Gyula lovas fejedelem-, hogy ne kényszerítsük magyari harcosainkat, vagy házunk népét a kereszténység felvételére. Ha kell, én már a legkisebb veszély esetén öt tömény (ötven-ezer) lovassal segítem az ősi hit védelmezőit.”  “Egyet értek Gyulával-mondta Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme.-Tizezer lovasomat a bajban én is hozzáadom az ő öt tömén lovasához.”           “Nem állhatunk a fejlődés ellenébe-kiált oda Vajk, Gelyza nagyfejedelem fia, az ifjúsági fejedelem.-Minden új jobb a réginél. A magyariak törzseit még a keleti Gyula törzs töméneivel együtt is csak úgy tudjuk megvédeni a nyugati és a déliek hódításai ellen, ha felvesszük a kereszténységet, ha befogadjuk Bizánc és Róma papjait. Minden törzsbelinek alázattal kell vallania a szeretetet. Nyugat, Kelet és Dél ellenében csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak egyébként is vagyunk annyira gazdagok, hogy egyik-másik megtévedt térítő dénár-éhségét a jóllakásig ki tudjuk elégíteni.”        A további tanácskozáson számtalan megoldhatatlan kérdés merült fel. Kemény, összecsapásokra került sor, se Koppány, se Vajk nem engedett. A Nagyszala tizenkét napig tanácskozott. Az utolsó napon Jirkónak, Kuma-Magyarország fejedelmének és Gyulának a szavazata döntetlenné tette a kereszténység melletti, vagy elleni szavazást. Az Öregek Tanácsa a Nagyszala folytatását a rimalányok, a betegápolók kiképző szállására Nyitra várába tette át.                                                 Itt kimondták, hogy Gelyza nagyfejedelem leánya, Piroska is részt vesz a határozathozatalban. Több napig tartó vita után Piroska ifjúsági-aranyasszonynak a szavazatával a Nagyszala az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos, megfontolt felvétele mellett döntött. Ezzel az egyetlen szavazattal megszerzett többség, a kereszténység pártiak győzelme előre vetítette az öldöklés árnyékát. De ekkor még maga Piroska se tudhatta, hogy a férjével együtt ő is el fog esni a ménfői csatában.             996-ban Vajk feleségül vette Gizella bajor hercegleányt. Gizellával a magukat hun származásúnak valló lovagok egész sora jött Bajorhonból a magyariak földjére. Előbb Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, később Vigman és társai.                        997-ben meghalt Gelyza nagyfejedelem és Vajk vette át fejedelmi örökét. Udvara, kísérete tele volt németekkel. Vajk idegen országbeli lovagokkal járja, a magyar földet. Amikor Vajk a magyariak mellett részben idegenekből álló kíséretével megérkezett Veszprémbe -régi sámán-táltos központjába- ez már azt jelentette, hogy ő ill. környezete nem tartja többé tiszteletben az Öreg Östen rendelte ősi tiltásokat, vagyis hogy idegennek tilos Veszprém földjére, az ősi táltos központba lépnie.                              Vecelin lovag és fegyveresei az ősi Öreg Östen hitet gúnyolva törtek rá a sámánközpontra. De a magyariak is behatoltak az új isten hívők kegyhelyeire és mulatság tárgyává tették a tömjént füstölő, szentelt vízzel locsolkodó idegen papokat.                         Vecelin Esztergomban panaszt emelt Koppány ellen. István erre felriasztotta Pozsonykeszitől Tisza-kesziig a kiképzés alatt álló székely-palóc-kabar tárkányokat.        Erdeljü Gyula a körös-zsadányi táborban a Körös partján székelt. Ajtony pedig a maroskeszi tárká-nyok táborában volt, amikor a bizánci papok jöttek hittérítő munkára. Erdeljü Gyula Gyulafehérvárra menet Ajtonnyal hallotta a bizánci hittérítőktől, hogy Domonkos püspök nem kapta meg a metropolita rangot, s ezért most Rómába ment, ahol a legmagasabb egyházi képzést kapja. Ebből Erdeljü Gyula és Ajtony arra következtetett, hogy a Róma által vezetett nyugat kereszténységének szerencsés fordulattal talán előbb-utóbb sikerül hatalomra jutnia. Vajk, annak idején nem a bihari, hanem a nyitrai országrész kisfejedelme lett. Surány és Kál kiképző táborának a legénységét volt módjában maga mellé állítania. A két világ közötti harc tehát Veszprém és Esztergom között az ország nyugati részében zajlott, az ősi hitre esküt tevők és az új hiten lévők között a dühödt küzdelem. Koppány és Vászoly kitört a szállásáról és velük az ősi hiten megmaradt minden törzsbéli ivadék.       De kemény keresztény visszavágás lett a vége Koppány ellenében. Vajk nem tudott ellenállni felesége, a bajor Gizella és az idegen lovagok követelésének, hogy az Öreg Östenben hívő pogányságot el kell pusztítani. Koppány vezér és a vele tartó surányi, káli lovasság 998-ban még erősen tartotta magát. István, Vecelinék megerősített seregét küldte Koppány ellen, aki apjának, Gelyza nagyfejedelemnek unoka-testvére volt.                                                                                          Koppány magyari serege a veszprémi Farkas hegyen csapott össze az István küldte német lovagok és a velük tartó magyariak seregével. Az ádáz csatában az új istent hívők győztek. Vérbulcsú végvári serege elkésett. Koppány élve került Vecelin, Hunt és Pázmány fogságába. Szerintük nincs kegyelem az Öreg Östent hívőknek, Veszprém táltosainak, az ősi sámánhelynek. Az Öreg Östent hívők igyekeztek menteni mindent, ami menthető. Veszprémet Vecelinék felgyújtották és elpusztult csaknem minden régi rovás, amit a sámánok Veszprém kegyhelyen 1726 éven át rejtegettek. Csak annyi maradt meg belőlük, amennyit Vászoly és a sámánok idejében megmentettek.         Sarolt és Gizella Dunaordoszban tartózkodott, mert a kis Ottó, az első unoka, meghalt. (Fehér-egyházán Árpád mellé temették el.) Itt kellett bevárniuk Erdeljü Gyula visszaérkezését Gyulafehérvárról. Nővére, Sarolt ugyanis az ő védelme alatt állott.     Veszprém, az aranyasszonyok városa napokig égett. Koppányt gúzsba kötötték és két kis fiát, az Árpád-nembélit elébe állították.                                                                                                “Halálé vagy Koppány-mondta neki Vecelin.-Négy tája van a világnak, négy felé vágatunk, hogy darabjaid minden égtájon hírdessék István fejedelem győzelmét. Én itt az ő szava vagyok!”                                                                                               “Akkor, István! Gyesznó öli magod!-átkozta meg Istvánt Koppány.-Pusztuljon el Vajk, minden jövendő magod, aki István néven az új istent szolgálod.”      Vecelin, Hunt és Pázmán intésére a bakók Koppányt négyfelé vágták, de az átok már rászállt István születendő fiára, a kis Ottóra, akit betegen vittek Budavárra gyógyítani.                                                                    Koppány négyfelé vágott testét a lovagok vitték és szegezték a négy égtájnak több városkapujára, míg végül Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Gyulafehérvár kapujára került, hogy minden vezéri ivadékban rettenetet keltsenek.                                  Koppány vezér halálának hírére a Lajta-kapu tájától Nagy-Arkáig kilenc tömén (kilencvenezer) besenyő lovas felesküdött, hogy (Koppány ugyanis besenyő volt, Kapgán fejedelem leányától, Ibolyától született.) Koppány átkát nem felejtik és Vajk fiát megölik. A besenyők esküjének híre eljutott Budavár beavatott központjába is. Sarolt és a beteggondozó rimalányok sírva áldoztak az Öreg Östennek. István fejedelem ősi hiten lévő leánytestvére megölte magát, azt remélve, hogy Istvánt ez feloldozza bűne alól. Kurszán várában Tolma-Judit ifjúsági aranyasszony fehér lovat áldozott, Sarolt-Csantavér pedig Kurszán várából hazavágtatott Veszprémbe.   “Fiam,-mondta István fejedelemnek-megdöbbenve hallom, hogy Koppány vezér tetemét hogy megcsúfolták Vecelinék! Vess véget ennek a gyalázatnak, hiszen te is tudod, hogy Gelyza nagyfejedelem elhaltával magyari törvények szerint nekem éppen úgy feleségül kellett volna mennem Koppányhoz, mint ahogy Ibolya halála után Derencsénynek is el kellett vennie Mihály első feleségét, Adelhaidot.”                                                                                          (Taksony vezér és Adelhaid házasságából született Vászoly, aki a keresztségben a Vazul nevet kapta. Derencsény halála után a Söpte fia Vászoly-Vazul-Béla vette feleségül Adelhaid-Ada-Adelajdát).                                                                       “Te tudod, fiam-folytatta Sarolt,-hogy mivel apád halála után nem mentem a magyari törvények szerint feleségül Koppányhoz, ezért engem bárki büntetlenül megölhet. Most pedig a további bajok megelőzése végett öcsémet (Erdeljü Gyula lovasfejedelmet) hívtam ide. István megígérte az anyjának hogy “mindent megteszek, amit megtehetek”.                                           Gelyza nagyfejedelem másik leánya, Piroska, akinek szavazata Nyitraváron eldöntötte (a 992. évi Nagyszala idején) a vitát, Aba-Sámuelhez ment férjhez. István harmadik testvére, Ilona Orseolo Ottó velencei dogénak lett a felesége. Ottó és Ilona házasságából született Péter.  István fejedelem udvarába is eljutott a híre annak, hogy Csoltó rovósámán annak idején összeszedette Koppány testének darabjait és az egyik besenyő határvédő őrség közelében eltemettette.                                                   Az 1007. esztendőben István király és Gizella házasságából egy fiú született: Imre.                                                        Koppány birtokait és Ajtony országának földjét kiosztották a Vecelin-féle lovagok között, de gyermekeinek meghagyták egyfalus birtokaikat. Szabad harcosok óriás tömegét zsellér és rabsorba taszították. Erre a jövőtől való féltükben a szabadok közül sokan felkerekedtek, és a határszéleken telepedtek le erdőt irtani. Vajk megtiltotta hogy a nép a belső termékeny várispánságokban a határok közelében földbirtokhoz jutott lovagok és magyar vezérek területéről elvándoroljon. De a kiszolgált lovasok, vagy tárkányok házhelybirtokot foglalhattak. Az ispánságok a következők voltak:
1.Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5. Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszrém, 10. Arad, 11. Zaránd 12. Szabolcs, 13. Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Karakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád. 20. Küküllő, 21. Komárom, 22. Szolnok, 23. Kolozs és 24. Csákvár, királyi birtokkal. Továbbá: 25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30. Borsova, 31. Maruzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gőmörvár, 34. Kevevár, 35. Kolozsvár, 36. Krassó, 37. Moson, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 4l. Sárvár, 42. Somogy, 43. Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron 46. Kőrös, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda, 51. Ugocsa, 52. Trencsén, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58. Liptóvár, 59. Árvavár, 60.Vasvár, 61. Zemplén, 62. Barca, 63. Szerémvár határvár. Végül: 64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvásár, 70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova.   Negyvennyolc településre (25-72.) bárki elköltözhetett, ha veterán katona-lovas, vagy tárkány volt, s magával vihette családját is. Erdeljü Gyula erősen tiltakozott az ellen, hogy a belső, védett ispánságokban megtiltották a szabad költözködést, de hiába.    A salzburgi érsekség is megtiltotta, hogy a szabad harcosok Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. A bajoroknak viszont hittérítőikkel együtt szabad beözönlést engedtek a Gizella tulajdonába került Avaria országrészbe. (Ostarici elv.)      Ajtony legyőzése után Erdeljü Gyula Budavár beavatott központja javaslatára 1009-ben elhagyta az országot, de Sarolt aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos jelentést küldött. Sarolt halála után Tolma-Judit, l0l4-ben Tessenbe ment s magához vette a Budavári beavatott központ megsemmisítésére kiadott mainzi-frankfurti rendelkezést tartalmazó iratot. Bátor-Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát bízta Erdeljü Gyulára. Gyula Tessenből kiindulva egészen a Duna vonaláig visszafoglalta a bajor és morva telepesektől, a magyaroktól elvett országnyi területet, majd 1015-ben 300 magyar és 1500 besenyő lovas élén Bátor-Boleszlóval Kiev ellen vonult és Jaroszlávot legyőzték. Erdeljü Gyula ebben a harcban megsérült és hazakívánkozott. Még ott volt a Budavári beavatott központban, amikor az ottani értékek első részét Abavárra szállították. A harcokban kapott sebe nemsokára kiújult.     Leánya, Gyoma Gyulavárra szállította és ott sebeibe belehalt. Még végső óráiban is arra figyel-meztette Tolma-Juditot, hogy a Budavár beavatott központjából igyekezzék mennél előbb mindent elmenekíteni.           Temetésén Bene-Benedek váci püspök kíséretében István király is megjelent. A halotti toron elmond-ta, hogy a nyugatiak szerint Ajtony volt a tizenkettedik azok közül a nemkívánatos magyar főurak közül, akiket már csak megfigyelő szolgálatuk miatt is el kellett távolítani. De most már egységes a frankfurti-mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázásra vert dénárokat annak idején szétosztották az ünnepélyen résztvevők között, de most már rendelkezünk annyi saját verésű pénzzel, hogy elég az országos vásárokra, meg a püspöki és az ispánsági székhelyek váraira.                                              “Gyula nagybátyám mindig a magyar ügyért harcolt, -folytatta-Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna vonaláig, és ha idős kora és sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessen-ben vagy Boroszló avar városában székelne, de nem helyeslem azt a gondolatát, hogy a belső ispánságok szélein és a határvédő területeken végvárinak nevezett vitézek éljenek.”       Ezen a temetésen részt vett az ifjú Szár László is. Nemrégen vesztette el feleségét és bújában többet ivott a kelleténél. István király beszéde után nagy hangon éltette és ősi szokás szerint megkérdezte: “Fenséges Urunk és királyunk, mondd meg nekünk, meddig akarsz még őseink tiszteletére uralkodni?”                                                                                            István király meglepődve válaszolt.     “Amíg befejezem küldetésemet! Csak a kazároknál volt szokásban, hogy megfojtották a kiöregedett uralkodót!” Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett, a besenyőkkel vívott harcban elesett, a királyi tanács Erős Csák legkisebb fiát-Imre királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott.                                                                             A megvakított Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a püspökség egyelőre még megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd ezután megszer-vezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-vállalta a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején Domonkossal és Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és Sebestyén nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a gyulafe-hérvári püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a váci püspökség és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az esztergomi érsekség vezetésével.                                                        Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke, majd az ő halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az Encs-Ibos vonal kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar katolikus püspök szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el. Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség mindig titokban működött, Csák Máté után megszűnt. Az 1311. évi gyújtogatás alkalmával a vasvári káptalan irataival együtt minden irata megsemmisült. A vasvári püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt.                              Amikor 1022-ben Orseolo Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavári beavatott központot a németek terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. De már korábban is tettek megfelelő intézkedéseket. Már 1015-ben elindították az első aranylemezgyűjteményt Csaba nádorral és 500 lovassal Abavárra, hogy a feldebrői altemplomban elrejtsék őket. Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. De amikor az egri püspökség területére értek, megtámadták őket és Csánynál nagy harcra került sor. De Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével elzavarta az egri püspök lovasait.
     Csaba nádor panaszt tett István királynál a püspöki lovasok eljárása miatt. Erre a Budavár és Abavár közötti útvonalat védett, nádorispáni területté nyilvánították. 1022-től 1035-ig minden kincset, rovást itt gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor teljesen kiépíttette 1010 és 1025 között. Az aranylapok megmentésében nagy segítségére volt az Erdeljü Gyula vezetése alól felszabadult 500 lovas. Ezek 24 évi szolgálati idejük alatt az út mentén állomásoztak, majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyében telepedtek le. Létszámuk a Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után az említett két megyében kaptak birtokot.                   Aki az 1500 besenyő vitéz közül a 24 évi szolgálat végét megérte: Szörény, Halics, Jászvásár és Moldova térségében kapott birtokot. Ezt Boja lovasfejedelem eszközölte ki az ifjú Kipcsák jászvári fejedelemnél. Három évig azonban még kötelesek voltak először Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk művelhette otthon a birtokot. Egy fő lovast azonban mindig kötelesek voltak Jászvásárra küldeni. A besenyőknek ez nemigen tetszett. Bennük élt a régi besenyő-eskü István király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni lövőkhöz, ahol zsoldot kaptak. Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot. Például a Babócsa és Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban, amikor mind a kettő özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek messze földre. Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe menekítette, Erős Csák fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát odatartott az elégedetlen besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-táltos és tárkányképzős ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a pusztaszeri Nagysüánt, minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott a régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal, valamint Bene-Benedek váci és uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének és a Szentléleknek ez ünnepére a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovas verseny megtartását.                                                                              A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a kolozsvári táltos-, a jászvásári sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a szörényvári bödönösök négy-négy tehát 24 lovast állíthattak ki. Így Pünkösd vasárnapján ez a 24 versenyző állott a pusztaszeri lovaglókarámban:
1. Abasár                   1010-1030-1060          20 éves        Aba-Sámuel  -  Piroska fia
2. Aba-Sámuel           985-1030-1044            45 éves        Pata fia3. Babócsa     990-1030-1049  40 éves Koppány fia4. Béla     1015-1030-1063     15 éves                      Vazul  -  Korpona fia
5. Berzence               992-1030-1046            38 éves        Koppány fia
6. Beszprim                986-1030-1032            44 éves        Tolma-Judit  -  Boleszláv fia7. Bogyiszló         1008-1030-1031     22 éves                 Szár László fia
8. Bene-Benedek       983-1030-1038            47 éves        Pata fia
9. Csaba                    980-1030-1044            50 éves        Pata fia
10. Delján-Péter         1009-1030-1041          21 éves        Piroska fia (Radomir)
11. Csák                    1005-1030-1039          25 éves        Erős Csák fia
12. Endre                   1012-1030-1060          18 éves        Vazul  -  Korpona fia
13. Győr                    987-1030-1031            43 éves        Tolma-Judit  -  Boleszláv fia
14. Kurtán                 984-I030-1041            46 éves        Kurszán fia
15. Kipcsák                1001-1030-1063          29 éves        Buda fia (Erdeljü Gyula)
16. Levente                1016-1030-1047          14 éves        Vazul  -  Korpona fia
17. Bagamér              1010-1030-1036          20 éves        Szár László fia
18. Orseolo Péter       1014-103-1046            16 éves        Ilona  -  Orseolo Ottó fia
19. Lebed II.              1015-1030-1063          15 éves        Zerind fia (Zsombor)
20. Pomáz                  1001-1030-1060          29 éves        Csaba nádor fia
21. Imre                     1007-1030-1031          23 éves        István fia
22. Szolnok                987-1030-1045            43 éves        Tolma-Judit  -  Boleszláv fia
23. Szár László           988-1030-1038            42 éves        Vászoly fia
24. Zoltán III.             1007-1030-1036          23 éves        Erős Csák fia

     A pünkösdi király címért óriási vetélkedés indult. Kilenc napos futtatás után, nehéz küzdelemben a 18 éves Endre lett az első, a Domonkos tenyészetéből való Vihar-isten nevű uruki-ummai lován. Második a 23 éves Zoltán erdőelvi kisfejedelem kolozsvári tenyésztésű Maruz nevű lován. Ez szintén Domonkos által behozott szentdemeteri eredetű uruki-ummai származású ló volt. Harmadik a 42 éves Szár László lett a jászvásári tenyésztésű vegyes származású ordoszi lován. Szár László híres lovas volt. Szavárd nevű lován bejárta az akkor ismert magyar érdekeltségű területeket.      Imre herceg a nyolcadik lett, pedig Csákkal együtt a csákvári lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta a királyi ménesből. Imre az Ábsolont, Csák a Dávidot lovagolta.                                                                                  Amikor VIII. Benedek pápa, II. Henrik és Bazeleiosz császár is meghalt 1024-ben, II. Konrád (1024-1039) terjeszkedési vágya miatt lezárult a nemrég megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánci zarándokút. Megszűnt a zarándoklás. Ennek előjelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1007-ben Anasztáz-Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban a németek terjeszkedési irányvonaláról tárgyaltak.            Anasztáz-Asrik a továbbiakban a frankfurti zsinatra való hivatkozással egyházatyai nyilatkozataiban azt követelte, hogy István a fehérvári törvénynapokon tegyen meg mindent a varázslás és jóslás ellen, az ilyesmit szigorú ostorozással büntessék, sőt ha kell, még a templom falába való falazással is irtsák a bűnös szokásokat.                      Az avarok jelentették az uruki püspökségnek, hogy II. Konrád 1030 júliusában nagy sereggel akar Bécsből elindulni, hogy a pogány szokásokban szenvedő Magyarországot felszabadítsa. Konrád serege valóban meg is indult Győr felé. De István is megindult a Hunt, Pázmán és Orci-féle pannon seregével, Imre herceg pedig a Csörsz-vonal tárkányaival, III. Zoltán kiskirály a 48 határörs lovasságával tartott Bécsnek. István király tehát 9600 lovassal, Imre királyfi 4200 tárkánnyal, III. Zoltán pedig 6300 főnyi határőrlovassal vonult fel a Duna két partján. István parancsára Győrig mindent felégettek Konrád előtt, Imre vízitárkányai pedig Bécs és Győr között elsűllyesztettek minden német hajót. Ennek láttára Konrád Győrből azonnal visszafordult, István király, Imre és III. Zoltán serege azonban Konrád seregét majd az utolsó emberig elpusztította. Ráadásul Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett érte-sülése alapján jelentette II. Konrádnak, hogy III. Zoltán aratás utánra Endre, Béla és Levente segítsé-gével 1500 besenyő lovas mellé mozgósította Albéla vezér ötvenezer főnyi besenyő lovasságát is.        Erre Anasztáz-Asrik és hívei is gondolkozóba estek és elkezdődött az 1031-ig tartó béketárgyalás. A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb partjáról. III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban neki indultak Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld felé menő zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon sokkal enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II. Kon-rádtól és a Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal középső részére, a bihari püspökség területére helyezte.     Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult, hogy összeesküvést szőtt és Endre, Béla meg Levente a bese-nyőkkel meg akarja dönteni István királyságát.                                                                       Maga István javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi Szent-Illés székes-egyház uruki-manihista keresztény kolostorába, a Budavári beavatott központ értékeit pedig a puszta-szeri versengésben részt vett érdekeltek segítségével szállítsák el Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már gyakran betegeskedett, mert a Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon megfázott. Német lovagok is panaszkodtak István királynak és Anasztáz-Asrik érseknek, hogy ők hiába fáradoznak a pogány és uruki-mani hitű magyarok megtérítésével, ha Vazul sorra járja a magyarok falvait és az ősők tiszteletére, meg a pogány kegyhelyek látogatására bíztatja a népet.     “Amelyik nép megtagadta a múltját, az elbukik!-hírdeti úton-útfélen. Korpona is pogány mesékkel bolondítja a gyermekeket, holott a kis Jézus bölcsőjéről kellene mesélnie.”                                        1027 tavaszán aztán István a mainzi érsekség meghagyására Vazult és feleségét kisebb gyermeke-ikkel együtt Nyitra várába csukatta. Endre, Béla és Levente hercegnek pedig azt javasolta, jó volna, ha végleg elhagynák az országot, mert az életük veszélyben van. Bizánc és Róma második királynak is csak nekik megfelelő uralkodóházzal rokon herceget engedélyez. Így csak Imre herceg, mint Henrik, vagy pedig az Ottó és Ilona fia, Péter jöhet számításba. A Csákok lovas vitézei a három herceget Nyitrán, Trencsénen és Sasváron keresztül ki is menekítették előbb Csehországba, majd Lengyel-országba. Ekkorra már a besenyőket hátrább vonták a nyugati országrészeken, a Béla magyari törzset pedig Kőrös tárkányfejedelem fősége alatt Bélavár környékén helyezték el. Orseolo Ottó herceg és Ilona fia is országának határát-mint Velencei birtokát-a tengerpartig terjesztette ki.          István nemcsak a besenyők esküjétől félt, hanem újabb nyugati támadástól is. Ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása ürügyén. Imrének egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Ezt tudva a besenyők az őrizetükre bízott Bihar-Igfon erdőségben 1031-ben vadcsapdát, vermet ástak, egy hatalmas sebzett vadkant helyeztek el benne, majd a vermet ágakkal, avarral befedték.     Berzence és Babócsa az Imre udvarában szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akinek besenyő származásáról az udvarban nem tudtak, vadászatra hívta Imre királyfit. Berzence és vele Babócsa vadászat közben az avarral fedett verem felé terelte Imrét. Tervük sikerült, Imre a verembe zuhant, segítség nem volt, mert Berzence és Babócsa az öreg vitézeket más útra terelte. Az ifjú besenyőkben pedig nem volt irgalom, kegyelem. A kopjadöfésekkel feldühített vadkan Imrét halálra sebezte.     Koppánynak Istvánra mondott átka-“Gyesznó öli magod”-33 év múlva, 1031-ben teljesült.      Imre herceg csak az átok elhangzása után született 1007-ben. De erőszakos halálát a magyari törzs-szövetségben, születésétől kezdve mindenki rettegve várta. Jéne, aki Imrének gyermekkora óta titkos menyasszonya volt, Imre halála után a betegápoló, sebgondozó rimalányok seregébe vonult. Ott született meg Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esztendős gyászának leteltével ment férjhez Radnót vitézhez. Csák főtáltostól a róla elnevezett Jéne falut kapta ajándékba.                    Csák főtáltos mindig azzal az ősi medvetoros időszámítással élt, amit Agaba fősámán a 24 hun törzsszövetségének megalakulásakor rendelt el. Ez a medvetoros időszámítás a keresztény időszámítás kezdetén a 4040. évnél tartott.                           Csoltó rovósámán annak idején egy roppant tölgy törzséből három öl magas kopjafát faragtatott. Mind a négy oldalában neveket és a medvetoros időszámítás szerinti számokat rótt. A kopjafa elülső oldalába ezt rótta: Koppány 5000-5038. (Kr.u. 960-998.) Másik oldalára Koppány szüleinek a nevét és házasságkötésük évét rótta: “Szalánka - Botond 4986” (Kr.u. 946.) A harmadik oldalra: “Berzence-Babócsa bosszúja 5071” (Kr.u. 1031). A negyedik oldalára Koppány átka került: “Gyesznó öli magod”.    Imre királyfi vadásztársai: Szár László fia, Bogyiszló, meg Tolma-Judit két fia: Győr és Szolnok a veteránokkal azonnal üldözőbe vették a martalóc besenyőket és tízet megöltek közülük. A királyfi kíséretéből is elesett Bogyiszló és Györ. Imre herceget a Hegyközben érte utól a végzet. Halálának színhelyét Imre helyének nevezték el az Igfon-erdőben. Ezt a helyet szent hellyé nyilvánították és minden évben szeptember 2-án uruki keresztény búcsút tartottak a közelében. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége nem tiltakozott és lassanként közös zarándokhellyé vált. Jéne és Radnót is minden évben felkereste a kis Pósával.  Idők múltán az egészet úgy ítélték meg, hogy Koppány hibát követett el, mikor nem tette magáévá a 992. évben tartott Nagyszala határozatát és látszólag sem tért át a nyugati kereszténységre. Koppány a maga vezérsége idején még azt sem engedte meg, hogy minden tíz falu építtessen közösen egy templomot. Sőt, amikor törzsbéli lovasai, vagy népe a gyepükön túl kíváncsiságból bement más táj templomába, a keresztény szertartást kigúnyolták. De a legvégzetesebb az a tömérdek vérontás volt, ami a 998. évtől kezdve a Koppány hiten levők és István fejedelem idegen lovagjai és követőik között elkezdődött. Nemcsak az új istenről volt itt szó, hanem Koppány vezér birtokai is számítottak. Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi idegen lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak juttatta. A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt bőven csonkítás, templomba való befalazás.  Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány konok híve, Istvánnal szemben nyíltan...   ...Erre István király-de némelyek szerint Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra.          Az új isten papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták kapcsolatba.      Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát. A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek-mondta nekik-, három szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség loavagjai. A szövetség ládáját pedig menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.”            Imre fia emlékére fia volt harcostársainak hozzátartozóit. Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét, Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István királyt. Szár László ekkor Len-gyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség ládájának elszállítását.           Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak 1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt.        1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok a Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III. Zoltán meggyilkolása után II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők ellen. De a Vazul-fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az erősebbik Árpád-házi ágnak hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági aranyasszonyt vette el feleségül.  Anasztáz-Asrik köre inkább Orseolo Ottó és Ilona trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg, Szolnokot pedig kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették, hogy István után Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben elkezdett székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az egykori avar-kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és az újat arra építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák. De közben az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei.  Itt találkoztak az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt. Trónigényük volt, de az uruki-mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz napi lovaglás során egyikük se tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A közbizalom inkább Endre és öccse, Béla felé fordult. Levente hercegnek meg már a házassága is biztosította a besenyők támogatását.                                                        István télen-nyáron sokat betegeskedett és a Dunaordosz-Budavár alatti melegvizeknél keresett gyógyulást. Sokszor elmondta:
     “Sohasem gondoltam, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem, van lábam, még szívem is. Hol az egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik meg az ember.”         De nemcsak testi, lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei és Szolnok kiskirály bírják az 5 töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt Pétert csicsergő madárkának csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri Nagy-Süánon teljesen lemaradt. Még annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De Imre legalább 1030 nyarán Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre Kund vitézt a bödönösök ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek.                         Bene-Benedek váci püspök, az Árpád-ház püspöke gyakran hallotta István király kesergését. Egyszer nagyot gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a kis Pósát az igazi nagyapjához. Jéne a férjével és Benedek püspökkel együtt fel is kereste a budai ispotályban az öreg királyt. Boldog volt, hogy meg-láthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval és búcsúzóul azt mondta neki:    “Soha ne akarj király lenni, csak jókedvű, jószívű ember. Élj soká és gondolj szeretettel Nagyapádra!”
     Neki ajándékozta a Balog-völgyét. Többé sohase látta.                        Ez után még sokáig szenvedett. Végre 1038 augusztus 15.-én Úrasszony napján Dunaordosz ispotályban meghalt. Emlékére Péter kiskirály három év alatt felépíttette Szent Péter templomát.
     Kurtán várából Fehérvárra szállították és augusztus 20-án a székesegyházban, egy előre elkészített szarkofágban temették el. Ezt a napot attól kezdve István király napjának nevezték.                     Levente főtáltos a fentieket később Kevevárán így helyesbítette: Beszprim, Bátor-Boleszlónak volt a fia de Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. A Vérbulcsú név Encs-Karatán-Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-árkád város neve besenyőül hangzik így, a magyarok Albélának nevezték. Uzsvár, a későbbi Ungvár. Vazult Vigman vakíttatta meg, de nem Nyitrán, hanem Szászhalombattán. Szolnok eltávolításával rangban emelkedett.






     AZ AVAR KINCSEK VISSZASZERZÉSE                                      299. Arvisura            Gádor beavatott
                                                                                                             tanfejedelem rovása

     Az 5075. medvetoros évben Füzesgyarmaton tartottak sámánképzést. Levente végezte a táltosok, Báj pedig a kun-úz-besenyő sámánok képzését.                                                                    Levente ekkor még mély gyászban volt, mert felesége, Ibolya önkéntes máglyahalállal szentelte meg a beavatott-központ átköltöztetését. Levente így is vállalta, hogy a hosszú gyásza alatt a sámánok és táltosok képzésének minden ágazatában 2-2 ifjút képez ki. Ilyen nagy létszámra azért volt szükség, mert az ország keleti és északi részén sokan voltak, akik nem vették fel sem a római, sem a bizánci keresz-ténységet. Különösen arbag-táltosokra volt nagy szükség. A keresztény papok ugyanis azt mondták: Minek kell a betegeket gyógyítani? Ha a jó Isten úgy akarja, a betegek anélkül is meggyógyulnak. Ilyen körülmények között az arbag-sámánokat és táltosokat országszerte nagyon megbecsülték.                                                         Gádor beavatott a Van-tó környéki és az ujgur-földi képzésről érkezett. Képzettségére való tekintettel az Élet templomából küldték, ott tanfejedelem volt. Tanításából még a fősámánok és főtáltosok is sokat okultak. Nem csoda: 20 évi képzés állott a háta mögött. Az ősi szóbeli hagyomány alapján azt tanította:
     Kaltes asszony égi földjéről óriási termetű, bölcs emberek szálltak le a Földre. Itt a pateszik számba vették Joli-Tórem földjének minden ismeretét, de az égiek a földiekkel házasságot is kötöttek. Az Égi hatalmasságok közötti viszályok folytán azonban a Földön nagy égiháborúk és földrengések keletkeztek. Ezek Joli-Tórem földjét majdnem elpusztították. Az égi eredetűektől származók azonban a Kaltes-asszony földjéről származó ismeretek alapján már előre tudták, hogy nagy jégáradat következik, és az elpusztítja a lakott területek nagy részét. Ezért valamennyien melegebb vidékekre vándoroltak, dél felé. De ez se oldott meg mindent: nemcsak a régi helyükön maradottak, hanem a délebbre vándorlók nagy része is elpusztult. A visszamaradók a melegvízforrásoknál kerestek menedéket, de nagy ínségükben olykor még egymást is megették. A szívósabbak mégis eljutottak Ataiszba. Ott soha nem volt hideg. Itt a Kaltes asszony földjéről származó ismereteik felhasználásával elkezdték a földek művelését és az állatok megszelídítését. A pateszik templom-központú gazdaságokat állítottak fel.     Amikor a Kaltes asszony szekerén egy újabb csoport érkezett, a Kékleny hegységben szekerük darabokra tört. Ez a csoport nyolc férfiből és három nőből állott. Ataisz régi lakóinál minden tekintetben sokkal okosabbak voltak és minden tekintetben sok jótanácssal látták el őket.
     Eleinte csak egymás között házasodtak, de később Ataisz régi lakóival is kötöttek házasságot. Ezt az új intézményt ők ismertették meg a termékeny sziget lakóival.                                            Elmondta továbbá Gádor beavatott, hogy Arvisura-Anyahita, a legokosabb és legképzettebb égi asszony gyermekszülés következtében lábaira megbénult. De még így is igyekezett hasznukra lenni a földieknek: égi jelekkel agyagtáblákra karcolta az Égiek tudományát és rajzokban képet adott a földi-eknek a Földről is.                                                                                               Az égiektől származó beavatottak később Ataiszban Arvisura-Anyahita írásjeleivel írták meg a hagyományok alapján a csaknem teljesen elpusztult eljegesedett régi birodalmuk történetét. Ezt az írás-tömeget Ataisz elsüllyedése előtt Buda birodalmába menekítették a Nagyvizek mellé. Itt, Nippur beava-tott pateszi csoportok őrizték sokáig, majd az özönvizek idején Szavárd-földjére vitték. A szavárdok pedig lassankint mind lemásolgatták.                                                                                        Amikor Szumír vezér visszatért a bő vizek birodalmába, ott is az Ataisz-beliekhez hasonló kegyhely-gazdaságokat alakítottak. Így keletkezett sok városállam.          Ataisz írásjeleit később elhagyták és az agyagtáblás oktatás bevezetése mellett a tanuló fiatalok részére új jeleket állapítottak meg. Ezekkel készített feljegyzések segítségével ellenőrizték kegyhely-gazdálkodásukat, de a Kaltes-asszony földjéről később érkezők segítségével fokozták is égi tudásukat.                                                     A 24 hun törzs szövetsége ilyen tudással tartotta fenn régi ismereteit és ápolta ősi kapcsolatait, mindig figyelembe véve a Szavárdiabeli Ataiszi tudást is. Régi Szavárd-vázlatok alapján felkeresték a jégárból újra kiemelkedő ősi lakhelyüket és ott elszórt településeket létesítettek. Így került sor a Meleg-vizek birodalmának felkeresésére is. A 24 hun törzs szövetségének kalandozó sámánjai a vitézekkel együtt itt is megtelepedtek. Ezeket a telephelyeket százévenként meglátogatták. Így került sor Pannon vezér, majd Atilla és később Baján nevéhez fűződő honfoglalásokra és legutóbb a megszakítás nélkül itt élókkel való egyesülés útján a magyar törzsszövetség megalakítására.     Ennek idejében Kurtán fejedelem megbetegedett; már csak a Pannon-föld elrendezésére volt ereje. De öccse, Árpád magára vállalta az Encs-Enns folyóig terjedő államszervezést, Kalágé és Lóbérc visszafoglalását. Árpád tehát Kalágén (Klagenfurton) keresztülhaladva (ahol, amint tudjuk, Bős tudunt meggyilkolták), seregével megjelent Berengár király hadainak közelében. Követeket küldött hozzá és visszakövetelte az elrablott avar kincseket. Berengár főurai ez ellen tiltakoztak. Árpád kabar törzsei erre megtámadták és le is győzték Berengár harcosait. Árpád ez után még 899 telén újra riadóztatta a 10 magyar harci egységet és 900-ban 4000 új lovassal újra átvonult Kalágén. Apor pedig a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka feleségének, Kendicének a bíztatására riadóztatta a Csörsz-vonalon kiképzett harcosokat és Kurtán fejedelem engedélyével 50000 lovas élén ő is megindult Kalágé felé. Berengár a Brentai csatában súlyos vereséget szenvedett.    Azt, hogy ilyen nagy haderő felvonultatására sor kerülhetett, elősegítette az is, hogy 899 nyarán igen bőséges és zavartalan aratás volt. Így aztán a Csörsz-vonalról elindított Apor-sereg helyett két újabb korosztályt vonultathatott be Kurtán fejedelem. A tavaszi munka nagy részét elvégezték Kendice leány-csapatai, az aratás pedig az utánpótlási vonal harcosaira maradt.         Az avar kincsek visszaszerzése már azért is nehézségbe ütközött, mert az arany és ezüst tárgyak nagy részéből közben templomi kelyhek és oltári szentségtartók készültek. Berengár királlyal tehát úgy egyeztek meg, hogy évenként 10 véka ezüsttel, vagy beolvasztott aranytömbökkel ad kárpótlást az elrabolt aranykincsekért. Az első, 899. évi 10 véka ezüstpénzt Árpád szétosztotta harcosai között, az újabb, 900. évi hadisarcot pedig Kurtán várába szállíttatta. Ennek azonban voltak már előzményei is.    A Pelsőcz-féle Arvisúrákat ugyanis Verecke fejedelem még 880-ban átadta Árpádnak és Árpád már 881-ben megjelent tárkánykiképzésű seregével a Bécsi medencében. Az akkor ott megtalált avar kincse-ket össze is szedte. A nyugati fejedelmek tehát már akkor tudtak róla, hogy az Avariából a Tenisur (Dnyeper) vonalára küldött avar ifjúság egyik életcélja minden elorzott kincs visszakövetelése. Így aztán egyik környékbeli király se avatkozott bele abba, amikor Árpád Bécs környékén igazságot teremtett. Ebben az ügyben Arnulf is támogatta a Berengár elleni csatát.                  Az Ibbs és a Morva jobb oldali gyepűin összeszedett avar kincseket Boron, a Morva-parti határőr-parancsnok még 899 tavaszán Veszprémbe szállította, Kendice aranyasszony szálláshelyére. Boron, hogy Árpád tárkányfejedelem hadmozdulatait fedezze, csapatait Boronáról az Encs (Enns) és Alsó-Morva vidékére vezényelte. Arnulf az avar kincsek egyik kis hányadát a templomokból 899 őszéig be is szolgáltatta Boronnak. Ezeket Kurtán várában helyezték el.                                                        Kurtán fejedelem nyáron a régi római városban épített nyári lakában tartózkodott, télen pedig a Budavár hegyének északi oldalán épített Kurtánvárában. Állandó fejedelmi őrsége is itt állomásozott. Ide közelebb voltak az aranyasszonyok melegvizes forrásai, ahol betegségére keresett gyógyulást.     Boron Berény nevű fiával küldte a kincseket Kurtánhoz. Kurtán a vég-gyepük vitéz fiatal harcosát Kurtánvár parancsnokává tette, s elrendelte, hogy a Pelsőcz-féle Arvisura alapján keresse, kutassa az elrablott avar kincsek hollétét. Elrendelte azt is, hogy a baszkorok földjén lévő avar kincseket meg kell hagyni a baszkok tulajdonában, mivel ők beletartoznak a hun törzsszövetségi népek nagy családjába és közöttük is sok uruki keresztény van.        A Berengár-féle tíz véka ezüstpénznek szétosztása Árpádot annyira közkedveltté tette, hogy Kurtán fejedelem halála után nemcsak a magyar törzsszövetség, hanem a 24 hun törzs szövetségének őstelepesei is vezető fejedelmükké választották.       Berény, aki tudott mindenről, amit a kabar Pelsőcz, illetve Keszt fejedelemasszony rovósámánjai feljegyeztek, elkezdte az avar kincsek összegyűjtésének irányítását. Elkészíttette az Avaria-Curia-féle nyilvántartást, s annak alapján 899-től 970-ig Bajorországban, 900-tól 950-ig Lombardiában, 937-ig Dél-Itáliában, 955-ig Karoling Franciahonában és Svábországban, 936-tól 938-ig Csehországban, 934-től 970-ig Bulgáriában, 900-tól 948-ig pedig Konstantinápolyban került sor visszaszerző kalandozásra. Ez ellen különösen az évről évre visszatérő kártérítés után nem egy érdekelt erősen tiltakozott. Maga Árpád 902-ben Morvaországban végzett összegyűjtő munkát. Amikor emiatt a bajorok összefogtak és hadba indultak Árpád ellen, Árpád a Csörsz kiképző vonal vitézeinek felriasztása után Pozsonynál csúfos vereséget mért rájuk. Utána jött a szászországi hadjárat. A csapatok onnan is nagy mennyiségű avar kinccsel tértek haza.                                                     Árpád halálos ágyán megeskette Zsoltot, az ifjú fejedelmet, hogy élete egyik legfontosabb felada-tának fogja tekinteni az avar kincsek elrablása miatt járó évi adók behajtását és az Avar-Curia által megjelölt kincsek visszaszerzését. Remélte, hogy mindezek birtokában, tekintettel hazánk földjének termékenységére is, a nép jóléte legalább száz évre biztosítva lesz. Meghagyta Zsoltnak, hogy ápolja a magyarok és besenyők barátságát. Végül hangsúlyozta, hogy a budavári beavatott központot, minden körülmények között fenn kell tartani, mert az biztosítja hazánk védettségét.                                                                  Zoltán-Zsolt-Zolta fejedelem minden évben csakugyan ki is küldte az évi adó beszerzésére az Avar-Curia legénységét, illetve a kalandozó ifjúságot az avar kincsek felkutatására és összegyűjtésére. Ha csapatait támadás érte, azok a legtöbb csatában győzedelmeskedtek. Így a szászországi hadjáratokban a 924-933 közötti kilenc évi fegyverszünet után 938-ban is. Győztes harcokat vívtak az alánokkal együtt 934-ben Konstantinápolyban, 934 őszén pedig a besenyőkkel együtt Macedóniában. Itt azonban a besenyők egy része átpártolt Bizánchoz és császári testőrök lettek.
     De szenvedtek Zoltán csapatai vereséget is. 913-ban az Inn mellett érte őket vereség és Szászországban is a merseburgi vereség után békét kellet kötniük. I. Ottó császár maga mellé állította Bajorország, a német hercegségek, Csehország és Észak-Lombardia vezetőit és 936-951 között egységesen léptek fel a magyar csapatok ellen Augsburgnál 955-ben meg is verték Zoltán fejedelem seregét. Erre indította útnak a Budavári Beavatott központ a tíz töményt kitevő besenyő segítséget. Nyugat ennek már puszta hírére megborzadt, pedig akkor a besenyők Jula és Kapgán törzse, illetve Jirkó fejedelmi tábora még csak Magyarország keleti határán táborozott. Zoltán minden hatalmat Taksony kiskirályra ruházott.    Taksony a 947-955 közötti éveit szentelte az avar kincsek visszaszerzésének. 955-ben, amikor atyját másodszor is agyvérzés érte, átvette a hatalmat. A besenyőkkel sok káliz és böszörmény is érkezett. Izbeg a böszörmények üzbég származású parancsnoka megnyerte Taksony bizalmát és a 24 hun törzs szövetségétől kapott erkölcsi támogatással és többféle segítséggel rendbe hozta az ország pénzügyi helyzetét. Azzal kezdte, hogy megszüntette a nyugati kalandozásokat és azok helyett kereskedelmi kapcsolatokat szervezett. Ezekre a kereskedelmi utakra táltosok is elkísérték a kereskedőket, és ha eközben avar kincsek nyomára bukkantak, erről értesítették az Avar-Curiát.
     970-ben a déli kalandozások is vereséggel végződtek Arkadiopolisz mellett, az orosz-bolgár-besenyő szövetkezés miatt. Az orosz Szvatoszláv “kazárölő hőst” ezeknek az eseményeknek a során Kurja besenyő vezér levágatta és koponyájából ivókupát készíttetett.
     Taksony halála után 970-ben Gejza lett a nagyfejedelem. Neki most már döntenie kellett afelett, hogy a nyugati, vagy keleti irányzathoz csatlakozunk-e. Kurtánvárában az Avar-Curia megbeszélésén Nyugat mellett döntöttek, bár Gejzát a keleti egyház keresztelte István névre. Géza fejedelem az első időkben a pénzeire is 4 mezopotámiai háromszöget veretett.
     Géza fejedelem a 973. évi bölénytor (március) havának 23. napjára elküldte 12 vezető emberét a quedlinburgi értekezletre. Ezen Harold dán, II. Boleszláv cseh és Meskó lengyel uralkodó is megjelent kíséretével. A 12 magyar főembert 24 harkából álló lovas kíséret követte, hogy a tárgyalásokon segítségükre legyen.
     A főemberek között ott volt Fajsz ifjúsági fejedelem, Botond-Bereg, Csák főtáltos, Tormás, Dobun varég parancsnok, Koppány, Tomaj, Urkund Kölpény, Tonuzaba besenyő, Pata palóc, Kalán üzbég és Beled karatán parancsnok. Beled fia, Márom a 24 horkából tolmács-tanácsadó csoportot alakított. A 24 horka ugyanis már mind részt vett vagy az egyik, vagy a másik kalandozáson, valamilyen nyelvtudásra már így is szert tettek, de a hadifoglyokból az Avar-Curia részére alakított munkatáborban még jobban elsajátították a foglyok nyelvét. Így aztán mindegyik tárgyaló félhez lehetett megfelelő tolmácsot biztosí-tani.
     Minden megjelent uralkodó elismerte Szent Péter utódjául a római pápát és hűbériséget fogadott neki. Úgy döntöttek, hogy valamennyien felveszik a római irányzatú katolikus hitet és Istennek tetsző békességes életet biztosítanak egymásnak is és az uralmuk alatt élő népeknek is.
     Mindannyian megfogadták, hogy a lakatlan gyepüket benépesítik. Mi magyarok, az Encstől vissza-vonultunk a bécsi medencéig, megtartva Alsó-Morvát. A megállapodás szerint mindkét oldalon megma-rad az őslakos avar lakosság. A gyepűt Bécs, Borona és Mura síkságán 1-1 lófutamodásnyira állapították meg.
     A nyugati hatalmak határaink biztosítását nem kifogásolták, de azt követelték, hogy a Csörsz vonalán szüntessük meg a hadi kiképzést és csak a vármegyék székhelyén legyen fegyveres őrségünk,-amint nyugaton van-a vármegyék avarkori létszámát, 18-at, felemelték 24-re. A régi őrség egyenként 400 fővel csak 7200 fegyveres őrt jelentett volna és ezt a küldöttség kevesellte. A vármegyék számának felemelésével a fegyveres őrök létszáma 10000-re emelkedett. Hittérítési dolgokban a római pápa, Istentől kapott hatalmára hivatkozva, a mainzi érseket nyilvánította illetékesnek.
     Meskó fia, Bátor-Boleszló fia és Koppány ez ellen az utóbbi elképzelés ellen erősen tiltakozott. Nálunk másféle előzmények voltak: Fajsz, aki 950 táján lett a határőrség ifjúsági fejedelme, Koppány lemondásától kezdve az uruki egyházat vezette. Az összejövetel végül úgy határozott, hogy a bizton-ságos és békességes élet reményében fokozatosan átveszik a nyugati kereszténységet és abban Istennek tetsző életet fognak élni. A mainzi érsek kijelentette, hogy Pannóniát, mint Avaria volt részét Magyar-ország részére az egyház is örökre biztosítja.
     Ilyen előzmények után kezdte el a mainzi érsekség a térítési kísérleteket. 20 év múlva tartották Kurtán várában az Avar-Curiának azt a tárgyalását, amely a 992. évi Veszprémi-Nyitrai Nagyszalához vezetett. Ezen részt vett Gejza-Géza-István nagyfejedelem, Csák táltosfejedelem, Fajsz tárkány-fejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka, Jirkó-Jákó kunmagyari, Koppány káma-magyari megbízott, Sarolt-Csantavér aranyasszony, Vászoly-Szavárdi uruki főtáltos, Söpte-Szavárdi testvére, Vajk ifjúsági fejedelem és Márom, a Morva-Bécs-Mura vidék határőrparancsnoka. De nem volt ott Piroska ifjúsági aranyasszony, Aba-Sámuel jegyese. Ő akkor Nyitrán végzett sikeres koponya műtétet.
     Ajtony beavatott fejedelem tiltakozott a nyugati irányzatú vallás ellen. Szerinte, a beavatottak már előre látják, hogy a nyugatiak meg fogják tiltani a papok nősülését: ez pedig a magyarságnak sok gondot okozna. A megjelent 24 bíró szavazata mindig 12:12 arányban oszlott meg, ezért valamennyien Nyitrára mentek, hogy Piroskát is belevonják a vitába. Itt végül 13:12 arányban amellett döntöttek, hogy a mainzi érsekség irányítása mellett a nyugati kereszténységet fogják felvenni.
     Ez ellen Ajtony is Vászoly-Szavárdi is teljes erővel tiltakozott. Szerintük a tervezett térítés lelki kényszer, azt pedig nem fogják tűrni, hogy az eddig lelki szabadságban élő nemzetségek “rabok” legyenek.
     A mainzi érsekség azt javasolta, hogy a térítést azok a hun származású keresztények kezdjék el, akik Bruno vezetésével, mint Engadin és Vízvár (Wasserburg) papjai és lovagjai érkeznek ide.
     Hont, Pázmány, Vecelin és Héder lovag a királyi udvarban rendezkedett be, a besenyők pedig Encstől visszahúzódtak Sankt Pöltenig.
     Géza után fiára, Vajk-Istvánra maradt a feloszlatott Avar-Curia személyzete. Belőlük került ki az udvari kancellária. A 973-as csatlakozásnak a 992-es Nagyszala határozatának következtében hun-aleman és a királyi sereg felszámolta a Koppány-Ajtony vezette ellenállást. Ennek viszonzásául a besenyők István fiát, Imre herceget egy vadkannal széttépették, majd a második kiskirályt, Erős Csák fiát, Zoltánt is megölték a bihari dukátusban.
     Vászoly főtáltos, akinek Erős Csák leánya, Korpona volt a felesége, tiltakozott az ellen, hogy István király leánytestvérének a fiát: Orseolo Pétert jelölje utódjául, hiszen az utódlás az Árpád-házi hercegeket illeti. István lovagjai erre Vászolyt megvakították. Fiai: Endre, Béla és Levente Kővárra (Kievbe) menekültek. Átvitték magukkal Kurtánvár beavatott sámánközpontját és az Avar-Curia okmányait, bár ezekről küldtek másolatot Istvánnak is. Levente felesége önkéntes tűzhalállal szentelte meg a sámán-központ áthelyezését.
     Ilona hercegnő már 1022-ben értesítette bátyját, hogy Henrik halála után a németek nagy sereggel készülnek Magyarország ellen. István jól kiképzett sereggel várta Konrádot és 1030-ban a németeket a Lajtán túlra vetették vissza, mégpedig területszerzéssel. Gizella házasságával kapcsolatban a magyarok megegyeztek a bajorokkal a határkérdésben, de a németek a megállapodást nem tartották meg. Az egyezményt III. Ottó előtt kötötték Régensburgban Gizella és Avaria érdekében. Ebben a németek örökre lemondtak Pannóniáról.
     A németek István halála után is gyakran megsértették a megállapodást, de a magyarok ragaszkodtak az Avar-Curia okmányai között őrzött bizonyítékokhoz. Ezért ültették királynak Péter helyére Aba-Sámuelt, majd Péter újabb kísérlete után Endrét választották meg királynak.
     (Endre várát (Szentendrét) I. Endre építtette. 1049-ben ide telepítette az uruki keresztény egyház papjait. Itt helyezte el az uruki egyház szent tanainak gyűjteményét és az Avar-Curia okmányait. Az avar kincsek nyilvántartása még Mátyás király alatt is létezett. A nyilvántartást a szerzetesek Csák Máté parancsára a kurtánvári alagút-rendszerbe falazták be. Mátyás király a feljegyzéseket a Füzes-gyarmatról jött sámánok tanácsára megkerestette, és ez után hajtotta, régi jogon, uralma alá Stájer-országot, a Bécsi medencét, Cseh-és Morvaországot, valamint Sziléziát.)

     Meg jegyzés: Gádor tanfejedelem rovását Mátyás király sámánja, Ogurdás lemásolta, majd magával vitte Gyeretyán fejedelemhez. Ez a másolat valahol Magyarka romjai alatt megtalálható.






     VIHAR-ISTEN LOVASAI                                                               239. Arvisura
                                                                                                             Daróc-Béla, Gerecsák
                                                                                                             rovása
     Amikor Domonkos-Mihály-Turu, aki Rómában, Bizáncban és Urukban kapta ezt a három nevet, bejárta a 24 hun törzs szövetségének ismert területeit, Uruk város urától egy ottani ménesből való három éves kancát kapott ajándékba, hogy azon térjen haza.
     Tulia püspök elmondta Domonkosnak, hogy az uruki püspökség, mely a Megváltó születése után 430 évvel még közismerten gazdag tartomány volt, a gyakori rablások folytán mind ember, mind jószágállományban igen megfogyatkozott. Valamikor csak szamárral szántottak, de egyszer a Hétsas birodalmából egy ménesgazda jött oda és az a lovaival fellendítette a gazdaságokat. Csakhogy a pusztai rabló lovasok lassankint mindent tönkre tettek. Erre a ménesgazda Kurdia felé vette az útját, lovas legényeivel együtt. Ennek a Zalpa nevű lovas vezérnek volt egy gyakran ismételgetett mondása:
     “Aki nincs tudatában a múltjának, annak nincs mit várnia a jövőtől. Az a nép, amelyik megtagadja múltját, elveszett.”
     Tulia püspöke elmondta még Domonkosnak, hogy a végén talán ő is az ummai úzok példáját fogja követni, és vagy a Van tó környékére, vagy Ujguria hegyeibe vándorol.
     Domonkos, amint testben-lélekben elég erősnek érezte magát, a hosszú útra, az ummai úzokkal elindult Magyarország-felé. Amikor Agadi városába értek, Vihar-Istennek nevezett kancája elszabadult és kifutott a pusztaságba. Harmadnap éjszakáján jött vissza az Agadi lóállásba nyakán vérig harapdosva. Turu táltos gondosan mosogatta gyógyfüvek levével paripája nyakát és a sebek egy hét alatt be is gyógyultak.
     Ha valami veszedelem közeledett Turu táltos karavánjához, ez a paripa mindig jelezte a bajt. A lovat szertelen vadsága miatt kiscsikó kora óta Viharistennek nevezték. Ez az istenség volt a kaszu törzs istene a Hétsas birodalmában.
     Amikor a 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) Gandás és Köncsög-nyerte meg az Ordoszi Puszta-szeren a sámán-vetélkedőt, Gandás egy olyan lovat lovagolt, amelyik egy vihar alkalmával, éppen a Viharisten ünnepén született a Góbi-sivatagban. Ezért a lovat ennek az istenségnek a nevéről nevezte el.
     Turu paripája is az Úr melletti sivatagi lóállás tövében született. Több elsőszülött kiscsikó közül csak ő maradt meg a ménesben. A Viharisten nevű kancának Hétváros romjai mellett született meg az Agadiba szerzett kis csikaja. Megerősödését Turu táltos megvárta. Közben Hétváros és a hettiták birodalmának történetét és vallási viszontagságait tanulmányozta. A helyszínen lett világos előtte, hogyan lett a kaszu törzs Hétsas birodalmának legbiztosabb támasza.
     Mire a kis Viharisten megerősödött, nyugodtan indult haza bizánci szerzetesi ruhában, Géza nagy-fejedelem karavánjával. A hegyvidéki kaszuk akkor még kiváló kardokat és tőröket készítettek. Turu aranyosszéki arannyal fizetett és jól felszerelte karavánját kiváló fegyverekkel. Az ummai úzok még tudtak beszélni a kaszu tőrkészítőkkel. Közülük elég sok fiatal csatlakozott Turu karavánjához, szintén szerzetesi ruhát öltve.
     Mire Bizáncba érkeztek, 48 főre emelkedett létszámuk. Hétsastól Bizáncig Turu sámán a bizánci keresztény hitre oktatta kaszu legényeit és mire az Aranyszarv öbölbe érkeztek, készen állottak a megté-résre. (Ebből a csoportból lett később Uzdi-Szent-Péter lakossága.) A bizánci székesegyházban Domon-kos püspök az egész karavánt megkeresztelte bizánci hitre. Kihallgatáson fogadták a császári palotában. Itt ígéretet kapott arra, hogy Hunia-Avaria megtérése után egy pátriárkát neveznek ki Budavárra. Domonkos nem nagyon bízott ebben az ígéretben.
     Bizáncból bolgár kísérettel indították útnak Domonkos karavánját. Útközben mindenki dédelgette a kis lovacskát és mire Bödön városánál elérték a Dunát, a Viharisten szép paripává fejlődött. Domonkos innen az Aradi ispánság területén levő birtokára vitte a paripákat és a sivatagban jól megedződött lovak-ból lassanként egy egész ménes lett. A 48 főből álló közösség volt a gondozója. De amikor a másodszori szaporítás idején odakerültek a nyugati hittérítők, a római hit felvétele után az immár hatéves lovakkal elmentek Székely-Szent-Demeterre. Onnan egy év múlva Gelyza fejedelem döntése alapján Uzdi-Szent-Péterre vezényelték az umma úzokat. Itt épp ekkor szentelték fel a római katolikus templomot. Ezzel indult meg Erdőelvén a nyugati keresztény települések sorozata, addig csak bizánci hittérítők járták Erdőelvét.
     A törzsménes Domonkosnak Arad-ispánsági birtokán maradt. Az úzokat és kaszukat a hidegebb időt jobban bíró kabar és ordoszi lovakkal látták el.
     Amikor Domonkos-Mihály-Turu, Géza nagyfejedelem halála után az ifjú Vajk parancsára Bizáncon keresztül Rómába ment, Bizáncban nem talált kellő meghallgatásra. Ezért Domonkos Ottó tanácsára nyugati királyi koronát kért az István névre megkeresztelt Vajk fejedelem számára. Ezt a ravennai zsinat határozata értelmében meg is kapta, Domonkost pedig Magyarország első érsekévé szentelték.
     Domonkos érsek az ifjú Sebestyénnel megszervezte a 6 püspökségből álló esztergomi érsekséget. Az aradi birtokán nevelt sivatagi ménesnek a felét Bábolnára hozta. Ebből a ménesből aztán megaján-dékozgatta a fejedelmi ifjakat. A ménes később királyi tulajdonban fejlődött tovább. Tizenötödik szüle-tésnapján Endre is választhatott egy csikót István király ajándéka képpen. Endre a kis Viharistent választotta, öccsei Béla és Levente pedig a Marast, illetve Adanát.
     Ezeket a csikókat aztán Csákváron a Korpona istállójában nevelték tovább, majd az Endrevári karámban idomították be őket. A kis lovacskák szinte a fejedelmi ifjakkal együtt nőttek fel.
     Endre-András vitéz, a Viharistenen ment Endrevárról a pusztaszeri Nagy-Süánra. Minden futamot megnyert. Maga István király is büszke volt rá, hogy Endre az ő királyi méneséből származó lóval győzelmeskedett. Béla ... határőrségi Bélavárról, Levente pedig Kolozsvárról érkezett erre a versenyre.
     Az 1030. évben megrendezett pusztaszeri Nagy-Süánon részt vett fejedelmi ifjak mind vállalták, hogy 1030-1035 között valamennyien kiveszik részüket Budavár beavatott központjának a Budavár-Abavár-Lebedvár-Kevevára útvonalon lebonyolítandó áttelepítésben. A Budavári beavatott központ lassú áttelepítése már 1015-1022 között megindult, de a pusztaszeri megállapodás szerint 1035-ig be kellett fejezni. Ez a magyarázata, annak a pusztaszeri Nagy-Süán fontosságának, mert részt vevői felesküdtek az átszállításban való közreműködésre.
                   Ezek voltak:

              Mihály-Vazul           Géza                Pirok              Taksony             Csák                 Vajk
                  954-989             951-997            928-954            926-970           943-978            969-1038

              Szár László             Karos             II. Zoltán          Gerencsák        III. Zoltán           Tolma-                                                                                               Judit
                988-1038             948-970            988-1025            960-998          1007-1036        966-1026

               Bogyiszló                 Imre             II. Ajtony            Győr              Bagamér           Erős                                                                                                   Csák
              1008-1031             1007-1031         970-1031         987-1031          1006-1036        978-1017

     Az Élet kegyhelye kimenekítésének gondolata a királyi családtól: Tolma-Judittól és Orseolo Ottó feleségétől, Ilonától eredt. A királyi család egyes tagjai is részt vettek benne. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség ládáját 1301 Aranyasszony havától 1031 Aranyasszony haváig öt fejedelmi személy szállította el Budavártól Abavárig: Bogyiszló, II. Ajtony, Győr, Bagamér és III. Zoltán. Imre azért nem tudott ebben részt venni, mert éppen a Tiszakeszi és Pozsonykeszi között állomásozó tárkánysereget kellett II. Konrád ellen mozgósítania.
     Ennek a szállítmánynak gyors és biztonságos elvitele azért volt fontos nehogy az avar kincsekhez hasonlóan ezek a hun törzsszövetségi értékek is a német császárság kezére jussanak.
     Az Arvisurákat az itt megnevezettek szállították Abavárról Lebedvárra: 1031 Aranyasszony havától 1032 Aranyasszony haváig

              II.Szabolcs            I. Zoltán           Kolozs-Gyula         Taksony       Kurszán           Abasár
                948-987               892-955                 925-961            926-970       865-904            1014-                                                                                                                              1060

               Zsombor              Taksony           Erdeljü Gyula           Géza            Apor                Zerind
              977-1032               926-970                960-1015           951-997       910-960            995-1049

          Solymoska - Pata       Piroska               Buda                     Géza         II. Lebed         Kipcsák
          958-1002  960-997      976-1048          979-1020               951-997       1015-1063        1001-                                                                                                                              1063

               Piroska                Csaba nádor     Aba Sámuel
              976-1048                 980-1044          985-1044

     Az egész mentési munkát az ország területén Csaba nádor irányította, lovas kíséretével. Endre, Béla és Levente 1030-1035 között az országhatár és Kevevára között vett részt a munkában. Az őrség mindig 5-5 személyből állott. Ha valaki akadályozva volt, a hatodikra akkor került sor. A felsoroltak közül egyszerre halt meg Csaba nádor és Aba Sámuel a ménfői csatában; később II. Lebed és Kipcsák is a baskir-mohamedánok ellen vívott szablyás ütközetben.
     Abasárnak egyik legszebb hőstette az volt, amikor megsebesült édesanyját, Piroskát a legvadabb csata forgatagában megkereste a rimalányok seregében, hordszéken, Abavárra vitte és 3 hónapi kezeléssel kigyógyította. Piroska még részt vett I. Endre-András koronázásán, sőt Endrét ő segítette fel Viharisten nevű lovára, amikor fellovagolt a koronázási dombra. A koronázási domb földjét 72 ispánságból hordták.
     1030 Pünkösd vasárnapján a pusztaszeri lovasverseny alkalmával azt döntötték el, hogy ki legyen a pünkösdi király, aki az ősi regevilág emlékanyagát az országból kimenekíti. Géza unokája Endre királyfi lett az első, ő vette hát a kezébe az Élet kegyhelyének a jövőjét.
     Endre Pünkösd után Kevevárába ment, Imre pedig átvette a Csörsz vonal parancsnokságát. 1030. július közepén már legyőzték II. Konrád német császárt és Avaria örökségéből visszakapták a Lajtán túli területeket. De az ifjúság az Encs vonaláig akart felvonulni. István azonban visszaparancsolta őket, Zsadányig. Ekkor lett Imre királyfi a bihari országrész tulajdonosa.
     Endre igen kapós volt Bölcs Jaroszláv kevi orosz fejedelem lányai között. Anasztáziát vette feleségül. Levente Ladomér fejedelmének lányát, Ibolyát vette el. Ibolya Lebed lovasfejedelemnek volt a leszár-mazottja. Kurtán várában nyerte el a beavatottságot és Ildikó lett a neve.
     A fejedelmi ifjak a Szent Illés székesegyházban jöttek össze újabb tanácskozásra. Ez a templom volt az uruki keresztények temploma. Altemplomában alagútrendszer volt. Ez az “alsó világ” kötötte össze a kolostort a monostorral. Mindig a Gyarmat-törzs és a Nyékiek közös temploma és alsó világa volt. Endre ezen az összejövetelen István király tudtával arra kérte a rimalányokat és a kispapokat, hogy az Arvisura hagyomány óriási tömegét 5 példányban másolják le, és ezzel tegyék lehetővé, hogy az ifjúság ebből erőt merítve meg tudjon állni az idegenek gyilkos tengerében.
     Endre 3 másolati példányt a pásztói, a pentelei és a zebegényi Domonkos rendi magyar kolostor alsó világában helyezett el. Egy példányt az Avarbástya alsó világában őriztetett. Az ötödik példányt pedig az újonnan épülő Endrevár altemplomában helyezte el.
     Mivel az Endrét, Bélát és Leventét kísérő lovasok mind legények voltak, meg is nősültek. A kievi Szent Illés székesegyház leánykórusából választottak maguknak feleséget. De a lányok előbb rima-lányok lettek és részt vettek az Arvisura-lapok másolásában.
     Mikor a besenyők István fiát, Imre herceget egy feldühödött vadkannal halálra maratták (hasát felhasíttatták), Endre, Béla és Levente Kevevárán tartózkodott. Bölcs Jaroszláv fejedelemnek is, meg a lányának is, Anasztáziának nagyon, tetszett a Viharistenen vágtató Endre-András herceg. Jaroszláv alkudozott is a paripára, de Endre sehogy se akart megválni tőle. A Viharisten harmadéves kiskancáját azonban Jaroszlávnak adta. Bölcs Jaroszláv erre azt mondta:
     “Ha már ennyire megtiszteltél, ilyen fejedelmi ajándékkal, kérhetsz tőlem viszonzásul bármit.”
     “Fenséges Uram-kapott a szón András akkor-Anasztázia lányod kezét ne tagadd meg tőlem.”
     Így lettek a fejedelemfiak Bölcs Jaroszláv szövetségesei. Amikor István királynak tudomására jutott, örömmel adta ő is a hozzájárulását a házassághoz. Ez István királynak is, meg az Imre halálában teljesen ártatlan hercegifjaknak is nagyon megkönnyítette a helyzetét.
     A három herceg származása körül sok mindenféle mende-mondát terjesztettek. Az igazi helyzet a következő:

                   Bolárka   -                      I. Zoltán-Zsolt-Zolta                           -   Szalóka
                   894-898                                   892-955                                         898-946

        Csák                                              Taksony  -  Ibolya                              Bereg-Botond
     943-978                                             926-970                                                 940-990

     Gerencsák                         Sarolt                   Géza              Söpte-Szavárdi
       960-998                        950-1012               951-997              956-969.I.19.

     Erős Csák
     978-1017


     Korpona                    Vazul (Mihály-Vászoly)                      Béla (Vászoly-Vazul)           Zerindke
     996-1048                            968.I.7.-1045                                    968.I.6.-1005                969.I.l9.

     Endre-Anasztázia                                        Béla-Rixa                            Levente-Ildikó
     1012-1060                                                   1015-1063                           1016-1047

     Erős Csák lánya, Korpona rimalány megsajnálta Vazult és országjáró útján énekét pengetős hang-szerrel kísérte. (Vazult megvakították.) Ebből szerelem lett és Vazul feleségül vette Korponát. Három fiuk és töb lányuk született. A három fiú Csákváron és Nyitrán nevelkedett fel, II. Zoltán, III. Zoltán és Imre királyfi társaságában. Imre királyfi legjobb barátja Csák fia, III. Zoltán, a későbbi Erdőelvi kis-király.
     Az 1030. évi pusztaszeri Nagy-süánt Endre királyfi nyerte meg és ez nagyon megemelte a tekintélyét az Avaria-Pannónia-Magyar törzsszövetségben. A vezéri teendők ellátására a hun törzsszövetség akkori területén őt tartották legalkalmasabbnak.
     Endre első dolga az volt, hogy lerakta Endre-vár alapjait és a 72 ispánságból összehordott dombocs-kán felállította a “Barátság oszlopát”. A szaka birodalomból származó szokás szerint ez előtt esküdtek fel a baráti harcostársak.
     Ilyen baráti harcostársak voltak: Bogyiszló, Imre, Győr és II. Ajtony. Mind a négyen 1031. Szeptember 2-án haltak meg. III. Zoltán és Bagamér 1036-ban, Abasár és Endre 1060-ban, Csaba nádor és Aba Sámuel 1044-ben, II. Lebed és Kipcsák 1063-ban ??? vezérrel együtt halt harcostársi hősi halált és így kerültek az Endrevári “Barátság Oszlopára”.
     Amikor Csaba nádor, István király és környezete tudtával kezébe vette a kimenekítés ügyét, érint-kezésbe lépett Szár Lászlóval, s így a velük békességben élő kievi uralkodóház, az Elődház és a besenyő nagyfejedelemség jóindulatával Kievig az út biztosítva volt. Bátor-Boleszló halálával a lengyel ural-kodóház is megbékélt a magyarokkal. Bátor-Boleszló fia a pusztaszeri Nagy-süán után magyar és besenyő vitézeivel elűzte fivérét, II. Meskót a lengyel trónról, de csak egy kevés ideig uralkodott. A lengyel főurak egy része összefogott ellene, legyőzték és 1032-ben sebesüléséből származó betegségébe belehalt.
     A nagy buzgalommal végzett kimenekítési munkában sokan megfeledkeztek a besenyők esküjéről, de a besenyők nem. Babócsa és Berzence tudtával Imre herceget egy vaddisznóval halálra maratták. Az emiatt kibontakozó harcban Bogyiszló, Győr és II. Ajtony is meghalt 1031. Szeptember 2-án. Így kerültek fel a harcostársak a “Barátság Oszlopára”. A száz besenyő lovas közül tíz maradt a csatatéren. Erre mondták a bihari öreg sámánok: “Aki csalárdsággal harcol, csalárdsággal esik el.”
Mivel István király szövetséget kötött a kievi fejedelemséggel, Endre, Béla és Levente előtt szabaddá vált az út Uzsvár-Lebedvár és Kevevára között. Ezen a nehéz terepen a három herceg igencsak rá volt utalva Szár László támogatására. A fiatal Ung vitéz Úzs vezér lányát vette feleségül, ezen a réven Úzsvárat is felvették a megállóhelyek közé, az úzsváriak, meg az uzsoki szoros úz vitézei is bekapcsolódtak a tennivalókba. Úzsvárig Csaba nádor kísérte a fogatokat, itten léppen akcióba Endre fejedelemfi, majd az uzsoki szorosban Szár László várta a rakományt lengyel lovasaival és úgy kísérte Lebedvárra.
     A három herceg mellett az alábbiak vállalták vitézeikkel Úzsvártól Keveváráig a kincsek szállítását:

     Taksony                  Pirok                          Apor                Pirok                   Mihály-Vazul
     926-970                 928-954                      910-960            928-954                     954-989

       Karos                 Solymoska-Pata            Karos             SzárLászló             Ilona-Ung
     948-970            958-1002      960-997       948-970              988-1036             978-1009

       Csaba                 AbaSámuel                Ilona       Ung        Ung vezér         Miltény
     980-1044                 985-1044             978-1009  975-1028    1010-1063         997-1048
        Pomáz                  Abasár               Majtény               Kökény
     1001-1060             1010-1060             999-1045               996-1038

     Úzsvárat Szár László fiáról nevezték el Ungvárnak. Ez az Ung vezér Ungvártól Lebedvárig adott tárkány segítséget. A szorosokban ugyanis sok szekér meghibásodott és megkívánta a tárkány-munkát. Azután Miltény, Pomáz, Majtény és Kökény vette át a szállítást besenyő lovasokkal Kevevárig. Mindez Aba Sámuel, Csaba nádor, Szár László és Kipcsák besenyő fejedelem támogatásával.
     Minden rakománnyal ment maga Endre herceg Viharisten nevű lován. A ló nevét a magyar törzs-szövetségben szinte mindenki ismerte. Minden évben volt kiscsikója. Ezekből lettek a legjobb vágtató paripák.
     Vajk-Istvánt öreg korának beteges éveiben a trónöröklés kérdése foglalkoztatta. Imre, II. Zoltán és a Csákok közül III. Zoltán állt a szívéhez a legközelebb, de ha ezek idő előtt halnának meg, a pusztaszeri Nagy-süánra való tekintettel még Endre, Béla és Levente jöhetett számításba. Anasztáz-Asrik klérusa azonban erősen tiltakozott a herceg számításbavétele ellen. István nem is szerepeltette őket egyházi körök előtt, inkább a beavatott központ menekítését hagyta rájuk.
     Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg Lengyelország trónjára számíthatott. II. Meskó ellenében. Piroska első fia, Delján Péter a bolgár nép felszabadításának kérdésével foglalkozott. Ezért sokszor ott tartózkodott titokban, várva a kedvező alkalmat. Az egyházi körök és a nyugati uralkodók Orseolo Ottó és Ilona fiát, Pétert jelölte ki István utódjául. Pétert ki is nevezte hadseregének parancsnokául. Péterrel együtt sok olasz lovas jött István udvarába. A megvakított Vazul trónörökösként egyáltalán nem jöhetett számításba.
     Péter az olasz lovagok tanácsára sok helyen Péter apostolról elnevezett templomot építtetett. Ebben közrejátszott az is, hogy őt magát is Péternek hívták.
     1030 nyarán István megvédte hatalmát az országára törő II. Konrád ellen, sőt az egykori bécsi avar kurgánnal kiegészítette az országot. Ebben részt vett a keleti országrész is. Halála után, 1038-ban Péter akadály nélkül foglalta el a trónt. A pártküzdelmek azonban hamarosan elkezdődtek a magyar törzsfők és Péter idegen származású hívei között. Az ellenzék István régi táborából szerveződött, akiket az olaszok kiszorítottak a hatalomból. Ezek német gőggel megvetették a magyar előkelőséget, de az olaszokat sem szívlelték. Így aztán a németek a magyar előkelőkhöz kezdtek húzni. Ebben része volt annak is, hogy a németek egy része már összeházasodott a magyar törzsfők családjával. A vegyes házasságban élő németek szövetkeztek a keleti magyar tömegekkel és 1041-ben Péter királyt elűzték. Péter Német-országba menekült. Más magyar előkelőségek Delján Péter bolgár trónkövetelő szabadsághőssel tartot-tak. De ő Bulgáriában csatát vesztett. Ez is szaporította az elégedetlenkedők táborát.
     Sokan úgy gondolkoztak, hogy ha már Vazul nem lehet a király, mért ne lehetne legalább Piroska férje, Aba Sámuel, hiszen Kurszán véréből származik. A közrendek aztán a törzsfők beleegyezésével Aba Sámuelt megkoronázták.
     Bölcs Jaroszláv a vejével, Endrével csak hallgatott. Péter kizavarása után a főurak is megnyugodtak. Pétert azonban pártfogásába vette III. Henrik és mindent megtett visszahelyezése érdekében, mert Aba Sámuel a kiűzött német és olasz urak birtokába magyarokat tett. A magyar főurak egy része Péter mellett állott, kik elhatározták, hogy az új királyt elteszik láb alól. Aba Sámuel hamarosan tudomást szerzett az ellene tervezett összeesküvésről és 46 pannonföldi összeesküvőt kivégeztetett. Aba Sámuel ellen a magyar főurak egy másik része hűbérességet ajánlott III. Henriknek. A besenyő lövőket Bihar és Erdőelve tartományába vezényelték, III. Henrik csapatait a gyepűkön átvezették és Győr mellett Ménfő-nél megütköztek Aba Sámuel seregével. Más főúri csapatok is átpártoltak a német sereghez, a megsebe-sült Abát pedig menekülés közben megölték. Mellette esett el Csaba, az ország nádora is. Piroska és Aba fia, Abasár későn érkezett. Abasár a rimalányok élén harcoló édesanyját súlyosan megsebesülve találta, de sikerült Abavárra szállítania, Piroska ott súlyos sebeiből felgyógyult.
     Aba Sámuelnek egyik tévedése az volt, hogy a nyugati mintára meghonosított magántulajdont megszüntette és a magyarok ősi vagyonközösségi rendszerét akarta visszaállítani. Ez pedig a főurak és a főpapok érdekeit veszélyeztette.
     Péterrel nagy tömegben jöttek be olasz urak. De a belső vármegyékben ekkor már nem volt elég jófekvésű sík birtok. Ezért Péter a külső határispánságokban adott nekik birtokot. Ezt a lovas veteránok és magyar birtokosok nem jó szemmel nézték. Ráadásul az olasz urak és papok itt is ugyanolyan beszolgáltatási rendszert vezettek be, mint a gazdagon termő területeken. Ezt a dolgozó parasztság se bírta. Népünk ősi jogainak a védelmezőjét Aba Sámuelben látta. Halála után is általános tisztelet övezte emlékét. A nép azt mesélte, hogy ködmöne, szemfedője még évek múlva is épségben volt, sebei pedig behegedtek. Ebből annyi igaz, hogy feleségét Abasár vitéz kigyógyította sebeiből. A hősi halált halt Aba Sámuelt csak a nép költötte örökéletűnek. Piroska nem hagyta el többé Abavárat. Csak az Arvisura anyagának rendezgetésével foglalkozott. Ennek a teljes elszállítása napján halt meg 1048-ban sebfertőzés következtében.
     III.Henrik 1045-ben Magyarországra jött és Péter király fejére újra feltétette a királyi koronát. Uralma azonban nem volt tartós. Az 1045-ben elhunyt Szolnok, erdőelvi kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljü Gyula fia került. Vata fellázította a besenyőket, meg a tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pász-torokat. Betörtek a Jász-sikságra és az uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház persze ellenük volt, hiszen az uruki egyház eltörölte a dézsmát és az egyéb egyházi terheket.
     A német és olasz lovagok uralma ellen viszont összefogtak a magyar urak is és felvették a kapcsolatot az Árpádházi hercegekkel. A Kipcsák vezette besenyő lovasok Bölcs Jaroszláv kiséretével Ung-várig jöttek, ahol már várták őket a magyar felkelők és a végvári vitézek. A Péter ellen kiállított hadsereg vezetője Endre herceg lett. Nagyobb harcra nem került sor, mert Vata serege hamarosan megfutamította Péteréket.
     Endre kétféle követeléssel találta szembe magát. A magyar urak a német-olasz uralom lerázását és a magyar tulajdon helyreállítását követelték; Vata és a besenyők a régi közösséget és az uruki keresztény vallás visszaállítását várták tőle. El akarták törölni az adót és a papi tizedet, megszüntetni a papi birtokokat és megölni az idegen származású papokat és urakat. Halálra keresték az egyházi birtokok intézőit, a papokat és püspököket, meg az ispánokat. Pétert elfogták és Vazulért bosszút állva, kitolatták a szemét. Ebbe és egyéb sebeibe nemsokára belehalt. Vata által vezetett lázadás az országot felszabadította a külföldiek zsarnoksága alól és I. Endre-Andrást 1046-ban trónra segítette. Endre kievi segítséggel megszilárdította a trónját.
     I. Endre-András király legfontosabb teendője volt az alapjaiban megrendített államrendet vissza-állítani. Megszilárdította az egyház helyzetét, túlkapásait megszüntette. Felszabadította a magyarságot a kegyetlenkedő német-olasz lovagok rémuralma alól.
     Mindjárt a koronázás után, melyen a sima uruki koronát és István király székesegyházának korona-díszét használták, rögtön az ország védelmének megszervezéséhez fogott. Öccsét, Béla herceget megbíz-ta a nyitrai országrész kormányzásával és a Csörsz-vonal nyugati részének a Pozsony-keszitől Tisza-kesziig terjedő részének parancsnokságával. Béla saját tárkányaival meg átmeneti időre idevezényelt lengyel és kievi csapatokkal védte nyugaton az ország határát. III. Henrik kétszer is betört a német lovagokkal Bécs felől, de Béla herceg csapatainak ellenállásán támadásai összeomlottak. A német sereg és hajóhad nem tudta áttörni Bélának Pozsonyból irányított védelmi vonalát. Békésebb időkben pedig az ifjú herceg kiépítette Béla-bányát és feltárta a Selmec-bányát, meg a Körmöc-vidéki arany- és ezüstbá-nyákat. Megindult az arany és ezüst bányászata és a pénzverés.
     A német támadások elleni harcok hőse Béla herceg volt, a nyitrai parancsnokság élén. Endre király Vasvár felől védte a határokat, mialatt Vata az erdőelvi kiskirályság kiképzőtáborában Tisza-keszitől Keve-kesziig újabb lovasokat képzett ki. Vatát Levente tette meg kiképző hadvezérnek. A pozsonyi csatában 1052-ben esett el. Utána Erdeljü Gyula másik leszármazottja, János lett az erdőelvi kiskirályság vezetője.
     Ezeknek a kiskirálysági vezetőknek neve később teljes feledésbe merült:

     Kolozs-Gyula           Géza          Gerecsák          Taksony                Erdeljü Gyula
         925-961             951-997       960-998           926-970                    960-1015

     II. Szablcs        Vajk-István       Erős Csák        Tolma-Judit             Buda
       948-987            969-1038        987-1017            966-1026            979-1020

      Doboka           II. Zoltán          III. Zoltán         Szolnok                     Vata
     970-1025          988-1025          1007-1036        987-1045               1019-1052

                                                    Kisfejedelmek voltak

     990-1009          1009-1025         1025-1036        1036-1045             1045-1052

     Vata halálával I. Endre-András király a kiskirályságot, mint méltóságot megszüntette, mert attól tar-tott, hogy ez az intézmény előbb-utóbb valami újabb uruki-mani keresztény megmozduláshoz vezet. Vata özvegye visszavonult férje békési birtokára, s ott János fia (Endre király keresztfia) ápolta tovább az uruki-mani, majd később a pogány kapcsolatokat. Gyakran hangot adott az elégedetlen maniheusok követeléseinek. Endre királynak elég gyakran mérsékletre kellett intenie keresztfiát.
     Az egyházi és nyugati körök megbékítése érdekében I. Endre először a német párthoz közeledett. Fiát, Salamont eljegyezte III. Henrik lányával, Judit-Máriával. Ez sokat használt a német kapcsolatoknak. Vata halála után az Erdeljü kisfejedelemséget és a Csörsz-vonal tárkányképző területét öccsére, a népszerű Béla hercegre bízta, nagyobb jogkörrel, mintha Béla csak Erdeljü kisfejedelem lett volna.
     Az egyházi körök egyre nagyobb anyagi követeléseket támasztottak. A szegényebb hegyvidékek pap-jai is a gazdag vidékeken működő papokéhoz hasonló jövedelmet követeltek. Az ilyesmit a szegény nép nagyon megsínylette, Béla pedig a panaszkodó nép mellé állott.      Levente főtáltos a Szent-Illés székesegyház altemplomában végigment az egész Arvisura-anyagon. A hibásnak vélt feljegyzésekről egy újabb Arvisurát rótt és 1047 húsvétján az összes Arvisura-máso-latokat hazaküldte Endrevárába. Amikor a szövetség ládája az aranykincs nagy részével megérkezett Füzesgyarmatra, Ildikó-Ibolya aranyasszony önkéntes tűzhalálra adta magát, mint egykor Jákó fősámán Ordoszban. Levente herceget felesége halála búskomorrá tette és örök nőtlenséget fogadott. Almaszü-retkor Lebedvár fellegvárában meghalt. A besenyők Kipcsák fejedelemmel fogadalmat tettek, hogy az Arvisura anyagot Kievből tovább szállítják.       Endrét a Vata-féle lázadás segítette uralomra, de amikor Vata és így a Gyulák mind vezető ispán-ságokba kerültek, mégis a német irányzathoz közeledett. 1055-ben elrendelte a személyi és vagyoni összeírást. Az ország lakossága ebben az időben, beleértve a határőrizeti ispánságokat is, 210 tömény volt; 100 tömény a belső ispánságokban, 110 a külsőkben, az előőrs gyepükön csak 5-10 töményt kitevő törzsszövetségi lélek tartózkodott. Mindennek fegyverfogható védereje csupán 2-3 töményt tett ki. Az egyébként bármikor fegyverbe állítható besenyő hátvédekre ebben az időben már nemigen lehetett számítani. De az Ibos-Encs-Karatán vonalra sem, mert 50 év alatt a mainzi érsekség elérte a célját, Avaria csaknem egész területe mind jobban ostaricki-bajorrá és marót-morvává vált.       Még Aba Sámuel uralkodása alatt olyan egyezség jött létre, hogy Aba Sámuel feladja a Bécsi kurgán területét egész a Lajtáig, ha Magyarország belügyeibe nem avatkoznak bele. Az átadás 1043-ban meg-történt, de a mainzi érsekség irányítása alatt álló német-bajor uralom a megállapodást nem tartotta meg. Taksony még számíthatott az avar nádor segítségére is (például Szalk nádor vezér idejében), majd Beszprim befolyására 1018 és 1031 között István király is a lengyelekére, de Delján Péter 1040. évi felkelésében már sok magyar és besenyő végvári vitéz elvérzett és legalább 2 töménnyel csökkent a hadrakelt sereg összlétszáma anélkül, hogy máshonnan való pótlásra számítani lehetett volna. Orseolo Péter esztelen háborúi is súlyos veszteségeket okoztak. Endre király még számíthatott a kapgán és Jula besenyőkre, de a türkök és oroszok támadásai folytán a besenyők között is egyre több nézeteltérés támadt. Béla herceg volt hivatva a magyar-lengyel barátság ápolására és a besenyő menekülők befogadására. A besenyőket le is telepítette, de az úz, ujgur és üzbég menekültek letelepítését Endre királyra hagyta.     Endrének a németekhez való közeledése és az Aba Sámuel idejében történtekhez hasonló esetek megismétlődése a főurak táborát megosztotta. Béla lengyel felesége révén Lengyel országból kapott bíztatást. Így aztán ellene volt a nem megbízható német barátságnak. Endre viszont elkövette azt a hibát, hogy az uruki hit miatt ellentétbe került Csákkal, Csákvár urával. A 48 külső ispánságban ugyanis az uruki hívők nem akartak a nyugati származású papoknak tizedet fizetni.      Ellene voltak minden terménybeszolgáltatásnak és nem akartak robotmunkát se végezni, csak önkén-tes alamizsnaadásra voltak hajlandók. A belső ispánságokban megszokott, jó megélhetést biztosító be-szolgáltatási rend miatt a klérus Endrét, Béla herceg ellen fordította. De Béla herceg annál jobban hirdette:         “Valamiért valamit, semmiért semmit!”  Vagyis a papi rend legyen mindenben a nép segítségére, életének megkönnyítésére. A külföldről jött papság azonban nem sokat törődött a néppel, a nyelvét nem ismerte, nem értette és csak a maga jólétét kereste. A Csák-had 12 nemzetsége Béla mellé állt és szembekerült a klérust támogató mainzi és salz-burgi érsekséggel.           Megkezdődtek a csatározások, s ezek sorsát a Csörsz-vonal tárkányai döntötték el, Béla javára, ugyanis az élvonalbeli lovasság is egyetértett a veterán családokkal. A harcban Endre is megsérült és sebeibe belehalt. Fia, Salamon a sógorához, IV. Henrik császárhoz futott és annak a segítségét kérte.     Béla herceg bevonult Fehérvárra és a temetés után királlyá választották. A vezető törzsfők pedig elérkezettnek látták az időt arra, hogy ki-ki megvalósítsa saját érdekeit. Akinek Béla nem tudott eleget tenni, az Salamonhoz és a németekhez csatlakozott. IV. Henrik elsősorban Avaria avar-magyar lakos-ságának színe-virágát vetette a belső vonalakba és csak azok elvérzése után jött a német-bajor lovagok seregével. A magyarság vérezhetett mind a két oldalon.    A német császári hatalom állandó függőségbe akarta taszítani az országot, az ország peremén élő szabadok és szökött szolgák pedig igyekeztek kihasználni a főurak pártoskodását. Így a talaj megfelelő volt arra, hogy rögtön Béla uralomra jutása után kitörjön-alig 100 emberrel-az utolsó pogánylázadás.
     Vata fia, János az utolsó uruki püspök még csak az uruki keresztények követeléseivel indult el Békés városából. De mire átkelt a Dunán, már javarészt polgárokból állott ordítozó híveiknek a serege. Mindannyian a Fehérvári törvénynapokra igyekeztek sérelmeikkel.           A magyarság minden faluból két-két vént küldött az Öregek Tanácsába. Ezek nem a világi urak ellen, hanem az egyházi kizsákmányolás miatt léptek fel. Követelték az “érdek nélküli kereszténység” és az uruki hiten lévők gyógyítószolgálatának visszaállítását. Mert ha a nyugati papokhoz fordultak, azok csak azt válaszolták: “Ha a jó Isten úgy akarja, meggyógyultok, nyugodjatok bele sorsotokba!”   Az uruki-mani hiten levő papok azonban a betegeket elvitték a határőrizetben, vagy erdőségekben meghúzódó arbag-sámánokhoz. Pogány szokás szerint a beteg addig nem hagyta ott az arbag-sámán házát, míg gyógyultan nem távozhatott. A meggyógyult betegek aztán érdemük és saját tehetségük szerint jutalmazták az arbagokat.     Béla igyekezett megmagyarázni az uruki hívőknek, hogy a nyugaton is szokásos papi járandóságokat nem lehet megszüntetni, a harácsolás csökkentésére már történtek intézkedések. Az uruki hívők ígéretet kaptak arra, hogy a kolozsvári uruki-papi, meg a táltos és arbag képzést nemcsak, hogy nem korlátozzák, hanem még fokozni is fogják, hogy a nép létszáma emelkedjék. Ez hatott és békésen haza-tértek. A pogányság hívei azonban ott maradtak Fehérváron és azt követelték: “Engedd meg, Béla király, hogy apáink ősi hitén élhessünk!” A falánk püspököket meg kell kövezni, a papokat ki kell belezni, deákjaikat meg kell fojtani, a tizedszedőket felakasztjuk, a hazug templomokat leromboljuk és a harangokból újból üstöket öntünk. Mindezt gúnyversekben énekelték. A nép meg azt kiabálta: “Miénk legyen a hatalom és a szabadság!” A részeg pogányság ordítozásának hallatára maga János is megrémült és Gyulára futott. Béla viszont nem tűrte a lázadást és szétverte az ordítozó tömeget.           A lázadók leverése Béla híveinek hatalmaskodását vonta maga után. De a külső békét se biztosította. Béla uralkodása alatt IV. Henrik lovagjai 12 alkalommal törtek be az országba. A besenyők a táma-dásokat mindig visszaverték. A lengyel hadsereg is mindig készen állott Béla megvédésére.        Az országban Béla hívei nagy hatalomra tettek szert, de egyúttal megindultak az egymás elleni harcok is. Béla az ország keleti részének védelmét Géza, László és Lambert hercegekre bízta. Az úzok betörései ugyanis mind gyakoribbakká váltak. Ezekben a harcokban László herceg egyre nagyobb tekintélyre tett szert. Az úzok elleni harcok a főurak egymás elleni torzsalkodásainak egy időre gátat vetettek, de amikor az úzok kevesebbszer törtek be, a torzsalkodások újból fellángoltak. Az egyházi körök a nyugati beállítottságú főurakkal együtt szerettek volna Endre fiának, Salamonnak is részt adni a hatalomból.   A Budavári beavatott központ értékeinek kimentésében a legnagyobb terheket a Nyék törzs vállalta. Nyékiek ugyanis mindenütt laktak, az ország egész területén. Pirok, majd Karos utódai-különösen a keleti országrészekben-vették ki a részüket ebből a munkából. Rendszerint a kimenekítés kapcsán az uruki-mani papi fejedelmi családokból házasodtak.            Ilona, a rimalányok parancsnoka 1009-ben Harangod váránál hősi halált halt. A férje ekkor a Jenő törzs területének alsó részein Ajtony seregében védte Ajtony előőrseit. Amikor látta, hogy milyen veszé-lyes a helyzet, észrevette a csata hevességét, a gyulafehérvári nyékiek élén Nagyőszvárához nyargalt. De Csanád vasas lovagjaival nem tudott végezni, emberei mind egy szálig elestek. Amikor a csata végén Gyula az egész csatateret átfésültette arbagjaival, akkor akadt rá Ilona férjének, a sebesült Ung vitéznek a csapatára. Rimalányaival ápolás alá vette a sebesülteket és Ung vitéz hamarosan talpra is állott.   A besenyő Gyula vitéz a harcban szerzett Gyula várát kapta István királytól érdemeiért. Itt Erdeljü Gyula lányát, Gyomát vette feleségül. A sebesült és-mint kitudódott-özvegy Ung nyéki vezért Gyula, Gyulafehérvárra szállíttatta gyógykezelés végett. Erdeljü Gyula legnagyobb unokája, Battonya rimalány ápolta nagy odaadással, majd feleségül is ment Ung vitézhez. Vállalta annak a nyolc gyermeknek a felnevelését is, akik Ung előző házasságából származtak. Battonya maga is özvegy volt: férje a haran-godi csatában esett el. Így aztán Uzs-Kéri vitéz Pernye nevű gyermekét is együtt nevelték Ung vezér gyermekeivel. Kéri vezér birtokát, Úzs-várát választották lakóhelyül, jórészt azért is, mert Endre, Béla és Levente szerint a Budavári beavatott központ kimentésének biztosítása végett a szorosok előtt egy megerősített erődre is szükség van.       A Kériek Úzs várát Ung vitéz 200 lovas befogadására építette ki. Ezzel az erőd a Nyék törzs egyik nagyon megbízható, igen erős várává vált. Mire 1022 körül a szállítmányokat elindították, a régi Úzsvár kibővült, a terveknek megfelelően. Az új várat Nyék vitézei Ungvárnak kezdték nevezni. Mivel a szállítmány kísérői között a nyékiek többségben voltak, az Ungvár név vált használatossá. Bölcs Jarosz-láv vitézei azonban régiesen Uzsgorodnak nevezték. Eszerint a mai Ungvár lakói a legrégibb ismert időkben úzok voltak.
     Pirok is, Karos vezér is Nyék törzsbelinek vallotta magát, így maga I. Ajtony, meg Karos és az ő fia, II. Ajtony, úgyszintén Karos többi unokái: Miltény, Kökény és Majtény is mind nyékiek voltak. Ung vitéz 1029 disznótorán meghalt, de vára azért a nyéki, úz és kéri törzs népének munkájával mégis hamarosan felépült. A vár ura a Taksony fejedelem Mihály fia, Szár Lászlónak legkisebbik fia, Ung vezér lett. Ung vezér volt az, aki 1028 Aranyasszony napjának hajnalán az Endre királytól kapott X. Viharisten nevű lován a csapatok élén belovagolt a nyékiek Kevevári karámjába, majd l063 Arany-asszony napjának estéjén X. Viharisten legszebb leszármazottján vonult be Füzesgyarmatra és a nyéki törzsbeliek az arany Arvisúra-lemezekkel telerakott “Szövetség ládáját” átadták Gyarmat fejedelemnek. A továbbszállítást ő végezte.           Az átadó ünnepségen a következők vettek részt (ld.-xxx. oldalon). Valamennyien a híres Viharisten nevű lónak az ungvári lovagló karámban nevelt ivadékán értek be Füzesgyarmatra.      Az Élet kegyhelyének kimenekítését tehát megérte, amint láthatjuk, Szár László fia: Ung vezér és Battonya lánya, Szobránc rimalány. Társaik: Miltény fia Zombor, Zerind fia II. Lebed, Boja fia, a bihari Kipcsák és Kökény fia Pereg vitéz pedig tagjai voltak annak a küldöttségnek, amelyik Harka lovas-fejedelem leszármazottjának, Buda fia Kipcsák vezérnek, a besenyők jászvásári fejedelmének veze-tésével ünnepélyesen átadta a “Szövetség ládáját” Gyarmat fejedelemnek.
     Az Árpádházból III. Zoltán fia, Gerencsák volt az Endre, illetve Béla király megbízottja. Gerencsák egyben a 12 nemzetséges Csák-hadat is képviselte az átadási ünnepélyen.     Gyarmat fejedelem közölte, hogy az Uralban a manysik azon a helyen, ahol az Öreg Östen a forgó földet megkötötte, elkészítették az új Élet templomát, hogy az Arvisurákat ott titkon őrizhessék az Uralbérc Öregének alsó világában.           Az átadási medvetor ötödik napján a küldöttek ugyanúgy búcsút vettek múltjuk kincseitől, mint annak idejében a Hires-kapuban és Ordoszban az akkoriak. Erről rovásírásos okmányt készítettek a Gyarmat törzsbeli Öregek Tanácsa előtt. Gyarmat és Kipcsák fejedelmek, Gerencsák, II. Lebed és Ung vezér látta el kézjegyével és billogával.

xxx
     I. Zoltán             Pirok              I. Szabolcs       Kolozs-Gyula           Pirok           Harka
     892-955            928-954            882-928-935         925-961             928-954       905-974

     Taksony             Karos             Zombor            II. Szabolcs             Karos        Kolozs-Gyula
     926-970            948-970            930-966              948-987               948-970          925-961

     Mihály-Vazul    Ilona-Ung         K. Gyula          Zsombor                Ilona-Ung    Erdeljü Gyula
         954-989        978-1009          951-986           977-1032               978-1009     960-1009-1015

     Szár László         Miltény              Boja                Zerind                 Kökény        Buda
       988-1036        997-1048          980-1028          995-1049               996-1038     979-1020

     Ung-Szobránc         Zombor        Kipcsák          II. Lebed                  Pereg      Kipcsák fejedelem
        1010-1068          1025-1069    1012-1063        1015-1063             1030-1068         1001-1063




     PENTELE-ARVISURA                                                                   300. Arvisura
                                                                                                             Pamír fősámán
                                                                                                             rovása
     A medvetor havának (január) 15. napján született fiúgyermeknek Uruk város névadó naptára szerint a Pentele lett a neve. Ezt a szokást Pannon vezér is követte.   Pannon vezér a hun törzsszövetség ifjúsági kalandozó lovasaival Kr.e. 800-ban telepedett meg a Dunántúlon. A felesége Gyömöre volt. Négy gyermekük született. 3 fiuk: Csanak, Radóc, Vejke és 1 le-ányuk, Almágy.           Almágy 20 éves korában ment férjhez egy Zalatna nevű szabír aranyműveshez. 24 fiuk volt. A leg-kisebbik Kr.e. 743-ban, medvetor Pentele napján látta meg a napvilágot. Pentele aztán a kabarföldi Vasváron fegyverkovács mesterséget tanult Pörböly nevű bátyjával együtt. Pörböly a pannonföldi Vas-váron telepedett meg, Pentelének pedig azt a feladatot szánták, hogy a két vasbegyűjtő hely között építsen lóállást és nyisson kovácsoló műhelyt, lehetőleg Dunna aranyasszony folyója mellett, hogy a Pannonföldet onnan lássák el vasanyaggal. Ezért 18. születése napján, Kr.e. 725-ben 10 fuvaros és kovácslegénnyel megalapították vaselosztóhelyüket, a mai Pentelét.   Ez az átkelőhely fontos szerepet játszott az elmúlt 2700 év alatt. Amikor Atilla hunjainak előfutárai, élükön Rugával megérkeztek, Pentele fuvarosai szállították át a Dunán a harcosokat. Előbb a délibb részeket foglalták el a rómaiaktól, de mire Atilláék megérkeztek, az övék volt az északdunántúli rész is.  Az avar birodalom megalakulásakor egy Uruk városából érkező csoport házasodott be Pentelére. Kiváló földművelők voltak és cserepeseik is jó edényeket készítettek. Nem sámánizmust hoztak: az uruki kereszténységhez tartoztak. Őseik régi hitét Mani a szeretet vallására reformálta.         Amikor a frankok hittérítés örvével a Dunántúlt elfoglalták és kirabolták, a pentelei lakosok minden értéküket átmenekítették a Dunán. Minden veszély elől Ordasba menekültek, de onnan is átjártak föld-jeiket megművelni. Olyankor csak az öregeket hagyták otthon.   Amikor a magyar törzsszövetség megérkezett, Ugrin, az uruki keresztények püspöke egy kis kolostort építtetett és annak viselte gondját mindaddig, amíg a fia, a medvetor 15. napján született Pentele fel nem nőtt. Pentelét húsz éves korában az uruki keresztények öspörösévé avatták. Ugrin püspök most már Kurtánvár beavatott központjában tartózkodott, Pentele öspörös pedig közben 10 faluval megszervezte itt az uruki egyházat.            A 992-es Nagyszalában úgy döntöttek, hogy az uruki keresztény hit megtartása mellett felveszik a római katolikus hitet is, az ifjú fejedelem keleti országrésze azonban megmarad az urukiak hitén. De ez nem ment simán, mert Hunt, Pázmán és Vecelin hittérítői birtok szerzés céljával folyton keresték, és meg is találták az alkalmat az összetűzésre.   Az augsburgi vereség után 50000 besenyő lovassal még lehetett volna ellensúlyozni a hódítók nyomását, de Géza nem akart újabb kisegítő sereget behozni az országba, hanem az avarok esetéből okulva felvették valamelyik keresztény hitet. Az uruki hitet nem tekintették semminek se, hiszen Mani megtiltotta az egyházi tized szedését, és az egyház csak önkéntes adományokból tartotta fenn magát. Géza tudta, hogy ezek az adományok sokszor többre rúgnak, mint a kényszertized, dehát azok csak a szegénységet sújtották.   Zoltán fejedelem és Taksony kisfejedelem 955-ben a Kurtánvári beavatott központhoz fordult segítségért. Ezen a tanácskozáson is úgy döntöttek, hogy végső esetben besenyő segítséget kérnek. A tanácskozásra a beavatottak meghívták a besenyő fejedelmeket is. Az ő részvételükkel határozták el, hogy Budavár-Avarbástya-Kurtánvár központját fokozatosan az Uralba fogják átmenekíteni, mert a türelmetlen érdek-kereszténység itt előbb-utóbb mindent feléget.  E feladat előkészítésére Taksony második fiának akkor még kiskorú gyermekét, Szár Lászlót szemel-ték ki. Szár László Premiszlava orosz hercegnőt vette feleségűl, hogy az utat rokoni kapcsolatok biztosítsák.   Mihály felesége, a kievi Adelhaida nagyobb fiát, Vászolyt bizánci hitre kereszteltette Vazulnak. Unokái közül Endre Anasztáziát, a kievi fejedelem leányát vette feleségül, Béla Rixa lengyel hercegnőt, Levente pedig Ladomér hercegnőjét. Levente felesége Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja. Férjhezmenetele előtt Kurtánvárban beavatott lett Ibolya néven. Több nyelven beszélt. Géza fejedelem Piroska nevű leánya Aba Sámuelnek, a kabarok vezérének lett a felesége; Judit Boleslav lengyel feje-delemhez ment, hogy az Élet templomának kincseit megmentsék az aranyra éhes római kereszténység elől.        Géza legkisebb leánya, Ilona, aki Ottó Orseoló velencei dogéhoz ment nőül, már 1022-ben értesítette Kurtánvárát, hogy a római pápa javaslatára a kincsek megszerzése végett nagy haddal készülnek Magyarország ellen. A beavatottak erre a kincseket azonnal útbaindították Aba Sámuel vezetésével és 100000 főnyi besenyő lovasságot mozgósítottak. 1030-ban megverték az egyesült német sereget és a Lajtán túlról területeket is kaptak, bár tovább akartak menni az avar határig. Amikor a nyugati kereszténység meghirdette a szent háborút az Avar birodalom uruki kereszténysége, Tudun ellen, Németország határa az Encsnél (Ens) volt. A nagy ellenállás miatt Nagy Károly már abba is belement, hogy az új határ az Ibos (Ibsa) folyónál legyen. De a vége az lett, hogy a kincsvágyó római keresztény világ csalárd módon kirabolta az uruki kereszténység egy részét, az ellenálló főurakat és főpapokat pedig rabszíjra fűzve elhurcolták. Ezek Mani-zsoltárokat énekelve haltak meg.       A józanabb réteg ekkor Károlytól azt követelte, hogy az avarokkal szövetséges bajor királyt, egyéb-ként rokonát, engedje ki a börtönéből és az már így szabadon, önként mondjon le a trónjáról, az uruki kincseket pedig csak egyházi célokra használják. Így épült többek között az Ácheni dóm is a rablott kincsekből. De amikor Zoltán fejedelem ezekért a kincsekért kalandozó hadjáratot indított, azt rablásnak mondták.
     Bizánci forrásból most megtudták, hogy 100000 főnyi besenyő sereg áll készenlétben. Ezért aztán a békeszerződésben átengedték a Lajtán túli területeket. Az üldöző besenyőket Gizelláék rokonsága csak úgy tudta megállítani, hogy a pápaság részéről megígérték, hogy a jövőben minden 25 pápa között lesz legalább egy magyar. De ezt egyszer sem sikerült elérni.     A kievi Szent Illés székesegyház magyar kolóniáján tartott tárgyalások eredménye képpen az uruki kereszténység kispapjai lemásolták az Arvisúra-hagyományokat. Endre ezekből 3 példányt az általa alapított szerzetesrendekben helyeztetett el: a pásztói, a pentelei és a zebegényi kolostor alsóvilágában (a pincékben) elrejtve. Ha ott nincsenek meg, az Avarbástya alsóvilágában kell őket keresni, mert Mátyás király korában Ogurdás beavatott egy példányt ott olvasott belőlük. A másik példányt befalazták. Ogur-dás 1490-ben olvasta a keszthelyi Arvisúra-gyűjteményt is.     Endre király rendeletére ebben a három szerzetesrendben csak magyarul írtak: latin betűkkel és rovásos írásjelekkel. Viszont Nagy Lajos és Zsigmond nem tűrte a magyar írást és mindent latinra fordítottak.
     Pamír fősámán Pentele öspörös unokája volt. Pamír a garaúzok földjén (Grúziában) halt meg. Mátyás király korában Ogurdás rótta rovásos krónikájához a mellékleteket. (Mátyás tisztában volt az avar birodalom dolgaival.) Pamír fiatal felesége visszavágyott szülőföldjére és a legközelebbi kalandozó csoporttal férje Arvi-súráját visszahozta Magyarországra, Oszlányka aranyasszony kolostorába, Keszthelyre. Amikor Bős Kalágé (Klagenfurt) főutcáján hősi halált halt, a felesége, Keszt aranyasszony Bős várában (a mai fenékpusztai földvárban) lakott. Leányuk, Szalajka Pribina morva főúrhoz ment feleségül és római keresztény hitre tért. Férjét az úzok törzse elüldözte Nyitráról, mert a palócságot római hitre akarta téríteni. Valami csetepatéban megsántulva érkezett meg Szalajka birtokára, Zalavárra.
     Ez a kis földvár már jól rászolgált az újjáépítésre, ezért Pribina Nagy Károlyhoz ment és támogatást remélve hűbéresnek ajánlkozott. Károly örömmel fogadta Pribinát és építő szakembereket bocsátott rendelkezésére. Ezekkel Zalavárat újjáépítette. Keszt aranyasszony azonban nem volt hajlandó Zala-várra költözni, továbbra is Bős várában maradt, ahol az uruki egyháznak volt egy bazilikája. (A római egyház-nak is volt egy másik.)
     Keszt aranyasszony nem vett részt Zalavár és a Szent Adorján templom felszentelésében sem, sőt még Bős várát is elhagyta, amikor bajor és szláv főurak nagy ünnepet ültek Zalaváron. Bevonult az uruki női kolostorba, melyet akkor kezdtek Keszthelyének nevezni. Bős várában csak a 810-ben özveggyé lett leánya, Diás-Mária maradt, az öreg Kocel felesége. (Kocel 808-ban halt meg.)        Pribina világéletében erőszakos ember volt, olyannyira, hogy a nyitrai úzok ide is utána jöttek, hogy végezzenek vele, de Szalajka riasztotta Zalavár őrségét, visszaverte az úzokat, de csapata élén, az úzok üldözése közben Bős váránál elesett. Utolsó kívánsága az volt, hogy a férje vegye el özvegy húgát, Diás-Máriát. Kívánságát Pribina teljesítette. De később újra megjelentek az úzok és agyonverték a sánta Pribinát. Utána az építésszé kiképzett ifjabb Kocel lett Zalavár ura, Pribina fiainak tiltakozása ellenére gyakran felkereste nagyanyjának, Kesztnek női kolostorát. Gyenes-Béla örökösét, Egregyet vette feleségül. Keszt aranyasszony, női kolostorának lakóival minden szombaton elment Bős várába és a bazilikában az uruki Mani-Bibliából olvastatott fel. Mindenkit bőségesen ellátott Úrvacsorával, utána pedig minden Mani-hívőnek megmosta a lábát. Másnap elfogyasztották az Úrvacsoramaradékot és mindenkinek adott egy-egy szem igazgyöngyöt. Gyöngyszemeit báránybél-húrra fűzték és az avar nők ezzel a “Kesztlánccal” jelentek meg Mani Úrtiszteletén.       Keszt aranyasszony sohasem bocsátotta meg leányainak, hogy idegen ajkú zsoldosokhoz mentek nőül. Ezért minden kincsét az avar nők közt osztotta szét. A végén birtokainak jövedelmét Keszt helyének női kolostorára hagyta.      A magyar törzsszövetség honfoglalása után Keszthely női kolostorát az Árpád-ház meghagyta az avar előkelőség birtokában. Ide adott Endre király letelepedési engedélyt Oszlányka aranyasszonynak; Anasztázia királynét, a “kievi hercegnőt” ugyanis Keszthely női kolostora nem érdekelte, csak egyszer kereste fel, inkább Veszprém várában tartózkodott. Férje, I. Endre (András) a három magyar nyelvű szerzetesrend vezetésére a mai Szentendrén építtetett uruki-Mani kolostort, hogy így biztosítsa Pásztó, Zebegény és Pentele, illetve a keszthelyi női kolostor részére az uruki keresztény vallás zavartalan, békés gyakorlását.           Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született.     Pentele kolostorában lemásolták az Edemen-féle 289. Arvisurát és Keszthely kolostorának szentélyében helyezték el. (Amikor Zsigmond latin írást és csak latin beszédet engedett, a szentendrei Arvisuragyűjteményt az avarbástyai “alvilág”-rendszerben befalazták.)   Pető Gáspár utódainak őskeresztény családjában még Mátyás és Ogurdás korában is szokásban volt, hogy legénnyé avatásukkor megesküdtek: “Zalavár-Bősvár-Keszthely birodalmát soha el nem hagyjuk!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése