2012. július 9., hétfő

Arvisúrák 2.


     KALANDOZÁSOK                                                                         (A 177. Arvisurából)
                                                                                                             Tárkány-Emőd rovása
                                                                                                             Kr.e. 1112-1085

     Amíg Emőd úz ifjúsági vezér vezetésével a hun törzsszövetség ifjúsága nyugaton kalandozott, a kinajok erős csapatokkal törtek Ordoszra és sok foglyot ejtettek. Még Kassa fősámán is kénytelen volt Úzdra menekülni. Onnan Kabarföldre sietett. A “Béke és rokonság” törvényét tiszteletben tartva, a kőből épült fősámáni székhelyet nem dúlták ugyan fel a kinajok, de az öregek elhagyott táborait mind kifosztották.
     Erre a nyílhegykészítő és patkolókovácsokat véres karddal útbaindították a szélrózsa minden irányába azzal a hírrel, hogy a törvényszegő kinaj csapatok a sámán-fővárost veszélyeztetik.
     A 2928. medvetoros év tavaszán (Kr.e. 1112) megindult a hun törzsszövetség lovasserege és a müjáki síkságon le is győzték a kinajokat. A kinajoknak át kellett engedniük a Huni folyók vidékének vegyesen lakott részeit.   Joli-Tórem ünnepén összeült az Öregek tanácsa. A visszatért Emőd az úzok tyumenjével átvette újra a fővezérséget. Kusán jász ifjúsági vezér pedig engedélyt kapott újabb kalandozásokra. Ezek során Duló fejedelmével és a parszi szkíták tyumenjeivel felkeresték az Agaba féle népeket is.
     Mire a Nagyvízhez (Káspi tó) értek, Kusán serege 3 tyumenre nőtt. Amikor a marami fejedelem-asszony birodalmában, Magyarkában időztek, ez a harcias asszony Kusánékkal együtt meglátogatta a Nagyhegyen (Kaukázus) túl lakó édesanyját. Ennek kaszu fejedelmi udvarában többféle ajkú vezetőt találtak.                A harmadik év végén értek a Nagyvízhez. Itt az összes környező népeken a rokon, víg hikszosz nép u-ralkodott. “Országaikban soha sem esik a hó, kölest nem esznek, hanem nagy magvú termény lisztjéből sütnek lepényt, ez jobb ízű a kölesnél. Fejedelmeik nagy, hegyes tetejű kőhegyeket építenek halottaiknak.”
     Egyik kisebb kalandozásuk alkalmával a gyalog harcosok üldözni kezdték a marami rokonokat. Kusán lova elesett és lábát törte. Egy kabar lovas nekiajándékozta tartalék lovát, de abban se talált vigasztalást, mert elvesztette az északon lakó marami menyasszonya ajándékait. Pedig azok eddig megóvták minden bajtól. Kusánék a végén megmenekültek. A hikszosz fejedelem álmot látott. Az egyiptomi tudósok nem tudták megfejteni. Ekkor jött egy szúrós szemű Ata-Isis-látóember, s megmagyarázta az álmot.   A hikszosz fejedelem vendégül látta a rokonlátogatókat és ő is gazdagon megajándékozta Kusánékat. Az ordoszi Öregek tanácsának azt üzente, hogy mivel Gandásék hatalma megszűnt, örömmel venné az ordosziak szövetségét a lázadó népek fékentartására.   A hikszosz uralkodó egy molnárt és kőhegy-építő szökevényeket-köztük három nőt-ajándékozott Ku-sánnak. Életüket annak köszönhették, hogy ünnep jött és már nem volt idő kivégezni őket. Minden kalandozó megtölthette a tarsolyát az uralkodó magtárából, hogy a molnár majd megtaníthassa liszt-őrlésre a jövendőbeli szövetségeseket. A tíz halálraítélt pedig esküvel fogadta, hogy életük megmentését ezeríziglen meghálálják Kusán népének.       Visszafelé valóságos diadalmenet volt az útjuk. A Gandásék birodalmából még mindig itt élő kaszuk megvalósították az Öregek tanácsának terveit.     Bajrán fejedelem városában örömtüzek gyúltak. Kusán itt feleségül vette a szép Enéh-t. Három nap és három éjszaka tartott a fejedelmi esküvő. Ezen Mazara város kereskedői rögtön csatlakozni akartak a hun törzsszövetséghez, hogy az északabbra vándoroltakkal felvehessék a kapcsolatot.          Bajalán városánál már 5 tyumenre szaporodott a kísérők száma, s az ifjúság ekkor kikiáltotta a Szkíta Nagyfejedelemséget.   Emőd vezér nagyon megörült a Kusán által létrehozott Szkíta szövetségnek, de még jobban megörült az újféle magvakból készült kenyérnek. Kusán, Emőd hozzájárulásával elkezdte termelni az új magvakat. A végzettek minden sámánképzés után vittek belőle magukkal egy-egy zsákocskával, s így a törzsszövetségben a köles és zab mellett kezdték azt is nagyobb tömegben vetni, de a főétel továbbra is csak a köles maradt, mert kevesebb munkával jobban fizetett. Ebben az időben sütötték először kabar fémlapok közt a medvetori molnár-kalácsot.       A nyugalmas évek alatt a lovak folyton szaporodtak. Újra meg újra mind nagyobb legelőkre lett szük-ség.           Bár a szkíták és maramik szövetségben éltek és az egymás közötti házasságok is napirenden voltak, a gyepük elve sok esetben kevésnek bizonyult a jóviszony fenntartására. Hovatovább már nemcsak egyes törzsek, hanem egyes nemzetségek is háborút viseltek egymással. Ilyen okok miatt a szabad harcosok az ordoszi Úz-völgyből is elindultak más felé és az Ujbát folyónál ütötték fel szállásaikat. Ezt a kis települést elnevezték Uzum-abádnak. (Dzsungáriában van. Ma Urumcsinak hívják. Úz település volt.)       A suoma törzsek kalandozásaik során elérték a soktavú erdők vidékét és a Nagy-vizet (Fehér-tenger). Itt a Jókedvű-Tórem vígan pacskolta a vizet, mindig olyan sok halat dobott a partra, hogy megszárítva el-tartott Hold-asszony idejéig. A suomák ifjúsága ott is maradt a Tyumen-tavak (tízezer-tó) vidékén.         Távozásuknak a kunok örültek legjobban, mert megkapták a legelőiket. Rézöntő műhelyeikkel a kaba-rok jártak jól. Kereskedőik, amíg régi országukban éltek, szívesen látott vendégei voltak a kinajoknak. Medve helyett rénszarvas lett náluk a szaporaság jelképe. Ezt alkalmazták edényeik díszítésére is.         Kusán több alkalommal vett részt a Szkíta birodalom meglátogatásában. Egyszer a szép Enéh is velük tartott, amikor fölkeresték Úr városát. Kusánnak Ordoszban óriási munkát kellett végeznie, hogy 25. törzsnek megnyerje a manzsukat. Utána újabb parszi-és pamír-szkíta áradat öntötte el a Szkíta birodalmat. Marami-föld közelében (a Volga kö-nyök két oldalán) a mundák népe verődött össze. Aztán egy hikszosz áradat Já hívőket sodort a derbenti kapuhoz. Ezek később elszaporodtak az Etil (Volga) két oldalán és a szkíták egy kis csoportjával megalapították a kazár törzset.       Az Öregek tanácsa ekkor Kusán javaslatára a hun törzsszövetség népeit három, tíztörzses alvezérségre osztotta. A sámán-központ Ordosz térségében volt. Három Pusztaszer működött. Az első Ordosz közelé-ben, a második a Turgai kaputól keletre, a harmadik a Kuma folyó partján. Ez a marami és a kaszu birodalom céljait szolgálta.          Kusán első kalandozásainak idején az Ata-Isis-hívő Halfa sámánképzése befejeződött, de ő ekkor sem nősült meg, hanem az Arvisurákban ismeretes szokás szerint verses-énekbe szedte a “kőhegy-építő rab-szolgák sóhajtásait”. Ezt az éneket minden vasárnap 24 részletben énekelték. Kusán aztán Halfát a derbenti kapuhoz vezényelte, s ott a hikszosz menekültek sámánja lett.           Kusán a 2945. medvetoros évben (Kr.e. 1095) halt meg. Kívánsága szerint a derbenti kapuhoz közel eső hegyen temették el, hogy még holta után is láthassa a szkíták Káspi-Nagyvizét. Utóda az úz Tárkány-sámán lett, aki, mint ráérő legényember versben rótta le Kusán minden tettét.
     A gyászév letelte után Tárkány feleségül vette Kusán leányát, Méhikét és Ordoszba költöztek. Legszívesebben az Úzd melletti Ózdon tartózkodtak, mert annak Arany-asszony-kegyhelyén kötöttek házasságot. Egy évig itt írta Kusánról a leghosszabb verses Arvisurát, melynek prózai változata a 199. Arvisura. Régi szokás szerint az ordosziak a kies Ózdon, a derbentiek az Öthegyen verses énekléssel mondták el Kusán gyászénekét, az északi maramiak azonban prózában, 24 napig az “Uralbérc Örege” tetején.         A 24 napos gyász után Enéh a marami síkság fölött levő Öthegy vidékére költözött. Lányai többségük-ben a Nagy-hegyen túli Úr város környékére mentek férjhez. Tárkány úz fősámán a 2955. évben (Kr.e. 1085) halt meg. Ózdon temették el. Három fia a temetésén megfogadta, hogy az ordoszi úz földet soha el nem hagyják.







     A “SELYEM ÚT”                                                                            (A 214. Arvisurából)
                                                                                                             Kuzum-Maros rovása

     A 3544. medvetoros évben (Kr.e. 496) a sámán-vetélkedőn az úz Kizum lett az első, de a sámán-betegséget nem heverte ki, a lábaira megbénult, s ezért az ügyességi vetélkedőn már a széki-hun Maros került első helyre.   Ilmen, az elaggott fősámán Kuzumot palotájába vette és Kollár nevű leányát feleségül adta hozzá. A törvények szerint így kellett gondozását biztosítani.     A minden otthoni felelősség és teher alól mentesült Maros az ifjúsággal elindult Napnyugat felé. Hatalmas viharban egy Nagy-víz mellé értek és egy hegyi barlangban húzódtak meg. Ezt a Nagy-vizet Fekete-víznek, azaz Fekete-tengernek nevezték.     Másnap kiderült az ég. Egy kisebb folyó torkolatánál kőfallal körülvett tábort pillantottak meg. Hajó érkezett. A rakományát kirakták. A hajó utasai teve-karavánon őfeléjük indultak meg, de a közelgő zivatar elől meghúzták magukat egy másik barlangban. Egy gazdag kereskedő jött a leányával, fegyveresektől kísérve. Marosék befogadták őket a barlangba, de amikor az őrség elaludt, Maros vitéz csoportja úgy döntött, hogy az egész szállítmányt Ordoszba kísérik. Hajnalban végre is hajtották a tervüket. A 103 fegyveres-kalandozó 40 főnyi kalmár népet ejtett foglyul.  Biztosított menetben Ordosz felé indultak. Amikor már jó hosszú utat megtettek, a kereskedő megszólalt a kinajok nyelvén. Maros tudtukra adta, hogy elfogatásuk egyik célja: Ordosz fel akarja velük venni a kereskedelmi kapcsolatot. Ezért még a tél beállta előtt Ordoszban kell lenniök.    Ilmen fősámán az ordoszi várban fogadta legkedvesebb tanítványát. Szívesen látta a karavánt is, remélve, hogy a fogságba került nyugati kereskedők révén népe belekapcsolódhat az idegen népek kereskedelmébe. Ebben az időben érkezett meg Varasd sámán csoportja is sok selyemmel a kinajoktól.
     Amíg Maros és Varasd távol járt, Ilmen fősámán az Öregek tanácsával elfogadtatta, hogy rablóhadjáratok helyett Kuzum irányításával inkább kereskedelmi kapcsolatokat igyekezzenek létesíteni az idegen népekkel. Maros erről a tervről már indulásakor tudott, ezért távollétének egész ideje alatt azon volt, hogy a jürcsik és kinajok nyelve után elsajátítsa a görög és a latin nyelvet is.  Ezért hazatértekor ezt jelentette:            ”A 3545. medvetoros év (Kr.e. 495) küszöbén 5 római és görög kereskedőt hoztam, akik igen értékes árukkal megrakodva akartak a marami és merija néphez menni, hogy szokásuk szerint gazdag prém-és aranyáruikat a Római birodalomba szállítsák.     Először béklyós fogságba tettem őket, de amikor leányaik a feleségeink lettek, jürcsik földön feloldottam béklyóikat, de figyelmeztettem őket, hogy meg ne szökjenek, mert jürcsik bandák kezére kerülnek. Hívtam, jöjjenek hozzánk, mint vendégek Ordoszba; asszony-anyáikat édesanyánknak nézzük, azt pedig, amit ellenük vétettünk, hivatalos esküvel szeretnénk jóvátenni.”         A római polgároknak tetszett az új helyzet és érdeklődve várták a fejleményeket. Tudomásul vették a Maros és két vezére házasságát is, hiszen a vők már megnyerték leányaikat, meg az anyák tetszését is.         A kalandozók is nagyon meglepődtek, amikor Ordoszba érve újonnan épült lakásokba költözhettek. A hun törzsszövetség ugyanis egy új kereskedelmi központot épített a kinaj kereskedők részére és most he-lyettük váratlanul nyugati kereskedők érkeztek, különleges árukkal. De nem sok idő múlva megérkeztek maguk a kinaj kereskedők is.        Maros sámán apósa is igen gazdag kereskedő volt, ezért az Öregek tanácsa az egyik kőépületet Maros-nak adta nászajándékba. Így Maros a saját házába vihette ifjú feleségét és felesége nagyon gazdag szüleit. Egész télen folytak a kereskedelmi tárgyalások. Maros feljegyzései szerint megjelölték azokat az utakat, amelyeken majd Maros vitézei a kinajok selymét és díszes edényeit, a kabarok üst-készítményeit, az úzok fegyvereit és a hun törzsszövetség bőséges prémkészletét a római és a görög birodalomba juttatják el.        Az Öregek tanácsa helybenhagyta, hogy az Ordoszból a Fekete-tenger vidékéig kiépített “Selyemút” mellett egy régi kis település helyén Uzum-Abátot kereskedő-várossá építsék ki. Amikor Uzum-Abát ke-reskedelmi központját Kuzum felavatta, nagyon megfázott és rövidesen meghalt. Az úzok sámán-városá-ban, Ózdon temették el, az Arany-asszony kegyhelyén.      Ilmen fősámán hűséges suomáival az Északi vizek mellé vándorolt. Kollár Uzum-Abátba költözött, hogy a Kuzum által megteremtett “Selyemút”-ra vonatkozó rendelkezések megtartása felett őrködjék.   Maros átvette Ordoszban a hun törzsszövetség irányítását. Uzum szándékának megfelelően elrendelte a kereskedelmi sámán-képzést. 30 év múlva Marost feljogosították arra, hogy a rovás ismeretét a kereskedőkön kívül a kőfaragókra és az ácsokra is kiterjessze.        Kollár az Öregek tanácsában ekkor azt javasolta, hogy férje egykori kívánságának megfelelően a rovásban az úz nép megnyugtatására hagyják el a főistenségek képjeleit, így a hun törzsek szövetségének rovásai érthetőbbek lesznek. Javaslatát elfogadták. Kollár ekkor Ózdon egy fonóházat építtetett és azt férjének, Kuzumnak az emlékére az ifjúságnak ajánlotta fel. Később ezt a házat Kollár az Uzum-Abáti kereskedelmi központ jövedelméből kibővítette, s ezzel az épület a rovással ismerkedő úzok kultikus központjává vált.


     VÖRÖS SZEMÖLDÖKŰ

     (Kövezsd rovása alapján a 225. Arvisurából)


                                                                       I.
     Pannon ifjúsági vezér Kr.e. 800-ban a káspivári Szkíta birodalom küldetésében megjelent Esküló vezér földjén, hogy a veszélyeztetett esklók kérésére megsegítse őket a görögök támadásaival szemben.         Az esklók egyistenhívő hun törzsszövetségi népek voltak. Kr.e. 2820-2810 között egy járványos meg-betegedés elől elmenekültek régi hazájukból és a mai Erdélyben, Aranyosszéken telepedtek le.            Dernö fősámán ezután tartott újabb sámánképzésén Szuha-Balzsán lett az első. Szuha-Balzsán Kr.e. 2790-ben azt a parancsot kapta, hogy látogassa meg Eskló vezért. Hat év alatt ért Ordoszból Aranyos-székre, majd onnan visszatértekor beszámolójában még azt is hírül vitte haza, hogy Eskló népe új hazájá-ban színarannyal díszítette Isis-Tórem kegyhelyét.                        Utána Kr.e. 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el az eskló földre. A mai Barcaságban meg-szervezte a Barca-őrséget, hogy az védelmezze az ellenség gyakori betöréseitől az aranyrögös hegyeket és az aranylemezekkel borított kegyhelyeket.      Az ordoszi Öregek tanácsa az esklók újabb kérésére végül is úgy döntött, hogy Pannon parszi-szkíta ifjúsági vezér a hun törzsek több szálláshelyéről összeállított 1 tömény, vagyis 10000 lovassal szervezze meg az Eskló-föld végleges, biztonságos védelmét.
     Roppant vágta következett Ordosztól Káspiváron át Aranyosszékig. Itt pedig Pannon vezér és öccse, Mecsek tárkány feleségül vette Esküllő eskló fejedelem két lányát. A kettős házasságkötés után elkezdték aranylemezekre róni kalandozásuk eseményeit.      Négyezer aranykopjás vitéz elegendő volt ahhoz, hogy a hősködő, elhízott görögök ész nélkül meneküljenek az esklók nyugati határairól. Az Aranyosszéken maradó 6000 kalandozó összeházasodott az eskló leányokkal. A téli fagy beálltával átlovagoltak a befagyott folyókon, s nyugat és dél felől megszervezték az Eskló-, meg az új Pannonföld védelmét. Az ott lakó görögök zöme, a kézművesek kivételével, dél felé vándorolt. Pannon birtokba vette a róla elnevezett Pannóniát. Azt minden támadással szemben megvédték, s így Eskló-föld is biztonságba került.   A kelták (vagy a pannonok nyelvén a káldorok) megjelenése azonban újabb veszélyt jelentett. Ezek Kr.e. 703-ban támadásra készültek.

                                                                       II.

     Ordoszban a Hoanghó nagy kanyarjában Kr.e. 4040-ben megalakult a 24 hun törzs szövetsége. A kínai évkönyvek így emlékeznek meg róla: “A hun birodalom 24 hun törzs szövetsége volt; két részre oszlott: keletire és nyugatira.”   Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is.
     Pannonföld védelmében a kabarok és úzok Lóbérctől (Leoben) a Fertő mocsaráig vívták harcaikat. A több nyelvet beszélő Estorás ifjú fejedelem káldor foglyoktól megtudta, hogy Bángor káldor király hódításra készül. Veszprémbe lovagolt, ott az Öregek tanácsa így rendelkezett: “A káldorokkal keressétek a megegyezést!” Estorás egyezségre is jutott Bángorral: feleségül vette Bángor lányát, Bángorkát.            A kabar és az úz határvédők egy csoportja ezt nem jó szemmel nézte, tiltakozásul átkelt Dunna-asszony szent folyóján és a parszi-szkíták földjén telepedtek le: az úzok a Mátra, a kabarok a Bükk táján. De többségük továbbra is ott maradt Estorással, és a káldorokkal együtt kiváló vaskészítményeket állítottak elő az új szövetség részére.
     A 24 törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásuk 3990. medvetoros évében nagy veszély fenyegette. A kínaiak fondorlatos politikájukkal kettészakították a törzsszövetséget. Ordoszban Hóhanza lett a fejedelem.         A káspivári Szkíta birodalomban ekkor Csécsi széki-hun vezér uralkodott. Birodalmát (amibe beletartozott a szkíta-jász síkság is) nemcsak a kínaiak, hanem emerről az oldalról a római légiók is veszélyeztették. A rómaiak ugyanis a káldor-pannon szövetség miatt Pannónia ellen, közvetve tehát az egész Szkíta birodalom ellen is készülődtek. A pannonok Csécsihez fordultak segítségért. Csécsi kabar, úz és kimmer törzsekből álló segítséget küldött. Ezek 40 évig, Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig állták a harcot a római légiók ellen. De Rómának végül sikerült áttörnie a déli pannon gyűrűt, és a Dara (Dráva) folyótól kezdve elözönlötte Pannóniát.     Csécsit kínai orgyilkosok ölték meg. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd az apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, úgy esküdtek bosszút.       Kövezsd első lett mind a szkíta, mind az ordoszi sámánképzésen. Rögtön az elnyomott kínai és hun föld-művesek élére állott. Szemöldöküket azok is vörösre festették, s elindították az elnyomottak forradalmát. Az áruló Hóhanza félelmében vízbe ölte magát. Kövezsd Kr.e. 25-ben meghódította Kínát.  Nyugaton az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan megállták helyüket. A sebesült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba küldték. Egy vezéri párviadalon a Rohonc-őrség vezére, Gyöngyös vezér legyőzte ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós is levágta három ujját. Felgyógyulása után, Kr.e. 27-ben, Koncsur fejedelem Mátra-hegyi medvetorán érkezett meg menyasszonyához, Solymoskához. Végre feleségül vehette a fejedelem leányát.      Ordoszban a sámánképzés 5 évig, a tárkányképzés 4 évig tartott. Így minden huszadik évben egy időre esett az ifjúság előzködése. Ennek befejeztekor indulhatott az ifjúság új kalandozásra. De a vezetést mindig beavatott látóemberre bízták. Ilyen volt Eskló, Pannon és Kövezsd is.           Az ordoszi sámánközpont Kr.e. 720-ban egy Mátra nevű fősámánt azzal a céllal küldött a szkíta-jász síkságra, hogy ott nagyobb veszély esetére menedékhelyet készítsen elő. Csécsi Kr.e. 40-ben szintén egy Mátra nevű fősámánt, bölénytor első napján (március 1) született látóembert küldött a Mátra hegységbe. Gyöngyös vitézei, akik vezérüket a pannon földi Kőszeg vidékének Gyöngyös patakjától a Mátráig követték, a menyegzőn úgy döntöttek, hogy a fejedelmi nász emlékére Gyöngyös vezérnek kegyhelyet építenek. A lakodalom hajnalán elejtettek egy medvét és mire az ötnapos medvetor lezajlott, már készen állott Gyöngyös vezér gerendavára. Felesküdtek, hogy mire eljön az ötödik medvetor, szakítva a pamír-szkíták szokásával, lejönnek hegyi szállásaikról és parszi-szkíta szokás szerint a Mátra alatti síkságon, Gyöngyös vezér kegyhelye mellett építik fel szállásaikat. Így is lett.     A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor havában, de a gerendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a medvetor-szertartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medve-tor hava évről évre csakugyan sárral kezdődött.     Kövezsd a hun birodalmat újból egyesítette, megint csak Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába. Azok megegyeztek a császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római birodalomhoz fog tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz. Dunna asszony folyója lett a két birodalomnak határa.           Ennek a szerződésnek a szövegét Ordoszban az Élet-kegyhelyén Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű császár megbízásából Eged a Szkíta birodalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a szerződés teljesítéséről évről évre jelentést tegyen az Öregek tanácsának.      Koncsur a keleti Szkíta birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös vezérre hagyta.    Eged jelentéseiből kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától. Szól arról is, hogy a pannonföldről elmenekült úzok szorgos munkájukkal folyton gazdagították Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római telepítésű szőlőt is ültettek az abasári kegyhely dombjain és az abasári medvetorokon, azzal köszöntötték az évszámolást jelző medvetort.        Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év alatt: Kr.e. 8-tól Kr.u. 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger évéig mongol törzsbeli kőfaragókkal felépítették Eger városát, Eged fejedelem szék-városát. Utána Szuha községben telepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati Szkíta birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt.  Kr.e. 20-ban, vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 évenként esedékes Nagysza-lát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap. Ezen a napon tartották a nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiúgyermek, aki ezen a napon született, Szala lett, a lányok pedig a Szalajka nevet kapták. Kevert törzsek ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon iker fiai születtek. A fekete hajú, fekete szemű fiának Árnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiának Verő-Szala nevet adtak. Hosszú vándorlás és többféle éghajlat alatt szívós ifjakká serdültek.          Amikor elkövetkezett életük 20. medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe. Ott nagyon megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny, Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat.   Az agg Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet, a nyugati szkíták fejedelme vi-szont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek, hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át.        Ezt a gerendavárat az úz ácsok Kr.e. 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel. A 24 építményből álló kegyhelyet 1 medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 léleknek biztosított szállást.          Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből építettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10. Abasári medvetora, már 566-lélek részére gyújtották meg az “Örök tűz ünnepén” az Égi lelkek “örök mécsesét”. Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a 4040. medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az “Élet kegyhelyén” megtartott menyegzőben.    Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival. Innen Eger városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két ifjú párnak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem ugyanis nem vallotta sem Anahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség sokminden Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Öreg Istenében, s a fényes tekintetű meleget adó Isis-Tóremjében hitt.           Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa bizakodva hitte, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala napján született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog.            Gyakori tűzesetek miatt Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerendaépítményt bontsanak le; az új Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagy méretű építkezés a Kr.u. 8. évben el is kezdődött.
     Ezen a kézműves ünnepélyen Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a piócát, Koncsur napján meghalt (8. év jul. 1). Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyön-gyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt bánatában, odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt feleségül is vette.            Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett Benevárra, átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a Gyöngyösi Élet-kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban rárótta a szkíta harcosok “Barátság-oszlopára”, hogy barátságuk örök dicsőségét hirdesse.           Két év múlva, Kr.u. a 10. évben futár érkezett, jelentve, hogy Kövezsd, az ordoszi fővezér érkezik Gyöngyösre, nagy kísérettel. Kövezsd az Élet kegyhelyén tisztelettel adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraalji Öregek tanácsát pedig így tájékoztatta:         ”Augusztusz római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai nem lépték át Dunna-asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor szkíta őrséget állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát biztosítva van. Legkisebb fiamat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával összekötőnek itt hagyom, Eged vezért pedig a Nagypályi új fővárosba vezénylem”. Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét, s mire megszólalt a kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát. Kövezsd aztán a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vitézei uruk példáját követve valamennyien megnősültek.      Az idősebb Kövezsd, a vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Öregek tanácsának, hogy Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövetségre, hogy uralkodóházak alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített peremestől az “Élet templomától” várható áldást. A peremes titkát a be-avatottak a fáraók országából menekítették Ordoszba.   Az egyiptomi tébai sámánképzésen a látópapok azt javasolták az ottani Öregek tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet templomát Uruk, Ninive és Téba után most már át kellene helyezni egy olyan központi helyre, melyet nem veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek.  Paszamotik fáraó a tébai Élet templomának kincseit és titkait át is adta az ordoszi sámánközpontnak, ahol a mindenkori Öregek tanácsát terhelte az a kötelesség, hogy megőrizzék az elsüllyedt földről való ataiszi Titkok szent ládáját. A szkíta hadseregnek sok csatában kellett magát Egyiptom határáig végigküzdenie, míg a tébai papoktól átvehetik az Élet templomának titkait.        A 100, illetve 400 családból álló kinaj, illetve kitaj vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy a központinak tekintett ordoszi térséget soha sem engedi veszélyeztetni, a kitaj és kinaj vezető réteget pedig beavatottaival mindig képviselteti Ordosz Élet templomában.   Amikor Kövezsd visszatért Ordoszba, megbízta Koncsurt, hogy Ordosz érdekeit igyekezzék a szumér földről elszármazott és a kinaj és kitaj vezetőségbe beolvadt hun származású beavatottak körében képviselni. Koncsur javaslata alapján a 100, illetve 400 család fontosabb ügyeiben rendelkező Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy Koncsur 3 fia a 100 család bármelyikébe benősülhessen. Honkon, Hanoj és Hujé így jutott császári házból való feleséghez. Hatalmas kinaj hadsereggel eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott beavatott irányítás alá kerülő szálláshelyeket létesítettek.          Kövezsd, miután gyermekei révén rokoni kapcsolatba került a 100, illetve 400 családból származó ve-zető réteggel, Matyó korábbi elgondolása szerint uralkodóházakat alapított, hogy az ordoszi Öregek taná-csa akaratát minden esetben érvényesíteni tudja. Ezzel biztosították az ordoszi Élet templomának irányító szerepét.           Az Öregek tanácsa az elsüllyedt Ataiszból hozott intézmény volt. Minden szumér és hun szövetségi népnél megalakult. Legtovább az udmurtoknál maradt fenn.
     Ez a magyarázata annak is, hogy a kínai Nagy Fal építésekor Ordoszt kikerülték. Ordoszt a kínaiak még ma is megkülönböztetett elbánásban részesítik.



     MATYÓ BIRODALMA                                                                   (A 230. Arvisurából)

     Az úz származású Cabaj-aki a sámánképzésen fogadásból 23 társával átlovagolt a kínai nagy Falon-a kinajoknál ötvösséget tanult. Utána egy olyan páncélos öltönyt készített, amit az Öregek tanácsa is megcsodált. Amikor Cabaj fia, Hunbál került a fővezéri székbe, lovasságát ilyennel szerelte fel. A hun hadsereg ekkor két könnyű-lovas és egy páncélos seregből állott. Hunbál fővezérségének 20. évében Bodó fősámán fia, Matyó a kalandozó ifjúság élén a jürcsik birodalmába indult. Apja sikereket jósolt Matyónak, ha nem iszik sok kumiszt, akkor nem tör ki rajta a féktelen vadság. De a sok kalandban meggazdagodott Matyó nem tartotta meg apja intelmeit. Amikor láncrafűzött jürcsikkel hazafelé indult, egy rablány kumisszal leitatta és Matyót a jürcsik testvéreivel együtt elrabolták a hunok táborából. Három évig volt jürcsi fogságban. Hunbál fővezér nem volt hajlandó Matyót tízezer jürcsi fogoly sza-badon bocsátása ellenében kiváltani. De gazdag hun kereskedők és fekete-hun vezérek teljesítették a jür-csik feltételét, és Matyót diadalmenetben vitték Ordoszba.    Hunbál ellenezte a kinajok elleni háborút. Matyó ezért a lázadó ifjúsággal meggyilkoltatta. Matyót ezután fővezérré kiáltották ki és az Öregek tanácsa hozzájárult a kinajok megtámadásához.     Matyó a szívóssági kiképzésben részt vett seregével néhány év alatt fennhatósága alá kényszerítette az összes hun törzseket majd 30 tyumen (300000) lovassal a kinajok birodalma ellen indult. Ebből 6 tyumen volt a könnyű-, és 24 tyumen a nehézpáncélos sereg.    A 6 könnyűpáncélos seregnek az volt a feladata hogy ezer fogat farönköt szállítson a Nagy Fal közelébe. Egy ködös hajnalon felmenő hadiutat készítettek a Nagy Fal mindkét oldalán, és Matyó 24 tyu-men páncélos seregével egy nap alatt átlovagolt a kinajok birodalmába. A kinajok megdermedtek, hogy a hunok serege az áthághatatlannak tartott Nagy Falon könnyűszerrel átlovagolt és az elnyomott lázadók élén fővárosuk felé halad.    Mielőtt Matyó erre az útra elindult volna, apjának, Bodó fősámánnak a parancsára az Öregek tanácsa előtt fel kell hajtania a sámánok italát, nehogy még egyszer lerészegedjen. Ettől kezdve Matyó még a kumisz szagától is undorodott. A 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) Őrsúr napján a kinajok seregét a Matyó által alkalmasnak ítélt síkságon egy egész napig tartó küzdelemben teljesen legyőzték.  A kínai történészek errő1 ezt írták:” Kr.e. 206-ban Motő, Tyumen hun vezér fia, aki eddig túszként élt a jürcsi törzsnél, meggyilkolta apját és megszerezte a hunok fölötti uralmat. Néhány esztendő alatt fennhatóságának elismerésére kényszerítette a szomszédos nomád törzseket, majd Kína ellen indult. A kínaiak vereséget szenvedtek Motő a kínai császárt évi adó fizetésére kötelezte”.     Matyó csakugyan arra kötelezte a kínai császárt, hogy minden nyár derekán Ordoszon keresztül Puszta-szerre hadisarcot szállítson. Ott azt a 30 vezér előtt igazságosan szétosztották. Ami megmaradt, az a győztes ifjúságé lett. Ez a kínai évkönyvek szerint a “Sanjü”, vagyis Matyó vezér előtt ment végbe. Az ünnepséget Süán ünnepének hívták. Az ifjúsági lovasverseny-vetélkedője a Nagy-Süánon folyt le. A győzteseket ebből a hadisarcból jutalmazták.        Matyó birodalmának tehát szinte alig voltak határai, mivel hatalma az egyik Nagy-víztől a másikig ter-jedt (Sárga-, Fekete- és Fehér-tenger).   Matyó volt az első fővezér, aki egyben fősámán is lett. Apja halála után ugyanis Győző rovósámán nem vállalta a fősámánságot, csak az Arvisura-rovás jogát.       Hunbál fővezérnek nem volt fia, Matyó Hunbálnak minden női családtagját törzsön belüli hadisarc cí-mén feleségévé tette. Ez addig nem fordulhatott elő, mert a fővezérek valamelyik fiukat, vagy vejüket sá-mánnak neveltették, ha erre nem volt mód, örökbe fogadták a legarravalóbb ifjúsági fősámánt. Matyó en-nek nagy hírtelen elibe vágott és így egy kézbe került minden hatalom.  Ez után fényes kínai küldöttség érkezett Ordoszba. Li-Pang, a Mennyei birodalom császára kérte Ma-tyót, hogy üljenek össze és a “Béke és barátság” jegyében kössenek szerződést. Adófizetés biztosíthatja a kínai földműves tömegek nyugodt munkáját, és így békésen élhetnek egymással barátságban.      Li-Pang a “Béke és barátság”-szerződés megalapozása végett 24 sámán-ifjút meghívott székvárosába, hogy a tudományokban további jártasságot szerezzenek. Matyó azonban kioktatta a fiatalokat és a 24 ifjú minden nap rovásban jelentést tett a kínai eseményekről.          Mikor Li-Pang a következő évben a “Béke és barátság”-szerződés további tárgyalására megérkezett, kérte, hogy a kínai fejedelem csereifjai is mennél előbb eljöhessenek Matyó fővárosába. Matyó erről hír-szerzői révén már előre értesült, a tárgyalásokat elhúzta, a 24 sámán-ifjút hazarendelte és a fekete-hun törzsek vezéreivel együtt a hadisarc felemelését követelte. Li-Pang ezt megtagadta. De amikor meghallotta, hogy Matyó seregei újra áttörték a Nagy Falat, hozzájárult a hadisarc felemeléséhez és megengedte, hogy a hun földművesek visszatelepedjenek a Huni-folyók vidékére, a hun-agaba törzsek pedig visszavándoroljanak a Hangun folyó jobb oldalán levő földjeikre.           Li-Pang a felemelt hadisarcot nem tudta megfizetni. Ezért legnagyobb leányát, Cen-t adta Matyónak 25. feleségül. Matyó viszont Hunbál legkisebb leányát, a pusztaszeri Nagy-Süán győztesét küldte feleségül Li-Pangnak, meghagyva a lánynak, hogy a kinajok minden fondorlatosságáról tegyen jelentést Ordosznak.   Li-Pang egy drágaköves palotát építtetett Ordoszban, az Aranyasszony ligetében. Odavitték a Beszélő Boglárt. Ez nem volt indokolatlan, mert Matyó győzelme és barátsági szerződései ellenére mégis fel lehetett tenni, hogy szaporaságuk miatt előbb-utóbb a kinajok kerülnek túlsúlyba.        Cen fejedelemasszony fényes udvartartást rendezett be. A többségben levő törökös fekete-hun törzsek között pedig elkezdte hintegetni a gyanakvás és meg nem értés magvát. A kinajok ugyanis szét akarták robbantani a hunok törzsszövetségét, hogy azután a törzsekkel egyenként könnyebben elbánhassanak.          A “Béke és rokonság” törvénye 100 évig megállta helyét, később azonban mindkét oldalán úgy látták, hogy a vegyes házasságok még családokon belül is sok ellenségeskedésre vezetnek. A “Béke és rokonság” helyett a “Béke és barátság” hosszabb életű lehet, mert hiszen az ember a rokonát kényszerűségből kapja, de a barátját maga választja meg.          Matyó minden tervében annak a Szalajka nevű rima-lánynak a jelentéseire támaszkodott, akit az Arvi-surák tanítására kijelölt a kinaj birodalom székhelyére. Szalajka az Öregek tanácsát a kinajok minden fon-dorlatáról tájékoztatta. Így sikerült rákényszeríteni a kinajokat szerződéses kötelezettségeik teljesítésére. Ez aztán Ordoszban jómódot teremtett.      A kereskedelem is szépen fellendült. Teljesen kiépítették a “Selyemutat”, s a hun törzsszövetség aranya és a kínajok selyme messzeföldre eljutott. Egyre több lett a sárkányos-hajó is. A jürcsikkel keveredett új törzsnek, a jüponnak, vagy kabarosan japánnak a hajósai kitörtek a tengerre, és lassankint benépesítették Tennó darabokra tört birodalmát. A “Béke és barátság” eszméjét itt is meghonosították.   A hun törzsek szövetsége igen megerősödött, és legelőterületei kezdtek szűknek bizonyulni. Matyó-ta-nítványai bevonásával-újabb terjeszkedési lehetőségeket tárt fel és a fehér hunok suoma-törzsei teljesen birtokukba vették a napnyugati tengerpartokat.     De a kinajok se nyugodtak. Romlott húst csempésztek be Ordoszba, de Szalajka erről már előzőleg je-lentést küldött. Matyó pedig a húst megetette a vendégségbe érkező kinajokkal. Sok vendég meghalt, s amikor a kinajok ezt megtudták, a bűnösöket lemészárolták.   Li-Pang halála után Matyó kinai néven kinaj császár lett, s ezzel eleget tett annak, amit Agaba törzse elvárhatott tőle.

SZARMATÁK

     Doma fősámán 272. Arvisurájában Barkasa rovósámán örökítette meg a szarmata tárkány-törzs viszontagságait.       A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban az ifjúság viaskodásán Samsudi szarmata lány lett az első. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkány-törzsének a leánya lett az Aranyasszony. Győzelme jutalmául maga választhatta meg a férjét. Választása Toprakal szkíta vezérre esett.      Samsudi törzsének tárkányai 10 év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol 4 éves tárkánykép-zést is tartottak.            Samsudi beavatott aranyasszony férje Kr.e. 352-ben meghalt. Az özvegy a laza törzsi szövetséget erős birodalommá kovácsolja össze.
     Toprakal szkíta törzsének vezetésével a szövetség 6 törzsből állott:

     1. A jászok vezére Mitrás-gula volt, jelvénye az aranyszarvas,
     2. az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli kecske,
     3. a kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan,
     4. a szarmaták vezére Samsudi fia, aki muroma lányt vett el feleségül, jelvénye a vissza tekintő                                             jávorszarvas,
     5. a szkíta törzs vezére Samsudi első fia, Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az                            új törzsszövetséget mennél jobban megszervezze,-jelvénye a párduc,
     6. az ugorok agg vezére Igar, Gilgames-leszármazott volt: a tárkányképzést ő irányította Topra-Kalá-                         ban, törzsének jelvénye a rétisas volt,-a családjáé az oroszlánfejű sas.
    
     E törzsszövetség vezérei Kr.e. 620 körül Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak. Kr.e. 625-ben a Hírös Kapuban Paszamotik egyiptomi uralkodótól ők vették át titkaival az Élet templomát, s onnan Ordoszba szállították. Utána Kr.e. 612-ben a szumér népek vezetésével megbuktatták az asszír birodalmat. Tomiris szkíta királynő Kr. e. 530-ban legyőzte a perzsákat.
     Amikor Tomiris királynő vezéreinek utódai Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány voltak, Arszák az ő alattuk álló vitézekkel szabadította fel 320-ban a Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket. Felosztotta Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre. A régi tartományfőnökök többnejűségben éltek. Mikor ezek elmenekültek, vagy az öldöklés áldozataivá váltak, sok udvarhölgy szabaddá lett. Hol szégyenükben, hol a gyűlölködés elől visszatértek egykori lakó-helyük tájékára. Régi uraikról megszégyenítő szóval satrafáknak hívták őket. Szerették a kincset, az ék-szert, a ruhát és szívesen fitogtatták előkelőségüket.
     Mivel ezek az udvarhölgyek jórészt a szarmata tárkány törzsből kerültek ki, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek meg. De erős befolyásra tettek szert a jászok körében is, úgyannyira, hogy a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal nem egyszer a hatalmat is magukhoz ragadták a szkíta törzs-szövetségben. Ezt a több nyelvet beszélő alán királyi törzset a görögök és rómaiak roxolánoknak nevezték.     Arszák a hikszoszoknál letelepedett Gilgames-utódoktól származott. Beavatott körökben, még Ordosz-ban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabír volt, de a görög, etruszk, zsidó és latin mellett mind a 24-hun törzs nyelvét ismerte. Utódai idejében az Arszakidák hatalmának vége felé, Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok vették át a hatalmat is, a szkíta birodalmat kettéosztották. Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és azok Nagypályiba, a mai Krím félszigetre tették át székhelyüket; a Pamír-szkítákat pedig a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a szarmaták, Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést.        A 24 hun törzs szövetségének eszméihez hű jászok az ez ellen lázadozókat négy alkalommal is a jászvásári és a jász síksági törzsszállásra vezényelték. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt ilyesmi miatt börtönbe vetették és ott halt meg Nagypályiban. Családja díszes külsőségek között temette el a közelben, a jász-szarmata temetkezési helyen. Népe a jász síkságra vándorolt. Az ott maradt jászok háromszor is: 182-ben, 265-ben és 332-ben szedték a sátorfájukat és átköltöztek a Jász-síkság szabadon álló térségeibe.     Csatári aranyasszony fia Csatány rovósámán egy gazdag szarmata lányt vett el feleségül. Esküvőjük vacsoráján énekelte el a Nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány a 242. Arvisurában szere-pel. Népes családja sok településnek vetette meg az alapját.



     A VÖRÖSSZEMÖLDÖKŰEK KÜLDETÉSE                                  243. Arvisura
                                                                                                             Izsboldó rovása
                                                                                                             Kr.u. 5-41.
     A 24 hun törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásának 3990. évében nagy veszély fenyegette. Birodalmukat a kinajok fondorlatos politikával kettészakították.                                                    Ordoszban Hohanza, a káspivári Szkíta birodalomban Csécsi széki-kun vezér lett az új fejedelem. Csé-csi birodalmát nemcsak a kinajok, hanem Róma légiói is veszélyeztették. A káldor-pannon szövetségnek, amikor a helyzet nagyon komolyra fordult, Csécsi kabar, úz és kimmer törzsbeli segítséget küldött. Ezek 40 évig Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcoltak a légiók ellen, de azok végül áttörtek a Dara folyó vonalán és elözönlötték a Pannon-földet. A védők kénytelen-kelletlen visszavonultak.                       Csécsit kínai orvgyilkosok megölték. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsúr és Kövezsd apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, s így fogadta esküvel, hogy bosszút állanak a kinajokon.                                                                                              Kövezsd mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen első lett. Rögtön az elnyomott kinaj és hun földművesek mozgolódásainak az élére állott, s Kr.e. 25-ben győztes hadvezérként vonult be Ordoszba. Kína meghódítása után vörösszemöldökű harcosait juttatta uralomra.  Kövezsd a szétszakított hun birodalmat Ordosz székhellyel újraegyesítette, és a birodalmat megosztotta testvéreivel. Eged kapta a nyugati szkíta birodalmat, Bakát a káspivári széki-hun birodalmat, Kövezsd a szintén Kövezsd nevű fiával átvette Ordosz vezetését, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre levő területek jutottak.                   Kövezsd megegyezett Rómával, hogy az elnyomó káldorokat együttes erővel kiűzik és Pannonföld Rómához, a kabarföld pedig a szkítákhoz fog tartozni. Dunna asszony szent folyama lesz köztük a határ. A szkíta részen Eged vezér Kr.e. 8 és 4 közt itt, azaz Eger évétől a másik Eger évéig kegyhelyet épített és fővárosának az Eger nevet adta. Innen ellenőrizte, megtartja e Róma a vele kötött szerződést. Egerben kiépítették a felső, középső és az alsó világ képét, hogy a város örökéletű legyen.          Két év múlva, Kr.u. 10-ben futár jelentette Kövezsd nagyfejedelem érkezését. Azt jött ellenőrizni, hogy Augustus római császár megtartja-e a szerződést. Szerződésszegésre nem került sor, de azért Sasvár, Pozsony, Sellye, Ordsz és Zombor szkíta őrségét mégis jól megerősítették, Egervárában pedig meghagyták a római légiókba küldött vörösszemöldökű hírszerzőknek, hogy Róma szándékairól minden esetben értesítsék Ordoszt. A jelentések Egerben az ifjú Kövezsd kezébe futottak be. Eged fejedelem a székhelyét Nagypályiba (Neapolis) helyezte át.                                                                                            Paszametik fáraó Kr.e. 625-ben a tébai Élet templomának titkait és kincseit átadta az ordoszi sámán-központnak. A látópapok ugyanis Tébában mind úgy látták, hogy az elsüllyedt Ataisz titkainak “Szent lá-dáját” itt nagyobb biztonsággal lehet megőrizni. A szkíta hadsereg a szent tárgyakért megjelent a “Híres kapuban”. A történetírók szerint Paszametik fáraó “kincsekkel” halmozta el őket, holott a “Szent láda” átadásáról volt szó.                                                                                 A 100,-illetve 400 kinaj és kitaj családból álló vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy Ordoszt soha sem engedi veszélyeztetni és, hogy saját beavatottaival mindig képviseltetni fogja magát az ordoszi Élet templomában. Vállalták a templom felépítését is.           A római birodalom általában nem törődött az uralma alá tartozó országok népének vallásával. De kivé-telesen mégis ataiszi csillagjósok; Araba, a bölcsek legvénebbje; az Etana szumír király mennybe-menetelekor elhangzott jövendölések és Malakiás zsidó próféta mind azt jósolták, hogy a Messiás a földre fog szállni. Ezt mondták a jósok Rómában is. Amikor aztán a három napkeleti bölcs a népszámláláskor megjelent Betlehemben, elrendelték a kisdedek megölését. Ordoszban ekkor megjelent Mazarehi aranyasszony és a féltett újszülöttet Hetevaret hikszosz-szabír kegyhelyre menekítette. Itt az újszülött a törzsi névadással a Jézus nevet kapta. A názáreti József ács volt; Herembetel hikszosz-szabír isten templomában ácsmunkát kapott. Jézus Jahve egy igaz isten hitében nőtt fel és 12 éves korában Jeruzsálem templomában is megvédte hitét.
     Kövezsd az Élet templomának megbízásából Kr.u. 15-ben Ordoszból Partikán vitézt küldte a hétvári tárkányképzésre. Ez alatt a 4 éves tárkányképzés alatt Jézus az összes hikszosz-szabír és zsidó ifjakat átté-rítette a többisten-hitről az egyisten-hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte, mindkettőjüket a tébai bölcsekhez küldték továbbképzésre. 5 évig tanultak Karnakban. Ezekben az években Partikánnak az volt a feladata, hogy Ordoszba küldjön jelentéseket a római birodalomban történendőkről. Kr.u. 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatott-képzésre.       ”Ezen a képzésen ismerkedtek meg velem, a neapolisi görög kereskedelmi központból jött Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának Parajd központjából küldött Hungár beavatottal. 5 éven át vettünk részt az Élet templomában folyó beavatott-képzésen. A szabír Jézus a Szent láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Előbb Töbeten, majd az Indús folyó mentén továbbvándorolva Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki. Urukban pedig királlyá koronázták. Ekkor, Kr.u. 29-ben, megalapították az uruki egy-isten-közösséget.“
     Amikor Kr.e. 12-ben Kövezsd visszatért Ordoszba, Koncsúr beavatott fejedelmet bízta meg, hogy a hun törzsszövetség érdekeit a szumér-földről elszármazott kinaj és kitaj vezetőség beavatottjainál képviselje. Koncsur javaslatára az Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a cél érdekében Koncsur 3 fia benősüljön a kinaj és kitaj vezetőség családjaiba. Honkon, Hanoj és a szép Hujé császári házból való feleségükkel és hatalmas kinaj hadsereggel sok küzdelem árán eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott a beavatottak céljainak is megfelelő szálláshelyeket létesítettek.           A beavatott-képzésen levő Partikán és Hungár vitéz a vörösszemöldökűek forradalmának elárulását látta abban, hogy Kövezsd több gyermeke útján rokoni kapcsolatba került a vezető szerepet játszó 100 és 400 család leszármazottaival és Matyó egykori elgondolása szerint uralkodó házakat alapítottak azon a címen, hogy “az Élet templomának működését biztosítani kell!”           Ordosz forradalomtól tartott, ezért azokat, akik rokonszenveztek a vörösszemöldökűekkel, a legtávolabbi helyekre irányították. Így került Partikán két Neapolisba is, a Róma alattiba, meg a Krím félszigetibe; Jézust az elégedetlen Judeába küldték; Hungárt pedig Uzsvár-Eger-Engadin térségébe vezényelték. Hungár az Úr városából elmenekült Ung pateszi leányát vette feleségül. Esküvőjüket Ummában tartot-ták, mert bár a menyasszony édesanyja úz-földi származású volt, Umma lakottabb volt, mint az elsivata-gosodott Úr városa. Sok Úr városbeli ifjú követte ide Ungikát, szamaraikat Magyarkán lovakkal cserélték ki. Hungár kíséretére a kettős Hun folyótól 24 lovast indítottak útba Parajdról, de Magyarkán veszély kör-nyékezte őket. Kövezsd parancsára valamennyiüket ki kellett volna végezni, azért, mert Parajdon a vörös-szemöldökűek újabb forradalmat kezdtek szítani a megújuló elnyomás ellen. De Hungár ezt idejében megtudta, Nippurba ment és így megmenekült a tervezett mészárlás elől.  Az ifjú Kövezsd-apjával szemben-igen megkedvelte Hungárt. Támaszpontjául az úz lakosságú Úzvárat jelölte ki neki. De mivel Ungika leginkább itt tartózkodott, a kabarok Ungárnak nevezték el a várost. A Marinából érkező kereskedők a maguk nyelvén Uzsgorodnak hívták. De akár az egyik, akár a másik néven nevezték, mindenki megértette, hogy az uzsoki átjáró bejáratánál levő úz városról van szó.            Hungár tanácsára Eger alsóvilágát az Élet templomának mintájára kibővítették, s barlangrendszere há-romszor akkora lett, mint Eged korában volt. Innen indultak el a hírszerzők Engadin hegyei felé, sokszor mint római légiósok.        Kr.u. 25-ben Koncsúr került Kövezsd utódjaként Ordoszba. Kövezsdet egy disznótoron agyvérzés érte, s ezért az Élet templomát többé nem hagyhatta el. De Medvetor havától Disznótor haváig, egyik hóeséstől a másikig még így is vezette a hun törzsszövetséget.          Hungár és a többi lázadó megölését Koncsur is szorgalmazta, de az ifjú Kövezsd ezt a parancsot a nyugati Szkíta birodalomban nem engedte végrehajtani. Sőt megengedte Hungárnak, hogy kíséretével 33 kora tavaszán Úr városába menjen. Judeán keresztül kellett mennie. Ott találkozott Nazirral, aki átadta neki hikszosz tárkány-rovással rótt feljegyzéseit. Ezekben a karnaki bölcseletről és ordoszi beavatottak új hitvallásáról van szó. A szeretet vallása néven is emlegetik. Kérte Hungárt, hogy juttassa el őket az Élet templomába, hogy a tanítások fennmaradjanak, mert a látók szerint Judea a Messiást meg fogja ölni.           Nazir, azaz Nazar, az istenek gyermeke nem nősült meg. Ő találta Töbetben a legnagyobb, lábszár-vastagságú Élet-gyökeret, a legtökéletesebb gyógyszert. Felét Hungárnak adta, hogy feljegyzéseivel együtt azt is vigye el Ordoszba. Búcsúzóul Nazir egy levelet küldött az uruki gyülekezetnek, intve őket, hogy az isteni szeretettől soha el ne tántorodjanak.       A parthusok Úrban és Urukban is erőszakos eszközökkel be akarták vezetni Garé isten tiszteletét. Emi-att sokan Hungár mellé állottak és az ő kíséretében Mari, Havarut, Jeruzsálem és Ugarit érintése után Nagypályiban jelentkeztek Kövezsdnél. Judeán kétszer is keresztül mentek; eközben hallották, hogy Nazirt a zsidó papság keresztre feszítette, de ő Etanához és Gilgameshez hasonlóan mennybe ment.           Hungár Nagypályiban átadta Kövezsdnek Nazir feljegyzéseit és a fél Élet-gyökeret, Kövezsd elindult velük Ordoszba és ezzel a kiváló gyógyszerrel még sokáig életben tartották a megbénult vörösszemöldökű apját, az agg Kövezsdet.         Koncsúr elrendelte ugyan Hungár elfogatását és Ordoszba való szállítását, de az ifjú Kövezsd éppen ellenkezőleg, jutalomra, védelemre érdemesnek tartotta, s titokban módot adott rá, hogy Hungár római légiós öltözetben az Engedin völgyébe távozzék. Az Úr városából menekültek Hungárral tartottak; a Huni folyótól elindult többi hun harcos azonban előbb Urumcsiba, majd Urfába ment, s a továbbiakban Uriban, Urhidán és végül Úrkúton apránkint lemaradoztak. De leghűbb vitézei a mai Svájc Uri kantonjának Engedin völgye környékére elkísérték Hungárt.    Az Úr népének uruki gyülekezetéből érkező lovasok békességes, józan életű, szeretetet hírdető emberek voltak. Vezérükről, Hungárról az ő nyelvét beszélőket  hungároknak nevezték.        Kövezsd parancsára nekem, a kis képzettségű Izsboldónak kellett átvennem Hungár megbízatását. Ez azt jelentette, hogy Hétvár, Magyarka, Uzvár és Sasvár vonalán nekem kellett átvennem a vörösszemöldökű beavatottaktól érkező híreket, majd Nagypályi városából összesítve mindet Ordoszba továbbítanom. Neapolis néven volt a görögöknek egy kőből épült kereskedő városuk. Az onnan származó hírek is fontosak voltak Ordosz számára.     A bölcsek megjósolták, hogy a kinaj és kitaj 100, illetve 400 család viszályai miatt biztonságos, új he-lyet kell keresni az Élet templomának, mégpedig olyan helyen, ahol az alsóvilág is könnyen kiépíthető. Ordoszban ez nehézségekbe ütközött volna. Más helyet kellett tehát keresni.
     25 év szolgálat után minden római légiós ott telepedhetett le a birodalom területén, ahol akart. A hun törzsszövetséghez tartozó légiósok egy része Dunna asszony szent folyamának közelében állapodott meg. Idősebb koruk miatt a gyermekáldás az ő körükben már elég ritka volt. Ráértek, meg kifizetődő is volt, ha segítették a vörösszemöldökűek hírszerző munkáját.     Kérésükre a hun törzsszövetség seregeiben a tényleges szolgálati időt 24 évre szállították le. Letelepe-désüket Ungvárról irányították a Gilgames család leszármazottai. Hungár felesége, Ungika ugyanis ennek a szumír eredetű királyi családnak a leszármazotja volt. A volt légiósok útját nekem kellett ellenőriznem a Van-tó melletti birodalomtól Magyarka, Neapolis, azaz Nagypályi és Ungvár-Eger vonalán. A leszerelt légiósok központi helye Úrkút volt. Elkalandoztak egészen Engadin völgyéig, hogy az ott letelepedett vörös-szemöldökű megbízottak híreit eljuttassák Úrkútba.           A légiókba küldöttek nem ritkán igen magas rangot értek el, egyik-másikuk Ordosz parancsára Rómá-ban telepedett le. Beavatottjaik szintén Ordosz útmutatására megszervezték a szegénység forradalmát is. Ebben jó részük volt az Urukból elmenekült messiási-hívőknek.       Az éghajlatnak mind melegebbre való válása, majd Van városában áttértek az Uruk városbeli keresztény gyülekezet hitére.        Mély meggyőződésből magam is áttértem erre a Messiás-hitre. Ezt jelentettem Ordosznak. Az Öregek tanácsa örömmel fogadta jelentésem, mert a vörösszemöldökűek forradalmának ez a hit felelt meg legin-kább. Kívánságom csak annyi: Nagypályiban hamvasszanak el.






     A MAGYAROK EREDETE                                                             (A 253. Arvisurából)

     A 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úz származású Varga Győző lett, a hun törzsszövetség fő-sámánja. Kora ifjúságában a kinajok országában cserepes mesteréget, majd selyemkészítést és varga mes-terséget tanult. Lovas parancsnoka lett a Selyem-úton folyó kereskedelemnek. Egy selyemkészítő bölcs leányát vette feleségül, majd Ordoszban meghonosította a selyemszövést.                                                                                       Amikor nagyapja, az Öreg Bozók a sámánképzést meghirdette, unokái közül őt jelölte ki sámántanuló-nak. Eredeti neve Ragály volt; de a kinajok nyelvének elsajátítása után a Varga nevet, majd a sámánképzés győzteseként a Győző nevet vette fel.   Hatalmas szervezőképességével újra egybefogta a szétforgácsolódott hun törzsszövetséget és Ordoszban a kinajokkal is felújította a “Béke és rokonság” néven ismert örök barátságot.                                                                                             Ellenfele, Rakaca-aki a sámánképzésen a második lett-másként vélekedett. Szerinte fejlődést csak győztes kalandozás hozhat. Ezért az altáji kabarok egy évig csak fegyvert készítettek és a 4221. medve-toros év (Kr.u. 181) tavaszán a fiatalok új kalandra indultak. Míg a kabar ifjúság távol volt hazulról, a szomszédos tatárok gyakran rajtaütöttek az öreg kabar parasztokon és földjeiket feldúlták.
     Mikor a kalandozásból Rakaca hazatért, a Bujkál-tó környéki kabar szállásokat megsemmisítve találta. A tatárok még az Altáj vidék kabarjainak asszonyait, gyermekeit, öregeit is megölték.        Az életben maradt kabarok a Bujkál-tó környékéről az Altájba, majd annak síkságaira vonultak. Aki-nek a kalandozások eredményeként Sumer-földi rabszolganője volt, az Altáj-Buda környékén telepedett le, az asszony nélkül maradt kabarok pedig a déli manysiknál szálltak meg.
     Az Etil folyótól keletre, a Béla-tó környékén marami törzsek éltek; a Káma vidékén merija törzsek. Ezek barátságos asszonyuralom alatt éltek és minden rokon törzs ifjúságát szívesen látták.           A kabarok először a suomákkal (finnek), majd a mordvinokkal, végül azok nyugatra vonulása után a Kövezsd csatájában megfogyatkozott manysikkal léptek marami-por és merija-mos asszonyuralmi házas-ságra. Később teljesen átvették a Tórem-hitet. Rakaca a sámánképzés eredményeként minden tekintetben ismerte a manysik helyzetét, tehát tudta, hogy a kabar vész után a kabarok életben maradásának egyedüli útja a manysikkal való egyesülés.        Az asszony-uralom alatt lévő manysik szívesen látták a sok zsákmánnyal érkező kabarokat, sőt Káma fejedelem a leányát is a kabarok ifjú vezérének, Berénynek adta feleségül. A kabarok ugyanis megszüntették Rakaca vezérségét és sámáni beosztásában a manysikhoz vezényelték, öccsét pedig-aki ellenezte a kalandozásokat-a szabad kabarok Berény fejedelem néven vezérükké választották.           Az etil-kabarok tehát egyesültek a marami-manysikkal; az altáji kabarok pedig megmaradtak férfi-uralom alatt. De Berény kabarjainak nem tetszett sem az etil-féle asszony-uralom, sem az altáji férfi-ura-lom, ezért ez a Berény-féle harmadik kabar törzs új utakra lépett. Berény törzse a Tura folyótól a Turga-i kapuig helyezkedett el. De az egymással érintkező legelőterü-letek szélein közöttük is kezdett tért hódítani a feleség-elmélet. Eszerint ugyanis a nők egyenjogúak a fér-jükkel és még a törzsi tanácsban is részt vehetnek.       Ennek persze a délvidékről, Sumér-földről hozott rabszolganők örültek legjobban, mert gyermekeikkel együtt felszabadultak megalázó sorsukból.       A beolvadt kabarok és Berény közép kabarjai szerződést kötöttek a déli manysikkal. E szerint, amikor Káma fejedelem ivadékai lesznek a vezérek, akkor Berény leszármazottainak jut a sámánság, ha viszont Berény fiai közül kerül ki a vezér, akkor Káma-törzsből választanak új fősámánt. Vérkeveredésnek pedig nem szabad történnie, mert akkor egyikük kezébe kerülne a hatalom és elsorvadna az új törzsszövetség.            Káma fejedelem halála után Berény fia, Magyar lett az új törzsszövetség vezére; Káma fiát, az okos Zsolcát pedig a 4240. medvetoros évben (Kr.u. 200) fősámánná választották, és Ordoszban Varga Győző fősámán kezébe letette az esküt. Zsolca az ordoszi sámánképzésen is első lett és Varga Győző leányát vette feleségül.     Zsolca legfontosabb intézkedése az volt, hogy Ordoszt, tekintettel a hely védettségére, meghagyta a sámánközpont székhelyének, a kereskedelem központjául azonban Altáj-Budát tette, az egykori Almák-Atyja (most Alma-Ata) közelében. A fővezéri tanácskozásokat mindig itt tartották. Mivel a fővezér székvárosa azonos volt a kereskedelem központjával, Altáj-Budát kezdték a hun törzsszövetség fővárosának nevezni. Mivel Varga Győzőt egyhangúlag fővezérré választották, az új törzsszövetség már kezdettől fogva bele-szólt a hun törzsek szövetségének életébe.  Magyar, aki mint vezér, a hun törzseken belül új szövetséget alapított, mohón vetette bele magát népé-nek eggyékovácsolásába. Ebben segítségére volt, hogy a délről hozott asszonyok gyermekei ekkor már 20 évesek voltak. A kabar nép tehát háromfelé vált. Altáj-Buda mellett éltek a kabar-sumér keveredésű kabarok, a Turgai kaputól északra a Tura alatti kabarföldön a férfi-asszony egyenjogúságot valló kabarok, végül a Kámától délre az asszony-uralmat elismerő manysi-kabarok éltek.           Magyar fővezérségét a Káma-és Tura-vidéki törzsszövetség elismerte, az altáji kabarok azonban ettől vonakodtak, mert az okos Zsolca szerint helyesebb a háborúk és kalandozások helyett csak kereskedelem-mel foglalkozni. Ilyen előzmények után aztán az ordoszi és az altáj-budai tanácson csak a kabarok és a felső-Káma-vidéki manysi törzs számított a hun szövetségbe tartozó törzsnek.    Magyar a 4240. medvetoros évtől (Kr.u. 200-tól) kezdve mindent megtett azért, hogy a hun törzsek szövetségének keretén belül egy olyan erős törzset teremtsen, melyet nem seperhet el az idők vihara.

            Amikor Magyar 206-ban elfoglalta nagyapjának, Káma fejedelmének a székvárosát, az asszony-uralom megszüntetését javasolta. Ez azonban, mint minden új elképzelés, a manysiknál nem talált egyhangú fogadtatásra. Akik a Káma folyótól északra az asszony-uralom hívei voltak, az Ural felé húzódtak, Magyar fejedelem hívei pedig a fejedelem első fiának vezetésével, a róla elnevezett Béla-folyó környékére vándoroltak. De a vezéri tanácskozásokon Magyar a manysi népet is képviselte. Öccsének, Konda vitéznek a szíve azonban-felesége miatt-az asszony-uralom alatt élő manysikhoz húzott.   Az Ural hegye felé húzódott manysik Magyar fejedelem halála után a Káma és Béla-folyó környékén élő rokonaikat magyariaknak kezdték nevezni. Házasságot azonban szívesen kötöttek mind a Tura, mind a Káma és Béla-folyó környékén élő néppel. A Tura-vidékieket magyaroknak nevezték. Magyar halála után Konda lett a manysik fejedelme; a magyariaké Zsolca fősámán fia, Kürt ifjúsági fejedelem. Kürt, mint a “Selyem-út” lovasparancsnoka, gyakran megfordult Magyar fejedelem udvarában, majd Magyarnak a leányát, Piroskát vette feleségül. De Magyar csak úgy egyezett bele a házasságba, ha Kürt elismeri az új törzsszövetség szokásait, és persze a férfiak-nők egyenjogúságát is.      Kürt erről jelentést tett, de az ordoszi Öregek-tanácsa nem ismerte el az egyenjogúságot, ezért kalandozások dolgában csak a manysi és a kabar törzset ismerte el a hun törzsszövetség tagjának. Az elaggott Varga Győző és Zsolca mégis megáldotta Kürt házasságát, azzal a reménnyel, hogy a magyari és a magyar törzs egyszer majd új eszmével veszi át a hun törzsek szövetségének vezetését.





     VADNA, “A HALÁL LOVASA”                                                     (A 255. Arvisurából)

     Sávolyka édesapja, Kostyü úz fejedelem, akit a Nagy Hun síkság vörösszemöldökű kinaj forradalmárai Csiang-Kü néven császárukká választottak, ezzel teljhatalomra jutott. Kr.u. 180-ban véget ért az 5 évenként ismétlődő sámánképzés. Ezen a Nagy-Süán küzdelemben Vadna úz sámán-ifjú győzött. Vadna bátyját, Harcsányt Hu-Cseng néven Ordosz fejedelmévé választották. Harcsány addig Haris fősámán néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt.          Kinaj martalócok rátörtek Ordoszra, és Harcsány fejedelmet megölték. Gyászideje leteltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát, Kostyü fejedelem lányát. Ezzel elnyerte kettőjük számára a 255. Arvisura rovásának a jogát.         Vadna fősámánt és Sávolyka aranyasszonyt az Öregek tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannon-földre. Kíséretükhöz tartozott 5 tized lovas és 1 tized minden munkában jártas sebesült-gondozó rimalány. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-kapuba értek. Ott volt a 4221. medvetoros évben (Kr.u. 181) a gyászos emlékű kabar vész: a kalandozásra indult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes otthonmaradt családtagjait.                                                                      Sávolyka aranyasszony 9 rimalánya kabar lovasokhoz ment férjhez. Berény kabar fejedelem még 300 lovast adott Sávolyka és Vadna mellé kíséretül.  Sávolyka és Vadna pannonföldi útját az tette indokolttá, hogy már csak ritkán jöttek gyér hírek arról a földről, ahol a kabarok valamikor (Kr.e. 2800) Kassa néven várost alapítottak.                                                                         Kassa tájára Vadnáék éppen akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegette a kassaiakat. Vadna a külső, vagyis távolabbi kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harcra került sor a támadó longobárdokkal. Vadna is megsebesült, de sebesülten a lovára kötöztette magát és úgy vágtatott Bártfáról Kassára. Ott éppen csak el tudta mondani a Kassát fenyegető veszedelem hírét és belehalt sebeibe. Hősiességét a “halál-lovas” elnevezés őrzi.                                                                    Sávolyka a longobárdok kiverése után 300 harcosával felépített két őrhegyet: Vadnát és Galgócot. Utódai itt 253 évig rótták a valamennyi között leghosszabb Arvisurát. Ebben írták le a Pannon-földieknek a bárdok, káldorok, más néven kelták, majd a római hódítók ellen vívott harcait.       Vadna fősámánnak és Sávolykának 5 év alatt egy Berény nevű fia és 3 leánya született: Csobánka, Ga-lambka és Barcika. A lányok rimalányok lettek, így ők is szívós lovasokká fejlődtek. Mindhárman rokon-látogatókhoz mentek férjhez.      Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz, vagy rimalány, aki ismerte a rovásokat és Vadna “halál-lovas” mindenkori utódaival folytatta az Arvisura-rovást. A kabar rovósámánok Munkács várában, az úz rovósámánok Vadna várában rótták a maguk Arvisuráit. Medvetoron aztán egyeztették őket.                                                                           Buda fősámán 435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát. Ebből megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barcika, tehát Vadnának mind a négy gyermeke hí-ven teljesítette az ordoszi Öregek tanácsának meghagyását: népük összeházasodott minden átvonuló, vagy ott állomásozó törzssel, hogy lekössék őket, és a házassági kapcsolatok révén békességben élhessenek.      Berény, Vadna fia a kassai kabar fejedelem legkisebbik leányát, Szobránc rimalányt vette feleségül és átvette Munkács várának védelmét. Fiai pedig: Galgóc és Hetény, hol Galgóc, hol Munkács várában teljesítettek szolgálatot.        Csobánka a jász Abod vitéznek lett a felesége. Ők csak télire jöttek Galgóc várába, ez tüzelőben gazdagabb szállás volt. Sok gyermekük született, közülük Fülek várat építtetett. Édesanyja, Csobánka Fülek-vár birtokán, a róla elnevezett Csobánkán halt meg.          Barcika egy kabar származású rokonlátogatóhoz, Szolnok vitézhez ment feleségül. Kassa alá mentek lakni, Abaúj-Szolnokra.     Szolnok vitéz, Vadna várának a vandálok elleni védelmében halt hősi halált. A várat ostromló vandálok közül ekkor sokan fogságba kerültek. Közülük Barcika férje elvesztésére való tekintettel 10 fiatal vandál harcost kapott, hogy a Kassa alatt levő földjeit azokkal műveltesse. Köztük volt Cöngölén vezér fia is, akiért a vandál előkelőségek minden váltságdíjat megadtak volna, de Barcika inkább férjéül választotta ezt a Dona vitézt, remélve, hogy a rokonság majd hozzájárul az ellenségeskedés megszüntetéséhez. Donát csak akkor engedték látogatóba az édesapjához, Cöngölén vezérhez, amikor már három fiú unoka: Ladány, Gál és Pázmány köszöntötte a gyengélkedő Cöngölént. Cöngölén megengedte unokáinak, hogy a Bükk és Mátra között levő Bolhás hegységben, a három folyó völgyében telepedjenek le. Ott irányították aztán a vandál kézművesek vas-szerszám-és cserépedény-készítését. A Galgóc várában vitézkedő kabarok Cöngölént vandalúznak nevezték.     Ha ellenség közeledett, a kabarok Galgóc várában, az úz töredék családok pedig Vadna várában leltek menedéket. Földjeiket hadifoglyokkal műveltették.         Barcika utódai nagyon elszaporodtak, számukat jócskán növelte, hogy azok a harcosok, akik Pannóniában nem akartak a káldorok (kelták), vagy a rómaiak alatt élni, a szabad kabar-földre menekítették családjaikat és apró településeikkel lassankint elárasztották a hódítóknak ellenálló szabad Kabar-földet. Három település: a Gál-völgye, Ladány-völgye és Pázmány-völgye termékeny terület volt. A vandálokkal nemigen keveredtek, mert Vadna várának a körzetébe tartoztak. Átvonuló kabar vitéz ellenben mindig számíthatott Ladány, Gál és Pázmány utódainak támogatására.                                    Ha a fiatalok véleménye nem egyezett szüleik akaratával, a fiatalok-szüleik engedélyével-új településre mentek. A megértő szülők az ilyen fiatal települést kabarosan Kis-faludnak nevezték.                                                                                 A hun törzsszövetség honfoglalásakor a közben békéssé szelídült vandálok elmenekültek, és helyüket kabarok foglalták el. Buda fősámán azonban két év múlva, 435-ben úgy intézkedett, hogy Vadna várától a Karancs hegységig húzódó területet az úzok foglalják el, és kézműveseik vasműveléssel foglalkozzanak. Így hát az egykori vandál településeket mindenütt az újonnan jött, palócnak nevezett úz tyumenek szállották meg, de a “halál-lovas” Vadna utódait meghagyták birtokukban, mivel ők az úz törzsek előreküldött részeinek számítottak. Szálláscsinálói voltak a nagy honfoglalásnak.                                            A 433-ban érkező kabarok Ciankó vandál vezért azért nevezték Vandalúznak, mert a vandálok a Han-gony völgyében az úzokkal keveredtek.


     BOGÁCS TANFEJEDELEM                                                            Bogács rovása
                                                                                                             Ladány
(260. Arvisura)


     A 4401. medvetoros évben (361-ben) élt Ordoszban egy úz legényből lett Tanfejedelem, aki Hangun fősámán helyett rovásba vette a 260. Arvisurát.  Hangunt a 400 kinai család Huó néven emelte a császári trónra. A Tanfejedelem rovás-oktatással fog-lalkozott, de amellett megörökítette az úzok történetét is. A medvetorokon regélt besenyő származású édesanyja törzsének történetéről is. Rovása így szól:          A 2292. medvetoros évben (Kr.e. 1748-ban) Gandás, a hun törzsszövetség vezére magához ragadta a hatalmat Babilonban, Uruk népének segítségével és kasszu lovasaival lovasbirodalmat alapított. Ennek egyik fő erőssége Becsevár volt, a kunok földjének központja.     A Kasszu birodalmat egyre erősbödő támadások érték. E miatt a kasszuk a 3305. medvetoros évben (Kr.e. 745-ben) elindultak Káspiváron át Ordoszba, hogy előkészítsék beavatott sámánközpontjuk áthelyezését. Becse arra törekedett, hogy Becsevár (:Betseán:) kun töményét minden veszteség nélkül kimentse a veszélyes környezetből, s utána Ordoszban vezető szerephez jusson. Az elvonulás az Élet kegyhelyének Karnakból Ordoszba való áttelepítésével kezdődött és a 4081. medvetoros évig tartott.        Amikor Pét lett a hun törzsszövetség fővezére és Laza úz kovács a fősámán, a 4086. medvetoros évben (Kr.e. 46) Pét fővezér fia, Hamza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Hun síkság né-peinek erejére támaszkodva fekete hun birodalmi fejedelemséget alapítottak. Ebben II. Hóhanza néven Hamza lett a fejedelem (becsevári elnevezés szerint tenyő), a fősámán pedig (vagyis senyü) továbbra is Laza maradt.    Mindezeknek az előzménye az volt, hogy a 3990. medvetoros évben (Kr.e. 650) a kinajok 300 családos nemességének politikája a 24 hun törzsből alakult szövetség birodalmát kettészakította az Altáji és Ordoszi hun birodalomra. Mind a kettőben 50-50 ataiszi eredetű nemesi családé volt a vezető szerep. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt azt a csoportot támogatták, amelyik a kinajok elleni portyát, és a Hun síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A becsevári kunok viszont, akiket Betseán fővárosuk után besenyőknek nevezték, meg az ordoszi úzok a kinajokkal való barátságot választották.     A hun törzsszövetségtől elpártolt fekete-hunokat Numi-Tórem azzal büntette, hogy földjükön kitört a marhavész, s amiatt 2 medvetoros év alatt a népesség létszáma is a felére csökkent. Föld-anya is erősen megrázta a Földet, s ezért mindenki, aki hátaslóval, szekérrel rendelkezett, elhagyta a kettős Huni folyó vidékét és a gazdagabb napnyugati hunok birodalmába költözött.     A földrengések elől való menekülés közben megfogyatkozott számú hunokat a kinajok nemessége arra bíztatta, hogy szakadjanak el a hun törzsszövetségtől. Ezek a fekete hun törzsek Ordosz székhellyel megalapították a Déli hun birodalmat. Beavatott sámánközpontjuk azonban a szellemi kapcsolatot továbbra is fenntartotta a Nyugati hun birodalommal. A nagy csapások miatt megfogyatkozott erejű ordoszi fekete hunok elismerték, hogy a Béke és barátság szerződése alapján a vezető szerep a kinajokat illeti. Emiatt a fehér hunok több törzse átköltözött a Bujkál és Bolhás tó vidékére, valamint az Ural hegység körüli síkságokra és megalapították az Altáji hun birodalmat. Ezután a hun törzsszövetség népei hol ide, hol oda vándoroltak a két hun birodalom területén aszerint, hogy hol volt jobb termés és hol élt jobb módban a nép. A törzsek többnyire mindkét sámánközpontba küldtek ifjakat, mert nem tudták, hogy a kinajbarát, vagy a szabad hunok csoportja tud-e majd többet használni nekik. Az Élet kegyhelyének úz törzse Ordoszban maradt.
     A fekete hun vezérek mindenben a kinajokkal való összefogást követelték. Azt javasolták, hogy a fővezéri szállást szüntessék meg. Ordoszban építsék ki a hunok fővárosát és engedélyezzék a hun földművesek megadóztatását is. A 24 nyugati szabad nemesi család ehhez nem járult hozzá és végleg elhagyták Ordoszt. Ott hagyták a Hun síksági kettős Huni folyó vidékét, elvágták a kinajok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy Kőfalat, majd átvágták a Hangun folyó gátjait is. Még kinaj parasztok is együtt tartottak a hunokkal, majd a lázadók Matyó vezetésével birtokukba vették a Hoang-Ti által épített Nagy Falat, s Matyó vörösre festett vitézeivel bevonult Ordoszba.      A fehér hunok vezére, Kövezsd felállította a hunok közös sámánközpontját, amelyet most már nem há-borgattak a kinajok. Itt ugyanis hadvezéri képzést nem folytattak, csak az Aranyasszony bogláros szenté-lyében tartottak a 4015. medvetoros évtől (Kr.e. 25) sámánképzést. Ez tette lehetővé, hogy a vörösszemöldökű úz kőfaragók vegyék át a hatalmat. A vezető szerep Laza fősámáné volt.   A fekete hunoknak 24 régi nemesi családjuk volt; a védett Ordoszban és az Élet kegyhelyén 1-1 nemesi család élt; az elvonult fehér hunok között pedig 24 nemesi családot illetett a vezető szerep. Ezt a 300 kinaj család is elismerte.          Tonku, a kinajok hadvezére 65 év után újra szabaddá tette a Selyem utat. A fekete hunok árulása foly-tán 20 tömény hun foglyot ejtett, s Kasinkát arra kényszerítette, hogy ismerje el a kinajok uralmát. Később a fehér hunok fővezére, Bozók kiszabadította a fogságból az öreg Kasinkát és elkezdte a hunok újraegyesítését. Megélte még, hogy unokája, Győző a fekete hunokra is kiterjesztette a hatalmát. Később a 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úzok és a besenyők lakta Ordoszban tartották meg a Hun törzsszövetség nagy összejövetelét.         Az elvándorolt fehér hunok helyét a mandzsu, tunguz és török törzsek foglalták el. A kinajbarát fekete hunok még a Nagy Fal őrzését is elvállalták a “Béke és rokonság” szerződése alapján. A következő száz medvetoros évben a 24 hun törzs szövetsége újra virágzásnak indult. Ezt főképpen az tette lehetővé, hogy Nyugat felé folyton bővültek a legelőterületek. A Hoang-Hó bal parti részén az 50 hun nemesi család adta az uralkodókat: a kazahun Fuhi, majd a tunguz Sang, és a török Jin (:a Napnyugat grófja:) lett a császár.    A 4344. medvetoros évben (Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére. Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették. A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét. Ezen az esküvőn ott volt a Hun síkságról 50, a Déli hun birodalomból 24, a Nyugati hun birodalomból 24, és Ordoszból a 2 hun nemesi család is. A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt.      Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón.   Fidzsi után Hangun lett a fővezér. Az apja úz származású, anyja a szép Biricsók besenyő lány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat. Kazumi mandzsu vezér leányát, Del-Ját vette feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett. A 4391. medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinaj birodalomban. Halála után Kazumi Tennó birodalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-csa hercegnőt a hokjen földi új kínai császár, Hok-csen vette feleségül. A kinajok az Arvisura rendelkezései alapján kapott nevüktől eltérő más néven kiáltották ki őket császáruknak. A 24 hun törzsből álló szövetség maradványaival, a három birodalomban élő (50+24+24+2=) 100 nemesi hun család tagjaival mindvégig fenntartották kapcsolatukat.   A 4391. medvetoros év után Bogács Csu-csa hercegnő kérésére még 10 évig tanított Ordoszban, mint Tanfejedelem. A visszamaradt 50, a 24 déli és a 24 nyugati nemesi család részére lerótták a 260. Arvisurát. Az eredeti Ordoszban maradt, a két beavatott kaza-, illetve széki-hun családnál.











     BOGÁCS TANFEJEDELEM                                                            A 263. Arvisura
4411- 4425. medveto-
     Hunyor és Bogács rovása                                                                  ros év (Kr.u. 371-385)
     Topa rovósámán

     Huó császár halála után az avar és jürcsik törzsek legeltetési viszonyok miatt a kinajok bíztatására erős nyomást gyakoroltak a vezető hun törzsekre. Elindultak a hunok napnyugat felé. Ebben része volt annak is, hogy a jászok szerint a pannon-szkíta és kabar törzs előre küldött rajai olyan nyugati síkságokról beszéltek, amelyeken sokkal jobbak a legelőterületek, mint az Altáj és Ural síkságain, s a nyarak is hosszabbak és termékenyebbek.
     Amikor Hok-Csen császárt meggyilkolták, özvegye, Csu-csa visszaköltözött Ordoszba a Hia nemesi család birtokára. Ott a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett. Az Arvisura rovás joga így 50 évig a besenyők kezében maradt.
     Amikor Bogács Bugátba költözött, úz nyelven folytatta a 263. Arvisura rovását. A 261. Arvisurát Zsór fősámán rótta Gyopáros fejedelem idejében, a 262. Arvisurát pedig Bagota fősámán Rijeka rovósámán se-gítségével. Rijeka ennek a két Arvisurának a másolatát Bugátba vitte. A sárga hit terjedése miatt ugyanis náluk szentkönyv-égetés volt.            A bugáti sámánképzést Bogács vette át azzal a céllal, hogy az altáji hun birodalom részére ott képez-zenek ki sámánokat. De Bogács a nagyon régi Arvisuráknak csak egy kis részét tudta leróni, ezért a múltat az alábbiakban tanította:
     Ata-Isis birodalmát és Ataisz zöld birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel együtt elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg azért, mert Buda, Kuszkó, Harapa, Agaba és Suva vezetésével távol voltak Ataisztól. A megmenekültek az óm-gyarmatokon, és más művelhető területeken szálltak meg.    Agabáék népe 1016 holdévig bolyongott az emberevők világában. Végül a Hangun folyó torkolatánál találtak olyan kevésbé lakott óm-gyarmatra, ahol megtelepedhettek. Vezetőjök egy Agaba nevú kereskedő volt. A bőtermő földön jólétet teremtett népének.         11952 holdévet éltek az agabák földjén, amikor dél felől támadó kinaj népek elüldözték őket a Hangun jobb oldaláról. Ekkor a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobb oldali Hun folyójánál.    Az első ordoszi közös medvetoron alakult meg a 24 hun törzs szövetsége. A holdév számításról ekkor tértek át a medvetoros évek számolására. Hangun fősámán, aki Huó császár néven a kinajok uralkodója lett, így rendelkezett: “Amíg az úzok és besenyők bírják a kinajok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való csábítást, addig Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot Bugátba helyezzük át!” Addig azonban sok minden történt.      Az Ataiszból származott beavatottak és nemesek még elindulásuk előtt úgy döntöttek, hogy minden is-meretükben támogatják egymást. Utolsó akaratában Agaba fősámán meghagyta, hogy fősámán utódai ne nyugodjanak addig, amíg meg nem találják az elsüllyedt földrészről megmenekült népek többi maradvá-nyát. Már a tengerparti Agaba-ómban hallottak róla, hogy nyugat felé öt ilyen nagyobb település van. Híre jött annak is, hogy Uruk népe özönvizek elől menekülve Szumér kurd fejedelem birodalmából most készül vissza az Uruk-ómbéli gyarmatra.   A kinajok terjeszkedése akadályozta a hajókkal való összeköttetést, de mégis hírül hozták, hogy Susáról 100 család elindult az Agaba-óm gyarmata felé. Ezt hallva Agaba végrendeletében meghagyta, hogy utódai a gazdag hunokkal együttműködve lovastársadalom hatalmára törekedjenek, s így tartsák a kapcsolatot a 100 családdal.           Az úz sámánok és rovók Arvisuráiból kitűnik, hogy Bihar megteremtette a parszi-szkítákkal, vagyis a Saka birodalommal, Gandás pedig a Sumér-fejedelem népeivel a kapcsolatot. Kusán a hikszosz népet fe-dezte fel.     A kaszu, úz és kun törzsek harcos előőrsei könnyen elfoglalták az éhség elől menekülő népek szállásait. Kalandozó, harcos lovasaik könnyűszerrel tudtak élelmet szállítani a hun szövetség új gyarmataira. Ilyen élelmiszerszállítás közben tudták meg, hogy a hikszoszok és a magashegyek uralkodó rétege szintén az elsüllyedt birodalomból valók. Erről jelentést küldtek Ordoszba  Az összes menekültek közül Szumér kurd fejedelem népei voltak a legműveltebbek. Erről a három úz rimalány gyűjtötte össze az adatokat a 2345-2360. medvetoros évek között (Kr.e. 1695-1680). A jelentések szerint már az elsüllyedt földrészen is úgy védekeztek az időjárás viszontagságai ellen, hogy a nagy melegben, éhség és szárazság esetén, vagy járványos időben felmentek a nagy, magas hegyek közé. Galambka rimalány szerint a nagy világcsapást úgy látták, mintha a tűzhányók működésbe lépése után a hegyek az égbe repültek volna. Abban mindhárom jelentés megegyezett, hogy a kulturált földrész teljesen elsüllyedt, de ugyanakkor az ő földrészük kisebb fele kiemelkedett a tengerből. Ezért a Nagyvízen még ma sem mernek hajóra szállni. A Csaba-Szőreg féle hajósok közül is addig még csak Csaba ifjúsági fővezér ment oda látogatóba.     Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság támogatta Barnaburony hatalmát. Akkor a hun törzsszövetség láncolatának Szidonvár és Becsevár volt a legnyugatibb erődítménye. Egy-egy várhoz 10 kátavár tartozott, egyenként ezer-ezer lovassal. De őrszolgálatot csak a 20-25 éves lovasok teljesítettek. A többiek csak véreskard-hordozáskor álltak csatarendbe. Barcika rimalány jelentése szerint a 2350. medvetoros év nyarán (Kr.e. 1690) a lettek szomszédságából a lapp pásztorok a nagy szárazság miatt rénszarvasnyájaikkal észak felé elindultak. Kalandozóik ugyanis, akiket Sambe sámán vezetett, azt jelentették, hogy a felmelegedés lakatlan térségeket hozott felszínre, s ezeken a helyeken háborítatlanul élhetnek. Egy részük még ott maradt a Szaján hegyvidéken, az ifjúság három törzséből pedig a lett, lapp és liv harcosok Riga fősámán őrségét adták a bugáti költözködések alkalmával.  A kalandozók közül a líveket nagy veszteség érte. Ezért egy kun vitéz: Petsámó, a sámánközpontból melléadott más törzsbeli társaival együtt az elégedetlen lívekkel északra vándorolt.         Az irányító központok között abban az időben a legfontosabb Magyarka volt, a káspivári sámánköz-pont. Ebben az erődítményes várban döntöttek arról, hogy a törzsek kalandozói a kátavárakból hova, merre menjenek. A törzsi várakat és Kátavárakat az Arvisurák rendelkezéseinek megfelelően nevezték el.     A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak azzal a céllal indultak el az egyik holdtöltétől a másikig tartó kalandozásokra, hogy megkeressék az elsüllyedt földrész menekültjeit. De az Öregek tanácsa ezt lassankint megsokallta és csak akkor engedélyezte a kalandozást, ha a fiatalok maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak be a földműves munkára. Ezért az 520. medvetoros évtől kezdve (Kr.e. 3520) áttértek a hadifogoly-szerzésre. Ezen a címen már egyéves kalandozásokra indultak, de 300 év múlva már kétéves kalandozásokba kezdtek. Az ezredik medvetoros év idejétől (Kr.e. 3040) egyes törzsek már teljesen hadifogoly kinajokkal műveltették földjeiket. Így aztán a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt a kalandozásoknak élhetett. Később, amikor mind gyakoribbá vált a hadifogolyszökés, a kettős Huni folyó mellett olyan földművelési formára tértek át, hogy a foglyokat felszabadították, s azok a terményeikből egy részt beszolgáltattak a hunoknak. Amikor a 300 nemes család megérkezett Susából, szövetséget kötöttek a 100 nemes hun családdal, s ebben egyeztették termelési formájukat is.    Az Arvisurák beavatottjai ismerték a környező világot: a Csaba által létesített kereskedelmi kapcsolatok révén összeköttetésbe léptek Kuszkó birodalmával is. Amíg a déli kinajok meg nem szüntették a hajós kereskedelmet, sok aranyat hoztak Ordoszba. Lovas karavánutakon Káspiváron át is kereskedtek.     A holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból idővel emberöltős nagy kalandozások lettek. De a fel-melegedés okozta éhínségek, járványos betegségek, és az idegen hódítók erőszakosságai miatt lassankint állandósultak a tervszerű elvándoroltatások is. Ilyen okul szolgáltak a földrengések is. A legnagyobb elvándorlásokra adtak okot a türelmetlen, vallási áramlatok térhódításai is. Ezek hatására a nemesek szövetsége is ingadozott.      A hun törzsek kezdettől fogva Szidonvár és Tenkesvár között a Magya és Szumér-féle törzsek pedig Úr városa és az urali Vasbálvány-hegy között vándoroltak. Később ennek a két útvonalnak az érintkezési pontján felállították Magyarka sátortáborát. Itt az Arvisura-törvényei szerint minden vándornak, vagy kalandozónak csak egy éjszakát volt szabad eltöltenie. A város központját 25 évenként kőből újjáépítették.      Matyó (Motó) fővezér volt az első uralkodó, aki katona-állam élére állt és sok kinajt, meg másféle népeket az uralma alá hajtott. Semmibe vette az Arvisura egészségügyi szabályait is. Részben ez volt az oka annak, hogy utódai sorra igen rövid életűek voltak: Kira, Kincses, Itel, Ondi, Kondul, Hunyad, Csengőd, Hortobát, Ajnácskő és Hamza mind csak igen rövid ideig uralkodott. Igaz, hogy közülük többen merénylet okozta betegségben pusztultak el. Utódai egy egész sor uralkodóházba nősültek be, s új uralkodóházak alapját vetették meg.  Hamza nem kinaj uralkodóházba nősült, Urumcsi széki-hun vezér lányát, Ibolykát vette el. Bátyja, Ho-mok a kinajok uralkodó házába nősült. Öccsével érdekellentétbe került, s a kinajok Hamzát megölték.         A medvetorokat télen tartották. A babiloni besenyőknél nem esett hó, ezért a medvetoros sámánokat Észak havára való utalással “téli beszélőknek”, hóhamzáknak nevezték.        A Nagy Alexander (Nagy Sándor) elől Becsevárból elmenekült kun vezér, Pét, annak az (első) Hóhamzának volt az utóda, akit a besenyők csak Hamzának neveztek. Pét Idukót vette feleségül és miután a 8 besenyő törzssel elfoglalta Ordoszt, II. Hóhamza néven visszaállította Ordoszban a 24 hun törzs szövetségi birodalmát. Ebben a kinaj nemesség is támogatta.   Ordosznak így ezután nemcsak fősámánja, hanem fővezére is volt. A kinajok, ugyanúgy, mint elődeiket, a saját nyelvükön nevezték őket.    Az agaba népből származó uralkodók mind benősültek a kinajok nemességébe és megalapították a Liu, Hin és Csaó uralkodóházat. A mandzsu, mongol és jürcsik törzseket áttérítették a sárga hitre, majd beolvasztották a kinajok közé. Így Ordosz jelentősége mindinkább csökkent.     Amikor a kinaj birodalomban a hun nemességből származó Hia, Sang és Jin családok váltották egymást az uralkodásban, eredetük emléke még sokáig élt. Így például a török Jin, “Nyugat grófja” áldozott a hun, meg a tunguz isteneknek is. Nem vállalták, hogy elődeik istenei megharagudjanak rájuk.    A 100 nemes hun családból a 24 fehér és 24 fekete hun nemes azért vált ki, mert Úr városában nem helyeselték az emberáldozatos temetkezést. Tulajdonképpen már Bogács is a beolvasztási politika és az emberáldozások miatt ment át Bugátba. A 4425. medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Huó császár két utolsó, iker-fia közül Hunyor lett az első. Ez a Hunyor segített Bogácsnak leróni a 263. Arvisurát. Hunyor készítette elő a két ordoszi nemes család átköltöztetését is.


     Álmos jegyzetei (Kr.u. 880)                                            Bogács Tanfejedelem 263. Arvisurájához
     Még Bogács életében, a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett Ordoszból, miután a Béke és rokonság ünnepén a Buddha-hívők rózsafüzéres imádkozását kinevették. Ennek előzménye az, hogy amikor Manit Kr. e. 290-ben az érdek nélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, a bű-nösök kerepléssel és rózsafüzér-imák gajdolásával akarták magukat kedvessé tenni az istenek előtt. Ennek az emléke élt Bogács idejében is, amikor Ordoszban azt az ünnepet ülték. Topa besenyő sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi Ura nagyon haragszik azért, ha a bűnösök kerepléssel, szemforgatással, vagy más ravasz eljárással igyekeztek bűnüket leplezni. Ezért Kr.u. 385-ben Betse-An rovásaival eljöttek Ordosz beavatott központjából.                                                                                          A legutolsó folyamközi özönvíz után a Gandástól származó Kus, tíz holdévig őrizte Paripa város feje-delmének juhait, hogy elnyerje a fejedelem legszebb lányának, Embának a kezét. Célját elérte. Fiai közül Nimród (aki leginkább hasonlított az anyjára), kiváló lovas-vadász lett. Nimród a Szumér fejedelem utódainak kezén levő Úr városából nősült. An fejedelemasszonnyal együtt újjászervezték Barnaburony birodalmának 32 töményét. An fejedelemasszonynak gondja volt arra is, hogy Úr városának írnokai a kezükbe vegyék az északi Pó-Ten-Mezejének szellemi dolgait is.                                                                  Minden töménynek volt egy vára, minden várnak 10 kátavára és minden kátavárnak 10 pusztája, azaz laka, ahol a kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár, Árpádvár és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelemasszony székhelye Becse-An kegyhellyel Becsevárban volt. Nimród leginkább Paripa városában tartózkodott, ahol a lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte.     Szidon várának tíz kátavára a következő volt: Csépa, Séba, Havila, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Nadaj és Czidon vára. An pusztái: Túr, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak és Sülly. Tárkányszerek: Faszeg, Hulszeg, Márszeg és Beraszeg.
     Az Árpád várához tartozó tíz kátavára: Magóg, Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és Kevevára. An pusztái: Bő, Réka, Várkony, Lúd, Péleg, Tét, Ráten, Aruh, Polisz és Hám. Tár-kányszerek: Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg.       Becsevárának tíz kátavára: Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, Pó-Hímes, Pó-Tengre, Potyond, Taksony, Pél-Tenyő, Cseti-Káta és Aranyos-Káta. An pusztái: Puszta-Tenyő, Puszta-Pó, Betse-An, Puszta-Tengri, Turkeddi, Battyán-Tenyő, Betán-An, Mező-Póten, Zolúm-An és Mari-An. Tárkányszerek: Tószeg, Bodon-szeg, Betánszeg, Ummaszeg és Isaszeg.       A Topa sámántól származó titkos Arvisura-részletet Bogács tanfejedelem rovásai közé helyezték, és úgy indították útnak a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin lovas felderítő seregébe.


     HUNYOR ÉS MAGYOR                                                                 (A 266. Arvisurából)
                                                                                                             Jákó rovása


     Hangun, a hun törzsek szövetségének nagy fejedelme kiváló uralkodó volt. Jó tulajdonságai révén megszerezte a kínai trónt is. Egy kínai császárlányt vett el. Az esküvőjük utáni második évben koronázták meg Huó császár néven. Élete vége felé, felesége halála után újra megnősült. Káspivárból Magyor fejedelem leányát, Megyerját vette feleségül. Megyerja ekkor öccsével, Uruk-Darginnal együtt éppen Ordoszban volt. Házasságukból két iker fiú született. Az egyiket az apjáról Hunyornak, a másikat nagyapjukról Magyornak nevezték. De Huó császár nem sokáig örülhetett fiainak; hírtelen meghalt.    A gyermekeket Megyerja nevelte. De sok nehézséggel kellett megküzdenie. Megyerja életében a sámán-képzés ürügyén Ordoszban még biztonságban éltek, de amikor Megyerja meghalt, az ikrek apai féltestvéreik részéről mindenféle üldözéseknek voltak kitéve. Ezek elől Uruk-Dargin nagybátyjuk Káspivári birodalmába menekültek és elrejtőztek a Meótiszban. 5 év múlva egy ligetes erdőben vadászat közben asszonyokra és játszadozó leányokra bukkantak. Így ismerkedtek meg Dul alán fejedelem két lányával. A fiatalok megszerették egymást, s Hunyor és Magyor megszöktette a két fejedelmi leányt.           Dul fejedelem később megszerette a szelídebb természetű Magyort és arra kérte, ne járjon kalandozá-sokra, maradjon inkább ott az ő közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt. Magyor hallgatott a jószóra és letelepedett a Turgai-kapu közelében. Birodalma az Etil folyóig terjedt. Nem csatlakozott semmilyen törzsi szövetséghez. Lovasai így békességben éltek.     Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba. Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugáti sámánképzésen is és Ordoszban fősámánná tették.         Ekkor újra egybeszervezte a hun törzsszövetséget. A Jüpon, Mandzsu és Nanáj törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a Pannon ifjak földjéig egységes lett a szövetség.         A fejedelmi székben fia, Bagamér követte. Bagamér húgát, Bősárkányt a fősámáni vetélkedőn győztes Jákó úz sámán vette feleségül.
     Bagamér öccse, Udin vitéz amiatt való sértődöttségében, hogy nem őt, hanem Uruk-Dargin fiát, Oj-bárszt tették meg kisfejedelemnek, kivonult Ordosz térségéből. A Káspivár birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette feleségül és Pannónia közelébe költözött. Két fia, Ruga és Upor már Pannonföld Pécs-Tórem városában született. Udin ugyanis ekkor már szövetségben volt Rómával. A szövetség előzménye az volt, hogy Udin, majd később fiai is a nyugati lázadók ellen segítségére voltak a római birodalomnak. Ezt a szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre.


     BUDA ÉS ATILLA                                                                          (A 273. Arvisurából


     Uruk-Dargin nagyon sokat harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-vidék fősámáni székét. Amikor aztán Hunyor 20 éves korában a Nagy-Süán után a magáénak mondhatta Ordosz kegyhelyet, az eddigi sorozatos gyilkosságok után 20 nyugalmas év következett.
     A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) megrendezték a birodalmi Nagy-Szalát. Hunyor gyermekei: Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány, valamint Uruk-Dargin fia, Ojbársz ezen úgy gondolták, hogy mivel Ordosz veszélyeztetve van, Pannon-föld térségében kellene előkészíteni az új sámánközpontot. Hunyor Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául; a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki. Az ő feladata lett kijelölni az új sámánközpont helyét és Rómával jó kapcsolatot kiépíteni. Ha a tervezett áthelyezés bekövetkezik, Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, Udin pedig Pannónia uralkodója lesz. Udin a neki szánt jövőt kétségesnek találta, sértődötten távozott a Nagy-Szaláról, és utána soha többé nem jelent meg Ordoszban.
     Bagamér, a 4450. medvetoros évben (410) meghirdette, a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezt a nagy vállalkozást. Ennek során Rómába és Bizáncba is elmentek puhatolózni. Végül aztán a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, megindult a hun törzsszövetség. Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla, székely tyumenje élén bevonult Pannóniába. Utána Kimmer-kabarok jöttek. A következő évben kazahun lovasok élén Buda vonult be, és a római város közelében, a Kőhegyen felállította a sámánközpontot. Azután az úz törzsek is, akik már 5 év óta úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor hozták a hírt a lovas hírvivők, hogy Bősárkány férje, Jákó, a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Jákó ugyanis, amikor az úzokkal elindult, olyan szerencsétlenül esett le a lováról, hogy a lábai megbénultak, s a vezetést a leánya Deédes vette át helyette. Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniük Pannóniába. Jákó tehát maradt, s az otthon maradottak részére elkezdte az 5 éves sámánképzést. Ez után halt tűzhalált. Ez a sámánközpont áthelyezését jelentette. Utána Buda lett a birodalom fősámán-fejedelme.
     Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek szövetségének népeit, legalábbis a tör-zsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe és, az áttelepítés utáni időre a birodalom határainak nyugati irányba való kibővítésével biztosítják a békét, nyugalmat. A sámánok Udin, Rugal, és Upor rovásaiból úgy látták, hogy 500000 harcosra volna szükség, gyülekezőhelyül pedig a Jász síkság a legalkalmasabb.
     Az egyes törzsek fegyelmezetlensége széthúzása miatt csak 450.000 lovas érkezett meg. A besenyők és oguzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és az úzok induláskor az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták. Buda a beérkezett harcosok számát kevesellte, s nem járult hozzá a hadműveletek megindításához. A harcias fiatal vezérek emiatt összetűztek vele, és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg, de a türelmetlen hadsereg elindult.           Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett, Budának igaza lett. A harcosok között kitört a csomabetegség is. Emiatt is kénytelenek voltak hazatérni. Atilla a csata hevében is kereste régi ismerősét, Eciust. Két év múlva megint fájlalta, hogy római hadjárata idején is megfutamodott előle.          Atillát később germán összeesküvők megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Ebből olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást.      Végül Deédes Aranyasszony teremtett rendet. Ő felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal itt maradt az új hazában. Aladár hűséges kazahunjaival visszament az Etilen túli területre. De az avarok megelőzték, és a Turgai kapunál útját állták. Nem engedték be őket az Altájba. Aladár így kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Az ő vezetésével alapították a manysi törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben Ural-Budát.    Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezésére Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák a parszi-szkiták kunok és besenyők segítségével és kabar-kimeri testőrségével a Fekete-tenger és Keve vára között vert tanyát. Ezzel összekötő szerepe lett a hunok birodalmában.
       De Róma és Bizánc mesterkedései folytán örök támadásnak voltak kitéve. Deédes Aranyasszony azt javasolta, hogy jó volna átvenni a már régóta Pannóniában élő őskabarok és Ataisz-lakók módszerét, vagyis nem kell ellenállni a túlerőben levő kóbor népek hódító törekvéseinek. Igy az úz nép fenn is maradt régi szálláshelyén. De hasznát látta annak is, hogy minden hódítóval összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta a Dunavölgyi Birodalom anyósa
            Csát és Ilja így rótta le mindezt az Úz-földi Arvisurában.










     A PALÓCOK HONFOGLALÁSA                                                   (A 269. Arvisurából)
                                                                                                             Szanka fősámán rovása
                                                                                                             420-435.


     Egy forró nyári éjszakán az Ordosz feletti Bálvány-hegyen meggyújtották az örömtüzeket, mert befejeződött a köles aratása. Joli-Tórem Földanyának, az úz nép istenasszonyának mondott hálát Bagamér a hun törzsszövetség fősámánja. Ő volt az, aki meghirdette a hunok harcát az egyik Nagyviztől a másikig.         A 4460. medvetoros évben az új vallás szerint Rómában 420-at irtak. Nem gondoltak arra, hogy a hu-nok tyumenjei még az örök városig is eljutnak. Amikor a fegyverkovács úzok elindultak, az Etil folyón való átúsztatás közben vezérük Jákó olyan szerenesétlenül esett a lova alá, hogy a gerince megsérült és a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba. Egyetlen leányát, az aranyhaju Deédest küldte maga helyett, hogy dicsőséget szerezzen Joli-Tórem népének.           Deédes nevelését Jákó helyett a felesége, Bősárkány irányította. A fiús természetű lány 430 ló közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a hun törzsszövetség ifjúságának hagyomá-nyos lovasversenyét, a Nagy-Süánt. Ezen az előzködésen az unokabátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes diadalmasan a célba futott.          Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a győztes lány három férjet válasszon magának. Ehhez Bagamér is hozzájárult, hiszen a törvények ezt megengedték.      Az Ordosz feletti Pusztaszeren Deédes három férjet választott. Az első a széki-hun Maros volt; sűrű, kemény barna legény. A második a szőke magyari Eszék volt, a harmadik pedig első szerelme, Nekese, a vígkedélyű, okos úz sámán, ordoszi fegyverkovács.          Deédes, az ifjú Aranyasszony a 4470. medvetoros évben (430) indult a nagy útra. Bősárkány kiséreté-ben magukkal vitték az ordoszi sámánközpont legfontosabb kellékeit. Buda egy napi járásra mindig előttük lovagolt, hogy a Bősárkányra bízott kegyszereket bármily támadás ellen megvédje. Deédes háromszögletű fejdíszt viselt. Ez jelképesen azt fejezte ki, hogy három férje van. A fejdísz egyúttal a termékenység jele is volt.     Deédes férjei egy napi lovaglásnyira voltak egymástól. A gazdag asszony, folyton úton volt férjei kö-zött, mert egy-egy táborban csak egyik holdtöltétől a másikig tartózkodott.  A férjek pedig csak az ünnepélyes nászlakomán találkoztak egymással, de utána, mire a hajnalcsillag feljött, Deédes már el is indult első férjének, Marosnak a tyumenjével a nagy nyugati útra.          Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, a tanultabb Budát fősámánná választotta az Öregek tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány, Bagamér húga képviselte, mivel Deédes már a Turgai kapuban tartott őrséget, hogy a hun sereg nyugodt felvonulását biztosítsa.   Atilla a 4473. medvetoros évben (433) az alánokkal összeházasodott jászok hivására elfoglalta a Jász-sikságot, és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorát. A 4474. medvetoros év (434) tavaszán érkeztek meg az altáji kabarok, és a Jász-síkság felett, a Kabar-síkságon telepedtek meg, Kassa-Aba parancsnoksága alatt.     Buda a 4475. medvetoros év (435) tavaszán érkezett meg a sámánok tanácsával és feleségével, a rima-lányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A római polgárok alapította város alatti kőhegyet jelölte ki fősá-máni székhelyül, a rimalányok szállását pedig a Joli-Tórem kegyhelye mellett állították fel.    Ekkor érkezett meg az úzok serege is Deédes vezetésével, és a 4475. medvetoros év (435) nyarán Deé-des 20. születésnapján tábort ütöttek Pusztaszeren. Azért érkeztek csak akkor, mert az Öregek tanácsa a fehér-hunokat a Turgai kapuból az Etil folyón át vezényelte az új hazába, a fekete-hunok pedig a Derbenti kapun keresztül jöttek. Utolsónak Eszék tyumenje indult el. Tomaj vitéz századát ők hátrahagyták a Turgai kapuban. Azzal a paranccsal, hogy a később érkező törzseket a megjelölt úton kísérjék majd Atilla birodalmába. Egy-két felvezető csoport egyébként is mindig kísérte a törzseket a kijelölt úton.          Négy törzs soha sem érkezett meg. Az Öregek tanácsának parancsa értelmében Tomaj százada még mindig várja őket a Turgai kapuban. Esküjüket tenger idők múltán még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották, és őrhelyüket megerősítették, mivelhogy megbízásuk örökidőkre szólt.  Ami a felvonuló sokféle, de egymással hol közelebbi, hol távolabbi rokonságban álló népeket illeti, eredetileg fehér hunok voltak a mordvinok, manysi-hantik, marik, suomák, -ma finnek, észtek, lettek, komik, vepszek, vótok, -továbbá a kaza-és széki-hunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk.    Bősárkány kérésére az Öregek tanácsa az úzokat háromfelé telepítette le. Maros vitéz tyumenje az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ozdintól Eszékvárig. Nekese fegyverkovács tyumenje pedig Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. A határőrző Dernő, Uzabalog és Úzon őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyaföldi kaszuk és rimalányok csoportjai szálltak meg.     Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó rendelkezései még arra is kiterjedtek, hogy Deédes Aranyasszony a tavaszt Marosszéken, a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt az eszéki síkságon, a telet pedig Buda-széken fogja tölteni.     A vezéri-tanácsban neki is részt kellett vennie, mert mint a törzsszövetség egyedüli nő-vezérének, neki kellett ellátnia a háziasszonyi teendőket is. De még négy vidék főzőművészetét is ismerte. A tűzhelyek mellett 48 gazdaasszony várta parancsait.     Az úzok nem fizettek sámán-dézsmát, viszont a 48 gazdaasszonynak és férjeiknek, valamint családtag-jainak fel kellett építeniök Buda-szék sámánközpontját. Az úz kőfaragók és ácsok munkáját a fiatal komi-sámán, Sziktivár irányította. Vezetésével Budavárát öt év alatt építették fel a Kőhegyen.      Budaváron tehát éppen úgy, mint Ordoszban, az új lakosság többsége az úz mesteremberekből és fuva-rosokból került ki. Általuk a sámánváros nyelvét átvette a többi törzs is. A fuvarosokkal együtt megjelentek az úz nép kalmárjai is és a melegvizek mellett ütötték fel sátorfájukat.   Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd.     Vasforraló településeik (pestjeik) voltak Dernőn, Rozsnyón, Récén, Gerlicén és Vasváron. Maga Nekese is foglalkozott vasmunkával a róla elnevezett Nekesén.            Minden törzsnek adtak valamilyen nevet; olykor megkülönböztető céllal a szomszéd törzsek is. Így volt ez az itt letelepedett úzok esetében is. Az első úz tyument vezéréről és legnagyobb folyójukról marúzoknak, a másodiknak a népét termelvényeikről daragúzoknak nevezték. A harmadikat a kabarok-akik két évvel korábban telepedtek meg az úzok által igen gyéren lakott részen-kabarosan felső-úzoknak, akkori nyelven palúzoknak nevezték. De a Kassa-Ungvár vidéki nagy kabar tömb az újonnan érkezett úzokat palócoknak hívta. Legbelsőbb fekvésű településüket, Úzd sámán kegyhelyét és a hozzá tartozó részt kabarosan Ózdnak mondták. Az úzok ez ellen hiába tiltakoztak. A Vadna sámánnal érkező Hetény, Gál, Biriny, Pázmány és Ladány féle vandalúzokat a kilenc központi község magvába olvasztották be.     Az új hazába érkező úz harcosokat Tiszavárkonyig vezette az ifjú Várkony vitéz; Matyó egykori vitézeit a Bálványtól délre telepítette le, öt községben. A többi nagycsaládnak Dernő községtől Dusa-őrhelyig jelöltek ki helyet, szabad foglalásra.       Amikor a mordvin és hanti törzsek Atilla halála után visszamentek a Káma-Oka folyó vidékére, a palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállásokat, azóta is ők lakják Palócföldet.

     NÉPEK CSATÁJA                                                                          (A 269. Arvisurából)

     Budavára 24 öl széles és ugyanolyan hosszú négyszögletes vár volt. Elöl 24 oszlopon nyugvó, 5 öl széles és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta 2 öl magas pincék, ezek fölött pedig 7 terem-bura, szálláshely céljára.     A legfelső terembura fölött volt a kereszt alakban kiképzett tárgyaló terem. Ez négy részre volt osztva, mindegyik rész 6-6 karélyos. Középen egy három öles törökös emelvény állott alatta a mindenkori fősámán széke. Ezt a mordvin ácsok faragták ki nagy ügyességgel. Hátul egy kör-alakú torony volt a várhoz építve; lépcsőiből minden teremburás részbe surranók vezettek. A három öl széles toronytérben mind a hét szinten pihenők voltak. Itt tartották a meleg ruhát rimalányok őrizetében. A fősámáni szék fölé három öl magas tornyocskát faragtatott Sziktivár komi sámán. A bejáratot és a felmenő tornyot Tartu észt-suoma sámán készíttette, magassága 24 öl volt.                                                                                               Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a vezérek 5 öl széles, 2 öl magas szállását. A ta-nácskozók között itt időztek a vezéri küldöttségek. Minden szállás tornyán ott díszlett a Nekese fegyverkovácsai által készített cégér, rajta a törzs különös tiszteletével övezett tórem-alak és a törzs szent állata. Valamennyi törzsi szálláshely mellett kegyhelyeket is állítottak fel.   A 4490. medvetoros év (450) késő őszén az úzok Aranyasszonya, Deédes már 9 fiával jelent meg a ta-nácskozásokon. Mind a 24 vezér, közöttük ő is helyeselte a Nagyvízig indítandó háború elkezdését, majd akkor, ha megérkezik a fekete hunok még hátralévő 2-2 tyumen lovasa is. 40 éve tartott már a hun tyume-nek lassú felvonulása, de 4 tyumen még mindig nem érkezett meg a kitűzött időre.   Deédes három férje ekkor találkozott másodszor Buda lakomáján. A három férj 3-3 fiával a nagy ta-nácsterem három oldalán helyezkedett el, az Aranyasszony a negyedik oldalon Atilla és Buda között ült. Bősárkány a fősámáni szék tornyocskája alól irányította a felszolgálást.                                                                                          Bősárkány feladatai közé tartozott, hogy csillapítsa a felzaklatott szenvedélyeket. Ekkor adták parancs-ba, hogy a kabar és úz kovácsok egy ideig meghívásra minden törzsnél csak fegyvereket készíthetnek, Nekese tyumenjei pedig a harcoló sereg élelmezését lássa el. Így az úz nép három vezére-Maros, Eszék és Nekese-vezetésével készült a nagy háborúra.                             A 4491. medvetoros év (451) kora tavaszán a Jász-sikság északi részén összejött a 24 hun sereg. A ku-nok harmadik törzse (a besenyők), az avarok vezér-törzse, a mongolok Tola törzse, a törökök Altáj törzse és a tatárok Kurga törzse nem küldötte el a tőle várt további tyument, igy csak egy-egy tyumennel lovagoltak be Pusztaszerre. Ezért az aggodalmaskodó Buda nem helyeselte Atilla hadbaindulási tervét. A fiatal vezérek azonban takarmányozási aggályokból Atilla mellé álltak és követelték a háború azonnali megindítását.       Az Atilla köré csoportosult ifjúság aztán egy éjjel megrohamozta Buda fősámáni székhelyét és Buda az öldöklés áldozatául esett. Fősámánná, mint rangban következőt, az úzok sámánját, Deédes férjét, Nekesét választották.           Bősárkány örült veje szerencséjének, és az otthon maradt Deédes helyett a háború mellé állt. A gyer-mekáldás előtt álló aranyasszony hiába tiltakozott anyja elhatározása ellen, az agg Bősárkány elindult az élelmező tárkány-tyumen élén, hogy a hiányzó 50 ezer harcos hiányát legalább ezzel a tyumennel csökkentse.                                                                                            Bősárkány szervezete nem bírta a hadsereg ellátási gondjait és az avar tyumen székhelyének, Győrnek a közelében agyvérzést kapott. Hiába rakatta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt.                                                                         Ebben a helyzetben Nekesének két helyen is el kellett látnia a felvonulás irányítását. Nappalai nagy ré-szét kezdetben az ellátó tyumennél töltötte, de később Szurok hadnagyot, a csákányosok parancsnokát bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna asszony vállalta magára. Mire a sereg a lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje kétszeresére nőtt. A törzsszövetség leányait Dunna asszony hírneve is vonzotta a seregbe.                                          Nekesének Atilla közelében kellett tartózkodnia, mert Buda halála óta Atillának lelkiismereti gondjai voltak. Éjjelenként felriadt álmából, mindig Nekesét kereste. Azt tudakolta, mit mondanak a hírhozók, és milyen tanácsot adnak az égiek. Nyugtalanságában még az is bántotta, hogy Dunna asszony a lovaglás o-kozta törésekre új gyógyító eljárást rendszeresített: a fehérnemű-váltást, ami növelte a népszerűségét.  Bajon tyumenvezér már korábban is járt a baszkorok földjén. Oda akart most erős sereggel eljutni. A kos jegyében születettekből jól megszervezett tyument állított fel Bakos hadnagy vezetésével, s feleskette őket, hogy se tűz, se víz meg nem állíthatja őket, míg el nem érik a Nagyvizet.                                                                                             Amikor a hunok nagy csatája megkezdődött, az eső elkezdett zuhogni. A víztócsákat vörösre festette a vér. Ez rossz jelnek számított, s azt is jelentette, hogy hosszabb ideig fog esni. Látni is alig lehetett. A nagy csata lassankint könyörtelen birkózássá vált. Bakos tyumenje utat tört magának. Vezérük hősi halála után Bajon vezér vette át az irányítást, és mire besötétedett, elérték egymást Baszkor-föld lovasaival, hogy együtt folytassák harcukat a Nagyvízig.                                                             Nekese csak éjfél felé találta meg a sebesült Atillát. Úz csákányosok, szabadították ki az ellenséges gyűrűből, a csákányosokat meg a sebkötöző rimalányok segítették a holtak fegyvereivel. A légiók előtt ismeret-len volt a csákányos harcmodor. A szokatlan eszközökkel vívott támadásra hadrendjük megingott, majd futásban kerestek menedéket. A jólovas rimalányok messzire üldözték őket, s az üldözöttek a csúszós talajon nagy veszteséget szenvedtek.                                                                  Amikor az ellenséges gyűrűt megbontották, Nekese jelentette Atillának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával nyulat láttak, újabb jóslatot pedig nem lehet várni az égiektől, mert elveszett a fősámáni üst. Ezért a sámánok tanácsa jobbnak látta, ha a hunok rövid pihenés után visszavonulnak.      Dunna asszony más bajról számolt be: a halottak között a csoma-betegség nyomai tűntek fel. A Vezérek tanácsa erre elrendelte, hogy zárják el a győzelmi bor tömlőit, s induljanak hazafelé. Az éjszakát úz csákányosok őrsége mellett töltötték. Szurdok hadnagy még hajnal hasadta előtt elindult vissza Budavár felé. A seregben érthető elkeseredés uralkodott.            Dunna asszony a sebesülteket harci szekérre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e vagy ellenség, és Szurdok hadnagy tyumenjei után ő is megkezdte a visszavonulást.                                                                    Budavárban -Atilla kérésére- az Öregek tanácsa, amiatt, hogy őseik négyszögletes áldozati üstje elve-szett, azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő (vagyis Atilla) él, Nekese nem hagyhatja el szálláshelyét. Atilla tehát Nekesét okolta végeredményben azért, hogy teljes seregével nem jutott el a Nagyvízig. Dunna asszony ellenben Nekese pártjára állt.
     “A nagy csatát azért nem nyerhettük meg -mondta-, mert Buda számításai igaznak bizonyultak. Hiány-zott az öt tyumen lovas, akik a csatát a hunok javára döntötték volna el, és utána még lett volna annyi erő, hogy a Nagyvízig vigye előre győztes tyumenjeinket.” Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legbiztosabb tyumenjei, Bakos tyumenje, az úz csákányosok és a rimalányok tyumenjei voltak. Ezért az Öregek tanácsa Nekesét a balsiker miatt csak azzal büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határát. Az 5-évenkénti sámánképzés azonban az ő feladata marad.     A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölték ki, neki azonban minden fontos esetben ki kell kérnie Nekese tanácsát. De ennél is sokkal közelebbi kapcsolatba kerültek azáltal, hogy Aladár feleségül vette Nekese egyik leányát, Szalajkát.     Nekese Vasváron felépíttette a 24 karéjos kegyhelyet. Vasvár hegyén pedig kivágták az erdőt, és a helyén a hangonyi-gömöri ácsok felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár 5 év-re a hun törzsszövetség szellemi központja lett.   Sajó-Ordosz szélén, Aba-falán Aba napján minden évben megtartották a hagyományos medvetort.     Sajó-Ordosz parancsnoka Szurdok hadnagy lett. Ő tanította itt a lovaglást is. Nekese mindig Vasváron oktatott. Deédes pedig a sámánifjakat is, a rimalányokat is Ózd kegyhelyen tanította.        Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévbn egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Egy hónapig Atilla is Ózdon tartózkodott. A lovon való vívást oktatta.     A 4492. medvetoros évben (452) összehívták a hun törzsszövetség Nagy-Szaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a megnyitót Ózdon tartották. A tanácskozás a Vasvár hegyén é-pült 24 karéjos kegyhelyen folyt.     Az Öregek tanácsa azt a megállapítást rovatta bele a 269. Arvisurába, hogy a Nagyvízig meghirdetett csatát azért nem nyerhették meg, mert a Buda fősámán által szükségesnek mondott 48 tyumen és 2 tárkány-tyumen nem érkezett be mind. 50 tyumen kellett volna ahhoz, hogy a nagy csatát megnyerjék. Bakos baszkor tyumen-vezér azonban elérte a Nagyvizet, és esküjéhez híven örök időkre Vizkaja sámán tenger-öblében várja a hun törzsek szövetségének tyumenjeit.

     PALÓCFÖLDI NAGYSZALA                                                         (A 269. Arvisurából)

     A 4492. medvetoros évben (452) almavirágzás ünnepére az öregek tanácsa összehívta Ózd kegyhelyre a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a tanácskozást Ózdon kellett tartani. A 4491. medvetoros évi bölénytor havának 5 napján meggyilkolt Buda emléke is útjában állott annak, hogy Budaváron tartsák a Nagyszalát.                                                                                            Dunna Aranyasszony előadta, hogy Buda feljegyzései szerint csak a következő év tavaszán, vagyis “ma” kellett volna megindulnia a nagy csatának. Ez a mostani év, mely a rómaiak számítása szerint a 452. esztendő, az Arvisúrák szerint a tigris éve, tehát győztes harcok esztendeje, de a múlt év a nyúlé volt, tehát csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett.               Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legjobb tyumenje a Bakos vezéré volt. Ennek a legénysége a Kos jelében született fiatalokból állott. Utána az úz csákányosok és a rimalányok serege tűnt ki. Az életét is ezek mentették meg.            Az Öregek tanácsa a balsiker miatt Nekesét csak annyival büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határait, de a sámánképzés továbbra is az övé maradt. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölte ki, meghagyva neki, hogy minden fontosabb, esetben Nekese tanácsát kérje ki. Aladár Nekese lányát vette feleségül.               Nekese dicséretet kapott azért, hogy Vasváron felépítette az úzok 24-karélyos kegyhelyét. Az előző ősszel Hangony és Gömör tárkányai az úz ácsok irányításával kivágták a Vasvár-hegyi bükkös erdőt, és égerfa alapokon felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár gerendavára 5 éven keresztül a hun törzsszövetség szellemi központja lett.
     Az úzok ősi szokása szerint minden évben, Aba napján, Sajó-Ordosz szélén Abafalán tartották a hagyományos medvetort.
     A lovaglást Sajó-Ordosz lovasparancsnoka, Szurdok hadnagy tanította. Lakása a róla elnevezett Szur-dok-hegyen volt, a Hangony patak mellett égerfákból ácsolt gerendavárban.
     Nekese mindig a Vasvár hegyére épült 24-karélyos kegyhelyen oktatott, de a vasforralást a hegy alatti kohókban tanította. Az ügyes nyílhegy-és kardkovácsok ott remekeltek fegyvereikkel. Itt készítették a legjobb kalandozási és hadakozási üstöket is.     Deédes a sámánifjaknak is, a rimalányoknak is Ózd kegyhelyen tanította a sebesültek ápolását és a hadi segítő-gondozást. Ezen az oktatáson nemre való tekintet nélkül mindenkinek részt kellett vennie.
     Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Szarvastor havában Atilla is oktatott Ózd kegyhelyen és Várkony lovas terén. A lovon való vívást tanította. Minden héten bemutatta agyagbábun az emberi test legsebezhetőbb részeit.         Ojbársz bölcs férfi az Arvisura törvényeit és az azokból következő dolgokat oktatta. Bebizonyította, hogy a nyúl évében még soha sem nyertek csatát. Budának igaza volt, hogy meg kellett volna várni a mostani tigris évet, hogy a hiányzó tyumenek beérkezzenek. A Buda terve szerinti 48 harcos és 2 tárkány-tyumennel meg lehetett volna nyernie a nyugati Nagyvízig hirdetett csatát. “Lám, a hősi halált halt Bajon utó-dának, Bakos baszkor tyumenvezérnek a lovasai elérték a Nagyvizet, és esküjükhöz híven örök időre várják Vizkaja sámán tengeröblében a hun törzsek szövetségének győztes tyumenjeit.”
     “Kosut hadnaggyal Bakos tyumen-vezér most is képviselteti magát az Öregek tanácsában, hogy a Pa-lócföldi Nagyszala döntéseit elvigye Vizkaja sámán Nagyvíz melletti birodalmába.
     “Kosut hadnagy azért jött vissza hozzánk, hogy Budavár sámánközpontja állandó összeköttetésben áll-jon Baszkor-földdel. Kosut hadnagy a mai naptól kezdve a sámánok vízikiképzését, és a minden erővel való győzniakarást fogja tanítani!”
     Ojbársz ezután arra utalt, hogy Matyó úz vezér, akit a kinajok Maotunnak neveztek, ilyen győzniakaró kos-jelű ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt kínai Nagy-Falon is. A nagy csatában Bakos tyumenvezér is elérte a Nagyvizet, Kosut hadnagy pedig most Atilla vezetésével, mint Deédes Aranyasszony egyik hadnagya, elindult, hogy még Róma is meghódoljon előttünk.” Ez a hadjárat -mivel a tigris évében történik- bizonyára győzelemmel jár. Ezért javasolom a Róma elleni hadjárat elkezdését!”
     Nekese a sámánifjak segítségével rovásba vette a Róma város elleni hadjárat tervét, Szurdok hadnagy pedig felesküdött, hogy az ózdi sámánképzésen megállapított terveket maradéktalanul végrehajtják.
     Dunna asszony tanácsára Nekese és Deédes egyaránt azt javasolta, hogy levonva a sikertelen vállalko-zás tanulságát, végleg mondjanak le a Nagyvízig való hódítás tervéről, és a jövő biztonsága érdekében igyekezzenek békességben élni még a legyőzött népekkel is. Éciusszal keresni kell a találkozást, és a nyugati hatalmakkal való megegyezést. Kosut hadnagy ezzel szemben arra emlékeztette az Öregek tanácsát és a Nagyszalát, hogy a baszkor tyumen továbbra is ott várja Agaba elgondolásának megvalósítását Vizkaja sámán örökségében.
    




PALÓCOK RÓMA ALATT                                                                 (A 269. Arvisurából)
                                                                                                             Szanka rovása
     Amikor Deédes 3 férje közül már csak Nekese maradt életben, véget ért az Aranyasszony örökös ván-dorlása. Születése napján mindegyik gyermeke felkereste. Ilyenkor nagy vendégség volt a Bálványon; legnagyobb eseménye pedig a leányvásár volt. A nagy férfi-veszteség miatt ugyanis az özvegyen és árván maradt nők azt követelték, hogy hozzanak a birtokaikra férfi munkaerőt, és férjeknek valót. Deédes ezért megengedte a hadifoglyokkal való házasságkötést is. Leányai közül Piroska, Sajó-Ordosz felügyelője egy Center nevű szőke némethez ment feleségül. A húga Visnyó meg egy kabar menekülthöz, Zsolcához. Zsolca így az Úzföldön menedékjogot kapott, s birtokába jutott Visnyó faluja is.
     A nagy csata utáni osztozkodásnál a rimalányok mindegyike kapott egy-egy férfifoglyot, jutalmául an-nak, amit a fővezéri törzsekért tettek. A foglyok házasságuk révén szabadokká váltak és beilleszkedtek a hun közösségekbe. Ezt a szokást a többi törzs is igyekezett átvenni s ez is emelte az Aranyasszony tekintélyét.
     A következő tavaszon Atilla megindult Róma ellen. Az ellenálló városokat követőikkel földig lerombolták, de a hadisarcot vállalóknak megkegyelmeztek.
     Mivel Nekese nem hagyhatta el szálláshelyét, Deédes maga indult hadba. Maros és Eszék tyumenjét fiaik, Beke és Siklós vezették. Deédes az úz mesteremberek tyumenjét Atilla belső szolgálatába állította. Szurdok hadnagyot Atilla a nagy csatában tanúsított magatartása jutalmául testőrhadnagyának nevezte ki. A rimalányok új serege azonban Deédes parancsnoksága alatt állott. Dunna asszony a nagy csatában szer-zett tapasztalatai alapján a felkészülési idő alatt a töréseket megelőző fehérneműket varratott. Ez erősen csökkentette a hadrendből való kieséseket. A jó megoldást az ellenség is hamarosan átvette.
     Róma közelébe érve (a hadjárat 29. napján) a hadi sorrend szerint az úzok kerültek szolgálatba. Mivel hírnökük semmi veszélyt nem jelentett, a hun vezérek vígan voltak és a zsákmányolt bortól elittasodtak. Amikor aztán az őrség azt jelentette, hogy a római főpapok tárgyalni szeretnének, Atilla mámorosan nevetve szólt oda Deédesnek.
     “Deédeském Eredj és egyezkedj a fekete szoknyásokkal. Hátha megértitek egymást. Én szoknyás haddal nem tárgyalok”
     Az Aranyasszony riadót fúvatott magára öltötte az. Úz vezérek díszöltözetét és serege élén elindult Róma főkapuja irányában, a békezászlókkal érkező pápa csoportja felé.
     Deédesnek, miközben a palóc lovasok élén lovagolt, folyton a fülében csengett az asszonyok kérése: “Nekünk férjet hozzatok! Földjeinkre munkaerőt!”
     Ezért elhatározta, hogy nem a részeg férfihadak után megy, hanem a nők kívánságát teljesíti, és békét köt Krisztus utódával. Igaz, hogy a palócoknak csak egy istenük van, Rómában meg hármas istenség, de itt is, ott is a szeretetet hirdetik, Hátha a palócok egy istene meg tud egyezni a római kereszténység három istenével!
     Ügyesen meg is egyezett a pápával; a pápa nagy hadisarccal és sok-sok férfifogoly szabadon bocsátásával megvásárolta a békét. Deédesnek nagy segítségére volt a felsőőri római hitű pap is, aki Deédes számításait eltúlozva a római hit terjesztését ígérte a pápának.
     A mámorukból felocsúdott hun vezérek majd összevesztek a nagy hadisarcon, Deédest pedig kinevették, hogy arany, ezüst, ékszer helyett hadifoglyokat is elfogadott. Most már az Öregek tanácsa is szívesen hozzájárult a leányvásár megtartásához. Ez sokkal gazdaságosabb volt, mint az öldöklő csata. Így a hunok asszonyai is megünnepelhették a palócok római diadalát, csak Atilla fájlalta mindig, hogy Éciusz, ifjúkori játszótársa megint kitért előle, mint a nagy csatában.
     Ettől kezdve három ünnepet is tartottak a Bálvány-hegyen. Joli-Tórem ünnepét, Deédes születés- és nevenapját, meg a leányvásárt.
     Az Öregek tanácsa nagyra értékelte a palóc tyumen római diadalát és elrendelte, hogy Deédes születés-napjától, augusztus második napjától kezdve huszonegy napig ünnepeljék az aratás befejezését és a római csatát.


    



     A HAJNALTÁNC EREDETE                                                          (A 269. Arvisurából)

     A 4493. medvetoros évben (453) sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága miatt. De a hunok fővezére ezt erélyes kézzel torolta meg. Ekkor engesztelésre egy szép hercegnőt küldtek az udvarába. Egy lakomán a hercegnő kísérete Atillát megmérgezte.   Amikor Deédes értesült a tragédiáról, azonnal Pusztaszerre lovagolt. Nekese büntetése Atilla halálával megszűnt. A vasvári kegyhelyen az ifjú sámánok ezt a javaslatot terjesztették az Atilla palotájában összeülő Öregek tanácsa elé.     Atilla 413-ban azért jött a világra, hogy világraszóló hódítások után 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra.         Szanka sámán ölben és lépésben kimérte Atilla nyughelyét. Rajzát ráhagyta az utókorra, az Arvisurák őrzik mind a mai napig. Hunyor utódai háromkoporsós temetésben egyeztek meg. A vas koporsót Nekese, az úz kovácsok tárkányvezére adta. Akkori szokás szerint ő is előre elkészíttette a saját koporsóját. A nik-kelben gazdag cinóber-ércet Dobsinán bányászták. Nekese 438-ban Ózdon ebből öntötte saját vaskoporsó-ját. A dobsinai vasat az ősz táltos rovása szerint “nem eszi a fene” (mint az indiai kabar vasoszlopot). A catalaunumi csata 451 júliusában a döghalál fellépése miatt visszavonulással végződött. Eszék, az Atilla oldalán harcoló magyari vezér szintén előre elkészíttette magának a koporsót, de ő ezüstből. A csatában elesett, nem volt szüksége az ezüst koporsóra.         Elesett Maros is. Neki aranykoporsója volt. Ordoszból hozott aranya kevésbé volt szennyezett, mint a hazaiaké. Atilla felesége, Réka tömbaranyban térítette meg az aranykoporsót Deédesnek.        Nekese parancsára a temetés munkáját végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök mind lenyilazták. A-zokat a hunokat pedig, akik tudtak Atilla sírhelyéről, óriási ménesekkel az Etil mögé küldték, hogy onnan soha vissza ne térjenek. Atilla nyughelyének őrzését Szöged tyumenvezér vette át. A temetési szertartásban résztvevő sámánifjak 24 napig “haláltáncot” jártak, hogy révületükben mindent elfelejtsenek. A 24 gyász-nap leteltével Aladár (Buda fia) és Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba összevesztek azon, hogy ki legyen a fővezér. A testvérháborúban Aladár legyőzte ellenfeleit. A háborúskodás hírére Deédes Pusztaszeren termett, de ott a félelmetes hun seregnek már csak töredékeit találta. Erélyes fellépésére a vetélytársak kibékültek. Az Öregek tanácsa elrendelte, hogy Aladár hívei távozzanak, de azzal az enyhítéssel, hogy aki akar, maradhat. Így az úzok teljes létszámban itt maradtak, meg a kabarok nagy része is, a többi 22 törzsből 4 tyumen maradt Atilla örökének védelmére.        Aladár 33 tyumennel indult útnak. A palúzok ezután Zebegénytől Vadnáig, illetve Tiszavárkonytól Kassa vonaláig terjeszthették ki szállásaikat.     Deédes nagyasszony a Nagytanács után kihirdette harcosai előtt, hogy a palócok területe Pusztaszertől Úzapatinyig, az Úz völgyétől Szögedig, és Eszéktől Pusztaszerig terjed. Ezzel a marúzok és daragúzok le-gelőterülete a háromszorosára nőtt. Mivel az ekkor folyó sámánképzés 455-ben ért véget. Nekese és Deédes Ózdon ütötte fel az úzok székhelyének sátrait. De ettől függetlenül is azt tartották, hogy az országnak minden ellenséggel szemben a Bolhád hegyvidék a legvédettebb területe. Lovasaik Sajó-Ordosz táján tartottak állandó őrséget.     Nekese Vasváron tömérdek vasat munkált meg a visszamaradt törzsek teljes ellátására. Minden évben-így 466 nyarán, az Aranyasszony 51. születésnapján is-örömtüzek gyúltak a Bálványon. Megszületett De-édes 24. unokája. Nekese hálát mondott Joli-Tórem Földanyának a bőséges aratásért, és áldását kérte a bálványhegyi leányvásárra.        Meleg nyári éjszakán vidám fiatalok járultak a gyengélkedő Aranyasszony elé, hogy engedélyezze há-zasságuk megkötését, Nekese aztán összeadta őket.
     Éjfélkor Deédes rosszul lett. Nyugodtan megmondta gyermekeinek, hogy elfáradt és meg fog halni, de ne sírjon senki se. Boldognak érezte magát, mert tudja, hogy 9 fia 6 lánya és 24 unokája folytatni fogja élete munkáját. Mire felkél a Nap-asszony, rakjanak óriási tüzet a Bálványon, a boldog fiatalok az ő égő teteme körül járják el a hajnaltáncot, és ez legyen a szokás minden más esküvő után is.
     Nekese eleget tett az Arany-asszony végakaratának és hajnalra az ifjú házasok el is járták az első hajnal tűztáncot. De mire fel kelt a nap, vihar kerekedett és a szél széthordta az Arany-asszony hamvait.   Nekese Ózd-kegyhelyre vonult, és a sámánképzősök előtt a 24 napig tartó gyász alatt ismertette az úzok sokezer éves mondavilágát.
            A palócföldön még ma is járják az esküvői hajnal-táncot.

     PALÓC VASMŰVELÉS                                                                  (A 269. Arvisurából)

     Deédes Aranyasszony porait széthordta a szél, de csontjainak maradványait kis falujában helyezték el, emberfejű aranyos urnában. Ettől kezdve Deédes faluja kegyhellyé vált.                                Az első Bálvány-hegyi leányvásáron Piroska, Deédes legnagyobb leánya -mivel az úz harcosok nem merték feleségül kérni- egy szőke hadifoglyot választott férjül, Center vitézt. Sajó-Ordosz úz községet kapták nászajándékba. Center német kőfaragó, az ifjú férj nem bírta az úzok harcias természetét és egy másik kis falut épített családjának. Azt a mai napig is Centernek nevezik. Nekese kérésére Ordosz hegyén egy év alatt felépítették Német várát, ezt Center munkatársairól nevezték el.               Attól kezdve, hogy Buda fősámán halála után Nekese lett a birodalmi fősámán, a sámánképzés új köz­pontja pedig a Palócföld lett, a várak építése Center irányításával történt, Ordosz vára kőből épült, Ózd-kegyhely terméskő-alapzaton tölgyfából. Vasvár Nagy-szala várát a Hangony és Hódos patak partjának égerfáival alapozták, egyébként bükkfából készült. Szurdok lovasvárát égerfa alapozással mocsári tölgyből ácsolták, Abafalva kegyhelyét vörösfenyőből állították össze.                                  Sajó-Ordosz ekkor élte fénykorát; a Center építette várakban mind a 24 törzs ifjúsága képviselve volt. Az elméleti oktatás mindig Ózd-kegyhelyen és a vasvári Nagyszala épületben folyt; a gyakorlati kiképzést Vasvár-Ózd fegyverkovácsainál és Sajó-Ordosz térségében kapták a fiatalok.          Center 452 medvetorán, Ordosz várának építése közben balesetet szenvedett, az általa épített kis faluban halt meg. Minden vagyonát kicsi fia Léka örökölte.                                                                                   Amikor Deédes Aranyasszony megérkezett római útjáról, sok hadifoglyot kapott Sajó-Ordosz építésére. Ezek Center kőfaragó embereivel együtt dolgoztak Ordosz várának kibővítésén.                                                                                            Center özvegye, Piroska újra elment a bálványhegyi leányvásárra és egy vasművelő német családból Rómába küldött papnövendéket, Stopfot választotta férjének. A római pápa nem római ifjakat, hanem idegen származású papnövendékeket adott át túszul Deédesnek. Így az özvegyek sok német és olasz fogollyal há­zasodtak össze. De ezek is egy-egy új falut kaptak nászajándékba. A kabar Liszka özvegye is egy olaszhoz ment feleségül. Utódaik Olasz-Liszkán szaporodtak el.                                      Stopf vitéznek vasművelő szülei voltak, Németvárának felépítése után Nekese Vasvár hegyének környékén állította fel vasgyártó pestjeit és hordozható kohóit. Itt tanítgatta unokáit.                                                                                   Deédes halála után Piroska lett az itt maradt hun törzsek Aranyasszonya. A rimalányok képzését Deédesen és Németvárban rendezte. Centertől származott Léka nevű fia gyermekházasságban ekkor vette feleségül Dunna fejedelemasszony leányát, Serénykét. Esküvőjüket Deédes várában tartották, de később Sajó-Ordosz Németvárában laktak. Szurdok hadnagy ugyanis, amikor Budavár parancsnoka lett, Sajó-Ordosz vitézeit áttelepítette Budavárába; Sajó-Ordosz ezzel csendesebbé vált, de mindig biztos menedékhely maradt.     Piroska Arany-asszony és hozzátartozói a hidegebb idő beálltával minden évben Vasvárra költöztek. Az úzok itt vasgyártó pestjeikben vasat olvasztottak és Stopf irányításával földművesszerszámokat, meg fegyvereket gyártottak. Nyáron Piroska második leányának, Palinának a birtokán tartózkodott, ott olyankor sokkal hűvösebb idő volt.    A 468. év nyarán Súlyos szerencsétlenség történt, Piroska egy kis patak partján egy alvó vadmalacot talált. Az ölébe vette, mire a kismalac visítani kezdett. Erre az anyadisznó és a vadkan rárontott Piroskára és halálra sebezték. Hiába rohantak segítségére Stopf vitézei, a megvadult vadkan felhasította az Arany-asszony hasát. Mire Vasvárra szállították, Piroska már halott volt.  Utolsó kívánságára Nekese hozzájárult ahhoz, hogy ha Piroska férje, Stopf élni akar az özveggyé vált idegenek jogával, költözzön haza szülőföldjére, vasgyártó harcosaival együtt.
     Piroska Arany-asszonyt Sajó-Ordosz német várában égették el a Deédes halálakor alkalmazott hamvasztással. Porait a putnoki cserepesekkel készíttetett putnoki rátóban helyezték el a Sajó-ordoszi kegyhelyen. Szívét, mint a Deédesét is, csontjainak maradványaival Német várában helyezték el.                          Nekese 470-ben Vasvár pestjeinél mindenféle mesterségben versengést rendezett összes unokái között. Gerenna lett az első, ő örökölte tehát Nekese vasművelő pestjeit és hordozható kohóit. Gerenna erre Nekese falujából végleg Vasvárra, az úzok vasbegyűjtő helyére költözött és Ózd-kegyhelyen áldozatot mutatott be Ruda-Tóremnek.                                                    Nekese után tehát az úzok vasgyártásának irányításában Gerenna volt a második személy. Dernőnek az ércbányászok a faszénégetők és a vasforralók hegyi vastermelésében volt ugyanilyen irányító szerepe.                                     Ebben az időben Vasvár volt a hun törzsek szövetségének gyártó és ellátó központja. Innen biztosították a Duna-menti Hun birodalom vasellátását. A teherhordó lovak Deédes falujából kerültek ki. A várvédők kiképző tábora Center lett, Sajó-Ordosz ugyanis áttért a háromnyomásos földművelésre. A német vitézek egy része, mivel itt már népes családjuk volt, végleg itt maradt. Gyermekeiket az úzok egyszerűen “Németnek” nevezték. Ezért terjedt el annyira Németvár, Piroska és Disznósd községben ez a név. Apáik német nyelvét természetesen régen teljesen elfelejtették.                                    Nekese nem ellenezte Stopf vitéz hazatérését, így hát Joli-Tórem ünnepén elbúcsúztak tőle a Bálványon. Stopf vitéz a Felső-őri katolikus pap vezetésével elhagyta az úzok földjét. Gyermekeik közü1 egyet magával vihetett. A kis Hildát választotta. Stopf szokás szerint fehér zászlóval indult útnak. Ez volt a fogságból hazatérők közismert jele.                                                          A kis Hilda a felsőőri pap vezetésével, továbbá édesapja és 4 dadája meg 24 harcos kíséretében érkezett meg a Spree partjára. Ott már leesett az első hó.         Amikor a hegyeket elhagyták, Stopf elejtett egy anyamedvét. Rögtönzött szánkón húzták arrafelé, ahol a kis Hilda új otthona lesz.
     Jurtabeli szállásukon berendezkedtek télire, Stopf vitéz pedig elment felkeresni hozzátartozóit. Két nap alatt megtalálta őket. Amikor a negyedik napon visszaérkezett a kis Hilda szálláshelyére, ott a kislány testőrei már a medvetor negyedik napját ülték. A Stopf vitézzel jött rokonokat boza-sörrel kínálták, és a vendégek ettek a medvetalp-kocsonyából is. Igen jónak találták.     Kijózanodva tudták meg, hogy medvetoron vettek részt. Ezért a kis Hilda szálláshelyét Hild-Beerinnek nevezték. Az úzok ezt Berlinnek értették. Ez a név rajta is maradt ezen a helyen.                        Hilda vitézeinek parancsnoka, Doma sámán Nekese parancsára Hilda férjhezmeneteléig vigyázott a fejedelemi leánykára. Vitézei sorban megnősültek, és 20 év alatt felépítették Berlin városát. Így tehát a városban és környékén megtelepedett úz kőfaragók és vasforralók képezték Berlin város lakóinak magját. Később volgai német csajkások és ogúzok érkeztek Berlin városába. Az úzok (palócok) nekik is megmutatták új városukat, azután azt kezdték fontolgatni, hogy vissza kellene térniük Sajó-Ordoszba. Doma sámán vezetésével 200 ogúz és 12 palóc harcos döntött a hazatérés mellett.                                                  Nekese egy falut adományozott Doma sámánnak és 12 harcosának. Ezt a falut azóta is Domaházának nevezik. Az ogúzokat Nekese fősámán Dunna asszony folyama mellett telepítette le, egy Ordas nevű településen.
     A daragúzokkal még megegyeztek valahogy, de az Eszékkel jött magyariakkal napirenden voltak az összetűzések. Minden rosszat egymásra kiabáltak. Az eszéki (de már kereszténnyé lett magyari) Kóródi, Magyari, Magó, Varró, Bollai, Vecsei, Gilyén vitézeket például azzal vádolták az ogúzok, hogy gondatlanok és hanyagok voltak, amikor Attilát a németek meggyilkolták. Ezért aztán ezek a vitézek népes családjukkal együtt Dernőre, meg az erdélyhegyi Magyar-Ózdra menekültek. Itt vaskészítéssel, ácsmunkával és földműveléssel foglalkoztak.
     Gerenna sorba járta a jó lovakkal érkezett daragúzokkal Vasvár, Gerlice, Rőce és Rozsnyó vaskészítőhelyeit, és elsősorban a furmányosokhoz osztotta be őket. Később azonban Dernőt volt célszerű fejleszteni, mert ott voltak a legjobban fejthető vaskövek. Ezért a délről érkezőket ott telepítette le. Az újonnan jöttek beházasodtak a palóc vaskészítő családokba.     Gerenna egyszer Budavárában gyógyította meg Dunna fejedelemasszonyt a Bálványon szedett gyógyfüveivel.           A békesség érdekében a nyugati országrészekben is megszervezte a vaskészítmények terjesztését. Megjelent a kabarok lakta másik Vasváron is, ahol a stíriai eljárás szerint folyt a vasgyártás. Itt ugyanúgy, mint a Palócföldön, Vasvár lett a készítmények begyűjtési helye és innen küldték tovább a készítményeket, Nekese budavári rendelkezései szerint.         Gerennát tyumenvezérré léptették elő. Utóda a legügyesebb unokája, a Nekese által Stíriában kiképeztetett Dernő lett. Dernő aztán Ózd-kegyhelyről, mint központból irányította palócok vasgyártását.                   Dernő kiváló érdeme, hogy erősen szorgalmazta a faszén-égetést, és hogy az érclelőhelyek közelében hordozható kabar pestekben állította elő a vaskészítés alapanyagát. Ez Rozsnyó, Dernő és Rőce finomítóiba került további feldolgozásra. Vasvárra többnyire már a kész vas érkezett a furmányosok szekerein. Itt aztán Stopf eljárásával szerszámokat és fegyvereket készítettek belőle. Stopf itt maradt munkatársai és a stíriai vendégek továbbfejlesztették a kikészítési eljárást.                                    Ehhez hozzájárult a kabar és palóc vaskészítők keletről hozott szaktudása, is Nekese szerint a palócok állították elő az addig ismert legjobb vaskészítményeket.




TÉRKÉP
Részlet a 270. Arvisurából


Az élet nem állt meg!                                                                 Tür és Szörényke rovása


     Attila halála után a temetési szertartáson résztvevőkből álló hun harcosokat útba indították Etilvárra. Itt összeült az Öregek tanácsa, s úgy döntöttek, hogy a hun népeknek dél felé kell terjeszkedniük. Ellák és Dengezik az Etil, Ten és Tenisur folyók közt maradt, Csaba pedig 470-ig átvette a Jász síksági hun törzsek vezetését. Az Öregek Tanácsának rendelkezése szerint azonban a II. széki-hun tömény területétől nyugatra nem mehetett. Az avarok és a kaza-hunok között súrlódások voltak a legelőterületek miatt, ezért Aladár és felesége, Szalajka északra ment. Ott megalapították új székhelyüket, Ural-Budát a Béla törzs szomszédsá­gában. Itt született két fiuk, Ambenik és Debrecen. Ambenik jó lovassá fejlődött. Tür sámánnal együtt elvé­gezte a sámániskolát, és amikor a Jász síkságot meglátogatta, egy pannon-jász leányt vett feleségül, Szaty­maszt. A következő esztendőben Debrecen is eljött rokonlátogatásra. Dunna asszony ekkor arra kérte, jöjjön vissza lakni Tür sámánnal együtt a Jász síkságra.           Dunna aranyasszony Budavárában lakott a Jász síkságnak idegen kalandozóktól gyakran zaklatott ré­szén. Bár Budavár alagútrendszere jól megvédte minden támadástól, legkedvesebb unokájának, Debrecen­nek mégis azt ajánlotta, hogy mint tárkányfejedelem, inkább a Jász síkság keleti felében telepedjen le. Atilla nyughelyét a II. széki-hun tömény őrizte. Szükség is volt az őrizetre. A nyughelyen tudott kincsek miatt bizony elég gyakran kellett hadbaszállniok a Fehér-és Széki-tó mellett a kincsre vágyó idegenekkel. A II. széki-hun parancsnoka, Szöged töményvezér Deédes aranyasszony és Maros fia volt. Szöged Szörény­két, Csaba és Szirma 15 éves lányát vette feleségül. Hogy kezét megkaphassa, a 31 éves Szögednek a pusz­taszeri nagysüánon kellett megnyernie a lovassági viadalt. Megnyerte. A hálás Szörényke édesanyjától, Szirmától 2 évre átvette az aranyasszonyi teendőket.          Deédes és Maros második lánya Torockó volt. Őt a II. avar tömény parancsnoka, Pécs vette feleségül. Pécset harcosai cserben hagyták és elvonultak a hun törzsek után. Torockó azonban édesanyja, Deédes pa­rancsára itthon maradt. Pécs és Torockó első fia Szanka napján született, ez lett a neve. Igen jó képességű, kiváló rovósámán volt. Atilla temetési szertartását ő vezette és Atilla nyughelyét is ő jelölte ki. Szanka hol Deédes aranyasszony, hol Dunna asszony székhelyén tartózkodott, mint összekötő sámán. Egy kun vezér lánya, Majsa volt a felesége. Szanka és Majsa első gyermeke, Ilona nap hajnalán foggal jött a világra. Ő lett Lóna, a regék Tündér Ilonája. Égi lánynak, Tündérkének hívták.     A kis Lóna Csaba vezér pusztaszeri palotájában született. Kiváló képességek szunnyadtak benne. Tizen­nyolc éves korában a rimalányok versenyén mindenben első lett és ezzel elnyerte a hun ifjúság körében megtisztelésnek számító Gyilyó nevet. A kunok nevezték így a daliákat. Gyermekkorában sokat játszott együtt Csaba egyik unokájával, Zsolttal. Amikor a Jász síksági lovasversenyt megnyerte, az Öregek taná­csának hozzájárulásával Zsoltot választotta férjének. Zsolt édesanyja, Szörényke, a Csaba vezér lánya volt, apja Szöged pedig élete végéig lovasparancsnoka volt annak a töménynek, amelyik Atilla nyugalmán őrködött.
     Lóna kishúga, Iduka 493-ban született. Ilona-Léna ekkor aranyművességet tanult Aranyosszéken; arany­tálakat, aranykorsókat és aranypoharakat készített. Húgát is bizonyára ilyen aranyedényekkel lepte meg. Szöged és Szörényke fölvette az Aranyosszékre érkező, Van-tó környéki papok vallását, az uruki keresz­tény hitet. Két év múlva Dunna asszony tanácsára, Ilona-Gyilyó is ellátogatott erős kísérettel Felsőőrbe és ott az uruki hit után, férje beleegyezésével, de titokban megkeresztelkedett a római irányítású katolikus val­lásra is. Benkő és Gerőc atya keresztelte meg. Ilona-Lóna népe és Róma között később is tartották a baráti kapcsolatot. Két évvel később megszületett Ilona-Lóna második húga, Ibolya is. De anyja Majsa belehalt a szülésbe. A kun dombok alatt temették el. Három év múlva, 500-ban újabb csapás érte Ilonát. Férje, Zsolt egy külföldi kalandozás utáni vadászaton életét vesztette. Zágonban temették el.       Ilonának Zsolt halálakor kiskirálynői rangja volt. Nem sietett újra férjhez menni. Készült a birodalmi nagy szellemi vetélkedőre. Ezt 503-ban tartották. Tudományban, művészetekben, vitézi tornában egyaránt Ilona lett az első, sőt a lovasversenyben is. Az Öregek Tanácsa ekkor nagyfejedelemmé választotta. Har­minckét éven át töltötte be ezt a méltóságot. Nagy szellemre valló intézkedéseivel és békeszeretetével kivív­ta mindenkinek az elismerését. Köztiszteletben és közszeretetben élt. Rómában nem járt, de 530-ban a bi­zánci udvar meghívására elment Konstantinápolyba. Az utat Érd vezér lovasai és Doma fősámán ogúzai tették biztonságossá lovascsapataikkal. Benkő és Gerőc atya pedig mindenütt elől lobogtatta a keresztény zászlókat.   Részlet a Tur és Homok rovása 271. Arvisurából            Amikor Aladár 453-ban a hunok zömével elvonult, a családját is magával vitte. Első fia, Ambenik, édesapja nyomdokaiba lépett és Altáj-Budán a magyar vezérek udvarának köréből házasodott. Második fia, Debrecen azonban egyik rokonlátogatása alkalmával, Budavárában nagyanyjánál, megismerkedett egy bel­sőszolgálatos rimalánnyal, Ugron széki-hun töményvezér lányával, Margittával. Dunna asszony, Buda öz­vegye nagyon örült, hogy kedvenc unokájának ilyen ügyes, szép lányka tetszett meg, aki életének legszebb részét betegek, és öregek gondozásával tölti. Majd, amikor Szanka fősámán visszakísérte a fiatal rokonláto­gatókat az Etil mögé, Dunna fejedelemasszony levelet küldött Aladárnak. Ebben kérte a fiát, hogy legked­vesebb unokáját engedje haza, s itt átadja neki a második kaza-hun tömény vezetését.
     Amikor újabb rokonlátogatók jöttek Budavárra, Aladár is elküldte Budavárra Debrecent. Azonban az édesanyja halála miatt Debrecen először egy kis időre hazavitte Margittát Nagyenyedre, s utána örömmel mutatta be a nagyanyjának az arany-pajca lemezen Aladár rovását, apja hozzájárulását házasságához. Dunna asszony a Csürsz kiképző vonal vitézeinek díszes kíséretében a Fehér-tóhoz indult és éppen 469 nyarán akkor érkezett Csaba-Bősárkány nyári palotájához, amikor a kis Léna megszületett. Gyönyörködve nézte a Fehér-tóban megfürdetett gyermeket, akit a jövendőmondók szerint az a nagy tisztesség fog érni, hogy ő fogja megszabadítani a visszamaradt hun töményeket a környező ellenségek állandó zaklatásától. A névadó ünnepélyen, amint az uruki keresztény egyházban ilyenkor szokásos volt, minden keresztelő vendég kezességet vállalt a kis Lóna további sorsa felett való őrködésért. De azt akkor még senki se vehette bizo­nyosra, hogy a foggal született kis Lóna egyszer majd Gyilyó győztes név elnyerése után előbb a dáli feje­delmi udvaroknál és a bizánci császárságnál, majd a nyugati fejedelmi udvaroknál való sikeres eljárásaival a pápaság révén el fogja érni a sok háborgattatás megszüntetését.         Enyeden nagy örömmel fogadták Dunna asszonyt. Az esküvőt a 170. Év medvetorára tűzték ki, az ifjú pár részére építendő, töményvezéreket megillető szálláshellyel. Amikor leesett a hó, örömtüzek gyúltak a pusztákon a II. kaza-hun tömény szálláshelyein és Debrecen megesküdött Margittával. Az úzok medvetor­ral, a jász és kun vendégek szarvastorral, a kabarok disznótorral, Róka asszony besenyői pedig a harmadik nap hajnalán bölénytorral kedveskedtek az új fejedelmi párnak. Az ünnepségek alatt Debrecen megfogadta, sohasem hagyja el szállás helyét, és minden idejét a lovasai között tárkány-képzéssel fogja tölteni. Batul-szüretre iker-fiai születtek.
     Az Uruki hit megengedte, hogy a Gazdag és a Kovács nevet adja nekik. További fiai: Gerencsér, Szűcs, Szabó, Tímár és Csapó voltak. Mesterember névre kereszteltette őket. Lányai: Máta, Józsa, Ugra, Léta, Biri és a korán elhalt Tépe voltak. Ennek minden ingóságát a dajkáira hagyta.        Debrecen tárkányfejedelem folyton az országot járta és igyekezett a visszamaradt hun törzseket minden­nel ellátni. Csaba halála után Dunna asszony vette kezébe az ország rányitását, De bár betegségében sok mindenben kénytelen volt unokájára, Debrecenre támaszkodni, a döntő szót mindig ő mondta ki. Debrecen egyetértett Dunna fejedelemasszony leányának azzal a javaslatával, hogy komi származású férjének szakér­tő irányítása mellett a Budavár alatti magas kőhegyen egy várat kellene építeni: Sziklavárat. Minden építési anyagról Debrecen gondoskodott. Az építkezést két szakember vezette a komi Sziktivár és az észt-viroláj anyától származó suoma Tartu ácsmester.    A várépítés egyik célja az volt, hogy az ottani őrség biztosítsa a hun törzsek székhelyének nyugalmát. További cél volt a tíz törzs dézsmájának begyűjtése és tartalékolása. A lovasok kiképzését Dunna asszony megbízásából a Csörsz vonalán Sziktivár végezte. Amikor 496-ban Dunna asszony a leggondosabb beteg­ápolás ellenére elhunyt, a visszamaradt hunok irányítását Sziktivár vette át. De Sziktivár titokban egy-két kalandozásba is bocsátkozott: délen a bizánci császárság érdekterületére. Ezt a meggondolatlan dolgot Ilona-Gyilyó ifjúsági fejedelemasszony az Öregek Tanácsa elé vitte. A döntés az volt, hogy Sziktivár költözzön el a Csörsz vonaláról és Sziktivárba visszahúzódva csak belső ügyekkel foglalkozzék, mert aki kalandozni megy más országba, azt viszontlátogatják! Sziktivár egy nagy dorbézolás következtében nem sokára meghalt és Sziktiváron Száva asszony vette át az uralmat. De igen gyengének bizonyult, nem volt semmi tekintélye. Nem volt elég szívós, nemsokára elkezdett betegeskedni is. Ezért az Öregek Tanácsa el­rendelte, hogy vetélkedő, vagyis nagysüán döntse el, ki legyen az uralkodó. Ezt a birodalmi vetélkedőt Ilona-Gyilyó nyerte meg. I. Ilona dédanyját, Deédest választotta mintaképül. Pusztaszeri győzelme után háromnapi lovaglással Budán termett. Sziktivár felesége, Száva asszony átadta neki a várat. De a legbol­dogabb Nekese beteg fősámán volt, dédunokája láttán.
     Az elaggott Nekesére még ebben a korban is nagy feladatok vártak. Ilonával együtt új helyzetet akart teremteni. Most már nem csak a Csörsz-vonal keleti oldalán, hanem a nyugati országrészben a Csaba féle irányzatnak kellett érvényesülnie, Nyugat felé csak a furmányosokkal folytattak kereskedést, kelet felé pedig gyakoribbá tették a lovasok által vezetett rokoni látogatásokat. Ezt főképpen Ilona apja, Szanka, az új fősámán javasolta, mert arrafelé gyakran kerültek összeütközésbe görög bolgár és besenyő lovasokkal.    Még Nekese életében történt, hogy Benkő és Gerőc atya azt javasolta: az új uralkodó Csaba birodalmá­ban lehet Lóna; az úzok között lehet Gyilyó, de a hunok nagy közösségében legyen az ősi néven Ilona, hiszen e nevet Rómában is, Bizáncban is egyaránt elfogadták. Deédes leszármazottai birtokukba vették Buda várát és átszervezték az akkori hun birodalmat. Gazdagságot biztosító házasságokkal megbékítették a Kelet-római birodalom vezető köreit. Feladták Atilla sírhelyének tágas körben végzett szakadatlan őrlovag­lásokkal való ellenőrzését és csak a kis őrségeknek fény — és hangjelzésekkel való riasztását tartották fenn. A bulgárokkal hadiállapotban lévő besenyőket Bagamér földje és a Tisza közé telepítették. Berény nevű ve­zérük ugyanis Deédes egyik lányát az özvegy Palinát vette feleségül. Érdnek pedig az volt a feladata, hogy vezéri minőségben Aranyosszékről ápolja a jó déli kapcsolatokat.  Ilona-Gyilyó uralkodása alatt a hunok déli terjeszkedése következtében, egy szarmata csoport érkezett az indiai Saka-szkíta birodalomból. Uralkodó családjuk az Eger vidéki Szihalomban telepedett le. A fejede­lemasszony Doma fősámánt bízta meg, hogy az Asóka birodalmából hozott szellemi kincseket vizsgálja meg és egyeztesse a két időszámítást. Ezt az tette szükségessé, hogy Doma fősámán a Hilda kíséretében tett útja után teljesen Stopf vitéz befolyása alá került. Stopf pedig Róma városában volt kispap és minden időt a Nazír születésétől számított. De hát Róma körében éltünk, s ezért Doma fősámán is ezt az időszámítást tartotta legcélszerűbbnek. Ámbár ezzel a gondolattal már Buda és Atilla is foglalkozott.      Figyelembe véve a hun törzsszövetség időszámítását is, Doma mint tanfejedelem, a rómaiak időszámí­tását honosította meg. Azonban uruki pap is volt, a szarmata törzsnek Saka-földről való bejövetelét így ha­tározta meg:                           Az első csoport Kövesd irányításával 20-180 között jött Egerbe.
                        A második csoport 180-260 között jött be a Körösök vidékére.
A harmadik csoport 280-335 között jött Szabadka-Szolnok közé; (315-335 közt Zsór fősámán az urukiak javaslatára a Csörsz-vonalát feltöltötte.)A negyedik csoport 335-402 közt szállingózott be Szihalomra.
     Először Zsór segélycsapatai jöttek. Később a földrengésektől nem fenyegetett tájat kerestek. A Kárpátok túlsó oldalán ugyanis gyakran megmozdult a föld és ekkor a falvak lakói elhagyták Saka-Szkítiát. A nem­zetiségi sámánok Kövezsdre emlékezve mindig Dunna asszony folyama és a Tisza által határolt területre te­lepítették a földrengés sújtotta területről érkezőket. De mert a szarmata lovasság a Csörsz árok-rendszer védelmi vonalának őrzője is volt, Csörsz vonalának védelmét mindig ennek a négy települési csoportnak az ifjúsága adta. Ezt a vonalat a rómaiak nem lépték át soha.  A Pozsony nemzetséget illető Pozsonykeszitől Dunakesziig az úzok és kabarok; Dunakeszitől Tiszake­sziig a saka-szkíták; Tiszakeszitől Maroskesziig a saka-szamonták vették át a kiképzések irányítását. E vidékek ifjúsága adta mindig a Csörsz-vonal védelmét. A hallgatag megállapodást csak Trajánus császár szegte meg, amikor dalmát előőrsökkel Kevekeszitől Maroskesziig elfoglalta a Csörsz árokrendszert. Ró­maiakat itt nem állomásoztatott, csak segélycsapatokat. De Aranyrögös Ilona országát teljesen kifosztotta. Ettől kezdve a Csörsz árokrendszer és Róma védelmi vonala között a senki földjén állandó csatározások folytak és egy-egy sóhajtásnyira sem szünetelt a küzdelem. Attól kezdve, hogy Ilona országát elfoglalta Upor és Ruga, újabbnál újabb támadások indultak a Csörsz-vonalról. De amikor Buda és Atilla megérke­zett, az Encs folyóig terjesztették ki a hun birodalmat, illetve annak határait. Ezután a Csörsz vonalán folyt a lovasság és a tárkánycsapatok kiképzése, de I. Ilona óta nem támadó jelleggel. A saka-szarmatákat is a Csörsz vonalára telepítette.    Az Asóka birodalmából jött tudóscsoport sok érdekes dolgot mesélt el Debrecen tárkány-fejedelemnek. Harapi király utódainak tudósai a nagy áradások miatt indultak útnak saka-szarmata vezéreikkel. A világ kezdetéről nem Róma elképzelése szerint beszéltek. Bizáncban a Nazír születése előtti 5509. év szeptem­berének első napjára tették a világ teremtését. A zsidó talmudisták viszont csak a Nazír születése előtti 3751. év október havának 7. Napját jelölték meg a teremtés napjának. Az uruki keresztények viszont figyelembe véve a csillagjósoknak megállapításait, 4.320.000 évről tudtak. A názáreti Jézus is azt tanította nekik: “Isten a nagy Mindenséget a Végtelenben teremtette”. Az urukiak tudtak arról is, hogy a több millió évre visszanyúló időpontot a Kaltes asszony bolygójáról jöttek határozták meg.            Kaltes asszony birodalmában a “nagy év”-et 12.000 isteni évnek nevezték. Az utóbbi isten-évek alatt több látogatást tettek Joli-Tórem földjén. Az új időszámítás szerinti 13.500. tűzszerzési évben Kaltes asz­szony szekere elromlott és utasai nem tudtak visszamenni Kaltes asszony földjére. Itt maradtak. Gyerme­keik már az ataiszi ifjakkal léptek házasságra. Ezekből a házasságokból egyre okosabb gyermekek szület­tek. A Kaltes asszony birodalmából hozott kis csodaszerkezeteikkel megállapították, hogy az ő Birodalmuk kétvérűsége és az ataiszi birodalom kétvérűsége a keveredés folytán négyvérűséggé vált. A medve anyjá­nak szájából ellopott égi tüzet elkezdték sok mindenfélére használni. A tűz felhasználása a földművelésben, az állattenyésztésben és az étkezésben olyan nagy változásokat hozott, hogy részben ez vezetett az ember­evés megszüntetésére is. Az Anyahita-Arvisura-hívők csoportja idők multával annyira átalakította az im­már négyvérűvé vált ataiszi embereket, hogy minden tekintetben okosabbak voltak a jégár elől menekül­teknél. Könnyű nád-, majd facsónakokon elkezdtek más településeket is felkeresni, bárhová kerültek az is­tenes papjaik útján mindig kapcsolatban maradtak régi birodalmukkal.
     I. Ilonát erősen érdekelte, milyen hangyaboly kavartak fel Dengezik és Ellák hunjai. A nyugati keresz­ténység azt hirdette, hogy Atilla fiait a görög gyarmatosító harcosok agyonverték. Ilona ezt lehetetlennek tartotta, mert Atilla esetéből kifolyólag hun birodalmi vezető embernek orgyilkos többé nem férhetett köze­lébe. A megbízható hírek szerint a hun birodalom az Öregek tanácsára dél felé vette a hódítás irányát. Erről Aladár, majd Ambenik, I. Csaba és Dunna asszony, vagy most már I. Ilona természetesen tudott. A gótok nem akartak Dengezikkel az Asóka és Harapi-féle birodalomba menni, hanem Teodomir vezetésével Pan­nonföldre jöttek. Itt azonban a fekete-hunok folyton háborgatták őket. A gótok erre betörtek az úzok és a kabarok földjére, de innen a Csörsz-vonal lovassága visszavetette őket. Teodomir ezért visszavonult a du­nántúli vidékekre. Ekkor Babaj jász fejedelem lecsapott rá. 469-ben újabb gót csoportok érkeztek. Harcba keveredtek a jászokkal. A csatában Teodomir elesett. A fia bosszút forralt Babaj ellen. Nagy Teodorik be­tört a Csörsz vonalra. A Szöged környékét védő Babaj riasztotta a II. széki-hun töményt. Babaj az előcsa­tározásokban hősi halált halt, Szöged töményvezér és I. Csaba lovasai kiüldözték az országból a gótokat.          I. Ilona legszívesebben a Fehér-tó mellett tartózkodott. De amikor Gerőc atya látogatását várta, mindig Budavárra lovagolt. Rendszerint ott intézte országlásának fontosabb dolgait. Belevitte a köztudatba, hogy országa az első keresztényeknek, vagyis az uruki keresztényeknek vallását követi. Így aztán Nyugat felől nem érték támadások. Egyházát Bizánc, mint Erek-i püspökséget tartotta nyilván, de ettől függetlenül is állandó kapcsolatban állott a keleti keresztény egyházakkal. De Bizáncban és Rómában is kevesen tudták, hogy mennyi támadás érte az uruki egyházat folyton támadó fekete-fejűek részéről. Uruk népe 226-ban a pártus Garé-istenhívőkkel volt kénytelen fölvenni a harcot. Ekkor lett uruki keresztény Béla, aki 245-től a magyar törzsszövetség fejedelme volt. 250-ben elfoglalta Káma trónját, sokakat megkereszteltetett. Az ural­mon lévő Mirina-Gilgames-ház teljes egészében érdeknélküli keresztény lett. A perzsák 266-ban elfoglalták Urukot és Káld király gazdag híveit Evilátba hurcolták. Az uruki püspök templomának ajtajában halt hősi halált. Mani öspöröst családjával együtt perzsa hitre akarták téríteni. Hat nős fia ujgur földre vándorolt. A legkisebbik, aki az almafavirágzás idejére eső Mani-napon született, az Él-istent hivők táborában felvette a Nazír-szerzetesek darócruháját, és hihetetlen nélkülözések közt az érdeknélküli szeretetet kezdte hirdetni. Tanításának óriási tábora lett. Vándorlásai közben eljutott Biku ujgur kán országába is. Ott az egész lakos­ság áttért a Mani által megreformált Mani-hitre. Ujgurföldön ez államvallássá lett. Maninak a kezdeménye­zésére olyan kolostorokat építettek, amelyekben a népet a földművelésre, a korszerű állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és külön női kolostorokban együtt nevelkedtek a szegények és az előkelők gyermekei. A gazdag berendezésű és jó képzettséget adó kolostorokat főként a magyar törzs­szövetség lányai keresték fel. A bolgár-magyar szövetségben előkelő helyet elfoglaló Gyula Duló két lánya Irgiza és Maturi is itt nevelkedett. Ők a Magyar-Hunyor iker párnak lettek a feleségei. Erre a magyariak és a magyarok lányai mind Turfánba mentek tanulni. Itt nőtt fel 462-510 között az a 24 Bolári leány, akiknek II. Csaba az igyekezet olyan sokra becsülte. Ez az okos leánysereg 496-524 közt meg tudta értetni a hun ve­zetők fiaival, hogy nem érdemes elpusztulni a déli hódító háborúkban, viszont ott a népet a beolvadás veszélye fenyegeti.       I. Ilona másik lánya, Mária igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment nőül. Kísérő lovasai hír­szerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bulgáriai és bizánci útját diplomácia úton gondosan előkészítették. Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon Ilona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munká­jának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje, Győr és Szerén vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úz völgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét.           Mivel I. Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozs­váron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csel­lengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis ‑ korábbi szokásuk szerint — ekkor is be-betörtek erre a területre, melynek nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzs­szövetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodó-házakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott.          Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterü­letek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende máso­dik fia Bőse Ardarik legkisebb leányának a kezét ekkor kérte meg. A mátkaság idején itt is nyugalom volt, Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi huonnak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított, de később mindenki megszokta. Ilona elren­delte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend, tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyt, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkányképzésben kellett részt venniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadi­zsákmánnyal, vagy a tartalékélelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tar­tozott.          Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elől későn menekült az Erdőelvi rész hegyéi közé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte. Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján, az aratási hálanap után minden évben gyásznapot tar­tottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat építtetett tiszteletére.       Bende Balog Bolárinak egyik lányát, Bolári Virágot vette feleségül. Bolári Virág kitartott őseinek égi-birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elkísérte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot Torda viszont, édesanyja után fölvette az uruki keresztény hitet és Rómá­ban is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irá­nyú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon föld és Budavára ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni.       Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségeknél kötelező, szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel.     Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekben találták örömüket. I. Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyen­súlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert ő a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világ­hoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Szamost tették meg fősámánnak, a Beride fiát. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzsszövetség vala­mennyi törzsével, s így szükség esetén számíthattak azok segítségére is.   Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály.           Szamos erélyes, jó uralkodó volt. 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a ha­talmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kí­sérleteztek. Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy vonul­janak be Pannonföldre.


AZ AVAR BIRODALOM KIALAKULÁSA

     Amikor a Jász-síkságon Deédes-Aranyasszony utódainak a kezébe került a hatalom, a Sárga-folyó völ­gyében, Ordoszban férjének, Jákónak a halála után az ogúz Ujgur lett a szellemi vezető. Nem tudta megbocsátani Ordosz aranyainak az elvitelét. Emiatt még új rovást is szerkesztett. Ujgur, Farkas, Tolna, Karcsu, Ujgurbáj és Igal már ezekkel az új jelekkel rótta az Arvisurákat.     Farkas agg korában megint más rovást szerkesztett a mongolok számára. Farkas Ujgur veje volt; Tolna pedig Ujgur unokája. Utána a mongol Karcsu vette át a fősámáni méltóságot, de kapzsisága miatt a mon­csuk törzsbeliek megölték. Ujgur-Báj ükunokája volt Ujgurnak. A Báj nevet akkor vette fel, amikor felesé­gül vett egy Báj nevű dúsgazdag avar fejedelmi leányt. A bugáti sámánképzésen ismerte meg.   Ujgur-Bájnak 12 fiúgyermeke volt. A két legidősebb Szekeszárd és Szelegárd; utánuk következett Igal és Báta. Báta az Altáj-Budai sámánképzésen elnyerte az Oguz-Bát nevet.         Az idősebb fiúk az ordoszi sámánképzésen kívül még a bugáti sámánképzésen is részt kívántak venni. Apjuk ebbe beleegyezett, de sejtette, hogy fiai majd ott fognak megházasodni és többé nem térnek vissza.   Báta kiváló kőfaragó volt. Könnyen elvégezte az Altáj-Budai mongol sámániskolát, majd bátyjainak nősülésekor ő is Bugátba ment. Szelegárd egy nyenyec lányt vett feleségül, a legelső rimalányt,         Tajmirt. Ujgur-Báj csak arra kérte fiait Szelegárdék menyegzőjén: tegyenek meg mindent, hogy megszűnjék a széthúzás Bugát-Tyumen és Budavár között.     Szekeszárd elnyerte az avarok fősámán fejedelmének méltóságát. Baján avar fővezér húgát, Keszökét vette feleségül. Igal és Ujgur-Báj csak azt kérte tőlük: teremtsék meg a békét a bugátiak és a budaváriak között. Rokonlátogatások meg is teremtették a békét. A testvéri kézfogásra Baranya tárkányfejedelemsége alatt került sor Ogúz-Bát látogatása alkalmával.        Ez után Baján, az avarok fővezér-fejedelme és  Szekeszárd bugáti fősámán-fejedelem 9 törzzsel elindul­tak Pannon-föld felöl. Ujgur és Sumér-Madaj Arvisurákat vittek magukkal Bugátból. Ezek táplálták ben­nük azt az eszmét, hogy fel kell támasztani Buda és Atilla birodalmát.           Csát, a budavári sámánfejedelem a Jász-síkságon várta Bajánt, az avarok felvonulását szervező Bara­nya tárkány-fejedelem társaságában. Az újonnan jöttek letelepedésének megbeszélése után Csát nyári pihe­nőre ment Csát-várába. Nemsokára megjelent Baján is és feleségül kérte Csát leányát, Szamos fejedelem unokáját, második Ilonát.          Ilona, a Jász-síkság fejedelme, apját gyorsan megelőzve így válaszolt: Csak ehhez megyek feleségül, aki aranyhajóval jön értem. Ha így nem jön senki, akkor első Ilona példájára magam fogok uralkodni a rima­lányok élén a Jász-síkságon.        Baján nem ijedt meg ettől a kikötéstől. A vele érkezett 9 törzs ifjúságával árkot ásott. Baranya tárkány-fejedelem utasítása szerint az avar kézművesek egy aranyos sárkányos hajót készítettek, s egy nap Baján az aranyos hajón megérkezett Csát várába. Ilona-uralkodásának második évében örömmel hozzáment Baján fővezér-fejedelemhez, s ezzel megvetették az alapját annak a tervbe vett Új Égi birodalomnak, melyet az avarok vezetésével akartak Hun-szövetségi birodalommá fejleszteni. Esküvőjüket Budavárban tartották a hunok időszámításának 4608. esztendejében (568). De a kézfogót a Dunna-Ordoszban felállított aranyha­jón, a meleg vízi források kikötőjében tartották. T.i. Dunna-Ordosz volt az úzok kegyhelye, s így a kézfogó nem érintette Budavár kegyhelyének kaza-hun jellegét. Bajánnak az első házasságából már volt egy kisfia, Győr. A gyermek anyja, Bajalán, a Balog-Bolári fősámán leánya volt. Fia születésébe halt bele. A gyermeket Baján húgai: Keszőke, majd Telena nevelte; Keszőke halála után pedig Sikonda vette gondozásába. Ilona aztán magáénak fogadta, és Csát fősámán kiváló tömény-vezérré képeztette ki. A legerősebb kurgánt neki építették Győr kegyhelyen. Baján és Ilona házasságából 6 fiú és 4 leány született. Közülük hárman Bécs, Pécs és Décs születésük­től kezdve avar tömény-tulajdonosok voltak. Bécs ifjúsági vezér több nyelven beszélt, és előbb a nyugati kereskedelmet, majd a kalandozásokat irányította, Pécs, akit a tudományok és művészetek Tóremjének nevére, meg Bizánc hitére kereszteltek, a Kelet-Római császársággal tartott kapcsolatokat és a békességre törekedett. Décs, gyermekkorában a széki hunok Deésikéje, a hun törzsszövetség többi 15 törzsével arról tárgyalt, hogy lehetne felépíteni az új Égi birodalmat.     A 15 törzs mind képviseltette is magát az i.u. 600-ban Pécs-Tórem városában tartott össz-szövetségi Nagy-Szalán. Az itt történteket minden egyes törzs megörökítette magának saját rovásában.
TÉRKÉP + SZÖVEG






KAZÁRIA  650-ben
Kazária megszüntette 650-ben a magyari-bolgár függetlenséget és a Magyar-Törzs-szövetséget, a Béla törzs Bakátban való állomásoztatása mellett Megyarka vonalában helyezte el az arabok elleni határvéde­lemben. Csupán a Nyék törzs maradt meg az Avar-birodalom hátrahagyott bástyájaként.    A kazárok ebben az időben teljes erejükkel a kereskedelemre vetették magukat. Adók, vámok és révpén­zekből óriási vagyonra tettek szert. Fővárosukat Alkazárba helyezték át.          Bakátot a türkök és besenyők veszélyeztették.      Sarkel néven a görögökkel közösen felépítették Al-Bélát a Magyar Törzs-szövetség ingadozása ellen.


 SZEKESZÁRD OGÚZAI PANNÓNIÁBAN


      Szekeszárd, amikor a bugáti vetélkedőn elnyerte az avar fősámán-fejedelmi méltóságot, egy tömény ogúz harcossal az avarokhoz csatlakozott, s feleségül vette Baján avar fejedelem húgát, Keszőkét. Öccse, Szelegárd a feleségével, Tajmírral Aladár utódainak a birodalmába, költözött a kaza-hunokhoz.       Szekeszárd nem sokáig örülhetett a házaséletnek: felesége, Keszőke hirtelen meghalt. Később, hogy ne éljen egyedül, az ogúz fiatalság élén elment háztűznézőbe a Jász-síkságra, és feleségül vette Pécs és Torockó kései unokájának, Aravár töményvezérnek a leányát, Sikondát. Vele tért vissza Altájba, de Sikonda sehogy se tudta megszokni az altáji életet, és ezt nem is titkolta. Visszavágyott a Mecsek aljára. Addig-addig mondogatta, míg végre Baján is ráállt: menjenek a Jász-sík­ságra.            Baján első felesége, Bajalán már sok évvel azelőtt meghalt, és árván maradt kisfiát, Győrt Sikonda nevelte a saját kislányával, Bátikával együtt.      Győr 10 éves, Bátika öt éves volt, amikor Szekeszárd Pannóniába érkezve Aravár birtokába lépett s átvette a tümény-vezérséget. Ennek előzménye az Öregek tanácsa előtt a Jász-síkságon kötött egyezség volt. E szerint az új Égí birodalom fősámán-fejedelme Csát lett; mivel pedig, Aravár már évek óta nem tudott lóra ülni, az ő vezérségét Baján vette át, s ezzel egyenlő súlyú lett a két fejedelmi méltóság.
     Szekeszárd, amikor beiktatták az avar fősámán-fejedelemségbe, ogúz fősámáni tisztségét átadta Ogúz-Bátnak, s Baján parancsára elkezdte kutatni Atilla sírhelyét. A széki-hun harcosok azonban hamarosan véget vetettek ennek a kincskeresésnek; Szekeszárdot megverték, harcosainak nagy részét pedig megölték. Szekeszárd maga is sebesülten érkezett vissza Pécsre ebből a kalandból és Pécset többé el sem hagyhatta.
     Szelegárd, -Szekeszárd öccse- az Öregek tanácsának hozzájárulásával felvette az Ogúz-Bát nevet, és hogy az utánpótlást biztosítsa, azonnal megkezdte az ogúz sámánok képzését. A kisebb ogúz telepek 1-1 harcost, a nagyobbak 2-2 ifjút, az ogúz székek még 1-1 rimalányt is, a daragúz telepek 6 ifjút, és a palúz közösségek is hármat küldtek erre a képzésre. Tehát:                Durzs, Kurd, Gyönk, Pake, Úzd             1-1 harcost, azaz   5 főt
                        Bonyhád, Batta, Kesző, Tolna, Vajta     2-2 harcost, azaz 10 főt
                        Bátaszék, Bogyiszló, Tengelic,                          Szekszárd és Nagykonda (ogúz székek) 2-2 harcost, azaz 10 főt
azon felül még 1-1 rimalányt is                                         5 főt
az ogúz telepek                                                                           6 főt
ogúz közösségek                                                             3 főt
összesen 30 ogúz és 9 Jász-síksági úz fiatalt küldtek.      Ezen a sámánképzésen még az agg Csát fősámán is tanított, de látása már annyira gyenge volt, hogy csak emlékezetből idézte a tudnivalókat. — Az Atilla halála utáni békés korszak eseményeit tanította.           Ebben az időben az új Égi birodalomban három helyen folyt a sámánképzés. A Kolozsváron tanulókat táltosoknak nevezték, a budaváriakat sámánoknak, a Baktiváron képzetteket pedig (a fiatal ogúz sámá­nokra alkalmazott néven) bátoknak. A bátok neveltjei az ujgur-rovást használták. Baján fejedelem belső szolgálatára 24 bátot, 10 rovóbátot és 5 rimalányt képeztek ki az első menetben.   Rendezték helységneveiket is. A palócos Baktivár neve Bátivár, Szekeszárd új neve Szekszárd, Ózd pedig régiesebb hangzással Úzd lett. Úzd ettől kezdve az ogúzok bátjainak kegyhelye, Báti vára pedig az ogúz-tümény székhelye lett. Baján és Baranya tárkány-fejedelem céljaira a bátokat várrendszer-építésre képezték ki.  Csát, az Égi birodalom fősámánja kezében tartotta mindhárom irányzatú sámánképzést, de kora miatt már szükség volt helyettesre is. Ezt a feladatot — Baján elveinek érvényesítésével — Ogúz-Bát látta el.           A 9 avar kurgánt olyan hatalmas várrendszerré építették ki a bátok, hogy 1 tümény lovasság is elfért bennük. Kővetőkkel is el voltak látva, bevehetetlennek tartották őket, a vezéri szállások módosított köznépies székely rovással leveleztek; a tárkány- és papi fejedelmek, pedig a régi sámán-rovást használták, Agaba jeleivel. A kurgánokban működő bátok ujgur jelekkel váltottak üzenetet.  Ogúz-Bát bátjai 24 határvédő kurgánt is építettek. Ezekben Ogúz-Bát a hun törzsszövetségi harcosokon kívül más-ajkú népek harcosait is alkalmazta. Az elhalt bátok helyére tíz új rovóbátot állított be.      A 4610. Évben (Kr.u. 570) újabb sámánképzést rendeltek el. Ekkor lovagolt be Szekszárdra Ogúz-Bátnak a babyloni kalandozásból érkező 3 öccse, menekült előkelőségekkel.       Kora tavasszal Szekeszárd belehalt az Atilla-kegyhely mellett szerzett sebesülésébe. Sikonda kezét ketten is kérték az özvegy Baranya tárkány-fejedelem és Ogúz-Bát.     A bátképzésen Ujgur-bájnak három legfiatalabb fia vett részt: Kurd-bát az ész, Gandás-bát az ügyesség, és Sumér-Bát az alkotás bátja lett. Baján örömmel egyezett bele Ogúz-Bát és Sikonda házasságába, azzal a meggyőződéssel, hogy a második avar tümény-vezérség jó kézbe kerül.    A birodalomban mindig nagyon fontosnak tartották a bátképzést. Nyáron Úzdon folyt az oktatás, ezt bölénytorral fejezték be. Télen Bátivárban az ujgur Arvisurákat tanulmányozták, az oktatás után itt úz-daragúz, medvetort tartottak. Mivel a Bát-féle irányzatot sem a budavári, sem a kolozsvári képzés nem nézte jó szemmel, ugyanis attól tartottak, hogy a hatalom avar kézre kerül, rokonlátogatások alkalmával titkon segítséget kértek Ural-Budától.     Baján magasabb képzettségű bátjai azonban egy-egy báttal ott voltak mind a Bátivári, mind a kolozsvári képzésen. Ezek a rimalányokkal kötött házasságuk révén tudomást szereztek a táltosok és sámánok céljáról.          Baján erre határőri tümény-központjának, Felső-őrsnek a segítségét vette igénybe: Gángol vezetésével 3 rovóbátot küldött Rómába, keresztény káplánok kíséretében, hogy az Örökvárosban tegyenek magukévá mindenféle magasabbrendű tudományt. Amikor Baranya, tárkány-fejedelem erről tudomást szerzett, lemondott tisztségéről, de lemondását Baján nem fogadta el, hanem megbízta egy bizánci tájékozódó út megszervezésével.           Baranya tárkány-fejedelmi székét áthelyezte Eszék városába, ahol abban az időben sok görög kereskedő élt, a magyariakkal vegyes házasságban. Ezek fiainak a bevonásával indított új tárkányképzést. Ehhez a tárkányképzéshez sok előkelő gazdag ifjú csatlakozott Gandás-Bát rokonságából is. Ez annak a következménye volt, hogy Baranya sértődöttségében egy dúsgazdag madaji özvegyet vett feleségül, aki görögül is beszélt.  Amikor Baranya tárkány-fejedelmi tisztségét átvette Gángol-tümény-vezér Baranya keresztény papok kíséretében elindult Bizáncba. Innen a görög papok állandóan hozták a rovóbátok üzeneteit. A bátok, ujgur rovással küldték a jelentéséket Baján fejedelemnek.
     Közben folyt a 2-2 éves bátképzés, a 4615. medvetoros évben (Kr.u. 575) azonban egy 3 éves bátképzés is elkezdődött. Ezen a görög nyelvben is tökéletesítették az eszesebb bátifjakat. A bátok szervezete azonban Ogúz-Bát javaslatára egyszerűen csak bátnak nevezett minden kiképzett bátot, hogy a kívülállók ne ismer­jék a szerepét senkinek se. Ez az előrelátás indokolt volt: a nagyképzettségű főbátot a Buda-vári sámánkép­zés egyik tagjával megmérgeztették.    Ezidőtájt született Bátivárban Győr ifjú fejedelem és Bátika első fia, akinek Oguz-Bát — a lélékvándorlás és a nevek tőrvényének összefüggésére való tekintettel — a Bát nevet adta, már csak azért is, mert a gyermek születésénél fogva ogúz főbátnak számított. Éppen akkor fejezte be Gyönk Bát az ogúz kurgánnak Gyönk kegyhelyén való építését. Baján kérésére vállalta az újszülött testőrségét. Az ifjú főbátot megkülönböztetésül Avar-Bátnak nevezték. Az Öregek tanácsában szavazati joggal Gyönk-Bát képviselte. (A 275. Arvisurából.)
     Az előbbiekben ismertetett Arvisurát palúz (palóc) nyelven, sámán rovással az a Pósa vitéz rótta így le, aki, mint rovósámán, a Pósa-Bátka nevet vette fel. Jákó halála után lemásolta az ujgur rovással vésett Arvisurák emléklapjait, és jutalmul egy palúz községet kapott Csáttól. Ezt a települést a mai napig Bátkának hívják. —A bátok történetéről ezt mondják még az Arvisurák:
     Ordoszban Kr.u. 435-ben Ujgur lett a fősámán. Besenyő lányt vett feleségül. Utána 462-ben a veje, Far­kas vette át a fősámánságot majd Kr.u. 476-ban Ujgur unokája Tolna örökölte nagyapja tisztségét. 504-ben a mongol származású Karcsu lett a fősámán; tőle Ujgur dédunokája, a sok nyelven beszélő Ujgur-Báj fősámán vette át a fejedelmi méltóságot. Ujgur-Báj a bugáti sámán képzésen ismerkedett meg későbbi feleségével, egy Báj nevű, nagyon gazdag avar fejedelmi lánnyal. Ezért lett a neve Ujgur-Báj.
     Amikor Ujgur-Báj fősámán 12 fia közül Ordoszból elengedte a bugáti sámánképzésre Szekszárdot és Szelegárdot, sejtette, hogy azok soha nem térnek vissza Ordoszba; ezért beleegyezett abba is, hogy fiai az ordoszi és a tübeti előképzés után a bugáti rimalányok közül válasszanak maguknak feleséget. Parancsa ez volt: “Szüntessétek meg Tyumen és Bugát között az ellentéteket! Egységesítsétek Bugát és Budavár sámánképzését!”          Egy másik palóc sámánifjú, Boza a Bátivári sámánképzésen szerencsétlenül járt, nyomorék lett a lábaira, Bátivárban aztán a neve mellé felvette a Györke nevet is. Ugyanis Gyönk testvérét, Györke rimalányt vette feleségül, s kettesben Boza-Györke rovósámán név alatt Ujgur írással lemásolták az összes Arvisurákat. A Bát- törvény szerint Bátivárban ez lett a sámánképzés alapja. Györke, mint ogúz rovóbát Úzd kegyhelyen székelt; de azokat a (bölénytiszteletet kifejező) Arvisura-lapokat, melyeket ő rótt, a mindenkori főbát elé terjesztette. Közben persze mindig felkereste a Bátivárban székelő férjét, Boza-Györke rovóbátot is.  A bátok legfontosabb feladata az volt, hogy békességet, szeretetet hirdessenek, de amellett mindent megtegyenek az Avar birodalomban egyesült törzsek védelmére is. Ezért birodalmuk határain idegen ajkú ifjú harcosokból keresztény papokat képeztettek ki, hogy kapcsolataik így szorosabbak lehessenek keresztény világ országaival.            Mivel a Marosvárról kiinduló kalandozások során Légárd és Lővele a (sámán nevén Övele-Bát) meghalt, Ogúz-Bátnak Boza- Györke lett a legkedvesebb segítsége. De ez a helyzet megváltozott, amikor három öccse, Kurd, Gandás és Sumér-Bát előkerült a madaji kalandozásból. Ekkor már velük szőtte tovább a terveket, hogyan lehetne Baján vezető-fejedelem helyzetét a legjobban megerősíteni az új Égi birodalomban.
     Amikor Ogúz-Bát, mint Sikonda férje átvette a 2. avar-tümény vezérségét, Pécs-Tórem városát szervezték szellemi központtá. Pécset aztán gazdag madaj előkelőségei is szépen felvirágoztatták.
     A harmadik palúz (palóc) ifjú, a. Bátképzésének befejezte után rokonlátogatás címén ogúz harcosokkal Ordoszba lovagolt, a leghíresebb nyílhegy-kovács, Rozsnyó vitéz volt. Ott akkor ért véget a sámánképzés. Annak végeztével Ujgur-Báj úgy rendelkezett, hogy harmadik és negyedik fia: Igal és Báta Ordosz jövője érdekében, a békesség kedvéért vegye fel a sárga hitet is.  Ujgur-Bájnak ez a két fia még az 5-éves sámánképzés előtt elindult az Atis-folyó és Altáj-Bugát érintésével Gandás régi birodalmába, hogy hozzájussanak anyai örökségükhöz. Távollétük alatt apjuk, az özvegy Ujgur-Báj fősámán teljesen a besenyők befolyása alá került. Másodszor Gyula besenyő tenyő (=fejedelem) leányát vette feleségül. Tőle még 8 fia született összesen tehát 12 fia volt. Mire kisebb fiai is felcseperedtek, a kinajok mind több erőszakos cselekedetre ragadtatták magukat Ordosz ellen. Ezért a besenyők kénytelenek voltak Gyula tenyő vezetésével az Etil-folyó felé venni útjukat. A kinajok hátba támadták az elvonulókat. Erre az agg Ujgur-Báj a besenyők védelmére meghordoztatta a véres kardot. Győztek de a fősámán hősi halált halt. Gyula tehát ekkor magával vitte mind a 8 unokáját. Ezek akkor már mind házasok voltak, kalandozásaikkal sok kincshez jutottak és kincseiket a besenyő feleségek vagyona is növelte.
     Ujgur-Báj, még halála előtt Igal nevű fiának adta át fősámáni tisztségét. Igalnak avar volt az anyja. Emiatt itt kevés híve volt. Felesége, egy ogúz rimalány halála után egy kinaj főméltóság leányát vette feleségül. Dörmögej nagyasszony szülei egy egész városrészt építettek Ordoszban, Igaléknak. Ezt Igal eme újabb házasságából született első fia után Pató-nak nevezték. Ebből a kinajok által lakott városrész-ből alakult ki a Patou nevű város. Amikor Rozsnyó tárkány ideérkezett, Ordosz már Patou néven is szerepelt a Hangun-vidék városai között.
     Rozsnyó Kr.u. 575-ben elindult hazafelé. Báta ordoszi kőfaragói és ácslegényei közül 24-en csatlakoztak a rokonlátogatók csoportjához. De mire Rozsnyóék az Atis-folyóhoz értek, már 120-an voltak. Baján parancsára az Úz völgye közelében felépítették Barca várát; 20 kőfaragó munkájával pedig felépült Rozsnyó tárkány-település.
     Újjáépítették Ózd kegyhely közelében Vasvár kurgánvárát, a palúzok vasbegyűjtő helyét is. Itt 10 nyílhegy-kovács és szegverő-széket létesítettek, Baján seregének céljaira. Paluz-Rozsnyó városában 24 ogúz ács telepedett meg. Rozsnyó sámán-főtárkány első fiának Pozsáló várát építették. Rozsnyót ekkor bát-tárkánnyá nevezték ki.
     A Bátok tanácsa a Nagy-Szala alkalmából Szekszárdra rendelte Rozsnyó tárkányt. Rozsnyó 66 ogúz kőfaragóból, ácsból és nyílhegy-kovácsból álló századával kora tavasszal meg is jelent Bátivárban. A bátok fősámánjána kívánságára felépítették Báta várát. Szekszárdon pedig egy nyílhegy-kovács és szegverő széket állítottak fel. Ezt a települést csúfolkodva Szegszárdnak mondták.          Gyula tenyő tüményéből lemaradt 8 besenyő szekeres. Ezek állandóan útban voltak a palóc Vasvár és Szekszárd között, hogy vassal lássák el az ogúz-kurgán területét. Baján annyira megszerette és bizalmába fogadta az értelmes és nagytudású Rozsnyót, hogy a Szalában is általa juttatta érvényre akaratát
     Gyula besenyő tenyő békességben akart meghalni, ezért fiai rokonlátogatásra idekísérték a Jász-síkságra. Baján aztán a Réka-féle békés besenyők tüményébe telepítette le kíséretével együtt. Itt közös erővel felépítették Gyula várát (Kr.u. 571). Ezután Gyula fiai visszamentek a nagy legelőkkel rendelkező Besenyő-földre. Ordosz szabad levegője után nem akarták Baján uralma alá helyezni szabad népüket. De amikor Rozsnyó onnan ide hazatért, az önként ajánlkozókból minden besenyő törzs fuvarosokat állított Rozsnyó kíséretére. Ezek magukkal hozták nem csak a nevüket és tudásukat, hanem családjukat is.   Ilyen besenyő fuvarosok voltak: Értelmes, Surány, Gyula, Kulpés, Kozáros, Talmat, Koponyás és Csopon gazdák. Budavárában Csát fősámán Szirmát nevezte ki hadnagyukká.         Csát halála után 590-ben az ifjú Bát lett a fősámán. Őt Avar-Bát néven évekig nevelték erre a tisztségre. Közben Rozsnyó bát és sámán, Baján elgondolásainak alapul vételével, minden eddigi tapasztalatának felhasználásával kiépítette a 9 avar rendszerű kurgánt. Baján még 579-ben főtárkánnyá nevezte ki. A Pécsről kivonult Baranya főtárkány városát, Eszéket. A daragúzok székvárosát ekkor-tekintettel vízi útjára is-tárkány-fejedelmi székvárosává tette.
     Győr, Baján és Pécs avar, Marosvár székely, Lugos bolgár, Budavár kaza-hun, Gyönk és Vasvár úz, Diósgyőr kabar kurgán volt. Közöttük az úz Vasvár volt a legvédettebb.
     Kr.u. 575-ben a Nagy-Szala az Arvisura-törvények alapján pusztaszeri Nagy-Süán tartását rendelte el annak eldöntésére, hogy ki legyen az ifjúság vezére. Kora tavasszal az ordoszi és a bugáti verseny győztesei: Verőce besenyő és Alpár magyari vitéz is megérkezett, kísérettel. Szokás szerint aratás után kezdődtek a viadalok.
     A nézők között Verőce besenyő tüményének védnökeként ott volt Gyulavárból az agg Gyula tenyő, de szép számmal megjelentek Alpár magyari vitézei és Eszék tárkány-város magyari tárkányai is. A Baján kurgán vitézei, a vezérek, a táltosok, Csát fősámán, és a Szala is ott volt a figyelő dombon.Harmincezer lovas egész nap versenyt lovagolt. Mire a Nap asszony nyugodni készült, már csak a győztesen kikerült legjobb 24 harcos versenye volt hátra. Amikor pedig Baján kürtjele elhangzott, a Nagy-Süán 30000 lovasával szegélyezett lovasnyomon megindult a nagy VIESAKA küzdelme.Minden törzs a saját harcosát bíztatta. Négy ló az első futamban elbukott. Mire az ötödik fordulóra került sor, már csak tizenöten száguldottak a lovasnyomon. Amikor a porfelhőből előbukkantak az aranysisakos vitézek, legtöbben a turulsasos sisakú magyari vitézt bíztatták. Ő utána három hárpia-sastollas lovas száguldott. De a kunok egymást buktatták, így aztán Gyula tenyő legnagyobb örömére Verőce ért be másodiknak a célba. Harmadik az avar származású aranykecskés Bakar lett. Elsőnek a magyariak tümény-vezére, Alpár ért célba. Őt ünnepelte, dicsőítette az egész Pusztaszer.A fejedelmi pár, Baján és Ilona aranykecskén lovagló turul-és hárpia-sasos jelvényt adott a győztesnek. Neki pedig az arvisurák szerint jogában volt három elfogadható kívánságot előterjeszteni.Alpár, az ifjúsági vezérré előléptetett tümény-vezér letelepedési engedélyt kért a magyari tümény részére, szállásterületnek egynapi lovaglással bekeríthető területet, végül megkérte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. (Telenát Sikonda és a bátok nevelték.)
     Az Öregek és a Vezérek tanácsa, valamint a Nagy-Szala mind a három kívánságot teljesítette. Másnap Alpárék egynapi lovaglással a Tisza mellé értek. Itt Alpár magyari tümény lovastábort alapított Alpár elnevezéssel. Ez volt a magyariak egy tömegben való első letelepedése a Jász-síkságon. Alpár vezér lett az ifjúság fejedelme, Telena pedig az ifjú Aranyasszony. Díszes esküvőjük Pécsett, az avar szellemi élet központjában zajlott le. II. Ilona fejedelemasszony sértődöttségében lemondott tisztségéről. Így aztán Alpár és Telena nászajándékba megkapta szállásul a Baján-kurgánt. Ez igen közel esett Alpár tüményszállásához.
     Mivel a besenyő Verőce is szállás-és kurgán-jogot kapott, Rozsnyó tárkány-fejedelemnek hozzá kellett fognia a Dara folyó alatt a Verőce-kurgán építéséhez. Bakar csupán kurgán-jogot nyert. Mint kurgánve-zér, Dunna asszony folyóján felfelé egy napi hajoút távolságra egy új avar kurgánt épített.
     Alpár kemény katonai élethez szokott. Nem is késlekedett 8 határvédő tümény-székhely jövő életét elrendezni. A Lajta-őrség parancsnoka és ifjúsági fővezére Alpár lett. Felsőőr parancsnoka az ifjú Pölöske; a Szerémségé a pécsi születésű avar Barancsi. A Külső-őrségeken Boroszló, Igló, Göröc, Bihács és Ráma igyekezett megszervezni a tümény őrségét. Az ezek céljait szolgáló hosszadalmasabb kiképzés Bakar kezébe került az új tümény-székhelyen. Alpár ezt a feladatot kizárolag hun törzsszövetségi harcosok bevonásával igyekezett megvalosítani.
     Rozsnyó tárkány-fejedelem Kr.u. 579-ben végigjárta az épülő új kurgán-székhelyeket, és a rokonlátogatóban a Jász-síkságon tartózkodó besenyő ogúz-magyari ifjakat igyekezett rábírni, hogy vonuljanak be a határvédő tüményekbe. De nem volt sok sikere.
     580 tavaszán a győr-kurgáni Nagy-Szalában Baján a szlávok kérésére azt javasolta: Engedélyezzék a Pannonföldön átvonuló szlávoknak a külső kurgánokban való megtelepedést. Alpár is, Telena is tiltakozott a szlávoknak Pannonföldön való átvonulása ellen és nem tartották jónak öt, szlávokkal kevert tümény felállítását.
     Emiatt a Nagy-Szalában valóságos forradalom tört ki. Az avar többség leszavazta Alpárékat, és Baján megengedte a szlávok átvonulását, erős kísérettel. Ősszel, a félbe maradt Nagy-Szala folytatásakor, újra vita tárgya lett a külső őrségek helyzete. Rozsnyó szerint az átvonulás engedélyezése elhamarkodott cselekedet volt; a fiatalabb szlávok máris a bizánci és a romai uralom alá menekülnek a határvédő szolgálat elől; nagy családjuk azonban itt marad az avar Égi birodalom szélein és erre semmi szükség.Ez a tárgyalás akkor volt, amikor a Győr első fiát illető új kurgán névadó ünnepét tartották. Az új kurgánt Bakar építette. Baján ez alkalommal is azt javasolta, hogy engedélyezzék a szlávok további átvonulását, a többség azonban leszavazta. Erre Baján agyvérzést kapott. Hiába piócázták, estére meghalt.Az ősi törvények szerint a hatalmat Telena férjének kellett átvennie. Mivel Baján Bécsben halt meg, az első avar tümény székhelyét Bécsbe helyezték, Győr pedig az Égi birodalom székhelye lett. A második avar tümény székhelye Pécs, a harmadiké Bécs (Deés) volt. Győrrel együtt egy határokon belüli, belső háromszöget alkottak.
                                                                                              -oOo-

     Avar-Bát és Boza-Györke fősámán, valamint Pozsáló rovóbát mogyoróhéjban így örökítette meg a Nagy-Szala előtti kort:
     A Magasságos Ég a 4615. medvetoros év bölénytorán magához szólította Ogúz-Bát rovósámánt. Ugyanebben a pillanatban Győrnek és Bátikának kisfia született, a gyermek neve csak Bát lehetett. Én, Boza-Györke, nyomorék voltomban örököltem a rovóbát és a rovósámán Tóremeknek oly kedves foglalatoskodását, hogy két arvisura rovásában is munkálkodhatok.
     Mivel Ogúz-Bát életében mindig csak a 9 törzsű avar új Égi birodalom érdekeit szolgálta, de Baján fővezérsége mellett csak, Csát lehetett a fősámán, rajtam keresztül lehelte ki lelkét az újszülöttbe. Nagyon a lelkemre kötötte, hogy hozzá hasonlóan őrködjek Avar-Báton és Új birodalmunk egységén.Báj avar fejedelemasszony 12 gyermeke közül ekkor már csak Kurd, Gandás, Sumér, Lébény, Körmend és Kucsó bát élt a Jász-síkságon, mivel Szelegárd az Aladár urali birodalmában élt, Szekeszárd, Légárd, Ővele és Ogúz-Bát pedig már meghalt. Az utóbbinak Bátta volt a neve.
     Sikonda mélységes gyász után a szintén özvegy Sumér-Báthoz ment feleségül, aki Pécs-Tórem kegyhelyét, uruk szent város szellemében az új Égi birodalom szellemi Központjává fejlesztette.Tizenkettedik testvérük, Igal ordoszi fősámán állandó összeköttetést tartott a Jász-síksági bátokkal, a féltestvér besenyő tümény-vezérekkel, és Gyula tenyővel, akit az ordoszi és Etil-vidéki besenyők még mindig fejedelmükként tiszteltek.
     A kurgánok építését teljesen átvette Baján családjának és Égi birodalmuknak vezető rétege, a Nagy-Szala. Ennek főbátjai voltak. Kr.u. 568-570 között Báta (Ogúz-Bát), 570-575 között Kurd bát, 575-580 között Gandás-bát, 580-590 között Sumér bát, végül 590-600 között Gyönk kurgánvezér-bát. E bátok egyik legfontosabb feladata volt, hogy a Baján miatt keletkezett nagy feszültséget csökkentsék, és főként törzsszövetségi harcosokkal biztosítsák az Égi birodalom biztonságát. Ezért a 8 besenyő törzzsel és Altáj-Budával mindig fenntartották a kapcsolatukat, és onnan érkező harcosokkal erősítették az Égi birodalom védelmét.
     Alpár érzelmileg Atilla-Buda régi telepeseihez állott legközelebb, de felesége révén megnyerte Sumér-bát munkásságát. Sumér-bát arra törekedett, hogy szellemiekben és művészeti alkotásokban egyenrangúak legyünk a bizánciakkal és rómaiakkal.
     Az ifjú Avar-Bát folyton azon fáradozott, hogy a feszültséget csökkentse. Ezért a birodalmi fősámáni tisztséget csak 5 évig tartotta meg, azután átadta Boza-Györkének, az ő halála után pedig Pozsáló, Rozsnyó főtárkány fia lett a fősámán 600-ig.
     Alpár nyugodt és megfontolt vezető-fejedelme volt az új Égi birodalomnak. Győrrel, az új ifjúsági fejedelemmel minden fontos dolgot megbeszélt a Nagy-Szalában, nehogy ellentét merüljön fel az avar többségű ifjúság és a vezető fejedelme között. Baján tévedését csak 10 medvetoros év munkájával lehetett helyrehozni, akkor is csak katonai eszközökkel. De a szláv népek átengedése miatt bekövetkezett veszteséget teljesen sohasem lehetett pótolni. Bizánc és Róma befolyása viszont a térítések révén folyton nőtt.
     (Ennek következménye az volt, hogy a 24 hun törzs szövetségéhez tartozó bolgár-csuvasz tümény hun szövetségi nyelven beszélt, a bizánci hittérítés folytán a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak; a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel; Verőce törzsének egyes részei pedig a római hittérítés folytán horvátokká váltak.)
     Amikor Győr második fia, az ifjú Pécs feleségül vette Baranya tárkány-fejedelem unokáját, Sumér-Bát kezdeményezésére nagy vita folyt a felől, hogy a keresztény világ befolyásának ellensúlyozására nem kellene-e nyilvánosságra hozni Pécs-Tórem rovásait. A vita a Pécsett összeült Nagy-Szala elé került, abban a formában, mi volna helyesebb: a Pécs-féle sámánrovást, a széki-hun köznépi rovást, vagy az Ujgur rovást megtenni az új Égi birodalom közhasználatú rovásának? Mivel nem tudtak megegyezni, az arvisurákat az arvisura-törvények titkosságára való tekintettel nem tették az Égi birodalomhoz tartozó valamennyi törzs közkincsévé.
     Az ifjú Pécs erre kijelentette: Lehet, hogy éppen e miatt a csökönyösség miatt nem lesz örökéletű a birodalmunk, mert az avar birodalom harcosai nem fogják tudni a tudományokban megelőzni a tenger-melléki népek harcosait. Nem elég csak katonai téren kiválóbbnak lennünk náluk, meg kell előznünk őket a tudományban, művészetben és kézművességben is!
     Ebben a vitában Győr ifjúsági vezér, Pozsáló fősámán, valamint Pécs, Bécs és Décs fejedelmi ifjak álltak a haladás mellett, ellene volt a forradalmi színezetű elhatározásnak Alpár vezető fejedelem, s vele a táltosok a sámánok és a bátok tanácsa.
     A vitába belekapcsolódtak a harcosok, kereskedők és kézművesek is de szavuk nem volt döntő. Pozsáló, az ifjú fősámán nem tehetett mást, mint hogy Kr.u. 600-ra (a 4640. medvetoros év) összehívta Pécsre az Összbirodalmi Nagy-Szalát.
     Erre a tanácskozásra Altáj-Buda hívei, Ordosz-Pató sámánjai, Ural-Buda táltosai, az Anahyta és Anina-hívők, Ataisz-és Pécs-Tórem tisztelők, valamint az ogúz bátok elfogadták Pozsáló meghívását. A költségeket a kurgán kereskedői fedezték





     SZARMATA VEZETÉSŰ URALOM                                                       272. Arvisura
                                                                                                                                 Barkasa rovása
                                                                                                                                  Doma tanfejedelem oktatása


     Doma fősámán arvisurájában igen érdekesen rótta le Barkasa rovósámán a szarmata tárkány-törzs viszontagságait.
     A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban Samsudi szarmata-lány lett az első az ifjúság viaskodásán. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkáy-törzsének leánya lett az Aranyasszony. Mivel győzelmeként férjet kellett választania, de sámánok helyett Toprakal szkíta ifjút választotta. Samsudi törzsének tárkányai tíz év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol négyévenként tárkányokat képeztek ki. Samsudi beavatott aranyasszony férjének temetése után Kr.e. 852-ben a laza törzsi szövetséget, erős birodalommá kovácsolta össze.
     Toprakal szkíta fejedelem korában 6 törzsből állott a szkíta törzsszövetség:

     1. A jászok vezére Mitrásgula volt és harci jelvénye az aranyszarvas,
     2. Az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli-aranykecske,
     3. A kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan agyarokkal,
     4. A szarmaták vezére Samsudi fia, Murom, aki muroma leányt vett feleségül, jelvénye a visszatekintő jávorszarvas,
     5. A szkíta-saka törzs vezére Samsudi első fia Párdic, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget minél jobban megszervezze, jelvénye a párduc és
     6. Törzsként az ugorok agg vezére Igar volt a tárkány képzés vezetője Topra-Kalában, aki Gilgames leszármazott volt, törzsének a jelvénye a réti-sas volt, míg családjának az oroszlánfejű-királysas.
     Ezen törzsszövetség központja Samsudi második fiának, Muromnak elgondolása szerint kétszáz évig az Oka-parti Muromban volt és sok gyermekének utódai folytán ebben a korban Szarmata-törzs uralmáról beszélhetünk. Kiképzések azonban Topra-Kalában folytak. A Saka törzsek vezérei Kr.e. 620 körül: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak, akik Kr.e. 625-ben a Hírös kapuban átvették Paszametik egyiptomi fáraótól az Élet temploma tudományos könyvtárát és a Beavatottak titkait, amit Ordoszba szállítottak.
     Tomiris szkita-Saka királyné Kr.e. 330-ban legyőzte a perzsákat.
     Arszák a Tomiris királyné vezéreinek utódait: Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány vitézeivel 320-ban felszabadította Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket és azt a Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre osztotta fel.
      Mivel a régi tartományfőnökök többnejűségben éltek, azoknak elmenekülése, vagy lemészárolása folytán sok udvarhölgy szabadult föl. Azok szégyenükben a nagy gyűlölködés miatt lakóhelyük tájékára menekültek. Megbélyegzésként régi uraikról, satrafáknak hívták, s akik leányaikkal együtt, sok kincsek-kel és ékszerekkel díszített ruhákkal mentek férjhez és az előkelőségüket fitogtatták.
     Mivel ezen udvarhölgyek javarészt a szarmata törzsből kerültek ki, kiknek prémkészítő mestereik a tárkányok társadalmában sok újdonságot alkottak, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek le, majd a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal sokszor átvették a szkíta törzsszövetségben a hatalmat. Ezen több nyelvet beszélő Saka törzset a görögök és rómaiak az alán királyaik miatt roxolánoknak nevezték. Ezen Saka vezette törzsszövétség megszervezte, a Káspivár birodalmának hatalmát. Gandás birodalmából érkező menekültek vezéreik lettek.
     Maga Arszák a hikszoszoknál letelepedett Gilgames házból származott és beavatott körökben még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabir volt, de görög, etruszk, zsidó és latin nyelvek mellett mind a 24 hun törzsszövetség nyelvének változatait ismerte. Minden beavatott arvisurát, még az uruki nyelven írtakat is olvasta. Arszák utódai az arszakidák hatalmának vége felé Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok átvéve a hatalmat, a Saka-szkíta birodalmat kétfelé osztották. Kővárból kiszorí-tották a parszi-szkítákat és Nagypályiba a mai Krím (Kerecs) félszigetre tették át székhelyüket, míg a Pa-mír sakákat, vagy keleti szkítákat a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe, s így Kőváron a szarmaták, míg Magyarkán roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt börtönbe vetették és az meghalt Nagypályiban, majd családja díszes te-metéssel a környékben, jász-szarmata temetkezési rend szerint eltemette, míg népe a jász-síkságra vándo-rolt. A visszamaradt jászok forrón szeretett aranyasszonyuk emlékére még három alkalommal: 182-ben, 255-265között és 332-ben szedték a sátorfájukat és a jász-síkságnak még szabadon maradt térségébe ván-doroltak.
     Csatári aranyasszony fia, Jazig, egy gazdag szarmata leányt, vett el feleségül és az esküvőjük lakomáján a Szabadka nevű menyasszony énekelte el a nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány rovósámán a 242. arvisurában, mint első vőfély énekelte el először. Népes családja a Csörsz árokrendszer és a római sáncok között telepedett meg és átvette a vízzel telt árok-rendszer védelmét. Központi helyük minden esetben a szarmata királyleány, Szabadka városa maradt, amely 28-tól 898-ig nem adta fel az irányító szerepét. Így az összes vándorlási korszakokban beavatottjaik a 24 hun törzs szövetsége érdekeit szolgálták.
     A Csörsz árokrendszerhez a szükséges faanyagot a Rima-lányok birodalmából szállították. Ezért a szarmata árokőrző vitézek gyakran úz lányok közül választottak feleségnek valót. Így került Ajnácskő is az Ároktő-i Csörsz-árok szarmata fejedelmi udvarba. Itt egy kislánya született, akinek névadója a Rima-völgyi Szabadkán volt, s így ezen leányka a Szabadka nevet nyerte.
     Csatári aranyasszony fia Jazig, amikor ellenőrízte a Csörsz-árok védelmét, megismerkedett Szabadkával, de az már Csörsz fiának a jegyese volt és útban voltak Nagypályiba, házasságuk jóváhagyása végett, amikor Csatári aranyasszony meghalt. Itt énekelte el Szabadka először a Nagypályi éneket. Házassága után azonban rövid időre férjét az emberáldozatos temetkezés miatt bosszúból meggyilkolták. Ekkor a daliás Jazig vette el feleségül, aki végleg a Csörsz árokrendszerbe költözött. Székhelyét a római sáncok és az árokrendszer közötti térségben állította fel. Csátról és Szabadka-pusztáról minden alattvaló az új szállására követte, amelynek nevét az új asszonyról Szabadkának nevezték. Itt hét fiuk és hét leányuk született, majd Jazig halála után férjhez ment az agglegény Csatányhoz, akitől még hat fiú származott. Első fiuk, Kudzsula beavatott volt, aki visszatekintő jávorszarvas jelvénnyel a beavatott-központ parancsára hadba indult a Kusán szkíták hódítási terveinek végrehajtásához.
     Amikor Kudzsula fejedelmi ifjú Bégrám fővárosba érkezett, a Kapisi szkíta-hadsereg központjában megbízták a Saka-sereg fővezéri tisztségével. A Kapisi főhadiszállás jelvénye az aranypárduc volt. Ezen hadsereg élén elfoglalta Taksziliát és ezzel elnyerte Kapisi hercegnő kezét. Az új időszámitás szerint 64-ben Kudzsula-Kapra néven a keleti Kusán-Birodalom fejedelme lett. Szabadka-i emlékként aranypénzt veretett és a római birodalommal felvette a kapcsolatot.
     Engedett a Kusán birodalomból hozott kényszernek és igen sok utódja született a 24-es asszonynéppel bíró háremében, sőt még a fejére helyezett csúcsos süveg szokása miatt a haját minden nap borotváltatta. Fővárosa Maturában volt, de birodalmát 24 fejedelemségre osztotta, amelyben fiai és unokái lettek az uralkodók, a Buddhizmus pártolása mellett. Legnagyobb kiterjedésű az Indiai Saka-birodalom Kaniska alatt volt. Ezen Kudzsula-Kapra családjából származó uralkodó, amikor a nyugati Kusán-szkíta birodalom a Szaszanidák miatt elvérzett, beljebb húzódott Matura felé és 240-től még 502-ig fennállott.
     Egy csoportjuknak belső magja Ilona-Gyilyó birodalma idején visszajött és Szabadka térségében Szatymaz vezetésével letelepedett. Vezérük régi nevéről ezen csoportot jazigoknak nevezték. Tehát Csatári aranyasszony utódai nem pusztultak ki.




     273. Arvisura                                                                                                         Csát rovása,Bát jegyzeteivel
     Kolozsvár és Szöged egyensúlya

     Pusztaszer fölött a Fehér-tó partján állott Bősárkány díszes palotája, amelyet még a kis Lóna születésekor, 469-ben is a 24 hun törzsből álló szövetség egyik szellemi központja volt. A bába-asszonyok, hogy a foggal született tündérke szívós legyen, a Fehér-tó vizében fürdették meg, áldozatot mutattak be Joli-Tóremnek, a FöId-anyának, hogy e lányka, ha eljön az ideje, uralkodjék népe felett.
     Szöged lovasezredének harcosai úgy megtanították lovagolni a kis szélvihar lányt, hogy a rima-lányok vetélkedőjén mindenben első lett és ezzel az ősi törvény szerint jogot nyert arra, hogy három férjet vá-laszthasson. De neki egyedül csak Atilla dédunokája, Zsolt kellett.
     Első leánya 488-ban született. Ez a kis Zaida három éves korában meghalt.
     Első fia, Bende 490-ben született. Kiváló harcos és ötvös lett belőle. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd Gyilyóváron, másképp Ilona-váron székelt. Első fia, Szamos, Doma fősámán után a törzsszövetség fősámánja, majd 538-ban, Torda után a Jászvásári síkság fejedelme lett.
     Második leánya, Szömörke, 492-ben született. 496-ban a Sarolt nevet adták neki. 510-ben a bizánci udvarba ment férjhez. Igen fontos szerepet és Ilona fejedelemasszony 530. évi bizánci látogatása alkalmával fontos feladatot kapott. Érd vezérrel együtt a déli kapcsolatokat erősítették.Harmadik, leánya 496-ban született. Máriának keresztelték. 5l5-ben a bolgár fejedelem egyik fiához ment férjhez, de már 532-ben meghalt, édesanyja 530. évi látogatását még megérte.
     Második fia, Torda, 498-ban született. Édesapja kívánságára csak pogány nevet kapott. Kiváló harcos lett belőle. 535-ben egyhangúlag fejedelemmé választották.
     I. Ilona az arvisurákban előírt nevelést adta gyermekeinek. Ezek a törvények előírták, hogy minden sámán és leendő rimalány tanuljon ki valamilyen mesterséget. Az oktatás céljára Budavár volt a legalkal-masabb. Az itt maradt törzsszövetségbeli fiúgyermekek közül az eszesebbek Doma fősámán és Benkó atya keze alá kerültek. Ebből az iskolából öt évenként újabb és újabb jól kiképzett csoportok kerültek ki.
     Bende az ötvösség mellett híres szálláshely-rovó lett. Leírta a birodalom minden települését. Lova-golni nem nagyon szeretett. Annál jobban úszni. Amikor a nyarat abban a Bősárkány Csaba után örökölt és újjáépített, Fehér-tó melletti palotában töltötte, ő volt az ifjúság legjobb úszója és csónakázója. Húsz éves korában megnősült. 512-ben született nászajándékba kapott gyilyóvári lakában Szamos nevű fia. Szamos az 535. évben befejezett sámánképzésen első lett, de ekkor már híres volt arról is, hogy Kolozs-váron ötvöscsoportja részére messze földön híres aranyműves telepet létesített.
     Amikor Doma fősámánt 559. telén szélütés érte, az Öregek Tanácsa Szamost fősámánná választotta nagy nyelvtudása és hosszas vándorútjai során szerzett ismeretei alapján, kiegészítője lett nagybátyjának, Torda fejedelemnek, aki nem csak jó harcos volt, de elsajátította a sámántudományokat is.
     I. Ilonának egyik legfőbb érdeme a Nekese és Szanka fősámán segítségével létrehozott békés birodalomvezetés. Deédes unokáival és azok házasságával jó politikai légkört teremtett. Szömörkét, aki a keresztségben a Sarolt nevet vette fel, a görög császár udvarába adta férjhez. Saroltnak három fia szüle-tett. A nyarat mindig Kolozsváron töltötték. Mind a hárman Görögországban házasodtak meg. A császári udvarból hasznos értesülésekhez jutottak. I. Ilonát és utódait különösen az érdekelte, hogy mi történik a volt Hattus-kasszu birodalomban és Perzsiában. Értesüléseikről jelentéseket küldtek Kolozsvárra és Buda-várra.
     I. Ilona másik leánya, Mária, igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment férjhez. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bolgáriai és bizánci útját diplomáciai úton gondosan előkészítették. Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról.
     Ezeken a látogatásokon llona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje. Győr és Szerém vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úzvölgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosí-totta a békét.
     Mivel I. Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozs-váron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csel-lengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis korábbi szokásuk szerint ekkor is betör-tek erre a területre, melynek nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszö-vetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodóházakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott.
     Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva.
     A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az Úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia, Bőse ekkor kérte meg Ardarik legkisebb leányának a kezét. A mátkaság idején is nyugalom volt.
     Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi hunoknak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított. De később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyet, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkány-képzéseken kellett résztvenniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy tartalék élelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át, úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott.
     Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt.
     I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elöl későn menekült az Erdőelvi rész hegyei felé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte. Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján az aratási hálaünnep után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat épített tiszteletére.
     Bende Balog-Bolárinak egyik lányát, Bolári-Virágot vette feleségül, Bolári-Virág kitartott őseinek Égi birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elküldte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladata, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot.
     Torda viszont édesanyja után felvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon-föld és Budavár ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni.
     Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségekre kötelező szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott is, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta.
     Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték. Legkedvesebb szállásuk Bősárkány kibővített palotájában volt. Viszont a nyarat az Encs és Ibos folyó között töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekükben találták örömüket.
     I. Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Bende első fiát Szamost tették meg fősámánnak. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzsszövetség valamennyi törzsével, így szükség esetén számíthattak azok segítségére is.
     Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a Szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetke-zett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyo-zása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály.
     Szamos erélyes, jó uralkodó volt, 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy, vonuljanak be Pannonföldre.






     FELKÉSZÜLÉS A NAGYSZALÁRA                                                       275. Arvisura
                                                                                                                                 Boza-Györke ésPozsáló rovása

     Bátiváron a 4450. medvetoros évben eldöntötték, hogy minden törzsnek csak sámánelőzködésen nyertes harcos lehet a főtárkánya (Kr.u. 410);
     a 4460. medvetoros évben Bagamér meghírdette harcát a Nagy-vízig (Kr.u. 420);
     a 4470. medvetoros évben megkezdődik a jászokkal a hunok felvonulása (Kr.u. 430);
     a 4473. medvetoros évben megérkezik Atilla a királyi szkítákkal (Kr.u. 433);
     a 4475. medvetoros évben megérkezik Buda és Bősárkány a kaza-hunokkal, úzokkal
                                                                                              -oOo-

     Az Öregek tanácsa a fővezérek, sámánok választását az alábbiak szerint hagyta jóvá:

     FŐVEZÉREK:FŐSÁMÁNOK:

     Bagamér-Balambér 410-425Balambér 410-425
     Atilla 425-453Buda-Jákó 425-435
     Csaba 453-460Buda 435-451
     Dunna asszony 460-498Nekese 451-508
     Sziktivár 498-500Szanka 508-510
     Száva asszony 500-503Doma 510-535
     Ilona-Gyilyó 503-535Szamos 535-538
     Torda 535-538Suprun 538-550
     Szamos 538-556Csát 550-590
     II. Ilona 556-558Bát 590-595
     Baján 558-580Boza-Györke 595-598
     Alpár 580-600Pozsáló 598-600

     A vezető Aranyasszonyok:

     Bősárkány 410-452Ilona-Gyilyó 500-503
     Dunna asszony451-453Hajnalka 503-510
     Deédes 453-467Torbágy 510-540
     Szörényke 467-490Ilja 540-588
     Száva asszony 490-500
     II. Ilona 568-575
     Telena 575-600

     A Pannon (Velem) tümény-vezérség kiépítése:

     Alsóőr (Lajtaőrség): Felsőőr: Szörényőr:
     Aladár-Dengezik-Ellák-440-450
     Beke-Suprun-Siklós-Karatán-Bőse 450-480
     Szirma-Ziric-Vukulác-480-510
     Tard-Madocsa-Bárd-510-530
     Csát-Hangács-Szabács-530-540
     Pápóc-Csurgó-Ozora-540-550
     Csorna-Verőce-Macsó-550-560
     Lébény-Körmend-Kucsó-560-570
     Alpár-Győr-Pölöske-Barancsi-570-580
     Rajka-Kőrös-Balambóc-580-590
     Köpcsény-Bürüny-Rapcsány-590-600

     Külső tümény-őrségek, Bécs tümény-vezérséggel:
     Boroszló-Igló-Göröc-Bihács-Ráma-590-ig
     Borod-Pernye-Bakar-Szeber-Bodon-600-ig
     578-580 között 10 tümény szláv kapott átvonulási engedélyt Boroszló és lgló parancsnoksága alól, azzal a rendeltetéssel, hogy a déli és nyugati irányból várható bizánci és római támadásoktól ők fogják védeni az új Égi birodalmat.
     A birodalom székhelye 580-tól Győr, de az első avar tümény Bécs avar-gyűrű-várában helyezkedett el. Parancsnoka Bakar vitéz, tümény-vezére az ifjú Bécs kereskedő-tárkány.
     Az őrségeket egy-egy olyan nagycsalád fejéről nevezték el, melynek tagjai a vitézi szolgálat letelte után valamilyen helységet (várost) alapítottak.




     A HATSZÁZAS NAGYSZALA(Pécs, Kr.u. 600)
     Az új Égi birodalom Nagy-Szalája a 24-karéjos Ata-Isis szentély kegyhelyén 24 napig tartott.
     Aranyasszony napjának holdtöltekor kezdődött. A sámántanács mindenekelőtt azt állapította meg, melyeket kell fehér, és melyeket fekete hun törzseknek tekinteni. A fehér hunok a 9 karéjos Pécs-Tórem és a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyén, a fekete hunok az 5 karéjos Joli-Tórem és a 7 karéjos Ruda-Tórem kegyhelyen tanácskoztak 3-5 pergő idéjéig. Itt a résztvevőket jelölték ki. Az Ata-Isis kegyhely 24 öl hosz-szú és 12 öl széles volt, a végében a 25. ölön egy torony emelkedett, abban ült Alpár nagy fejedelem és Pozsáló fősámán. Az első 6 karéj közepén Győr ifjúsági fejedelem, a második 6 karéj közepén Pécs ifjú-sági vezér székelt, kétnaponként váltva egymást. A 3. hat karéjban Décs, a Nagy-Szala szervezője, a ne-gyedikben Bécs kalmár-fejedelem székelt. Az ajtóban állt Rozsnyó tárkány-fejedelem széke.
     A toronykaréj központjában Telena Aranyasszony képviselte, mint Rimaszécs a nőket. Ő kezelte, az arany pergőt s csengővel jelezte a beszédek idejének lejártát. Minden harmadik vákust pihenést jelző kürtszóval szakították meg. Rima lányai ekkor frissítőket hoztak.
     A legkényesebb üggyel kezdték: megengedjék-e, hogy a szláv menekültek átvonuljanak Pannonföldön? Már Pannon vitézei is találtak itt tarkós és görög törzseket. Békességben éltek velük, de a görög népek mégis délebbre költöztek. A káldorok ellen csak a kabar előőrsök harcoltak, de az aztán Dunna asszony folyoján átúsztatva a hegyek közé vonultak. Estorás szövetségre lépett a káldorokkal, de jöttek a rómaiak. Őellenük 40 évig harcolt az újabb kabar-kimmer csoport de a régi kabarok példáját követve hamarosan ők is átúsztak Dunna asszony vizén és csúfnéven, mint kovádok, de szabadon éltek. A római légiósok megölték azokat, akik ellenálltak hódításaiknak, de Udint fiaival együtt, meg Uptor és Ruga vezért még vendégül is látták, ha segítettek nekik. Hálából harc nélkül átengedték Pannóniát Atillának. A mindenkivel megegyezésre kész hun törzsek örömmel fogadták Baján vitézeit. Senki se gondolt ellenállásra, hiszen ők is az Égi birodalom harcosai közé álltak a közös ügy érdekében. Atilla daragúzai örömmel szállították 24 lapátos hajókon az avar, görög és tarkós utasokat, de most Eszék utódai Alpár bíztatására élénken tiltakoztak a tót-féle népek átvonulása ellen.
      A tótokat német törzsek űzték el szállásaikról, itt segítségért esedeztek, és a Nagy-Szala harmadik napján vezetőik örök szövetséget esküdtek a hunoknak.
     Alpár nagyfejedelem teljes erővel az eszékiek mellé állott. Már Bajánnak azt az intézkedését sem helyeselte, hogy a tótok határőrizetre felvétessenek. Nem volna helyes most sem megengedni menekülésszerű átvonulásukat, mert majd, mint a kimmerek, a kereszténység felvétele címén ők is szabad területeket követelhetnek.
     Pozsáló fősámán is Alpár mellett volt: Ha a hegyekbe be is engedik határvédőként a tótokat, Dunna asszony nagyvizéhez nem szabad őket odaengedni, mert az álnok keresztény papok majd folytán bujtogatják őket, és a hun törzsszövetségnek soha sem lesz nyugalma.
     Győr ifjúsági fejedelem szerint: “Ifjúságunk soha sem építheti életét ellentétekre: békében akarunk élni. Azok a vitézek, akik 24 évet eltöltenek a 24 hun törzs szövetségének szolgálatában, jutalom képpen bárhol letelepedhetnek az Égi birodalom területén. Mindenkinek bíznia kell az Égiek jóakaratában, de nekünk is gondolnunk kell a jövőre. Máskülönben elbukunk, mint Atilláék.”
     Telena is a férje mellé állt, de 3 pergős tanácskozás után kétharmad többséggel Győr ifjúsági fejedelem javaslata győzött. Alpár azt jósolta: Utódainkban még majd megbánjuk még mi ezt!
     Utána Pécs azt javasolta, hogy az Agaba-féle rovásokat ne csak a sámánok, bátok és táltosok, hanem a kalmárok és kézművesek is használhassák, mert az Égiek szerint a tudás mindenkié.
     Ebből nagy vita keletkezett. A tanulni szeretők helyeselték, a többiek ellenezték a javaslatot. A kérdést nemcsak a Nagy-Szalában, hanem az összes kegyhelyeken is tárgyalták. Legszenvedélyesebben Moncsok sámán kelt ki a javaslat ellen: “Az Arvisura-titkokat nem szabad kivinni a köztudatba, mert az Égiek megtorolják!”
     Végül sem az Agaba-féle, sem az ujgur, széki-hun, vagy kun rovás közreadását nem engedték meg: a javaslatot 50:30 arányban leszavazták. Pécs szomorúan csak annyit mondott: “Meggyilkoltátok a jó szellemek ébredését!”
     Hiába hirdette hát a szavazás előtt Pécs Agaba örök igazságát: “Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!” Ezért javasolta, hogy lépten-nyomon hirdetniök kell elődeik dicsőséges és küzdelmes múltját, mind regölésben, mind rovásokban. Az ujgurok és kasszuk is azt bizonygatták, hogy a görögök, rómaiak és kinajok birodalmában minden írástudó összekötő kapocsnak számít a főváros vezetői és a legkisebb határőrség közt is. Ha a hírvivők elpusztulnak, az írástudó kalmárok is el tudják olvasni a parancsokat, és rendeltetési helyükre tudják őket továbbítani. De azért is ajánlatos volna közreadni a rovásokat, hogy a vallási őrülteket ellensúlyozni lehessen az Arvisurák örök törvényeinek az igazságaival.
     Bécs a Nagy-Szala elé terjesztette a kalmár-törvényt, de annak kapcsán javasolta a névadási törvény megváltoztatását is. Alpár ellenkezését félretéve ezt a törvényt is megszavazták.
     A régi Arvisura-törvény szerint a sámánok jegyzékében a medvetoros év minden napjára más-más név volt előírva. A gyermek tehát mindig azt a nevet kapta, amelyik születésének a napjára meg volt határozva.
     Minden törzsben 730 rendes és nemenként 1-1 Aba és Úr név, összesen tehát 734 név között választ-hattak a sámánok. Keresztényekkel vegyes házasságból származó gyermek a javaslat szerint két nevet kaphatott: a törzsbeli és a római nevet. A törzsek között voltak kalandozásból eredő összevegyülések is. De a névadás kérdésében jött létre közöttük egyetértés is. Így pl. a parszi-szkíták a széki-hun, a pamír-szkíták a kaza-hun névadást fogadták el.
     A kaza-hunoknál az első név Agaba volt. A kunoké Tónuszaba. Batour kaza-hun név volt; Oposur a kabaroké; Őrsur az úzoké. A kereszténnyé lett Bécs tyumen-székhelyi harcos fia például 2 nevet kapha-tott: ha a gyermek Aba napján született, kaphatta az Aba Péter nevet. Kettes vagy többes ikrek neve lehe-tett felmenőik után Bátour, Oposur, Őrsur vagy Kantur. Tiszta törzsben a második ikergyermeknek lehe-tett jellemző nevet is adni. Például ha a fiúgyermek balkézzel jött a világra, kaphatta a Balog nevet.
     Alpár a morvák mozgolódásai miatt Bécs tyumen-székhelyre lovagolt, kénytelen volt otthagyni a tanácskozásokat. Ott érte az agyvérzés, győztes hadjárat után. Közben a Nagy-Szala azt tárgyalta, érde-mes volt-e a kabar-kimmer törzsnek Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcolni a római túlerő ellen. Meg, hogy ér-demes volt-e a veszprémi baszkor-úz jövevény törzsnek lázadást szerveznie, amikor ugyanilyen lázadás miatt egyszer már el kellett hagyniuk a frankok birodalmát is. Veszprém környékéről pedig 4-évi hiába-való háborúskodás után át kellett úsztatniok Dunna asszony Nagyvizén, mint ahogy a kabarok is tették. Sokan helytelenítették, hogy Kr.e. 80-ban az esklók és széki-hunok beengedték földjükre a görög öldöklés elől menekülő dákokat. Igaz, hogy 10 év múlva szövetségre léptek Burebista uralkodójukkal, hogy közös erővel megakadályozzák a görögök terjeszkedését, de a dákok pártfogása gyengítette a befogadókat.
     Görög támadás elől a veszprémi úz aranyművesek nagy része Aranyosszékre menekült és az esklókkal együttműködve nagyon fellendítették az ötvös ipart. Ez viszont arra ösztönözte a római császárokat, hogy a gazdag Pannóniához hasonlóan az esklók földjét is igyekezzék birtokába venni. Ekkor a Lippa úz-eskló leányzótól és Baál dák vezértől született Decebál vette át az Eskló-föld védelmét. Róma eleinte vereséget szenvedett és még adófizetésre is kötelezte magát, de Kr.u. 80-tól Kr.u. 107-ig tartó kemény harcok után Trajánusz római császár Decebál szövetségeseinek birodalmát római provinciává tette.
     Amikor Alpár a morvák mozgolódása miatt Bécsbe ment onnan lovasok érkeztek ellentmondó hírek-kel. Volt olyan hír, hogy Alpárt kereskedőnek öltözött római hitű tót papok megmérgezték. Emellett szólt, hogy harmadnapra a kisétkű Telena asszony is meghalt. Alpár győzelméről a tanácskozás 23. napján jött az első hír, amikor azt a kérdést tárgyalták: a katonai táborhelyeket úz módra váraknak, az avarok szerint kurgánoknak, vagy Alpár-Eszék szerint földváraknak nevezzék-e. Amikor közben megérkezett Bakar tyu-menvezér jelentése az uralkodópár haláláról, a Nagy-Szala 24 pergős szünetet rendelt.
     Ezt az ősi pergőt még Agaba törzse hozta Ataiszból. Az egyik nap délelőttjétől a másik nap délelőttjéig huszonnégyszer kellett megfordítani.
     A gyász jeléül így állították meg az időt. Ez alatt az Égi birodalom területén minden újszülött gyer-meknek az Alpár, illetve Telena nevet adták. Az 1-napos gyász után Alpár-Telena tiszteletére megsza-vazták a Földvár-törvényt. Így aztán a Nagy-Szala után épült rendszereket Dunaföldvárnak, Balaton-földvárnak, Tiszaföldvárnak nevezték. Viszont a kegyhelyül szolgáló helyek neve továbbra Budavár, Ungvár vagy Vasvár maradt. A törvény megszavazása a magyariak győzelmét jelentette.
     Utána megszavazták azt is, hogy minden 24 évet leszolgáló végvári vitéz ott telepedhet meg az Égi birodalom területén, ahol akar, és egy “ló-pár”-művelésnek megfelelő nagyságú telket kap. A törvény végrehajtásáról a mindenkori tárkány-fejedelemnek kell intézkednie. Rozsnyó, az ifjú tárkány-fejedelem ekkor rendelte el, hogy a 24 hun törzs szövetségéből valók Pannon földjén kapjanak szállást, a szláv-féle veteránokat az Esklók földjén vagy a határok közelében kell elhelyezni, a bolgár és gyepida népek vité-zeit pedig az Esklók földjére kell irányítani. Az “egy pár-ló művelés” területe mindig a veterán erejétől függött, de az átlag ezer lépésnyi terület volt.
     A 25. napon Győr ifjúsági fejedelmet “közös akarattal” vezető nagyfejedelemmé választották, ő pedig megerősítette azt a törvényt, hogy határőrizeti parancsnoknak mindig olyan vitézt kell megtenni, aki Pan-non vezér szerinti névadásban részesült, vagy egykori ottani parancsnok, pl. Lajta, Hisba, Suprun, Kani-zsa, Szerém, stb. egyenes ági leszármazottja. Bakar tyumenvezér az egykori Lajta vitéz ivadéka volt. A Mosonyvár parancsnoka Moncsok sámán lett; Nándorfehérváré Kurd bát; Jászvásáré Igalom táltos.
     Ezeket az eseményeket a 277. Arvisurában 24 vezető sámán örökítette meg, Győr nagyfejedelem, Rozsnyó tárkány-fejedelem és Pozsáló fősámán rovásával megerősítve. A Nagy-Szala ekkor 200 évre előre megállapította a napok számolásának módosított rendjét. Erre amiatt a rendkívüli tárkány-nap miatt volt szükség, amit az Alpár és Telena halála feletti gyász miatt kellett tartani.






     AVARBÁSTYAI NAGYSZALA                                                     (A 284. Arvisurából)
                                                                                                             Tormás fősámán rovása.
                                                                                                             700-705-ig.

     A Bugátból menekült Atar sámán kamlikjában, az Ogur-Bolgár szövetég központjában egy kisfiú szü-letett. A gyermekről már a bábák megállapították: “A kis Haramból nagy beavatott lesz!” Kis pólyás ko-rában, ha kazárok jöttek Bélavárra, szétrugdosta a pólyát. Tudval uruki püspök szerint hat éves korában megmondta, hogy a kazárok rövidesen megszüntetik a bolgár-magyar szövetséget. Az uruki számítás sze-rint 649-650-ben ez meg is történt. Tíz éves korában pedig azt is előre megmondta: “Samó beavatott Ró-mának elárulja az avarok vezette Égi birodalmat!” Ezért Kürt fejedelem Bélavárból Szávárd-Alpárhoz küldte Haramot. Haram Tudval püspök vezetésével el is indult, és kalandozó társaival, együtt 658 tavaszán megérkezett Uzsvár közelébe. Onnan gyors futár vitte érkezésük hírét a fejedelemnek.
     Szavárd-Alpár titkos fejedelem Szolnok tárkányt küldte az érkezők elé. A két ifjú a fegyverharcosok törvényei szerint örök barátságot kötött egymással. Már az úton elkezdték hányni-vetni az Égi birodalom sorsát.
     Mire az Alpár-kurgánhoz értek, készen állott a zsuán menekültek kezdeményezésére építendő beava-tott kegyhely, Avarbástya terve
     Bat-baján 565-től 602-ig állandóan úton volt, hogy előkészítse a 600-as Pécsi Nagyszalát. Utódai Al-béla és Bélavár közelében székeltek.
     Haram már gyermekkorában is beavatott volt, már akkor tudta, hogy a római pápa és a szláv papok tervet szőnek az Égi birodalom megdöntésére. Ennek ellensúlyozására küldte Kürt fejedelem Haramot azzal a megbízással, hogy a veszély megelőzése érdekében tegyen meg minden intézkedést a beavatott kegyhely felépítésére.
     Amikor Szavárd-Alpár meghallotta Haram jelentését, parancsára Tudval a fősámánt elkísérte az Al-bánságban működő Samó ellenőrzésére. Samót itt titkos megbeszélésen tetten érték. De Galló őrségi sá-mán a Samó megbízottja ekkor már elindult hajóval Rómába. Kezében az Égi birodalmat eláruló íratok-kal. Töredelmes vallomása után Gallót, aki a küldemény tartalmáról nem tudott semmit sem, örök időkre száműzték a Zsuán Birodalom határára. Samót pedig közel egy évi vallatás után még kerecsen-vadászat előtt karóba húzták.
     Haram beavatott a Szövetség ládáját zsuán tárkányok kíséretében az újonnan épített Avarbástya-kegy-helyre szállította, és Szolnok tárkány segítségével a szent helyekre megállapított szertartás szerint beépít-tette. Utána mindketten őrparancsnokok lettek. Feladatuk volt az “alsóvilág” elkészítése.
     Az őrség tagjai Haram kíséretében érkezett harcosok voltak. Haram, Atar sámán fia volt, Atar pedig Bugát sámánképző kegyhelyen született, majd Bélavár beavatott központban katonáskodott. Családjának hetedik fia, Haram, a beavatott-szenthelyen zsuán szertartás szerint kapta a nevét.
     Haram vitézeinek a fele fekete-hun származású volt: Kavas, Kas, Duc, Til, Zsillaz, Kagnas, Buras, Bulza, Duca, Kapagoz, Hamza és Szálas; mind lovasok. A másik fele zsuán és hokjen vitézekből állt. Zsadán, Zsalu, Zsidil, Zsuta, Zsarban, Zsiraj, Bajda, Bura, Balló, Garó, Izaj, és a Kál tárkányok. A 9 avar vezette törzs és a Béla-törzs köteles volt száz-száz tárkányt Haram rendelkezésére bocsátani. Ezek mun-kájával 6 év alatt készült el az Avar-Bástya, a hozzátartozó barlangrendszerrel együtt. Budavár alsó világa 1 napi járóföldnyi volt, ezzel szemben a vele összekötött Avar-Bástya alsó világa 3 napi járóföldet tett ki. Avar-Bástya 9 teremburás építménye a kilenc törzs céljait szolgálta, a tizedik terembura mindig az ural-kodó törzset illette a 24-karéjos tárgyaló helyiséggel együtt. Ez össze volt kötve a 25 öl magas toronnyal, amelyben a beavatottak titkos Arvisuráit őrizték. Ebben a toronyban tartózkodott Haram őrsége.
     Az őrség legvidámabb embere a zsuán származású kis Zsiraj volt. A Béla törzs csak tepertőnek nevez-te, mégpedig a szó eredeti jelentése szerint, ugyanis miden zsíros akó alján maradnak apró tepertődara-bok. Az azzal meghintett köleskása mindig kedvelt eledele volt az őrségnek.
     Az Avar-Bástya elkészülése után Haram beavatottat fejedelemmé választották. Mint fejedelem elren-delte, hogy Bélavár sok ezer év alatt összegyűlt valamennyi kincsét szállítsák el onnan. A kincseket a kazárok részéről fenyegette veszély. Bars ifjúsági fejedelem aztán 665-ben el is szállította a kincseket Bélavárról, az újonnan felszentelt Avar-Bástyára.
     Szavárd-Alpár ezután elrendelte a 700-as Nagyszalára való felkészülést. Haram végigjárta az avarok vezette földeket, onnan pedig váltott lovasok vitték a meghívást a 24 hun törzs szövetségének tagjai által lakott minden területre, felhívva őket, hogy megbízottaikat küldjék el az előre láthatólag öt évig tartó Avar-Bástyai Nagyszala megbeszéléseire.
     Haram a fejedelmi tisztséget 578-ban átadta a vejének, Zemlén pateszinek, és most már minden erejét az Avarbástyai Nagyszala előkészítésére fordította. Mindig az Arvisura előírásai szerint étkezett és egye-bekben is megtartotta az Arvisurák rendelkezéseit. De a Nagyszalán már csak mogyorófa botjait tapogat-va tudta megtartani beszédeit. Hallása azonban mindvégig jó maradt.
     Avarbástya Nagyszaláját Haram mellett Zemlén készítette elő, Maróca beavatott kisfejedelem hathatós segítségével. Az érkezőket Haram fogadta; 24 mogyoró-és 6 nyírfa pálca valamelyikének megérintésével jelezte, ki hova fog szállni.
     A fehér-hunokat Alag, Dunnakeszi, Csömör, Csepel, Fót, Mogyoród, Üllő, Sikátor, Soroksáros, Sasha-lom, Rákos és Pestliget sátorszeren, a fekete-hunokat Abaliget, Bicske, Bia, Budaváralja, Kakukkhegy, Mogyoróshegy, Érd, Pomáz, Pilishegy, Kelenhegy, Hidegkút, Pátyihegy, Rókahegy, Solymár, Tétény és Zsámbékán szállásolták el; a két fehér-hun-szkíta csatlakozó csoport a Kőbányák aljára, a kasszu-hetiták pedig Rákospatak-Nyúlsziget környékén, az új boldoganyás kőszállásokra kerültek.
     E küldöttségek vezetői voltak: Apakán, Dudasari, Csaba-fejedelem Magyarkáról, Csakinga, Farkas, Moson, Üldég, Susudél, Susán, Radán, Rozsnyó, Pestidél, Arankáj, Bikadél, Borsa, Burgaj, Karapáj, Mohás, Écskun, Pokolkáj, Pilagán, Kiribadáj, Homoróda, Pilakingár, Rikacsi, Sakateráj, Tenenkaráj, Zsamszána, valamint Babót, az Égi birodalom nagyfejedelme és Kapornak fősámán.
     Sakateráj, a parszi-szkíták megbízottja még egy 24-tagú zenekart is hozott magával, Bihar igric-sámán vezetésével. A zenekar értett mindenféle zenélő szerszámhoz. Lakóhelyüket a Dunna asszony folyója és a melegvízforrások között jelölték ki. Ott télen-nyáron lehetett fürödni.
     Mind a 30 szálláson voltak arabag, azaz gyógyító sámánok. Ezek fürdés után minden nap megvizsgál-ták a tanácskozásra indulókat. A Szitás fürdő használata kötelező volt. Budavár alján étkezés után min-denki megfürdött a merülős tófürdőkben. A tanácskozás minden ötödik napon csak öt pergőig tarthatott, de a szálláshelyeken 4 napig tárgyalták a már eldöntött, vagy döntésre váró eseményeket. Így felkészülve jelentek meg a tanácskozáson.
     Mindegyik törzs köteles volt 3-3 szálláshelyet élelemmel ellátni. A Béla törzs az Üllő, a Kőbányák és a Nyúlsziget-környéki szállásokról gondoskodott. Lábasjószág-legelőik a Rákos patak bal oldalán voltak. Az ellátást mindenütt Kövezsd ifjúsági fősámán ellenőriztette a bacsa-sámánokkal.
     Az Avarbástyai Nagyszalán Haram beavatott fejedelem megnyitója után Zerinke aranyasszony beszá-molója hangzott el:
     -A legnagyobb hiba ott történt, amikor a többség a Pécs-kurgáni Nagyszalában megengedte, hogy minden olyan harcos, aki a határőrizetben 24 medvetoros évet leszolgált, háztelket kapjon a folyóközi belső területeken. Így az idegen ajkúak több gyermekkel beözönölve nem egy helyen többségbe kerültek a tiszta Égi birodalmi lakossággal szemben. Ezt tetézi még az a helytele szkíta-saka szokás, hogy avar főurat avar szolgáktól körülvéve kell eltemetni. Ezzel a leszerelt idegen harcosok családja védettséghez jut. Az anyagi javakra törekvő római-görög kereszténység az ő isteneik másvilágának ígéretével nagy területeket szerzett határainkon. Samó árulása folytán Boroszló, Igló és Bécs kurgán területén csökkent a befolyásunk, és a déli bánságok is kettős uralom veszélyében vannak.
     -Sokkal jobb a határaink mellett, az Etil két oldalán élő Magyar törzsszövetség helyzete. A főurak te-metésén ott csak idegen szolga feláldozását engedik meg. Marina szellemében megvalósították a 8 utód hátrahagyásával való szaporodást és a választásuk szerint akár kazár, akár avar szolgálatban tölthető vité-zi szolgálatot. Az uruki püspökség elvét vallják: Ne hódítóként menjünk az idegenekhez, mert azok is el-jönnek meghódítani bennünket, és ez mindig sok emberáldozattal jár! Ezért a kazárok akkor is harcra ké-szülnek, ha az avaroknál kell vitézkedniük, vagy fordítva. Ha vége a harcnak, a Káma mellett mindig béke honol!
     -Ezért javasolom az emberáldozatos temetés megszüntetését és a 3-5-7 gyermekes szaporodást. Hely-telen, hogy a temetés után vízbeöltek száma folyton szaporodik. Viszont helyes, ha aranykincs ritkábban kerül a sírvermekbe. Inkább a kurgánok égi oltárán gyűljön a törzsszövetség vagyona. Csökkenteni kellene a temetkezések utáni sok állatáldozatot is. Az égiek az égiekkel, a földiek a földiekkel vigadjanak, de Uruk szerint fölöslegesen senkitől se vegyenek el életet. Tenisur vizénél pedig harcos-tartalékot kell gyűjteni.
     -Az Avarbástyára rendelt Élet templomának biztosítása mindezt megköveteli. Al-Béla kincseinek gon-dos őrzése azért is fontos, mert a kazár kereskedők minden aranyra szemet vetettek. Új szervezetet hoztak létre: a böszörmények tanácsát. Ennek az volna a feladata, hogy a magukévá tegyék minden ősi szellemi kincsünket.
     Számos ellenvetés után a javaslatot megszavazták, csak a vízbeölés maradt fenn, anélkül, hogy a mértékét meghatározták volna.
     A Magyar törzsszövetség fejedelme, III. Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy Ordoszt, ahol a 100 kinaj család még mindig kiváltságokat élvez, elárasztotta a sárga hit. Kazária, ahol kezdetben ugor-ma-gyar többségi hatalom volt, az aranyborjú fiainak a hatalma alá került. De annyi előnyünk még van, hogy legalább az ataiszi hitvilágot nem bántják. Az uruki hit püspökségét azonban elüldözték Van városából, majd Magyarkáról is, és az üldözöttek csak a szavárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket. Így most ennek a püspöknek a fennhatósága alatt csak a Van-vári, a Magyarkai és a Győr-szavárdi öspörösség működik. A kiváló műveltségű Nazirt nem tekintik az aranyborjú-hit fiának. Ezért javasolja, hogy az Uruki püspök-séget a Tenisur vonalának védelmében helyezzék el.
     Ezt a javaslatot a beavatottak, sámánok, bátok és táltosok többsége megszavazta. A böszörmények el-leni fellépést azonban ellenezték, azzal az indokolással, hogy azok csak színleg vették fel a muzulmánok hitét, azért, hogy segítsék az Égi birodalom hírszolgálatát.
     Balizás böszörmény megköszönte az irántuk tanúsított bizalmat és kijelentette. Uruk-Erech városában még mindig vannak Nazirnak hívei. Békés természetükért a muzulmánok is tisztelik őket. Ezért javasolta, hogy böszörmény csak végzett tárkány, vagy sámán-bát lehessen, tehát olyan, aki hisz az Égi birodalom szerinti lelki örök életben. Kérte a Nagyszalát, hogy a Tenisur mellett építhessen az uruki püspökség ré-szére boldoganyás kőházat. Ezt egyhangúlag megengedték.
     Tormás fősámán szintén azon volt, hogy csak sámánképzettségű ifjú lehessen böszörmény, de az uruki püspökség híveit meg kellene szabadítani a böszörmények mind jobban elharapódzó nyereségvágyától. Róma-Bizánc hitének is az a legnagyobb átka, hogy lelki atyáik előbbre valónak tartják a kincset és a do-logtalan jólétet, mint a szellemi tisztaságot. Ezért nem rettennek vissza az égiekre hívatkozva még az át-koktól sem. Az uralkodókat összeveszítik egymással, és akkor az erősebb mellé állanak, hogy a hadisarc-ból nyereségre tegyenek szert. Tizedet követelnek a vérrel szerzett kincsből, azt ígérgetve, hogy a gyil-kosságra bocsánatot eszközölnek ki az Égi Nagyhatalomtól. Javasolja még a Van-tó melletti uruki hitű püspökség visszaállítását és anyagi támogatását, a Tenisur lelki központ megtartása mellett. Így, az ataiszi lelkeket meg fogjuk segíteni a mór üldözőkkel szemben.
     Maróca ifjúsági beavatott Tormás fősámán javaslatát kiegészítve azt javasolta: Küldjenek Rómába U-ruk hitén levőket kispapnak. Akkor a tiszta hitű szövetségbeli lelki atyák lesznek az avar keresztények lel-kipásztorai a nyugati határőr kerületekben. Ezt megszavazták.
     Zemlén beavatott fősámánt agyvérzés érte. Helyette Maróca, az ifjúsági beavatott olvasta fel végső üzenetét:
     -A bölcsek kövein ez áll: ”Ne menjetek hódítani, mert akkor hozzátok is eljönnek és meghódítanak benneteket! Aki kardot ránt, az kard által esik el. A Békességet keressétek!”
     Mindenki jól tudta, hogy eddig hódításos zsákmányszerzés folyt: ez védelmet is jelentett, de hogyan éljenek békességben, amikor a gyepűvédők kénytelenek állandó harci készültségben lenni minden hatá-ron? -Ezért aztán mégis az örök harc mellett döntöttek. Zemlén szellemében Maróca még azt javasolta:
     A Pateszi-sámán-bát tudományokat át kell adni a köztudatnak. Ne csak az égiek kedves rendjének le-gyen a tulajdona a bölcsesség, a tudomány és a múltunk regéi. Tegyük mindenki közkincsévé, hiszen a görögök és rómaiak is, akik regéinket továbbfejlesztették, milyen nagy népekké lettek! A gyógyítás mű-vészetére meg kell tanítani minden megfelelő embert. Múltunk szépséges hitvilága és rege kincse ne csak a papi rend tulajdona legyen. Őseink történeteiből lélekben megerősödve kell törzseinket az öldöklő ha-lak csillagképéből átmenteni a vízöntők jegyébe. Máskülönben Ataisz népe elpusztul. Mindenkinek tudni-a kell: mi szüntettük meg az emberevést. Nazir az égiektől vezetve Uruk városában kezdte hirdetni: Sze-ressétek egymást! Szeressétek még az ellenségeiteket is! Vérünkből való erős Anna unokája Hetevarett szent helyén azt hirdette: ”Csak egy Isten van, és az szereti az emberiséget!”
     Szolnok tárkány fejedelem fia, Alpár, az ifjú beavatottak nevében azt ajánlotta a Nagyszalának, hogy a következő Nagyszala idejéig építtessék ki Tenisur védelmi vonalát, hogy a nép életét erős kátavárak biz-tosítsák a kazár és a frank hódító törekvések ellen.
     A Nagyszala a kátavárak kiépítéséhez hozzájárult, de a szellemi kincsek közreadását elhalasztotta a vízöntők csillagképéig.
     Sakateráj elgondolásait követve Nagypályi szkítái hamarosan elkezdték a szkíta maradványok, fel-használásával a kátavárak építését.
     Az Avarbástya-kegyhely első halottja Zemlén beavatott fejedelem lett. A háromnap-járású alsóvilág-ban helyezték nyugalomra. Tormás Nagypályiba tette át székhelyét. Az Avarbástyai Nagyszala döntéseit Várkony rovósámánnal ellenőriztette.
     Az építkezéseket Haram és Szolnok vezette. Gyanakáta építése közben a leányrabló böszörményekkel vívott csatában mindketten hősi halált haltak. Várkány Nagypályiban temette el őket a vitézek közös sírjá-ban.






     288. Arvisura                                                                                    Mikó-Halics rovása
                                                                                                             769-805 között


AZ AVAROK KETTŐS BIRODALMA


     Amikor 453-ban a hunok a Jász síkságról visszavonultak, a hun birodalom keleti részébe, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla birodalmának nyugati részén. Az avarok ellentétbe kerültek a hun törzsekkel és visszavonultak Bugátba. De a kinajok nyomására a keleti avarok éppúgy kimozdultak, mint a nyugatiak. Elhagyták a Hangun folyó és Ordosz vidékét. Mivel a keleti avarok a zsuánok közelében él-tek és közöttük többségben voltak a zsuán törzsbeliek, a kinajok őket is zsuánoknak nevezték. Ezek a ke-leti zsuán-avarok 500 körül a nyugatiakat is magukkal ragadták, és a Bugáttól Káspivárig terjedő részen telepedtek le. Itt érte őket az altáji törökök támadása. Ez aztán az ugorok alapította Kazár birodalomba üldözte őket. 550 táján azonban kivonultak a kazárok fővárosából, Bakárból és nyugatra vonulva, Bizánc közelébe kerültek. 558-ban velük szövetségre léptek a Bolgár-Ogur birodalom ellen, és azokat magukkal ragadva, a Ten és Tenisur vonalán túl eső tájakra, nyugatra vonultak. Itt 562-563-ban megtámadták a frankokat, úgy, hogy azok kénytelenek voltak Bizánctól segítséget kérni.
     Alboin, a bárdok királya szövetségre lépett az avarokkal a gyepidákok ellen. A gyepidákok legyőzése után a bárdok (longobárdok) elhagyták a Pannonföldet és nyugatra vonultak.
     Baján fővezér 4 törzsét hátrahagyva 567-582 között 5 törzzsel bevonult a Jász síkságra és teljesen ma-gához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában. A pannon honfoglaláskor a görögök a dunántúli ré-szekről délre vonultak, de Sirmium városában elég sokan visszamaradtak. Ezek erre az időre meglehető-sen elszaporodtak és ellenálltak az avaroknak. A kutrigurok előőrsei Dunaszekcsőnél átkeltek a Dunán és elárasztották a Dunántúlt. 15 évi ostrom után elfoglalták Sirmiumot. Az avarok 5 törzse ezután elfoglalta az egész Pannonföldet egészen az Encs vídék gyepiig. A legyőzött tarkósok és más ottani népek elismer-ték az avar fennhatóságot és a görögökkel együtt adót fizettek az új Égi birodalomnak.
     Az avar vezetőség a régi Lébényi, illetve az új Tépe-i egy-igaz Isten hiten voltak. Hittek vallásuk égi eredetében. A többi törzsüknek azonban megengedték, hogy mindenki higgyen a saját istenében, vagy is-teneiben, csak azt követelték meg, hogy mindenki ismerje el az egy-igaz Isten Égi birodalmát. A több-isten-hívőket a határvédelmi bánságokba helyezték el. Atilla meggyilkolása után az igazi avar vezetőség soha sem találkozott idegen hatalom követeivel, hogy elejét vegyék az ilyen merényleteknek.
     A nyugati Égi birodalomban a lébényi előőrs mindenben elismerte a tépei rendelkezéseket; a keleti bi-rodalom azonban szigorúan kitartott a mordvin Polen tavai irányítás mellett. Ez minden szellemi hatalmat az éltető Gabona istennek: a Földanya éltető erejének tulajdonított. Ezért az uruki-mani egyisten hívőknek nem egy tábora nyugatra távozott és az avar birodalmat erősítette. Bár így a lébényi felfogás erősbödött, a lébényiek mégsem kerültek soha ellentétbe a tépeiekkel.
     Baján a perzsa szövetségben bízva vonult be a Pannonföldre. Hatalmát Sirmiumon keresztül jó mesz-szire kiterjesztette dél felé és birodalmának hamarosan közös határa lett a görögökkel. Az avar-perzsa ba-rátsági szerződés a magyarázata annak is, hogy az avarok terjeszkedése már 578-582 között erős ütemben megkezdődött Bizánc felé is. Sirmium elfoglalása után aranyban, ékszerben és selyemben hadisarcot kö-veteltek a görögöktől is.
     585-ben tartották az Égi birodalom tépei tanácskozását. Itt rendelték el a déli bánságok felállítását. E-zekbe a bánságokba csatlakozó törzsek kerültek. De mivel a görög harcok sok veszteséggel jártak, a 600-as Nagyszalában már arról tárgyaltak, hogy kikkel védjék meg a déli határokat. Az ott élő pannon és hun maradékokat nem akarták kitenni az örökös görög-avar háborúskodásnak. A németek szálláshelyeiről ki-üldözött tótok (Eszék utódai Alpár bíztatására tiltakoztak az engedély megadása ellen, de a többség Pé-csett úgy döntött, hogy) ha örök hűséget esküsznek, átvonulhatnak Délre. Alpár, Bajánnal szemben azt sem helyeselte, hogy a határőrizetbe felvegyék őket. Pozsáló fősámán azért nem látta helyesnek, hogy a három Istent hívő álnok keresztény papok izgatni fognak az Égi birodalom egyistent hívő lakosai ellen. A végén Alpárt megmérgezték.
     A sorozatos görög-perzsa háborúkat a Bizánc császárai csak úgy tudták viselni, hogy évi adót fizettek az avaroknak. A késedelmet nem egy esetben háborúskodás követte. Heraklios császár békéje folytán 619-től 623-ig a császár csak olyan magas adó fizetésével tudta kielégíteni az avarok követeléseit hogy a bizánci császárság megingott tőle. A római pápaság a szláv határőrök keresztény hitre való térítését kez-dte el az avarok ellen. De elrendelték Bizánc megsegítését is. Ekkor, 626-ban, a tengeren és a szárazföl-dön győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek fellázadtak, de az avarok vérbe-fojtották a lázadást és a határövezetekben rend lett.
     A szlávok megtérítését Bizánc is, és Róma is folytatta. A megsemmisített Ugor-Bolgár birodalomból elmenekült Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló ál-lamot alapított. A szlávok belháborújában fellázadt Alcezo bolgár vezér, a kutrigurok főnöke is, de le-győzték. Bajor földre menekült, s itt Dagobert bajor herceg Linz tájára telepítette le őket. Később azonban a herceg legyilkoltatta őket. A bizánci győzelem hatására Samo szlávjai 658. táján Karinthia, Stájeror-szág, Alsómarótföld térségében egy rövid életű szláv államot alapítottak, de az avarok könnyen legyőzték ezt a Róma bíztatására alakult államot. Bizánc azonban annyira támogatta a szerb és horvát kereszténysé-get, hogy ezek önállósították magukat. Igaza lett Alpárnak, hogy kár volt a németek által kiűzött szerbe-ket és horvátokat átengedni a Pannonföldön. Bizánc ezzel megszabadult az avarok közelségétől és lehe-tővé tette, hogy 680-ban a kazárok elől menekülő bolgárokkal megalapítsák a bolgár államot. Ez ellen egy avar küldöttség hiába tiltakozott Bizáncban. Ettől eltekintve 678 után az avarok nem szorgalmazták az ál-lamkapcsolatok fenntartását Bizáncban.
     670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták az Ogur-bolgár államszövetséget, és ezzel a keleti avarok Égi birodalmában is többségbe kerültek. Viszont a polentavi központ is szívesen szabadult volna az egyisten hívőktől, s ezért a nyugati lébényi központ támogatására bíztatta a magyarkaiakat. Így aztán a Bakátból menekült Béla törzs ifjúságának vezetésével részben a jugorosokkal a nyugati Égi birodalom, vagyis a lébényi központ segítségére siettek. A nyugatról jövő támadások ellen elállták az Encs-Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát, uruki mani keresztény hitük pedig megnyerte Róma és Bizánc kegyeit is. Ezzel a magyarkai felvonultatással került be a nyugati avarok birodalmába a magyarkai-kámai uruki-mani szellemi irányzat.
     Ezek után a fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, de az ifjúsági fejedelem a Győr-lébényi körzet-ben uralkodott, a határvidéki bánságokban pedig a fejedelmi ifjak vették át az irányítást. A nyugati és déli hatalmakkal ők érintkeztek. Ezt a képviseltetést jól megvalósították, és a kellőképpen kiképzett avar vezé-rek Batbajántól kezdve mindig nagyon jól tudták, hogy mit akar az avarok Égi birodalma, a nép jóléte és biztonsága érdekében. A földek termékenyek voltak. Az avarok akaratukat a néppel szemben érvényesí-teni tudták, így a Nyugattól nem volt szükségük semmire sem.
     A 600-as Nagyszala határozatai értelmében még nagyobb mértékben kifejlesztették a föld alatti avar-gyűrűk rendszerét. Egy ilyen cölöpépítményes avargyűrűben akár egy egész tömény lovast is lehetett ál-lomásoztatni. Teljesen átszervezték a tárkány-rendszert is. Minden hatalom a főtárkány kezébe futott ösz-sze, hozzá özönlött az avar hírszerzők és bánok minden jelentése.
     Mivel a 626-os bizánci győzelem után Bizánc és Róma szövetsége még nagyobb erőre kapott, az uru-ki-mani püspök Bécsből Győrbe tette át a székhelyét, a jugoros-mani püspök székhelye pedig a Van-tó melletti Tuspa városából az ősmagyar központba Magyarkára került. Az uruki-mani és az ősmagyar val-lás aztán a 790. uruki évben eggyé vált és mindkét felekezet hitének az alapja az uruki-mani Biblia lett.
     A lovasság kiképzése a csörsz-vonalon folyt Pozsonykeszitől Kevekesziig, a gyalogosoké az avargyű-rűkben. Bizánc és Róma kérésére Tudun győri központja beleegyezett abba, hogy a gyepüket a keresztény népek szaporodása miatt fokozatosan vonják szűkebbre, mert ez elősegíti a földek megművelését is. Ezt azonban sem a jugoros fővezér, sem a főkagán, illetve az avar fővezér sem helyeselte, mert ez szerintük csak csalétek a nyugati keresztények részéről, tudniillik azok újabb területfoglalásra készülnek.
     Így az avarok Égi birodalma 630-ban három részre bomlott. Győr lett “Tudum”fővárosa, Szavárd fő-vezér fölvette a görögök körében közismert kagán nevet, Kürt fejedelem pedig Al-Bélára tette át a beava-tott fejedelmi székhelyet. Így aztán az avarok Égi birodalma lassanként puszta, laza szövetséggé változott, de a főkagán intézkedései még mindig végigfutottak a Tenisur vonalán felépített Káta erődvonalon.
     E vezetőközpontok irányítói voltak:
                                                    633-tól Kürt-Szavárd-Tudun
                                                    645-től Kuvrát-Avas-Alpár
                                                    658-tól Zára-Ügyes-Vargány
                                                    670-től Tarján-Orbaszár-Haram
                                                    685-től Váska-Almágy-Zemlén
                                                    700-tól Tormás-Belizár-Maróca
     A legnagyobb uruki-mani vándorlást Tudval magyarkai püspök idézte elő, aki 670-680 között a legna-gyobb uruki-mani keresztény tömeget a Lébény-győri területre irányította, igaz, hogy ekkor is nagy mo-hamedán nyomás nehezedett a magyarkai uruki‑mani püspökségre. Ekkor rendelte el Szavárd-Alpár-II. Csaba a 700-as Nagyszala megtartását.
     A hun törzsszövetség megalakulásától kezdve a mindenkori fővezérnek állandó segítségére volt az Ö-regek Tanácsa. Tagjai főként az elaggott fővezérek, fősámánok, tárkányfejedelmek, lovasfejedelmek és aranyasszonyok legrátermettebb egyénei közül kerültek ki. A tanács legszűkebb körét minden birodalom-ban a fővezér, a fősámán, a főtárkány, a lovasfejedelem, és az aranyasszony, tehát a legfontosabb öt sze-mély alakította ki. A vezető személyiség tehát az öt vezéregyéniség akaratát tolmácsolja. Az Öregek Ta-nácsa 25 személyből állott tehát mindig páratlan számmal vettek részt a megbeszéléseken, hogy a többség akaratát kifejező határozat születhessen. Külföldi követeket a vezető személyek sohasem fogadtak; min-den határügyi tisztnek joga volt az avar birodalom nevében fogadni a külföldieket, és rögtön intézkedni is.
     Amint a Győr központtal különvált Tudun-féle avar birodalom engedékeny lett a gyepű területek szű-kítésében, sorra alakultak meg a keresztény, szláv államok. Az avarok feladták Boroszló, Igló, és Albán-ság területét, és megalakult Morávia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Új-Bolgária. Nagy Károly frank birodalma is megkezdte Róma és Bizánc jóváhagyásával keleti terjeszkedését, a római pápaság pedig még az arabokkal is egyezkedésre lépett, hogy nyomást gyakoroljanak a jugoros avarok szövetségének biro-dalmára.
     740-ben a frankok megindították a Karatán háborút. 776-ban elfoglalták a közös avar-longobárd bir-tokot: Isztriát és újból Karatánföld felé fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és az ifjú Bős tudun kö-vetei 782-ben megjelentek a szárazföldi Lipparingben tartott birodalmi gyűlésen és elismerték Isztria be-kebelezését, de kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat ellenük lázítják. A frankok elismerték az Encs folyó menti 680. évi határvonalat, de kérték az avar-longobárdok befogadását Avariába. A pápaság titok-ban arra kérte Nagy Károlyt, hogy Bős tudun országát tegye hűbéresévé s ezáltal természetesen pápai adófizetővé. Ajiló határvédelmi tiszt, Bős tudun veje áruló lett. Bős tudunnak minden igyekezete csődöt mondott, mert kereszténység ide, kereszténység oda, Nagy Károly valójában csak hódítani és gyilkolni akart. Edemen tervét alkalmazták ellene, Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalába minden ter-ményt felperzseltek, hogy Nagy Károly kénytelen volt csúfos vereséggel visszafordulni. Erre az időre esik a Kaszuk kiírtása is. Ezt a 792. évi damaszkuszi emberirtással fejezték be a pápa szövetségesei, az arabok. Mikó tárkányfejedelem erődítménnyé építtette ki Bécs környékét. Edemen népe felkészülten várta a da-maszkuszi menekülteket, fegyveresek sokaságával.
     A legnagyobb baj az volt, hogy Bős tudun nagyon megbízott a Krisztus utódaként tisztelt római pápá-ban. Pedig hát Bős tudun egymaga aligha tudta volna megvédeni az avarok birodalmát a megvadult fran-kok ellen. Bős tudun legnagyobb lányát, Mencsért az eraviszkok vezére, Pilis vette feleségül. Pilist min-denki csak Eraviszkónak hívta. 790-ben lovával leesett az Atilla-hegyéről, és abba belehalt. Utána Men-csért Ailó longobárd vezér vette feleségül. Ailó a Kékhegynél áruló lett, de nem átallott kérőként jelent-kezni. Mencsér első házasságából született Zoltán nevű fia hiába tiltakozott a házasság ellen. 795-ben es-küdtek Kalágéban, de az itáliai vendégek az esküvő hajnalán meggyilkolták.
     A frankok minden oldalról támadtak, és az egyház is azonnal munkához látott. Salzburg érseksége a Dráva és a Rába között karatán telepeket létesített és innen küldte a pásztorbotos hittérítőket. Azok aztán tele szekérrel tértek vissza az érsekség székhelyére. De a passaui püspökség kimaradt a jóból és a bajor grófokkal egyetértve szlávokat telepítettek a Rába fölötti területre.
     Keszt aranyasszony a győri-uruki-mani püspököt küldte Nagy Károlyhoz bőséges ajándékokkal és védelmét kérte a szláv betelepítés ellen. Nagy Károly ekkor Bős tudun Zoltán nevű unokáját tette meg ifjúsági tudunnak; ahogy a papok tévesen írják: Zotan avar tudunnak. Átkeresztelkedése után Szavaria és Petronell között telepedett le népével édesayjának, Mencsérnek eredeti birtokán. Pelsőc beleegyezésével azonban ez a Zotannak elkeresztelt Zoltán bő állandóan a nagyanyjánál, Keszt aranyasszonynál tartózko-dott. Ott az uruki-mani szerzetesrendben tudunná képezték ki. De Zoltán bő, mint tudun csak 795-805 kö-zött uralkodott. A római katolikusnak megkeresztelt Diás Mária lett a felesége. Három fiúgyermekük született. A harmadik gyermekük keresztelőjén Breszláv ifjú szláv harcos meggyilkoltatta. Ekkor Pelsőc átvette a tudun teendőit, és a Csörsz vonalán igen sok harcost képeztetett ki védekezésül, úgy ahogy a 800-as Nagyszala határozatai megkívánták. Pannonföldi helyettesévé Halics fejedelmi ifjút jelölték ki, Mikó tárkányfejedelem pedig Karakán-kátára lovagolt és ott ellátta a hun törzsszövetségi sámánképzésnél a tan-fejedelmi tennivalókat.
     Karakán-káta a Tenisur vonalán volt és Karakum-kátának is nevezték. Edemen, a jugurosok fejedelme Szolnokon úgy határozott, hogy ezentúl Mikó tárkány-fejedelem birodalmához akar tartozni.






     SZOLNOK-DEÉS-JÁSZVÁSÁRI NAGYSZALA                             289. Arvisura
                                                                                                             Edemen fősámán rovása
                                                                                                             792-838 között

     A Kr.u. 29. évben alapított Uruk város népe 226-ban szembefordult a párthus Garé-isten hívőkkel és Káld pateszi megalapította a “Mennyei Birodalmat”. Az új birodalom királya Káld lett.
     A 181-ben megalakult Magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 245-ben részt vett az uruki böl-csek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Az esküvő után nyomban útnak indultak Káma városába. Ott Béla 250-ben átvette a fejedelemség vezetését. A perzsák nemsokára elfoglalták Uruk városát és lakosait Káld királlyal és Mani öspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták.
     Mani öspörösnek volt hét fia. A legkisebbik az almafavirágzás idejére eső Mani napján született.
     Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Legénnyé ütésekor felvette a Nazir-szerzetesek daróc ru-háját és mezítláb vándorolva kezdte hirdetni az érdek nélküli, igaz szeretet tanítását. Vallotta a jó és a rossz örökös harcát az emberen belül is. De bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elme-nekült uruki püspökség tanait. Ez több helyen államvallássá lett.
     Biku ujgurkán Turfán-környéki kolostorában nevelkedett Aracsilla, Embavér és Arabeila. Aranyasz-szonyok lettek: a magyarkai fejedelmek feleségei. Mindig a legnagyobb szeretettel beszéltek Maniról, a Gilgames család bölcséről, akit az ördögi lelkületű Csőrös király, hatalmát féltve elfogatott. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette, a 290. évben városról-városra hordatta, és fára akasztatta ezzel a felírással: “Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az érdek nél-küli szeretet tanítását viszont annál könnyebben magukévá tudták tenni a turfáni aranyasszonyok, akik az iszlám előli menekülésükkor az uruki püspökség minden kincsét magukkal hozták.
     Ruga unokája, mivel anyai ágon a Van-tó környékéről származott, az ottani bölcsek tanításán nőtt fel. Feleségét a Gilgames-házból hozta, majd 496-524 között II. Csaba néven uralkodott. Gyermekei közül Ogurdot és Magyart először Bizáncba, majd Van városába küldte iskolába, hogy maguk döntsék el, me-lyik hit jobb a bizánci, vagy az érdek nélküli szeretetet hirdető uruki. Halála után Ogurd vette át a feje-delmi széket. Ogurd a magyar törzsszövetséget bizánci hitre akarta téríteni. Mani hívei azonban a tized-fizetés feletti vitában megölték. Magyart viszont nem lehetett fejedelemmé választani, mert öccse vére terhelte. Ezért a felesége, Bolári-Bolárka uralkodot. Magyar halála után Bolári-Bolárkát Balog fejedelem-fi vette feleségül. Balog újra egyesítette a meghasonlás útjára került magyar törzsszövetséget.
     Ogurd bizánci hiten levő harcosai 527-ben Barkasa öspörös bíztatására a szkíta Kővárra, és a mátrai Csákkőre vándoroltak. Előzőleg Ogurd solymászai voltak. Javarészük már perzsa hadifogolyként Bizánc híve lett, sőt Barkasának még magyar nyelvű szentírása is volt.
     Követeik 550-ben Bizáncban jelentkeztek, és Justinianus császár alatt a gepidák és gótok ellen harcoltak, 568-ban pedig a longobárdokkal való szövetségben legyőzték a gepidákat (gyepidákok). Baján Ogurd solymászait 568-ban mind a Csákkői Sólymosra telepítette.
     A pécsi Nagyszala megengedhetőnek tartotta a szlávok átvonulását. Ez aztán a nyugati kereszténység terjeszkedését vonta maga után. Ellensúlyozásul Avariában a keleti, mani-uruki püspök Győrbe tette át székhelyét. Ennek az őskeresztény-egyháznak külön Bibliája volt: nem tartalmazta az ótestamentumi írá-sokat, mivel az ott mondottakat már a káldeus szentírások is tárgyalták és csak Mózes neve alatt lettek egy-két ezer éves eltéréssel újabb keletűek. A mani-uruki egyház az Újtestamentumnak is csak egy részét ismerte el Jézus tanításának. Tudval püspök azzal, hogy Győr határőrizeti birodalmat tudós papok, a “tu-dumok” birodalmának nevezte, megbontotta az avar birodalmat. Szavárd fejedelem ugyanis erre felvette a kagán nevet és elköltözött Avarbástyáról a Káld szerzetesrendi kolostor mellé Deés-re, majd 632-ben Szavárd-Kővár fővárossal a Kárpátokon túlra helyezte fővárosát. Ugyanakkor Kürt fejedelem Albélára tette át beavatott-fejedelmi székétl. Így az avarok Égi birodalma 630-ban háromfelé bomlott, és ez a há-rom rész már csak laza szövetségben maradt egymással.
     A bomlást még jobban elősegítette, hogy megalakult a Kazár-birodalom. Ebben az avarok kezdetben ogurd vezetés mellett csak határőrizetre szorultak. 670-től kezdve az uruki püspökség mani-keresztény hívei a tudun-papok befolyása alatt álló Győr székhelyről irányított avar uralom alá vándoroltak és ott Or-doszi jellegük Van-tó és Magyarka környéki jellegűre változott.
     Juguros fejedelmekre a Kazár-birodalom déli védelme hárult. Közöttük a 8-gyermekes szaporodás eredményeként a fiatal harcosok arányszáma sokkal túlszárnyalta a többi törzsét. Viszont akik felvették az uruki-püspökség mani-keresztény vallását, 680-ban Tudval püspök utódait vallották szellemi vezető-jüknek és Pannóniába vándoroltak.
     A beavatott-központ előre megmondta a kazárok hatalmaskodását is, és azt is, hogy Samó a nyugati kereszténység érdekében árulója lesz az Égi birodalomnak. A 700-as Nagyszala megtartását Szavárd-Al-pár-II. Csaba rendelte el. Ezen nem csak az emberáldozatos temetkezési módot szüntették meg, hanem elrendeltek, hogy a kagán-fejedelem a Tenisur-vonalban építse ki a Kátavárak rendszerét a kazárok és a római keresztények terjesztésének megakadályozására.
     Később a 792-es damaszkuszi emberirtás miatt elkezdődött nagyarányú elvándorlások szükségessé tet-ték a 800-as Nagyszalát. Akkortájt a magyar törzsszövetségben érvényesülő szaporodási követelmény folytán a Juguros fővezérnek IV. Csabának volt a legtöbb harcosa.
     Tard kagán a Tenisur-kátavárak építésével volt elfoglalva. Bős, a tudun-papok fejedelme vakon hitt a nyugati kereszténység becsületességében; ennek is része volt abban, hogy nem jó szemmel nézte a jugu-rosok lovas felvonulásait. Pedig IV. Csaba jobban tisztában volt az akkor ismert világ szellemi erőviszo-nyaival is, és nem ok nélkül követelte a 680-as avar háborúban szerzett területek megerősítését az Encs-Ibos vonalon.
     Szolnok tárkány-fejedelem fiai: Bars kagán és Bat-Baján akkori fejedelmek ugyanis az életük feláldo-zásával Encs-Boroszló-Berlin vonaláig terjesztették ki az avarok Égi birodalmának határait. Most pedig a frankok a 740-es karatán háborúval elkezdték a kelet felé való terjeszkedést.
     776-ban a frankok elfoglalták Isztriát, akkor közös avar-longobárd birtokot. Utána a Karatán-föld ellen fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és Bős tudun követei 782 júliusában megjelentek a szász-földi Lippsringben tartott birodalmi gyűlésen. Elismerték Isztria elfoglalásának jogosságát, azon a címen, hogy lakói római keresztényekké lettek. Viszont kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat Szászország ellen lázítják. Isztria bekebelezése ellenében a frankok elismerték a 680-as Encs folyó menti határvonalat. E megállapodás alapján Bős tudun az Encs-Ibos között erős határőrséget szervezett. 8 évig nem is volt ha-tárkérdés az avarok és a frankok között. A frankok sokszor még a legyőzött longobárd előkelőségek átme-nekülését is engedélyezték Avariába. A szerződés ugyanis megengedte az avar-longobárd vegyes szárma-zású lakosok visszaköltözését.
     Nagy Károly még az arabokkal is szövetségre lépett, hogy hatalmát erősítse, és közös harcot indítottak Saragossa kereszténysége ellen. Astúria keresztény fejedelemségét Károly legyőzte és Asturiát földig le-rombolta, de az emír Károly segítsége nélkül is elfoglalta Saragossát. A baszkok, akik titkos szövetségben állottak az avarokkal, Károly utóhadait megtámadták és lemészárolták, ezután a menekülő főcsapatot ül-dözőbe vették, és maga Károly is csak nehezen tudott megmenekülni. Ekkor, 782-ben kénytelen volt az avarokkal megegyezni.
     Károly az Ibos folyónál kívánta volna megvonni a határt, de Bős tudun ebbe nem egyezett bele, amikor pedig a frank sereg betört az Iboson túlra, csúfos vereséget szenvedett. Károly békét kért és elismerte az Encs-határt.
     A pápaság azt kívánta Károlytól, hogy az uruki keresztény vallású Bős tudun birodalmát tegye hűbé-resévé és pápai tizedfizetővé. Károly az uralma, vagy befolyása alatt álló valamennyi keresztény uralkodó bevonásával igyekezett Avariát meghódítani. 787-ben pápai támogatással legyőzte a dél-itáliai beneventu-mi hercegséget és Bajorországot készült elfoglalni. Annak az uralkodója Tassiló volt. Bős tudun szövet-ségre lépett Tassilóval. A szövetség Tassiló feleségének Liutberga longobárd hercegnőnek a tanácsára jött létre az avar határőrizeti szervekkel.
     Károly a pápa segítségével megszervezett seregekkel legyőzte a bajorokat és Tassilot, rokonát halálra ítéltette. Bős tudun püspök követeinek a megjelenése után azonban az ítéletet megváltoztatta. A követek ugyanis arra hivatkoztak, hogy “Krisztus megbízottjának” nincsen joga védtelen embert lemészároltatni.
     Károly megtámadta az avarok Encs őrségét is, de Oposur fia, Jenő vezér az Encs és Ibos folyók között megsemmisítette a seregét. A legyőzött frank sereg maradványai megfutamodtak. Ekkor egy baszk hír-szerző jelentette, hogy Edemen ifjúsági fejedelem csapatai ellen Magyarka irányában felvonulnak a mó-rok. A hír igaz volt. Jenőt visszarendelték a Kaukázusba.
     A pápaság a kordovai emírséggel tervbe vette a Van-magyarkai püspökség megtámadását és Bős tu-dun karatán őrségének megsemmisítését az áruló longobárd hercegek által. Szerzetesek útján bevonták a tervbe az Elbán túli szlávokat is, hogy azok is vegyenek részt a szász fejedelemségek és a boroszló-iglói avar őrségek elpusztításában. Ilyen előkészítés után követelte Károly, hogy az avarok őrsége az Encs fo-lyó vonalától vonuljon vissza az Ibos folyóig.
     Az avarok ekkor Bizáncban is, Rómában is szerződésszegéssel vádolták Károlyt, de hasztalan. A ró-mai pápa is, a konstantinápolyi pátriárka is helyeselte Bős tudun legyőzését és megöletését, hiszen nem volt hajlandó a temérdek aranyból nekik tizedet fizetni. Bős a legerősebb juguros hadsereggel vonult fel az Encshez. De mindent megzavart, hogy Ajiló őrparancsnok, Bős veje árulást követett el. Kékhegy avar őrségét átjátszotta a Károlyhoz átpártolt longobárdok kezére.
     Bős tudun a felvonuló keveváriak felét Kalágéra irányította. Ezek június 29-én Vid őrségnél megsem-misítették a longobárd királyság hadait. Utána még 3 hónapig harcoltak az isztriaiakkal.
     Károly még június elején felvonultatta csapatait az Encs vonalára. Azok több helyen átlépték a határt, visszaverésük után avar követek jelentek meg Wormsban: Béla követelte a frank csapatok visszavonását. A karatán-isztriai határvillongások alapján Károly is követeket küldött Bécsbe, azok meg az Encs és Ibos közötti területet követelték. Ugyanakkor híre jött, hogy Elbán túli szláv papokat fogtak el, akik az avarok elleni szent háborúra mozgósítják a római katolikus hívőket. Bős tudun az Encs-Ibos közötti rész kiüríté-sét megtagadta és a marosszéki és Szöged vidéki székely tyument a Pozsony nemzetség megsegítésére i-rányította. Barancs és Macsó bolgár helyőrségét Kalágéba rendelte. Ezek az isztriai árulókat meg is sem-misítették. De késett a karatán és boroszlói győzelmi jelentés is. Erre Károly kénytelen volt 2 hónapi vá-rakozás után a támadást megindítani.
     Bős gyorspostája útján közölt rendelkezéssel szeptember 10.-ére az Edemen tervet végrehajtották: Pannonhalma-Veszprém-Kanizsa vonaláig minden élőlényt visszavontak és mindent felperzseltek. Encs őrségében csak a márciusban született jugurosok “kosok-hada” maradt. Bős tudun Bécs kurgánba he-lyezte fővezéri támaszpontját. Mikó tárkány-fejedelem határerődítménnyé változtatta Bécs környékét. Tuza fősámán az Avarbástya beavatott-központot Bécsre Deés irányította, az uruki püspökség székhelyét pedig a szamosmenti Káldra helyezték.
     Ajiló kékhegyi árulása után Károly fia nagy erővel támadt az isztriai karatánok őrségére és az egészet felkoncoltatta, bár azok egy Bibliát (uruki keresztény hívők lévén egy Mani-féle Bibliát) vittek a támadók elé “Békesség néktek” jelszóval. De Kis Pippin katonái csak nevettek, részegségükben és agyonverték ő-ket. Az erősítésül küldött 2 század bibliás lovast pedig fogságba hurcolták. De amikor megjelent a keve-vári tyumen, Kis Pippin megfutamodott. Közben Barancs és Mácsó vitézei Kalágéig mindent felégettek. Kalágénál pedig tönkreverték a frank-longobárd sereget. Ekkor érkezett meg a bécsi őrség, akiket Bős püspök küldött. Ez a tyumen aztán Kis Pippint keresztül üldözte a Kék-hegyen, Károly pedig hiába várta, hogy Szombathelyen találkoznak.
     791. szeptember 16.-án a II. hadsereg megtámadta az avarok Kampós őrségét. A 26.-ig tartó csatában minden avar határvédő elesett. Viszont ekkorra befejezte felvonulását a 3 székely tyumen és Magyarvá-ron (Magyar-Haramnál) nagy győzelmet aratott. Boroszló és Igló ugyanis teljes állományával felvonult és a Morva partján a Magyar Várhegy felé szorította a támadó bajor-frank sereget; ott aztán a 3 székely lo-vastyumen teljesen felmorzsolta őket. Károly hiába várta Győrnél II. seregét. Hírmondó se maradt belőle, mert a szerződésszegés miatt a levert sereg maradványát is beleszorították a megáradt vízbe. Károly erre úgy rendelkezett, hogy ne Avarbástya-Budavára felé menjenek, hanem Szombathelyre. Ott Kis Pippin se-regével akart találkozni, hogy Kanizsa felé támadjanak.
     Encs határőrsége szeptember 18.-ától 25.-éig tartotta magát. Béla ifjúsági vezér, Bélavár és Kőrösvár ura 26.-án közelharcban hősi halált halt, de 23.-án még kettéhasította Sindbert régensburgi püspököt. Utá-na visszavonultak Kunhegyesig (Cumenborg). Ott 29.-én Keve, Kevevár ésBogárfehérvár ura halt hősi halált, de előbb 23.-án ő is végzett Angilbramm magas rangú pappal. Hasba szúrta. Kadocsa, a “márciusi ifjak” harmadik parancsnoka, Kadocsa és Kulpa-vár ura Kunhegyes és Ulum vonalába rendelte vissza csapatait. Három hétig oroszlánként harcoltak; Wiomodus trieri püspököt Kadocsa halálosan megsebesí-tette; közben maga is végzetesen megsebesült: nagy vérveszteséggel lovagolt a mai Károlyvárosig és Kul-paváron meghalt. Halála előtt azonban útnakindította Lóbérc őrségét Szombathelyre.
     Az egyesült frank-bajor fősereg éhségtől gyötörve vonult be az üszkös romokban heverő Bécsbe, de reménykedtek az északi sereg győzelmében. Halon táplálkozva értek le Győrig, de semmi féle győztes é-szaki sereggel sehol sem találkoztak. Csak a nagy folyó színe volt tele a legyőzött frank sereg katonáinak holttestével. Egy súlyos sebesülttől tudták meg, hogy Magyar-Haramnál az Edemen-féle juguros sereg az északi főerőt megsemmisítette. Károly erre dél felé vette útját, ahol Felsőőrtől kezdve a lóbérci és a felső-őri sereg már csipkedte a seregét. Előhadai a Tóbel erdőségben találkoztak Türje tárkány seregével. Ezek Károlyt visszatérésre kényszerítették, még mielőtt találkozott volna a Kis Pippin vezette itáliai hadsereg-gel. A Borostyán hadiúton nagy sietve Sopronba tartott, de ott a kabar őrség megfutamította szétzilált se-regét. Bécset újból megkerülve Regensburgba tért és a hódítás másféle eszközein kezdett gondolkodni.
     November 15.-én megérkezett a juguros Edemen, akkor még ifjúsági fővezér és fősámán serege Szol-nokra. Ott haditervet kezdett kidolgozni a frank sereg kiűzésére. November 25.-én összeszedetett minden hadifoglyot, de a gyógyíthatatlan betegeket Lorkó (Lorch) várába szállíttatta, és követeket küldött az En-csen túli Lauriacum újonnan felépített bajor várába, hogy jöjjenek át a súlyos betegekért. Az egészséges hadifoglyokkal felépíttette, Bécs kurgán-várost és az uruki püspökség templomait, majd Magyarkára lo-vagolt.
     Az avar határvédő seregek között az a hír kapott lábra, hogy Győrt azért nem foglalta el Károly, mert a Tudval-leszármazott Bős tudun megegyezett a római pápával abban, hogy az uruki kereszténységet egye-sítik a római hiten levő kereszténységgel. Ezt a hírt Edemen harcosai elvitték az Albélai helyőrségbe is, a szláv papok pedig minden gyülekezetben felolvasták. Ennek hallatára a szászok követeket küldtek Bős tudunhoz, szövetséget kötöttek vele a frankok ellen, és az elnyomás, meg ármánykodás megtorlására 794-804 között hadban állottak Nagy Károllyal.
     Edemen az Avarbástya beavatott-központjában a Nagyszalára való felkészülést a legszűkebb körben tárgyalta. A megbeszéléseken csak a beavatottak vettek részt: maga Edemen fősámán, Tard kátavári ka-gán és Pelsőc uruki hiten lévő öspörös. Pelsőcnek mint Bős leendő utódjának, Szolnokon volt a hadi tá-maszpontja. Szolnok vára a feleségét, mint Szolnok utódát illette. Az uruki keresztény egyház központja azonban nem itt, hanem Pásztó szerzetesrendjében volt. Pelsőc családi fészeknek számító biztosított me-nedékhelye Gömör-Pelsőc várában volt.
     Mindnyájan tudtak Bős terveiről. Tudták azt is, mennyire bízik a Krisztus-utódként tisztelt római pá-pában. Bős egyetlen fia, Pelsőc azonban inkább hitt az Edemen féle elképzelésnek, hogy maga Károly nem fogja többé felvenni a harcot, hiszen szavát adta Edemen követeinek, hogy még Szombathelyről is kivonul. De jobban tartott a pápaság terveitől: azt tartotta végzetesnek Bős tudun birodalmára.
     Edemen szerint a nyugati kereszténységgel való megegyezés csak vesztüket okozhatta az igazi szeretet hitén élő uruki keresztényeknek, ezért Pelsőcnek mint kis-tudunnak Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe nem szabad beengednie a római ármánykodók híveit. Náluk még a bizánciak is megbízhatóbbak. Edemen erre így felelt: “Édesapám a damaszkuszi Annát vette feleségül, és erre hozzátartozói ellepték az egész Kazár birodalmat. Mindenfelé csak ármánykodnak, és mindenkit Bizánc hitére térítenek. Abban, viszont nem bízom, hogy az arabok ellen csakugyan megvédik a Kazár birodalmat. Viszont Bős is aligha tudja megvédeni Égi birodalmát!”
     Végül is 800-ra meghirdették a Nagyszalát Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe. Meghívták a 24 hun törzs szövetségének mindenféle áramlatú tárkánynépét, a karatán törzstől a tunguzokig.
     Károly pedig így gondolkozott: harccal ugyan nem lehetett meghódítani az avarok Mennyei birodal-mát, de Bős tudunnak 9 leánya van, római vagy bizánci hiten levő kérők útján tehát mint örökséget meg lehet szerezni. 792-794 között jelentkezett is mint kérő Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Era-viszkó, Zalán és Glád. Sőt 795 telén még Eraviszkó özvegyét is feleségül kérte Ajiló longobárd főnemes. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján itáliai vendégek meggyilkolták, Ajiló pedig comesi rangot kapott.
     A gyilkosság után minden vő elkezdte követelni a felesége utáni jussát. Erik a bójokkal bevonult Bécsbe és Győrbe. Minden uruki templomot kiraboltak. Az ellenálló előkelőségeket rabszíjra fűzték, és úgy mutogatták szerte Károly birodalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik rabszolga-sor-sukat.
     Gyeló a gyepidákok birodalmát akarta feltámasztani, de székely és marúz alattvalói többségben voltak, és jászvásári kapcsolataik segítségével ellen tudtak állni a tervnek.
     Pribina betelepítette lóbérci alattvalóit, de ez a kisebbség átvette a pannon és avar lakosság nyelvét.
     Kocel a bélavari Kőrös kiskapitánya volt; kíséretével beleolvadt az avarokba.
     Marót szép számú harcosai a Magyar-Harami ütközet után a székely Pozsony nemzetség özvegyeit és elhagyott menyasszonyait vették feleségül, sőt feleségeik révén még a szögedi tyumen területére is betelepedtek.
     Braszláv vitézeivel együtt a daragúzok földjén telepedett le, de azok csak Ragályka aranyasszony uralmát ismerték el, aki Eszéken a daragúz ifjúság számára uruki szerzetes-rendet is alapított. A rendben uruki bölcsek tanítottak.
     Eraviszkó kőfaragó művész volt, Kararában tanult. Megtanulta az avarok Égi birodalmának minden dalát, és az Avarbástya minden társas eseményét hangulatosabbá tette zenekari csoportjaival.
     Zalán az Avarbástya testőrparancsnoka volt. Kisgyermekkora óta, mint árvagyermek Bős udvarában nevelkedett. Ő volt az első vő.
     Glád, az Ordoszból jött bolgárok végvári vitéze beszélte a hun törzsszövetség nyelvét. Mint a nagy lovassági verseny győztese nyerte el Bős legkisebb leányának a kezét.
     792 végén frank követség címén vendégek érkeztek. Eraviszkót, mivel nem vállalta Bős meggyilkolá-sát, megmérgezték. Felesége az itáliai Ailóhoz ment felesegül, Kalágéba (Klágenfurt). Bőst ott ölték meg.
     Ilyen viszonyok között vette át Pelsőc a dunamenti Tudun-ország-részben a hatalmat, olyan területen, amely hamarosan 3 részre szakadt.
     Erik, a friauli származású vő rajtaütött Bécsen, majd Győrön, és négy-négy ökörvontatta, 15 nyári sze-kéren vitte a rablott kincseket Károly birodalmába. A római főpapok is részt kaptak Uruk keresztényeinek templomi kincseiből. A maradék kincsekből építették az Ácheni dómot 807-814-ig. A római pápa főségét és a tizedhez való jogát előbb Erik, Pribina, Kocel és Braszláv ismerte el, majd kétfelé is élvezett birtokaira való tekintettel Ajiló is. Tehát 5 vő fizette a tizedet Rómának.
     Gyeló, Marót és Galád csak a bizánci pátriárkának volt hajlandó tizedet fizetni. Mindhárman Bizánc felé igazodtak.
     Zalán és Pelsőc azonban nem volt hajlandó fizetni se az egyiknek, se a másiknak. A Győrből gyalogszerrel kabarföldre költözött uruki kereszténység nem volt hajlandó megterhelni a híveit, mert Pásztón azt vallotta: “Ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal!” Nem helyeselték azt sem, hogy gyer-mekeik az apjuk utáni vezetéknevet viseljék, hanem minden újszülöttnek káldeus-uruki nevet adtak, ahogy az uruki keresztény egyház névadónaptára a csillagászati adatok alapján előírja.
     Ilyen viszonyok között megszűnt a 700-as Nagyszala irányadó szerepe is.
     A 800-as Nagyszala döntése szerint a 3-éves Nagyszalát évenkénti váltással Szolnok-Alpár, majd Ber-lád-Jászvásár, végül Bécs-Káld térségében kell majd megtartani. Az Avarbástyáról elmenekített beavatott központot az Ilmod völgyében kiépített uruki szerzetesrend székházában és annak alsóvilágában kell elhe-lyezni. A 800-as Nagyszala határozatait is az uruki papok őrizzék a 900-as Nagyszala kezdetéig.
     Amikor 798-ban Edemen megérkezett Szolnokra, a Zalán és Pelsőc vezette avar Égi birodalomban még bőség uralkodott. Edement a magyar (juguros) ifjak között nagy népszerűség vette körül. Ebben ré-sze volt annak is, hogy a damaszkuszi emberirtás után, melyben édesapja, IV. Csaba is meghalt, fősámáni székhelyét Albéla-Sárhely környékére helyezte át. Magyarkától Sárhelyig Ond fia állt helyt a magyariak élén.
     Edemen testvérei közül 740-ben a Marván arab fővezér elleni csatában Jenő vitéz, 755-ben Megyer vitéz esett el. Edemen ezért döntött úgy, hogy fősámáni székhelyét és az uruki menekülőket a 700-as Nagyszala határozatának végrehajtására áthelyezi, és a kátavárak kiépítésére használja. Most még Embavér ellenáll a déli támadásoknak, de ha a frankok átlépik a Dunna asszony vonalát, meg kell indítani a kátavárak tárkányhadseregét.
     Tard kagán, vagyis tárkány-fejedelem beszámolt arról, hogy a kátavárak vonalát kiépíttette, sőt Nyék-Szavárd törzsével újra felépíttette Győr városát a beavatottak részére. Azok az Égi birodalombeli harco-sok, akik nem akarják felvenni se a római, se a bizánci kereszténységet, áttelepedhetnek Pelsőc birodal-mába, de jöhetnek a kátavárakba is.
     Tuza beavatott fősámán előadta, hogy Bős tudun vesztét az okozta, hogy vakon hitt a szeretet vallá-sában, holott a Rómában és a bizánci uralomra került keresztények az államvallás segítségével a hódí-tások és az aranyborjú után vetették magukat. Amikor Liutgarda királynő a győri egyházi kincsek óriási tömegét odaküldte Paulinus patriarkának és Burgund kolostorának, minden egyházfi kedvet kapott az uru-ki hitről a római hitre való térítgetésre.
     Károly a győri kurgán-kincsek szétosztása után 796-ban a pápa egyetértésével megbízta Paulinus pát-riárkát, hogy Avar-Tudun birodalmát térítse meg. Ez abból állott, hogy püspökbottal a kezükben, gyalo-gosan besétáltak Bécsbe, azután kötelező szekér-szolgáltatás igénybevételével bevonultak Pannonföldre, és “térítő útjukon” kirabolták az uruki keresztények templomait, Kötelező fuvarral Szombathelynél hagy-ták el Pannonföldet, jól meggazdagodva. Avarbástya kincseit tehát biztosítani kellett, ezért a Décs közelé-ben levő Káld kolostorába kerültek. Megindult az avar előkelőségek menekülése is a kátavárakba.
     Halics beavatott azt javasolta, hogy szervezzenek közbeeső postaállomásokat, hogy Győr még megma-radt értékeit biztonságosan lehessen a kátavari Győrig szállítani. A Dengisur (Dnyeszter) partján felépítet-ték Halics beavatott városát. A szavárdi törzs ezen az úton költözött a Nyék törzs új városába, Győrbe.
     Pelsőc előadta, hogy az uruki keresztény egyház kettészakadt. Paulinus pátriárka minden uruki egy-házközséget megfosztott az avar aranyművesek templomi kézművesremekeitől, pedig ezek nem tized-szedés eredményei voltak, hanem mindenki a fölöslegéből adta, önként, az élelmiszer-adományokkal együtt. Egyre többen jönnek fegyveres kísérettel, és keresztes-hadjárat címén kezdik kirabolni Pannon-földet. Minden gyermeket újrakereszteltek az apja vezetéknevével, harács kincsekért. Ezért a kabarok, jászok, palócok és székelyek uruki egyházközösségei nem kívántak se a római, se a bizánci egyházhoz tartozni, hanem Pásztó székhellyel megmaradtak Pelsőc birodalmában.
     A Szolnok-Décs közötti sószállító út biztonságossá teszi az életet, de a római és a bizánci érdekkörben arany-és rabszolga-kereskedés folyik.
     Edemen beavatott fősámán (a nyugat-rómaiak szerint: juguros) bejelentette, hogy a beavatottak érte-sülése szerint a szász vezető körök úgy tudják, hogy a frank egyházi körök tanácsára a szászok letörése után “szent háború” címen megindítják Kelet felé a hittérítést. Ezért az Alpári térség szénatartalékainak felhasználására a 800-as Nagyszala folytatását átteszik Jászvásárra. Berlád térségében jó lesz az ellátás. És, amíg a Nagyszala második évében jó élelmezési viszonyok között az összes beérkezők részvételével megtárgyalják további sorsukat addig a 800. évre összegyűlik annyi élelem és széna, hogy befejezhetik a Nagyszala tárgyalásait. Ez azért is helyes lesz így, mert a sóbányák vidékén könnyen ki lehet építeni a beavatottak alsóvilágát.
     799 tavaszán érkeztek meg Koricsár vezetésével Jászvásár-Berlád térségébe a 24 hun törzs szövetsé-gének legkeletibb törzsei. Ezek akkor kezdtek ismerkedni Mani tanaival, azzal a céllal, hogy a buddhiz-mus és az iszlám tanaival szemben meg tudják védeni magukat.
     Ezekkel a fontos kérdésekkel kezdődött a jászvásári megbeszélés. Jenő szépunokája, Koricsár ismer-tette őket. Koricsár volt a legtudósabb ismerője az Égi birodalom minden fontos eseményének.
     Elmondta, hogy náluk a gyakori földrengések miatt a legtöbb helyen áttértek kőházépítése helyett a sátor-jurta-kamlik használatára. Ritka holdtölte, hogy az öreg Föld nem mozdul meg.
     Damaszkuszi Anna utódai és hívei mindent elkövetnek az ő teljes anyagi kiszolgálásuk érdekében. Ezért lovasaink nagy többsége a védett fősámáni területre vándorol. Viszont Kazáriából egy másik lovas csoport velem együtt Kerülen aranyasszony birodalmába menekült a szolgaság elől.
     Tard kagán részletesen ismertette Győrkáta, Kővárkáta, Gyanakáta, Szakakáta, Szalmakáta, Karakun-káta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta, Boroskáta és Nagypálykáta kiépítését. Mindezek örömmel fo-gadják az Avar-tudun birodalmából visszavonuló harcosokat. Amíg ez el nem kezdődött Nagypályi-Szu-ruzs térségében a szkíták voltak a helyzet urai; Ordoszkátában az úzok, a többiekben az avarok és a ma-gyar törzsszövetség, végül Győrkátában a szavárdiak voltak többségben.
     Minden juguros harcost visszarendeltek. Az uruki egyház híveit erőszakkal megkeresztelték római módon. Aki tehette, ez elől Tenisur vonalára, a kátavárakba menekült. Csak a pentelei öspörösség maradt még uruki-mani hiten. A gyalog lakosok lakóhelyükön maradtak.
     A 800-as Nagyszala utolsó évében kialakultak az új viszonyok. Ajiló comesi rangot kapott és visz-szakapta összes birtokait, annak jutalmául, hogy Paulinus patriarka vezetésével az uruki kereszténység javarészét a római hitre térítették. Erik a megtért avar harcosokat a Győr-Régensburgi út őrzésére rendelte ki, hogy a “pogány” avar ötvösök által készített templomi ékszereket biztonságosan tudják kimenekíteni, még a várható juguros támadások előtt.
     Edemennek azonban vissza kellett mennie Magyarka térségébe, mert ott meg arab támadástól lehetett tartani. Helyette Embavér aranyasszony jött Décsre, Káld kolostorában mindenek előtt az új törzsszövet-ség létszámát állapította meg.
     A Magyar törzsszövetség létszáma: 10 tyumen, ebből 8 tyumen áll a kazárok szolgálatában. 4 tyumen Albélától Magyarkáig; a Jenő, Gyarmat, Gyula és Megyer törzsből. A Béla-törzs Etilváron a kazárok test-őre. Magyarkától-Káspivárig a Kéri, Keszi, Kürt és Tarján törzs áll rendelkezésre. Nyék törzsbeli harco-sok felkészülve várják a déli és keleti menekülőket. A 8-gyermekes szaporodás törvénye következtében a lélekszám ott 50 tyumenre emelkedett. Tard tárkányfejedelem alatt 12 tyumen kátavárépítő felnőtt és 12 tyumen eltartott áll. Ez a létszám azonban folyton nő a frankok támadásai miatt. Pelsőc tudun irányítása alatt csak 5 tyumen áll. kabar, úz, jász, kun és székely törzsekből. A Duna két oldalán 3 tyumen uruki törzs várja hovatartozását Pásztó székhellyel és a Zebegény-Pentelei öspörösség vezetésével. Kérdés, hogy a hittérítés címén tervezett “szent háború” megáll-e a Dunna asszony vonalánál. Mivel a bizánci ér-dekeltség 4 tyument, a római pedig 5 tyument köt le, a tudun birodalmában csak 5 tyumen harcosra és 25 tyumen lakosságra számíthatunk. A 9 tyumen harcos és l5 tyumen lakosság már a hittérítési területre esik, innen tehát csak a gazdagabb menekültekre számíthatunk. A Nyék törzs befogadja őket. Várható létszá-munk ezek szerint: 27 tyumen harcos és 90 tyumen nem harcos. De a hadrakelhető sereg csak 12 tyumen, 8 tyumen abból is Kazáriában van. Ha a  117 tyumen lélekszámhoz hozzászámítjuk a hiszékenységükben csalódott uruki hiten lévők létszámát, 3 tyument, s a teljes lélekszám 120 tyumenre emelkedik, kétoldali hadviselésre még így sem vállalkozhatunk. Hiszen már most is vannak olyan jelek, hogy a kordovai emír esetéhez hasonlóan Károly javaslatára a római pápaság összefog az arabokkal, teljes megsemmisítésünk-re. Ezért Ataisz népeinek a melegvíz források birtoklásához való jogát fegyverrel nem érvényesíthetjük. Újabb Nagyszala összehívásáig tehát Pannonföld visszafoglalása nem lehetséges.






     ÁLMOS                                                                                           (A 290. Arvisurából)
                                                                                                             Bodor kaszu sámán rovása


     Amikor Edemen fősámán átadta fiának, Ügyek kagánnak a fővezéri tisztséget, meghirdette a Káspivári 5-éves sámánképzést.
     Embavér aranyasszony, a rimalányok vezetője ugyanakkor a menekült hun törzsszövetségi lányokat képezte ki, hogy azok is előbbre vigyék Joli-Tóremnek minden időkre előírt munkáját.
     A 4885. medvetoros évben (845) 24 sámánjelölt vetélkedőjén megbénultam. A római időszámítás sze-rint 835-ben meghirdetett ötéves sámánképzésen is részt vettem Magyarkán. Ott rangelső lettem, úgy ke-rültem Káspivárra. Itt újabb 5 éven keresztül megint csak első voltam mind a tudományban, mind a lo-vaglásban. Sajnos Ügyek kagán-fősámán annyit adagoltatott az örök-mindenség sámánitalából, hogy megbénultam. Nem ülhettem többé lóra, ezért Embavér Rimaszécs a római időszámítás szerinti 845. év-ben engem, a nyomorék kaszu lovast azzal bízott meg, hogy vezetése, felügyelete mellett állítsam össze a 24 hun törzs szövetségének történetét.
     -Agaba fősámán az első medvetoros évben (Kr.e. 4040) elrendelte az általa megállapított rovások használatát. Ezután nekem is ez jelenti az életet.
     -Az Ordosz folyó völgyében az úzok éltek Úzd székhellyel. Kézműves törzsük, harcos lovasainak Úza volt a vezére Ordoszban.
     -Amikor a jürcsik törzseket segítve legyőztük az őslakó ajnókat sok medvetisztelő ajnó került fogsá-gunkba. Emberségesen bántunk velük, és az akkori időszámítás szerint 750 holdtöltényi idő alatt eggyé lettünk a barátságos ajnó törzsekkel. A Hangun folyó jobb oldalán ekkor az agabák éltek. Velük szemben a Hangun bal oldalán, Uruk-ómtól és Agaba-ómtól északra a Hun-síkságon kaza-hunok, jászok, lettek, manysi-hantik, marik és komik; tőlük északra széki-hunok, bolgárok, tatárok, vepszék és csuvaszok; a Hun-síkságtól északra zsuánok, törökök, manzsuk, kabarok, mordvinek és kunok, majd Ordosz és Uruk-óm észak-déli vonalától keletre az ordoszi nagykanyarban suomák, észtek, vótok, baskírok, mongolok, avarok és ujgurok éltek.
     Valójában tehát 24 hun törzs telepedett így meg, de a névadó hun törzsek a kaza-és széki-hun törzs egynek számított. Az egyik hun törzs az első medvetoros évtől kezdve mindig az Ordosz-vidéki törzs-szövetségi területen tartózkodott. Idegen követeknek vagy széki-hun, vagy kaza-hun vezérrel, vagy fő-sámánnal feltétlenül tárgyalnia kellett. Ezért a törzsszövetség népeit gyűjtőnéven hunoknak nevezték.
     -A hun törzsek szétrajzása már az első évezredben megkezdődött, mégpedig a kinajoknak előbb még csak tűrhető, de később mind hevesebb zaklatásai miatt.
     A második évezredben mind általánosabb lett az ajnó, jürcsik és agaba-féle népekkel való keveredés. Emiatt Kalocsa fősámán a táltosok, sámánok és bátok véleményét is figyelembe véve a második ordoszi Nagy-szalán a 24 hun törzset két csoportra osztotta: a Hangun folyó forrás vidékétől lefelé és attól északra vándoroltak a fehér hun törzsek, többségükben mordvinok, manysik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, hunok avarok és kabarok. Közülük azonban egy rész maradt nagycsaládokban az első évezredbeli lakhelyükön is. Ordosztól lefelé a Hangun völgyében nagyobb tömegben csak az úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk maradtak. Ezeket fekete hunoknak nevezték. Közülük is egyes csoportok, melyek már korábban nyugat és észak felé vándoroltak, ott maradtak a szétválasztáskori helyükön.             A 2928. medvetoros évben (Kr.e. 1112) a müjáki csatában a törzsszövetség csapatai döntő csatát nyertek a kinajok ellen. Ekkor már a kinajok is írták történelmüket és megemlékeztek róla. De a zaklatásokkal nem hagytak fel, ezért a hun törzsszövetség mindig újabb meg újabb településekre vonult. De még innen is kardot ragadott, ha a hun síkságon maradt véreiket sérelem érte. Matyó fővezér a 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) a kinajok által épített Nagy Falon is keresztüllovagolt és elfoglalta a Hun-síkságot.                                       A “Béke és rokonság” örökérvényű szerződését a kinajok annyiban mindig megtartották, hogy Ordoszt soha sem foglalták el, sőt még a Nagy Fal építésekor is kikerülték. Ordosz vidéke kegyhelynek számított és védett területté vált.                                Amikor a 24 hun törzs szövetsége kettévált fehér-és fekete-hun birodalomra, az egységet továbbra is tanúsította, hogy az immár kétfelé folyó sámánképzés: az ordoszi és a bugáti, a rokoni érdekek figyelembe vételével történt.                                             A 4470. medvetoros évben (430) az úzok elhagyták az ordoszi sámánközpontot, minden értéket elhoztak onnan, és Buda fősámán 5 év múlva Buda várban állította fel az új sámánközpontot. Az áttelepülés tehát a római számítás szerint 430-tól 435-ig tartott. 453-ban Bugát sámánközpontba menekítették értékeiket, de Nekese fősámán a lemásolt Arvisurákkal Budavárban maradt. 468-ban az avarok vezette Égi birodalom vette át a hatalmat, de utóbb a kaza-hunok vezette törzsszövetség megszabadulva az avaroktól szövetségre lép az ugor népekkel, köztük a magyarokkal is. A kazár szövetséget dél felől az arab világ veszélyeztette, ezért a kazárok a magyarokat a magyar törzs vezetésével a kaukázusi Magyarkára telepítették.680-ban foglalták el Káspivár-Magyarka-Sárhely vonalát. (Bodor rovósámán hősi énekben énekelte meg a magyar törzsszövetség megalakulását.)            Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyariak, a magyarok és a kabarok fölött, 740-ben megütközött Marván arab hódító vezérrel. Jenő fiát ekkor elvesztette; Megyer fiát, aki ifjúsági fejedelem volt, 755-ben ugyancsak Marván hódítói ölték meg. Csaba, a harmadik fia azonban minden csatát megnyert és 758-tól 792-ig uralkodott.                   Csaba a khorezmi fejedelem lányát, Aracsillát vette feleségül, s megkapta az elmenekült szamarkandi uralkodóház minden gazdagságát. Három fiuk volt: Edemen, Ond és Ellák. Közülük Ond és Ellák elvesztette a kazárok szövetségében, 825-ben, a Harun al Rasid unokája, Mamun kalifa ellen vívott magyarkai csatát. Mind a ketten ott haltak meg. Aracsilla még 780-ban arab gyilkosság áldozata lett. Ezután Csaba a Damaszkuszból menekült Annát vette feleségül.                                       Amikor Csaba 792-ben Damaszkuszba lovagolt, hogy Anna örökölt kincseinek utolsó részét elhozza, a hírhedt damaszkuszi emberirtásban ő is életét vesztette. Edemen, aki Csaba után 92-től 838-ig uralkodott, kiszakadt a háború-vesztes kazár szövetségből és a menekült dúsgazdag khorezmi fejedelmi Iányt, Embavért vette feleségül. Edemen, mint a kazár szövetség fősámánja, Sárhelyen állította fel a sámánközpontot. Ott Ügyek nevű fia és 2 leánya született. Menyének Önedbeila kazár kagán leányát, Emesét választotta. Amikor Emesének már két gyermeke is halva, született, attól kezdtek tartani, hogy Ügyeknek magva szakad. De végre a 820-as medvetor után, mint harmadik gyermek megszületett fiuk, Álmos. Emese a gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt. Ügyek, mint fősámán a Megyer törzzsel együtt szabad volt Kazáriától és Sárhelytől. Attól északra építette fel sámánközpontját, Asszorügyeket, és jól meg is erősítette. 825-től itt nevelték Álmost, Asszuporog fősámán felügyeletével. Asszuporog 3-fiús családot követel Ügyektől, de Bizonyka, a Nyék törzs vezérének leánya nem volt hajlandó gazdagságát így megosztani.       Ügyek fősámán védett területére újabb menekülők érkeztek a volt Gandás-féle kasszu birodalomból. Asszour, Daboska és Paripa városából, meg a Susa és Mari nevű településekről 845-ben, még Embavér halála előtt különösen sok menekülő érkezett a Van-tó környéki Magya fejedelemségből Ügyek kamlikjába. Ezek kasszu-úz (ghúz) származásúak voltak. Egy Enéh nevű leánykát azért vett meg Embavér, hogy nyomorék voltomban, ahogy az Arvisura-törvények előírják, engem gondozzon. Enéh a Van-tó környéki vérengzés során került Asszorügyek sámánközpontjába. Kevevárban adott életet Álmos gyermekeinek.






A BARKÓK HONFOGLALÁSA                                                          (A 290. Arvisurából)
                                                                                                             Bodor kaszu rovása
                                                                                                             810-895-ig
(A magyar törzsszövetség honfoglalását négy Arvisura-a 290, 291, 292, 298-alapján szeretném ismertetni. A helyenkénti átfedések ezzel magyarázhatók. Bodor rovásával kezdem.)

     ”Születésemkor három hun birodalom létezett. Ordosz: besenyő-mongol, Káspivár kaza-hun-kazár, Budavár-Győr letűnő avar birodalom.
     Kazária a 825-ös vereség után a görögökkel lépett szövetségre a Szavárd-magyarokkal és Horezmiekkel megerősödött Magyar Törzsszövetség ellen, akik Szurost már elfoglalták, és a szkíta maradványok mozgolódni kezdtek a görögök vezette városokban. Ekkor még Kazária a meggyengült Avar-birodalomtól sok területet hódított el, de a 24 hun törzsszövetség maradvány törzsei ellen mégsem merte felvenni a harcot, mert SZUVÁR mellett 860-ban vereséget szenvedett. Ekkor a hátra maradt Gyula törzs az összeházasodott besenyőkkel vette át a határvédelmet. Khorezm és a Szavárd birodalombeli kasszu kézművesek azonban a Magyar Törzsszövetség mellé álltak. Ekkor az 50-100 km-es Sarkhel védelmi szakaszon a kazárok minden várat kiépítettek: Sárhely, Fehérvár stb.A magyarok viszont a Kátavárakat építették ki a mai Dnyeper vonalán.   A 792-es damaszkuszi emberirtás miatt sok menekülő érkezett a kasszu birodalomból a kazár uralom alatt álló területre, ahol a magyari IV. Csaba kezéből második feleségének, damaszkuszi Annának kegyetlen hívei kezébe került a hatalom.            792-ben, a fősámáni vetélkedőn Edemen vette át a szellemi hatalmat, s így a Megyer törzs sérthetetlen, kiemelt törzzsé vált. Anna viszont 792-798 között Káspivár fejedelemasszonya lett és Edemen törzsét kiengedte a kezei közül.
     Kazária úgy szervezte meg a védelmét, hogy a kabar, a magyari és a magyar törzseket az arabokkal határos tartományokba vezényelte védőfalnak. A 825-ös kazár vereség után Edemen a Megyer törzset a Kulon völgyéből Tenis tartományba vándoroltatta. A többi törzs is fokozatosan követte Megyer törzsét a Ten (Don), Tenis (Donyec) és Tenisur (Dnyeper) vidékére. 850-ben a Nyék törzs is kiszakadt a kazár birodalomból. Dél-Asszíriából, a keleti Szkítiából is sok menekült érkezett és az avar birodalomból menekülők is növelték a fősámáni törzs erejét.       Edemen fia, Ügyek a menekülő harcosokból fősámáni sereget szervezett. Asszuporog a magyarkai sámánképzésen fősámán lett és a Tenisur foIyó partján felépítette Asszorügyek várát. A kazárok nem nyugodtak bele, hogy Ügyek nem fizetett adótizedet, csak a sámántizedeket rótta le a Megyer törzsnek. Ezért a kazárok hadat indítottak a fősámáni sereg ellen, de Ügyek fia, Álmos 860-ban a szuvári csatában (a Donyec mellett) legyőzte Kazáriát. Ebben a csatában Ügyek felesége, Bizonyka is meghalt. Lebed, a kazárok lovasfejedelme, leányát hadizsákmányként Ügyekhez adta nőül, de Ügyek úgy tartotta helyesnek, ha előbb rimalányképzésen vesz részt. Ügyek 862-ben meghalt. Álmost fejedelemmé választották. Lebed Asszorügyekben megjelent Ügyek temetésén, ezért a kazároknál kegyvesztett lett. Leánya, Kücsike megnyerte a Nagy-Süán lovasversenyét, s így joga volt Álmost férjül választania. Lebednek menekülnie kellett a Kazár birodalomból. De óriási állatállományát sikerült magával hoznia.
     Álmos még 840-ben felépíttette Kevevárát (a mai Kiev) és ide telepítette mind a Nyék-törzsi tárkányokat, mind a szuvári menekült tárkányokat. Asbót, Dér, Csák és Geréb tárkányok híressé tették Kevevára kovács-iparát.      Mivel a sámánpróbán én, a kaszu Bodor sámán megbénultam, Embavér Aranyasszony egy Van-tó melléki kasszu kislányt rendelt mellém örökös gondozónak. Ennek a lánynak, Enéhnek 3 fia és egy leánya született Álmostól.   Szőke Árpádot, Álmos helyettesét Bizáncba küldték tárkány-mesterséget tanulni. Lebed lovasfejedelem a Kürt törzsével átmerészkedett Szuvárra, mert öccse után ott sok kincset örökölt. Besenyők ezt megtudták, és a szuvári csata megtorlásául rácsaptak Lebedékre. A csatában a lovasfejedelemnek sok harcosa elesett. Maga Kücsike is meghalt. De maradt utána egy kisfiú, Áldor.
     Álmos Keveváron időzött és gyönyörködött a gyermekeiben. Kusály, Gyula és Árpád nevű fiaiban, meg lányában, Kendicében, amikor Bizáncból megérkezett a helyettese, Szőke Árpád, azzal a hírrel, hogy



(A magyar törzsszövetség megalakulása újból a Kazár Birodalomból való kiszakadása után, mely 825-890-ig tartott.
1. Megyer törzse, mint fősámáni törzs önállósította magát 825-ben
2. Nyék törzse, mint kazár adószedő függetlenítette magát 850-ben
3. Kéri törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben
4. Keszi törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben
5. Gyarmat törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben
6. Kürt törzse harc árán átpártolt Álmoshoz 875-ben
7. Jenő törzse hetedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 880-ban
8. Tarján törzse nyolcadik törzsként csatlakozott Álmoshoz 880-ban
9. Oguz-kasszu törzse kilencedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 890-ben10. Kunmagyari törzse tizedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 890-ben
11. Gyulat törzse visszamaradásból csatlakozott 11. törzsként 955-ben
12. Tónuszaba törzse besenyőivel vállalta határőri 12 törzsként 955-bena magyar törzsszövetség védelmét 40000 besenyővel.
     Az Öregek tanácsának székhelyei voltak:
Sárvár 790-835
Ügek-Asszorügyek 835-850
Kővár (Kiev) 850-858
Asszorügyek 858-864
Lebed (Lemberg) 864-892
Jászvásár 892-895
Kurszánvár896-899Sziktivár (Árpádvár) 899-908
Soltvár (Zsoltvára) 908-955
Taksonvára 955-970Veszprémvára 970-998
Esztergomvára 998-1001
Székesfejérvár 1001-1038
Őriszentpéter 1046-1060
Kassa 1041-1044
Endrevára (Szentendre) 1038-10411044-1046
Székesfehérvár 1060-1063Sopron 1063-1074
Esztergomvára 1074-1077
Várad (Nagyvárad) 1077-1095
Budavára 1095-1301)



Káspivári menekültek felismerték Madaj asszonyt, akit mérhetetlen gazdagsága miatt az oguz-kasszu törzsek fejedelmükké választottak. Madaj asszony férje Van-tó környéki fejedelem volt, családját az ara-bok kiirtották. Két kislányát, közülük az egyik Enéh, rabszíjra fűzve eladták, őt pedig egy görög-örmény kereskedő vette meg. Ez később nőül is vette, és a görög Korinthosz városba költöztek. Nemrég meghalt a férje és most Madaj asszony minden vagyonát arra áldozza, hogy a gyermekeit felkutassa. Gondozómban felismerte a leányát, Enéht, és most boldogan neveli unokáit.   Kücsike halála után Enéh most már az Arvisura-törvények szerinti felesége lehetett Álmosnak. Madaj Aranyasszony többször elment hírszerző útra Bizáncba meg Korinthoszba. Unokái közül legjobban a szó-fogadó Gyulát kedvelte, Kusály eszes, Árpád meg zabolátlan, erélyes, makacs természetű volt. Leginkább a kardkovácsok között forgolódott. Kendice a szépítkezésnek élt, Madaj asszony el is látta bőven bizánci csodaszerekkel. Hamarosan férjhez adta Oporhoz.         Oport az ogúz törzshöz irányították. Kendicének ott Szeret napján kisfia született. Névadó ünnepén Madaj asszonyt újabb öröm érte: a Kaszu birodalomból kiszabadult Hülek sámán feleségében felismerte kisebbik leányát, Aranyost, akinek akkor már 3 fia volt. Kadosa, Szavárd és Barkó. Valamennyien részt vettek a kevevári tárkányképzésen. A velük foglalatoskodó Asbót és Dér tárkány kardjai mind a krími, mind a pannonföldi csatában kiválóan megfeleltek hírnevüknek.       Ekkor Árpád már nős volt: Nyék vezér leányát, Abacilt vette feleségül. Négy fiuk volt: Laád (Levente), Tarhos, Üllő és Jutas. Amikor Abacil meghalt, Árpád a harmadik rokonlátogatáson, 892 kora tavaszán feleségül vette Verecke kabar fejedelem egyetlen leányát, Eperjest. Medvetorra megszületett a fiuk: Zoltán, akit Madaj Aranyasszony már a 892-es Nagyszalán eljegyzett Mén-Marót bolgár vezér le-ányával, Bolárkával.
     Ekkor rendelték el, hogy a legelőterületek megvédése végett a Gyula-törzs, a régi Kürt-törzsekhez hasonlóan maradjon Asszorügyek térségében. Árpád Barkót tette meg helyettesének. Barkó tárkány kézműves, vasgyártó vitézeit barkóknak nevezték.          Szőke Árpád meghalt. Utána Álmos fia, Árpád lett a tárkányfejedelem. Szeret törzsét nyomban a hágókhoz telepítette, és elővette a Szőke Árpáddal együtt készített “Zsablya-tervet”. Eszerint a Magyar törzsszövetségnek a kabar és jász szorosokon be kell vonulnia a Jász síkságra. 895-ben megkötötték a vérszerződést és az Öregek tanácsának engedélyével már az ötödik napon megindult a honfoglalás.            Bors vezér fia, Borsod volt az első tárkánylovas, aki átjött az uzsoki szoroson. Álmos Kusály tervét követve szövetségre lépett a görögökkel, hogy a bolgárokat közös erővel legyőzve, vagy féken tartva nyugodtan vonulhassanak be a Jász-síkságra.     Árpáddal indult a Kéri törzs Huba vezetésével, a Keszi törzs Töhötömmel az élén, a Kürt törzset pedig Áldor vezette. Az ogúz törzs vezére, Barkó a szorosokon, de egyik részlegével Árpád megbízásából, visszalovagolt Jászvásárra (a mai Iasi Romániában) és Szeret törzsének



Álmos-Kurszán sámánterve
1.Uzsoki-Kéri-Huba2.Vereckei-Keszi-Töhötöm3.Körösmezei-Áldor-Kürt-Áldor és Árpád4.Borgói-Gyarmat-kasszu-Szeret-Barkó5.Tölgyesi-Megyer-Könd-és-Kurszán
6.Gyimesi-Kunmagyari-Szeret és Madaj
7.Ojtozi-Gyarmat-Ogúz-Előd-Szabolcs8.Tömösi-Tarján-Ond
9.Vöröstoronyi-Nyék-Levente (:Laád:)10.Kazáni-Jenő-Tas és Álmos


maradványait a Borgói szoroson keresztül vezette, hogy a Megyer törzs előtt járva mutassa annak az utat. Itt egy Cicás nevű rimalány baleset következtében meghalt. Nagybodor fősámán temette el a lányról elnevezett Cicás-hegy tetején. A hegyet azóta is így hívják. A Megyer törzset Kurszán (Kusály), az ogúz-barkó törzset a szorosok elhagyása után Szeret vezette. A Jenő és Nyék törzset Laád (Levente) a görögök segítségével a Duna másik oldalára vitte át hajón. De közben a görögök megegyeztek Simeon cárral, és együtt támadtak a Levente vezette Nyék és Jenő törzsre. Ezek csak nehezen tudtak átúszni a Dunán, minden lófelszerelésük odaveszett.         Álmos, miután a Tarján törzset előre küldte a szorosokon, a szekértáborral és Gyarmat törzsének maradványaival vette fel a harcot a besenyő-bolgár martalóc csapatokkal. De a támadást csak nehezen tudták kivédeni. Barkó törzsének vitézei mentették meg. Barkóék ezzel nagy tekintélyre tettek szert. Árpád aggodalma jogosnak bizonyult. Levente súlyosan, Tass vezér könnyebben megsérült. Ond és Előd Barkó riasztása után vitézül harcolt Álmos megmentéséért. De a kabar törvények elől ők sem tudták megmenteni.  Az ellenség okozta nagy vágtában én is balesetet szenvedtem, és most itt a bolgár tyumenbeli Galádon várom, hogy agg koromban az Égiek birodalmába költözhessek. Boldog vagyok, hogy megérkeztem az őseim által megálmodott, és Atilla-Baján honfoglalásával szentté avatott Harmadik Arvisura-birodalomba. Rovásaimat-a látókővel-Pam sámánra bíztam, hogy a meggyilkolt Álmos helyett adja Gyula fősámán és Nagybodor rovósámán kezébe. Harcosaimat Barkó tárkánynak adom, mivel gyermekem nem lévén, ő áll hozzám, mint sámán-tárkány legközelebb. Ezért vasgyártó legényeim kötelesek Barkó tárkánynak engedelmeskedni”.




A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG HONFOGLALÁSA
Álmos és Madaj asszony-Barkó és Pam rovósámán rovása 825-től 901-ig
     Madaj, Van-tó melléki fejedelem a 825-ös arab győzelem után kurd harcosaival több rabszíjra fűzött foglyot kiszabadított az arabok fogságából. Így Embavér közeli rokonát, egy Borsika nevű fiatalasszonyt is, aki később gyermekszülésben halt meg.
     Madaj fejedelem 832-ben vette feleségül Gordáskát. Gordáska vállalta Borsika fiának, Hüleknek a nevelését is. Madajnak és Gordáskának két leánya született: Enéh és Aranyos. A két kislány mindig édesbátyámnak szólította játszótársukat, Hüleket.     Amikor az arabok Madaj fejedelmet megölték, a családját rabszolgának adták el. Gordáska asszony Görögországba, Enéh pedig Asszorügyekre került. Aranyost azonban az ügyes Hülek kiszabadította a fogságból, és a kurd hegyekben élő rokonaihoz menekítette.      A szuvári csata (860) után Hülek feleségül vette Aranyost, és 865-ben kasszu lovasok élén bevonult Asszorügyekre. Közben 3 fia és 2 leánya született. A család Kevevárába költözött és mindannyian részt vettek Szőke Árpád tárkányképzésén. Sárhelyet átadták a Gyula törzsnek, maguk pedig Jászvásár és az Úz völgye közé vonultak.     884-ben Árpád lett-mint rangelső-az ifjúsági tárkányfejedelem. Előd fia, Szabolcs a második lett. Kalandozás útján a magukévá tették a kevevár-ungvári utat. A Kárpátokig Álmos fejedelem is velük jött. Halics és Ladomér fejedelemségtől visszakövetelték az avar menekültek kincseit és az avarok félvér leszármazottait. Asszuporog fia, Szőke Árpád tárkány-fejedelem Ungvárra is bement és innen irányította az ifjú tárkányokat.       Szala, a titeli fekete-hun fejedelem az erőviszonyokat mérlegelve megengedte, hogy Álmosék Visktől a Sajó vonaláig terjedő szabad területet benépesítsék. Ed, Edömér, Ete, Hülek, Asbót, Acsád, Bors, Böngyér, Borsova, Dér, Kadocsa, Ketel, Huba, Kond, Őrsur, Szovárd, Tarcal, Tas, Töhötöm, Ugocsa és Vajta tárkányok Buda gyűrűstelepi elrendezése alapján települtek le és első dolguk volt az összes használható kutakat kiépíteni. Árpádnak (Álmos fiának) a székhelye Ungváron volt, Szőke Árpád itt oktatott. Szabolcs, a helyettese, Szerencsen székelt és innen tartotta fenn kapcsolatait Szala nagyfejedelemmel. A tárkányokkal bejött kísérő harcosok mind megnősültek, a régi kabar telepesek leányai közül választva feleséget. Ők vállalták a kutak rendben tartását. 888-ban a tárkányképzésen Kurszán fia, Könd lett a rangelső; a második újra Szabolcs. Mivel azonban Árpád felesége-Abacil-ekkor meghalt, római útjáról való hazatérte után újra Árpád vezette a kötelező tárkánykalandozást.
     Alpár és Szala fejedelemtől megkapták Atilla egykori birodalmától, a Zagyva folyótól az Úz völgyéig (a Maros jobb oldalán) terjedő területeket. Verecke kabar fejedelem kérésére a kabar fejedelemség részére visszahódították Nyitrát és Trencsényt. A Pozsony nemzetség vezérének pedig Hubát tették meg.Tárkány-kiképzettek voltak ebben az időben: Árpád, Szabolcs Öcsöd, Velek, Tas, Eköcs, Töhötöm, Hóhát, Kapos, Bors, Esküllő, Ete, Almás, Böngyér, Mánd, Ed, Edömér, Szovárd, Kadocsa, Huba, Vajta, Acsád és Őrsur. Az Úz völgyéig kalandozó Őrsur feleségül vette Aklos úz fejedelem leányát, Gyimeskét. 889-ben tartották esküvőjüket Jászvásáron a székelyek szertartása szerint, Álmos jelenlétében. Zalán ekkor itt kérte Álmosékat, hogy vonuljanak be.   890-ben meghalt Szala nagyfejedelem. A sámánifjak második rokonlátogatásán Kusály megismerkedett az új nagyfejedelemmel, Tétény kaza-hun vezérrel. Tétény hozzájárult ahhoz, hogy a görögök befolyásának csökkentése végett a magyarok szövetsége bevonuljon Alpár területére, mint jogos birtokukba.            892 szarvastorán az ifjú Árpád Álmos útasítására tárkányképzősei élén megjelent Kassán. Az ekkor tartott versenyek eredményeként Üllő fia lett az ifjúsági tárkány-fejedelem. Könd-Kurszán fia-lett a második. Árpád-Lél, Bulcsu, Ong, Ete, Ödő, Kölpön, Botond, Csepel, Szovárd, Kadocsa, Vajta, Taras, Könd, Velek, Öcsöd, Öse, Előd, Töhötöm, Tas, Huba, Üllő, Barkó és Pam tárkányok jelenlétében-megkérte Verecke fejedelem leányának Eperjesnek a kezét. Megtartották a lakodalmat Barkó és Könd vőfélységével. Utána Könd vette feleségül Csát leányát, Szederkényt.      Amikor Tétény rendelkezésére Könd megjelent a Tisza mellett, az Alpárnál vendégeskedő Mén-Marót ijedtében Görögországba menekült. Glád (széki-hun nyelven: Galád) is menekülni készült, de saját harcosai megölték, mert becsapta őket. Alpár örömmel fogadta Álmos és Tétény döntését, mert ezzel biztosítottnak látta, hogy a bevonulás után többségbe kerülnek a Duna völgyében.   Árpád almavirágzás ünnepe után felesége birtokára, a Nagyszigetre, Atilla nyári szálláshelyére költözött. Ott Csepel tárkány volt a testőrségének a vezetője, ugyanúgy, mint Atilla idejében is Csepelnek hívták az ottani lovász-fejedelmet. Árpád innen irányította aztán tárkány-ifjainak kalandozásait az avarok egykori birodalmának területére. A kútásásra kijelölt helyeket Árpád Pam tárkányra bízta. Árpád-mivel az eddigi két tárkány-látogatás alatt a kutak helyét a bejárt területen mind kijelölték-újabb kutak kijelölését Pécs városára hagyta. Álmos ugyanis biztosítani akarta a kevésbé lakott területek vízellátását is. Ezek dolgában kellett Pécsről intézkedni.            Legmesszebbre Szovárd ment (a kabarok Szoárdnak nevezték). Neki kellett bekalandoznia az avarok Nagyszalájában megtárgyalt bánságokat. Ilyenek voltak a szörényi, macsói, ozorai, barancsi, a gorabán és az albán végvárak. Szovárd, mint özvegyember Duracs várában megismerkedett egy csaba-magyarjai származású leányzóval, Berattal, és még a kalandozás alatt feleségül vette. Árpád példáján elindulva a legtöbb tárkány és harcos megnősült és 3 év múlva úgy vágtak neki, mint családos emberek a honfogla-lásnak   Ekkor Pam tárkányai már kész kutakkal várták a honfoglalókat. Az ő feladatuk volt a só ellátás megszervezése is Jászvásártól és Ladomértől egészen Felsőőrig.   Pam sámán-tárkány Jászvásáron jelentette Álmosnak, hogy ezek az előkészületek megtörténtek. Ugyanakkor Madaj Aranyasszony az Öregek tanácsának jelentette, hogy a 4-szer öt éves rimalány-képzés alatt 192 rimalányt képeztek ki; ebből 160 a nyolc tyumen harcossal bevonult; 25 lány az átjárókban felállított tárkány-szállásokon tartózkodik, a többiek pedig öreg és gyermekcsoportok körül foglalatoskodnak. Rimalányaink vállalják 67790 harcos és 12210 felvezető lovas, valamint a rájuk bízott 377632 családtagnak betegségük alatti gondozását, ígérte Madaj asszony. Tehát az elvonulók 445422 lélekszámmal indulnak, 12210 felvezető segítségével. További jelentését Madaj asszony a Szöged melletti Pusztaszeren tartandó Aranyasszony-ünnepre helyezte kilátásba. Pam sámán és Barkó tárkány adatainak felhasználásával.           Árpád a tanácskozás előtt figyelmeztette az Öregek tanácsát, hogy a Kevevárban kidolgozott tervek szerint neki északon 3 tyumennel kell bevonulnia, délen pedig 4 tyumennek kell bejönnie. A görög megállapodás szerint az Al-Dunán újabb tyumeneket vonultatnának fel, ehhez azonban ő nem járul hozzá. Ha a bátyja, Kurszán, és édesapja, Álmos nagyfejedelem ezt jónak látja, tárkányeszközökkel ő ezt is támogatja, de az esetleges következményekért nem vállal felelősséget, mivel nem helyesli a “Zsablya-terv” megváltoztatását, vagyis a további két hágón való átkelést. “Nagyon lehet, hogy az idő majd igazolja a “Zsablya terv”-et, mert az én tervem veszélytelen”.-mondta.
     A bevonulás után Pusztaszeren Madaj Aranyasszony jelentette, hogy az Árpád vezette Kéri, Keszi és Kürt törzsnél, valamint a kun-magyari tárkány-törzsnél a veszteség 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek, tehát összesen 21 lélek, meg 3 szekértörés. Ezeket a szekereket félredobták.
     A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Barkó törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 rimalány, 16 öreg és 8 gyermek, tehát 29 lélek és 9 szekértörés, veszteség. A rimalány a Barkó törzsbeli Cicás volt. A róla elnevezett Cicás-hegyen temették el. Emlékét az Úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani.           Az Álmos vezette Nyék, Tarján, Jenő és Ogúz törzsből 4023 harcos és tárkány, 2876 öreg és gyermek halt meg. Kusid vezérnek a Lugos melletti csatában 216 harcosa, a pusztaszeri zendülésnél pedig 16 harcosa vesztette életét. Ezen kívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek halálát útközben a bolgárok és besenyők vérengzései okozták. Eltűnt és visszavándorolt 4139 lélek. Jászvásárra visszaköltözött 230 lélek, 185 szekértörés volt, és 8343 ló pusztult el, vagy maradt le az induló létszámból. A visszafordulók közül többen kijelentették, hogy a biztonságból a helyénhagyott Gyula törzsben akarnak élni.   Az Álmos vezette déliek csoportjában tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés és 8345 vegyes ló.  A rimalány-jelentések szerint a felvonultatókkal együtt 457637 személyt kitevő indulási létszámából aratásig csak 446046 lélek érkezett meg.     A Kárpátok gerincén Árpád tárkány-fejedelem feloldotta a rimaláy-parancsban előírt megtartóztatási tilalmat. A rimalány ezzel kapcsolatos titkos jelentésükben úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a medvetorra Alba napjáig 65000 lélekkel fog szaporodni az új törzsszövetség. A első alkalommal bejöttekkel 433836 fővel gyarapodott Budavár sámánközpontjának lélekszáma. Aba napjáig tehát a felvezető lovasok és a várható születések figyelembevételével a szám 511046-ra emelkedik.     A rovásos feljegyzések így folytatják:    Mivel a segítségkérő hun törzsek 40 tyumen lélekszámmal rendelkeznek, és további 10 tyument hagyott vissza a Magyarok törzsszövetsége is, a nyelvünket megértő 100 tyumen lélekszám minden bizonnyal ellensúlyozni tudja a Budavár birodalmára nehezedő hódítási törekvéseket. Ebből a lélekszámból 50 tyumen beszéli a hun törzsek szövetségének nyelvét (úz nyelvet, mai nyelvünk ősét), 40 tyumen érti a Magyarok szövetségének beszédét, 10 tyumen csak a badzsir nyelvet beszéli ugyan, de valamennyi törzs megérti egymást a 10 féle nyelvjárásban.         A Magyar törzsszövetség bevonulása után. A Madaj asszony Szöged közelében, Pusztaszeren ütötte fel sátrát és továbbra is vállalta a 884-ben elhunyt leányának, Enéhnek tett fogadalmát, hogy gyermekei részére biztosítja az új szövetség vezetését. Ez a mozgékony nagyasszony óriási munkát végzett. Mint Nikétász Korinthosz özvegye, görög papok kíséretében elment Bizáncba és formális szerződést kötött a császárral, megígérve a keleti egyházhoz való későbbi csatlakozást. A megbékélés végett az agg széki hun fejedelemhez ment feleségül. Árpád fiát, Zsoltot eljegyeztette Mén-Marót bolgár fejedelem Bolárka nevű leányával (a bolgárok Zsoltot Zoltánnak nevezték).
     Tétény 898-ban meghalt. Az özveggyé lett budavári nagyasszonyt 899 tavaszán feleségül vette a szintén özvegy Töhötöm vezér. Árpád, aki 895-től a kabar fejedelmi tisztséget is betöltötte, Kurtán (Kurszán) fejedelem halála után lemondott tárkányfejedelmi tisztségéről. Őrsur úz fejedelem lett a tárkányfejedelem. Az elaggott Madaj asszony volt a legboldogabb az új hazában, amikor unokáját, Árpádot hét vezér: Áldor, Előd, Huba, Ond, Szeret, Tas és Töhötöm az etelközi fejedelmi pajzsra emelve nagyfejedelemmé kiáltotta ki.     Ebben az időben Mén-Marót, Őrsur, Madaj asszony és Verecke képviselte az öregek tanácsát, Gyula, Nagybodor és Levente pedig a Sámánok tanácsát, Zoltán-Zsolt ifjúsági fejedelem ugyanezen alkalommal esküt tett arra, hogy a hátrahagyott Gyula törzzsel és Ordosszal fenntartja az ifjúsági kapcsolatot. Őrsur szintén esküvel kötelezte magát, hogy minden erejével megszervezi a tökéletes tárkányellátást, és az Arvisura törvények értelmében nem engedi szétforgácsolódni a 10 törzsből álló új törzsszövetséget.  Zalán 900-ban halt meg. Parajdon temették el. A széki hunok, mint az ifjúsági fejedelem vitézei, már a kis Zoltán-Zsolt kezébe tették le hűségesküjüket. Ugyanilyen esküt tett a Gyulák törzse is 902-ben Jászvásárón, ahol a visszaköltözöttek is kisfejedelemmé választották Zsoltot.            Madaj asszony 901-ben Gyulafehérváron halt meg. Murduk-Tórem szertartása szerint hamvasztással temették el. Síremlékén a Kaszu birodalom szokásai szerint röviden ismertették az életét:     Zalán széki-hun fejedelem Erdő-elvi birodalmában elhunyt Madaj-Korinthos Gordáska. Született Susa városában a 4856. Medvetoros évben. Meghalt Gyulafehérváron a 4941. Medvetoros évben. Élt 85 évet. Poraiban szétszóródva örökké él a Magyarok szövetségében.     Hülek legkisebb fia, Barkó tárkányvezér a Palóc-földön, a barkóságban, Susa községben telepítette le hűséges vitézeit.


MARINA SZELLEMÉBEN.                                                                 291. Arvisura

Részletek Álmos fősámán rovásaiból
A Magyar törzsszövetség kialakulása; Asszorügyeken tartott sámánképzés
     Az időjárásban az eljegesedés idején előállott bizonytalanság miatt azok, akik értettek a csónakkészí-téshez a Himalája, Pamír, Turán és a Kaukázus vidékéről csoportosan átmentek a megapadt Nagy-vízből előbukkanó, Ataisznak nevezett nagy szigetre és ott kedvezőbb éghajlati viszonyok között megtelepedtek.        Az így egymáshoz közelebb került embercsoportok az új helyzetben a kultúra fejlődése szempontjából is kedvezőbb helyzetbe kerültek, és így a különböző földfelszíni viszonyok között egymástól eltérő, sajátos kultúrák fejlődtek ki. A Nagyvíz öblének síkságain és faragható kőhegyein Uruk népei a hun törzsekkel, agabákkal, indijókkal és szkítákkal való állandó érintkezésben és keveredésben öntözéses és teraszos földművelést fejlesztettek ki. Uruk népének első nagy tette az emberevés megszüntetése volt. A földművelés mellett mind általánosabbá vált az állattenyésztés, kézművesség és kereskedelem.         A hun törzsek főként állattenyésztéssel és kézművesiparral, szerszámkészítéssel, az agabák pedig inkább kereskedelemmel foglalkoztak. Felkeresték a távolabbi indijókat és szkítákat is. Általában bőségben és jólétben éltek.     Időszámításukban a földművelők az “evéseket” számolták; az állattenyésztők a holdevéseket tartották nyilván, a kézművesek pedig a tűztisztelő ünnepeket számolták.    A mai időszámítás szerint az i.e. 5038. évben a Nagy víz elkezdett emelkedni és a tengerparti halásztelepeket elöntötte az ár. Ekkor Armogur fejedelem 10 fia közül hármat útnak indított: Kuszkót keletre, Suvát délre, Budát nyugatra küldte, hogy a felmelegedés folytán, a jéghegyek alól előbukkanó földeken létesítsenek gyarmatokat.  Buda a Tigris folyó öblének táján megalapította az Anina-óm gyarmatát. Uruk népe számára pedig Úr városát. Az első hajós, aki erre a földre lépett, Eridu hajósvezér volt. Tíz hajóval érkezett, majd a helyzet megismerése után visszahajózva, jelentette Budának, hogy termékeny vidékre talált.       Buda vezetésével Úr városában a 24 öl magas Bálvány-hegyen kegyhelyet építettek, s megvetették az alapját az ataiszi kultúrának. Buda kérésére, a kegyhelyavató ünnepségre felvonultatták a 24 hun törzsből álló szövetség lovasait is. Magya széki-hun fejedelem 3 fiával és 576 lovas legényével érkezett erre a Kr.e. 5012. év tavaszán tartott ünnepségre. Vele jött Buda legkisebbik húga a beavatott Mari, valamint az Anina-óm kegyhelyet gondozó kézművesek és tűzőrző leányok.
     A szertartásos lovas és kocsiversenyek megtartása után jött a nagy kataklizma: megrendült a föld, felháborodott a tenger. Később hajósok hozták a hírt Úr népének. Ataisz legnagyobb része elsüllyedt és lakosainak is csak egy kis töredéke tudta megmenteni puszta életét. Armogur fejedelem is csak akkor tudott díszhajóján házanépének egy részével megmenekülni, amikor a víz már az ataiszi Bálvány-hegy tetejéig emelte a hajót.           A Nagyvíz Úr városában is 20 ölnyire emelkedett. Magya fejedelem az értük jövő 24 hajóra felvezettette lovasait és állatállományát és a Tigris mentén felfelé haladva tíz nap múlva olyan helyre érkeztek, ahol a lovak legeltetésére alkalmas rétet találtak.           A 60. Holdevés elején érkezett meg Armogur hajója. A hajón hozták egy fejedelemasszony holttestét is. Uruk városában, a kegyhelyen temették el.
     A temetés alatt Szavárd fejedelemnek eltűnt három kézművese. E miatt Magya és Szavárd a hunok maradékaival elindult a Tigris folyó mentén északra. Itt Magya egy nagy és bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabosa városát. A lovasok házasságra léptek az Uruk városából elhozott 480 leánnyal.        Egy kalandozás alkalmával Magya első fia, Kurd megszöktetett egy hegyi leányt, és feleségül vette. Amikor a nagy szárazság rátört a vidékre, Kurd felesége férjét és gyermekeit, a vitézekkel együtt a hegyek közé vezette. Ott végleges menedéket találtak.  Magya fejedelem hunjainak többségével átköltözött a Nagyhegyen túli síkság bőséges legelőire. Legnagyobb fia azonban, Hunor, a vitézek többségével továbbment kelet felé, a nagy pusztaság végén, egy tó partján megalapították Hunor városát, és az ataiszi pusztulás utáni 250. holdévben felépítették Hadúr kegyhelyét.       Magya fejedelem legkisebbik fia, Magyar pedig a Nagyhegy alatti Magyarka városát építette. Elkezdte a sámánképzést. Azon részt vehetett a 24 tagú törzsszövetség minden odaküldött tagja.     Újabb szárazságévei alatt Buda húga, Mari is elhagyta Mari városát és férjhez ment az öregedő, özvegy Magya fejedelemhez. Magya halála után a gyermekével és lovasnépével északra ment. Az Ataisz pusztulása utáni 520. holdevés ünnepén érkezett meg a Nagyfolyó kanyarjába, és ott Etil napján várost alapított. Ezt a várost Mari
     45. tűzőrző névnapján Marinának nevezték el a szavárdok. (A tűzőrző névnap mai időszámítás szerint egy évet jelent.) Marina városában felállították a beavatottak sámánközpontját.    Mind a marinai, mind pedig a magyarkai és hunori központok állandó összeköttetésben állottak egymással.
     Újabb özönvizek után Uruk népe a szavárdok városában és Magyarkán lelt menedéket, sőt kisebb csoportjaik, a maramik, meriják és muromák elvándoroltak egészen Marináig. De idők múltával, amikor a helyzet Úr város környékén javult, Szumér fejedelem ökrös fogatokon visszavezette őket Úr városába, és a Szavárdiában és Magyarkán szerzett tapasztalataikkal városállamokat alapítottak. A magyarkai, hunori és marinai sámánképzéseken a “rajcsurokban” ezeket a visszaköltözőket szuméroknak nevezték, bár valójában ez csak egyes törzsekre vonatkozott. Az időjárás viszontagságai, betegségek és háborúskodások miatt a szumérok vándorlásai elég gyakoriak voltak Nippur, Magyarka és Marina körül. A Kr.e. 4040-ben alakult, 24 hun törzsből álló szövetség a sámánrajcsur vállalkozó ifjaiból minden 25. évben minden irányba kalandozókat küldött rokonlátogatás címén, hogy állandó kapcsolatot tartsanak az ataiszi népekkel. Ilyen rokonlátogatásra került sor időnként Hangun, Ordosz és Sajóordosz, valamint Nippur és Marina beavatott központ között.        Amikor Kr.e. 2000 körül, az akkádok vezette sémi népek felszámolták a Szumér birodalmat, a gazdagok összeházasodtak a győztesekkel. A szegénység azonban nem keveredett a fekete népekkel, hanem észak felé, a Kurd földre, Szaváriába, Magyarkára, de leginkább az óriásira nőtt Marina birodalomba vándorolt.  Hikszosz és kasszu menekültek a Van tó környékéről egy fejedelmi lányt, az okos Mirinát küldték el a Magyarkai sámánképzés rajcsurjába. Ez a lány a nagy vetélkedőn rangelső lett. Ezért joga volt férjet választani. Annak alapján Káma fejedelme lett a férje.      Szumért az Úz országbeli úzok a Kr.e. 539-ben lezajlott Szippar melletti csata után hagyták el, és a Szavárd földön telepedtek le.          Káma fejedelmének beavatott felesége, Mirina aranyasszony Kr.u. 181-ben megengedte, hogy a kabar-vész maradék népe letelepedjen az asszonyuralom alatt élő déli manysik földjén. Erre azért került sor, mert 180-ban a kabarok kalandozáson voltak Délen, s ezalatt a szomszédos tatárok legelőterületi viták miatt a kabarok nagy részét lemészárolták. A visszatérő kalandozók családjukból alig találtak valakit, ezért Mirinát kérték, hogy birodalmában letelepedhessenek. Az aranyasszony ehhez készséggel hozzájárult. Berény tárkányfejedelem feleségül vette a legnagyobbik leányt, Isimbájt, s ráruházta a beavatott fejedelemasszonyi tisztséget.      Káma fejedelem halála után Berény és Isimbáj fia, Magyar lett az új fejedelem. Mirina aranyasszony tanácsára Magyar még kisfejedelem korában megalapította a Magyar törzsszövetséget. A szövetség azt vallotta: Ha a szuméros eredetű népek nem akarnak elpusztulni, 8 gyermekes szaporodási törvénnyel kell fenntartani az új törzsszövetséget. Ezt a törvényt a Magyar törzsszövetségben örökké érvényesnek tekintették.     A törvény szerint minden település központjában, a bíró-táltos vörös színű lakhelye mellett a 8 gyermekesek laktak, majd a rendre kevesebb gyermekkel rendelkezők, végül a gyermektelen és nőtlen harcosok. Ezek védték a települést. Ugyanilyen törvény érvényesült a törzsszövetség temetőiben is: a gyermekek számát a harcossal eltemetett nyílvesszők mutatták.     Magyar után az unokaöccse, Zsolca fejedelem és Megera fia, Kürt lett a fejedelem. Kürt halála után pedig Magyar fia, Béla. Béla halálakor, 275-ben a nagy népszaporulat miatt kettévált a törzsszövetség. Az Etil két oldalán, Káspivár birodalma felé kezdtek terjeszkedni. Az Etil jobb oldalán Béla fia, Gyula, az Etil bal oldalán Kürt fiának az unokája, Tarján lett az ifjú fejedelem. Tarján fiát, Bélát a kabarok vezette magyarok választották fejedelmükké.      Gyula fejedelem a Jenő, Gyula, Megyer és Gyarmat törzset vezette, a beavatott nyék törzs irányításával. Ezt az 5 törzset magyari törzseknek nevezték. A másik csoport a Kéri, Keszi, Tarján és Kürt törzsből állott a Béla törzs vezetésével. Ezek voltak a magyarok, az Etil bal oldalán. Törzsszövetségük székhelye Bakát városában volt.
     A magyariak új fővárost építettek Al-Bélán, a Jenő törzs székhelyén. Al-Bélán 319-ben Temír lett a fejedelem. Egy alán fejedelemlányt vett el feleségül, s az alánok a magyariak szövetségesei lettek. Temír után 340-ben a fia, Vága lett az új fejedelem. Ő meg az etil-bolgár fejedelmi házba nősült. Utána Gyula-Dúló lett a magyari bolgár szövetség első fejedelme. Felesége Emba beavatott fejedelmi lány volt. Az ő ikerleányait rabolta el Hunyor és Magyor.      Hunyor a beavatott Maturit szöktette meg, és Ordoszból kiindulva, hun vitézekkel megalapította a magyariak vezette Hun birodalmat. Amikor pedig győztesen visszatért Ordosxba, ő lett a vezére a 24 hun törzs szövetségének. Fia, Balambér-Bagamér szervezte meg lépésről lépésre a hunok honfoglalását, amit aztán Buda és Atilla hajtott végre.    Magyor a beavatott Irgizát vette el feleségül. Irgiza az özveggyé vált Gyula-Duló fejedelemmel együtt költözött Bakátba. A magyarok törzsszövetsége Magyort választotta fejedelmévé. Utána Kürt fia, majd Turgaj nevű unokája lett a fejedelem. Turgaj után az ő fia, Bolári lépett a fejedelmi székbe. Bolárinak nem volt fia, csak 24 leánya. De lányaival a Magyar törzsszövetség apósa lett.            Gyula-Dúló után a magyariak fejedelmi székében Gyula fia, Orda következett, majd Gál fia, Kadosa. Kadosa öccse, Eszék vitéz lett az ordoszi nagysüán győztesének, Deédes aranyasszonynak a második férje. Eszék 200 ifjú harcossal részt vett az Atilla féle hun honfoglalásban, és amikor a hunok 453-ban visszavonultak, ő a mai Eszék város környékén itt maradt. Deédes aranyasszony ugyanis megtiltotta az Eszék féle magyari vitézek visszavándorlását. Gyermekei közül Daróc indult el Aladárral. Aladár Bolári fejedelem Bolárka nevű leányát vette feleségül, a Magyarok törzsszövetségéből. Ezért Bolári után Aladár első fia, Gerenna lett a fejedelem, majd utána Gerenna fia, Balog.       Buda fia Aladár a magyariakkal teremtett Ambenik fia részére új fejedelemséget. Ambenik fia II. Csaba volt. II. Csaba fiának egyetlen leányát az özveggyé vált Balog-Bolári vette feleségül, s így a magyariak-magyarok törzsszövetsége újra éledt. Utána Kalán, Ogurd unokája lett a magyariak fejedelme.       A magyarok a legkisebb Bolári lánynak, Kazárkának a révén beléptek a Kazár birodalomba. Ennek első fejedelme a Kürt törzsből származó Ugor lett. Ugor sok kincset örökölt ködtürk fejedelmi szárma-zású anyjától. Házasság révén a Bolári fejedelmi házba került Bende unokája, Bajalán is, akit az Or-doszból elűzött avarok nagyfejedelme, Baján vett feleségül. Bajántól egy fia született, Győr.           Ekkor a Magyarok törzsszövetségében Bajalán sógora, Bizony volt a fejedelem. Bizony a kis Győr neveltetése érdekében fejedelemleánnyal való házasságot ajánlott Bajánnak. Baján ugyanis Bajalán korai halála miatt özvegy volt.         Baján az ujgurokkal és más elégedetlenkedőkkel együtt kivonult a Kazár birodalomból és 9 törzs élén meghódította Atilla örökségét.
     Mind a magyariak és a magyarok egyaránt részt vettek a Kazár szövetségben. A Béla törzset Bakátba vezényelték palotaőrségre. Az un. Lovas-Bakátban helyezkedtek el. Az új fejedelmi székváros ugyanis a kőből épült Bakátban volt; a Béla törzs lóállományával együtt az “egy futásnyi” (egy órai lovaglásnyi) távolságra levő Lovas-Bakátban állomásozott.
     Elkezdődtek az arab támadások. Mind a kasszu birodalombeli Van-tó környékéről, mind a szumér Ummából egyre érkeztek a menekülők, de jöttek utánuk az arab lovasok is. Az ummai úzok a szavárd úzok földjén, Bakuban telepedtek meg. (Ott, mint Ummában is, sárolajjal tüzeltek.)           Amikor az arab hódítás Káspivár birodalmában (Khorezmben) is elkezdődött, a magyariak törzseit Magyarkától Albéláig helyezték el; a magyarok szövetségét pedig Magyarkától Bakuig. 825-ben a kazárok vezette harcban vereséget szenvedtek az araboktól.       Ekkor Oposur, IV. Csaba és Edemen fősámán elhatározása alapján a magyari törzsszövetség kivált a Kazár szövetségből, az avar birodalmi szabad területre költözött, és Asszorügyeken felállították sámánközpontjukat. A kazárok a magyarok szövetségét az Edemen fiának, Ügyeknek a vezetése alatt álló új törzsszövetség ellen vezényelték, de azok a Kazár birodalom ellen fordultak, s 860-ban legyőzték a kazár sereget.
     A kazár szövetségben gyakoriak voltak a palotaforradalmi és más egyéb megmozdulások. 575-ben a Béla törzs is lerázta magáról a kazár uralmat és Bizony fiának, Alpárnak a vezetésével kivonult Kazáriából. Elhatározására befolyással volt az is, hogy nem akart kazár nőt feleségül venni. Baján húgába, Telenába volt szerelmes. 10000 lovassal hagyta el a Kazár birodalmat, és Baján után ő lett az avarok Égi birodalmának nagyfejedelme, Telena pedig a beavatottak fejedelemasszonya. Telena élénk kapcsolatot tartott fenn Marinával. A második forradalmi lépés a Lebedé volt, amikor csatlakozott az Ügyek vezette Magyar törzsszövetséghez.        A kazárok nem mertek Ügyek ellen fordulni, mert az avarok Égi birodalmából való harcosok a kás-pivári és kasszu birodalombeli menekülőkkel együtt nagy katonai erőt jelentettek velük szemben. Ekkor kezdte el Ügyek az asszorügyeki sámánképzést. Ennek befejeztekor döntöttek a beavatottak a Magyar törzsszövetség honfoglalása mellett.  Az Öregek tanácsa 880-tól 4-éves tárkányképzést rendelt Kőváron, 5-éves sámánképzést Jászvásáron, és 3-éves vezéri rajcsurt Asszorügyeken. A 6-éves beavatott-rajcsur a Nyék-törzs központjában, a Marina-beli Győr városában folyt.
     Kőváron a Bizáncból hazatért Szőke Árpád vezette a képzést. Ügyek fiának, Álmosnak jutott a feladat, hogy a jászvásári sámán-rajcsurt vezesse, 1 idegen nyelv tanításával. A vezér-rajcsurt Lebed lovasfeje-delem vezette Asszorügyeken. Közben védekezett a kazárok támadásai ellen is. Nyék vezér első leánya, a beavatott Abacil a beavatottak képzését vezette, Tarhos segítségével, 2 idegen nyelv tanításával. Legmeg-terhelőbb munkája Abacilnek volt. Ő Álmos fiának, Árpádnak lett a felesége. 4 gyermekük született. Le-vente (Laád), Tarhos, Üllő és Jutas, de Kendice leányuk születése alatt Abacil beteg lett, nem tudott többé lóra ülni. Ezért minden beavatott központtal Tarhos tartotta a kapcsolatot. Tarhos 3 nyelven beszélt, foly-ton küldetésben volt, a második beavatott rajcsur végén pedig, mint beavatott-fejedelem ő döntötte el a Jász-síkságra való bevonulás időpontját.     Édesanyja, Abacil 890-ben meghalt. 892 medvetorán ő, Tarhos, szentesítette édesapja második házasságát, Verecke kabar fejedelem beavatott leányával, Eperjessel. Ekkor a kedélyek megnyugtatása végett törvénybe hozták a fejedelemség öröklésének rendjét. Eszerint az új törzsszövetség fejedelme Eperjes első fia lesz.           A tárkányok Árpád vezetésével 3 rokonlátogatáson vettek részt, a sámánok (táltosok) azonban csak kettőn. A pannon, hun és avar birodalombeli törzs maradványok előtt Árpádot ez is igen népszerűvé tette. A próba-csatározásaikban kardjával segítette az őslakókat. Amikor a 895-ös medvetoron a korai fagy beálltával a kabar föld felé a honfoglalást elindította, ezt ott is igen sokat ígérő vállalkozásnak tekintették.       Szőke Árpád még 892-ben 3 hágón javasolta a bevonulást. Árpád tárkány‑fejedelem már a torlódások elkerülése végett is 4 hágót javasolt. Még 1-1 további hágót mindketten tervbe vettek. Egyetértettek abban is, hogy Kővárról Kassára az uzsoki és a vereckei hágón át a legegyenesebb az útvonal. A további lehetőségeket a borgói, tölgyesi és a gyimesi szorosban jelölték meg. A sámán rajcsur befolyása alatt álló Öregek tanácsa azonban még a kőrösi (kőrösmezei), ojtozi, tömösi, meg a vöröstoronyi és a kazáni szorost is számításba vette bevonulási helyként. “Nem tudom, helyesen tettem-e, hogy szembefordultam legvitézebb fiammal, aki nem helyeselte erőink ilyen szétforgácsolását. A beavatottak is az ő tervét helyeselték.”     Madaj aranyasszony rovásának kiegészítő részletei:
     “Pam tárkány jelentette a nevemben”, hogy a 10 hágóban a széna-, só- és vízellátás tökéletesen működik. A négyszer öt éves beavatott leányrajcsurban 192 hajadont képeztek ki. Ebből 160 készen áll a 8 törzs harcosaival való bevonulásra; 25 leány az átjárókban felállított tárkány- törzs és élelmező-törzs állományára vigyáz; a többiek vállalják az öregek, gyermekek és betegek csoportjának kíséretét. Egészségügyileg vállalják 67790 harcos, 12210 felvezető és 377632 családtag gondozását.     A honfoglalók tehát 445422 lélekkel indultak 12210 felvezetővel.       Árpád, tanácskozás előtt jelentette az Öregek tanácsának, hogy neki 3 helyen kell átlépnie a határ-hegyeket; Jászvásár közelében javasolja a 4 hágóban való átkelést, de nem járul hozzá az Aldunai 3 átkelőhely igénybevételéhez. Ezért kéri a “Zsablya-terv” végrehajtását, mert az minden tekintetben veszélytelen. Javaslatát elutasították.     “Pam tárkány pusztaszeren jelentette a nevemben”, hogy az Árpád-vezette 3 törzs még a disznótor elején (november) Jászvásárt mellőzve a korán beállott fagyon átkelt a szorosokon és a medvetort már a Kassa melletti Abaújváron ünnepelték. A Kéri, Keszí, Kürt és Kun-magyar törzsnél a veszteség: 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek. Tehát összesen a szokásos 21 lélek, 3 szekértöréssel.         A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Kerko törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 beavatott-lány, 15 öreg és 8 gyermek, összesen 29 lélek és 9 szekértörés a veszteség. Cicás beavatott-leányt a róla elnevezett Cicás-hegyen temették el. Emlékét az úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani.   Az Álmos vezette Megyer törzs tárkányai a Nyék, Tarján, Jenő és Oguz törzsnél 4023 harcost és tárkányt, 2676 öreget és gyermeket láttak meghalni. Kusid vezérnek a lugosi csatában 216 harcosa esett el. A pusztaszeri zendülésnél 16 harcos vesztette életét. Ezenkívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek lett útközben a besenyők vérengzéseinek áldozata. Eltünt és visszavándorolt 4139 lélek. Jászvásárra visszaköltöztek 230-an. 185 szekértörés volt, 8345 ló veszteséggel. A visszafordulók kijelentették, hogy a hátrahagyott Gyula törzs tagjai akarnak lenni, mert ott biztonságosabb életet remélnek.
     Az Álmos vezette déliek csoportjánál tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés és 8345 vegyes ló. Ilyen veszteség mellett a felvonultatókkal együtt a 457632 lelket számoló induló létszámból aratásig csak 448046 lélek érkezett meg. Mivel Árpád már a Kárpátok gerincén feloldotta a megtartóztatási tilalmat, a beavatottak úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a Magyar törzsszövetség a medvetor Aba napjáig 65000 lélekkel fog szaporodni.
     Aratás után gyűlt össze Pusztaszeren a vendéglátók és a vendégek Jászvásáron elkezdett birodalmi Nagyszalája, hogy befejezzék a százévenként szokásos tanácskozást.
     Alpártól Szögedig bő abrakkal és minden egyéb szükségessel feltöltötték az élelmező helyeket, hogy a jászvásári 5 nap után befejezhessék a megbeszéléseket.         Verecke kabar fejedelem Madaj aranyasszony jelentése után hangsúlyozta: “Reméli, hogy mindenben meg fogják egymást érteni.”    Ezen a pusztaszeri Nagyszalán részt vett mind a 24 törzs. A vezéri szállás körül 24 csoportban állították fel a sátrakat. Mind a 24 csoportnak 4-4 vezéri szavazata volt és ezen kívül még a főtáltosnak, főbátnak, fősámánnak és főpapnak is volt egy-egy szavazata. Ez együttvéve száz szavazatot jelentett.       Madaj aranyasszony jelentését egyhangúlag tudomásul vették.
     Álmos nagyfejedelem halála sajnálatot keltett. Örömmel üdvözölték Kurszánt, az új fejedelmet. Kurszán megígérte, hogy a Magyar törzsszövetség 8 törzsének elhelyezését az előző megbeszélésnek megfelelően fogja végrehajtani, a 2 tárkány-törzset pedig befogadja a városok lakossága és eredeti törzsük. Verecke, az őslakók fejedelme lemondott tisztségéről a veje, Árpád javára, akinek a gyermekei közül Zsolt kisfejedelem és 3 leány már az új törzsszövetség területén született. Árpád, mint minden tekintetben, a családi dolgokban is eleget tett a Magyar törzsszövetség által támasztott várakozásoknak, hiszen eddig összesen már 5 fia és 4 leánya született. A kis Zsoltot egyhangúlag kisfejedelemmé választották. Az új birodalom megszervezésére 20 évet szavaztak meg.
     Zalán a székelység nevében előadta, hogy a pannon, hun és avar szövetség főként azon bukott el, hogy a táltosok, sámánok, bátok és papok az örökös szellemi vetélkedésben sehogy se értették meg egymást. Most tehát rendelkezni kell az iránt is, hogy a lelki világ embereit egységesen nevezzék el. A szavazáson a bevonuló 8 törzs, meg Eszék és Alpár törzse 42 szavazattal a táltos név mellett, a pannon és hun szövetség törzsei 31 szavazattal a sámán elnevezés, az avarok törzsei 18 szavazattal a bát, a nyék, kasszu és szavárdi beavatottak pedig kilencen a pateszi, azaz pap elnevezés mellett voltak. Mivel a beavatottak a táltosokkal megegyeztek, a sámánok azonban a bátokkal nem: végül 51-49 arányban a táltos név mellett döntöttek. Ez egyúttal azt jelentette, hogy szellemi dolgokban a 9 beavatotté lett a döntő szó. Az Árpád-Gilgames ház tehát szellemiekben átvette a hatalmat.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése