2012. július 24., kedd

Apokrifek-Barnabás evangéliuma

1
Barnabás evangéliuma
Bevezetés – Jézus, akit Krisztusnak hívnak, az Isten által a világba küldött új prófétának igaz evangéliuma: Barnabás, az ő apostolának leírása szerint.
Barnabás, a Nazarénus Jézus, akit Krisztusnak hívnak, apostola, mindazoknak, akik a Földön lakoznak békét kíván és vigasztalást.
Drága szeretteim, a hatalmas és szeretett Isten ezekben az elmúlt napokban meglátogatott minket prófétája, Jézus Krisztus által, a tanítás és a csodák nagyszerű kegyelmében, aminek következtében, sokak, akik a Sátán befolyása alatt voltak, jámborságban élve, a legistentelenebb tanokat prédikálták, Jézust Isten fiának nevezték, elutasítván, hogy a körülmetélést Isten rendelte el, és megengedvén mindenféle tisztátalan húst: akik között Pált ugyancsak becsapták, amiről beszélek nem mentes a bánattól; mindezek okán én leírom az igazságot, melyet láttam és hallottam azon érintkezések során, melyek alkalmával Jézussal voltam, annak érdekében, hogy megváltásotok legyen, és ne legyetek megtévesztve a Sátán által és (ne) pusztuljatok el Isten ítéletében. Ezért óvakodjatok mindenkitől, akik új dogmákat prédikálnak nektek, ellentéteseket azokkal, melyeket én írok, hogy örök megváltásotok legyen. A hatalmas Isten legyen veletek és őrizzen titeket a Sátántól és minden gonosztól. Ámen.
1. fejezet: Gábriel meglátogatja Szűz Máriát Jézus születésével kapcsolatban
Ezekben az elmúlt években, egy Mária nevű szüzet, aki Dávid leszármazottja, Júda törzséből, meglátogatott Gábriel angyal, Istentől. E szűz, tökéletesen szentül élt, bármiféle bűn nélkül, fedhetetlenül, és engedelmes maradt imában és böjtben, egy napon egyedül tartózkodott, amikor belépett a szobájába Gábriel angyal, és köszöntötte őt, mondván: „Isten legyen veled, óh, Mária”.
A szűz megrémült az angyal megjelenése miatt; az angyal azonban megnyugtatta őt, mondván: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél, aki kiválasztott téged, hogy egy próféta anyja légy, akit ő küld az izraeli emberek közé azért, hogy azok az ő törvényei szerint járjanak el, igaz szívvel.”
2
A Szűz válaszolt: „Miként szülhetnék fiúkat, tekintettel arra, hogy nem ismerek férfit?” Az angyal felelt: „Óh, Mária, az Isten, aki férfit alkotott férfi közreműködés nélkül képes férfit alkotni benned, férfi nélkül, hiszen számára semmi sem lehetetlen.”
Mária válaszolt: „Tudom, hogy az Isten mindenható, ezért szándéka megvalósul.” Az angyal válaszolt: „Nos, foganjon meg hát benned a próféta, akit Jézusnak fogsz nevezni: és te pedig tartsd őt távol a bortól és erős italtól és minden tisztátalan hústól, mert a gyermek Isten szentje.” Mária alázattal meghajolt azt mondván:
„Íme, az Isten szolgáló leánya, történjen meg a te igéd szerint.”
Az angyal eltávozott és a szűz dicsőítette az Istent, mondván: „Ismerd meg óh, lelkem az Isten hatalmasságát, és örvendezz én lelkem, megváltó Istenemben; mert rátekintett alázatos szolgáló leányára, olyannyira, hogy áldottnak nevez engem minden nemzet, mivel az ő hatalmassága által állapotossá tesz engem, legyen áldott a szent neve. Hiszen kegyelme kiterjedt nemzedékről nemzedékre mindazokra, akik félték őt. Hatalmasak voltak tettei és elhintette a büszkeséget szívének képzeletében. Letette a hatalmasokat a székhelyükről, és magasztalta az alázatosakat. Őt, aki éhes volt eltöltötte jó dolgokkal, és a gazdagot üresen küldte el. Ugyanis megtartja emlékezetében az Ábrahámnak és fiainak tett ígéretét mindörökké.”
2. fejezet: Gábriel angyal figyelmeztetés Józsefnek Szűz Mária fogantatásával kapcsolatban
Mária, megismervén az Isten kívánságát, félvén az emberektől, nehogy megtámadják amiatt, hogy gyermekével állapotos, és megkövezzék őt paráznaság miatt, úgy döntött, saját törzséből való férfit választ, egy férfit, akit Józsefnek hívtak, kifogástalan életet élt: mivel igaz ember volt, félte az Istent és szolgálta őt böjttel és imával, két keze munkájával kereste kenyerét, hiszen ácsmester volt. ilyen férfit megismervén a szűz, társául választotta őt és feltárta számára az isteni tanácsot.
József, révén igaz ember, amikor észrevette, hogy Mária gyermekkel állapotos, azon gondolkodott, elküldi őt, merthogy félte az Istent. Íme, miközben aludt, megdorgálta őt Isten angyala mondván: „Óh, József, miért gondolkozol azon, hogy elküldd a feleségedet? Tudd meg, bármi is történ őbenne, minden az Isten akaratából következett be. A szűz hamarosan fiút hoz világra, akit Jézus néven fogtok nevezni; akit távol kell tartanod a bortól és erős italoktól és minden tisztátalan hústól, mert ő Isten szentje az anyja méhéből. Isten prófétája
3
az izraeli emberekhez küldvén, azért, hogy megtérítse Júdát az ő szívéhez, és hogy Izrael az Isten törvényeiben járjon, miként az írva vagyon Mózes törvényeiben. Nagy hatalommal fog eljönni, melyet Isten ad neki, és hatalmas csodákat tesz, miáltal sokan üdvözülnek.” József, felébredvén álmából, megköszönte az Istennek, és megmaradt Mária mellett egész életében, szolgálván az Istent teljes őszinteséggel.
3. fejezet: Jézus csodálatos születése, és az Istent imádó angyalok megjelenése
Abban az időben Júdeában Heródes uralkodott, Augustus császár rendelete alapján, és Pilátus volt a helytartó, a papságban pedig Annás és Kajafás. Azért, Augustus rendeletére, az egész világot összeírták, ezért mindenki a saját szülőföldjére ment, és jelentkezett a saját törzsénél, hogy összeírják. József, ennek értelmében, elhagyta Názáretet, az egyik galileai várost, Máriával, a feleségével, aki gyermeket várt, hogy elmenjen Betlehembe (mivel ez volt az ő városa, révén Dávid leszármazottja volt), azért hogy összeírják a császár rendelete értelmében. József, megérkezvén Betlehembe, révén a város kicsi volt, és nagyszámú idegen sokaság lepte el, nem talált helyet, azért a városon kívül vett ki szállást, olyan szálláshelyen, mely pásztorok menedékéül szolgált. Miközben József ott tartózkodott, Mária napjai beteljesültek, hogy megszülje (gyermekét).
A szüzet rendkívül erős fény vette körül, és megszülte a fiát, fájdalom nélkül, akit a karjába vett, és betakarta őt pólyába, jászolba fektette, mert nem volt hely a fogadóban. Aztán nagy örvendezéssel angyali serek jött a fogadóhoz, áldva az Istent és békét jelentve be azoknak, akik félik az Isten. Mária és József imádták az Urat Jézus születése kapcsán és a legnagyobb örömmel táplálták őt.
4. fejezet: Angyalok jelentik be a pásztoroknak Jézus születését, és ők, miután rátaláltak, hirdetik őt
Akkoriban pásztorok tartották szemmel nyájaikat, amint az szokásuk volt. És íme, hirtelen rendkívül erős fény vette őket körül, melyből megjelent számukra egy angyal, aki Istent áldotta. A pásztorokat félelem töltötte el a fény hirtelen megjelenése és az angyal feltűnése miatt; mire az Úr angyala megnyugtatta őket, mondván:
4
„Íme, nagy örömet jelentek be néktek, hiszen Dávid városában megszületett a gyermek, aki az Úr prófétája; aki üdvösséget és megváltást hoz Izrael házának. A gyermeket jászolban találjátok, az anyjával, aki Isten áldottja.”
És amikor ezt elmondta, hatalmas seregnyi angyal jött el és áldotta az Istent, békét jelentvén be számukra, jó szándékkal. Amikor az angyalok eltávoztak, a pásztorok maguk között így szóltak, mondván: „Menjünk el Betlehembe, és ellenőrizzük a szót, melyet az Isten angyala jelentett be nekünk.” Igen sok pásztor jött Betlehembe keresvén az újszülött gyermeket, és megtalálták a városon kívül a gyermeket, aki megszületett, az angyal szavának megfelelően, jászolba fektetve.
Ők ezért hódoltak előtte, és átadták az anyjának azt, amijük volt, beszámolván neki, amit hallottak és láttak. Mária ezért megtartotta mindezeket a dolgokat a szívében, és József [hasonlóképpen], köszönetet mondván az Istennek. A pásztorok visszatértek nyájaikhoz, beszámolván mindenkinek milyen csodálatos dolgot látta. És emiatt Júdea egész hegyvidékét eltöltötte a félelem, és minden férfi feltette a szívében ezt kérdést, mondván: „Mit gondoljunk, ki lehet ez a gyermek?”
5. fejezet: Jézus körülmetélése
Amikor a nyolc nap kitelt, az Úr törvényének megfelelően, amint az Mózes könyvében írva vagyon, fogták a gyermeket és elvitték a templomba, hogy körülmetéltetni őt. Így hát körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták neki, miként azt az Úr angyala megmondta korábban, mielőtt a méhben megfogant volna. Mária és József megértette, hogy a gyermeknek szükségletei kell, hogy legyenek a megváltáshoz, és sokak elpusztításához. Azért félték az Istent és a gyermeket istenfélelemben tartották.
6. fejezet: Három mágus, csillag által vezetve, kelet Júdeában, és megtalálván Jézust, fejet hajtanak előtte és megajándékozzák
Heródes, Júdea királyának uralkodása idején, amikor Jézus született, három mágus, a keleti részekről, vizsgálta a csillagokat az égen. Mire feltűnt nekik egy igen fényes csillag, miután egymás között azt a következtetést vonták le, hogy elindulnak Júdeába a csillag által vezetve, mely előttük haladt, és megérkezvén Jeruzsálembe megkérdezték, hol született a zsidók királya. És amikor ezt Heródes meghallotta, megrémült, és az egész város
5
felkavarodott. Heródes ezért összehívta a papokat és az írástudókat, mondván: „Hol kell Krisztusnak megszületnie?” Ők azt válaszolták, hogy Betlehemben kell születnie, hiszen így írta a próféta:
„És te Betlehem, nem vagy apró Júda hercegségei között, hiszen belőled származik a vezető, aki vezeti az én izraeli népem.”
Heródes ebben a szellemben összehívta a mágusokat és megkérdezte őket jövetelükkel kapcsolatban: akik azt válaszolták, hogy láttak egy csillagot keleten, mely oda vezette őket, amiért is ajándékokkal szeretnék megtisztelni a csillag által jelzett ezen új királyt.
Azután azt mondta Heródes: „Menjetek Betlehembe és nagy szorgalommal keressétek a gyermeket; és amikor megtaláljátok őt, jöjjetek és mondjátok el nekem, hogy én is örömest mehessek és köszönthessem őt.” Íme, ezt mondta álnokul.
7. fejezet: A mágusok látogatása Jézusnál, és visszatértük saját hazájukba, Jézus számukra álmukban adott figyelmeztetésével
A mágusok ezért elhagyták Jeruzsálemet, és íme, a csillag, mely keleten tűnt fel számukra előttük haladt. Látván a csillagot, a mágusokat öröm töltötte el. És így, Betlehembe érkezvén, a városon kívül, meglátták a csillagot egy helyben állva a fogadó felett, ahol Jézus megszületett. A mágusok ezért odamentek és belépvén a lakhelyre megtalálták a gyermeket és az ő anyját, és meghajolván hódoltak neki. A mágusok megajándékozták ők, ezüsttel és arannyal, részletezve a szűznek mindazt, amit láttak. Ami után, miközben aludtak, a gyermek figyelmeztette őket, hogy ne menjenek Heródeshez: így másik úton tértek haza saját otthonukba, beszámolván mindarról, amit láttak Júdeában.
8. fejezet: Jézust Egyiptomba viszik menekülés közben, és Heródes lemészárolja az ártatlan gyermekeket.
Heródes látván, hogy a mágusok nem tértek vissza, úgy vélte, csúfot űztek belőle, ezért elhatározta, hogy halálra veti a megszületett gyermeket. De íme, miközben József aludt, megjelent számára az Úr angyala, mondván: „Kelj fel gyorsan, fogd a gyermeket az anyjával és menj Egyiptomba, mert Heródes le akarja mészárolni őt.” József nagy
6
félelemmel kelt fel, fogta Máriát a gyermekkel, és Egyiptomba mentek, és ott tartózkodtak Heródes haláláig: aki úgy vélte, csúfot űztek belőle a mágusok, elküldte katonáit, hogy mészároljanak le minden újszülött gyermeket Betlehemben. Ezért a katonák jöttek és megöltek valamennyi ott lévő gyermeket, miként Heródes megparancsolta nekik. Miáltal beteljesültek a próféta szavai, mondván: „Siránkozás és zokogás van Rámában, Ráhel siratja fiait, ám vigasz nem adatik neki, mert nincsenek.”
9. fejezet: Jézus, visszatérvén Júdeába, csodálatos vitát tart tudósokkal, amikor éppen eléri tizenkettedik életévét
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala Megjelent Józsefnek álmában, mondván: „Térj vissza Júdeába, mert mivel halottak azok, akik a gyermek halálát akarták.” József ezért fogta a gyermeket (aki elérte a hetedik életévét) Máriával, és eljöttek Júdeába, ahol meghallván, hogy Archelaus, Heródes fia, uralkodott Júdeában, elmentek Galileába, félvén Júdeában maradni; és letelepedtek Názáretben. A gyermek kegyelemben és bölcsességben növekedett Isten és az emberek előtt.
Jézus, elérvén a 12 éves kort, Máriával és Józseffel felment Jeruzsálembe, hogy imádkozzanak ott, az Úr törvénye szerint, Mózes könyvében megírva. Amikor véget ért imájuk, elindultak, elvesztvén Jézust, mivel azt gondolták, már korábban hazatért a rokonaikkal. Mária ezért visszament Józseffel Jeruzsálembe, keresvén Jézust a rokonok és a szomszédok között. A harmadik napon megtalálták a gyermeket a templomban, tudósok gyűrűjében, beszélgetvén velük a törvényekről. És mindenkit lenyűgöztek a kérdései és a válaszai, mondván: „Miként lehet ilyen tantétel őbenne, látván hogy milyen kicsi és nem tanult meg olvasni?”
Mária megfeddte őt, mondván: „Fiam, mit tettél velünk? Íme, én és az apád három napja keresünk szomorúságban.” Jézus válaszolt: „Hát nem tudjátok, hogy Isten szolgálata az Apa és az anya elé való?” Jézus ezután az anyjával és az apjával Názáretbe ment és alázattal és tisztelettel viseltetvén velük.
10. fejezet
Jézus, ahogy betöltötte a harmincadik életévét, miként azt ő maga mondta el nekem, felment az Olajfák Hegyére olajbogyót gyűjteni anyjának. Azután délben, miközben
7
imádkozott, és ezekhez a szavakhoz ért: „Uram, kegyelemmel…” rendkívül erős fény vette körül és végtelen sokaságú angyal, akik azt mondták: „Isten legyen áldott.” Gábriel angyal átadott neki (valamit, amely) mintha egy ragyogó tükör lett volna, (és) egy könyv, melyek leszálltak Jézus szívébe, ahol tudomása volt Isten tettéről és arról, amit megmondott, és mi Isten akarata olyannyira, hogy minden csupaszon és nyitottan feküdt előtte; miként azt mondta nekem: „Hidd el Barnabás, ismerek minden prófétát és minden próféciát, olyannyira, hogy bármit is mondok, az egész már elő is jött abból a könyvből.”
Jézus, megkapván ezt a látomást és megtudván, hogy ő próféta, elküldött Izrael házába, kinyilvánította mindezt Máriának, az anyjának, azt mondván neki, hogy ő (Jézus) Isten dicsőségére súlyos üldöztetéseket kell elszenvedjen, és többé már nem fog engedelmeskedni neki, hogy szolgálja őt (az anyját). Minek utána, hallván ezeket, Mária válaszolt: „Fiam, mielőtt megszülettél mindezt közölték velem; ezért legyen áldott az Isten szent neve. Jézus elindult, ezért ettől a naptól kezdve, hogy betöltse az ő prófétai hivatását.
11. fejezet: Jézus csodálatosan meggyógyít egy leprást és bemegy Jeruzsálembe
Jézus, leereszkedvén a hegyről, hogy Jeruzsálembe jöjjön, találkozott egy leprással, aki isteni sugallatra felismerte, hogy Jézus próféta. Ezért könnyekben imádkozott hozzá, mondván: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam.” Jézus válaszolt: „Mit szeretnél testvérem, mit tegyek veled?”
A leprás válaszolt: „Uram, gyógyíts meg engem.”
Jézus megfeddte őt, mondván: „Bolond vagy; imádkozz Istenhez, aki megteremtett téged, és ő egészséget ad neked; mivel én ember vagyok, hasonlóképpen hozzád.”
A leprás felelt: „Ismerlek téged, Uram, ember vagy, ám az Úr szentje. Ezért imádkozz te az Istenhez, és ő majd egészséget ad nekem.”
Ezután Jézus sóhajtott és azt mondta: „Mindenható Úristen, a szent prófétáid szeretetére, adj egészséget ennek a beteg embernek.” Miután ezt elmondta, így szólt, megérintvén a beteg embert a kezével, Isten nevében: „Óh, testvérem, fogadd el az egészséged!” És amikor kimondta ezt, a leprás megtisztult, olyannyira, hogy a testét a lepra elhagyta, pontosan úgy, miként a gyermeket. Látván, nevezetesen azt, hogy meggyógyították, a leprás fennhangon felkiáltott: „Jöjj ide Izrael, hogy megkapd a prófétát, akit az Isten küldött neked.” Jézus kérlelte őt, mondván: „Testvérem, maradj békében és ne
8
mondj semmit,” ám minél jobban kérlelte, ő annál hangosabban kiabált, mondván: „Íme, a próféta! Íme, Isten szentje!” Mely szavakra sokan, akik kifelé tartottak Jeruzsálemből visszafutottak, és Jézussal léptek be Jeruzsálembe, elbeszélvén, amit az Isten tett Jézus által a leprással.
12. fejezet: Jézus első prédikációja az emberekhez: csodálatos tantétel Isten nevében
Jeruzsálem egész városa megmozdult ezekre a szavakra, mire valamennyien összefutottak a templomhoz, hogy lássák Jézust, aki belépett, hogy imádkozzon, ezért ebben aligha tudták visszatartani. Mire a papok könyörögni kezdtek Jézusnak, mondván: „Ezek az emberek látni és hallani akarnak téged; ezért menj fel az oromra, és ha az Isten szót ad neked, beszélj az Isten nevében.”
Ezután Jézus felment arra a helyre, ahonnan az írástudók szokásában volt beszélni. És miután csendet intett a kezével, szólásra nyitotta a száját, mondván: „Áldott legyen az Isten szent neve, akinek jó szándéka és kegyelme létrehozta az ő teremtményeit, hogy dicsőítsék őt. Áldott legyen Isten szent neve, aki megalkotta valamennyi szentje és prófétája ragyogását, mindazon dolgok előtt, hogy elküldte volna őt a világ megváltására, miként azt az ő szolgája, Dávid által szólván elmondta: „Lucifer előtt, a szentek fényességében, megalkottalak téged.” Legyen áldott az Isten szent neve, aki megalkotta az angyalokat, hogy szolgálják őt. És legyen áldott az Isten, aki megbüntette és mihasznává tette a Sátánt és az ő követőit, akik nem tisztelték azt, akit az Isten akart, hogy tisztelje. Legyen áldott az isten szent neve, aki megteremtette az embert a föld agyagából, és az ő munkái fölé helyezte őt. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kivezette az embert a paradicsomból megszegvén az ő szent szabályát. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett Ádám és Éva könnyeire, az emberi faj első szüleire. Áldott legyen az Isten szent neve, aki megbüntette Káint, a testvérgyilkost, elküldte az özönvizet a földre, felégette a három bűnös várost, csapást (küldött) Egyiptomra, megsemmisítette a Fáraót a Vörös-tengerben, szétszórta az ő népének ellenségeit, megfenyítette a hitetleneket és megbüntette a megátalkodottakat. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett az ő teremtményeire, és ezért elküldte hozzájuk az ő szent prófétáit, hogy az igazságban és a becsületesség útján járjanak őelőtte; aki megszabadította szolgáit minden gonoszságtól és nekik adta ezt a földet, miként megígérte Ábrahám atyánknak és az ő fiának, mindörökké. Azután az ő szolgája, Mózes által nekünk adta szent törvényeit, hogy a Sátán ne tévesszen meg bennünket: és felmagasztalt bennünket minden nép fölé.
9
„És testvéreim, mit tegyünk ma, hogy ne kapjunk büntetést bűneink miatt?”
És azután Jézus a legnagyobb hevességgel megdorgálta az embereket, amiért elfelejtették az Isten szavait, és csak a hiúságnak adták át magukat; megdorgálta a papokat a gondatlanságuk miatt Isten szolgálatában és világi mohóságukért; megdorgálta az írástudókat hiábavaló tan hirdetése és az Isten törvényének elhagyása miatt; megdorgálta a tudósokat, amiért az Isten törvényeit hatás nélkülivé tették hagyományaikban. És olyan bölcsen beszélt Jézus az emberekhez, hogy mind sírva fakadtak, a legkisebbtől a legnagyobbig, kegyelemért kiáltottak és könyörögtek Jézushoz, hogy imádkozzon értük; mentse meg csupán a papjaikat és vezetőiket, akikben azon a napon gyűlölet fogant Jézussal szemben, ilyen beszédet tevén a papok, az írástudók és a tudósokkal szemben. És elmélkedtek a halálán, ám az emberektől való félelmük miatt, akik úgy fogadták őt, mint Isten prófétáját, nem szóltak egy szót sem.
Jézus felemelte a kezét az Úristenhez és imádkozott, és az emberek sírva mondták: „Legyen hát, óh, Uram, legyen hát.” Az imádság végére érvén Jézus leereszkedett a templomból; és aznap eltávozott Jeruzsálemből, sokakkal, akik követték őt. És a papok gonosz dolgokat mondtak Jézusról egymás között.
13. fejezet: Jézus figyelemre méltó félelme, és az ő imája, és Gabriel angyal csodálatos vigasztalása
Néhány nap elmúltával, Jézus, szellemmel eltelve, megértve a papok kívánságát, felment az Olajfák hegyére imádkozni. És az egész éjszakát imádsággal töltve, reggel Jézus így imádkozott: „Óh, Uram, tudom, hogy az írástudók gyűlölnek engem, és a papok szándékában áll megölni engem, a te szolgádat; ezért mindenható és kegyelmes Úristen, irgalommal hallgasd szolgád imáit, és ments meg engem a kelepcéktől, hiszen te vagy az én üdvözítőm. Tudod Uram, hogy én, a te szolgád, kereslek téged egyedül, hiszen a te igéd igaz, mely örökké tart.”
Amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat, íme, eljött hozzá Gábriel angyal, mondván: „Ne félj, Jézus, hiszen ezrek és ezrek, akik a mennyekben lakoznak, őrzik ruháid, és te nem fogsz addig meghalni, amíg minden be nem teljesedik, és a világ közel nem lesz a végéhez.”
Jézus arccal a földre esett, mondván: „Óh, hatalmas Úristen, milyen óriási a te kegyelmed rajtam, és mit adjak én neked Uram, mindazokért, melyeket nekem
10
adományoztál?” Gábriel angyal válaszolt: „Emelkedj fel Jézus, és emlékezz Ábrahámra, aki hajlandó volt feláldozni az Istennek egyetlen nemzett fiát, Ismáelt, hogy beteljesítse az Úr igéjét, és a kés nem lévén képes megvágni az ő fiát, a szavamra felajánlott egy bárányt. Ezért mégis így fogsz cselekedni, óh, Jézus, az Isten szolgája.”
Jézus így felelt: „Készségesen, de hol találom meg a bárányt, látván, hogy nincs pénzem, és nem törvényes dolog ellopni?” Erre Gábriel angyal mutatott neki egy bárányt, melyet Jézus felajánlott áldozatként imádva és áldva az Isten, aki örökké dicsőséges.
14. fejezet: A negyven napos böjtöt követően Jézus kiválaszt tizenkét apostolt
Jézus alászállt a hegyről és egyedül maradt az éjszaka a Jordán távolabbi partján és negyven napig böjtölt és negyven éjjel, nem evén semmit nappal sem éjjel, folyamatos könyörgést intézvén az Úrhoz az ő népének megváltásáért, akikhez az Isten küldte őt. És amikor a negyven nap eltelt, erősen éhezett. Ezután megjelent a Sátán neki, és számos szóval kísértette, Jézus azonban elzavarta őt az Isten szavainak erejével. A Sátán távoztával angyalok jöttek és szolgálták Jézust, amire csak szüksége volt.
Jézust, visszatérvén Jeruzsálem környékére, ismét megtalálták az emberek rendkívüli örvendezés közepette, és imádták őt, hogy velük tart; mivel a szavai nem voltak olyanok, mint az írástudóké, ám hatalommal bírtak, ezért megérintette a szívüket.
Jézus látván, hogy milyen hatalmas volt a tömegük, hogy visszatértek a szívükbe hogy az Isten törvénye szerint járjanak, felment a hegyre, és az egész éjszakát imádságban töltötte, és amikor a nappal eljött, leereszkedett a hegyről, és kiválasztott tizenkettőt, akiket apostoloknak hívott, akik között volt Júdás, akit megöltek a kereszten. A nevük: András és Péter a fivére, halászok; Barnabás, aki ezeket leírta; Mátéval, a vámszedővel; aki a vám átvételénél ült, János és Jakab, Zebedeus fiai; Tádé és Júdás; Bertalan és Fülöp; Jakab, és Iskarióti Júdás, az áruló. Számukra mindig kinyilatkoztatta az isteni titkokat; ám Iskarióti Júdást megtette az ő intézőjének, akinek az alamizsnát adták, ám mindennek ellopta egytizedét.
11
15. fejezet: Jézus csodát tesz a menyegzőn, a vizet borrá változtatja
Amikor a sátoros ünnep közel volt, egy bizonyos gazdag ember mennyegzőbe ghívta Jézust és a tanítványait és az anyját. Jézus elment, s miközben ünnepeltek, a bor elkezdett kifogyni. Az ő édesanyja megszólította Jézust, mondván: „Nincs boruk.” Jézus válaszolt: „Mi közöm nekem ehhez én anyám?” Az anyja megparancsolta a szolgáknak, hogy akármit is rendel el Jézus, engedelmeskedjenek neki. Volt ott hat vízhordásra való edény, izraeli szokás szerint, hogy megtisztítsák önmagukat az imádkozáshoz. Jézus így szólt: „Töltsétek meg ezeket vízzel.” A szolgák így tettek. Jézus pedig monda nékik: „Isten nevében, adjatok inni az ünneplőknek.” A szolgák ezután vittek a ceremónia-mesternek, aki megfeddte a szolgákat, mondván: „Óh, haszontalan szolgák, miért tartogattátok a jobb bort mostanáig? Mivel semmit sem tudott arról, amit Jézus tett.
A szolgák azt felelték: „Óh, uram, itt van Isten szent embere, ugyanis ő változtatta a vizet borrá.” A ceremónia-mester azt gondolta, a szolgák lerészegedtek, ám azok, akik Jézus mellett ültek, látták az egész esetet, felemelkedtek az asztaltól és tisztelettel adóztak neki, mondván: „Bizony te vagy Isten szentje, az igaz próféta, akit az isten küldött hozzánk.”
Ezután a tanítványai hittek benne, és sokan tértek vissza a szívükbe, mondván: „Dicsérjük az Urat, aki kegyelmes Izraelhez, és meglátogatta Júda házát szeretettel, és legyen áldott az ő szent neve.”
16. fejezet: Csodálatos tanítást ad Jézus az apostolainak, a gonosz életről való megtérésről
Egy napon Jézus összehívta tanítványait és felmentek a hegyre, és amikor leült, a tanítványai közel jöttek hozzá; és kinyitotta a száját és tanította őket, mondván: „Nagyok a jótétemények, melyeket az Isten nekünk ajándékozott, ezért fontos hogy igaz szívvel szolgáljuk őt. És amint új bort töltenek az új tárolókba, éppen így kell nektek is új emberekké lennetek, amikor bennetek lesz az új tanítás, ami a számon fog kijönni. Bizony mondom néktek, ahogy az ember képtelen a saját szemével látni a mennyet és a földet egy időben, ugyanúgy lehetetlenség az istent és a világot (is) szeretni.”
„Akármilyen bölcs is legyen az ember, nem képes két urat szolgálni, akik ellenségesek egymással: mert ha az egyik szeretni fog titeket, akkor a másik gyűlölni fog benneteket. Ezért elmondom nektek az igazat, nem szolgálhatjátok az Istent és a világot, hiszen a világ hazugságban, kapzsiságban és rosszindulatban leledzik. Ezért nem találhattok
12
megnyugvást a világban, ellenkezőleg, üldöztetést és veszteséget. Ezért szolgáljátok az Istent és vessétek meg a világot, ugyanis általam megnyugvásra lel lelketek. Halljátok a szavam, mert az igazságot mondom nektek.”
„Bizony, boldogok, akik gyászolják ezt a földi életet, mert megvigasztaltatnak.”
„Áldottak a szegények, akik igazán gyűlölik a világ élvezeteit, mert bővelkedni fognak gyönyörűségekben, az Isten királyságában.”
„Bizony, boldogok azok, akik esznek az Isten asztalánál, mivel az angyalok szolgálják ki őket.”
„Úgy utaztok, mint a zarándokok. A zarándok terhelheti önmagát palotákkal és mezőkkel és más földi ügyekkel az út során? Bizony nem: ám világossá tesz dolgokat és díjazza a hasznosságukat és kényelmességüket az út során. Ennek most például kellene szolgálni számotokra; és ha másik példára vágynátok, meg fogom nektek adni, azért, hogy mindazt tegyétek, amit én mondok nektek.”
„Ne mérjétek le a szíveteket földi vágyakkal, mondván. „ Ki fog minket felöltöztetni?” vagy „Ki fog nekünk enni adni?” De íme, a virágok és a fák, a madarakkal, melyeket az Isten, a mi Urunk öltöztet és táplál nagyobb dicsősséggel, mint Salamon valamennyi dicsősége. És ő képes táplálni benneteket, annak ellenére, hogy ő az Isten, aki teremtett titeket és meghívott benneteket az ő szolgálatára; aki negyven évet át mannát hullatott az égből az ő izraeli népének a pusztában, és nem szenvedhette el, hogy ruhájuk elnyűvedjen vagy tönkremenjen, habár 640.000 férfi volt, a nők és a gyermekek mellett.”
„Bizony mondom nektek, a menny és a föld elmúlhat, de az ő kegyelme rajtuk el nem múlik, akik félik őt. Ám a világ gazdagsága az ő jólétükben éhség és pusztulás. Volt egy gazdag ember, akinek bevételei növekedtek, és azt mondta: ’Mit tegyek, óh, lelkem? Le fogom rombolni a csűrjeimet, mert kicsik, újakat és nagyobbakat építek: ezért győzedelmeskedni fogsz lelkem!’ Óh, nyomorult átok! Még azon az éjjelen meghalt. Gondoskodnia kellett volna a szegényekről, és baráttá kellett volna tennie önmagát alamizsnával a világ jogosulatlan gazdagságából; mert ők hozzák a kincseket a mennyek országába.”
„Mondjátok meg, kérlek benneteket, ha a bankba adnátok pénzetek egy vámszedőnek, és ha ő mindent tízszeresen és hússzorosan fizetne vissza, akkor nem adnátok egy ilyen embernek oda mindenetek, amitek csak van? Ám én azt mondom néktek,
13
bizony, bármi, amit a szeretett Isten nevében kértek, százszorosan kapjátok azt vissza, és örök életetek lesz. Lássátok hát, mennyire kell vágynotok Isten szolgálatára.”
17. fejezet: Ebben a fejezetben a világosan érzékelhető a keresztények hitetlensége, és Mumin igaz hite
Amikor Jézus ezt mondta, Fülöp válaszolt: „Hajlandóak vagyunk az Istent szolgálni, ám vágyakozunk rá, hogy megismerjük Istent, mivel Izsaiás próféta azt mondta: ’Bizony te vagy a rejtett Isten’, és Isten azt mondta Mózesnek, a szolgájának: ’Vagyok, aki vagyok.’”
Jézus így válaszolt: „Fülöp, Isten jó, ami nélkül nem lenne jóság; Isten egy lény, aki nélkül nem lenne semmi az, ami; Isten az élet, aki nélkül nem lenne semmi, ami él; olyan nagyserű, hogy mindent kitölt és mindenhol ott van. Neki egyedül nincs megfelelője. Nem volt kezdete, és nem lesz soha vége sem, ám mindennek kezdetet adott, és mindennek véget adott. Nincs atyja vagy anyja, nincsenek fiai, sem testvérei, sem társai. És mert az Istennek nincsen teste, ezért nem eszik, nem alszik, nem hal meg, nem ébred fel, nem mozog, ám mindig megmarad emberi hasonlóság nélkül, mivel testetlen, összekeveredetlen, anyagtalan, a legegyszerűbb lényeg. Ő oly mértékben jó, hogy csak a jóságot szereti, annyira igazságos, hogy amikor büntet, vagy megbocsát, nem lehet ellentmondani. Röviden, mondom néked Fülöp, hogy itt a földön nem láthatod meg őt és nem ismerheted meg őt tökéletesen, ám az ő királyságában örökké fogod látni őt, ahol teljes boldogságban és dicsőségben leszünk.”
Fülöp így felelt: „Mester, mit mondasz? Egyértelműen írva van Izaiás könyvében, hogy az Isten a mi Atyánk; akkor hogyhogy nem voltak fiai?”
Jézus válaszolt: „A próféciákban számos példabeszédet írtak le, amiért is nem a betűre kell figyelnetek, hanem az értelemre. Ami az összes prófétát illeti, 144.000-en vannak, akiket Isten küldött a világba, homályosan szólni. Ám utánam jön minden próféta és szent Ragyogása, és világosságot gyújt a homályban, melyről a próféták beszéltek, mivel ő az Isten hírnöke. És ezt mondván Jézus sóhajtott és így szólt: „Irgalmazz meg Izraelnek, óh, Uram, és tekints szánakozva Ábrahámra és az ő magjára, azért, hogy igaz szívből szolgáljon téged.”
A tanítványai azt felelték: „Legyen hát, óh, Uram, a mi Istenünk!”
14
Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, az írástudók és a tudósok tették érvénytelenné az Isten törvényét a hamis próféciáikkal, ellentétben az Isten igaz prófétáinak próféciáival: ezért Isten haragos Izrael házára és ezzek a hitetlen nemzedékkel.” A tanítványai sírva fakadtak ezekre a szavakra és azt mondták: „ Könyörülj óh, Istenem, kegyelmezz a templomnak és a szent városnak, és ne adj megvetést a nemzeteknek, azért mert semmibe vették a te szent szövetségedet.” Jázus így válaszolt: „Így legyen, a mi atyáink Úristene.”
18. fejezet: Megjelenik Isten szolgáinak üldözése a világ által, és Isten megmentő védelme
Így szólván, Jézus ezt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy ti legyetek az én tanítványaim. Ha pedig a világ gyűlölne benneteket, akkor lesztek az igazi tanítványaim, mivel a világ mindig is ellensége volt az Isten szolgáinak. Emlékezzetek [a] szent prófétákra, akiket megölt a világ, még Illés idejében is tízezer prófétát mészárolt le Jezabel, olyannyira, hogy alig tudott szegény Illés megszökni, és a próféták hétezer fiára, akiket Akhab kapitány házigazdája rejtett el. Óh, gonosz világ, amelyik nem ismeri Istent! Ezért ne féljetek, a fejeteken lévő hajszálak is meg vannak számlálva, hogy azok ne pusztuljanak el. Íme, a verebek és más madarak, melyekről egyetlen egy toll sem hullik le az Isten szándéka nélkül. Ezek szerint az Isten jobban törődne a madarakkal, mint az emberekkel, akiknek a kedvéért teremtett mindent? Van ember talán aki jobban törődne a cipőjével, mint az ő saját fiával? Bizony nincs. Nos, hát mennyivel kevesebbet kellene arra gondolnotok, hogy Isten elhanyagol benneteket, miközben törődik a madarakkal! És miért beszélek a madarakról? Egy falevél sem hullik le a fáról Isten szándéka nélkül.
„Higgyetek nekem, mert az igazat mondom, a világ nagyon fog félni, ha ti betartjátok szavaimat. Hiszen ha nem félne, hogy a gonoszsága leleplezésre kerül, akkor nem gyűlölne titeket, ám fél, hogy lelepleződik, ezért gyűlölni fog benneteket és üldözni. Ha azt látjátok, hogy a szavaitokat megveti a világ és nem fogadja a szívére, akkor meggyőződhettek róla, hogy az Isten mennyivel nagyobb nálatok; aki ilyen bölcs, azt megveti a világ, hiszen az ő bölcsessége őrültségnek számít, mivel pedig az Isten türelemmel viseltetik a világ iránt, miért akarjátok ezt a szívetekbe fogadni, óh, föld pora és agyagja? Türelmetekben ti birtokoljátok a lelketeket. Ezért ha valaki megüt titeket az arcotok egyik oldalán, ajánljátok fel a másikat is, hogy lesújtson rá. Nem tetszik a gonosz a gonosznak, mivel így cselekednek a legrosszabb állatok, hanem a jó tetszik a gonosznak, és az Istenhez való ima, mert ezek miatt gyűlölnek titeket. Tüzet nem lehet tűzzel kioltani, ellenkezőleg, éppenséggel vízzel; ezért azt mondom néktek, hogy a gonoszságot nem tudjátok gonoszsággal legyőzni, ellenkezőleg, hanem jóval.
15
Íme, az Isten, aki okozza, hogy a Nap jöjjön fel jóra és gonoszra, és hasonlóképpen az eső. Törekedjetek hát, hogy mindenkivel jót tegyetek; hiszen írva van a törvényben: ’Legyetek szentek, mivel én vagyok a ti Istenetek; legyetek tiszták, mert én tiszta vagyok; és legyetek tökéletesek, mert én tökéletes vagyok.’ Bizony mondom nektek, hogy a szolga megtanult kedvére tenni az ő urának, és ezért nem venne fel olyan öltözetet, mely nem tetszene az ő urának. A ti öltözetetek a ti szándékotok és szeretetetek. Vigyázzatok tehát, ne vágyjatok vagy szeressetek olyan dolgot, mely nem tetszene az Istennek, a mi Urunknak. Legyetek benne biztosak, az Isten gyűlöli a pompát és a világ vágyait, és ezért gyűlöl titeket a világ.”
19. fejezet: Jézus megjövendöli elárultatását, és, leereszkedvén a hegyről, meggyógyít tíz leprást
Amikor Jézus ezt mondta, Péter felelt: „Óh, tanító, íme, már megéreztük mindannyian azt, hogy kövessünk téged, mi lesz velünk?” Jézus válaszolt: „Bizony, ti az ítélet napján mellettem ültök majd, tanúbizonyságot téve Izrael tizenkét törzse ellen.” És Jézus így szólván sóhajtott, mondván: „Óh, Uram, mi dolog ez? Hiszen kiválasztottam tizenkettőt és az egyikük a gonosztól való.”
Az apostolok mélyen elszomorodtak ezeken a szavakon; mire ő, aki ír, titokban megkérdezte Jézust könnyek között, mondván: „Óh, mester, a Sátán megtéveszt engem és ezután mihasznává válok?”
Jézus válaszolt: „Ne legyen mély bánatod Barnabás; hiszen azok, akiket az Isten a teremtés előtt kiválasztott, nem pusztulnak el. Örvendezz, mert a neved be van írva az élet könyvébe.” Jézus megnyugtatta a tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert aki gyűlöl engem, az nem bánkódott meg a szavaimon, mert nincs benne isteni érzés.” Az ő szavaira a kiválasztottak megnyugodtak. Jézus elvégezte imáját és a tanítványai azt mondták: „Ámen, úgy legyen, az Úristen mindenható és kegyelmes.” Befejezvén az ő áhítatát, Jézus lejött a hegyről a tanítványaival, és találkozott tíz leprással, akik már messziről kiáltották: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”
Jézus odahívta őket magához közel, és azt mondta nekik: „Mit akartok tőlem, óh, testvéreim?” Ők valamennyien felkiáltottak: „Gyógyíts meg minket!” Jézus felelt: „Óh, milyen szerencsétlenek vagytok. Ti is annyira elveszettek vagytok, hogy ezt mondjátok ’Gyógyíts meg minket’. Nem látjátok, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ti magatok. Hívjátok a mi Istenünket, aki teremtett titeket: és ő, aki mindenható és irgalmas, meg fog gyógyítani
16
titeket.” A leprások könnyek között válaszoltak: „Tudjuk, hogy éppen olyan ember vagy, mint mi, ám te az Isten szentje vagy és az Úr prófétája; ezért imádkozz te Istenhez, és ő meggyógyít minket.”
Erre a tanítványok kérlelni kezdték Jézust, mondván: „Uram, könyörülj rajtuk.” Erre Jézus sóhajtott egyet és imádkozni kezdett az Istenhez: „Mindenható és irgalmas Úristen, légy irgalmas és hallgasd meg a te szolgád szavát: és Ábrahám, a mi atyánk, szeretetére, és a te szent szövetségedre, légy irgalmas ezen emberek kérése ügyében, és adj nekik gyógyulást.” Jézus így szólván odafordult a leprásokhoz és azt mondta: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak az Isten törvénye értelmében.”
A leprások eltávoztak és útközben megtisztultak. Amint az egyikük látta, hogy meggyógyultak, visszatért megkeresni Jézust, és ő ismaelita volt. És megtalálván Jézust meghajolt, tiszteletet adván neki, és így szólt: „Bizony te vagy Isten szentje.” És megköszönve kérlelte őt, hogy had lehessen a szolgája. Jézus így felelt: „Tízen tisztultak meg, hol van a kilenc?” És azt mondta neki, aki megtisztult: „Nem azért jöttem, hogy kiszolgáljanak, hanem, szolgálni: ezért menj, fényesítsd ki az otthonodat és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten, azért, hogy megtudják, hogy az Ábrahámnak és az ő fiainak tett ígéret az Isten királyságáról, milyen közel van.” A megtisztult leprás eltávozott, és megérkezvén az ő szomszédságába elbeszélte, hogy az Isten Jézus által munkálkodott őbenne.
20. fejezet: Jézus csodát visz véghez a tengeren, és Jézus kijelenti, honnan érkezett a próféta
Jézus elment a galileai tengerhez, és miután hajóra szállt, hogy az ő városába, Názáretbe vitorlázzon, akkor hirtelen nagy vihar támadt a tengeren, olyannyira, hogy a hajó majdnem elsüllyedt. És Jézus aludt a hajó orrában. Ezután a közelébe vergődtek a tanítványai, és felébresztették, mondván: „Óh, mester, mentsd meg magadat, mert elveszünk!” Hatalmas félelem szállta meg őket, a nagy erejű szél és a tenger ellenséges háborgása miatt. Jézus felkelt és az égre emelte szemét, mondván: „Óh, Elohim Sabaoth, könyörülj a te szolgáidon.” Ekkor, amikor Jézus ezt mondta, hirtelen elállt a szél, és a tenger megnyugodott. Ezért pedig ezek a férfiak megrémülten mondták: „És ki ez, hogy a tenger és a szél engedelmeskedik neki?”
17
Megérkezvén Názáret városába a tengerészek az egész városban elterjesztették, amit Jézus cselekedett, mire a házat, ahol Jézus lakott annyian vették körbe, ahányan a városban laktak. És az írástudók és a tudósok bemutatkoztak neki és mondták: „Hallottuk, hogy mily dolgot tettél a tengeren Júdeában: adj nekünk ezért valamiféle jelet a saját vidékünkön.”
Jézus így válaszolt: „Ez a hitetlen nemzedék jelet keres, de nem adatik meg neki, mert nem kap prófétát a saját hazájában. Illés idejében sok özvegy volt Júdeában, ám nem küldték el őt, hogy táplálva megmentse Sidon özvegyét. Sokan voltak a leprások Elizeus idejében Júdeában, azonban csak Námán, a szíriai tisztult meg.”
Erre a lakosok feldühödtek és megragadták és felvitték egy szakadék szélére, hogy levessék. Jézus azonban átsétált közöttük, eltávozván tőlük.
21. fejezet: Jézus meggyógyít egy démontól megszállottat, és disznókat a tengerbe veti. Ezek után meggyógyítja a Kánaániták lányát.
Jézus felment Kafarnaumba, és ahogy közeledett a városhoz, íme, jött ki a sírokból egy gonosztól megszállott, és oly okos, hogy semmiféle lánc nem tudta visszatartani, és súlyos sérüléseket okozott az embernek.
A démonok felkiáltottak az ő szájával, mondván: „Óh, Isten szentje, miért jöttél idő előtt zaklatni bennünket?” És dicsérték őt, hogy nem vesse ki őket.
Jézus megkérdezte őket, hányan vannak. Ők válaszoltak: „Hatezer-hatszázhatvanhatan.” Amikor a tanítványok ezt meghallották, megrémültek és kérlelték Jézust, hogy menjenek el. Ezután Jézus mondta: „Hol van a hitetek? Szükséges, hogy a démonok távozzanak és ne én.” A démonok ezért felkiáltottak: „Kijövünk, de engedd meg nekünk, hogy belemenjünk azokba a disznókba.” Ott ettek, közel a tengerhez, körülbelül tízezer disznó, a kánaánitákhoz tartoztak. Erre Jézus azt mondta: „Távozzatok,és menjetek bele a disznókba.” A démonok üvöltözve belementek a disznókba, és hanyatt-homlok belevetették őket a tengerbe. Ezután bemenekültek a városba azok, akik a disznókat etették és elmesélték, mit vitt végbe Jézus.
Ennek megfelelően, a város férfiai előjöttek és megtalálták Jézust és a férfit, akit meggyógyított. A férfiakat félelem töltötte és kérlelték Jézust, távozzon határaikon kívülre. Jézus ily módon eltávozott tőlük és felment Tirusz és Szidón területére.
18
És íme! Egy kánaáni nő, két fiával, aki a saját vidékéről jött, hogy megtalálja Jézust. Meglátván őt, a tanítványaival tartott, felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj a lányomon, aki gyötör az ördög!” Jézus egyetlen szóval sem válaszolt, mivel a körülmetéletlen emberek közül valók voltak. A tanítványok szánakozni kezdtek és azt mondták: „Óh, mester, könyörülj rajtuk” íme mennyit sírnak és keseregnek!”
Jézus így válaszolt: „Nem máshoz, mint az izraeli emberekhez küldtek.” Ezután az asszony, a fiaival, Jézus elé ment, sírva mondta: „Óh, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus így felelt: „Nem jó dolog elvenni a kenyeret a gyermekek kezéből és odaadni a kutyáknak.” És ezt mondta Jézus az ő tisztátalanságuk miatt, mert körülmetéletlen emberek voltak.
A nő így válaszolt: „Óh, Uram, a kutyák megeszik a morzsát, ami lehullik a gazdájuk asztaláról.” Jézust csodálattal töltötték el az asszony szavai és azt mondta: „Óh, asszony, hatalmas a te hited.” És felemelvén az ő kezét az ég felé, kérlelte az Istent és ezután azt mondta: „Óh, asszony, a lányod megszabadult, menj utadra békével.” A nő eltávozott, és visszatérvén otthonába a megtalálta a lányát, aki az Istent áldotta. Erre az asszony azt mondta: „Bizony nincs is más Isten, mint Izrael Istene.” Erre valamennyi rokona csatlakozott [Isten] törvényéhez, a Mózes könyvében leírt törvény értelmében.
23. fejezet: A körülmetéletlenek nyomorúságos állapota; egy kutya is jobb náluk
A tanítványok azon a napon kérdezték Jézust, mondván: „Óh, mester, miért adtál ilyen választ az asszonynak, mondván, hogy ők kutyák?”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, egy kutya is jobb a körülmetéletleneknél.” Erre a tanítványok elszomorodtak, mondván: „Kemény szavak ezek, és ki az, aki be tudná őket fogadni?”
Jézus így válaszolt: „Ha megfontolnátok, óh, bolondok, mi az, amit a kutya csinál, hogy nincs oka arra, hogy az ő gazdáját szolgálja, akkor a mondásom igaznak tartanátok. Mondjátok, mondjátok meg, a kutya őrzi az ő gazdája házát, és kockáztatja az életét a rablókkal szemben? Igen, bizonyára. És mit kap? Sok ütleget és sérülést kevés kenyérrel, és ő mindig örömteli arcot mutat a gazdájának. Igaz?”
„Ez igaz, óh, mester” – válaszolták a tanítványok.
19
Ezután Jézus azt mondta: „Fontoljátok meg, milyen nagy dolgot adott az Isten az embernek, és meglátjátok, milyen gonosz (az ember), amikor nem tartja be Isten Ábrahámmal, az ő szolgájával kötött szövetségét. Emlékezzetek, mit mondott Dávid Saulnak, Izrael királyának, a filiszteus Góliáttal szemben: „Uram” – mondta Dávid, - „amíg a szolgád őrizte a te szolgád nyáját, eljött a farkas, a medve és az oroszlán és elragadta a szolgád juhait: mire a te szolgád ment és megölte őket, megmentve a juhokat. És miben hasonlatosak hozzájuk a körülmetéltek? Ezért megy a te szolgád Izrael Istenének nevében, és megöli a tisztátalanokat, akik káromolják az isten szent embereit.”
Ezután azt mondták a tanítványok: „Mondd meg nekünk, óh, mester, miért szükséges az embernek körülmetélkednie?”
Jézus így válaszolt: „Legyen elég nektek, hogy az Isten megparancsolta ezt Ábrahámnak, mondván: ’Ábrahám, metéld körbe az előbőrödet és mindenkinek a házadból, mert ez lesz a szövetség köztem és közted mindörökké.”
23. fejezet: A körülmetélés eredete, és Isten szövetsége Ábrahámmal, és kárhozat a körülmetéletleneknek
És ezt mondván Jézus leült közel a hegyhez, melyre feltekintettek. És a tanítványai odajöttek az oldalára és hallgatták a szavait. Ekkor Jézus ezt mondta: „Ádám, az első ember, miután evett a Sátán megtévesztése által, az Isten által tiltott gyümölcsből a paradicsomban, az ő teste fellázadt a szellem ellen; mire megesküdött, mondván: ’Istenre, kiváglak téged!’
És letörvén egy darab sziklát, megragadta a testét, hogy megvágja a a kő élével: mire megdorgálta őt Gábriel angyal. És azt válaszolta: „Az Isten által esküszöm, kivágom, és soha nem leszek hazug!”
’Azután az angyal megmutatta neki az ő testének feleslegét, és azt, hogy ő levágta. És így, ahogy minden ember testét Ádám testéből veszi, így köteles betartani Ádám minden egyes, esküvel tett ígéretét. Így tett Ádám, betartva az ő fiaiban, és nemzedékről-nemzedékre szállt a körülmetélés kötelezettsége. Ábrahám idejében azonban csupán néhány körülmetélt élt a földön, mert a bálványimádás megsokszorozódott a földön. Erre elmondta az Isten Ábrahámnak a tényeket a körülmetéltséggel kapcsolatosan, és szövetséggé tette ezt, mondván: „A lelket, melynek nem metélték körül az ő testét, szétszórom örökké az emberek közül.”’
20
A tanítványok remegtek a félelemtől Jézus ezen szavai nyomán, mivel heves lelkülettel beszélt. Ezután azt mondta Jézus: „Hagyjátok a félelmet annak, aki nem metélte körül az ő előbőrét, mivel meg van fosztva a paradicsomtól.” És ezt mondván, Jézus újra beszélni kezdett, mondván: „Sokakban áll készen a szellem Isten szolgálatára, ám a test gyenge. Az embernek ezért, aki féli Istent, át kellene gondolnia, mi a test, és hogy honnan ered, és hová kell visszafogni. A föld agyagjából alkotta Isten az embert, és belelehelte az élet leheletét, bele-lélegzésel. És ezért, amikor a test akadályozza Isten szolgálatát, félre kellene vetni, mint az agyagot és megtaposni, mivelhogy, aki gyűlöli a lelkét ebben a világban, megtartja az az örök életben.”
„Amire a test jelen pillanatban vágyik, az nyilvánvalóan kíméletlen ellensége minden jónak, hiszen egyedül a bűnre vágyik.”
„Kellene tehát az embernek az egyik ellensége kielégítése kedvéért elhagynia a örömteli Istenét, az ő teremtőjét? Fontoljátok meg ezt. Az összes szent és próféta ellensége volt a saját testének Isten szolgálatában: tehát könnyedén és boldogan mentek a halálukba, hogy ne sértsék meg a Mózes, az ő szolgája által adott isteni törvényeket, és menjenek és szolgáljanak hazug isteneket.”
„Emlékezzetek Illésre, aki sivatagon át, hegyes vidékeken menekült, csupán füvet evett, kecskebőrbe bújt. Óh, hány napon át nem evett levest! Ah, mennyi hideget volt képes elviselni! Ah, és mennyi zápor áztatta őt, és [arra] a hét éves időtartamra, amikor elviselte a tisztátalan Jezebel vad üldöztetését!”
„Emlékezzetek Elizeusra, aki árpakenyeret evett és a legdurvább öltözetet viselte. Bizony mondom nektek, hogy ők nem féltek a test visszautasításától, féltek és nagyon meg voltak rémülve a királyok és a hercegek miatt. Ennek elegendőnek kell lenni a test megvetéséhez, óh, emberek. Ám amikor a sírokból fogtok bámulni, tudni fogjátok, mi a test.”
24. fejezet: Megjegyzendő példa, miként kellene menekülni a díszebédtől és a lakomától
Ezeket mondván Jézus sírva fakadt, és így szólt: „Jaj azoknak, akik szolgái az ő testüknek, mivel biztosak abban, hogy semmi jó nincs a másik életben, hanem csak kín a bűneik miatt. Elmondom nektek, hogy volt egy falánk, gazdag ember, aki semmi figyelmet nem fordított az illendőségre, ellenkezőleg, a torkosságra, s így minden nap pompás lakomát csapott. Ott állt a kapujában egy szegény ember, Lázárnak hívták, aki tele volt sebekkel, és
21
kénytelen volt beérni azokkal a morzsákkal, melyek a falánk ember asztaláról lehullottak. Senki sem adott neki semmit; sőt, mindannyian gúnyolták. Csak a kutyák törődtek vele, nyalogatván az ő sebeit. Történt, hogy a szegény ember meghalt, és az angyalok elvitték őt Ábrahám atyánk karjaiba. A gazdag ember szintén meghalt, és az ördögök elvitték őt a Sátán karjaiba; ahol a legszörnyűbb gyötrelmeken esett át, felemelte a szemeit és a nagy távolban látta Lázárt Ábrahám karjaiban. Ekkor felkiáltott a gazdag ember: ’Óh, Ábrahám atyám, könyörülj rajtam és küldd Lázárt, aki az ujjain tudna nekem egy csepp vizet hozni, hogy hűsítse a nyelvem ebben a gyötrő lángban.’
Ábrahám így válaszolt: ’Fiam, emlékezz rá, hogy te jót kaptál a másik életben és Lázár gonoszságot, ezért most te leszel kitéve gyötrelemnek és Lázár kap vigasztalást.’
A gazdag ember felkiáltott újra, mondván: ’Óh, Ábrahám atyám, az én házamban három fivérem él. Ezért küldd el Lázárt, hogy tudassa velük, mennyire szenvedek, azért, hogy ők megtérjenek és ne jussanak ide.’
Ábrahám azt felelte: ’Megvan nekik Mózes és a próféták, Hallgassanak rájuk.’
A gazdag ember így válaszolt: „Nem úgy van az, Ábrahám atyám; ám ha valaki feltámadna a halottak közül, ők elhinnék.’
Ábrahám azt felelte: ’Aki nem hisz Mózesnek és a prófétáknak, nem fog még akkor sem hinni, ha a halott feltámad.’
Lássátok hát, hogy áldottak a szegények – mondta Jézus -, aki türelmes és csupán a vágy él benne a szükséges dolgok iránt, gyűlöli a testet. Óh, nyomorultak, akik másokat tartanak a temetésig, odaadják az ő testüket férgek ételének, és nem tanulják meg az igazságot. Eddig úgy éltek, mint a halhatatlanok, mivel hatalmas házakat építettek és jelentős bevétellel rendelkeztek és büszkeségben éltek.”
25. fejezet: Miként kell megvetni a testet, és hogyan kell élni a világban
Ezután azt mondta, aki ezt írta: „Óh, mester, igazak a szavaid és ezért mindent elhagyunk és követünk téged. Mondd el nekünk akkor, miként kell gyűlölnünk a testet: megölni valakinek önmagát nem törvényes, és ahhoz, hogy éljünk, meg kell adni a megélhetést.”
22
Jézus így felelt: „Úgy tartsátok a testet, mint a lovat, és biztonságosan fogtok élni. Mivel a ló az élelmiszert mértékkel kapja, és mértéktelenül dolgozik, és a kantár rá van téve, hogy csak a ti kívánságaitok szerint járhasson, ki van kötve, hogy senkit ne bosszantson, szegényes helyen tartják, és megverik, amikor nem engedelmeskedik, tegyél tehát te így, óh, Barnabás, ás mindig az Istennel fogsz élni.”
„És ne sértődjetek meg szavaimon, hiszen Dávid, a próféta, ugyanezt a dolgot cselekedte, amint megvallotta: ’Olyan vagyok, mint egy ló előtted, és mindig általad vagyok.’
„És most mondjátok meg, vajon az a szegényebb, aki kicsivel is beéri, vagy aki sokat kíván? Bizony mondom nektek, ha a világnak ép teste lenne, senki sem vágyna semmit felhalmozni saját magának, ellenkezőleg, minden közös lenne. Ám ismert az őrülete, hogy minél többet halmozott fel, annál többre vágyik. És bármennyit is halmoz fel mások testi nyugalma érdekében, mindig ugyanazt teszi. Ezért legyen elegendő egyetlen köntös számotokra, vessétek el erszényetek, ne hordjatok magatoknál pénztárcát, sem szandált a lábatokon, s ne gondolkodjatok így, mondván: ’Mi fog velünk történni?’, ellenkezőleg, legyen gondolatotok az Isten kívánsága, és ő majd ellát benneteket a számotokra szükséges dolgokkal, olyannyira, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt.”
„Bizony mondom nektek, hogy a felhalmozás ebben az életben bizonyságot tesz arról, hogy a másikban nem kaptok semmit. Hiszen az ő őshazája Jeruzsálem, tehát nem épít házakat Szamariában, ugyanis ellenségeskedés van a városok között. Értitek?”
„Igen” – válaszolták a tanítványok.
26. fejezet: Miként kell az embernek szeretnie Istent? És ebben a fejezetben található a csodálatos vita Ábrahám és az ő atyja között
Ezután Jézus azt mondta: „Volt egy ember, aki utazása közben, amint gyalogolt, észrevett egy kincset egy olyan földterületen, mely eladás alatt állt, 5 darab pénzért. Ahogy az ember ezt megtudta, azonnal eladta a köpenyét, hogy megvegye a földet. Hihetetlen?” A tanítványok így válaszoltak: „Aki ezt nem hiszi el, az bolond.”
Erre Jézus azt mondta: „Ti vagytok a bolondok, ha nem adjátok oda az érzékeiteket Istennek, hogy megvegyétek a lelketeket, mely a szeretet kincsének otthona; hiszen a szeretet páratlan kincs. Hiszen aki szereti az Istent, saját maga birtokolja Istent; és aki
23
birtokolja az Istent, mindent birtokol.” Péter válaszolt: „Óh, mester, hogyan szerethetné valaki az Istent igaz szeretettel? Mondd el nekünk.”
Jézus válaszolt: „Bizony mondom nektek, hogy aki nem gyűlöli az ő atyját és az ő anyját, és az ő saját életét, és a gyermekeit és a feleségét az Isten szeretetéért, az ilyen nem méltó az Isten szeretetére. Péter válaszolt: „Óh, mester, írva vagyon Isten törvénye Mózes könyvében: ’Tiszteld a te atyádat, hogy hosszú életű légy a földön.’ És, továbbá, azt mondja: ’Átkozott legyen a fiú, aki nem engedelmeskedik az ő atyjának és az ő anyjának.’ Isten parancsolta azt, hogy az ilyen engedetlen fiút az emberek haragja által meg kell kövezni a város kapuja előtt. [Miért] beszélsz nekünk arról, hogy gyűlöljük az atyát és az anyát?”
Jézus így válaszolt: „Minden szavam igaz, mivel nem az enyémek, hanem az Istenéi, aki elküldött engem Izrael Házába. Ezért azt mondom nektek, minden, amivel rendelkeztek, azt Isten adományozta nektek: és így, mi az, ami többet ér, az ajándék, vagy az ajándékozó? Amikor az atya és az anya minden más dologgal együtt botló akadályt jelent az Isten szolgálatában, hagyjatok fel velük, mint ellenségekkel. Nem megmondta Isten Ábrahámnak: Hagyd el atyád és rokonaid házát és jöjj, lakozz azon a földön, melyet én adok neked és magodnak? Miért mondta ezt az Isten, kivéve, ha Ábrahám atyja kép-készítő volt aki hamis isteneket készített és imádott? [Emiatt] ellenségeskedés volt közöttük, olyannyira, hogy az atya meg akarta égetni a fiát. Péter így válaszolt: „A te szavaid igazak. Kérlek téged, mondd el, miként gúnyolta Ábrahám az ő atyját.”
Jézus így felelt: „Ábrahám hét éves volt, amikor elkezdte keresni Istent. Ezért egy napon azt mondta az atyjának: ’Atyám, ki alkotta az embert?’ Az ostoba atyja így válaszolt: ’’Az ember [alkotta az embert]; hiszen én alkottalak téged.’ Ábrahám így szólt: ’Atyám, ez nem így van; hiszen hallottam egy öreg embert, sírva mondta: ’Óh, Istenem, miért nem adtál nekem gyermeket?’’ Az atyja így válaszolt: ’Az igaz fiam, hogy az Isten segít az embernek embert alkotni, ám nem nyújtja ki a kezét a [feladat] elvégzésére, csupán az szükséges, hogy az ember kérje az Istent, hogy adjon neki bárányt és birkát, és az Isten segít neki.’ Ábrahám így felelt: ’Hány isten van, atyám?’ Az idős ember azt mondta: ’Végtelenek számban, fiam.’
Ezután Ábrahám azt mondta: ’Óh, atyám, mit tegyek, ha az egyik istent szolgálom, és egy másik [isten] gonosz dolgokat kíván nekem, mert nem őt szolgálom? Mindenesetre, viszály támad közöttük, és akár háború is kitörhet az istenek között. És ha, netán, az isten, amelyik gonosz dolgokat kívánt nekem, legyilkolja az én saját istenemet, mit tegyek? Bizonyára engem is meg fog gyilkolni.’ Az öreg ember nevetett és azt mondta: ’Óh, fiam, ne félj, hiszen egyetlen isten sem visel háborút másik isten ellen; nem, a felséges templomban
24
ezer isten van, a hatalmas Baál istennel, és én most majdnem hetven éves vagyok, és még soha nem láttam, hogy egyik isten lesújtana a másik istenre. És bizonyára valamennyi ember nem egy istent szolgál, hanem egy ember egyet, és egy, másikat.’
Ábrahám így felelt: ’Akkor tehát béke van közöttük?’ Az atyja azt válaszolta: ’Igen, az.’ Ábrahám azt mondta: ’Óh, atyám, milyenek az istenek?’ az idős ember így válaszolt: ’Ostoba, minden nap készítek egy istent, melyet eladok másoknak, hogy kenyeret vegyek, és te tudod, milyenek az istenek!’ És akkor, abban a pillanatban, elkészített egy bálványt. ’Ilyen’ – mondta ő, ’pálmafából, az ott olajfából, ez a kicsi elefántcsontból, nézd, milyen szép ez! Nem úgy néz ki, mintha élne?’ ’Bizony, ám hiányzik belőle a lélegzet!’
Ábrahám így válaszolt: ’És így atyám, az istenek megvannak lélegzet nélkül? Akkor miként adnak lélegzetet? És élet nélküliek révén, miként adnak életet? Annyi bizonyos atyám, hogy ezek nem azonosak Istennel.’ Az idős ember haragra gerjedt ezekre a szavakra, és azt mondta: ’Ha meglenne a korod hozzá, hogy megértsd, összetörném a fejed ezzel a baltával: Ám, maradj csendben, mert rendelkezel megértéssel!’ Ábrahám azt felelte: ’Atyám, ha az istenek segítenek az embernek embert alkotni, akkor miként lehetséges, hogy az ember isteneket alkosson? És ha az istenek fából készülnek, akkor nagy bűn elégetni a fát. Ám, mondd meg nekem, atyám, hogy van az, amikor oly sok istent készítettél, az istenek nem segítettek neked, hogy sok további gyermeket alkoss, hogy te legyél a leghatalmasabb ember a világon?’
Az atya magánkívül volt, hallgatván a fiát; a fiú folytatta: ’Atyám, volt, hogy a világ egy ideig emberek nélkül való volt?’ ’Igen’ – válaszolta az idős ember, - ’és miért?’. ’Azért’ – mondta Ábrahám -, ’mert tudni szeretném, ki készítette az első Istent.’ ’Most pedig kifelé a házambó!’ – mondta az idős ember – ’és hagyj engem, hagy fejezzem be gyorsan ezt az istent, és ne szólj hozzám; mert amikor éhes vagy, akkor kenyérre vágysz és nem szavakra.’ Ábrahám így szólt: ’Egy finom mívű isten, akit úgy faragsz, miként kívánod, és nem védi meg magát!’ Az idős ember mérges volt, és azt mondta: ’Az egész világ azt mondja, ez egy isten, az ostoba ember mondja, hogy nem az. Az én isteneim révén, ha ember volnál, megölhetnélek!’ És ezt mondván, ütni és rugdosni kezdte Ábrahámot, és elüldözte őt a házából.”
25
27. fejezet: Ebben a fejezetben látható lesz, mennyire helytelen a nevetés az emberekben: valamint Ábrahám tisztasága
A tanítványok nevettek az idős ember őrületén, és kitartóan csodálták Ábrahám óvatosságát. Ám Jézus megfeddte őket, mondván: „Elfelejtkeztetek a próféta szaváról, aki azt mondta: A nevetés a sírás hírnöke, s továbbá: Ne menjetek oda, ahol nevetés van, hanem üljetek le, ahol sírás, mert ez az élet nyomorúságban telik.” Ezután Jézus azt mondta: „Mózes idejében, nem tudjátok, hogy a nevetés és a mások Istenének gúnyolása számos embert szörnyű vadállattá tett Egyiptomban? Vigyázzatok, ha nevettek, senkin ne (tegyétek), mert bizony sírni fogtok [rá].”
A tanítványok azt válaszolták: „Az idős ember őrültségén nevettünk.” Ezután Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mindeki az önmagához hasonlatosat szereti, és abban talál örömet. Ezért, ha nem vagytok őrültek, nem nevettek az őrültségen.” Ők azt felelték: „Istenem irgalmazz nekünk.”. Jézus így szólt: „Legyen”.
Ezek után Fülöp azt mondta: „Óh, mester, hogyan van az, hogy Ábrahám atyja meg akarta égetni az ő fiát?” Jézus így válaszolt: „Egy napon, amikor Ábrahám elérte a tizenkét éves kort, az atyja azt mondta neki: ’Holnap lesz az összes isten ünnepe; ezért elmegyünk a felséges templomba, és adományt viszünk az én istenemnek, a hatalmas Baálnak. És te választasz magadnak egy istent, mert elérted azt a kort, hogy istened legyen.’”
„Ábrahám csalárdul válaszolt: ’Nagyon szívesen, óh, atyám. ’És így korán reggel, mindenki előtt elmentek a templomba. Ám Ábrahám, a tunikája alá elrejtve egy baltát vitt. Minek utána, belépvén a templomba, amint a tömeg elkezdett nőni, Ábrahám elrejtőzött egy bálvány mögé a tempolom sötét részébe. Az atyja, amikor eltávozott, azt hitte, hogy Ábrahám már ő előtte hazament, ezért nem maradt, hogy keresse őt.”
28. fejezet
„Amikor mindenki eltávozott a templomból, a papok bezárták a templomot és elmentek. Azután Ábrahám fogta a baltát és levágta a lábát az összes bálványnak, kivéve a hatalmas Baál istenét. Annak lábához helyezte a baltát, a romok közé, amit a romok alkottak, hiszen idősek révén darabokra hullottak. Ezt követően Ábrahám kiment a templomból, néhány olyan ember észrevette, akik gyanakodtak rá, hogy valamit ellopott a templomból. Ezért aztán megragadták őt, és megérkezvén a templomba meglátták, hogy az isteneik darabokra vannak törve, siránkozva kiáltottak fel: ’Gyertek gyorsan, óh, emberek, és öljük
26
meg azt, aki megölte a mi isteneinket!’ Mintegy tízezer ember futott ott össze, a papokkal, és kérdezték Ábrahámtól, miért pusztította el az isteneiket.”
„Ábrahám így válaszolt: ’Őrültek vagytok! Megölheti ezek szerint egy ember az Istent? A hatalmas Isten az, aki megöli őket. Nézzétek, nem egy balta van a lába közelében? Bizonyosan ő az, aki nem vágyik társakra.’ Ezután megérkezett Ábrahám atyja, aki, szem előtt tartva az Ábrahámmal folytatott számos vitát az istenek ellen, és felismervén a baltát, mellyel Ábrahám darabokra törte a bálványokat, felkiáltott: ’Ezzé a árulóvá vált az én fiam, aki legyilkolta az isteneinket! Hiszen ez a balta az enyém.’ És ő elmesélt nekik mindent, ami végbement közte és a fia között. Ebben a szellemben az emberek nagy mennyiségű fát gyűjtöttek, és Ábrahám kezét és lábát megkötözve, feltették a fa tetejére, és tüzet raktak alatta.”
„Íme! Isten, az angyalai segítségével, megparancsolta a tűznek, hogy ne égessék meg Ábrahámot, az ő szolgáját. A lángok dühödten felcsaptak és körülbelül kétezer embert megégettek azok közül, akik Ábrahámot halálra ítélték. Ábrahám ténylegesen szabadnak találta magát, az Isten angyala vitte az atyja házához közel, anélkül, hogy látta volna, ki hordozza őt; s ily módon Ábrahám megmenekült a haláltól.”
29. fejezet
Ezek után Fülöp azt mondta: „Hatalmas az Isten kegyelme azokon, akik szeretik őt. Mondd el, óh, mester, hogyan jutott Ábrahám az Istenre vonatkozó ismeretekhez?” Jézus így válaszolt: „Megérkezvén atyha házának közelébe, Ábrahám félt bemenni a házba; ezért bizonyos távolságra húzódott tőle és leült egy pálmafa alá, ahol, egyedül révén, azt mondta: ’Lennie kell egy Istennek, aki él és nagyobb a hatalma, mint az emberé, hiszen ő alkotja az embert, és az ember, Isten nélkül, képtelen embert alkotni.’
„Erre, felnézvén a csillagokra, a Holdra és a Napra, azt gondolta, hogy ők istenek voltak. Azonban, megfontolván mozgásuk változatlanságát, így szólt: ’Úgy kell lennie [szükségképpen], hogy az Isten nem mozog és hogy a felhők nem rejtik őt el [miként elrejtik az égitesteket], másként az embert nem tartaná vissza semmi.’ Megmaradván ebben a bizonytalanságban, hallotta, amint a nevén szólítják: ’Ábrahám!’ És erre, körbefordulván és nem látván senkit egyik oldalon sem, azt mondta: ’Biztos vagyok benne, hogy a nevemet hallottam szólítani, ’Ábrahám.’’ Ezután, még két alkalommal, hasonlatos módon, ismét hallotta a saját nevét szólítani: ’Ábrahám!’”
27
Ő azt válaszolta: ’Ki szólít engem?’ Ezután hallott [egy hangot] ezt mondani: ’Az Isten angyala vagyok, Gábriel.’ Ábrahámot félelem töltötte el; az angyal azonban megnyugtatta őt, mondván: ’Ne félj, Ábrahám, hiszen az Isten barátja vagy. Amikor darabokra törted az emberek isteneit, kiválasztott téged az angyalok és próféták Istene, miként az meg van írva az Élet Könyvében.’ Ezután azt mondta Ábrahám: ’Mit tegyek, [azért, hogy] az angyalok és a szent próféták Istenét szolgáljam?’ Az angyal azt felelte: ’Menj oda ahhoz a forráshoz és mosakodj meg, mert az Isten beszélni akar veled.’”
„Ábrahám így válaszolt: ’Hogyan mosakodjam meg?’ Ezután az angyal megjelent számára, mint egy csodálatos fiatal, és megmosakodott a forrásban, mondván: ’Tegyél ugyanígy, óh, Ábrahám.’ Amikor Ábrahám megmosakodott, az angyal azt mondta: ’Menj fel a hegyre, mert az Isten ott akar veled beszélni.’ Ábrahám felment a hegyre [az angyal utasításának értelmében] és leülvén a térdeire, azt mondta önmagának: ’Mikor fog az angyalok Istene beszéni hozzám?’ Szelíd hangon hallotta önmagát szólítani: ’Ábrahám!’ Ábrahám így felelt neki: ’Ki szólít engem?’ A hang azt válaszolta: ’Én vagyok a te istened, óh, Ábrahám.’”
„Ábrahámot félelem töltötte el, az arcát a földre hajtotta, mondván: ’Miként hallgasson a te szolgád, aki por és hamu, rád?’ Ezután az Isten azt mondta: ’Ne félj, és emelkedj fel, mivel én kiválasztottalak téged szolgámnak, és megáldalak téged és hatalmas emberré emellek téged. Ezért eljössz atyád és a te rokonságod házából és eljösz velem arra a földre lakni, melyet neked és magodnak adok.’”
Ábrahám azt válaszolta: ’Mindent meg fogok tenni, Uram, ám őrizz engem, [hogy] más istenek ne bántsanak engem.’ Ezután az Isten szólt, mondván: ’Én vagyok az egyedüli Isten, és nincs másik isten, csak én. Lesújtok és egységet alkotok; gyilkolok és életet adok, leviszek a pokolba és fel is hozok onnan, és senki sem képes kiszabadítani magát a kezemből.’ Ezután az Isten nekiadta a körülmetélés szövetségét; és így a mi atyánk, Ábrahám, megismerte Istent.” És ezeket mondván, Jézus felemelte a kezét, így szólván: „Tisztelet és dicsőség neked óh, Isten. Úgy legyen!”
30. fejezet
Jézus Jeruzsálembe ment, közel a Senofegiához, a nemzeti ünnepünkhöz. Az írástudók és a Farizeusok értesülést szerezvén erről, tanácsot tartottak arról, hogy megfogják őt a beszédében. Erre föl odajött hozzá egy tudós, azt mondván: „Mester, mit kell
28
tennem, hogy örök életem legyen?” Jézus így válaszolt: „Miként van megírva a Törvényben?” A kísértő felelt, mondván: „Szeresd az Urat, a te Istenedet és a te felebarátodat. Szeresd az Istent mindenek fölött, teljes szívedből és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint önmagadat.” Jézus azt felelte: „Helyesen válaszoltad meg: ezért menj, és cselekedj így, én pedig azt mondom, örök életed lesz.” Ő erre azt mondta neki: „És ki az én felebarátom?”
Jézus azt felelte, kissé felvonván a szemöldökét: „Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, a városba, mely átok alatt épült újra. Ezt az embert rablók kapták el az úton, megsebesítették és levetkőztették; majd távoztak, otthagyván őt félholtan. Véletlenül egy pap haladt el a hely mellett, és ő, látván a sebesült embert, továbbment anélkül, hogy üdvözölte volna. Hasonlóképpen haladt el egy levita, egy szót sem szólván. Véletlenül [ugyancsak] arra járt egy szamaritánus, akiben, látván a sebesült embert, együttérzés támadt, és leszállt a lováról, és fogta a sebesült embert és kimosta az ő sebeit borral, és bekente őt kenőccsel, és bekötötte a sebeit neki, és megvigasztalta, a saját lovára ültette.”
„Majd, amikor este megérkezett a fogadóba, kifizette neki a szállásköltséget. És amikor másnap felébredt, azt mondta: ’Viseld gondját ennek az embernek, és én mindent megfizetek.’ És négy aranyat nyújtott át a beteg embernek a szállásért, és azt mondta: ’Légy jókedvű, hiszen hamarosan visszatérek és elvezetlek a saját otthonomba.’ „Mondd meg nekem” – szólt Jézus, „melyik ezen emberek közül a felebarát?” A tudós így válaszolt: „Az, aki irgalmat mutatott.” Ezután Jézus így szólt: „Helyesen válaszoltál; ezért menj, és cselekedj hasonlóképpen.” A tudós zavartan távozott.
31. fejezet
Ezután a papok húzódtak közelebb Jézushoz, és azt mondták: „Mester, törvényes dolog a császárnak adót fizetni?” Jézus odafordult Júdáshoz és így szólt: „Van nálad pénz?” És egy fillérest fogván a kezébe Jézus odafordult a papokhoz és azt mondta nekik: „Ezen a filléresen egy kép van. Mondjátok meg nekem, kinek a képe ez?” Ők azt válaszolták: „A császáré.” „Ezért, adjátok meg – mondta Jézus – a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, adjátok meg az Istennek.” Ezután zavartan távoztak el.
És íme, egy százados közeledett Jézushoz, mondván: „Uram, beteg a fiam; könyörülj meg öreg korom miatt!” Jézus így felelt: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad’” Az ember távozóban volt és Jézus így szólt: „Várj meg engem, ugyanis elmegyek a házadba, hogy
29
imádkozzak a fiadért.” A százados azt felelte: „Uram, nem vagyok méltó, hogy te, az Isten prófétája, a házamba jöjj, elég nekem a szó, melyet mondtál a fiam gyógyulásáért; hiszen a te Istened urává tett téged minden betegségnek, amint azt az ő angyala mondta nekem álmomban.”
Ezen Jézus mélyen elcsodálkozott, és a tömeg felé fordult és így szólt: „Íme ez az idegen, több hite van, mint mindazoknak együtt, akiket Izraelben találtam.” És a századoshoz fordulván azt mondta: „Menj békével, mert az Isten, a hatalmas hit révén, melyet ő nyújtott neked, egészséget adott fiadnak.” A százados elment, és az úton találkozott a szolgáival, akik elmondták neki, miként gyógyult meg a fia. Az ember azt válaszolta: „Melyik órában múlt el a láza?” Ők azt felelték: „Tegnap, hat órakor, a forróság eltávozott tőle.”
Az ember tudta, hogy amikor Jézus azt mondta: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad”, a fia megkapta az ő egészségét. Erre az ember, aki hitt a mi Istenünkben, és belépvén a házba, darabokra törte valamennyi saját istenét, mondván: „Csak Izrael istene létezik, az igaz és élő Isten.” Ezért mondta ő: „Senki sem fog enni a kenyeremből, aki nem imádja Izrael Istenét.”
32. fejezet
Egy ember, képzett a törvényekben, vacsorázni hívta Jézust, azért, hogy megkísértse. Jézus tehát elment oda a tanítványaival együtt, és sok írástudó, megkísérteni őt, várt rá a házban. Történt, hogy a tanítványok leültek az asztalhoz anélkül, hogy megmosták volna a kezüket. Az írástudók szóltak Jézusnak, mondván: „A te tanítványaid vajon miért nem tartják meg az elődök hagyományait, nem mosván meg a kezüket mielőtt kenyeret esznek?” Jézus így felelt: „És én azt kérdezem tőletek, mi okból semmisítettétek meg Isten szabályát a hagyományaitok megtartásával kapcsolatban? Azt mondjátok a szegény apák fiainak: ’Tegyetek felajánlásokat és fogadalmakat a Templomnak.’”
„És fogadalmakat tettek abból a kevésből, melyből az apáikat kellett volna támogatni. És amikor az apáik pénzt szerettek volna keresni, a fiúk felkiáltottak: ’Ezt a pénzt az Istennek szenteltem’ - s emiatt az apák szenvedtek. Óh, hamis írástudók, képmutatók, az Isten használja ezt a pénzt? Bizonyára nem, mivel az Isten nem eszik, miként azt mondta az ő szolgája, Dávid próféta által: ’Egyem tehát a bika testét és igyam meg a bárány vérét? Add meg nekem a dicséret áldozatát, és ajánld fel nekem a te fogadalmadat; hiszen ha éhes
30
lennék, nem kérnék tőled semmit, látván azt, hogy minden dolog az én kezemben van, és paradicsom bősége velem van.’ Képmutatók! Azért teszitek ezt, hogy megtöltsétek az erszényeteket és ezért ti tizedrészt kértek és pénzt.”
„Óh, nyomorultak! Másoknak a legtisztább utat mutatjátok, amelyen ti nem jártok. Az írástudóitok és a tudósaitok mások vállain fekszenek, tovább növelik a kibírhatatlan súlyt, mindeközben ti magatok nem vagytok hajlandók megmozdítani egyetlen ujjatokat sem. Bizony mondom nektek, hogy minden gonoszság, mely jelen van ebben a világban, az elődök ürügyén van itt. Mondjátok meg nekem, hogy ki által jött el a világba a bálványimádás, ha nem az elődök által? Hiszen volt egy király, aki rendkívüli módon szerette az ő atyját, akinek neve Baál volt.”
„Történt, amikor az atyja meghalt, a fia, a saját vigasztalására, elkészített egy képet, az atyja hasonlatosságára, és felállította a város piacterén. És hozott egy rendeletet, hogy mindenki, aki 15 könyök távolságra megközelíti a szobrot, legyen biztonságban, és senki, semmilyen ürüggyel ne árthasson neki. Ezért, a gonosztevők, az általuk megkapható előnyök okán, elkezdtek felajánlani a szobornak rózsákat és virágokat, és nem sokkal később a felajánlások átalakultak pénzzé és élelemmé, olyannyira, hogy elkezdték istennek nevezni, tiszteletük jeléül. Mely dolog a szokásból átalakult törvénnyé, olyannyira, hogy Baál bálványa elterjedt az egész világon; és hogy mennyire fájlalja ezt az Isten, a próféta, Izaiás által szólván: ’Valójában ez a nép hiába imád engem, mivel megsemmisítette a Törvényem, melyet az én szolgám, Mózes által adtam neki, és az elődeik hagyományait követik.’”
„Bizony mondom nektek, hogy kenyeret enni nem tiszta kézzel, nem teszi az embert tisztátalanná, mert nem az teszi az embert tisztátalanná ami belép az emberbe, hanem az, ami kijön belőle, az teszi tisztátalanná az embert.” Erre az egyik írástudó így szólt: „Ha disznóhúst ennék, vagy más tisztátalan húst, nem tenne tisztátalanná a lelkem?” Jézus azt felelte: „Az engedetlenség nem hatol be az emberbe, ám a szándék kijön belőle, a szívéből; és ezért lesz tisztátalan, amikor tiltott ételt eszik.”
Ezután az egyik tudós azt mondta: „Mester, sokat beszéltél nekünk a bálványimádás ellen, habár Izrael népének vannak bálványai, s így helytelenül cselekedtél velünk.” Jézus azt felelte: „Tudom, hogy Izraelnek manapság nincsenek fából készült szobrai, ám vannak testből készült szobrai.” Erre az összes írástudó haragosan válaszolta: „És így bálványimádók vagyunk?” Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, a szabály nem azt mondja, hogy ’Te imádd’, hanem azt, hogy ’Szeresd az Urat a te Istenedet teljes lelkedből és teljes szívedből, és teljes elmédből.’ Igaz?” – mondta Jézus. „Ez igaz.” – válaszolta mindenki.
31
33. fejezet
Ezek után Jézus azt mondta: „Bizony, az összes dolog, amit az ember szeret, amiért minden mást otthagy, kivéve az ő istenét. És így a bujálkodó az ő képéért, a szajháért; a falánk és részeges az ő képéért, az ő saját testéért; és a kapzsi az ő képéért, ezüstért és aranyért; és hasonlóképpen minden más bűnös.” Ezután, aki meghívta, az szólalt meg: „Mester, melyik a legnagyobb bűn?”
Jézus így válaszolt: „Melyik a legnagyobb romlása a háznak?” Mindenki hallgatott, mire Jézus az ujjával rámutatott az alapra és azt mondta: „Ha az lap enged, a ház azonnal összeomlik, ekképpen, szükségessé válik egy újat építeni; ám ha bármelyik másik rész enged, az kijavítható. Ekképpen tehát azt mondom nektek, a bálványimádás a legnagyobb bűn, mert teljes mértékben megfosztja az embert a hitétől és következésképpen, az Istentől, így nem lesz az illetőnek lelki vonzalma. Ám minden másféle bűn meghagyja a reményt az ember számára, hogy irgalmat kap, és ezért azt mondom, hogy a bálványimádás a legnagyobb bűn.” Mindenkit lenyűgözött Jézus beszéde, mert észrevették, hogy semmiféle bölcselettel nem támadható.
Ezután Jézus így folytatta: „Emlékezzetek arra, amit az Isten mondott, és amit Mózes és Józsué írtak a Törvényben, és meg fogjátok látni, milyen súlyos ez a bűn. Isten azt mondta, Izraelhez szólva: ’Ne készíts magadnak semmiféle képet azokról a dolgokról, melyek az égben vannak, sem azokról a dolgokról, amelyek az ég alatt, azokról a dolgokról ne készíts, melyek a föld felett vannak, sem azokról, melyek a föld alatt, sem azokról, melyek a víz felett vannak, sem azokról, melyek a víz alatt. Mert én vagyok a te Istened, erős és féltékeny, aki bosszút áll e bűn miatt az atyákon és a gyermekeiken, még a negyedik generáción is.’”
„Emlékezzetek rá, hogy amikor a mi népünk elkészítette a borjút, és amikor imádták, az isten parancsára, Józsué és Lévi törzse kardot ragadott és legyilkolt közülük százhúsz ezret, akik nem könyörögtek Isten kegyelméért. Óh, borzalmas ítélete Istennek a bálványimádók felett!”
32
34. fejezet
Ott állt az ajtó előtt egy ember, akinek jobb keze összezsugorodott oly módon, hogy nem tudta azt használni. Erre Jézus felemelte a szívét az Istenhez, imádkozott, és azután azt mondta: „Azért, hogy megtudjátok, az én szavaim igazak, azt mondom, az Isten nevében, ember, nyújtsd ki beteg a kezed!” Ő pedig teljes mértékben kinyújtotta, mintha soha semmi probléma nem lett volna vele.
Ezután, az Istentől való félelem miatt, elkezdtek enni. És némi evés után, Jézus ismét megszólalt: „Bizony mondom nektek, hogy jobb lenne felégetni egy várost, mint meghagyni a gonosz szokásában. Amiatt, mert ilyen az Isten haragja, ugyanis a hercegeknek és királyoknak, akiknek az Isten azért adott kardot, hogy elpusztítsák a vétkeket.”
Ezek után Jézus azt mondta: „Amikor meghívnak benneteket, emlékezzetek rá, hogy ne a legmagasabb helyre üljetek, azért, hogy ha a vendéglátóhoz egy még közelebbi barát érkezik, ne mondja a házigazda nektek, hogy ’Kelj fel és ülj lejjebb!, ami számotokra megszégyenítő. Ellenkezőleg. Üljetek a legegyszerűbb helyre, azért, hogy aki meghívott benneteket odajöjjön és azt mondja: ’Emelkedj fel barátom, és ülj ide fel’. Ekkor ugyanis nagy megtiszteltetés ér benneteket, hiszen mindenki, aki felmagasztalja magát az megaláztatik és mindenki, aki megalázza magát az felmagasztaltatik.”
Bizony mondom néktek, hogy a Sátán nem más bűn miatt, mint az ő büszkesége miatt vált semmirekellővé. Ahogyan az Izaiás próféta mondja, vádolva őt ezekkel a szavakkal: ’Kivettettél a mennyből, óh, Lucifer, ahol az angyalok szépsége és a hajnal ragyogott, bizony a földre hullott a te büszkeséged.’”
„Bizony mondom nektek, ha az ember ismerné a nyomorúságát, itt siránkozna a földön és a leginkább saját magára számítana minden más dolog fölött. Mert nem volt más oka az első embernek és feleségének, hogy száz éveken át siránkozzanak szüntelenül, Isten irgalma után sóvárogva. Mivel pontosan tudták, hogy a büszkeségük miatt buktak meg.”
És így szólván, Jézus köszönetet mondott; és még azon a napon szerte Jeruzsálemben közzétették, milyen nagyszerű dolgokat mondott Jézus, a csodát, melyet véghezvitt, az embereik pedig köszönetet mondtak Istennek és áldották az ő szent nevét.
Az írástudókban és a papokban azonban, megértvén, hogy a beszéd az ősök hagyománya ellen szólt, még nagyobb gyűlölet lobbant. És miként a Fáraó, megkeményítették szívüket, eközben igyekezvén alkalmat találni, hogy megöljék őt, de nem találtak.
33
35. fejezet
Jézus eltávozott Jeruzsálemből, és a Jordánon túli sivatagba ment: és az ő tanítványai, ahogy leültek körülötte, azt mondták Jézusnak: Óh, mester, mondd el nekünk, miként bukott el a Sátán a büszkesége miatt, hiszen megértettük, az engedetlensége miatt bukott meg, és mert állandóan gonosz dolgok elkövetésére csábítja az embert.”
Jézus azt felelte: „Az Isten létrehozta a Föld anyagát és huszonkétezer évig magára hagyta anélkül, hogy tett volna vele bármit is; a Sátán, aki papként vezette az angyalokat, nagy egyetértés övezte rendelkezéseit, ismerte az Istent, s azt, hogy a Föld anyagát száznegyven és négyezer jegyzett prófécia alkotja, és az Isten Küldöttét, a Küldött lelkét, melyet hatvanezer évvel minden más előtt teremtetett. Ezért, felháborodottan elkezdte felbujtani az angyalokat, mondván: ’Nézzétek, Isten egy napon azt akarja majd, hogy ezt a Földet tiszteljük. Éppen ezért fontoljuk meg, hiszen szellemek vagyunk, és ezért nem helyénvaló, hogy így tegyünk.’ Sokan ezért elhagyták Istent. Erre pedig azt mondta az Isten egy napon, amikor az angyalokat összegyűjtötték: „Mindegyiktek, aki engem tart az ő Urának, azonnal fejezze ki tiszteletét ennek a Földnek.”
„Azok, akik szerették az Isten, meghajoltak, ám a Sátán, azokkal, akik vele együtt voltak, azt mondta: ’Óh, Uram, mi szellemek vagyunk, és ezért nem jogos, hogy tiszteletet kelljen tennünk ennek az agyagnak.’ Miután ezt mondta, a Sátán szörnyűvé és félelmetes pillantásúvá vált, és a követői förtelmessé váltak, mert a lázadásuk miatt Isten eltávolodott tőlük, vele a szépség mellyel ő áldotta meg őket, amikor megalkotta őket, megszűnt. Amint a szent angyalok, amikor felemelték fejüket, meglátták, milyen borzalmas szörnyeteg lett a Sátán, és az ő követői, félelmükben levetették az arcukat a földre. Majd a Sátán így szólt: ’Óh, Uram, jogtalanul tettél engem undorítóvá, ám én meg vagyok elégedve emiatt, mert vágyom mindannak a megsemmisítésére, amit tenni szándékozol. És a többi ördög azt mondta: ’Borjút nekik, ne Urat, óh, Lucifer, mert te vagy az Úr.’”
„Ezt követően azt mondta az Isten a Sátán követőnek: ’Térjetek meg, és ismerjétek meg az Istent, a ti teremtőtöket.’ Ők azt válaszolták: ’Megbánjuk, hogy bármi tiszteletet is adtunk neked, mivel nem vagy becsületes, merthogy a Sátán az.’ Ezután az Isten így szólt: ’Távozzatok tőlem, óh, ti átkozottak, mivel nem kegyelmezek néktek.’ Távoztában a Sátán kiköpött egyet a Föld anyagára, és a köpetet Gábriel angyal felemelte, némi földdel együtt, s ezért mostanság minden embernek köldök van a hasán.”
34
36. fejezet
A tanítványok mélyen elcsodálkozva álltak az angyalok lázadása előtt. Ezek után Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki nem imádkozik, még a Sátánnál is gonoszabb, és hatalmasabb kínokat fog elszenvedni. Mert a Sátán volt az, még a bukása előtt, akinek nem kellett félnie, és Isten nem tett mást, mint elküldte hozzá az ő prófétáját, hogy bűnbánatra hívja: ám az emberek most, hogy már az összes próféta eljött, az Isten Küldöttén kívül, aki utánam fog eljönni, mert ez az Isten kívánsága, és az, hogy én előkészítsem az ő útját, és az ember, én azt mondom, habár megtapasztalta az Isten végtelen igazságosságát, gondtalanul, félelem nélkül él, mintha Isten nem létezne. Miként azt egyik beszédében Dávid próféta elmondta: ’A bolond ember azt mondja a szívében, hogy nincs Isten. Ennek következtében az emberek erkölcstelenekké és gyalázatosakká válnak, anélkül. Hogy közülük egy is jót cselekedne.’”
„Szüntelenül imádkozzatok, óh, tanítványaim, azért, hogy kaphassatok. Mert aki keres, talál, és aki kopog, annak megnyittatik, és aki kér, megkapja. És az imádságaitokban ne látszódjon túl sok beszéd, mivel az Isten a szívet nézi, miként Salamon által mondta: ’Óh, én szolgám, add nekem a szíved.’ Bizony mondom nektek, az élő Istenre, a képmutatók pedig nagyon sokat imádkoznak a város minden részében, hogy lássák őket, és a szentek sokasága is, a szívük azonban tele van gonoszsággal, és ezért nem gondolják meg azt, amit kérnek. Szükséges az, hogy azt gondoljátok amit imádkoztok, amennyiben az a szándékotok, hogy Isten megadja azt. És most mondjátok meg nekem: ki menne el beszélni a Római kormányzóhoz, Heródeshez, hogy beszéljen vele, anélkül, hogy előtte el nem határozta kihez megy és mit fog tenni? Bizonyára senki. És ha az ember így tesz, azért, hogy egy emberrel beszéljen, akkor mit kellene tennie az embernek ahhoz, hogy az Istennel beszéljen, és kegyelmet kérjen a bűnei miatt, miközben megköszöni neki mindazt, amit megkapott tőle?”
„Bizony mondom nektek, csak nagyon kevesen imádkoznak igaz módon, és ezért a Sátánnak hatalma van felettük, mert az Isten nem olyanokat akar, akik a szájukkal tisztelik őt: akik a Templomban a szájuk[kal] kérik az ő kegyelmét, és a szívük az igazságért kiált. Még azt is mondja Izaiásnak, a prófétának, így szólván: ’Vidd el ezt a népet, mert bosszantóak számomra, mivel a szájukkal tisztelnek engem, a szívük azonban távol van tőlem.’ Bizony mondom néktek, hogy aki meggondolás nélkül imádkozik, az kigúnyolja az Istent.”
35
Ki lenne mondjuk az, aki elmenne Heródeshez beszélni vele, és háttal lenne hozzá képest, és szépeket mondana előtte Pilátusról, a kormányzóról, akit halálosan gyűlöl? Bizonyára senki. Nem kevesebb tehát az az ember, aki imádkozik, és nem készíti fel önmagát? A hátát mutatja az Istennek és az arcát a Sátánnak, és szépen beszél róla. Mivel szívében a gonoszságot szereti, nincs benne megbánás. Ha valaki, megsértvén benneteket, azt mondaná a szájával ’Bocsáss meg nekem’, és a kezével rátok mérne egy ütést, hogyan bocsátanátok meg neki? Ugyanígy, az Isten (sem) gyakorol kegyelmet azokon, akik a szájukkal azt mondják ’Uram, kegyelmezz nekem’, és a szívükben a hazugságot szeretik és a test bűneiről gondolkoznak.”
37. fejezet
A tanítványok sírva fakadtak Jézus szavain és könyörögtek neki: ’Uram, taníts meg minket imádkozni.” Jézus így válaszolt: „Gondoljátok meg, hogy mit tennétek, ha a római kormányzó elfogna benneteket és halálba küldene, és ugyanezt tegyétek, amikor elmentek imádkozni. És ezek legyenek a szavaitok:
„Óh, Urunk, Istenünk, szenteltessék meg a te szent neved, jöjjön el bennünk a te királyságod, legyen meg mindig a te kívánságod, és miként a mennyben történik, úgy legyen a földön is; adj nekünk kenyeret minden napra, és bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk bűnt követnek el, és ne engedj minket kísértésbe esni, hanem szabadíts meg a gonosztól, mivel te vagy egyedül a mi Istenünk, akit dicsőség is tisztesség illet mindörökké.”
38. fejezet
Ezután János szólalt meg: „Mester, hagy mosakodjunk, ahogyan az Isten parancsolta Mózes által.” Jézus így szólt: „Úgy gondolod, azért jöttem, hogy elpusztítsam a törvényt és a prófétákat? Bizony mondom neked, az élő Istenre, nem azért jöttem, hogy elpusztítsam, hanem hogy megtartsam. Hiszen minden próféta megtartotta az Isten törvényét, és mindazt, amit az Isten más próféták által mondott. Az élő Istenre, akik jelenlétében megáll a lelkem, senki, aki akárcsak a legkisebb szabályt is megszegi, nem lehet kedves az Istennek, A legkisebb lesz Isten királyságában, mivel nem lesz része benne. Továbbá, azt mondom nektek, egyetlen szótag az Isten Törvényéből nem hagyható el a legsúlyosabb bűn elkövetése nélkül. Azonban úgy teszek, hogy megértsétek, miért szükséges betartani amit az
36
Isten mond Izaiás, a próféta által, ezekkel a szavakkal: ’Mosakodjatok meg és legyetek tiszták, vonjátok el a gondolatotokat a szememtől.’ Bizony mondom néktek, hogy a tenger valamennyi vize sem moshatja meg azt, aki szívében szereti a bűneit.”
„És továbbá azt mondom nektek, hogy senki sem fog az Istennek tetszően imádkozni, ha nincs megmosakodva, éppenséggel olyan bűn fogja terhelni a lelkét, mint a bálványimádás. Higgyetek nekem, az az igazság, hogy ha egy ember illendően imádkozik az Istenhez, akkor mindent megkap, amit csak kért. Emlékezzetek Mózesre, Isten szolgájára, aki az imádságával megkorbácsolta Egyiptomot, megnyitotta a Vörös tengert, és fulladásos halálba vitte a Fáraót és seregét. Emlékezzetek Józsuéra, aki megállította a Napot, Sámuelre, aki félelmében levágta a Filiszteusok megszámlálhatatlan seregét, Illésre, aki tűzesőt hozott le az égből, Elizeus feltámasztott egy halott embert, és a megannyi más szent prófétára, akik imádságuk által megkaptak mindent, amit csak kértek. Azok az emberek azonban nem a saját ügyeiket keresték, hanem csakis az Isten és az ő tiszteletére törekedtek.”
39. fejezet
János így szólt ezután: „Jól beszéltél, óh, mester, ám hiányos a tudásunk, miként vétkezik az ember a büszkeség által.” Jézus így válaszolt: „Amikor az Isten száműzte a Sátánt, és Gábriel angyal megtisztította a földdarabot, ahová a Sátán kiköpött, az Isten megalkotott minden élőt, azokat az állatokat, melyek repülnek és azokat, melyek lábakon járnak és úsznak, és feldíszítette a világot mindazzal, amivel csak rendelkezik. Egy nap a Sátán odajött a Paradicsom kapujához, és, látván a füvet legelő lovakat, kijelentette számukra, hogy ha az a földdarab lelket kapna, az súlyos munkát jelentene a számukra; és ezért jobban tennék, ha letaposnák azt a darab földet, hogy többé ne legyen jó semmire.”
„A lovak felkeltek és haragosan elindultak, hogy berohanjanak arra a darab földre, ahol liliomok és rózsák voltak. Mire az Isten lelket adott annak a darab tisztátalan földnek, melyre a Sátán kiköpött és amelyet Gábriel angyal felhozott a (föld) tömegéből, és felébresztette a kutyát, aki, ugatásával félelmet keltett a lovakban és elkergette őket. Ezután az Isten odaadta a lelkét az embernek, miközben valamennyi szent angyal énekelt: ’Áldott legyen a te szent neved, óh. Istenünk, a mi Urunk.’ Ádám, felemelkedve lábaira, látta a levegőben az írást, mely ragyogott, mint a Nap, és azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van, és Mohamed az Isten Küldötte.”
37
Erre Ádám kinyitotta a száját és azt mondta: ’Köszönöm Uram, én Istenem, hogy kegyeskedtél megalkotni engem, ám mondd meg nekem. Kérlek, mi a jelentése ezeknek a szavaknak: ’Mohamed az Isten Küldötte.’ Volt előttem másik ember is? Ezután az Isten azt mondta: ’Légy üdvözölve, óh, én szolgám, Ádám. Elmondom néked, hogy te vagy az első ember, akit megalkottam. És ő, akit láttál [megemlíteni], a te fiad, aki eljön majd a világba, sok év múlva, és az én Küldöttem lesz, aki miatt létrehoztam az összes dolgot, aki fényt ad majd a világnak, amikor eljön, akinek lelke égi dicsőséget kapott, hatvanezer évvel azelőtt, hogy bármit is alkottam volna.’”
Ádám könyörgött az Istenhez, mondván: ’Uram, add nekem ezt az írást az ujjaim körmére.’ Ezután az Isten odaadta az első embernek az ő hüvelykujjára, hogy írva legyen; a jobb kéz hüvelykujjkörme azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van’, és a bal kéz hüvelykujjkörme ezt mondta: ’Mohamed az Isten Küldötte.’ Ezután atyai szeretettel megcsókolta az első ember ezeket a szavakat, megdörgölte a szemét és így szólt: ’Áldott az a nap, amikor eljössz a világba.’”
„Látván, hogy az ember egyedül van, az Isten azt mondta: ’Nem lenne jó, ha egyedül maradna.’ Ezért álmot bocsátott rá, és kivett egy bordáját a szívéhez közeli helyről, hússal töltötte ki a helyét. Abból a bordából pedig megalkotta Évát, és Ádám mellé adta feleségül. Kettejüket a Paradicsom urává tette és azt mondta: ’Íme, minden gyümölcsöt nektek adok, egyetek, kivéve az almákat, és a gabonát’, ezekről azt mondta: ’Vigyázzatok, semmiképpen se egyetek ezekből a gyümölcsökből, mert tisztátalanná váltok, olyannyira, hogy azt nem fogom kibírni. Maradjatok itt, ha abba az irányba mentek, súlyos szenvedéseket fogtok elszenvedni.’”
40. fejezet
„Amikor a Sátán tudomást szerzett ezekről a dolgokról, felháborodásában megdühödött és a Paradicsom kapujához ment, ahol egy szörnyű kígyó, tevéhez hasonló lábakkal és körmökkel a lábain - borotvaként vágtak minden irányba -, állt őrt. Az ellenség így szólt hozzá: ’Engedj be a Paradicsomba.’”
„A kígyó azt válaszolta: ’Hogyan engedhetnélek be, [hiszen] az Isten megparancsolta nekem, hogy vesselek ki?’ A Sátán azt felelte: ’Láthatod, az Isten mennyire szeret téged; ideállított, kívül a Paradicsomon, hogy őrködj egy darab porhüvely felett, amely az ember! Ha beviszel engem a Paradicsomba, olyan szörnyűvé teszlek, hogy mindenki menekülni fog
38
előled, és így mehetsz és kellemesen érezheted magad.’ Ezután a kígyó azt mondta: ’És miként engedjelek be a [Paradicsomba]?’”
„A Sátán így szólt: ’Hatalmas vagy: ezért, nyisd ki a szád, és besétálok a gyomrodba, és így [amikor] bemész a Paradicsomba, odaraksz a mellé a két porhüvely rög mellé, melyek újonnan kezdtek járni a földön.’ Ezután a kígyó eszerint cselekedett, és a Sátán Éva mellé rakta ki, mivel Ádám, a férje, aludt. A Sátán bemutatkozott a nő előtt, mint szépséges angyal és azt mondta neki: ’Miért nem eszel azokból az almákból és gabonából?’ Éva azt válaszolta: ’A mi Istenünk azt mondta nekünk, hogy [ha mi] eszünk [belőlük] akkor tisztátalanná válunk és ki fog minket űzni a Paradicsomból.’”
„A Sátán azt felelte: ’Nem mondott igazat! Tudnod kell, hogy az Isten gonosz és irigy, és ki nem állhatja az egyenlőséget, ellenkezőleg, mindenkit rabszolgaként tart. [Ezért] mondta meg ezt [nektek]; azért, hogy ne legyetek egyenlők vele. Ám ha te és a társad, a tanácsomnak megfelelően, esztek azokból a gyümölcsökből és [esztek] más [gyümölcsökből], akkor nem lesztek többé mások alárendeltjei, hanem olyanok lesztek, mint az Isten, aki ismeri a jót és a gonoszt, és mindent megtehettek, ami csak kedvetekre van, mert egyenlők lesztek Istennel.’”
Ezután Éva evett azokból a [gyümölcsökből] és amikor a férje felébredt, elmondott [neki mindent], amit a Sátán elbeszélt neki, és ő is vett és evett a gyümölcsökből, [amikor] a felesége megkínálta őt velük. Amint azonban lenyelte a gyümölcsöt, emlékezett (Ádám) az Isten szavaira, és szerette volna megállítani az ételt, a torkára helyezte a kezét, ahol minden férfinek megvan a jel.”
41. fejezet
Ezek után mindketten felismerték, hogy meztelenek, és, révén szégyellték, fügefaleveleket szedtek, hogy felruházzák titkos részeiket. Amikor dél elmúlt, az Isten megjelent és hívta Ádámot, mondván: ’Ádám, hol vagy?’ Ő így válaszolt: ’Uram, elrejtőztem a jelenléted elöl, mert a feleségem és én meztelenek vagyunk és szégyelljük megmutatni magunkat előtted.’ Az Isten így felelt: ’És ki rabolta el a ti ártatlanságotokat; hiszen, ameddig nem ettetek a gyümölcsből [amely] tisztátalanná [tesz benneteket] és ami miatt nem maradhattok [tovább] a Paradicsomban?’”
„Ádám azt válaszolta: ’Óh, Uram, A feleségem, akit mellém adtál, [sürgetett] engem, hogy egyem meg, és ezért ettem belőle.’ Ezután az Isten így szólt a nőhöz: ’Miért adtál
39
[ebből] az ételből a te férjednek?’ Éva így felelt: ’A Sátán megtévesztett engem, és ezért ettem [a gyümölcsből].’ ’És miként lépett be ez a mihaszna a [kertbe]?’ – kérdezte az Isten. Éva azt mondta: ’A kígyó, aki az északi kapunál áll, hozta őt ide mellém.’”
„Ezután az Isten így szólt Ádámhoz: ’Azért, mert a te feleségedre [hallgattál] és ettél a gyümölcsből, átkozott legyen a föld a munkáidban; szedret és tüskebokrot teremjen neked, és az arcod verejtékével edd a kenyeret. Emlékezz, hogy földből vagy és a földhöz térsz vissza.’ És Évához szólván azt mondta: ’És te, aki [hallgattál] a Sátánra, és az ételt a te férjednek adtat, élj a férfi uralma alatt, aki úgy tart téged, mint egy szolgát, és fájdalommal szüld meg gyermeked.’”
„És a kígyót szólítván, az Isten hívta Mihály angyalt, aki az Isten kardját tartja, [és] azt mondta: ’Először is, vidd ki ezt a gonosz kígyót a Paradicsomból, és amikor kívül van, vágd le a lábait: hogy amikor menni szeretne, a földön kelljen vonszolnia a testét.’ Ezek után a Sátánt hívta, aki nevetve jött, és azt mondta neki: ’Mivel semmirekellő vagy, becsaptad [Ádámot és Évát] és tisztátalanná tetted őket, azt kívánom, hogy minden [tőlük] és a gyermekeiktől való tisztátalanság – [amelyet] igazán megbánnak és szolgálnak engem – előjövén a testükből és a kerüljön a te szádba, és hogy jól lakj a tisztátalansággal.’”
„A Sátán ezután borzalmas morgást hallatott, és azt mondta: ’Mivel az a szándékod, hogy engem egyre rosszabbá tegyél, ezért meg fogom tenni a saját érdekemben, amire csak képes vagyok!’ Az Isten ezután így szólt: ’Távozz átkozott, a jelenlétemből!’ A Sátán ezután elment, az Isten pedig azt mondta Ádámnak [és] Évának, akik mindketten zokogtak: ’Menjetek ki a Paradicsomból, és vezekeljetek, és ne hagyjátok, hogy a reményetek elhaljon, mivel elküldöm a fiatokat, hogy a magja feloldja a Sátán uralmát az emberi fajon, mivel mindent megadok neki, aki el fog jönni, a Küldöttemnek!’”
„Az Isten elrejtette önmagát [Ádám és Éva elöl] és Mihály angyal kikergette őket a Paradicsomból. Ezután Ádám megfordult, írást látott a kapu felett: ’Csak egyetlen Isten van és Mohamed az Isten Küldötte.’ Zokogva azt mondta: ’Legyen meg az Isten kedvére, óh, fiam, jöjj el gyorsan és vezess ki minket a nyomorúságból.’ És így – mondta Jézus – a Sátán és Ádám vétkezett a büszkeségük miatt, az egyik ember által megvetett, a másik pedig egyenlővé akarta tenni magát az Istennel.”
40
42. fejezet
Ezután az elbeszélés után a tanítványok sírva fakadtak, és Jézus is sírt; amikor meglátták, sokan jönnek, őt keresvén, mivel a papi vezetők tanácsot tartottak, maguk között, hogy megfogják őt a beszédében. Ezért levitákat küldtek és néhány írástudót, hogy kérdezzék őt, mondván: „Ki vagy te?”
Jézus beismerte az igazságot és azt mondta: „Nem vagyok a Messiás.” Ők így szóltak: „Te vagy Illés, vagy Jeremiás, vagy bármelyik ősi próféta?” Jézus azt felelte: „Nem.” Ezután azt kérdezték: „Ki vagy te? Azért mondd meg, hogy tanúskodhassunk azok előtt, akik küldtek minket.” Jézus ezután azt válaszolta: „Én vagyok a hang, mely mindenhol kiált Júdeában, és azt kiáltja: ’Készítsétek elő az Úr Küldöttének útját’, miként az Ézsiásnál meg van írva.”
Azt mondták: „Ha nem te lennél a Messiás, vagy Illés, vagy bármelyik próféta, akkor miként prédikálhatsz új tanokat és teheted nagyobbá magad, mint a Messiás?” Jézus azt felelte: „A csodák, melyeket Isten a kezem által hajt végre azt mutatják, hogy amit beszélek, az az Isten kívánságára történik; egyébként valóban nem tehetném magam annak a személynek, akiről beszéltek. Hiszen nem vagyok méltó, hogy meglazítsam a gatyamadzagját, vagy a cipőfűzőjét az Isten Küldöttének, akit ’Messiásnak’ neveztek, aki előttem jött létre és utánam fog eljönni, és elhozza az igazság igéjét, így az ő hite soha nem ér véget.”
A leviták és az írástudók zavartan eltávoztak, és mindent elmeséltek a főpapoknak, akik azt mondták: „Az ördög ül a hátán, aki mindent elmond neki.” Ezután Jézus azt mondta a tanítványainak: „Bizony mondom nektek, népünk vénjei és vezetői az alkalmat keresik velem szemben.” Ezután Péter azt mondta: „Ezért ne menj többé Jeruzsálembe.” Mire Jézust azt válaszolta: „Bolond vagy, és nem tudod, mit beszélsz, hiszen szükség van arra, hogy sok-sok üldöztetést szenvedjek el, mert valamennyi próféta és az Isten szentje is szenvedett. Ám ne féljetek, hiszen vannak akik velünk vannak és vannak, akik ellenünk.”
És ezeket mondván, Jézus eltávozott és a Tábor hegyhez ment, és ott felment vele Péter; Jakab, és János; az ő testvére; vele, aki ezeket leírja. Ahol is hatalmas fény ragyogott felette, és a ruhája olyan fehér lett, mint a hó és az arca tündökölt, mint a Nap; és íme, eljött Mózes és Illés, beszélgettek Jézussal mindazon szükséges dolgokról, melyek el fognak jönni a fajunkra és a szent városra.
41
Péter szólalt meg, mondván: „Uram, jó itt lenni. Ezért, ha akarod, felállítunk három sátrat, egyet neked, és egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” És miközben beszélt, fehér felhő lepte be őket, és egy hangot hallottak szólni, mondván: „Íme az én szolgám, akiben kedvem telik, hallgassátok őt.”
A tanítványokat félelem töltötte el, és arccal a földre estek, mint a halottak. Jézus lement, és felemelte az ő tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert az Isten szeret benneteket, és azért tette ezt, hogy higgyetek a szavaimnak.”
43. fejezet
Jézus lement a nyolc tanítványokhoz, akik vártak rá alant. És a négy említett elmondta a nyolcnak, amit látott: és így, ettől a naptól kezdve elszállt minden kétségük Jézust illetően, kivéve Iskarióti Júdást, aki nem hitt el semmit. Jézus leült a hegy lábánál és a vad gyümölcsökből ettek, mert nem volt kenyerük. Később azt mondta András: „Sok dolgot elbeszéltél nekünk a Messiásról, ezért légy oly kedves mondj el nekünk mindent világosan.” Hasonlóképpen a többi tanítvány is esedezett hozzá.
Ennek megfelelően Jézus így szólt: „Mindenki, aki dolgozik, a befejezésig munkálkodik, hogy örömet találjon benne. Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten, mert igazából ő tökéletes, nincs szüksége megelégedésre, megértvén, hogy önmaga elégedett. És így, munkálkodni kívánván, minden dolgok előtt megteremtette az ő Küldöttének a lelkét, akiért elhatározta a mindenség megteremtését, azért, hogy a teremtmények örömet és áldást találjanak Istenben, hiszen az ő Küldötte minden teremtményben gyönyörűséget talál, akiket az ő szolgájának jelöltek ki. És mert ez a helyzet, védjem meg, mert ő így akarta?”
„Bizony mondom nektek, hogy mindegyik próféta, amikor eljön, egy nemzethez születik csupán, az Isten kegyelmének jelében. És így, a szavai nem terjednek túl azokon az embereken, hogy megmentse őket, mint akikhez küldték őket. Amikor azonban az Isten Küldötte eljön, az Isten mintegy nekiadja a pecsétjét, hogy a világ minden nemzete számára megváltást hozzon, hogy megkapja az ő tanait. Hatalommal jön el az istentelenek felett, és elpusztítja a bálványimádást, olyannyira, hogy összezavarja a Sátánt, hiszen megígérte Ábrahámnak, mondván: ’Íme, magodban megáldom a föld valamennyi törzsét, és ahogy összetörted darabokra a bálványokat, óh, Ábrahám, tegyen ugyanígy a magod is.’”
Jakab így válaszolt: „Óh, mester, mondd el nekünk, kiben teljesül be ez az ígéret, hiszen a zsidók azt mondják: ’Izsákban’, és az izmaeliták azt mondják ’Izmaelben’.” Jézus
42
így válaszolt: „Dávid, akinek ő a fia volt, milyen származású?” Jakab így felelt: „Izsáktól való, mert Izsák atyja Jákob volt, és Jákob atyja Júda, aki Dávid leszármazottja.”
Ezután Jézus így szólt: „És az Isten Küldötte, amikor el fog jönni, milyen származású lesz?” A tanítványok azt felelték: „Dávidtól való.” Erre Jézus azt mondta: „Becsapjátok saját magatokat, hiszen Dávid lélekben az urának nevezi, így szólván: ’Az Isten azt mondta az én uramnak, hogy ülj a jobbom felől, amíg az ellenségeid nem teszem zsámolyoddá. Az Isten elküldi a te uralkodói pálcádat, melynek uralma lesz az ellenségeid között.’ Ha az Úr Küldötte, akit Messiásnak hívtok Dávid fia lenne, akkor Dávid hogyan szólíthatná őt uramnak? Higgyetek nekem, bizony mondom nektek, hogy az ígéret, melyet Izmael kapott, nem Izsákban (ölt testet).
44. fejezet
A tanítványok azt mondták: „Óh, mester, Mózes könyvében írva vagyon, hogy az ígéret Izsákban ölt testet.” Jézus sóhajtva felelte: „Így van megírva, ám nem Mózes írta, sem Józsua, hanem a mi rabbijaink, akik félték az Istent!” Bizony mondom nektek, hogy ha megfontoljátok Gábriel angyal szavait, akkor felfedezitek, a gonoszságot az írástudóinkban és tudósainkban. Hiszen az angyal azt mondta: ’Ábrahám, az egész világ meg fogja tudni, mennyire szeret téged az Isten, ám honnan fogja a világ megismerni azt a szeretet, amivel te viseltetsz az Isten iránt? Bizony szükség van arra, hogy tegyél valamit az Isten iránt érzett szereteted kimutatására.’ Ábrahám azt felelte: ’Íme, az úr szolgája, készen vagyok megtenni bármit, amit az Isten kívánna.’”
„Ezután az Isten szólt, mondván Ábrahámnak: ’Fogd a fiad, az elsőszülöttedet, Izmaelt, és gyere fel a hegyre, hogy feláldozd őt.’ Hogyan lehetne Izsák az elsőszülött, hiszen amikor Izsák született, Izmael hétéves volt?’” Ezután azt mondták az apostolok: ’Nyilvánvaló a megtévesztés a tudósaink részéről, ezért mondd el nekünk az igazat, hiszen tudjuk, téged az Isten küldött.’ Jézus erre azt felelte: „Bizony mondom nektek, a Sátán arra törekszik, hogy megsemmisítse az Isten törvényeit, és ezért ő, és követői, a képmutatók és a gonosztevők, az előbbiek a hamis tannal, az utóbbiak az erkölcstelen élettel, a mai napig megfertőztek majdnem mindent, ezért az igazság alig található. Jaj, a képmutatóknak! E világ dicsérete miatt sérelmek és pokoli gyötrelmek várnak rájuk.”
„Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten Küldötte maga a ragyogás, aki boldogságot hoz mindenre, amit az Isten alkotott, mivel a megértés és a tanács szelleme díszíti őt, a
43
bölcsesség és a hatalmasság, a félelem és a szeretet szelleme, az elővigyázatosság és a mértékletesség szelleme, fel van díszítve a jótékonykodás és az irgalom szellemével, az igazságosság és a jámborság szellemével, a szelídség és a türelem szellemével, melyeket az Istentől kapott, háromszoros mértékben, ahhoz képest, amit a többi teremtménynek adott.”
„óh, áldott idők, amikor eljön ő a világba! Higgyetek nekem, hogy már láttam őt és kifejeztem tiszteletemet számára, pontosan úgy, ahogy minden próféta látta őt: látván, hogy az ő szellemét az Isten adta neki, prófétálásra. És amikor láttam őt, a szívem megtelt vigasztalással, szólván: Oh, Mohamed, az Isten legyen veled, és tegyen engem méltóvá arra, hogy megoldjam sarud szíját, hiszen ezt cselekedvén hatalmas próféta leszek és az Isten szentje.” És ezeket mondván Jézus köszönetét fejezte ki az Istennek.
45. fejezet
Ekkor Gábriel angyal eljött Jézushoz, és bölcsességgel beszélt hozzá, mi is hallottuk a hangját, amint azt mondja: „Emelkedj fel és menj el Jeruzsálembe!” Ennek megfelelően Jézus elindult és felment Jeruzsálembe. És a sabbath napján belépett a Templomba, és elkezdte tanítani az embereket. Erre összefutottak az emberek, összegyűlvén a Templomba, köztük főpapok és papok, akik közel húzódtak Jézushoz, így szólván: „Óh, mester, azt mondták nekünk, hogy gonosz dolgokat mondasz rólunk, ezért vigyázz, különben rossz dolog történik veled.” Jézus azt felelte: „Bizony mondom nektek, hogy valóban gonosz dolgokat beszélek a képmutatókról, ezért ha ti képmutatók vagytok, akkor ellenetek beszélek.” Ők azt válaszolták: „Ki a képmutató? Mondd meg világosan!”
Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki azért tesz jó dolgot, hogy az emberek lássák, még akkor is képmutató, mivel munkálkodása nem hatol be az emberi szívbe, mely nem látható, ezért hátrahagy mindenféle tisztátalan gondolatot és mocskos vágyat. Tudjátok ki a képmutató? Az, aki a nyelvével szolgálja az Istent, ám a szívével embereket szolgál. Óh, nyomorult ember! Halálakor minden jutalmát elveszíti. Ezzel kapcsolatban mondta Dávid próféta: ’Ne a hercegekbe helyezzétek a bizalmatokat, és az emberek gyermekeibe [sem], hiszen a halál pillanatában az ő gondolataik elvesznek.’ Nem. A halál előtt úgy találják, hogy megfosztották őket a jutalomtól, „emberi” mivoltuk miatt, miként azt Jób mondta, az Isten prófétája: ’Bizonytalan, így hát soha nem folytatódik egy tartózkodás alatt.’ Így tehát aki ma dicsér téged, holnap mocskolni fog, és ha ma szándéka szerint megjutalmaz téged, holnap örömest kifoszt majd. Jaj lesz akkor a képmutatóknak,
44
mert a jutalmuk hiábavaló. Az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, képmutatók rablók, és szentségtörést követnek el, amennyiben úgy használják a Törvényt, hogy jó színben tűnjenek fel, és meglopják az Isten dicsőségét, akit egyedül megillet a dicséret és a tisztesség mindörökké.”
Továbbá azt mondom nektek, hogy a képmutatóknak nincsen hitük, hiszen ha elhinnék, hogy az Isten mindent lát, és szörnyű ítélettel bünteti a gonoszságot, akkor megtisztítanák a szívüket, melyek, mivel hogy nincs hitük, teljes egészében gonoszságban leledzik. Bizony mondom nektek, a képmutatók olyanok, mint egy sír, melynek [a külseje] fehér, ám belül tele van romlottsággal és férgekkel. Így tehát, óh, ti, papok, szolgáljátok az Istent, mert isten alkotott benneteket, és megkért erre titeket, én pedig azért szólok ellenetek, mert az Isten szolgái vagytok; ám ha mindent a nyereség érdekében tesztek, eladtok és vásároltok a templomban, mint a piactéren, nem véve figyelembe, hogy az Isten Temploma az imádság háza, és nem pedig a kereskedőké, ezáltal rablók barlangjává alakítjátok. Ha mindezt azért teszitek, hogy örömet szerezzetek az embereknek, és Istent kívül helyezitek elmétekből, akkor ellenetek kiáltok, mert a gonosz gyermekei vagytok, és nem Ábrahám fiai, aki elhagyta atyja házát az Isten irányában mutatott szeretete miatt, és hajlandó volt megölni a saját fiát. Jaj nektek papok és tudósok, ha ilyenek vagytok, az Isten elragadja tőletek a papságot!”
46. fejezet
Jézus ismét megszólalt, mondván: „Egy példát hozok fel számotokra. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, és sövényt készített számára, hogy a vadállatok ne tapossák le. És a közepén pedig sajtót épített a bor számára, ezt követően pedig ráhagyta a földművesekre. Aztán pedig, amikor eljött a bor összegyűjtésének ideje, elküldte a szolgáit, akiket, amikor a földművesek megláttak, néhányat megköveztek, néhányat megégettek, és másokat késsel hasítottak szét. Sokszor megtették ugyanezt. Mondjátok meg nekem, hogy a szőlősgazda mit tesz a földművesekkel?”
Mindegyikük azt válaszolta: „A gonoszság miatt bölcs dolog lesz őket elpusztítani, és a szőlőskertet átadni más földműveseknek.” Jézus erre azt felelte: „Hát nem tudjátok, hogy a szőlőskert Izrael Háza, és hogy a földművesek Júda és Jeruzsálem népe? Jaj nektek, mert Isten megharagudott rátok, miután az Isten túl sok prófétáját hasítottátok szét, ezért hát Akháb idejében senkit sem találtak, aki eltemesse Isten szentjeit!” És amikor ezt mondta, a főpapok meg akarták ragadni, ám féltek a köznéptől, mely nagyra tartotta őt.
45
Ezután Jézus, látván egy nőt, akinek születésétől fogva, a föld felé hajlott a feje, azt mondta: „Emeld fel a fejed óh, asszony, Isten nevében, azért, hogy ezek lássák, hogy igazat szólok, és azt, hogy ő megteszi amit bejelentek.” Ezt követően a nő teljes testében kiegyenesedett, magasztalva az Istent. A főpap felkiáltott, így szólván: „Ezt az embert nem az Isten küldte, látható, nem tartja meg a szombatot; hiszen meggyógyította ezt a beteg embert.”
Jézus azt felelte: „Most pedig mondjátok meg nekem, törvénytelen dolog szombat napján beszélni, és imádkozni mások megváltásáért? És ki az közöttetek, aki ha sabbath van és az ő szamara vagy ökre beleesik az árokba, akkor nem húzza ki, mert szombat van? Bizonyára senki. És akkor én megtörtem volna a sabbath napját, meggyógyítván Izrael egyik lányát? Bizony, itt van a ti ismert képmutatásotok! Óh, hányan vannak közöttetek, akik félnek attól, hogy a másik szemét bántja egy szalmaszál, miközben egy gerenda áll készen, hogy leverje a fejüket! Óh, hányan vannak, akik félnek egy hangyától, de nem törődnek az elefánttal!” És ezeket mondván, kiment a Templomból, ám a papok felháborodva dühöngtek maguk között, hiszen nem voltak képesek megfogni őt, és rákényszeríteni saját akaratukat, amint azt atyáik tették Isten szentjei ellen.
47. fejezet
Jézus, prófétai szolgálatának második évében, elhagyta Jeruzsálemet és lement Nainba. Ahol is, amint közeledett a város kapujához, a lakosok éppen egy özvegyasszony egyetlen fiát vitték a sírhoz, akit mindenki siratott. Amikor Jézus megérkezett, a férfiak felismerték, hogy ő Jézus, a Galileából származó próféta, s könyörögni kezdtek a halott férfiért, hogy mivel próféta, támassza őt fel, a tanítványai is 0hasonlóképpen cselekedtek. Jézus erre nagyon megijedt, és az Istenhez fordulva azt mondta: „Vigyél el engem ebből a világból, mert a világ megőrült, és már majdnem Istennek hívnak engem.” És így szólván, sírva fakadt.
Ezután eljött Gábriel angyal, és így szólt: „Óh, Jézus, ne félj, az Isten hatalmat adott neked minden gyengeség felett, oly mértékben, hogy mindaz, amit az Isten nevében ajánlasz fel, teljes mértékben meg fog valósulni.” Jézus erre felsóhajtott, és azt mondta: „Legyen meg a te akaratod, az Úristen mindenható és irgalmas.” És így szólván, Jézus közelebb hózódott a halott anyjához, és sajnálatát fejezte ki neki: „Asszony, ne sírj.” És megfogván a halott kezét, azt mondta: „Azt mondom neked fiatalember, az Isten nevében,
46
emelkedj fel gyógyultan!” Amire a fiú magához tért, s emiatt mindenkit félelem töltött el, mondván: „Az Isten hatalmas prófétát támasztott közöttünk, s ő meglátogatta az ő népét.”
48. fejezet
Abban az időben a római hadsereg tartózkodott Júdeában, a mi országunk ki volt szolgáltatva nekik az atyáink bűnei miatt. Szokásban volt a rómaiak között, hogy hívják az Istent és imádkoznak hozzá, hogy bármilyen újfajta dolgot megtegyenek a köznép javára. És ennek megfelelően [néhány] katona Nainban időzött, egyiküket megfeddték, majd egy másikat, mondván: „Az egyik istenetek meglátogatott benneteket, és nem fordítotok rá figyelmet. Bizonyára, ha a mi egyik istenünk meglátogatna bennünket, mindenünket odaadnánk neki, amink csak van. és látjátok, mennyire féljük a mi isteneinket, hiszen a képeiknek mindenből a legjavát adjuk, abból, amink van.”
A Sátán cselekedett így, hogy ezzel a beszéddel kisebb lázadást keltsen Nain emberei között. Jézus azonban nem maradt Nainban, hanem tovább ment Kafarnaumba. Olyan nagy zavar támadt Nainban, hogy néhányan azt mondták: „Ő a mi Istenünk, aki meglátogatott bennünket”. Mások azt mondták: „Isten láthatatlan, ezért senki sem látta őt, még Mózes sem, az ő szolgája, ezért ő nem Isten, sokkal inkább a fia.” Mások így szóltak: „Ő nem az Isten, sem az Isten fia, hiszen az Istennek nincs teste, hogy bármit nemzzen, azonban ő Isten hatalmas prófétája.” És így bujtogatott a Sátán, Jézus profetikus szolgálatának harmadik évében, súlyos pusztulást hozva népünkre ebből adódóan.
Jézus bement Kafarnaumba, s amikor a városlakók megismerték őt, összegyűjtötték valamennyi betegüket, amennyi csak volt, és lerakták őket annak a háznak a tornáca elé, ahol Jézus megszállt a tanítványaival. És szólítván Jézust, esdekeltek hozzá, gyógyítsa meg őket. ezután Jézus mindegyikükre rátette a kezét, így szólván: „Izrael Istene, a te szent nevedre, adj egészséget ennek a beteg embernek”. Erre valamennyien meggyógyultak. Sabbath napján Jézus belépett a zsinagógába, és valamennyi ember összefutott, hogy hallja őt beszélni.
49. fejezet
Az írástudók aznap Dávidnak azt a zsoltárát olvasták, melyben azt mondja Dávid: „Amikor időt találok rá, becsületesen fogok ítélkezni.” Ezután, a próféta olvasását követően,
47
Jézus felemelkedett, és csendet intett a kezével, és kinyitva a száját, így beszélt: „Testvérek, hallotáttok a szavakat, Dávid próféta által elbeszélve, miszerint ha ő időt talál rá, becsületesen ítélkezik. Őszintén mondom nektek, hogy számos bíró, ítélkezésében abba a hibába esik, hogy az ítélkezés miatt ítélkezik, ami nem helyes, és azt is jelenti, hogy idő előtt ítélkezik. Ezért atyáink Istene ránk kiált az ő prófétája, Dávid által, mondván: ’Becsületesen ítéljetek, óh, emberek fiai.’”
„Nyomorultak ezért mindazok, akik kiállnak az utcasarkokra, és nem tesznek egyebet, mint megítélik mindazokat, akik elhaladnak arra, mondván: ’Ez az ember tisztességes, ez csúnya ember, emez jó, az meg rossz.’ Jaj nekik, mert kiveszik a jogart az ítéletükkel az Isten kezéből, aki azt mondja: ’Én vagyok a tanú és a bíró, a rangomra való tekintettel pedig nem adom oda senkinek.’ Bizony mondom nektek, hogy ezek bizonyítják azt, amit ők soha sem láttak és valójában nem hallottak, és ítélkeznek anélkül, hogy megalapoznák ítéleteiket. Ezért ők utálatosak a földön az Isten szemében, aki súlyos ítéletet hoz rájuk az utolsó napon.”
„Jaj nektek, Jaj nektek, akik a gonosz jóságáról beszéltek, és a gonoszt jó dolognak nevezitek, mert az Isten elítél benneteket mint gonosztevőket, aki a jó létrehozója, és nem nyilváníthatja a Sátánt jónak, mert ő minden gonoszság eredete. Gondoljátok meg, hogy milyen büntetés vár rátok, és milyen iszonyatos az isten büntetése alá kerülni, mely azokra sújt le, akik pénzért ítélik el a vádlottat, és nem az árvák és özvegyek támogatói. Bizony mondom nektek, hogy az ördögök reszketnek az ilyen eseteket követő ítélet miatt, mert olyan szörnyű lesz az. Ti emberek, akik mint bírák léptek fel, tekintet nélkül más dolgokra, sem rokonokra, sem barátokra, sem becsületre, sem nyereségre, csak istenfélelemmel eltelvén az igazság iránt, amit kutattok a legnagyobb gondossággal, mert csak ez tart benneteket biztonságban az Isten ítéletében. Ám figyelmeztetlek benneteket, könyörtelenül lesz megítélve az, aki irgalmatlanul ítél.”
50. fejezet
„Mondd el nekünk, óh, ember, te, aki megítélsz más embereket, nem tudod, hogy minden embernek az eredete pontosan ugyanaz az agyag? Nem tudjátok, hogy senki sem elég jó ahhoz, hogy megváltson, csak az Isten egyedül? Ezért minden ember hazug és bűnös. Higgy nekem ember, ha másokat megítélsz a saját szíved hibájából, eszerint leszel te is megítélve. Óh, milyen veszélyes ítélni! Óh, milyen sokan pusztultak el hamis ítélet miatt! A Sátán arra ítélte az embert, hogy aljasabb legyen, mint önmaga, ezért fellázadt az Isten
48
ellen, az ő teremtője ellen, ezért megátalkodott ő – tudomásom van erről, mert beszéltem vele. Első szüleink úgy ítélték meg, hogy a Sátán beszéde jó, ezért kivetették őket a Paradicsomból, és elítélték valamennyi leszármazottjukat. Bizony mondom nektek, az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, a hamis ítélet valamennyi bűn atyja. Mivelhogy nincs bűn szándék nélkül, és nincs szándék, melyet ő ne ismerne. Jaj ezért a bűnösnek, aki ítélettel ítéli a bűnt kiválóságnak és a jóságot méltatlannak; aki elutasítja a jóságot és a bűnt választja. Bizony el fogja viselni az elviselhetetlen büntetést, amikor az Isten eljön és megítéli a világot.”
„Óh, hányan pusztultak el hamis ítélet miatt és hányan állnak közel a pusztuláshoz! A fáraó Mózest és Izrael népét istentelennek ítélte, Saul Dávidot méltónak ítélte a halálra, Akháb elítélte Illést, Nabukonodozor a három gyermeket, akik nem akarták imádni az ő hamis isteneiket. Két vén elítélte Zsuzsannát, és valamennyi bálványimádó fejedelem elítélte a prófétákat. Óh, félelmetes isteni ítélet! A bíró elpusztul, az elítélt megmenekül. És ezért, óh, ember, nem meggondolatlanság hát, amikor ártatlant ítélnek el?”
Milyen közel; amikor a jót megközelítette, hogy tönkretegye hamis ítélettel, látható József és testvérei esetében, akik eladták őt az egyiptomiaknak, Áron és Mirjam, Mózes nővérei révén, akik elítélték fivérüket. Jób három barátja elítélte az Isten ártatlan barátját, Jóbot. Dávid elítélte Mefibosetet és Uriahot, Círus elítélte Dánielt, hogy oroszlánok étele legyen, és sokan vannak mások is, akik a pusztulás közelébe jutottak. Ezért azt mondom nektek, ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”
És amikor Jézus befejezte a beszédét, sokan nyomban megtértek, megbánván bűneiket, és készségesen hátrahagyva mindent, hogy vele menjenek. Jézus azonban azt mondta: „Maradjatok otthonaitokban, és elhagyván a bűnt, szolgáljátok az Istent félelemben, és így megmenekültök, mert nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy másokat szolgáljak.” És ezeket mondván, kiment a zsinagógából és a városból a sivatagba, hogy imádkozzon, mert nagyon szeretett egyedül lenni.
51. fejezet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése